welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Emily Hastings
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Motel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 0:54

Ahogy elhallgattam, vártam valamire. Elutasítás, beleegyezés, de azt hiszem, már előre sejthettem volna, hogy túl rózsaszín álom lett volna, ha egyből igent mond. A mászkálását ugyanott maradva néztem végig, és miközben beszélt, én egyetértően bólintottam a szavaira. És azt hiszem, kezdtem is megérteni, hogy Vincent miért engem küldött. A jó életbe már! Egészen addig csendben maradtam, ameddig mindennel nem végzett, és már megint ugyanott tartottunk. A francba! Mi a picsáért kell mindig nyolc évvel ezelőtti dolgoknál kikötni? Aztán mégis egy gondolat férkőzött be, én pedig mérgesen felsóhajtottam, és már tudtam, hogy nem úszom meg. Megdörzsöltem az ujjaimmal a homlokomat is, ujjaimmal pedig a hajamba túrtam. Akkor kezdjük az elejéről!

- Nyolc éve annál a bankrablásnál... - kezdtem megint bele semmitmondó hangon, igyekeztem, hogy legalább az érzelmeim rejtve maradjanak előtte, ha már megismeri a dolgok alakulását az én szemszögemből is. - azt hittem, hogy meghaltál, és addig mentem, ameddig meg nem tudtam mindent arról a faszkalapról - dugtam a kezeimet a nadrág zsebébe, elnézve a csizmám orra felé, csak hogy ne kelljen Gabrielre néznem. - Rohadtul nem tudtam másra koncentrálni, csak arra, hogy nem vagy, és David.. ő próbált leállítani, de bosszút akartam. Azt, hogy az a retek a börtönben rohadjon meg, ha már kicsinálni nem tudta volna senki. Toretto cseszettül védte magát - megráztam a fejemet is, aztán az az ajtónak koppant, ezért muszáj voltam Sadikot nézni, és folytattam is.

- A lényeg, hogy feldobtam őt, amiért Davidet pedig egy kávézóban lőtték szarrá miattam.. a mostani főnököm megúszta, a haverja volt... ő mondta el nekem mi történt... napokkal később volt szerencsém Toretto emberivel tölteni pár órát, az a fasza kis heg is akkor lett. De ne aggódj, ha köptem volna, Nevil már rég halott lenne - tudtam, hogy az öccse volt számára a legfontosabb, mióta az a kis szaros belecsöppent az életébe. De valahogy mégis csak örültem, hogy nincs itt most. Muszáj voltam lenyugtatni magam, ezért őt messziről elkerülve fel-alá kezdtem mászni a szobában, végül megálltam az egyik szekrénynél.

- Az egyik görény eléggé rám volt cuppanva és sikerült azt elérnem, hogy csak kettesben legyünk.. eléggé hajlott arra, hogy felpróbáljon.. de ez nem fontos.. a lényeg, hogy kicsit meghalt, és kihasználva azt sikerült kiszabadulnom... aztán megint a rendőrségen lyukadtam ki és tanúvédelmi programmal sikerült elbújnom... De mindvégig velem volt Vincent - David haverja - és minden szarból kihúz a mai napig, ha éppen a nyomomra akadnak Toretto emberei.. Elég sok munkát adok neki, de.. élvezi, bármit is mond - elmosolyodtam erre, mert vicces volt, hogy folyton leszidott, de... akkor sem tudta azt elrejteni előlem, hogy nem csak kényszer miatt csonkolt.. vagy ölt.

- Amikor Vinnie megtudta, hogy életben vagy, a vérdíjról érdeklődtem... kibaszottul dühös voltam, de leállított. Mindig józanabb nálam - sóhajtottam egyet, de éreztem, hogy nem szabad még visszatérnem a munkához. - Az életemet köszönhetem a főnökömnek - fejeztem be halkan elnézve valamerre a falra, csak nehogy Gabe-et kelljen látnom. Mindig is utáltam ezekről a dolgokról beszélni, de most muszáj volt. Meg kellett tennem, ha azt akartam, hogy sikerüljön az a találkozás.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 2:36

Csak álltam ott, és néztem. Mondhatnám, hogy figyeltem, de nem. Nem igazán voltam képes figyelni a lépteit, a mozdulatait, bármit amit csinált, ahogy azt mindig, mások esetében tettem, mert eltöltötték a fejemet az emlékek. Azok a régi... már rég eltaposott érzések. Még ma is.. tisztán emlékszem arra a napra. Mintha csak tegnap lett volna. Amikor golyók süvítettek a fejem mellett, odakinn a zsaruk.. idebenn a.. fogalmam sincs ki az isten volt az, és főként honnan szerzett fegyvert de éppen akkor és ott, ez nem is érdekelt! Az az egy érdekelt, hogy épp bőrrel kijussak innen.. hogy Nevil!? Nevil? Hol a francban van!? - kapkodtam idegesen a fejemet, amikor megláttam elterülve a kopott kövön, és a fején vér csorgott végig. Kurvára nem volt rendben semmi se! A tehetetlen düh, majd szétcseszett belülről, és tudtam, hogy ha vége.. akkor én...
Csak egyetlen pillanat volt amíg összeszorítottam a szemeimet. Gondolkodnom kellett. Kurva gyorsan gondolkodnom! Ki kell, hogy jussunk innen! A távolban.. ott az ajtó mellett, ott volt Dave.. azzal a fickóval két tűz között ahogy a zsaruk egyre csak lőtték őket, és amikor mocorogni kezdtek, döntöttem!
Hirtelen pattantam fel! Nem talpra, én se vagyok hülye, nem akartam hogy lazán kilyuggassanak, csak félig lehajolva rohantam le azt a rövid teret. Nevil ott volt! Ráztam, de nem felelt. Nem volt magánál! Rohadtul, nem, de amikor a nyakára tettem a kezem, éreztem, hogy még él. Nem halt meg. Kurva hirtelen kellett döntenem. Nem volt más választás.. Vagy felteszem a kezem és kimegyek, és ha mázlim van, nemcsak hogy nem lőnek le, de nem is a Frisco-i fegyházba visznek, ahol volt.. egy-két igen nem épp szívélyes volt ellenfelem, ha viszont nem lesz... És ekkor kezdtem bele. Baromi gyorsan mértem fel a terepet, mindig is jó voltam benne, és amíg ezek ott ketten... megpróbáltak kitörni és minden szem rájuk szegeződött, én elkaptam Nevilt és húzni kezdtem be.. mélyen a pult mögé.. takarásba amíg kissé el nem csendesedtek a kedélyek. Emlékszem a tenyerem izzadt, baromira tudtam, hogy ez az utolsó esélyem, és muszáj volt élnem vele...

A többi.. a többi teljesen zsigerből történt. Már magam se tudom, hogy a szerencsén múlott e, a belső ember balfaszságán amikor sikerült egy golyót küldenem a fejébe, vagy egyszerűen csak a zsaruk voltak túl idióták és nem vették észre, amikor elslisszolok, de nagyon jól tudtam miért választottuk ezt a bankot. Mert nem csak ott lehetett kijutni ahol ők bejöttek...

Szemvillanás alatt játszódott le az egész a szemeim előtt, és habár jól tudtam, hogy most rá kéne figyeljek, de az, hogy itt van most magával hozott minden más emléket. Mindent amit egyszer már eltemettem.
Csak hallgattam a szavait, és nem szóltam egy szót sem. Egyrészt mert nem szándékoztam félbeszakítani, másrészt mert már kiélezett figyelemmel figyeltem. Már nem érdekelt a bank.. az se amik ott történtek. Már csak az volt terítéken amit elmondott nekem.

Vagy ezernyi dolog játszódott le a fejemben. Többek között a képek, amiket és ahogy elmondta a történteket, de közben mindaz is, amit én okoztam. Aminek én voltam az oka. Pontosabban mi ketten...
Aztán egy név.. "Vincent".. nem ismertem, de talán az a figura akit Rita bátyja emlegetett, és ezek szerint mégis csak ők nyertek. Rohadt zsaruk! - rajzolódott ki a dolog az arcomon, de csak alig egy pillanatba telt, onnan már zajlottak is tovább az események.

Aztán befejezte. Én csak álltam ott, egy szót se szóltam, emésztettem? Talán.. meglehet. Azt tökéletesen észrevettem, hogy nem néz rám, most sem.. végül is én voltam a kiváltója az egésznek, meg a rohadt.. események, de akkor se tudtam senki nyakába se varrni a dolgokat. Bassza meg!
Ez az első ami megfogalmazódott fejben, de aztán követte más is. Csak már hangosan.

- Rita... - kezdtem bele egész lágy, megnyugtató hangon, még ha rohadtul nem is volt bennem semmi ami nyugodt - én sajnálom.. - mondtam ki a másodikat, ahogy az elsőt valami teljesen más követte. De azt inkább nem akartam kimondani. Rövid szünet következett, de aztán csak megtaláltam a hangomat és muszáj volt, hogy tovább beszéljek. Valami kényszerített. Egész mélyen.

