Név: Sasha Hamilton-Thorne
Becenév: Sasha, Sash
Kor: 20
Születése hely, idő: 1992-március-04 / USA - Massachusetts
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: művész

Jellem:
Az életet nagykanállal habzsolom, és imádom a veszélyeket, és őrlütségeket, hiszen én is pont ilyen vagyok. Veszélyes és őrült. Nagyon nagyon nagyon őrült! Aki ismer, az mindezt tudja. Szeretem a kihívásokat, megoldani őket viszont még annál is jobban. Soha nem unatkozom, mindig találok valami kedvemre valót, amivel az adott helyzetnek megfelelően eltudom szórakoztatni magam. Igénylem a társaságot, ám csak is az olyanokét, akik legalább annyira romlottak, mint amilyen jómagam is vagyok. Könnyen teszek szert új kapcsolatokra, ha kell, képes vagyok magamat is bevetni a "szent cél érdekében". A húr az én esetemben csaj nehezen, sok húzás árán pattan, de ha egyszer elszakad...

Kinézet:
A kinézetemről röviden és tömören mindössze csak annyit, hogy igyekszem saját stílust kialakítani magamnak. Olyat, amivel kitűnhetek a tömegből, mégsem nevetséges. Ha választani kell a sportos, lenge , és a nőies, elegáns darabok közül, akkor inkább választom a második opciót, bár nem mindig vagyok képes elviselni a flancos, elegáns darabokat, ezért természetesen az edzőcipőt és társait sem vetem meg. Hajam sötét vörös, az alakomról pedig mindössze csak annyi, hogy átlagos, akárcsak a magasságom is. Szemeim igéző rubin zöldek, bőröm pedig -egyesek szerint, szerintem nem-, irigylésre méltóan szép.

Előtörténet:
Mikor Jonahval vagyok, semmi sem számít, mintha csak megszűnne az idő, és csak is nekünk élne, annak, amit egymással is teszünk. Mellette nem kell attól félnem, hogy mikor lépem át az erkölcsi normák határait, amik a sznob családom körében szentek, sérthetetlenek, de mindenek előtt, kötelesen betartandóak! Mindig azon aggodalmaskodnak, hogy mikor fogok valami őrültséget csinálni, ami kiszűrődhet a média fülébe, és amivel egy egész életre lejárathatom ország-világ előtt a családomat, magamat is. Pedig mindannyian tudjuk –én is-, hogy mi rejtőzik az aggodalmuk mögött. Nem a családunk hírnevét, nem is engem féltenek, hanem azt a komoly összegű vagyont, amit egyedül én keresek meg, és amiből eltartom –nem csak magamat-, de a pszichiátrián kezelt anyámat, az alkoholista apámat, és a szexuális bűncselekményekkel vádolt bátyámat is, aki eddig csak is a jó szerencséjének köszönhette azt, hogy a zsaruk még nem kapták el.
Az öngyújtó hangosan kattant Jonah kezébe, én pedig azonnal felélénkültem, és a láng láttán szívem máris gyorsabban kezdte el pumpálni a vért. Na, persze nem azért, mint amiért egy piromániásnak is szokta ilyen helyzetekben, hanem sokkal inkább azért, mert tudtam, hogy mi fog következni. És igen, a jóslatom, az édes, extázisba ejtő jóslatom perceken belül be is következett, amint egy forró, lopott csókot követően a számba dugta az egyik kézzel tekert füves cigit. Ez volt az egyik jutalmam azért, mert segítettem neki a hangjának képzésében. A másik a mindenféle érzésektől mentes, mégis vad szenvedéllyel túlfűtött szex volt. Ezek azok a dolgok, amiktől mindig megkapom a végső enyhülést, amikor már úgy érezem, nem bírom, és minden kisiklik a kezeim közül. A mindent elsöprő orgazmusok hada, amikbe minden egyes alkalommal elrepített, és az a mámoros, sűrű ködfelhő, ami minden anyagozásunk alkalmával ellepte az agyamat, minden sérelemért, ami eddig az életben ért, kárpótolt. És tudtam, hogy ennél nem is kell több. Nem érzem magam bűnösnek azért, mert gazdag, drogos, mindenki ribancaként élem az életem.
-Szóóóval… családi körön belül álszent, törekvő kis hercegnő, haverok közt pedig egy vérengző fekete párduc? – Ahogy teljesen belesüppedtem meztelen testemmel a párnák rengetegébe, és kifújtam csukott szemmel a füstöt, késztetést éreztem arra, hogy mosolyogjak a szavain. És így is tettem.
-Azt kihagytad a felsorolásból, hogy a médiában, és a moszkitók előtt is Rapunzelt játszom… - Pattant ki egyik szemem, amivel egyenesen ráfókuszáltam, és közben képtelen voltam figyelmen kívül hagyni azt, ahogy a fű egyre több és több agysejtemet vette kezelésbe. Zsibbasztó volt, édes és mámoros. Olyan, mint Jonah.
-Ha már itt tartunk, tényleg a tiéd ez a pazar kis kéró? – Pillantott fel egy pillanatra az időközben előkerült heroin gyártás „rejtelmeiből”.
-Ha megtehettem magamnak, akkor miért ne ragadtam volna meg az alkalmat, hogy kiszabaduljak a flúgos családom vártömlöcéből?
-Flúgos család? – Kapta fel a fejét újból. Valószínűleg engem nézett azzal a mindig buja és mindig hihetetlenül kék szempárral, ezt viszont már nem tudtam volna biztosra megmondani. Már rég nem rá figyeltem, hanem a készülőfélben lévő heroinra, ami mindig megadta azt, amire éppen szükségem volt. Mindig máshova röpített el. Pont olyan helyekre, ahova a tudatalattimban akkor éppen kívánkoztam. Megrázva a fejem, rendeztem gondolataimat, hogy válaszolni tudhassak.
-Igen, tudod… csak a szokásos családi drámák… alkoholista apa, pszichiátriai eset anya, perverz állat báty, aki megkeseríti mindennapodat. – Vontam vállat kifújva a füstöt, újra szemet hunyva. Mikor megint kipattantak a szemeim, láttam Jonah arcán a pillanatnyi döbbentséget. Ekkor már ott tartotta a kezében a tűt, ami „lövésre” készen állt, én pedig megnyalva kiszáradt ajkaimat, nyomtam el a csikket, és hajoltam oda Jonah-hoz, belefúrva ujjaimmal jó mélyen szőke fürtjeibe, így csókolva meg, harapdálva és szívogatva ajkait.
-A jutalom, Madame… - Emelte feljebb a tűt egy sanda vigyorral, továbbra se távolodva el tőlem, ajkaival az enyémek közé suttogva a szavakat, aztán csak hátradöntött a párnák közé, én pedig átadva magam annak, ami az elkövetkezendő percekben történni fog, ökölbe feszítettem a kezem, hagytam, hogy rám kösse az érszorítót, és csukott szemekkel, másik kezemmel a lepedőt markolgatva magam mellett, hagytam, hogy egyszerűen csak beledöfje a vénámba a tűt, aminek tartalma rögtön száguldozni kezdett az ereimben, eljutva az agyamig, ismét egy olyan világba röpítve, ami csak is az enyém, és ahol szívesen élnék akár örökké.

Sasha Hamilton-Thorne!
Olvasom, olvasom, teljesen elveszek benne, mire arra eszmélek, hogy már is vége, ennyi? Nagyon tetszett, nem volt szokványos, élvezhető volt, bevallom szívesen olvastam volna még Sasha életéről. Minden a lehető legtökéletesebb volt, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Sash, engem már meghódítottál, most pedig hódítsd meg a játékteret is!