welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Ifj. Jack Daniels
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 28.03.14 19:10


Link&Cam

Mivel olyannyira magammal voltam elfoglalva, hogy nem figyeltem a körülöttem lévő világra, így az sem tűnt fel, hogy a közelemben van némi mozgolódás. Úgy éreztem, hogy a problémáim megfojtanak, és nem akad senki, akivel megoszthatnám őket. Apám nem házasodott újra – valószínűleg nem is örültem volna neki -, lány testvérem meg nem volt. Így természetes, hogy nem is igazán tudtam tanácsot kérni másoktól, mert azt hiszem, hogy a bátyám pont nem az a személy volt az életemben, akitől okos dolog lett volna. Megmaradt szülőmről már nem is beszélve, hiszen nem volt éppen minta állampolgár. Pontosan ő volt az oka annak is, hogy annyira reménytelennek láttam a helyzetemet, hogy képes voltam a halott anyám sírkövéhez beszélni.
Guggoló helyzetem miatt egyébként az a kis csoportosulás sem láthatott, akik nem messze tőlem ügyködtek. Egy ideig nem is eszméltem rá, hogy ezen a viszonylag kései órán nem magányosan vagyok a temetőben. Egészen biztos, hogy még akkor leléptem volna, amikor ezt észreveszem, de így jártam. Valószínűleg nem ez lesz a szerencsenapom, de talán valamelyik testőr még az előtt fog megtalálni, hogy fejbe vágnának egy lapáttal, hogy azután eláshassanak.
Ez a gondolat nem valami fényes, mégis ez volt az első, ami eszembe jutott. Közvetlenül az után, hogy hangokat hallottam, és a fejemre telepedő ködön át sikerült felfognom, hogy mindez mit jelent. Először csak a homlokomat ráncoltam, értetlenül felvonva a szemöldökömet. Ezt követően azonban egy kicsit fentebb emelkedtem, hogy közvetlenül a sírkő mellett nézhessek el, vajon kik azok. Más is ezt az időpontot választotta a látogatásra, vagy esetleg rosszban sántikálnak. Amilyen peches tudok lenni időnként, biztosan az utóbbiról lehetett szó. Már csak azért is, mert éppen vitatkozónak tűnt a hangszín így távolról is, nem pedig szomorkodónak.
Végül győzött a kíváncsiság. Valószínűleg ez volt életem legostobább döntése – ami határozottan nem jellemző rám -, de jobban akartam látni, hogy mi folyik ott. Bátortalanul pislogtam ki a sírkő mögül, de néhány fa eltakarta a kilátást, így kintebb merészkedtem. Még mindig tisztában voltam vele, hogy nem okos húzás, de annyi baj legyen, legalább addig sem azon törtem a fejem, ami amúgy is aggasztott. Persze, csináltam én magamnak így is a gondot, nem mintha nem lett volna elég az, amit nemrégiben megtudtam az apámról. Most már annak is szemtanúja akartam lenni, hogy valami illegálist csinálnak mások.
Minden bátorságomat összeszedve odaosontam egy fa mögé, de hogy mi értelme volt, azt még én magam sem tudtam. Hátam szorosan feszült neki a törzsnek, ahogyan próbáltam a lehető legjobban hozzálapulni. Féltem attól, hogy mi lesz most, végül is, én nem vagyok egy harcedzett vadmacska, hogy csak úgy leterítsek mindenkit a saját testi épségem érdekében. Míg ez kavargott a kis buksimban, kilestem immár a fa takarásából, és amit láttam, attól meghűlt a vér az ereimben. Kis híján felsikoltottam, talán valami hangot is kiadtam végül, mielőtt sikerült betapasztanom a saját számat. Rettegés csillant a szememben, amit néhány másodperc erejéig szorosan be is hunytam. Mély levegőket vettem, táskámból pedig próbáltam előbányászni a telefonomat, több-kevesebb sikerrel. Hogy mégis mit akartam vele most? Természetesen lefotózni őket, ha nem vettek észre máris. Talán hangosabb voltam, mint ahogyan gondoltam, vagy esetleg közelebb helyezkedtem el hozzájuk, mint az biztonságos lett volna számomra.



ezt viselem ©
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 29.03.14 14:09

______________________________________________________________
Nem értem mit keresek én itt. Még mindig nem értem. Ahogy azt sem, hogy megéri-e itt lennem és... elásni... elásni... ezt. Már a gondolatra is felfordul a gyomrom. Hiába próbálom úgy kezelni, mint egy tárgyat. Mintha nem egy halott ember lenne itt betekerve mellettem és nem neki ásnék ki egy sírt. De még így is rosszul vagyok a gondolattól. Ez nagyon nem én vagyok. Soha nem ütöttem meg senkit, most mégis én ásom el... ezt. Jó, persze gyerekként verekedtem, de soha nem komolyan. Soha nem dühből vagy ilyesmi. Csak mert jó játék volt. Az egész baleset óta viszont még így sem emeltem kezet senkire.
Egyre erősebben markolom az ásó nyelét, ahogy lejjebb haladok. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt így kell. Már félig a gödörben állok, amikor odalép Billy és egy rongyot nyom a remegő kezemben. Csak akkor veszem észre, hogy vérzik a tenyerem. De nem állok sokáig. Haladni akarok. Túl akarok lenni ezen az egész rémálmon. Szeretném azt hinni, hogy ez a legrosszabb rész az egészben. De nem. Amikor beáll a nagy csend és mindenki elhallgat tudom, hogy nem csak kifogytak a témákból. Leteszem az ásót és feléjük fordulok. Billy már megint ott áll mellettem, engem pedig kisebb pánik kerülget. Megfogja a fejem és úgy beszél hozzám, mintha egy kisgyerek lennék, aki alig érti a komoly felnőttek szavát. Próbálom megrázni a fejem, de nem tiltakozhatok. Miután elmondja, mit szeretne, még egy mondat elhagyja a száját.
- Csak tedd meg, vagy bajban leszünk. Ugye nem félsz, haver? - mondja, mire a többi felnevet. Nem tudom, miért hallgatok rá. Félek, igen. De nem akarok bajt. Mégis, az, hogy azt mondja "leszünk" és "haver", meggyőz arról, hogy nem értelmetlen az egész. Megéri a kockázatot.
Úgyhogy kimászok a készülő gödörből és teljesen ráérősen elindulok előre. Aztán már megszaporázom a lépteimet és megállok a fa mellett, ahol az ismeretlen lány áll. Most kellene megszólalni. Tenni valamit, mielőtt futásnak ered. Ugye nem teszi meg? Ugye nem fut el? Ha megpróbálná, akkor muszáj leszek megragadni a karját. Billy azt mondta, én pedig hallgatok rá, mert ő tudja jobban.
- Nem... nem ülsz le közénk? - kérdezem nagyon is bizonytalan hangon és ha eddig nem kellett, most biztos a karja után nyúlok. Ezzel a mozdulattal sikerül is összevérezni kicsit.
Nem akarom én erősen megszorítani. Nem akarom bántani. Nem akarom, hogy baja legyen. Esküszöm, hogy nem akarom! De Billy azt mondja a haverja vagyok, így oda kell vezessem magunkhoz.
- Gyere, jó barátok. Jól fogod érezni magad. Nincs értelme itt egyedül ácsorogni - mondom valamivel magabiztosabb hangon és magam után kezdem el húzni. Billy bólogat és mosolyog. Látom, hogy tetszik neki, hogy megtettem. Valamiért én is visszamosolygok rá. Mintha élvezném a dolgot.
Innentől nekem viszont már nincs más dolgom, mint visszamenni ásni. A többit már ők elintézik. Biztos, hogy el fogják venni a telefonját. De mást nem fognak. Ők nem olyan rosszak, hogy bántsák. Legalábbis próbálok ebben hinni.
- Billy... - kezdenék bele, hogy megkérdezzem, mennyit kell még ásni, de ő elhallgattat és azt mondja, ne mondjak ki egy nevet sem. Hiába vérzik egyre jobban a kezem, nem szólalok meg újra. Mintha itt sem lennék.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 06.04.14 23:53


