Emily & Derick

Ó hogy az a... ezeknek is pont most kellett kivágódniuk, reflexszerűen zártam körbe karommal Emily-t, talán kicsit közelebb is kerültünk egymáshoz, mint azt terveztem, erről holnap nem beszélünk, az hét szentség, jól van lányok, gyerünk már, tipli van, egyik láb, a másik után, ez az, csak szépen ügyesen, huhh, engedtem le kezeimet, majd beosont, esküszöm direkt feszíti túl, zsebre tett kezekkel várok, miközben legalább szellőzik a fejem az illatától, ide kintről nem sok mindent hallani, de amint nyílt az ajtó egyből ellöktem a magam és a nő egyenesen  velem találta szembe magát, szinte belém is ütközött, döbbentnek látszott, talán nem is regisztrálta mi történik, de ekkor elkaptam a karját.
- Ácsi, beszélgessünk kicsit. - Elég erősen tartottam ahhoz, hogy ne tudjon kibújni és meglógni, megvagy! Kikerekedett szemekkel néz rám, én pedig önelégült vigyorral az arcomon hajoltam hozzá közelebb.
- Úgy bizony... - Bólogattam, láttam, ahogy göndör fürtjei alatt bekapcsol a pánik gomb, hogy bassza meg, úgy bizony, ezt már baszhatod, és fogod is, szabad kezemmel átkutattam a zsebeit, add csak azt ide, közben Emily is kijött, ahogy elnézem neki is sikerült fogni valamit, egy újabb drogos kis csajt, remélhetőleg még pont időben, áll a lábán, szóval csak a szokásos, telefon, ideges szülők, hozzátartozók, gyám, vagy akárki, nem tűnik egy utcagyereknek, ápolt, rendezett és jól öltözött.
- Jól vagy? Mond, hogy megvan? - Nem hittem, hogy itt ma lesz bármi is, de ezek szerint jók voltunk. Majd később ráérek megköszönni a közreműködést meg a csörlőzés, egy élmény volt, ma is tanultam valamit, de most menjünk. Így már elég feltűnőek vagyunk, főleg, hogy ő itt rángatja a karomat, hogy eresszem már el, meg, hogy ez fáj, hát hogyne, elfoglak, amint beérünk az őrsre, megígérem, azt is, hogy egy darabig ez lesz az utolsó buli, amin részt vett, drogbirtoklás és terjesztés.
- Menjünk! - Nyugi van, indítottam meg magam előtt a nőcét, szerencsére túl nagy a tömeg ahhoz, hogy bárkit is érdekeljen mit művelünk mi itt.