- Ott benn.. - vettem egy feszültséglevezető sóhajt, talán úgy könnyebb lesz, de nem változott semmi sem - Csak perceken múlott minden. - néztem vissza az arca felé, de nem vennék rá mérget, hogy a szemembe nézett. - Pillanatok alatt kellett döntenem... - próbáltam nem mentegetni magam, egyszerűen csak elmondani a miérteket. - Vagy megdöglöm helyben.. vagy kattan a bilincs és jól tudod, hogy nem éltem volna meg a másnap reggelt. - sóhajtottam újra, de ezt már nem engedtem hogy áttűnjön az arcomon. - Döntenem kellett. - ismételtem csak önmagam, talán csak önmagamnak helyeselve. - És én az öcsémet választottam. És az életet.. - pillantottam vissza rá megállva a további lépéseket. - De tévedtem. - ismertem aztán halkan be - Ha ott.. végiggondolok mindent, tudhattam volna, hogy nem okos dolog otthagyni téged. Hogy célpont lehetsz.. één hülye! - emeltem a fejem a plafonnak ahogy összeszorítottam a szemeimet - De én ezt nem akartam! - fordult újra rá a tekintetem - És igen, mondhatod, hoyg basszam meg, és igazad is van, de egyedül az a mentségem, hogy szeretem a testvéremet! - vett már egész erőteljes mélységet a hangom - És téged is szerettelek.. - csúszott ki a következő amit a legszívesebben elharaptam volna. Ne bolygassuk a múltat.

- Sajnálom... - tört ki újra, de már eszemben sem volt irányítani a szavakat, csak mindent kiengedni egyszerre - Sajnálom a bátyád! Téged! Mindazt amit műveltél.. miattam.. Sajnálom a múltat! Az egész kibaszott múltat, de azt sajnálom a leginkább, hogy szenvedned kellett! - ha nem is üvöltött a hangom, de már egyenesen erőteljes, kétségbeesett tehetetlen dühbe ment át. Hogy tudtam bármit tenni? NEM! Ami volt elmúlt! Az egyetlen amit tehettem, hogy elmondok mindent. Nem nyerek feloldozást, de... egyszerűen el kellett...
És egy pillanatig sem bírtam már hallgatni előtte.

- Nem kérem a bocsánatodat, mert nem tehetem. - váltott a hangom aztán hirtelen nyugodt megfontolásba - Jól tudom, hogy ezt soha nem fogod megbocsátani nekem. - tartottam mindvégig a szemeit, hogy tisztában legyen vele mennyire is komolyan gondolom. - De arra kérlek, hogy.. - akadtam el a szavakban, de hogyan is fogalmazzak? - engedd el! Ezt az egészet! - próbáltam a lehető legkörültekintőbb lenni, de erős a gyanúm, hogy nem igazán sikerült. Nem vagyok... Isten... És nem tehetem nem-megtörténtté amit elkövettem. - Lépj tovább! Elmúlt... És egyszer talán majd én is megbocsátok magamnak. - bámultam ki már félfordulatot véve az egy szem ablakon, neki háttal állva, és talán nem véletlenül volt hogy ez volt az első alkalom, amikor neki védtelenül hátat fordítottam...


A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 01.03.13 17:11-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 3:49

Ha már belekezdtem, nem akartam volna fél munkát végezni, és ha kurvára nem is érdemelte volna meg, akkor is járattam a pofám. Egyszerűen kellett, ha azt akartam nála, hogy rá tudjam venni arra, hogy holnap megjelenjen az adott időpontban. De akkor is kurva nehéz volt az egészet újból előrángatni a mélyből és nagyon reméltem, hogy az a csöpögős szarság, amit éreztem közben, az nem volt nagyon észrevehető.

Csak hallgattam, mindent amit mondott, többször is közbe akartam szólni, de mindannyiszor meggondoltam magam. Hagytam, hogy.. a francba is, dühössé váltam, amiért végiggondolva az egész reális volt. Mégis megacéloztam magam, keresztbe fontam inkább a kezeimet is a melleim alatt, dühösen méregetve azt a kurva falat, de sehogy sem ment az, hogy kizárjam magamból Gabe szavait. Főleg azt! Mégis hogy merte ezt mondani?! Az öccsét lehet, hogy szerette, de engem...

A kiabálása meglepett, annyira, hogy egészen végig őt figyeltem már feladva azt, hogy kerülgessem őt, mint valami kibaszott hercegnő a felállt farkú katonákat. Érdekelt. Pontosabban nem, de a rohadt életbe is, Vinnie esetén megszoktam ezt, Sadik esetén viszont kurva furcsa volt. És a folytatás meg még inkább ledöbbentett. Mi a fasz volt vele? Sokáig nem is szóltam semmit, csak néztem a hátát és próbáltam eligazodni rajta, ami nem ment könnyen.

- Ha tehettem volna, hidd el, hogy én is felfogtam volna a golyókat.. csak hogy David éljen - kezdtem bele a hátának beszélve, de nem mentem közelebb. Mégis minek? Innen is elég hallható voltam. - De amit kérsz, azt nem tudom megtenni. Kurva tanúvédelmi programos vagyok, a saját baromságom miatt. Nyolc év cseszett hosszú idő így. Ezt nem vagyok képes elengedni - keményedett meg a hangom, azt kihagyva, hogy egy baszott telefont, vagy döglött csirkéket, vagy bármi, ami életjelre utalhatott volna, igazán megereszthetett volna. Nem voltam olyan, hogy ezen a faszságon nyökögjek itt.

- Hogy mit kezdesz magaddal, az a te dolgod egyedül. Nem azért jöttem, hogy elmélkedjünk azon, amit már úgysem tudunk megváltoztatni. Ez van. Törődj bele - sóhajtottam morcosan egyet elszakítva a szemeimet az idáig stírölt hátáról. - Tíz rongyot kapnál a munkáért. De ha azt mondod, így sem akarsz hallani róla, akkor itt be is fejezhetjük - adtam neki meg a legalacsonyabb összeget, amit esetleg még feltornázhatok neki, de nem akartam túlzásokba esni, sem olyan részletet elmondani, hogy az Vincentnek ne érje meg.

- Van egy cigid? Azt hiszem most szükségem lenne rá - váltottam témát, mert már kezdett nikotinhiányom lenni. Meg kellett, az idegesség, és az elfojtott szarok miatt is, amiket a szavai hoztak fel bennem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 17:26

Rövid volt a csönd. Nem szólt, és ezt nem is tudom jelnek véltem e . Megfordult a fejemben, hogy pillanatokon belül landol a hátamban a kése, de az is, hogy már csak egy ajtócsapódás marad utána. nem tudom melyik lett volna a jobb. Eddig azt hittem ezt az egészet már rég lerendeztem...

Aztán mégis megszólalt. Még mindig nem fordultam meg, talán mert így könnyebb volt. Ha nem a szemeibe nézek. És a következő szavaira megint sóhajtanom kellett. Nem lepett meg. Mindig is szenvedélyes volt, talán ezt is szerettem benne, talán csak véletlenül kerültünk össze, összesodort az.. élet, de nagyon jól ismertem. Túlságosan is. És volt ami nem változott a hosszú évek alatt. Csak talán én lettem már nyugodtabb...
Aztán rátért a munkára. Még mindig nem voltam nyugodt.. ezzel kapcsolatban legalábbis egyáltalán nem, de ha csak revansot akar venni már itt helyben kinyírhatott volna, nem kéne egy holnapi időponttal nyűglődnie.
Nem tudom mikor fonódtak a karjaim keresztbe a mellkasom előtt, de már úgy fordultam vissza a szemeibe.

- Ott leszek... - beszéltem már újra erőteljes hangon - Ha megmondod hol van az az ott... - folytattam tovább rövid szünet után - De egyedül! Nevil nem jön velem. - kötöttem ki a lényeget, mert ha mégis valami balul ütne ki, nem kell még egy segg, akiért feleljek. Az én szarom.. másszak is ki egyedül belőle.
Csak ezután volt, hogy hátranyúltam a farzsebembe, lassan, mielőtt képes és kinézné belőlem, hogy egy rohadt kést akarok szegezni a mellének, és kihúztam a cigis dobozomat, felhajtva a fedelet, és lassú léptekkel nyújtva felé indultam meg feléje.

- Szolgáld ki magad! - vettem ki hozzá a gyújtót is a másikból, és ha kihúzott egy szálat, azt is felé tartottam. Sose szerette ha kiszolgálják.. legalábbis régen. Hogy mára mi változott? Fogalmam sincsen. De erős a gyanúm, hogy előbb-utóbb kiderül. Már ha tényleg olyan jövedelmező de főként tejesíthető az az üzlet...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 18:02

A munkáért jöttem, és ezt rohadtul nem akartam elfelejteni, mert tudtam, ha mindig ugyanazt hangoztatjuk, én innen egyben nem fogok távozni. Érzelmileg biztosan nem, és ez kurva idegesítő volt, hogy csak egy szaros múlt felemlegetés, és máris baszottul padlót fogtam. És akkor jött szembe az az isteni, magaménak tudott leszarok mindent stílus. Ismertem magam már elég jól, tudtam, hogy mekkora görény tudok lenni, de azt a.. rohadt életbe, nem gondoltam volna, hogy így megzuhanok Gabriel miatt. A picsába! Ahogy visszafordult, már a szemeibe néztem, elmúlt a múlt felemlegetésének veszélye, és csak egy sóhajt eresztettem meg.

- Nevil nem is volt az alkuban. Te kellesz egyedül, ő nem. Csak mindent elbaszna. És túl sok forog a kockán, hogy ő ott lábatlankodjon kedvére - egyenes választ adtam neki, még ha ez nem is esett Gabe-nek túl jól, de leszartam. Csak rá volt szüksége Vinnie-nek, és kurvára reméltem, hogy ezek ketten meglesznek, mert nem akartam volna közéjük állni. A francba!Egy cigit elszedtem a dobozból, a következő pillanatban pedig már a narancsosan vörös láng is fellobbant, hogy aztán mélyet szívjak a meggyújtott cigibe bent tartva egyelőre a füstöt. Úgy adtam vissza Gabrielnek az öngyújtót egy rövid köszivel megtűzve, ahogy szabadjára engedtem a füstöt is a számból.

- Külvárosban keresd meg a Vinnie's Night nevű helyet. Dél után fél órával legyél ott, és ha lehet, legyél pontos. A biztonságiak tudni fognak rólad, ha mégis megjelennél, és valószínűleg én is ott leszek - ha makacskodnak, majd leállítom őket - de a megbeszélésen nem hiszem. Ahhoz túlságosan is félti a seggem a főnök - elmosolyodtam ezen röviden, megint betéve a cigit a számba. Letettem magam az ágy szélére, ha már itt voltam, de nem törtem magam, hogy hamutál után nézzek. Majd Gabe ad, ha nem akarja, hogy a cucc a padlón végezze.

- Ti felhagytatok azután az egész szarral? Vagy még mindig nem tudtok megülni a seggeteken? - érdeklődtem a magam stílusában arról, hogy min mentek keresztül az utóbbi nyolc évben. Felnéztem rá, ha már ott volt. És már különben is az én részemet elhagytuk, szóval alap, hogy már képes voltam nézni őt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 19:17

Bólintottam. Talán. Mindenesetre megnyugtatott, hogy akármi is lesz, Nev, nem kerül képbe. Ha én megdöglök.. legalább neki lesz még valami esélye. Már ha nem bassza el az első adott alkalommal...

Miután kihúzta a szálat, az arcomhoz emelve én is szájjal húztam ki egyet, majd visszatolva a hátsó zsebembe, a gyújtóért is nyúltam, hogy végre én is füstöt érjek. Igaza volt... Ez most kurvára kellett.
Talán pont ezért is volt, hogy amint megszívtam az első adag füstömet, újra fordulatot véve ellépkedtem tőle, csak vissza az ablakhoz - jobban szerettem a fényt, mint a sötétséget - és kezemben a cigivel, félig megtámaszkodtam a rozoga ablakpárkányon. Hallottam a hangját mögülem, és bár a szemem odakinn a képet vizslatta, minden egyes szót megjegyeztem. Remek.. Még biztonságiak is. Most vagy én is oltári nagy szarba nyúlok bele, vagy megszívom megint, és mostantól majd még valakik üldöznek! Bassza meg, mit számít eggyel több vagy kevesebb? - még el is mosolyodtam volna az üvegre, ha nem ütközik be a fülembe az ágy reccsenése a súllya alatt. De még mindig nem fordítottam oda a fejemet. Igazából.. még én se tudtam, hogy hogy kezeljem a kialakult helyzetet.

- A kérdés, hogy mit értesz szar alatt.. - löktem el magam mégis lassan, hogy egyenesbe álljak, és ugyanazokkal a lassú, felkoppanó léptekkel kerültem meg az ágyat, hogy oda érkezzek egyenesen elé. Nem túl közel, de mégis, hogy a szemeibe nézhessek. Azért.. hiányzott. Talán...

- Hogy hány embert küldtem a föld alá, vagy hogy honnan szereztem pénzt a meneküléshez, vagy éppen azt, hogy tettem e szájkosarat és/vagy kényszerzubbonyt Nevil-re mielőtt még ránk szabadít mééég egy elvetemült nagykutyát... (?) - költözött a szavak végén még egy gyenge félmosoly is a szám sarkába, de ritkán tudtam ilyen vidáman felfogni a helyzetet. Hát eszemben se volt nem élni vele....


A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 01.03.13 21:42-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 20:24

Nem hibáztattam, hogy a lehető legtöbb időben inkább elkerült. Én is így tettem vele. Túlságosan is rossz volt, mert mindig azt az átkozott múltat idézte fel bennem, és az érzéseimre rohadtul nem volt most szükségem. Arra, hogy majd' belepusztultam, amikor sehol nem volt, amikor azt hittem, hogy halott, és a francba is, nehezemre esett nem őt nézni, ahogy az ablakhoz ment, de azért az istenért sem akartam volna bevallani még magamnak sem, hogy jó volt viszontlátni. És már arcon vágni sem akartam. Bassza meg!

A választási lehetőségre, amit már elém érve mondott, azért őszintén elmosolyodtam, de mielőtt válaszolhattam volna, még egy adag füstre volt szüksége a számnak, amit lassan, ráérősen fújtam csak ki oldalra. Igazából mindegyik érdekelt volna, de igaz, én felét sem mondtam el annak, ami történt nyolc év alatt velem, nem várhattam el, hogy belekezdjen esti meseként az egészbe.

- Az első nem izgat. Feleslegesen sosem ölsz, régen sem tetted. És már így is túl sok halott írható az én számlámra is - húztam el a számat is, mert ez igaz volt. Amit róla mondtam, az is. - A másik kettő viszont.. igen, szeretném tudni - pillantottam fel a szemeibe megint, de most valahogy ott is ragadt hosszas másodpercekre, egészen addig, ameddig már úgy nem éreztem, hogy kezdett túl sok lenni, úgyhogy inkább a mellkasát néztem utána. - Hogy tudtatok ilyen jól elbújni Toretto elől ennyi ideig? Meg persze a kis seggfej része is érdekelne, hogy mégis hogy van még életben? Rohadtul öngyilkos jelölt volt mindig is. Minden fosba belenyúlt, amibe csak lehetett - már nyugodt voltam, és a hangom is csak érdeklődést mutatott, mindenféle düh nélkül. Lepöccintettem a hamut, aminek az útját néztem.

- Örülök, hogy életben vagy, Gabe - beszéltem a padlónak, de a szavakat a férfinek címeztem. Naná!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 22:17

Elmosolyodott a szám. Ekkor ugrott csak be, hogy már túúl rég mosolyogtam. Talán ezért is nem állt szándékomban most sóherkedni vele. Tetszettek a szemei. Felidéztek vagy ezernyi vad emléket, és az érzést hogy mennyire szerettem akkor azt az életet. Azóta minden megváltozott, de.. nem mondhatom, hogy azok az idők ne lettek volna meghatározók az életemben. Aztán mégis lazán kezdtem bele, alig elhátrálva tőle, csak amíg a hátam mögött érzem a falat, és kellemesen nekidőlve enyhén keresztbe fűztem a bakancsomat.

- Hogy hogy? - költözött be egy újabb sóhaj a tekintetembe. - Először nehéz volt... Amíg ki nem ismertem. Amíg nem tudtam a kutyái honnan támadnak, hogy hogyan... mindig figyelni, készenlétben állni ha netán pillanatok alatt pattanni kéne... rendre utasítani ezt a seggfejet... - mosolyodtam már el teltebben ahogy az ő szavaival éltem, de valljuk be: Nevil.. az Nevil - de aztán.. idővel könnyebb lett. Csak teltek az évek, egyre kevésbé kerestek, aki meg igen, tisztában voltam vele hogy hallgattassam el. Na onnan azonnal lépnünk kellett... - tettem hozzá csak mellékes információként, de nagyon jól tudta hogy megy ez. Ezek szerint... - Nevil viszont... - vettem aztán egy következő sóhajt - nem is hinnéd, hogy mennyre benőtt a feje... - nevettem már el a dolgot, habár nem akartam túlzásokba esni, de ami igaz az igaz. már csak árnyéka az akkori önmaga - Felnőtt! Nagyjából.. - mosolyodtam megint el, hisz amikor Rita ismerte, még csak egy idiótA, 17 éves kölyök volt. És na igen, most se mondanám azt, hogy felelősségteljes, de azért... még ha soha nem is bírták elviselni egymást. - De hiszed vagy nem, már egyedül is egész jól megvan. Már amikor. - mosolyogtam még mindig, habár nem tudom mire. Talán csak mert jó volt valakivel beszélgetni végre. Aki előtt nem kell semmit takargatni és aki a múltam része. Nagyon is kellemes emlékekkel a múltban...

Aztán mégiscsak volt valami ami megvilágította azt aki régen volt. Nem nézett a szemembe, deee... Én is a padlót fürkésztem és utána pillantottam csak vissza rá.

- Én is örülök Neked... - tartottam rövid szünetet, de talán többet is mint kellett volna, mert nem tudtam kimondjam e még ami a nyelvem hegyén volt. - És örülök, hogy rendben vagy. - tettem aztán hozzá inkább valami mást, még ha ez, ugyanúgy igaz is volt a helyzetre, és a bakancsomra esett hamut, enyhén megkocogtatva ráztam le.

- Ez a Vincent... Ő kicsoda!? - kérdeztem aztán rá mégis a dologra, ami nem csak.. a munka miatt érdekelt. - Mármint azon túl, hogy csehója van és Dave ismerte... - egészítettem ki valami elterelő hadművelettel, de egyben az is érdekelt, hogy ő és a fickó... Elvégre nem mindenki tartja 8 évig a seggét egy nőnek. Hacsak...


A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 01.03.13 23:45-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 01.03.13 23:15

Egészen elfelejtettem, hogy a cigi a kezemben volt, mialatt beszélt. Valahogy ott ragadtak a szemeim rajta, úgy az egész testén. Igyekeztem nem túl feltűnő lenni, de a fenébe is, ha ugyanolyan is volt, mint régen, most úgy hatott az egész, mintha most látnám először. A legdühítőbb z egészben az volt, hogy azt kutattam, mennyiben változott meg, és a szavait követően már tudtam, hogy csak én voltam az, aki ugyanolyan, mint régen volt. Sőt, rosszabb, szarkasztikusabb, idegesítőbb és rohadtul nagy faszfej voltam. Erre azért már beleszívtam a cigibe, hosszan, remélve, hogy azt az egész gondolatmenetet kiűzhetem a fejemből, de hiába.

- Itt nem kerestek még titeket? Vegasban.. mert ti is itt vagytok, én is, és nagyon nem kéne, hogy egyikünk a másikat magával rántsa végül.. Nem mintha sikerülne nekik, csak.. - hangosan elgondolkodtam ezen, ujjaim közt sodorva a cigit. - És ezzel nem azt akarom mondani, hogy most azonnal húzzatok el innen, mert.. nem akarom - vontam vállat nemtörődöm stílusban, mégis mosolyogva, de inkább nem folytatva a gondolatmenetet. Nem voltam szentimentális, viszont valahogy tényleg elmúlt a kezdeti agresszivitásom, figyeltem, ahogy az ő hamuja is a padlót érte, és a szavaira felnéztem a szemeibe. Fogalmam sem volt, honnan jött az az őszinteség az előbb a részemről.

Kíváncsian felvontam a szemöldökömet a kérdésére, nyugodtan beleszívtam a cigibe egy sóhajtással pedig kiengedtem a füstjét. Elvoltam ott az ágyon ülve, és valahogy Günterrel odakint nem volt okom idegeskedni sem. Úgyis megvédi a seggem.

- Vinnie barát és bátyámnak is tartom. Már. Amennyi szarból kihúzta a seggem, meg is érdemli. A családom, ha nem is egyezik a vérünk, mindig vigyáz rám - elmosolyodtam ezen, megint felvándorolt a szemem Gabrielre. - Szinte mindent tudunk egymásról, és ha tud, akkor lebeszél az olyan hülyeségekről, mint hogy eltörjem az állkapcsod. Azzal indultam ma pedig útnak - vigyorogtam rá, először meg is érdemelte volna, amiért azt gondolta, hogy Toretto embere vagyok. - Ott volt nekem, amikor szükségem volt rá. És lehet, hogy néha az őrületbe kergetjük egymást, mert neki is megvan a maga véleménye meg nekem is, de tudom, hogy ténylegesen soha nem bántana, csak szereti pórázra kötni az indulataimat - nyújtottam ki a lábaimat csak lazán, de inkább felkeltem az ágyról, hogy én menjek oda az ablakhoz, csak úgy megszokásból is kinézve rajta.

- Üzleti szempontból is érdekel Vincent? - fordultam vissza felé, miután elnyomtam a csikket az ablakpárkányon, kezeimmel is támaszt keresve rajta a seggem mellett pakoltam le rá magam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 02.03.13 0:59

A hirtelen felmerülő kérdésre csak apránkénti szigorral ráztam meg a fejemet.

- Nem! Biztosra veszem. - mondtam csak ennyit, nem többet, mert egyszerűen igaza volt. Nem jó ómen mindannyian egy helyen, ha bukik az egyik, húzza magával a többit is, de ameddig én megbíztam Nevil-ben és jól tudtam saját magamban is bízhatok, addig Rita... De nem állt szándékomban ezt megosztani vele. Neki ott a főnöke.. - rendeztem le ennyivel fejben, de a szavai még valamit indokolttá tettek.

- De ha úgy is lenne hogy a nyomomba erednek... - tartottam rövid szünetet - lakat a számon. - pillantottam fel a szemeibe - Elvezetem őket. - bólintottam könnyedén, hisz simán megtettem volna és már tettem is Nevillel, és ő... ő nem kevésbé volt kedves számomra. És az emlékeimnek.. természetesen...

Az azt követő szavai mégis megleptek. És valahogy én se tudtam hogy reagáljak így elsőre, ezért is maradtam a tényeknél. Annál ami igaz, és még ha szívem szerint ki is egészítettem volna valamivel, még időben leálltam, hogy ne tegyem. Nem lenne.. helyes...
Aztán.. felporzott a fejemben valami más is! Vincent.. ismétlődött a név, és ha a dolog elég gyanús is volt nekem, biztosra csak akkor mehetek, ha beszél. Ezért is vágtam a közepébe.

- Szóval barát... - csúszott ki csak félhalkan az orrom alatt ismételve, miközben már megint a padlót bámulom. Nem is tudom mit akartam ezzel, egyszerűen csak.. érdekelt! Mondjuk... És még ha nem is igen tudtam elképzelni egy ilyen.. barátságot, nem szólaltam meg. Talán mert tudtam Rita mindig is mennyire ki volt éhezve a szeretetre. Nem nyíltan.. de egyszerűen szomjazott érte. Régen. Mégis képes volt bárkit a földbe döngölni ha épp úgy tartotta kedve...

Egy pillanatra talán el is mosolyodhattam a fejemben gyökerező emlékeken, amikor hallottam hogy mocorogni kezd, és ekkor emeltem csak felé lassan a fejemet.

- Még nem tudom... - szaladt ki az igazság, csak későn kapva észbe hogy ezzel nagyjából alá is írtam, hogy az előbb miért érdeklődtem. De végül is.. nem zavart. Nem tilos, egyszerűen csak kíváncsi voltam ki legyeskedik manapság körülötte, és mégis.. hogyan tengeti a napjait.

- És te!? - tereltem inkább a témát, ha úgy vesszük nem is annyira átláthatatlanul - A te életed hogy alakult..? - toltam el magam a faltól, és ugyanolyan lassú léptekkel indultam meg feléje. Hogy miért? Nem tudok rá indokot. Egyszerűen csak így éreztem. Valahogy jobban esett, ha nincs olyan messze. Sokkal inkább legyen a közelemben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 02.03.13 1:41

Nem tudtam, hova tenni a hirtelen segítségét, de nem is vártam volna el tőle. Vincent egyébként is jó takarító, és valahogy semmi kedvem nem volt belevonni megint Gabe-et az egészbe.

- Nem kell megint a célkeresztben lenned. Megoldom.. megoldjuk, tényleg - zártam le ennyivel a dolgot, nem is akartam volna, hogy még tovább ezzel foglalkozzunk, amikor semmi értelme volt. És különben is nem úgy volt, hogy csak ezt a szaros találkozót rendezem le vele, aztán kalap-kabát, elhúzok, mint a vadlibák? Inkább foglalkoztam azzal, hogy kifejtettem a Vinnie-hez fűződő kapcsolatom, és a megjegyzésére automatikusan bólintottam. Barát volt, teljes mértékben, és ezen nincs mit elmélkedni.

- Igen, tudod, ő meg én... pfff, semmi pénzért sem - felnevettem ezen, de valamiféle undort is tükrözött az arcom, ahogy arra gondoltam, mire akarhatott kilyukadni. A francnak kellene Vinnie, mert az olyan lenne, mintha a bátyámmal... a hideg is kirázott a gondolatra. A bizonytalan válaszára nem tudtam mit felelni, meg is mozgattam a lábaimat, ahogy a párkányon ültem, és reméltem, hogy a hátam senkinek sem célpont az ablakból.

- Tanúvédelmi program, más névvel.. Vinnie előtt hívhatsz Ritának, de máshol jobb lenne, ha Rain lennék. Nem akarom, hogy megint szarba lépjek - beszélni kezdtem, hátamat nekivetve az ablaknak, de gyanúsan nézve Gabrielre, nem tudtam, mit tervezett, hogy egyre közelebb lépett hozzám, nem kicsit feszültté is váltam, de rohadtul nem tudtam levenni róla a szemeimet... már nem a gyanútól.. hanem mert egyszerűen néznem kellett őt. - Először Bostonba mentem, de rám bukkantak, és rohadtul nem akartam meghalni, azt követte Salt Lake City és most itt vagyok. Vinnie-nek dolgozom mixerként, és néha komolyan mondom, simán belevagdosnám néhány ember fejét a pultba - hamisan elmosolyodtam, de megvontam a vállaimat, végig őt nézve, a mozgását.. az arcát, és egy Bassza meg! suttogás csak kicsúszott a számon. - Mire készülsz? - egy pillanat alatt váltam értetlenné, ujjaim a párkány anyagába markoltak, de képtelen voltam elmozdulni. Még ha akartam volna sem tudtam volna kikerülni, ha éppen menekülőre fogtam volna a helyzetet. Túl kicsi volt az a kurva szoba! Mi a francot csinálsz, Gabe?! - visított a fejembe ez a gondolat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 02.03.13 2:56

Nem is tudtam eldönteni, hogy a válasza támadó, vagy éppen baráti volt e. Enyhén résnyire húzott szemekkel fürkésztem, de már nem tudtam kiismerni. Volt ami nem változott, de olyan is ami teljes mértékben. Ezért inkább nem feszegetve a dolgot, egyetlen biccentéssel rendeztem le, még ha biztos is voltam benne, hogy nemcsak a megszokás a nagy úr, de az is, hogy nem engedek bántani számomra fontos embereket. És akárhogy is nézzük.. történt ami történt.. az emlékeimben őt nagyon is szerettem. És most is.. most se volt közömbös vele, de sokkal inkább kerülgettük a forró kását. Amennyire elnéztem, még ő sem tudta eldönteni hogy megöljön e, én meg... Én meg baromira nem készültem fel erre a jelenetre...

Talán pont ennek is volt a bizonyítéka, hogy alig pár perccel a szavai után rákérdeztem arra a bizonyos névre, nem mert annyira érdekelt volna hogy kivel is fogok üzletet kötni, - ha igaz - bááár az sem egy hátulütős szempont, de sokkal inkább érdekelt, hogy ő hányadán áll vele.
Barát.. Nos.. igen, megkaptam amit akartam, bár ez még nem árult el semmit se, de mááár közelebb voltam a megoldáshoz. Hát még amikor felhangzott a nevetése, és muszáj volt elnyomnom egy feltörni akaró mosolyt. Tetszett az a hang.. Már baromi rég nem hallottam, de úúúristen milyen rég! és az egész valahogy visszavezetett minden múltbéli emléket.

- Rain... - ismételgettem a fogaim között, ami nem volt már ismeretlen, ugyanezt említette kinn a lépcső terébe, de akkor még nem tudtam róla hogy mire is akar kilyukadni ezzel. Most viszont.. már sokkal tisztábban láttam a dolgokat. Tanúvédelmi program.. - ismételtem meg ezt is már csak fejben, és nem bírtam ellenállni, hogy egy kóbor fintort el ne nyomjak. Mindig is rühelltem a rendőröket. Ez talán már kölyökkorom óta élt az emlékezetemben..
Aztááán.. ahogy közelebb lépkedtem, mégiscsak előtört a mosolyom, most már csak teljesen öntudatlanul kapva fel az arcomra, talán újabb emlékek.. ahogy az agressziót említette, nem egyszer volt, hogy én fogtam le, csak mert neki akart menni egy benga állatnak. Az önkontroll sohasem volt az erőssége...

De azután mégis a hangja fogott meg! Pontosabban az a hirtelen váltás a hanglejtésben, meg én, amikor már ott állok előtte, és az eddigiekhez képest igen közelről is nézek a szemeibe. De semmit nem tettem. Nem nyúltam érte, vagy rántottam magamhoz, pedig régen... simán megtettem, bárhol és bármikor, amikor csak kedvünk telt benne, nem érdekelt, hogy ki lát, vagy zavar meg, ha egyszerűen kellett akkor KELLETT! Most viszont...

- Hiányoztál.. - ragadt a szemem a szemeiben és éreztem ahogy egyre feszültebbé válik a helyzet, talán csak bennem, de igazából.. fogalmam sincs mi az ami játszott velem, de rohadjon meg megtette! Kurvára meg, és éreztem ahogy a kezeim ökölbe szorulnak a testem mellett...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 02.03.13 3:31

Hogy megértett-e mindent abból, amit mondtam, kurvára nem tudtam, csak az a név jutott el hozzá. Azért reméltem, hogy ha már rákérdezett a múltamra, hogy idáig hogy éltem túl, valamennyire oda is figyelt rám, nem csak a számat téptem neki felesleges. Bólintottam a nevemet illetően is egyszer.. de aztán túlságosan is lefoglalta a gondolataimat, a fejemet és minden szart a közeledése.

Bepánikoltam. Hogy baszná meg! Rohadtul nem tudtam, hogy mit akart, és ez teljesen összezavart. Ha tudtam volna, akkor egy villanás alatt úgy húztam volna el, mint azok a kurva vadlibák, és azt hiszem, meg sem álltam volna Günterig, na meg aztán nem érdekelt volna az sem, hogy hogyan kötök ki otthon, de a rohadt életbe is! Mikor került ennyire közel Gabe? A körmeim martak már bele az ablakpárkányba, és ez már akkor így volt, amikor még csak ott volt, előttem. Mi a fasz van velem?

Mit meg nem adtam volna azért, ha azt az egy szót évekkel ezelőtt kaptam volna! Ha akkor, David temetése után, vagy azután, hogy kiszabadultam, vagy bánom is én, a franc tudta.. De most, ennyi év után, hogy évekig azt hittem, őt is elveszítettem, már nem akartam elhinni neki. Nem és nem! És mégis, a szemeibe nézve összepréseltem az ajkaimat egy rövid pillanatig, igyekeztem nem elribancosodni, ami az érzelmi szarokat illette.

- Mikor, Gabriel? Mikor hiányoztam neked, úgy őszintén?! - a hangom közel sem volt olyan magabiztos és higgadt, mint amilyennek kellett volna lennie. Az elutasítás "baszd meg!"-olt egyet a tényleges kíváncsiságomnak, de akkor sem tudtam elszakítani a szemeimet az övéitől. Ahogy ő sem, én sem mozdultam, mert azzal csak még közelebb kerültem volna hozzá, ami rohadtul nem volt jó ötlet ebben az idegállapotban. A végén még kurvára elfelejtettem volna, hogy legszívesebben vízbe is képes lettem volna belefojtani azért, amit tett.

- A múlt hiányzik neked, nem én - halkan mondtam csak ezt, és csak ekkor kezdtem ténylegesen is utálni magam, mert nem tudtam tovább a szemeit figyelni. Inkább a mellkasát néztem, és ahogy Vinnie előtt is egy pillanatra lehullt a lepel a valódi érzelmeimről, úgy itt is, egy pillanat alatt váltam meztelenné Gabe előtt. Hiányzott nekem is. Kurvára hiányzott, minden egyes nap. - Akkor; nyolc éve én is szerettelek. Nagyon - csúszott ki az igazság.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 04.03.13 0:52

Szinte a távolból hallottam a saját hangomat. Én mondtam? ÉN MONDTAM! A vicc az egészben, hogy most ugyanúgy is gondoltam! Valamiii.. kezdte teljesen felőrölni a fejemet. Egy érzés.. a múlt visszatérő emléke, a bizsergés a testemben, hogy milyen jó volt vele.. a gondtalanság ígérete..(?) Nem tudom. De most képtelen is voltam gondolkozni ezen, egyszerűen csak néztem azokat a régi-új magával ragadó szemeket, és önműködően közeledtem. Egészen egy pontig.

A hangja volt az ami kijózanított. Az igazság? Való igaz. Talán... De mégis.. Ez az egész túúl erős volt ahhoz hogy veszni hagyjam, túúúl sokat ígérő.. túl hívogató... és én.. Túl gyenge? Vagy csak hagytam, hogy elhatalmasodjon felettem egy könnyű élet ígérete... egészen addig amíg újra beszélni nem kezdett. Csak ekkor torpantam meg!

A világ hirtelen tisztult ki körülöttem. A szemem.. őt látta, de már mégsem ő volt ott. Már a fejem volt. Egy lehetetlen gondolat, a tudás... hogy nem. Ezzel nem oldódik meg semmi sem. Minden ugyanott lesz, ahol hagytam. Ami megtörtént, és amin átmentem.. amin átmentünk mind a ketten, a hibák... az elkövetett félrevezetések, és az az elmúlt nyolc év. Nélküle. Talán már én sem ugyanaz az ember voltam. Sőt! Már nagyon régóta nem voltam ugyanaz...

- Igazad van.. - tört ki a számon, de csak valami suttogás, ahogy ha ő újra a szemeimbe nézett, megláthatta benne a következő szavak előjelét - És sajnálom... - ismételtem csak önmagam, de ebben a helyzetben nem sokat tehettem. Csak vele egyetemben tettem egy lépést hátra.. majd még egyet.. és még egyet. Csak álltam ott. És néztem. Már ott volt a számon.. a szó... Akár több is, hogy elmondjam mennyire... De mi lenne az értelme? Egyszerűen ezt.. kellett.. tennem! Legalábbis akkor még ezt hittem. - Rain én.. - akadt el aztán a dolog vége, és még magam számára is véletlenszerű hirtelenséggel fordultam inkább meg, és egészen az ajtóig lépkedtem.