Link&Cam

Én naiv azt hittem, hogy lehetek olyan szerencsés, hogy nem vesznek észre. Abban bíztam, hogy majd szépen halkan el tudok surranni, így aztán fogalmam sem volt arról, hogy mégis mivel hívtam fel azoknak az őrülteknek a figyelmét, akik egy temetőben próbáltak meg elásni egy hullát. Mert biztosan erről volt szó, hiszen láttam ott feküdni valakit. Próbáltam magam néhány másodpercig meggyőzni, hogy csak hallucináltam és a képzeletem játszik velem, de nem jött be. Hamarosan már fel is tűnt mellettem az, aki eddig ásta a gödröt, én meg akkorát ugrottam ijedtemben, hogy nekiestem a fa törzsének, és kis híján, a fenekemen landoltam.
Csak kétségbeesetten ráztam a fejemet, hogy nem láttam semmit, ám hang nem jött ki a torkomon. Nem akartam elhinni, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, ráadásul ez a srác nem is tűnt olyan ijesztőnek. Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet, hogy esélyem sem lett volna elfutni, ráadásul ők többen voltak, gyorsabbak, és akkor talán nagyobb bajom is lenne. Végül, amikor mégis léptem egyet és megfogta a karomat, először a kezére, majd az arcára néztem megrettenve.
- Eressz el! Kérlek! – kezdtem könyörgésre fogni, ajkam megremegett a félelemtől. – Nem láttam semmit! Nem mondok senkinek semmit, ígérem! Csak eressz el! – próbálkoztam tovább. – Nem, nem akarok közétek ülni! – hárítottam az invitálást. Hogy tudott ennyire nyugodt és könnyed lenni? Egyszerűen nem értettem. Én nem érzékeltem a bizonytalanságát, maximum egy kicsit. – Neked ez komolyan jó? – kérdeztem kétségbeesetten, valahogy akartam rá hatni, megpróbálni megfogni. Még ha esélytelen is volt a szabadulásért való küzdelmem, hiszen elkezdett magával hozni.
- Te normális vagy? - teljesen kiakasztott azzal, amit mondott. – Jó buli hullát ásni? – megrökönyödtem azon, amit mondott. Te jó ég, itt valami nagyon nem stimmelt! - Ez egy temető, nem szórakozóhely – próbáltam én felvilágosítani, de addigra már lassan oda is értünk. Félénken lefelé néztem, ide-oda kapkodva a tekintetemet. Nem volt semmi esélyem arra, hogy elfussak előlük. Most már annyi sem, mint amennyi a fa mögött állva lett volna. Mi lesz így velem? Magamban máris azon imádkoztam, hogy bárcsak megtalálna valamelyik testőr a mobilom jele alapján, és hamarosan felbukkanna. Esküszöm, hogy soha többé nem megyek nélkülük sehová!
- Nem mondok senkinek semmit, esküszöm, csak engedjetek elmenni! – kezdtem rá megint, miután ott voltam a többiek között. Nagyon nem fűlött hozzá a fogam, és úgy remegtem, mint a kocsonya. Az ilyen helyzeteket abszolút nem nekem találták ki. Naivitásra vallana, ha még bíznék a szerencsében, igaz?



ezt viselem ©
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 07.04.14 18:27

______________________________________________________________
Eleinte ezt akartam. A bandába tartozni. Tudom, hogy ők a környéken a legmenőbb. Aztán előálltak a tervvel. Ki akartam szállni. Nem akartam, hogy közel legyen a hullához. De aztán a temetőben ott volt az a mosoly és a szó, "haver". Megint velük akarok lógni. Minden eddigi rosszat elfelejteni és élvezni. Hiszen ők élvezik, vagyis minden normális ember ezt tenné. Nekem is ezt kell.
Persze még így is hezitálok, amikor arra kérnek, hogy hozzam ide a fánál álló lányt. Nem igazán akarom őt is bevonni. Miért ne lenne ott jó helyen? Miért ne állhatna ott, ha neki úgy jó? Nem hiszem, hogy bele akar keveredni, csak megnézte, hogy mi folyik itt... aztán... Oké, most már én is kezdem belátni, hogy miért nem maradhat ott egyedül. Mert nem maradna. Szólnak a rendőröknek vagy akármi. De Billy tudja, hogy győzze meg. Csak annyit kell tennem, hogy magammal húzom, miközben próbálom meggyőzni, hogy ez jó móka lesz. Ott ülni velünk. Vagyis egyelőre csak velük, mert még nincs kész a... sír. Gödör. Maradjunk inkább a gödörnél.
- Pedig jó hely. Nem fognak bántani, nem kell tőlük félni. Kicsit különös srácok, de... - vállat vonok és ebben a pillanatban abban sem vagyok biztos, hogy kit akarok meggyőzni. Őt vagy saját magamat. Talán kezdek rájönni, hogy mekkora őrültség, amit csinálok csak azért, hogy szerezzek pár barátot?
Egy pillanatra enged a szorítás a karján, jelezve, hogy én is elbizonytalanodtam. De nem, nem engedem el teljesen. Ha megtenném, annak nem lenne jó vége. Ő futni kezdene, nekem pedig utána kellene menni. Biztos, hogy összeszednék valami sérülést és még csak nem is tudnék róla. Aztán... túl sok baj lenne. A lényeg, hogy nem szabad elengednem.
- Persze, hogy jó! Az új barátok mindig jók - vágom rá gondolkodás nélkül. Nem is értem, ezt ő miért nem így gondolja.
Látom Billy arcán azt a mosoly és ez újra hamis biztonságérzetet ad. Nincs itt az ég világon semmi baj. Arra viszont újra megtorpanok, amikor elhangzik a kérdés, hogy normális vagyok-e. Habozok. Soha nem szegezte még így nekem ezt a kérdést senki. Pislogok párat, de végül nem válaszolok. Erre a kérdésére legalábbis.
- Nem... nem hullát... csak gödröt. Csak gödröt ások - bólintok aprót, magamat is újra meggyőzve és végre visszaértem vele együtt. Billy már veszi is kezelésbe én pedig megyek vissza a... gödörhöz.
Már elég durván vérzik a tenyerem. Fogalmam sincs, hogy ez normális-e. Szeretnék rákérdezni, de alig mondom ki a nevet, már el is hallgattatnak. Úgyhogy egy hosszú percre visszamászok a gödörbe és még ások valamennyit. De aztán nem bírom tovább. Egyszerűen csak nem megy. Az egész karom furcsán lüktet és a kezemet megnézve, apró hólyagokat látok. Ezekből jön a vér, vagy ez teljesen más? Elég sokáig vizsgálom őket a gödör szélén állva. Fogalmam sincs, addig Billyék mit kezdenek a lánnyal. Csak azt tudom, hogy amikor közelebb botorkálok hozzájuk egy test ütődik nekem, de aztán el is tűnik. Elrántják tőlem.
- Gyerünk haver, tedd bele a mi kis barátunkat. Csak rúgd az oldalát, nem kell megemelni. Aztán játszhatsz egy kicsit az új szerzeményünkkel. Mit szólsz? - Billy hangja valamiért bántja a fülem. Pedig nem kiabál, mégis valami... érzem, hogy nincs rendben. Most először megmakacsolom magam. Nem mozdulok. Nem... nem rúgok bele a testbe és nem akarok... játszadozni.
Ettől függetlenül tudom, hogy meg fogják mutatni. Az egyik magas srác - azt hiszem Thomas a neve - fogja magát és hezitálás nélkül rúgja bele a hullát a kiásott sírba és kezdi el betemetni. Addig Billy megmutatja, hogy értette a játszadozást. Én oda sem nézek. Először. A kezem ökölben és tudom, hogy ez nem helyes. Nem az. Nagyon nem. Mégsem mozdulok egészen addig, amíg meg nem hallom a közelgő lépteket. Nem is egy ember ez. Kettő. Vagy talán három. Billy megdermed. Aztán csak azt látom, hogy a feje tetejére áll a világ. Esek. Valaki ellökött. Bele a sírba. Rá a hullára. Rám pedig a lány.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Temető 28.07.14 5:59

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Temető

Vissza az elejére Go down

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához