to: Soan  

Bárcsak képes lett volna előbb is kimondani. Bárcsak ez az egész csak egy rossz álom lenne és most felébredve belőle sikerült ráeszmélni arra, hogy mi mindvégig egymáshoz tartoztunk, hiába is voltunk egymástól távol, szívünk akkor is egy ritmusra dobbant. Valahogy ezt érzem. Most sikerült ráébrednünk arra, hogy életünk legnagyobb hibáját követtük volna el, ha továbbra is megpróbáltunk volna egymás nélkül létezni. Eddig is csak erőltettük, de ami nem megy azt nem kell ugye.
- Beérem azzal is most, hogy egyszer kimondod. - Igen, akár most is szeretném tőle azt hallani, hogy szeret. Sokáig nem hallhattam ezt a szájából, ezért minden adandó alkalmat megragadok arra, hogy szerelmet valljon nekem. Ezek után szerintem érhető, hogy szükségem van arra, hogy tudjam tényleg szeret, ha már eddig képtelen volt erről beszélni.
- Eddig nem akartam bele szólni, hogy mit tegyél de azt hiszem néha nem árt egy kis löket, vagy az hogy tényleg figyelmeztesselek. - Soan szerintem egy erős férfi, akit képtelenség befolyásolni vagy akár parancsolni neki, de azért talán engem néha-néha képes lesz meghallgatni és elgondolkozni azon amit neki mondok. Én mindig is csak a kettőnk javát néztem, egészen addig míg reményvesztetté nem váltam. Amolyan segélykiáltás volt részemről az amit tettem, csak sajnos akkor még nem hallott meg.
- Most már minden idő csak a miénk. - Előttünk áll az egész élet innentől. Már csak másokkal kell magunkat elfogadtatni, hogy ne úgy tekintsenek ránk, mint két külön álló személy, hanem mint egy pár. Mert innentől kezdve mondjon bárki bármit, mi akkor is össze fogunk tartózni. Érte még képes lennék apunak is hátat fordítani, akármennyire is szeretem és megadott nekem mindent nem engedhetem meg neki, hogy elválasszon az igaz szerelmemtől, ha nem fog bele egyezi abba, hogy áldását adja a mi kapcsolatunkra.
Olyan mintha a múlt kísértene. Esküszöm nem vagyok tisztában azzal, hogy ez tényleg megtörtént volna velünk, vagy csak megbolondultam a sok sóvárgásba. De minden pillanat annyira valóságosnak tűnt, igaznak kell lennie!
- Szinte nem volt olyan éjszaka amikor nem rólad álmodtam volna. - Persze a legtöbb álom az nem szép, vagy boldog volt. Általában mindig ugyan azt álmodtam, hogy egymás kezét szerettük volna fogni, de mielőtt megtehettük volna egyre jobban távolodtunk el egymástól.
- Soan ami ennyire jó az nem lehet álom. - Be kell látnom ez tényleg valóság. Megfogva a takarót teljesen magunkra húztam, úgy bújva ismét mellé.
- Hiányzott már ez. - Lágyan kezdtem el csókolgatni vállát, onnan haladva tovább nyakára, míg nem újra találkoztak egymással ajkaink.

to: Soan  

Sosem éreztem még ekkora lelkiismeret furdalást. Ha Soan nem lett volna és egyből Alex karjaiban kötöttem volna ki, akkor biztosra veszem, hogy tényleg boldog pár tudtunk volna lenni, mert mindig jól bánt velem, okom sem lehetett volna a panaszra. Mégsem voltam képes mellette boldog lenni, mert egy másik férfi után vágytam. Nincsenek szavak amikkel ki tudnám fejezni mennyire szeretem Soant.
- Én is szeretlek. - Nem lehet elégszer kimondani. Szeretném ha mindketten tisztában lennénk az egymás iránt táplált gyengéd érzelmeinkkel. Most már nem fogok a következményektől rettegni, lesz ahhoz elég bátorságom, hogy képes legyek kimondani azt amit érzek.
- Ígérem most már rád fogok szólni. - Mostantól nem azt szeretném megbánni, amihez nem volt merszem, hanem azt amit nagyon is mertem. Mégis Soan a kapcsolatunkban a férfi és azt hittem jobb lesz ha hagyom hagy döntsön mindenről egyedül, de mától ha a kapcsolatunkról van szó akkor nagyon is szeretnék mindenbe bele szólni és "fellázadni" mikor valami nagyon nincs a tetszésemre.
- Annyi időt fogsz velem eltölteni, hogy még rám is fogsz unni. - Mert ha apu elé fogok állni és beszámolni a kapcsolatunkról akkor ez már nagyon nem fog titok lenni, ezért nem kell arra figyelnünk, hogy nehogy valakinek feltűnjön a sok idő amit egymással töltünk. Most már nem csak az éjszakák jutnak nekünk, nem csak akkor szerethetjük majd egymást igazán. Azt hiszem kellett ez már nekem, hogy Soan végre képes legyen megtenni ezeket a lépéseket. Mindvégig erre vártam, jó sokáig megváratott.
- Soha senkihez sem lennék képes úgy hozzá bújni, mint hozzád szoktam. - Mással már nem is lenne ugyan az, olyan lenne mintha az eredetit próbálnánk lecserélni valami hamisítványra amiről már távolról látszik, hogy csak egy gyenge másolat. Soan számomra az originál.
- Könyörtelen lettem volna? - Én csak sok sok odafigyelést és szeretetet igénylek. Imádom, ahogyan magához ölel és simogat. Annyira hiányzott ez már, de most végre tudom, hogy biztos karok között vagyok. Szeretnék örökké ezek a szerető karok között maradni.
- Itt tölthetem az éjszakát? - Nem volt helyes, hogy engedtem a csábításnak miközben még más menyasszonya vagyok, ahogy vele lenni sem kellene most még, de mégsem akarok vissza menni az üres hálószobámba, ahol csak a hideg ágy várna rám.