- Azt hiszem holnap akkor találkozunk.. - motyogtam csak az orrom alatt az ajtót elérve, de nem nyitottam ki, és nem is fordultam felé. Nem tettem. Talán mert ez az egész.. teljesen összekevert mindent bennem. És én rohadtul nem akartam ezt!


A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 26.03.14 23:31-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 04.03.13 1:22

Csak egy villanásra ugrott be valami, amit akartam volna hallani. Egyszer az életben. Tőle. Mégsem, és a megtört szavaimra adott válaszára újra felvontam azt a bizonyos képzeletbeli páncélt, bezárult mindaz, amit az előbb láttatni engedtem. Arcvonásaim megkeményedtek egy másodperc alatt, és hogy sajnálta? Leszartam! Nem érdekelt.. már nem, innentől kezdve nem fogom hagyni, hogy baszakodjon az érzelmeimmel. Már csak a múlt volt az, amibe belekapaszkodott, és ahogy talán én is tettem. Egyetlen rövid meggondolatlan másodpercre. Bassza meg!

- Semmi értelme a sajnálatodnak. Nem változtatja meg a múltat - messze járt már a bizonytalanság, ahogy felnéztem a szemeibe, és ahogy távolodott, úgy feszítette egyre kevesebb feszültség a testem és a gondolataim. Néma, de annál hosszabb sóhajjal nyugtattam magam végig a hátát, ahogy megfordult, talán egy félhangos "kurva életbe" is kicsúszott a számon. De hogy milyen értelemben? Rohadtul nem tudtam, hogy megkönnyebbülés, vagy csalódottság miatt mondtam-e ki. Az elbocsátása egyértelműen jelezte, hogy bezárt a bazár, ezért azonnal el is hagyva a párkányt a hamutálba tettem a csikkemet, kivettem az én dobozomból egy új szálat, amit meg is gyújtottam, még egyet pedig leraktam. Az kéne még csak, hogy tartozzak neki! A franc essen belé, nem kell, hogy bárki is eltartson!

- Ja. Ne késs. Inkább legyél ott előbb, igyál meg egy skotch-ot, vagy narancsos lószart - a cigi mellé lepakoltam egy cetlit, amin csak egy telefonszám virított. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Csak egy szám, ha mégis gondja akadna és nem azért nem jelenik meg, mert szarna az egészre. Amúgy is tíz lepedőről lesz szó, a pénzre pedig szüksége van neki is. Nem szarakodtam tovább ott, az ajtóhoz lépve helyette is kinyitottam magamnak.

- Vinnie-vel holnap, ha lehet, ne játszd el a Toretto-s balfaszságot. Lehet, hogy kitépi a kezed válaszként - fújtam ki a füstöt valahol menet közben, é anélkül, hogy elköszöntem volna tőle, vagy bármi szart csináltam volna, csak elindultam a folyosón, hogy Günter megnyugodjon, élek még. Vincent? Majd megtudja, hogy hogy ment a találkozó. Most motorra kellett ülnöm. És kurva gyorsan elhúzni innen!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 04.03.13 2:00

Hallottam még a fülemben a szavait, de nem törődtem vele. Kénytelen voltam nem törődni vele! Ha eddig és ennyi mindent kibírtam, nem most fogok elcsúszni!
Hallottam ahogy lecsúszik az előző helyéről és csak ekkor fordultam meg. De nem néztem a szemeibe. Talán tartottam attól, hogy mit látnék benne, vagy éppen attól, hogy ő mit lát az enyémben. Nem szerettem gyenge lenni.. Határozatlan.. erőtlen.. Rühelltem ezt az egészet, és bár régen, még csak hírből sem ismertem, de az élet megtanított rendesen leplezni!

- Bízhatsz bennem! - emeltem már felé a fejem szilárd szemekkel, és már nyoma sem volt az előbbi hirtelen felkavaró érzésnek - Ott leszek! - feszültek meg biccentve, egészen szilárdan bele a szemeibe. Azután végig követtem ahogy valami papírféle landol az éjjeli szekrényen, de nem szóltam egy szót sem. Nagyon jól tudtam hogy megy ez, és még akkor is némán álltam ott, amikor kiszolgálva magát kitárta az ajtót mellettem. Ekkor néztem utoljára a szemeibe. Újabb szavak amikre megint csak bólintottam egyet, és csendben vártam ahogy egyre csak távolodva elhalnak a léptek. Nem mentem utána. Nem tehettem. Nem akartam még tovább bonyolítani az életet... De talán pont azt nem akartam, hogy végül megtegyem!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 04.03.13 2:20

(Folyosó...)

Tele volt a tököm! Fáradt voltam... kimerült.. és BÜDÖS! Az a rohadt szemétláda tuti, hogy nem véletlenül öntötte a nyakamba a sörömet, egyből lejött, hogy csak féltékeny a barom állatja, pedig csak egyetlen egyszer volt, hogy végigstíröltem azt a dögös kis macát mellette! Pedig ejj de baba egy nő volt! - vigyorgott fel a fejem belökve a mocskos üvegajtót az orrom előtt, és nem is baszakodva a magaaas.. fabódé mögött dekkoló unalmas fazonnal már gyúrtam is a lépcsők felé. Hogy miért nem tesznek ide egy liftet? Basszák meg! Ahogy bassza meg az is, hogy folyton ilyen koszos és retkes lebujokban kell dekkoljunk, holott ez VEGAS! - vigyorgott megint a fejem kettesével véve a lépcsőket, hiányzott már egy rohadt forró zuhany a fejemre, és egy élvezeteset sóhajtva letöröltem a szám szélén kicsordult odaszáradt véremet. Akkor is megérte! - vigyorogtam az emlékre, ahogy oké, hogy az a balfasz bevitt egy jobb egyenest, de ééén.. voltam az akinek az a kis dögös szőke, az egész után elnyomta a számát. Csodás kis estém lesz! - örültem a szerencsémnek, csak egy gyors zuhanyon legyek már túl, amikor a nagy rohanásban belecsapódtam valamibe. Fekete volt és kurva kemény, és meg is kellett kapaszkodjak a korlátban, hogy vissza ne vetődjek, de ekkor néztem csak fel, a nagy büdös "valami" szemeibe. Na és ekkor dobtam csak egy hátast!

- Teeeeee...? - kérdeztem az utolsó levegőmet is visszanyelve, az biztos, hogy legalább teniszlabdányi szemekkel meredve a felismerésre, mire lassacskán csak visszakaptam asz eszemet. - Te mi a jó istent keresel itt? - kérdeztem nem kevesebb felháborodással, mint annak előtte, és egy percig se mozdulva félre az útból. Kapásból azt se tudtam, hogy köpjek e vagy nyeljek! Persze legszívesebben köptem volna, bele egyenesen a szemeibe, de a jólneveltségemnek köszönhetően inkább valami lazaságot vettem.

- Te már megint Gabe után kajtatsz... ribanc!? - használtam a kedvenc becézésemet, na oké, már baromi rég nem használhattam vele szemben, most mégis elégedettséggel töltött el. Már csak az kéne, hogy a nyakunkra hozza Toretto-t és az embereket!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 04.03.13 13:53

mert ilyen zene illik Rain-hez xD


Rohadtul nem úgy alakultak a dolgok odabent, mint szerettem volna. Kiadni a dühöm, elégtételt venni az elmúlt nyolc évért cserébe, ezt akartam volna. De ehelyett azt a szaros maszlagot kaptam a nyakamba, amit a nyáladzó tömeg érzelmeknek titulált, nekem viszont felfordult tőle a gyomrom. Hogy a picsába engedhettem, hogy Gabe játsszon velem?! Ahogy bepakoltam a számba a cigit, a zsebembe nyúlva előhalásztam a telefont is, csak hogy Vinnie-t értesíthessem, hogy a csomag az adott helyen és időpontban elérhető lesz. Ha ezért nem kapok fizetésemelést, vagy ingyenes szarokat, akkor feldughatja magának. De ahogy egyre távolabb kerültem a szobától, úgy az érzelmeim is ott maradtak. A múlt, Gabe, az, hogy kurvára hiányzott, de ezt az életben nem fogom ténylegesen is elismerni.

- Bassza meg! - a küldés gombra küldtem rá az ujjam, amikor valaki nekem ütközött, ami miatt az ujjam megcsúszva kiléptem az egészből. A picsába! Pedig az még normális sms lett volna! Ismerős hang, ismerős arc és az a kurvára ismerős pökhendi faszság, amit tolt. Összevontam a szemöldökeimet, de erős voltam, egészen addig még csak foglalkozni sem akartam vele, ameddig... ribanc... - visszhangzott a fejemben, és kurvára a felszínre hozta az agresszivitásom. Amit Gabe érdemelt volna meg, azt egy az egyben Nevil kapta meg. Ha csak egy kicsit felkészültebb és pontosabb lettem volna, akkor minimum az állkapcsát repesztettem volna meg, így csak egy jókora jobb egyenessel ajándékoztam meg. A kezem viszont azonnal zsibbadni kezdett, de csak a cigibe kapaszkodva engedtem le azt magam mellé kifújva a füstöt is. A rohadt életbe, ez fájt! Reméltem, hogy neki még jobban.

- Kurvára fogd be a pofád, kölyök - dühtől eltorzult hangon morogtam neki, ahogy egy lépcsőfokot leléptem felé, hogy a szemeibe nézhessek közelről. - Dolgom volt. És ha arra vágysz, még egyszer pofán váglak, csak hogy befogd - tartva a szemeit érzelemmentesen mondtam neki mindezt, de nem mozdultam. Minek? Majd ha akar, félreáll. Ha nem, akkor majd segítek neki. De jól esett levezetni a dühömet rajta!

- Így már jobban passzolsz a bátyádhoz. Ő is véres. Egy kicsit - elmosolyodtam lassan, de csak a kölyök dühét akartam előkaparni nem is olyan mélyről. A legszarabb az egészben, hogy Gabe-et nem akartam már bántani.. sőt... a gondolataim azonnal visszaszöktek a szobába, a fickóhoz, mialatt még mindig a majdnem tar fejűt néztem. Érdekelt, hogyan reagál erre, és ha az kell neki, akkor megkapja azt, aki gyűlöltem lenni.. Olyan, amilyen néha Vincent is volt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 04.03.13 15:29

Nem számítottam rá, hogy arctövön vág, pedig már régen is alattomos volt a kurvája! Az isten bassza meg! - kapaszkodtam meg a korlátban, ahogy hátraestem de épp elég volt egyetlen félperc, hogy azonnal kitisztuljon a fejem, és alattomos mosoly kússzon szét a fejemen.

- Te még mindig úgy ütsz, mint egy nő..! - vigyorogtam szélesen, nem adva meg az elégtételt hogy ellenőrizzem a pofázmányomon minden a helyén van e - Talán pont azért, mert csak egy nő vagy..- vigyorogtam továbbra is a villámló szemeibe, az egy dolog hogy régen is imádtam cukkolni ha Gabe nem volt jelen, de az egész valahogy visszahozott valami keserűséget. A kibaszott múltból, amikor Gabe állandóan kattogott hogy utána kéne mennie, én meg folyamatosan győzködtem: Hagyja a fenébe! A fejünkre hozza a faszfejeket..
Csak ekkor lépett közelebb de én minden egyes pillanatban tartottam a szemeit. Azok az idők már kurvára elmúltak amikor én voltam a kis taknyos akire csak rávillogtatta a kést és elmenekült előle, azóta már más idők jártak! Kurvára más idők, és én elnyomva magam a korláttól egész közelről néztem a szemeibe.

- Kopj le Gabe-ről! Kopj le rólunk! Fogalmad sincs róla Gabe milyen boldog volt nélküled! - köptem a szemeibe, de a szám sarkáról nem bírtam letörölni azt az önelégült vigyoromat. Még ha egy büdös szó se volt igaz az egészből, látni akartam a szemeit! Ahogy megcsillan benne az a fény! A felismerés fénye! Talán a rohadt hosszú évek alatt amikor Gabe még magába temetkezett néha akár órákra is, jól tudtam hogy megfordult a fejében. Elégtételt akartam! Már hogy a jó életbe ne!? Ez csak egy büdös kis kurva aki csak megnehezítette az életünket! De akkor megint pofázni kezdett és az én szemeim egy pillanat alatt szűkültek össze.

- Mit műveltél vele.. - suttogtam talán csak, bár Gabe nagy fiú már tud vigyázni magára, de jól tudtam, hogy mindig elgyengül ennek a rohadt szukának a közelében - MIT MŰVELTÉL VELE!!! - üvöltöttem már teli torokból, nekimenve, már rohadtul nem érdekelt, hogy kése van, hogy agyafúrt a kis drága, de kihasználva a pillanatnyi helyzeti előnyömet a két vállánál fogva löktem rá a mögötte feszítő fal oldalára! - Esküszöm, ha baja esett... - sziszegtem az arcába a szavakat, de akkor...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 04.03.13 18:17

Nem normális. Ez ugrott be a szavaira, de ahelyett, hogy megadtam volna neki azt, amire vágyott volna, csak egy jókedvű mosollyal néztem vissza rá. Bassza meg! Hogy a picsába ütnék, ha egyszer farok nélküli vagyok? De megjegyeztem, legközelebb majd egy kurva széket is a hátához vágok, hátha abból megtanul időben elkussolni. Nagypofájú kis seggfej volt még mindig, csak most már akkor is járt a szája, amikor nem kellett volna. Gabe előtt ezek szerint csak megjátssza magát Nevil. Sajnálni kezdtem, mert Gabriel tényleg szerette az öccsét, aki meg tett ezek szerint mindenre.. kivéve.. De tudtam, hogy Nevil nem a bátyja, ezért nem is engedtem, hogy túlságosan hassanak rám azok a szavak, amiket előtte Gabe nem mondott. Túlságosan is dühös voltam ebben a pillanatban, és még ha belülről rágni is kezdtem magam a dolgokon, Nev előtt nem mutattam ki. Rohadtul nem akartam neki hinni! És amennyire Gabe-re is dühös voltam, most már.. nem, és ez csak még inkább olaj volt a tűzre.

- Idegesen rántotta elő a pisztolyt, amikor szóltam neki. Kurvára nem boldog. Akkor nem lenne ennyire óvatos - fasza voltam, sikerült érzelemmentesen, tényként közölnöm a kölyökkel ezt, nem várva reakciót sem erre igazán, de nem hagyott nyugodni az, hogy földbe ne döngöljem kicsit, járt a pofám, persze, hogy járt, és utolsó pillanatban még sikerült visszafognom magam, ki ne szakadjon a tüdőm a fallal való randizást követően. De elbaszta, rohadtul elbaszta az egészet, mert csak most kezdtem igazán bepöccenni.

- Állítsd már le magad! - rivalltam rá, nem is gondolkodva, a cigi kiesett a kezemből, elkaptam a nyakát, ujjaim szorultak bőrére, ugyanabban a pillanatban pedig a vadászkés pengéje nyomódott a nadrágjának a farka mellett. Nem akartam még a vérét, de ha kihozza belőlem, esküszöm, megteszem. Már nem tudott érdekelni, hogy Gabe öccse. Utáltam a közelemben tudni. - Akarsz még kiabálni, vagy inkább nyüszítenél, seggfej?! - egészen suttogóvá vált a hangom, de mérges voltam, rohadtul. Még egy kis nyomás az alant ténykedő kezemnél a késsel, csak hogy értse, mire gondoltam, de leküzdve az undorom közelebb hajoltam hozzá... lenyalva a szája mellett kiserkenő vért lassan sunyi mosollyal az arcomon.

- Nem az ő vére, nyughass már. Ellenben a tied.. eléggé szar íze van - suttogtam a fülébe egy fintor kíséretében, elhúzva a kezem a nyakáról, de a másikkal a kést biztosan tartottam ugyanott. - Végeztünk, vagy megint menstruáló kislányt játszol? Ahogy mindig szoktál, Hercegnő?! - nyomtam meg az utolsó szót, csak hogy felbasszam kicsit az agyát. Imádtam vele szórakozni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 14.03.13 17:36

Nem érdekelt mit dumált! Úgy az egész nő nem érdekelt! Egyetlen egy dolgot láttam benne: VESZÉLY! És ez ezerrel kattogott a fejemben minden egyes percben amit csak itt töltött előttem és nem valahol távol innen, mint ahol mi voltunk. Veszély.. rám és veszély Gabe-re nézve! Nem érdekelt él e.. vagy megdöglik csak innen a lehető legtávolabb tegye! Bárhol.. csak mielőtt ráhozza Toretto-éket Gabe-re, mert mi másért lehetne itt mint a rohadt pénzért a büdös rüfkéje!?
Mégis egy pillanat alatt durrant el az agyam mikor Gabe-et említette, és nem kevés indulattal repült a háta mögötti falnak. Nem érdekelt! Már baromira nem! Egyedül a testvérem járt a fejemben, akit ha csak.. ha.. baja esett...

Nem figyeltem. Nem tudom hogy a picsába sikerült, túl sokat kattogott a fejem vagy csak a pia, bassza meg, nem kellett volna annyit magamba töltsek, a kés a gatyámnál mégis szemvillanás alatt észre térített. Éreztem hogy nyelek, nehezen a ribanc ujjai alatt, jól ismertem, pillanatok alatt eljár a keze ezért hamar visszavettem, de még nem engedtem el. Csak továbbra is bámultam az arcába a szemem felnyársalva fejben, még akkor is amikor élvezve a helyzetét a büdös kurvája végignyalt a pofámon. Egy pillanat alatt köptem a földre, és csak akkor engedtem vissza amikor kinyögte hogy Gabe ép és sértetlen. Vagy valami olyasmi.

- Mindig is egy aljas és ordas kurva voltál... - sziszegtem a fogaim között, féltettem ám a tökeimet, de nem hagytam hogy legyőzzön. - Gabe csak örülhet, hogy megszabadult tőled.. - suttogtam csak ellökve magam a faltól, el tőle, és még egy utolsó lesajnáló pillantással a lépcső szemközti oldalától undorral néztem a szemeibe.

- Tűnj el innen.. Tűnj a közelünkből.. Örökre... - morogtam halk, de aljas hangon de eszemben se volt hogy megint neki menjek. Hogy nagykislányt játszik? Bassza meg! Bassza meg, csak máshol tegye! Indultam volna fel, szarva rá a ribanc fejére, de ekkor egy hang ütötte meg a fülemet.


A hozzászólást Nevil Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 17.03.13 15:55-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 14.03.13 17:56

Nem tudom meddig állhattam ott. A fejem nemhogy nem tiszta de kész káosz uralkodott benne. Azt hittem az életben mindenre fel vagyok készülve. Hát erre nem voltam. Rohadtul nem!
Talán hosszú percek is elteltek már mire egy nehéz sóhaj kíséretében megindultam az ajtó felé, hogy végre becsukjam. Nem akartam ezen most gondolkozni. Baromira nem, most csak egy kis nyugalmat akartam. Kizárni mindent és csak reméltem hogy lesz egy nyugalmas fél vagy egy órám mielőtt Nevil becsörtetne, és ha mégsem, felugrok a motorra és egy büdös szó nélkül elhúzok a fenébe. Mégse sikerült becsuknom azt a kurva ajtót. Nem, mert ismerős hangok csapták meg a fülemet, veszekedés? Vita. Hogy mi van? - csapott fel a felismerés a fejemben, és ahogy a résnyire nyílt ajtón hallgatózni kezdtem hátha valamivel előrébb leszek, nem kellett sokat tökölnöm hogy egyből lejöjjön ki is az aki már megint csinálja a fesztivált.
Egy pillanat alatt szökött fel a fejemben az ideg, és kivágva az ajtót, amit az előbb még a kezemben szorongattam öles léptekkel indultam el a lépcső fele. És nem is kellett csalódnom...

A lépcső tettjén álltam meg, kezem most nem önkényesen csak fenyegető jelleggel a pisztolyomon, de nem húztam ki a tokjából. Elég gyors vagyok ha egyáltalán kéne, de nem volt szándékomban egyiket sem lepuffantani.

- Megtudhatnám mi folyik itt? - erőltettem magamra nem kevés erőfeszítéssel nyugodt és megfontolt hangot. Nevil.. Nevil szemei szúrósan találkoztak az enyémekkel, de aztán megint Ritára néztem. Mi a fasz lenne ha ezek egyszer kibírnák egymással nyugalomban egy légtérben??
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 14.03.13 20:02

Torkával a kezemben és a vadászkéssel az ágyékánál is egyáltalán nem éreztem magam erősebbnek nála. Sőt. Nagyon nem kellett nekem ez az egész szar, és ha eddig is el felejtettem azt, hogy az egész Vinnie hibája, most egy pillanat alatt váltam megint csak még idegesebbé. Csak én lehettem olyan szerencsétlen, hogy nem csak egy, hanem két múltbéli emberrel is szembe kellett néznem. És az kurva élet, hogy nem voltam én erre felkészülve. Hogy a jó életbe is lehettem volna?

Fogalmam sincs, miért csináltam, azt amit. Pillanatnyi dühkitörés, tököm tudja, de aztán engedve a szorításon, hogy a kis szaros kapjon is levegőt - imádtam, ahogy az ujjaim alatt éreztem megfeszülni, nyelése enyhén mámorító hatású volt a mérgemre, de aztán beszélni kezdett, nekem pedig szükségem volt egy hosszú másodpercre, hogy nehogy leszakítsam a farkát, csak mert szándékos véletlenséggel megcsúszott volna az a szar a kezemben. Akkor Gabe biztos, hogy golyót röpítene a fejembe. De esküszöm, egyszer.. még beleállítom a késem Nevilbe!

Cseszett hosszú volt ez a nyolc év és mióta a motelben tartózkodtam, sok minden megfordult a fejemben, mégsem engedhettem meg, hogy Turner meglássa rajtam, azt, ami valójában ott volt bennem. Még mindig ugyanolyan volt, mint San Francisco-ban. Mégsem válaszoltam, hagyni akartam, hogy a seggét betegye abba a kurva szobába, amikor Gabe is megjelent a színen, de az én szemeim még mindig Nevil másodpercekkel korábbi helyét fixírozták - szemben a falat.

- Épp menni készültem - feleltem szárazon, fel sem pillantva egyik testvérre sem, helyette csak egy pillantást vetettem a combomra, ahogy a tokba csúsztattam a kést, kivéve egy újabb cigit a dobozból, amit a számba toltam. Az előzőt fel nem szedem a lépcsőről. - Igazad volt. Az öcséd tényleg más - gyújtottam is meg a szálat hosszan kifújva a füstöt aztán, engedve, hogy az a kurva cigi lenyugtasson kicsit. Kurvára semmi haszna nem volt, hogy baszná meg!

- Jó csutakolást - pillantottam fel csak Gabe-re egy biccentést követően, nem foglalkozva azzal, hogy ott volt Nevil is, hátat fordítva lefelé indultam a lépcsőn, és csak remélni tudtam, hogy a lépteim nem megfutamodásként hatottak. Kurva gyorsan el kell innen húznom, olyan messzire, amennyire csak tudnék. A picsába, Vinnie, mi a lószarba rángattál bele?!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 14.03.13 22:02

Éés már megint a megmentő! Az önkényes és nagyságos atyaúristen..! - fintorogtam a lépcső tetején feszítő Gabe-re, pedig soha nem utáltam a testvéremet. Egyáltalán nem. Hogy voltak e nézeteltéréseink? Igen voltak! De kinek nincsenek!? Most mégse volt kedvem vele nem hogy picsogni, de még bazsalyogni sem, eljátszva, hogy minden a legnagyobb rendben. Hát kurvára nem volt rendben! Jól tudtam, hogy ez a szuka nála volt, és fogalmam sincs róla hogy talált meg, de nem is ÉRDEKEL! Csak tűnjön el innen! Mindkettőnknek jobb lesz!

- Semmi különös csak épp megbeszéltünk ezt-azt. - vágtam oda tovább lépkedve, de éreztem ahogy mellé lépve elkapja a karomat.

- Mi van!? - néztem egész közelről a szemeibe. - Csak azt ne mondd nekem, hogy te helyesled hogy ez a szuka csak úgy a nagy büdös semmiből felbukkan itt, teszi a szépet, aztán majd a nyakunkra hozza a Frisco-i embereket! - tartottam a szemeit, eszemben se volt lelépni, vagy hagyni hogy megint eljátssza a naaagy és igazságos bátyus szerepét, még ha nagyon is jól tudtam sokat köszönhetek neki. Tiszteltem érte. Minden tekintetben. Kivéve amikor megjelenik ez a ribanc a közelében és elfelejt minden mást! A józanságot! Az óvatosságot! És bármit ami eddig számított az életben, és egy szűkölő rohadt KUTYA lesz belőle!


A hozzászólást Nevil Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 17.03.13 15:58-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel 14.03.13 22:14

Nem tetszett. Az egész nem tetszett és hiába volt, hogy mindkettő bevágta a néma szamaritánus szerepet, mégis nagyon is tisztában voltam vele, hogy mi folyik itt. Pontosabban hogy mi folyt. Mint kééét véreb...

- Semmi különös? - kérdeztem vissza Nevil szavaira, amikor jó szokásához híven szarba se véve egy pillanat alatt akart lelépni mellettem. Ekkor kaptam el a karját.

- Nev, mi az istent csinálsz!? - néztem vádlón a szemeibe, nem kerülve el a figyelmemet ahogy Rita közben lassan sunnyogni kezd lefele, de nem is csodálkoztam rajta. Mindig ilyen volt. Vagy kibelezett valakit.. vagy egyszerűen lelépett. Sose ismerte a köztes állapotot. És nem mondom, hogy nem becsültem érte, hogy most nem az első volt az amit választott.

Nevil viszont.. hozta a formáját. Hogy igaza volt? Igaza volt. Lett volna.. Ha nem töltöttem volna el Ritával ott benn azt a néhány percet, ha nem minden úgy lett volna ahogy, és ha nem.. Nem találtam több indokot. Mégis valami motoszkálni kezdett a fejemben.

- Nem tudsz te semmit... - engedtem el a karját egy lesajnáló nézéssel és mögé pillantva, le a lassan lefelé lépkedő nőre nem tudtam, hogy mit tegyek. Utána menjek? Minek!? Mit tudnék szépíteni a dolgokon, egyáltalán kell e!? Mégis valamiért hallottam a saját hangomat ahogy utána kiáltok, és félretolva Nevil-t elindultam utána le..

- Rita... várj!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Motel

Vissza az elejére Go down

Motel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Útszéli motel

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Külvárosi Hotel-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához