Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Kellene még néhány hét regenerálódás. Az emberek általánosságában azért vesznek ki szabadságot, hogy kipihenjék a fáradalmaikat, aztán feltöltődve vágjanak bele ismét a mindennapokba. Én nászúton voltam, szóval kellene még legalább két hét szabadság, így hogy az elmúlt négy hetet kiheverjem, de az már még nekem se megengedett, ha azt akarom, hogy menjen a bolt, akkor dolgoznom is kellene valamikor, méghozzá bent az irodában, ahol csak a munkámra összpontosíthatok, más különben még így egy hónap kimerítő hancúr után is a feleségem győzne, ami valljuk be, bár nagyon is élvezhető, az üzletnek már nem tenne olyan jót. Így kénytelen voltam ma reggel kimászni az ágyból az édesen alvó nejem mellől és dolgozni jönni, ha még élni akarok, ugyanis az elmúlt hetekben minden Samantha nyakába szakadt, szinte szabadnap nélkül kellett dolgoznia, és nem lett volna képem felcsörögni, hogy húzná-e még az igát egyedül egy rövid ideig. Valamint, állom a szavam, így mától szabin van, én meg kis híján idebent is fogok aludni. De valakire akkor is szükségem lesz, mivel előre félek megnyitni a tárgyalásaim listáját, kell valaki, aki továbbra is egyben tart mindent, amíg behozom magunkat. Így kapóra is jött Aurora hívása, így legalább azt is kiderítjük miben jó még, és remélem felmondott, mert az igaz, hogy ez csak próbaidő, amit még így is rendesen megfogok fizetni, viszont nem venném jól, ha reggelente elkésne. A parkolóban vártam rá, mivel még nincs belépőkártyája, és még nem is az épület alkalmazottja, tovább tartana elmagyarázni kit is kell beengednie a portásnak, mint megvárnom idelent. - Jó reggelt! - Már kezdtem azt gondolni, hogy mindaz, ami elhangzott tőle, csak pillanatnyi fellángolás volt a változásról, de csak befutott, és még épp időben. - Desmond Drescher... - Nyújtottam felé a kezem. Tudom, hogy már találkoztunk, de ez most egészen más, a helyszín is, illetve a helyzet apropója is. - Mások előtt Mr. Drescher, ha nincs senki, akkor Desmond.
Izgultam, de még mennyire, hogy izgultam. Szerettem volna jó benyomást kelteni. Új lappal akartam kezdeni. Nem akartam, hogy a múltam megakadályozzon a jelenemben, és aztán a jövőmben. Már nem akarok egyszerű sztriptíz táncosnő lenni. A lelkem legmélyén tudom, hogy ha nem hagytam volna fel az eddigi "karrieremmel" akkor bizony az Aaronnal való kapcsolatom végét jelentette volna. Ezt pedig nem szeretném. Most kaptunk az élettől egy második esélyt, ezt nem szabad elrontanunk. Most minden tőlem függ. Tartok attól, hogy túl izgatott leszek, hogy annyira izgulni fogok, hogy már gyalázatos lesz az a bénázás, amit ma el fogok követni. Megannyi félelemmel együtt mégis elindultam. Új munka, új élet, új kezdet. Esküszöm meg fogok térni. Amennyire tőlem telik tisztességes asszony leszek, csak sikerüljön a mai napot túlélnem. Tartottam attól, hogy elkések. Olyan sokáig próbáltam megtalálni a szekrényemben a megfelelő ruhadarabot. Túl sokáig. Nehéz volt úgy öltözni, hogy nem is vagyok tisztában az irodai öltözködés szabályaival. Mi az, ami túl sok? Mi az, amit már túl kihívó? Próba szerencse. Egy kis dekoltázs, némi egyszerű, de mégis irodás beütéssel. Sötét színek, kis táska, nem túl magas sarkú cipő. Különös volt. Nem azt mondom, hogy feszengve éreztem magam, de mégis valahogy más volt. Talán csak a tudattól, hogy ez lesz az első munkanapom és nem kell levetkőznöm senki előtt sem. - Jó reggelt. - Köszöntem vissza. Igyekeztem leplezni izgatottságomat, mintha lehetséges lenne. - Aurora Rossum. - Igyekeztem határozott benyomást kelteni rá kézfogás közben. Ezen a bemutatkozós részen már túl vagyunk, de most egészen más. Minden más. - Rendben főnök. - Lelkesen mosolyogtam rá. Már nagyon várom, hogy mit fog hozni számomra a mai nap, hogy miféle kihívások elé fog állítani, hogy mennyire tudok majd itt helytállni.
- A belépőkártyád, holnap már nem foglak kint megvárni, bejössz. - Nyújtottam át neki. De ma egyszerűbb volt, mert van egy olyan érzésem, hogy reggel most hiába szólnék a portásnak, hogy majd engedje be, akkor is le kellene jönnöm érte, és felvezetni, szóval kössük össze a kettőt, holnap reggel pedig már egyedül is menni fog. - Van ebéd- és kávészünet, azon kívül oda mész le, ahová küldelek és csak nekem... Ha valaki beszól, küld el a fenébe, nyugodtan! Majd tartom a hátam. - Elég nagy ez az épület, és elég sok tapló elfér benne, vagyis meg kell tanulnia helyt állni, méghozzá elég gyorsan, de a korábbi munkájából kiindulva nem hinném, hogy problémát jelentene leszerelni pár barmot, aki csak akkor tudja hol a határ, ha megjelölöd, mint a kutyák. Igaz, hogy Aurora nem a tulajdonom, a feleségem meg is fojtana álmomban, de nekem dolgozik, szóval amíg itt van velem, addig ami az Ő gondja, az az enyém is. - Ugye végleg felmondtál? - Bár nincs sok közöm hozzá, azért annyi mégis, hogy kicsit sem örülnék annak, ha hívogatnánk vagy különféle alakok jelennének meg itt, az a hely a múlté, ha itt akar dolgozni, most tényleg esélye nyílt a változásra, és a saját érdekében remélem, hogy nem szúrja el, mert újabb eséllyel már nem tudok szolgálni. - Sammy elvileg feljegyzett neked mindent, amit tudnod kell, szóval, ha valami nem világos szólj és ketten fogjuk nem érteni. - Egy hónapja a lábam se tettem be ide, szóval félek átolvasni mi mindennel vagyok elmaradva, de elég valószínű, hogy az elkövetkező hetekben csak a vacsoránál fogom látni a nejemet, amit Ő nem túlságosan fog értékelni, de ezt a mégy hetet nem csak gy adták, vissza is kell dolgoznom, hetekbe telt mire sikerült mindent átrakni, átírni az időpontokat, hogy eltudjunk menni nászútra, vagyis most nem igazán lesz választása, muszáj dolgoznom.
Úgy izgultam, mint egy szűzlány az első szenvedélyes éjszakája előtt. - Rendben főnök. - Ismételtem magamat, miért is? Talán, hogy cukkoljam azzal, hogy mától már a főnököm? Szerintem jobb lesz, ha az első nap vissza veszek magamból, hiszen nem akarom felbosszantani, sem pedig magamra haragítani már a legelején. Mert valójában nagyon hálás vagyok neki, már csak azért is, mert adott nekem egy esélyt arra, hogy új életet kezdjek. Tudja, hogy mivel foglalkoztam eddig, de mégis esélyt adott. - Ezt azért mondod, mert várható lesz, hogy beszólnak? - Gondolom ez főleg akkor fog gondot okozni, ha esetleg kiderülne, hogy eddig vetkőztem. Vicces is lenne, hogy ha össze futnék munka közben a volt ügyfeleimmel, habár sosem lehet tudni... Mégis reménykedek abban, hogy az új munkahelyemen senkinek sem leszek ismerős. Tényleg szeretnék új lappal indítani, de leginkább azt szeretném, hogy ne a múltam miatt ítéljenek meg. - Végleg. Főleg a barátom miatt, aki rávilágított arra, hogy nem leszek mindig ilyen fiatal. - Azt biztosan érteni fogja, hiszen a gravitáció senkit sem kímél, sajnos még engem sem. Tény, hogy elég idős vagyok már ahhoz, hogy az otthoni életkorhoz képest már ne számítsak fiatalnak. - Úgy lesz, szólni fogok. - Szeretnék mindent magamtól megoldani, de persze, ha elakadnék, akkor segítséget fogok kérni, de mégis szeretek önálló lenni. Ezt most más... Már a vetkőzést megszoktam, szinte már rutinból csináltam, de most nem a testemmel kell megkeresnem a fizetésemet, egy egészen kicsikét félek is a változástól. Jobban mondva inkább izgulok, és tartok attól, hogy mi fog rám várni. Arra már inkább nem is merek gondolni, hogy mi lesz akkor, hogy ha nem tudnék itt helyt állni. - Be kell, hogy valljam nagyon izgulok. - Egy őszinte vallomás után már beljebb is kerültünk az épületben. Kíváncsiskodva nézelődtem menet közben, hatalmas az épület.
- Hát, mindenkiért nem garantálhatok, azt meg nem tudhatjuk előre kivel fogsz összefutni, de csak állj ki magadért, ennyi a lényeg meg, hogy ne szúrd el. - Ez most a legfontosabb, ami nem feltétlenül csak a munkájára értendő, hanem másokra is, bár csekély, de azért van arra esély, hogy belebotlik olyan emberekbe, akikkel nem szeretne összefutni, de mégis. Nem szeretnék konfliktusokat, ha egy mód van rá. - Valószínűleg nem ez volt az egyetlen oka. Kiakadnék, ha a feleségem más pasasoknak vetkőzne, és nem szimplán dühöngenék, nem hinném, hogy képes volnék elviselni, szóval jó döntés volt. - Nincs az a pénz vagy isten, amiért beletörődnék, vagyis megtudom érteni, még ha nem is ismerem, bár magamból kiindulva engem nagyon is érdekelne kinél kezdett el dolgozni a feleségem, így esélyes, hogy fogunk még találkozni. De itt ilyesmitől nem kell tartani. Nem lennék túlértékelve otthon, ha az asszisztensemen legeltetném a szeme, nem mintha lenne majd ilyesmire szabad percem az elkövetkező hetekben. - Egy hónapja a lábamat se tettem be ide, szóval úgy állok itt most, mint te. Azt se tudom mi van... - Hová kell mennem, ki fog hívni, milyen ügyek jöttek be, a telefont se vettem fel, itt is alszok, mire utolérem magam. - Azt hiszem hagyott egy elérhetőséget, amit könyörgök soha ne hívj fel, mert életem végéig fogom hallgatni. - Csak kell néhány óra, amíg visszarázódok a dolgokba. Talán jót is fog tenni kicsit, ha visszakapcsolom az agyam. Már házas férfi vagyok, egy igényes feleséggel. - Hatalmas, ugye? A kilátás se rossz. - Jegyeztem meg, miközben beszálltunk a liftbe. Azt hiszem az jó jel, ha izgul, kezdetnek mindenképp. Ő amolyan talpraesett nőnek látszik, aki nem hátrál meg az első akadálynál. Valószínűleg még életében nem végzett ilyen munkát, ahogy a szakképesítése sincs meg hozzá, de nem érdekel, majd beletanul, vagyis megfogjuk próbálni, aztán kiderül mire jutunk.
Be kell látnom, hogy most nagy kihívás elé nézek. Mégis úgy hiszem, hogy sikeresen venni fogom az akadályokat, kettőnkért muszáj lesz. Azt akarom, hogy Aaron büszke legyen rám, mert ez a munka mégis csak jobb, mint az előző volt. - Úgy tűnik sok minden változott, mióta nem láttuk egymást. Gratulálok az esküvőhöz. - Mert mikor utoljára láttuk egymást, akkor még nem említette volna, hogy nős lenne. Biztosan örülni fog Aaron a hírnek, hogy a pasas, akinek dolgozok nős, így hátha nem lesz annyira féltékeny. Elvégre egy kicsi oka van rá, hiszen a főnökömmel először egy olyan helyen találkoztam, ahol vetkőztem. - Akkor ma mindketten elveszettek leszünk. - Próbáltam magamra erőltetni egy halvány mosolyt, ezzel igyekeztem leplezni az egyre növekvő izgalmamat. Ahogy egyre beljebb érünk, úgy kezdek egyre jobban izgulni. - Ígérem soha sem fogom felhívni. - És íme, itt is van az első ígéretem a főnökömnek. Vajon akkor sem, ha minden húr szakad? Ha már halomban áll a papírmunka az asztalomon? Egyáltalán papíron lesz bármi is, vagy ebben a modern világban minden elektronikusan lesz? - Hány emeletes az épület? - Szerencse, hogy nincs tériszonyom, mert más esetben már attól is kikészülnék, hogy mennyit kell liftezni. - Mi lesz az első feladatom? - Kávé főzés, telefonálás? Bármi más, amivel a hétköznapi emberek keresik a pénzüket. Ez aztán tényleg más lesz, szokatlant, de nem rossz. Mindössze csak arra kell vigyáznom, hogy megszokásból ne kezdjem el ledobni magamról a textilt.
- Köszönöm! Nem volt egy könnyű menet, de összejött. Végül is, mihez is kezdenék ennyi pénzzel, ha nem lenne a nejem, aki elköltse? - Úgy is mondhatnánk, hogy momentán minden sínen van az életemben, mindenem megvan, amit csak kitűztem célomnak, sőt talán még több is, de a legkevésbé sem érzem azt, hogy mindent nem járna nekem, hiszen mindenért megdolgoztam, a munkámért, a karrieremért, a feleségemért, Cassandra volt a legnehezebb mind közül, de Őt akartam a leginkább mind közül. Akkor sem visszakoztam volna, ha úgy áll a dolog, hogy mindent elveszítek, akkor is az enyém lett volna, minden mást pedig újra felépítek. De nem így alakult, hanem sokkal jobban és azt hiszem most az a rész jön, amikor végre ki is élvezhetjük, ami a miénk és minden a miénk, amit csak szeretne. - Fogalmazzunk úgy, hogy ha esni fog, mi tudjuk meg legelőbb. - El is felejtettem megkérdezni esetleg van-e tériszonya, mert bár ez egy zárt épület, azért elég magasan leszünk, és lifteznünk is kell, hacsak nem a lépcsőzést választana inkább, bár ebben a cipőben kétlem, meg amúgy is, legalább fél órát késve csak, mire felér. - Csinálsz egy kávét, nekem meg magadnak is persze. Aztán nézz át mindent, nem érdekes, ha az egész napod rámegy, meg a holnap is, csak legyél naprakész, tudj mindent, ha csörög a telefon felveszed, kapcsolod, ha érkezne valaki, előbb neked mondja el milyen ügyben jött, aztán szólsz nekem. Enélkül, senkit sem engedsz be csak úgy. - Gyűlölöm, ha csak úgy berontanak. aztán én meg nézhetek ki a fejemből, hogy ez most ki, volt-e előre megbeszélt időpontunk vagy mit akar. - Tarts mindig egy rendszert a dolgokkal, állítsd fel, ahogy neked a legegyszerűbb, csak legyen mindig átlátható, ha kérek vagy kérdezek valamit. - Nem szeretnék egy megbeszélésről vagy tárgyalásról se elkésni, mert nincs meg egy papír vagy akta, amire szükségem van. Szerencsére Samantha kifogástalanul végezte a munkáját, szóval szerintem nem lesz nehéz beletanulnia, hiszen minden ott van apró kis papírcetlikkel feljegyezve, ha valamit nem találna, erre külön megkértem, mielőtt elment volna szabadságra, azzal a határozott kéréssel, hogy csak akkor merjem felhívni, ha leégett az épület és nem kell visszajönnie dolgozni. Egy hónapig állta a sarat, mivel totálisan nem húzhatjuk le a rolót egy hónapra, így igyekszem most teljesíteni a kérését. - Megérkeztünk. - Nyílt ki a lift a kilencedikre érve. - Az asztalod, nyugodtan pakolj le, nézz körbe, ha valamit nem találsz, szólj.
Kijelentését hallva elnevettem magam. Ez egy egészen jó hozzáállás. Általában a párok a pénz miatt szoktak szétmenni, de valahogy úgy sejtem, hogy ebben a házasságban a pénz nem jelent majd akadályt, akkor nem, ha van belőle jócskán. Akartam valami frappáns megjegyzést tenni, de inkább jobbnak láttam, ha hallgatok. Akinek van pénze annak egy idő után már a világ összes pénze sem lenne elég. Hiszen ilyen az emberi természet, egyre inkább csak többet és többet akar. - Akkor tényleg jó magasan leszünk. - Önkénytelenül is nyeltem egy nagyot. Még szerencse, hogy tényleg nem félek a magasban, máskülönben még az ablakon sem mernék kinézni. Már most nagyon kíváncsi vagyok a kilátásra, habár úgy sejtem, hogy nem nagyon lesz időm bámészkodni, maximum annyi, hogy tátott szájjal fogom nézni a nagy papírhegyet, ami csak rám vár az asztalon. - Igenis főnök. - Lelkesen bólogattam szavait hallva, miközben igyekeztem mindent észben tartani. A bárban minden annyira egyszerűbb volt... Választottam egy számot és mikor meghallottam, hogy az én zeném megy, akkor kellett kimennem a színpadra. Ez pedig ennél jóval bonyolultabb. Kicsit tartok attól, hogy hogyan fogok mindennel megbirkózni. - Ugye először is kávét szeretnél... Hol tudom megcsinálni és hogyan iszod? - Gyors letettem a táskámat az asztalomra miután újabb kérdésekkel bombáztam volna. Hiszen egy jó titkárnőnek kötelessége tudni, hogy a főnöke hogyan szereti a kávéját, én pedig még ezt sem tudom, de ma azt hiszem ezt is megtanulom. - Lenne még néhány kérdésem... - Elhallgattam néhány pillanatra, mérlegeltem magamban a dolgokat, hiszen nem akartam már az első nap bosszantani azzal, hogy ennyit faggatózok, de nem kezdhetek bele nyugodtan a munkámba míg nem kapok válaszokat. - Rengetegen vannak, akik tőlem sokkal alkalmasabbak lennének erre az állásra, most mégis én vagyok itt, miért? - Az életemben nem szokott ilyen jó dolog bekövetkezni, ezért is vagyok ennyire gyanakvó. - Mit szólt ahhoz a feleséged, amikor elmesélted neki, hogy mivel foglalkoztam ezelőtt? - Érdekelt, mert nem akarok gondot okozni, ezért is igyekszem magam mögött hagyni a múltamat és remélhetőleg senki sem fog rájönni az új munkahelyemen, hogy eddig a testemből éltem.
- A folyosó végén jobbra, feketén, a bögrém pedig elég szembetűnő lesz. - Még Cassandrától kaptam valamikor a kapcsolatunk elején, szóval el sem lehet téveszteni, hogy az az én bögrém. - Ezt örömmel hallom, figyelek. - Ha vannak kérdései, az azt jelenti gondolom, hogy jól szeretné végezni a munkáját és minél több infóval rendelkezni arról, ez az első napja, ma még annyiszor válaszolok és mondok el valamit, amennyiszer szükséges, meg még maximum holnap, aztán bele kell húznia, ahogy nekem is. - Először is, mert bevallom lusta vagyok interjúztatni, nekem ilyesmire nincs időm. Kettő, kaptál egy névjegykártyát, hogy ha változtatni szeretnél az életeden és már belefáradtál, hogy az idomaiddal kell pénzt keresned, akkor hívj fel, felhívtál. Ha kell harmadik érv, a nap végégre azt is kitalálom. Nézd, ígérni nem ígérhetek előre, de innentől már rajtad áll. Szóval húzz bele és meglátjuk mire megyünk, a továbbiakat meg megbeszéljük majd, akkor... - Ennyire előre még kár gondolkodni. Egyelőre ennyit tudtam felajánlani, a későbbieket pedig majd meglátjuk, arra gondoltam, hogy írok neki egy jó ajánlást, aztán ha kell még segítek is körbenézni, hová érdemes beküldeni. De előtte mindenképp be kell tanulnia és jól kell csinálnia, szóval nem lesz unalmas. Ez egy jó lehetőség. - Semmit sem szólt, hiszen még nem beszéltünk erről. De egyébként is, rajtunk kívül senkinek sem szándékoztam reklámozni. Ezt ne úgy értsd, hogy titkolózok a nejem előtt, egyszerűen csak ez a te magánéleted. Ha tudni akarja, akkor majd elmondom neki. Ez legyen az én gondom. - Bevallom, hogy ez még eddig nem igazán fordult meg a fejemben. Nem akarok titkolózni, nem is vetne ez ránk jó fényt így a nászutunk után, mindössze csak próbáltam tiszteletben tartani a magánéletét. Én nem azért vettem fel, mert eddig sztriptíztáncosnő volt, és esetleg hasznát vehetnénk a tehetségének túlórában számolva. - Lenne még valami? A bögréről elfelejtettem szólni, de fogsz találni a mai napra, holnap pedig hozz, ha sajátot szeretnél. - Röviden összefoglalva én elmondtam, amit akartam, így ha nincs több kérdése, akkor a kávémat már az irodámban várom meg.
Bólintottam, ezzel jelezve, hogy megértettem. Most már csak attól kell tartanom, hogy nem fog neki tetszeni a kávé, amit majd csinálni fogok neki... Istenem! Egy fekete kávét tán csak meg tudok csinálni, hiszen ennél egyszerűbben már nem is lehet kávét csinálni. Most még ettől is rettegek, ez jól jel úgy hiszem, elvégre ez is azt jelenti, hogy szeretnék neki bizonyítani, még ha csak egy kávéról is van szó... Ha már a kávét jól meg tudom csinálni az már fél siker, hiszen ez is a titkárnő feladata. - Megpróbálok majd nem okozni túl nagy csalódást. - Persze annak fényében, hogy eddig még nem végeztem ilyen munkát. Azt hiszem, hogy egy kis időre majd szükségem lesz, hogy ráérezzek az ízére. Aztán, ha mégsem sikerülne... Majd lejtek neki egy táncot, hogy szemet tudjunk hunyni a hiányosságaim felett. Vicceltem. Nem fogok vetkőzni, többé már nem. Na jó, egyedül csak egy személynek fogok vetkőzni továbbra is, az pedig Aaron. - Azt ugye tudod, hogy miattam biztosan nagy bajban leszel? - Mert ha én lennék a felesége helyében és kiderülne, hogy a férjem új titkárnője eddig vetkőzésből élt, hát... Majdnem olyat tennék velük, mint mikor rajta kaptam a drága barátomat azon, hogy mással is lefekszik. Ami pedig engem illet, én sem akarom reklámozni senki előtt sem a múltamat, mindössze úgy gondoltam, hogy jobb, ha az újdonsült feleségének minél hamarabb elmondja. Lehet, hogy azért gondolom így, mert ha megszeretem ezt a munkát és bele élem abba magam, hogy nekem másfajta életem is lehetne... Aztán jönne a nagy bumm. Az asszonya megtudja és addig hisztériázna, míg ki nem rúgna. Vagy az is lehet, hogy mivel most jó dolog történik az életemben én próbálom meg saját magamnak megnehezíteni a dolgokat. Nem kellene, hogy ennyire paranoiás legyek. - Egyenlőre ennyi, köszönöm. - Majd elindultam abba az irányba, amit az előtt mondott. Akaratlanul is elvigyorogtam magam mikor megpillantottam azt a bizonyos bögrét. Igazán csinos felesége van a kép alapján. Aranyosak így együtt. Magamnak pedig kerestem egy bögrét, egyszerű fehér, mára megteszi. Gyorsan megcsináltam a kávékat, majd el is indultam vele az irodája felé, persze a sajátomat letettem az asztalomra. - Remélem iható lett. - Óvatosan letettem az asztalára, majd egy lépést hátra léptem. Attól tartottam, hogy annyira izgulni fogok, hogy véletlenül leöntöm majd kávéval, de ezt a katasztrófát mára elkerültem. - Akkor én megyek is az asztalomhoz, hogy kibogozzam a szálakat. - Mielőtt elindultam volna megvártam, hogy esetleg lenne-e bármi, amit érte tehetek.
- Valószínűleg így lesz, de mégsem írhatom azt ki egy álláshirdetésben, hogy csakis bányarémek jelentkezését várom, mert az asszony féltékeny. - Cassandra az én dolgom most már biztosan. És abban is biztos vagyok, hogy hiszti lesz, hangos, szinte esélytelennek látom a dolgot, hogy azután, hogy egy hónapig voltunk nászúton kettecskén, valahogyan kimagyarázzam a helyzetet, szóval végighallgatom, bólogatok, mint egy kiskutya, aztán pedig lesz valami, más nem a kanapén alszom aznap éjjel, de megfog békélni, mert a kanapén nem férünk el ketten. - Köszönöm. Bizonyára. - Az sem vészes, ha olyan erősre főzte, hogy holnap reggel is pörögni fogok, ami azt illeti nem is lenne olyan rossz ötlet, ennyi meló mellett. Tényleg remélem, hogy boldogulni fog, mert annyi papírmunka vár az asztalomon meg üzenetek, amik arra várnak, hogy visszahívjam őket, hogy vagy itt fogok éhen veszni vagy inkább hozatok fel valami kaját. Teljesen úgy érzem magam, mintha hónapok estek volna ki,p edig csak négy hét. - Aurora, senkit ne engedj be és csak akkor zavarjanak, ha ég az épület, vagy ha van mára bejegyezve valami. - Ami remélem nincs. Ma nem csak Ő lesz elveszve, azt se tudom mivel kezdje, az e-mailekkel, a telefonokkal vagy a csomó aktával az asztalomon. Belekortyoltam a még gőzölgő kávémba, elképesztő, az esküvőnk napjáig elérhető voltam és bejártam, amikor kellett, szerencsére nem egy katyvaszból kell kiásnom magam, hanem minden rendszerezve van, hogy azt előre megbeszéltük, a beérkező ügyek, folyamatban lévő ügyek, lassan kezdett minden visszaállni a fejemben a helyére, így haladtam is, sorra hívtam vissza az embereket és válaszoltam az e-mailekre hogyan is legyen tovább és elégedett is voltam, amiért tényleg nem zavart senki, nem volt türelmetlen ügyfél, aki az iroda előtt toporzékol dühösen és Aurora próbálná lenyugtatni, így tényleg dolgozhattam. Annyira bele voltam merülve, hogy arról is megfeledkeztem, hogy már megittam a kávém és még néhány alkalommal beleakartam kortyolni az üres bögrémbe, amit később csak félretettem, kérhettem volna még egyet, de Aurorát se, ahogy magamat se akartam kizökkenteni, amikor remélhetőleg már neki is sikerült elkapnia a fonalat. A semmiből jött bazi nagy csattanásra kaptam fel a fejem, ami nem más volt, mint az irodám ajtaja. Kissé váratlanul ért, amíg fel nem emeltem a fejem, akkor beugrott, mikor megpillantottam a dühös feleségemet, igen azt elfelejtettem megemlíteni Aurorának, hogy esetleg Cassandra is betoppanhat és hogy Őt engedje be.
Meg szerettem volna lepni a drága férjemet, hiszen most tért vissza az irodájába a nászutunk után. Igaz, ez még csak az első nap, hogy vissza jött dolgozni, de már úgy hiányzott nekem, hogy úgy gondoltam bejöhetnék hozzá, hogy esetleg együtt ebédeljünk, vagy akármi. Mint a felesége köteles vagyok kielégíteni minden igényét. - Elnézést, de Mr. Drescher senkit sem fogad. - Oda se néztem, csak gépiesen mondtam a szöveget, miközben az aktákat tanulmányoztam. Aztán néztem csak fel, és abban a pillanatban jól tudtam, hogy sikerült nagyon elszúrnom. Beléptem és így fogadnak? Mégis ki ez a nő? Valahogyan Desmond elfelejtette velem közölni, hogy új titkárnője van, de gondolom jó oka lehetett rá. Látszólag két nagyon szembetűnő oka is lehet. - Hát pedig engem aztán biztosan fogadni fog! - Ekkor nézett csak fel rám a titkárnő, aki eddig bele volt merülve az előtte lévő aktahegybe. Rémült arcából ítélve rájöhetett arra, hogy ki is vagyok valójában. Nem is érdekelt, egyből a férjem irodája felé vettem az irányt. Úgy csaptam ki az ajtót magam előtt, hogy biztosra veszem, hogy a kilincs nyomot fog hagyni a falban, de az sem izgatott túlságosan. - Meg tudnád ezt magyarázni? - Förmedtem rá és már abban a pillanatban tudtam, hogy ma este nem fogjuk azt eljátszani egymással, amit a nászutunk alatt. Utána rohantam, amennyire ebben a cipőben lehetséges volt egyáltalán. Menteni akartam a menthetőt, de úgy hiszem, hogy most jobb ha kimaradok ebből. Nagyon úgy tűnik, hogy a fejünk felett vihar készül lecsapni. - Elnézést. - Mindössze ennyit tudtam kinyögni, ahogy Desmondra néztem, nagyon, de nagyon sajnálkozó ábrázattal, majd visszavonulót fújtam. Jobb lesz, ha vissza megyek az asztalomhoz és dolgozok tovább, már ameddig van még állásom egyáltalán. - Hallgatlak. - Egyre idegesebb lettem, pedig csak saját magamat hergelem, pedig biztosra veszem, hogy van valami logikus magyarázata a férjemnek, hiszen azért ilyen jó a munkájában, mindent eltud hitetni másokkal. Velem mit akar elhitetni? Hogy ez nem az, aminek látszik? Hogy nem egy gyönyörű nő odakint és nekem erről egy szót sem szólt.
- Megpróbálkozok vele, közvetlen miután leülsz, lenyugszol és megteszed, hogy nem rendezel jelenetet. - Ma valahogy nem volt ehhez hangulatom, de végül is az én saram, Auroranak szólnom kellett volna, hogy a nejem szeret meglepni munka közben, Cassandrának pedig, hogy most nem a megszokott pofi fogja fogadni, bár nem értem mi baja, Samantha-t is rühellte.Még mielőtt mindenki az iroda elé csődülne, bár Cassandra hangja szerintem itt már senkinek sem idegen, a dühösebb kiadásban sem, de attól még felálltam a székről, hogy az ajtóhoz sétáljak, nem akartam tovább szítani a tűzet, így csak intettem egyet Aurorának, hogy nem gáz, majd megoldom és becsuktam az ajtót. - Nem az Ő hibája, csak azt tette, amire megkértem. A munkáját próbálja végezni azt remélve ezután, hogy van még neki olyanja, szóval megtennéd, hogy halkabban dühöngsz? - Nem szeretném, ha az egész irodaház a mi újabb vitánktól lenne hangos. - Samantha-nak kicsit sok volt a távollétem, de nem hittem, hogy ez fontos lehet, így kellett valaki... - Akkor ezentúl most már így lesz, ezt jelentené a házas élet? Csak mert reggel, amikor eljöttem dolgozni még minden a legnagyobb rendben volt, szinte még a nászút hangulata alatt álltunk, most pedig már ott tartunk, hogy számon kér, amit eddig soha nem tett, vagy ez csak egyszerű hiszti? Nagyon remélem, hogy igen, mert azt még tudom kezelni. Egyszerűen nem volt még arra is időm, hogy interjúztassak az állásra, több napot vett volna igénybe, és Aurora is lesz olyan igyekvő, mint bárki más, nem mellesleg, bárki ülhetne most ott kint, ugyanez várt volna most rám. - De ha, akarod te is ülhetsz ott ezentúl, írok Aurorának egy jó ajánlólevelet és holnap kezdhetsz is. így jó lesz? - Fáradtnak érzem magam most ehhez a vitához. - Nem tudom elhinni, hogy csak azért jöttél be, hogy vitatkozz velem, a feleségem. Vagy most már ehhez kell hozzászoknom? - Jobb szeretném előre tudni mire kell számítsak. Mert nem probléma az, ha bizonyos dolgok megváltoznak, de akkor ez az én oldalamról is így lesz. Ha ezentúl Ő lesz Cassandra, a feleségem, aki azt hiszi menni fog az irányításom, akkor én leszek, a férje, akkor még idejében tájékoztatja, hogy ez nem lesz minden esetben így.
Azt akarja, hogy ne rendezzek jelenetet? Hát akkor már mindketten akarunk valamit. Mert én most nagyon azt akarom, hogy végre megmagyarázza, hogy ki ez a nő, de leginkább az zavar, hogy nem szólt róla. Most fel is merül az a bizonyos kérdés: Nekem miért is kellene tudnom róla? Azért, mert most már házasok vagyunk és úgy gondolom, hogy már mint a felesége megérdemeltem volna, hogy közli velem, hogy egy bögyös, dögös nő ül abban a székben odakinn. - Dühöngök? - Meglepetten néztem rá, hiszen ez még közel sincs ahhoz a szinthez. Arra pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy mit szólna ahhoz, ha a helyemben lenne. Vajon neki hogy esne, ha egy adonisszal látna? Talán megártott a nászút és most csak rémeket látok. - Nem lesz jó. - Nem arról van szó, hogy nem vagyok hajlandó dolgozni, inkább csak arról, hogy nem hinném, hogy jó ötlet lenne. Nem gondolom, hogy tudnék neki dolgozni, azt pedig kétlem, hogy jó titkárnő válna belőlem. Persze a legcsinosabb titkárnő lennék, de valamiért mégsem vonz az, hogy az aktákat bújjam, telefonálgassak és kávét főzzek neki. - Egyáltalán nem azért jöttem, hogy vitatkozzak veled, ha pedig szóltál volna arról, hogy beújítottál egy másik titkárnőt, akkor nem is lennék most ennyire dühös rád. - Vallottam be őszintén, hiszen ezen nincs is mit tagadni. Teljesen elborultam mikor megláttam, hogy mennyire gyönyörű az új titkárnője. - Nem hiszem el, hogy nincsenek csúnya nők, akik titkárnők akarnának lenni. - Ezzel is arra célozva, hogy túl szép, hogy túl féltékeny leszek, mikor Desmond sokáig marad bent az irodában. Talán ez a féltékenység még mondható egészségesnek, mert szerintem akkor lenne baj, ha ez nem zavarna. Az enyém és azt akarom, hogy ez örökké így maradjon. - Egyébként meg azért jöttem, hogy hátha van a feleségedre annyi időd, hogy elmenj vele ebédelni, de ha esetleg másra lennél éhes... - Léptem hozzá közelebb, immár kissé megenyhülve az előző kis incidens után.
Mély levegő, lassan kifáj, ez lett volna az első csepp abban a bizonyos pohárban? - Kicsim, vagy két tucatnyi nő van kapásból, akikkel összefutok nap, mint nap, amikor bejövök dolgozni, áruld el, szerinted mégis hogyan kellene viselkednem? Vagy az ügyfelek papírjait is szeretnéd átfutni, szép nők dolgait nem vállalhatom el? Ennek nincs semmi értelme... - Persze jogilag sem megoldható, de most nem is ez a lényeg, pusztán annyit szerettem volna elérni, hogy kicsit belegondoljon, ha amit kér vagy inkább hisztérikusan követel, az butaság. Feleségül vettem, az is feladtam volna érte, egy jó részét fel is adtam, de ez számít, és én nem azon gondolkodtam, hogy megtegyem-e vagy ér annyit egyáltalán egy nő, hanem hogy hogyan csináljam, és most itt vagyunk, megvalósítottam, amire vágytunk, nem azt kérném, hogy hálás legyen, mindössze abban bíztam, hogy kicsivel megcsappan majd a féltékenységi kitörések száma, miután már csak Ő van nekem, a kutyám meg az autóm. - Ha bűn ronda lenne, pattanásokkal meg fogszabályzóval, akkor sem kedvelnéd. - Ezt nem csak én hiszem így, ez tény. Mindenesetre szeretném, ha legközelebb nem rúgná rám az ajtót, amikor Aurora van bent, nem érdekel hogyan oldják meg, csak csinálják. - A feleségemre mindig éhes vagyok, de nem dühösen és hisztérikusan... - Fogtam meg a kezét és húztam egészen magamhoz, hogy az ölembe ülhessen. Ő nem az ügyfelem, szóval az asztal két oldaláról akarok vele beszélgetni. - Szeretlek, téged vettelek el, hozzád megyek haza és te vagy a feleségem, valamelyik állítás nem igaz? - Mert nem hinném, hogy túl sok nő sétálna az utcán hasonló gyűrűvel az ujján, az én nevemet viselve. Elismerem, valószínűleg hasonlóképp reagáltam volna le fordított esetben, talán annyi különbséggel, hogy nem előtte adtam volna hangot a véleményemnek, inkább a parkolóban kaptam volna el az illetőt némi bájcsevejre, hogy eltud-e számolni kettőig... - Hol szeretnél ebédelni? - Eddig nem terveztem kimenni ebédelni, inkább hozatni fel valamit, de most jobb ötletnek tartom, ha inkább mi megyünk le, addig is legalább lenyugszik a friss levegőn, átbeszéljük, amit kell, eszünk valamit, aztán hazaviszem és dolgozhatom tovább.
Elismerem, hogy néha a viselkedésem irracionális, de ezt teszi velem a szerelem. Féltékeny vagyok már attól is, ha arra gondolok, hogy mennyire szép nő lesz a közelében szinte minden áldott nap. Valahogy el kellene felejtenem a múltját, azt, hogy mennyire szoknyapecér volt anno. Mert mióta együtt vagyunk, azóta nem is adott igazán okot arra, hogy azt feltételezzem, hogy megcsalna. - Talán csak az zavar a legjobban az egészben, hogy úgy érezted, hogy nekem nem is kell tudom róla. - Talán neki semmiség, amin ennyire felhúztam magamat, de az is lehet, hogy egészen másként reagáltam volna, hogy ha még időben beavat a döntéseibe. Azt hittem, hogy innentől, hogy már házasok vagyunk úgy szinte mindenről együtt fogunk dönteni. Persze ez nem azt jelenti, hogy én választottam volna ki neki a titkárnőt, vagy, hogy nekem lett volna bármilyen bele szólásom a dologba, főleg úgy, hogy nem is tudtam semmiről sem. - Ez mind igaz. - Remélhetőleg évtizedekkel később is ez mind igaz fog lenni. Mert én már nagyon úgy képzeltem el az életemet, hogy örökkön örökké... Csak vele, tényleg egészen addig míg a halál el nem választ minket egymástól. Tudom ez most tényleg túl giccsesen hangzik és a régi énem jól ki is nevetne ezért, de mára már más lettem. Desmond mellett megtapasztaltam, hogy milyen szeretni és szeretve lenni. Érte bármire képes volnék, főleg így a nászút után, fogjuk rá, hogy kipihenten. - The Venetian? Már csak a szép emlékek végett is. - Ott kérte meg a kezemet. The Venetian volt az a hely, ahol mindenki megtudta, hogy mi egy pár vagyunk. Sosem felejtem el, hogy mit tett értem aznap este. Még mindig alig akarom elhinni, hogy tényleg megtette, de azóta már a felesége lettem. Nagy bátorság kellett hozzá, vagy mondhatjuk azt is, hogy a szerelem tényleg ennyire elvette volna az eszét, hogy miattam képes volt ilyen őrültséget elkövetni.
- Cassandra, nem gondolod, hogy nem azért vettelek el, mert kiakarom próbálni milyen izgalmakkal jár megcsalni a nejem? Mindegy, ebbe inkább bele se gondolj... - Valamiért az az érzésem, hogy ezzel csak rontottam a helyzetem. - Azért nem tettem róla említést, mert amikor végre hazamegyek innen, azt azért teszem, hogy veled legyek. - És nem azért, hogy a munkámról beszéljek, plusz eddig nem is igazán mutatott érdeklődést afelől, hogy milyen ügyeim is vannak vagy min dolgozom épp, valószínűleg azért, mert jól tudja, hogy erről amúgy sem beszélhetnék, és eddig megvoltunk így. - Oké, akkor a Venetian, indulhatunk. - Remélhetőleg asztal is lesz még ilyenkor. Fogtam a zakómat a szék karjáról, és már nyitottam is előtte az ajtót bízva abban, hogy mostanra már lenyugodtak a kedélyek. Abban igaza volt, hogy bajban leszek miatta, de azt nem gondoltam, hogy mindjárt az első napom, de hát Cassandra mindig is tudott időzíteni, és nem arról van szó, hogy egyáltalán nem akartam neki elmondani, hogy felvettem valakit, sőt talán a körülményeket is elmondtam volna neki, csak épp még úgy nem volt rá alkalom, mikor kellett volna, alig, hogy hazaértünk a nászutunkról, nem szerettem volna ezzel indítani a mai reggelt. - Kimegyek ebédelni, addig nyugodtan szusszanj egyet, kávézz, vagy hozass fel valami kaját, egy óra és jövök. - Karoltam át Cassandra derekát, miközben Aurorához beszéltem ismerem a feleségem, le sem tudná tagadni, ha zavarja valami, most épp az, hogy normál hangon beszélek egy másik nővel, szerintem épp szikrákat vet a szemeivel. - Említettem már milyen szexi, amikor dühös vagy? Jól áll neked a feleség szerep. - Neki bármilyen szerep jól áll, de akkor már nem bírtam ki nevetés nélkül, mindig is szórakoztatott, amikor egy nőn azt láttam, hogy szétveti a méreg, főleg, ha az miattam van, és többnyire mindig a féltékenység állt a középpontban, de persze most is csak azért merek nevetni, mert semmi értelme vagy pedig alapja az egésznek. - De jobb, hogy bejöttél, akarod majd veled beszélni valamiről. - Ez talán kicsit megfogja lepni, mert eddig nagyon is ellene voltam, de sok minden változott az utóbbi időben.
Eddig tényleg nem mutattam túlzott érdeklődést a munkájával kapcsolatban... Viszont az nagyon is érdekel, hogy ki az a csinos nő, aki nap, mint nap a közelében fog lenni. Nem arról van szó, hogy nem bíznék meg benne, hanem inkább arról, hogy túlságosan is sok ilyen viszony szokott kialakulni munkaadó és titkárnő között. Sőt, már túl közhelyes is az egész... Remélhetőleg nincs félnivalóm. Szeretném azt hinni, hogy Desmond sose kezdeményezne nála, de vajon akkor is ellen tudna állni a csábításnak, ha a nő bepróbálkozna nála? Remélem, hogy akkor is az fog lebegni a szemei előtt, hogy már házas ember és mennyire szeret engem. - Nem is számítottál arra, hogy kiakadok? - Mert ismerhetne már annyira, hogy tudja, hogy milyen vagyok. Nem gondolnám magam mániákusan féltékeny házisárkánynak, inkább csak szeretem megvédeni azt, ami az enyém. Mindössze egyetlen egy pillantást vetettem az új titkárnőjére, miközben Desmond beszélt hozzá. Jobban megnézve csinosnak találtam, de mégsem hinném azt, hogy konkurenciára lelnék benne. - Tudod mi fog még jól állni? Az, amit ma estére akarok felvenni. - Most nem kell attól tartania, hogy méregdrága fehérneműt vettem a bankkártyájával. Sőt, most nem is voltam vásárolni, hiszen a mai estére úgy terveztem, hogy semmit sem fogok felvenni. Gondoltam meztelenül fogom haza várni, hogy olyan élvezetekben legyen részünk, mint a nászúton. - Ez neked vicces? - Legszívesebben megállítottam volna a liftet, hogy most azonnal neki essek, de most nem a hisztizős, veszekedős értelemben. - Kezdjek félni? Túl komolyan mondtad. - Mégis miről lenne szó? Az már biztos, hogy felkeltette a kíváncsiságomat.
Valamiért az az érzésem, hogy most már késő lenne előhozakodni azzal, hogy esetleg mégis csak igaza lehet, és elő kellett volna hozakodnom otthon a témával, de mindketten tudjuk, hogy akár Aurora, akár más, akár csinos, akár egy bányarém, Cassandra szívből, kendőzetlenül gyűlölni fogja, tehát tulajdonképp épp emiatt nem tartottam fontosnak, további okok, talán, hogy a nászutunkon nem ezen akartam veszekedni vele, ugyanis ebben a dologban egy hónap alatt sem jutottunk volna közös nevezőre, valahogy amikor a feleségem előtt kell elfogadható érvekkel védenem magam, kevésbé tűnnek elfogadható érveknek és csak még mélyebbre ásom magam. - De, de igen. Számítottam rá, abban pedig csak bíztam, hogy mindez odahaza fog robbanni. - Sőt, aztán szerintem meg kell néznem, hogy a zsanérok nm szakadtak-e ki a keretből, ha mégis, azt a shopping pénze fogja bánni. Cassandra mindig is egy kielégíthetetlen nő volt, ami talán kihívást jelentett a számomra, de már a férje vagyok, ennél jobban már aligha tudnánk a világ tudtára adni, hogy egymáséi vagyunk, naiv módon mertem abban reménykedni, hogy ez elég lesz, plusz ami még a házasság mellé jár, a ház, a kocsi, a tandíja, neki sem kell mindenről tudnia... - Igen Cassandra, vicces, mert sejtelmem sincs mivel bizonyíthatnám még be neked, hogy nem vágyom más nők társaságára. - Gondolom Aurora is szívesebben ücsörögne otthon egy Margaritával a kádban, miközben fizetnek neki, de az egyetlen nő, aki ezt megteheti, az az édes kis feleségem. - Miért? Ha azt kérném, akkor tudnál? - Magam sem tudom mi okból kifolyólag jutott ez most eszembe, csak úgy megkérdeztem, ugyanakkor ez most érdekelni fog. kinyitottam előtte a kocsi ajtaját, majd miután beült megkerülve a jaguárt én is beszálltam, majd lassan kigurultunk a parkolóból a hotel irányába.
do you know who i am?
Cassandra Drescher
Tárgy: Re: Desmond Drescher irodája 02.11.19 2:52
❥ Desmond & Cassy
- Talán nem hiszed el, de most vissza fogtam magam. Lehettem volna sokkal rosszabb is. - Valójában nem akartam nagy jelenetet rendeznil sőt szerintem vissza is fogtam magam, hiszen a titkárnője se lett megtépve. Legjobban az bántott, hogy már a felesége vagyok és egyáltalán nem tudtam arról, hogy új titkárnője van. Egy nő, aki napi szintén van, hogy többet lássa a férjemet, mint én. Ez bosszantott a legjobban, hogy nem szólt róla még időben. - Ami azt illeti... - Sokat mondóan néztem rá. - Nekem lennének ötleteim, hogy mivel, vagy hogyan tudnál nekem bizonyítani. - Attól függetlenül, hogy sikerült elérnem nála, hogy én legyek az életében az egyetlen nő, aki bármit is számít, még nem felejtettem el azt, hogy honnan is indultunk. Szó szerint kiharcoltam magamnak a figyelmét, innentől kezdve a többi már történelem. Mégis olykor hiányzik az a régi szenvedélyes korszakunk, mikor még a világnak fogalma se volt kettőnkről. Talán azért volt olyan élvezetes, mert titkoltuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már annak a tűznek nyoma sincs, hogy már házasok vagyunk, de azért néha jól esne egy kis nosztalgia, mint a nászutunkon. - Ha szépen kérnél, akkor sok mindent meg tudnék tenni a kedvedért. - Nagyon is jól áll nekem szerintem a feleség szerep. Igaz még nagyon is szokatlan, de biztos vagyok benne, hogy idővel hozzá tudok szokni. A felső körökben mozogni nem mindig álom és mese. Nem akarok olyan sznob feleséggé válni, akihez a férje hozzá se akar érni már. Akármilyen meglepő, de én csak arra vágyok, hogy boldogok legyünk együtt. - Kezdek paranoiás lenni? - Az anyós ülésen helyet foglalva fordítottam felé tekintetemet. Sosem szerettem mikor nem tud egyből a tárgyra térni, leginkább azért, mert sosem voltam túl türelmes tipus. Már csak abban bizhatok, hogy amit mondani kész, az csupa jó dolog lesz és most csak meg akar tréfálni azzal, hogy húzza az időt.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Desmond Drescher irodája 
19.05.13 17:22
