welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 19.11.13 10:17

Pedig tényleg úgy érzem, hogy meg kéne hálálnom valamivel, hogy ennyi mindent segített, bár sejtelmem sincs, hogy mivel. Majd sütök sütit... na jó, az nehéz lenne, mert egyáltalán nem tudok sütni és nem biztos, hogy örülne valami kőkemény, ehetetlen, félig elszenesedett dolognak, amit valaha sütinek szánt a készítője. Vagy veszek neki sütit, az jobb ötlet, bár nem tudom, hogy miért ragadtam le ennél. Majd kigondolok valami okosat. A címet megjegyzem, a memóriám szerencsére nem rossz és azt a környéket még hellyel-közzel ismerem is. Mondanám, hogy megadom neki a számom, és felírom az övét, de ez elég körülményes lenne azon egyszerű okból kifolyólag, hogy telefon nélkül maradtam. Röhej, hogy lassan már pár havonta újat kell szereznem, mert a régivel folyton történik valami nem várt esemény.
-Nem biztos, hogy elhinnék... ez egy bonyolult sztori, majd egyszer ha akarod elmesélem, de tuti, hogy nem most. Nem vagyok a zsaruk szeme fénye, pedig semmit se csináltam. - na ja, én se komálom őket, miután dokihoz küldtek, mert szerintük megrögzött hazudozó vagyok, mert hogy az egyszerűen nem reális, hogy ilyen gyakran kerülök bajba. Mintha erről én tehetnék, és mintha ez olyan lenne, mint a villámcsapás, ami állítólag nem csap kétszer ugyan oda. És mi van a kivétellel, ami erősíti a szabályt hm? Én vagyok a kivétel és ennyi.
- Nem szép dolog kiforgatni egy sérült nő szavait. - rázom meg a fejem egészen szépen játszva meg, hogy mennyire sértő, amit mondd. Még a szemöldökömet is felhúzom kicsit, de persze sokáig nem tudom ezt tartani, főleg a széles vigyort látva az arcán, egyszerűen elnevetem magam és kész. - Szörnyű vagy! - de ez most nagyon is jó értelemben vett mondat, hiszen jó ez a kis viccelődés, még akkor is, ha időnként felmerül egy-egy komolyabb téma is, mint a bátyám, és hogy egyáltalán itt kellene-e maradnom majd egyedül. Pillanatnyi elgyengülés. Volt már ilyen, az is előfordult, hogy úgy egy éve a tárcsázásig is eljutottam, sőt még ki is csengett a telefonja, de ennyi. Ennél tovább sose jutottam, mindig erőt vettem magamon és most is menni fog.
- Igazad van, jó így nekem és... és nem tántoríthat el! - húzom ki egy kicsit magam és mostmár a lábamat is sikerült lepakolni a szemközti székről, mert így mégis csak kényelmesebb, a seb pedig... mostmár nagyjából csak rendben lesz.
- Vacsit? Hű, nem rossz ötlet, bár fogalmam sincs, hogy van-e egyáltalán hozzávaló, bár azért alapdolgok hátha. - mondanám, hogy felállok keresgélni, de nagyjából ekkor hallom meg, mintha egy kocsi parkolna le odakint. Oké, azért első körben egy kicsit megáll bennem az ütő, mert még az is eszembe jut, hátha az a pasas az, hátha valahogy megtalált minket... de azért csak nem. Azt viszont ettől függetlenül is hallom, hogy változik Dave hangja. Akkor ezt ne feszegessem igaz? A cigire viszont megrázom a fejem, nem élek ilyesmivel, csak nagyon ritkán és most nem kell. - Azt hiszem megjött a bátyám. - megeresztek egy bátorító mosolyt, már csak azért, hogy ne gondolja az én hős megmentőm, hogy most bajban van. Várok kicsit, de a bejárat nem nyílik, sokkal inkább hátulról hallani a lépteket. Csak akkor mozdulok meg, amikor már meglátom a konyha bejáratánál.
- Bruce! - széles mosoly és mondanám, hogy a nyakába vetem magam, de azért ez ennyire nem egyszerű, inkább mondjuk úgy, hogy felállok és amennyire gyorsan csak megy, elbicegek a célig. Azért végül csak elengedem, mert hát tuti, hogy meg kell magyarázni a helyzetet, hogy miért vizes még kicsit most is a hajam, hogy miért van mindkettőnkön az ő ruhája, no meg a törött ablak.
- Bruce... ő Dave, megmentette az életem, úgyhogy nézd el neki, hogy betörte az ablakot jó? - gyors hadarással, persze a magam módján mesélem el a sztorit, egyelőre még le sem ülök, de a sérült lábamra nem nehezedek rá, inkább egyszerűen a konyhapultnak támaszkodom. Szóval mindent kitálalok, időnként heves gesztikulációval mutogatva, a csomagtartót, hogy hogyan vágtam meg a lábam, és persze büszkén azt is, hogy a nagydarab miattam fetrengett a földön, amikor tökön rúgtam. A menekülést, az őrült száguldást, a végén a vízbe hajtva. Ami kissé meredek volt, de élünk, csak eláztunk kissé, szóval tényleg mindent. Kivéve persze azt a jelenetet, amikor Dave le akart rázni a fák között vacogva, hogy oldjam meg onnantól magam. Azt nem hiszem, hogy a bátyám jó néven venné.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 19.11.13 13:08

Nem erőltetem én ezt a rendőrség dolgot. Tekintve, hogy én sem rajongok értük, megértem, hogy másnak is megvannak az okaik. Végül is, nekem csak jó, ha mégsem él ezzel a lehetőséggel. Nem kell megkérnem rá, hogy ne említsen név szerint, csak legyek valaki ismeretlen srác, vagy ha van elég fantáziája, szőjön egy hihető mesét arról, hogy hogyan szabadult ki egyedül. Így egyszerűbb.
- Majd tartunk mesedélutánt, hogyha kiszedem a cérnát - intek fejemmel a lába felé egy kis mosollyal. Tudom, hogy mennyire nem akar erre gondolni, de talán inkább jobb lenne, ha megbarátkozna a ténnyel. Bár nem tudom, az ő feje, hogy működik. Lehet tényleg jobb lenne, ha nem említeném folyton? Áh, egy frászt. Élvezem én ezt és ő is mosolyog és szórakozik, ahogy poénkodunk.
- Szörnyű hát! Nem egyszer mondták már - húzom ki magam büszkén, egy olyan elégedett, jófiú mosollyal, amit talán eddig soha nem használtam. Úgyhogy most tényleg ideje volt ezt is elővenni.
Bármennyire is élvezem ezt, tudom mikor érünk komolyabb témához és mikor kell abbahagyni a vigyorgást. Van, ahol nem segít egy-egy viccelődés vagy mosoly. Mint most is, amikor arról beszél, hogy talán nem neki való Vegas. Próbálom én meggyőzni, de attól még az ő döntése lesz, hogy végül marad vagy sem.
- Ez a beszéd - mosolyodok el mégis, de most már amolyan biztatóan. Nem fair, hogyha a bátyja állandóan azon van, hogy elbizonytalanítsa és senki nincs, aki azt mondaná, maradjon, ha itt érzi jól magát. Szívesen vállalom a biztató fél szerepét. Főleg most, hogy már ott lóg a cigi a számban. Mindent képes lennék megcsinálni. Legalábbis egy percig úgy érzem. Mikor viszont arról jön fel a szó, hogy talán engem is vár valaki... na akkor annyi a jókedvnek és magabiztosságnak. Már valahogy nem is érdekel a vacsora gondolata. Nem vagyok éhes és nem akarok ingyen kaját.
- Szóval most már késő meglépni - erőltetek egy kisebb mosolyt az arcomra, ahogy leparkol kint a kocsi. Nem mintha tényleg el akartam volna tűnni. Meggyőzött, hogy nem egy kigyúrt állat a bátyja, aki nem kérdez csak üt. Ettől függetlenül örülök, hogy fél perccel az érkezése előtt sikerült elnyomni a cigit. Nem mintha nem érződne továbbra is, de azért ilyenkor legalább lehet magyarázkodni.
Mégis megfeszül a testem egy pillanatra, amikor a hátsóajtó felől hallom a lépteket, majd megjelenik a pasas. Hm oké, félni azért tényleg nem kell tőle - mondom magamban, majd eltolom magam a pulttól. Nem lépek oda hozzájuk. Ölelkezés miegymás. Inkább csak onnan figyelem a jelenetet.
- Helló! - köszönök végül én is, ha úgy alakul, akkor lehet szó kézfogásról is, de amíg nem látok legalább egy mosolyt az arcán, nem hiszem, hogy eszébe jut ilyesféle formalitás.
Szerencsére után pedig ahelyett, hogy engem kezdhetne el hibáztatni, Jenna mesélni is kezd neki. Értékelem, hogy azt nem teszi hozzá, mennyire le akartam rázni. Amikor beáll a csend, csak nézek a fickóra - Brucera -, majd Jennára.
- Gondolom nem állunk neki vacsorázni - motyogom az orrom alatt, hogy ne álljunk ott kínos csendben, miközben elsüllyesztem a kezemben maradt cigis dobozt.
- Bocs az ablak miatt, de tényleg nem akartunk kint megfagyni - teszem még hozzá egy pillanat múlva, mosolyogva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 20.11.13 18:05

A bicegésre összevonom a szemöldököm, de mivel nem tudom, mire fel ez a bicegés, még egyelőre hallgatok. Az ölelkezés mások előtt nekem, főleg családtaggal, nem megy. Hagyom, hogy átöleljen, én is átkarolom, de máris engedem el, főleg a lábát szeretném tudni, mitől biceg.
A fiúra pillantok utána, de csak biccentek felé. Nem mutatkozott be, így veszem a fáradtságot és felé nyújtom a kezem.
-Bruce.
Még nem teszem hozzá, hogy örülök a találkozásnak. Nagyon nem tetszik nekem ez a helyzet, de a szokásos, keleti, kiismerhetetlen arccal fogadom a helyzetet és a magyarázatot. Talán jó is, hogy van ez az arc. Ahogy hallgatom a húgom, milyen kalandon ment keresztül, bekapcsol a vészriadó. Vajon mindennapja ilyen? Ez nem egy olyan élet, amit én szeretnék neki. De ha most kimutatom a fogam fehérét, vagy kiakadok, azzal minden bizalmat, amit eddig elértem, taccsra is vágok. Mérlegelek és inkább marad a kiismerhetetlen arc. Sejtem, hogy mindent elmondott, talán egy-két neccesebb dolog kimaradhatott, de megértem.
Nagyot sóhajtok az ablak miatt.
-Mondanám, hogy van telefon, de gondolom, annak is annyi. – nem fogom kérni, hogy fizesse ki az üvegezést. Már az is csoda, hogy be tudta törni, mert nem olyan könnyű.
Se a mormogást, se a cigi elpakolását nem veszem észre. Sokkal jobban lefoglal mindaz, ami Rebecával történt.
-Meg kell nézetni a lábadat az orvossal. Máshol nem sérültél meg?
Nem mondom, hogy nem nézegetem a srácot. Nem tűnök agresszívnek, nem is lenne jó, ha hamar elveszíteném a hidegvéremet. De a húgomról van szó, és nem tart senkit sem lerendezni percek alatt. Már ha nem jobb nálam.
-Valaki… keres még benneteket? – nem úgy kérdezem, hogy húzzanak el. Örülök, hogy hozzám jöttek, nem hinném, hogy csak azért, mert ez volt közelebb. A bizalom jelének tekintem.
Feljelentést kellene tennetek, főleg, ha láttátok az arcukat. – ha bajba kerültek, akkor ez rám is hatással van, lesz. Az viszont fontosabb most neki, hogy Rebecának nem lett komolyabb baja.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 20.11.13 21:05

Nem is akarok zsarukkal dumálni erről, bár valahogy van egy olyan érzésem, hogy nem fogom tudni elkerülni, mert a bátyám nem fogja ezt csak úgy annyiban hagyni. Azt pedig nehezen tehetném meg, hogy nem mondom el neki, hiszen eléggé nehéz lenne a jelenlegi helyzetet értelmesen kimagyarázni. A törött ablakot, meg a sérült lábamat, meg úgy nagyjából mindent.
- Jól van, csak inkább ne emlegessünk most cérnákat. - megejtek azért egy apró mosolyt. Túl vagyok már a nehezén és igazság szerint nem is olyan durva ez már, sőt biztosan nem lesz szörnyű majd a cérnák kiszedegetése sem. Legalábbis ő ezt mondta. Jó, hogy még el is vicceljük a dolgokat, ez kifejezetten jót is tesz most nekem.
- És még be is ismered! - nevetem el magam. Persze nem gondolom ám komolyan, hogy szörnyű alak lenne, hiszen segített nekem többet is, mint amit kellett volna. Nagyon rendes volt tőle és ezt kár lenne tagadni. Sőt még kifejezetten kedves most is, viccel, és elvonja a figyelmem erről az egészről, ami történt. Ha most egyedül kéne lennem, lehet hogy könnyebben kiborulnék, de így nem. Az viszont mégis bekúszik a fejembe, hogy talán ez a hely nem nekem való. Mostanában legalábbis minden nagy összeesküdött ellenem, és nem alakulnak túl jól a dolgok. De végül azért csak megemberelem magam, nem szabad feladni, maradok és kész. Nem bizonytalaníthat el az, hogy Bruce itt van, mégha nem is szándékosan teszi - pedig de -, én akkor is maradni akarok. Majd lecseng ez az egész és akkor normálisan működik megint minden igaz? Látom, hogy kissé elmegy a kedve, de nem kérdezek rá, már csak azért sem, mert közben hallom, ahogy leparkol odakint a kocsi. A bátyám lehet... legalábbis nagyon remélem, hogy nem valaki más. És igen, tényleg ő jön meg, én pedig egy szoros öleléssel nyitok, amit persze a maga módján visszafogottan kezel le. Jah igen... nem ketten vagyunk. El is húzódom, nem akarok neki ezzel gondot okozni, és gyorsan elmesélem az egész sztorit, nagyjából minden pontot hitelesen.
- Elvett tőlem mindent, vagy... talán elhagytam a táskámat, amikor elkapott. Nem is tudom, de ezért nem volt meg a kulcsod sem, és tényleg sajnáljuk az ablakot. - na persze, gondolom nem pont a miatt fáj a legjobban a feje. Megkavarom az életét, nem hiszem, hogy rendkívül oda van ezért a helyzetért, majd ha ketten leszünk ezért is bocsánatot kérek. Dave szavaira automatikusan elmosolyodom, jó hogy itt van most, és nem lépett le, egy kicsit nem is tudom... oldja a feszült hangulatot.
- Nem rossz ötlet az a vacsi. - jegyzem meg egy mosollyal oldalra pillantva az új ismerősre, aztán csak csendben hallgatom végig Bruce szavait. Igen, nagyjából erre számítottam, de nem kell nekem orvos, és rendőr sem. Nem lenne értelme, bár kétlem, hogy mindkettőről le tudom beszélni.
- Dave ellátta a lábam, már rendben van. - jegyzem meg talán kissé túl halkan és bizonytalanul, de azért igyekszem. Nem tudom, hogy a bátyám nem akad-e ki, ha nem mondom azonnal, hogy menjünk el dokihoz, de nem akarom, hogy mit tudom én, valaki kitalálja, hogy az egészet újra kell csinálni. Jó most ez így. A másik kérdésre csak megrántom a vállam. Ez egy remek kérdés, de fogalmam sincs.
- A pasi... nem tudom, lehet, hogy elment, vagy ki tudja. De nem akarok a rendőrségre menni, úgyse hinnének nekem. - húzom el a számat. Túl sok zűrös ügybe csöppentem mostanában és most egy újabb már sok, csak megint jönne valami kötekedés és hitetlenkedés, hogy ez nem lehetséges. Viszont egyelőre tuti, hogy nem akarok visszamenni a lakásomba, amúgy is csak béreltem, de nem lenne jó, mert talán az a fickó nem adta fel és tudja, hogy hol lakom. De ezen most nem agyal... majd holnap.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 21.11.13 19:09

Nem emlegessek cérnát. Végül is, rendben van. Befogom és hanyagolom a témát. Ő is megteszi ugyanezt nekem, amikor sikerül olyanba tenyerelnie, amiről nem szeretnék beszélni. Végül is, így ez elég fair. Azt viszont tényleg nem várhatta, hogy ne vágjak vissza arra, hogy szörnyű vagyok. Teljesen mindegy, hogy milyen komoly dolog közepén tartunk éppen vagy vagyunk túl, ezt nem hagyhattam ki. Be kellett ismernem, hogy szörnyű vagyok. Mindezt persze vigyorogva.
Kisebb hullámvölgyeket leszámítva, egész jól elvagyunk mi itt ketten. Mikor a cigi a számba kerül, még a maradék rossz is elszáll a füsttel együtt, amit kifújok. De aztán megérkezik a bátyja és az a legkevesebb, hogy semmit nem ért hirtelen a helyzetből. Ezt persze természetes. Viszont elég gyanakvóan néz rám ahhoz, hogy egy cseppet én is feszült legyek. Végül is, az már jó irány, amikor nem esik nekem azonnal, kérdezés nélkül. És még a bemutatkozásig is eljutunk.
- David - mondom egy apró bólintással és a kézfogás után, újra visszalépek a pulthoz. Na nem támaszkodok már olyan kényelmesen rajta, mint eddig, de ez már csak részletkérdés.
Egész végig próbálok csendben maradni és befogni a szám. Csak akkor szólalni meg, amikor tényleg muszáj, vagy kérdeznek. Végül is, most nem én vagyok az, akinek magyarázkodni kell. Én nem tartozok senkinek beszámolóval - de bárcsak tartoznék! De ezzel most jobb nem foglalkozni. Visszatérek a valóságba és a legnagyobb marhaságot mondom, amit csak lehet. Vacsora. Valahogy bánnám, hogyha kimaradna, de fene se tudja, mennyire lenne élvezetes, ha megmarad a jelenlegi, feszült hangulat akkorra is.
- Beérem egy pizzával is - jegyzem meg végül, de a mosolyomból látni, hogy nem gondolom én komolyan. Nem várom el, hogy tényleg rendeljen és közös vacsorát tartsunk. Csak poén az egész. Ha eleinte volt benne bármi komoly is, most már nincs. Szimpla feszültségoldás.
De akkor már valahogy nekem sincs kedvem ezt folytatni, amikor Bruce részéről jönnek a javaslatok. Orvos Jennának? Nekem jó. Semmi közöm hozzá, de ez eléggé ellenére van. Meg tudom érteni. De aztán újra szóba kerül a rendőrség, én pedig teljes testben megfeszülök. Talán nem kellene ennyire nyilvánvalóan idegeskednem emiatt. Hiszen nem csináltam semmi rosszat, de attól még nem bírom a fakabátokat.
- A zsaruk úgysem tennének semmit - mondom egész halkan, bár talán nem kellene beleszólnom a dologba. A legjobb inkább az lenne, ha eltűnnék innen. A cigimet megkaptam, ezzel a tartozás letudva. Ha majd szüksége lesz rám, tudja, hol keressen.
- Én legalábbis biztos, hogy inkább lépek, és nem szaladgálok hozzájuk. Velem amúgy sem csináltak semmit. Én a hős megmentő vagyok - húzom ki magam, most már újra vigyorogva és ha senkinek nincs ellenére, tényleg elhúzok, ők pedig nyugodtan beszélgessenek jó testvérek módjára
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 22.11.13 22:46

Érti Rebeca, hogy miért húzódom el, hálás vagyok neki érte. Annak nem örülök viszont, hogy se kulcs, se kód nem maradt nála. Le kell cseréltetnem a kulcsot és a kódot már ma este meg fogom változtatni.
-Oké, majd az ablakot megcsináltatom. – sóhajtok egyet. – Az irataidat lehet pótolni. – ha már egyszer úgyis ügyesen elintézte, hogy Rebecából Jenna legyen. Soha nem fogom megszokni a másik nevét.
Az viszont, hogy ketten voltak benne a bajban, sok kérdést felvet bennem. Figyelem a kettejük közötti kommunikációt. Nem tűnnek idegeneknek egymásnak, ugyanakkor az a barátságosság sincs meg közöttük, ami jellemző a barátokra. Én meg eléggé merev vagyok. Nem annyira, mint apám, de a nyugati hagyomány nálam nem teljesen jön be.
-Rendelhetünk pizzát. – felelem komolyan. Bennem van még a feszültség, de ha tényleg és valóban segített megmenekülni a húgomnak, ez a minimum. Annak ellenére, hogy betörte az ablakomat. A legkevesebb, hogy marasztalom egy pizzára.
Előhalászom a telefont, miközben a konyhapultnál, az egyik szekrényből kiveszek három prospektust, a mobillal együtt.
Rendeljetek, ami jól esik. Üdítőt is. Az nincs itthon. – látom, hogy ezeket mindig kólával vagy más egészségtelen itallal isszák. Én egyikkel sem élek.
-Holnap majd beugrunk az ügyeletre. – aggódom érte, nem tudom, hogy David mennyire ért mindehhez és akár be is gyulladhat.
-Rendben. – a szokásos faarc mosoly, ami a kultúrámban járatosnak nyilvánvalóan elárulja, hogy éppen homlokegyenest vélekedem minderről. Majd lerendezzük Rebecával, ha négyszemközt leszünk. Nagyszerűen tudom adni a mosolygóst. Úgyis ki fogom nyomoztatni az emberemmel. Nagyszerű munkát végzett eddig is, még ha mégis én bukkantam Rebecára, nem ő.
David lelépésével kapcsolatban Rebecára bízom a helyzetet. Zavar, hogy itt van, meg nem is zavar. Nem lenne a legjobb bizalom megnyerés, ha a barátait kivágnám egy mozdulattal a zárt ajtón, vagy megtiltanám, hogy bárkit is hozzon. Nagy kockázat, nagy veszély, de a bizalmát akarom megnyerni. Egy adott határig hajlandó is vagyok elmenni ezért.
De egy slukk rám férne. A fiókhoz lépek, ahol tartani szoktam mindig egy dobozt, de nem találom, ahogy kihúzom. A szekrényt nyitom ki felette. Ekkor leesik, hogy miért volt olyan ismerős a cigifüst szaga. ~Nagyszerű.~ Nagyon szívesen előrángattam volna a két jómadarat, de egy doboz cigin nem fogok parádézni. Inkább kiveszem az evőeszközöket és tányérokat, hogy mire megérkezik a pizza, amit ajánlok, hogy hamar ideérjen, addigra tálalva legyen. Nem vagyok házias. De egy reggeliért nem fogom iderángatni a bejárónőt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 23.11.13 10:17

Hát ha azt nézem, hogy pár órája még egy kocsi csomagtartójában vergődtem... mostanra egész értelmesen alakul a nap. Szeretek új embereket megismerni, és ez a Dave egész jó fej, amikor épp nem emlegeti a lábamban lévő cérnát. Szóval egész jól el vagyunk, persze azért 1-1 elvétett húzósabb téma is akad, de az mikor nem fordul elő ugye? Ezeken könnyen túl lehet lépni emlegetés nélkül, és persze ha arról van szó, majd mesélhetek neki ezt-azt, de tuti, hogy nem most, mára bőven elég volt ennyi minden, nem akarok még másra is emlékezni. A bátyám érkezése azért kicsit felborítja a dolgokat, hiszen hozza a tőle megszokott komoly stílust. Szerintem ránézésre senki se mondaná meg, hogy testvérek vagyunk, mármint a jellemünk alapján, mert amúgy külsőre hasonlítunk egymásra, főleg az európai szem számára.
- Persze, azokat lehet, meg gondolom érdemes egy zárcsere is, és hátha kapok új kulcsot én is. - nagyokat pislogok. Viccelek persze, tuti, hogy kapok. Azért persze legbelül pocsékul érzem magam, hogy felkavarom itt az életét, tuti, hogy nem történt vele ilyesmi addig amíg csak maga volt és nem találkozott megint velem. Én meg itt ráhozom a bajt, betöretem az ablakát, meg még ki tudja. A végén majd várni fogja mikor mehet már haza és húzhat el a közelemből. A vacsi viszont szerintem jó ötlet, én legalábbis támogatom, végülis Dave megmentett, ennyi csak belefér, bár valahogy érzem, hogy a bátyám annyira nem repes az örömtől. Egyszer kibírja, igaz?
- A pizza jó! Szuper vagy! - oké hanyagolom az újabb nyakba ugrást, mert az előzőnél is éreztem ám, hogy mennyire feszült volt, de örülök neki, hogy gond nélkül bele megy. A prospektust magamhoz is ragadom, no meg a telefont is. - Szóval fiúk mi az, amit nagyon nem szerettek? - én nem vagyok valami válogatós, szóval nekem szinte bármi jó, de van aki nem bírja a gombát, vagy az édeset a savanyún, vagy a tengeri herkentyűket. Választhatunk együtt valami nagy pizzát, mert mondjuk én egyedül úgyse tudok egyet megenni, nem vagyok valami bélpokol típus. No meg hát próbálom kicsit oldani a hangulatot, mert szinte érezhető a feszültség ezt bárki látná.
- Jól van, ha ennyire szeretnéd, akkor bemegyünk az ügyeletre. - bólintok végül. Ennyiben engedhetek a bátyámnak, de nem hiszem, hogy bármi komolyabb lenne, szerintem Dave jól megcsinálta és abból, amit mondott eléggé ért is hozzá. Végülis még nem kellett levágni a karját, vagy ilyesmi, tehát minden bizonnyal nem rontotta még el soha a saját sérüléseit sem. Vajon mennyi lehet neki? Mert tényleg úgy beszélt erről, mintha valami totál általános gyakori téma lenne. A zsaruk emlegetése veri csak ki a fejemből ezeket a gondolatokat. Nem akarok hozzájuk menni, én se látom értelmét, e téren totál egyetértek a hős megmentővel.
- Jaja, úgyse érdekli őket. Ha nem vagy gazdag, akkor őszintén tojnak rá, hogy mi van veled... ez nem olyan város, ahol egy magamfajta lány dogait komolyan veszik. - tapasztalatból beszélek? Naná! Az más kérdés, hogy most kicsit más a helyzet, van egy befolyásos bátyám, aki gazdag és még ügyvéd is, de... megmondom őszintén nem vágyom arra a hercehurcára sem. Persze ez is hülyeség, mert mi van, ha az a pasi mást is el akar kapni, no meg igazából haza se merek menni, mert tudhatja hol lakom. Egyszerűen csak az a szőnyeg alá söprő típus vagyok, nem akarok ezzel foglalkozni és ezen agyalni, mintha akkor nem is történt volna meg. Látom, hogy végül Bruce belemegy, hogy ne firtassuk tovább a témát, de Dave mégis távozni készül. Nem is tudom, de nem örülök neki, őszintén szólva viszonylag kevés értelmes ismerősöm van, a többségük nagyon felületes kapcsolat.
- Szerintem maradhatsz még, de... ha mennél, hát akkor majd találkozunk. - az első pár szó után Brucera pillantok, hiszen ez főként tőle függ, hogy maradhat-e még Dave, aztán a végén jöhet egy mosoly. Úgyis elmegyek majd hozzá a varratszedésre, végülis ha már ő csinálta meg és nem köt bele a doki holnap, akkor úgy a fair, ha ő is csinálja meg. Persze, ha egyáltalán akarja még, és nem ment el a kedve tőlem a kissé túl komoly bátyám miatt. Bár őt ugye nem fogom ám magammal vinni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 23.11.13 15:33

Meg nem tudnám mondani, hogy Bruce éppen mire készül. Nem tudom, mi az álca és mi a valódi érzelem. Fogalmam sincs, mi jár a fejében, de talán nem is akarom tudni. Elég a saját néha zsongó fejem. Az viszont egyértelműen zavar, hogy emiatt nem tudom eldönteni, maradnom kellene, vagy menni. Az a megbeszélt vacsora jól hangzik. Ha egyedül vagyok, úgysem szánom rá magam, hogy bármit egyek, hacsak nem muszáj. Akkor is abból gazdálkodok, ami van. Úgyhogy nagyon is ígéretesen hangzott az ingyen kaja. De mégsem vagyok benne biztos, hogy megéri várni rá és itt maradni velük. Egyértelműen lesz mit megbeszélniük, nekem pedig eszemben sincs beleszólni. Ez az ő ügyük, én csak egy mellékszereplő vagyok, aki kissé belemászott a dolgokba. Legalábbis én így látom a helyzetet. Ezért is maradok csendben, amíg átbeszélik a lényeges részeket. Aztán a kis beszólásomnak köszönhetően újra a vacsoránál kötünk ki. Bármennyire is mehetnékem támadt, maradok.
- Gomba. Azt hanyagoljuk, ha lehet - vágom rá kapásból. Nem vagyok valami válogatós - nem is igazán engedhettem meg magamnak, hogy az legyek -, de a gomba az gomba és én utálom. Inkább egy falatot sem eszek, ha lesz gomba a pizzán. Több kikötésem nincs. Amúgy sem akarok úgy viselkedni, mintha én lennék itt az előkelő vendég, akinek semmi sem jó.
Akkor viszont már muszáj megszólalnom, amikor a rendőrséget említik. Ez már rám is tartozik. Semmi kedvem az őrsön kikötni, akkor sem ha nem én lennék nyakig bajban. Talán ezt így, ahogy van ki is mondanám, ha nem érezném az, hogy Bruce már amúgy sem bírja a fejem. Azon kívül, hogy Jenna engedélyével lenyúltam a cigijét, nem tettem semmi rosszat. Na jó, ott van még az ablaküveg, de az sem teljesen az én hibám. Szerencsére sikerül meggyőzni a bátyust, hogy hagyjuk a zsarukat.
- Ha nem lesznek fakabátok és a bátyád sem bánja...? - nézek oldalra Brucera és remélem, hogy most az egyszer le tudom majd olvasni az arcáról, hogy mit is szeretne. Maradjak, vagy húzzak a fenébe. Ha utóbbit látom rajta, azt sem fogom zokon venni. Csúnyábban is dobtak már ki pár helyről még régebben. Nem vagyok valami sértődős. Mielőtt viszont bármelyik válasz mellett döntene, csak előszedem a zsebembe süllyesztett cigis dobozt.
- Bocs, de Jenna jött nekem egy dobozzal. Nem bánod? - kérdezem, de közben félig felé nyújtom a cigiket. Végül is, ha más nem, lopok magamnak, ahogy az egész hajcihő előtt tettem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 26.11.13 16:08

-Miután szeretném, hogy az üveg javítás után is egyben maradjon. – meredek Rebecára. A többi részét majd akkor beszélem meg, ha nincs más szemtanú. Nincs eszemben sem litániát zengeni, sem veszekedni vele. Azzal tudom, hogy semmire sem fogok menni. Márpedig nem fogom ennyiben hagyni a dolgot.
-Inkább azt mondom, én mit kérek. Garnélás pizzát. Sajt nélkül. – a nyugati ételek tele vannak egészségtelen adalékokkal. A természetes ízeket szeretem, nem tudok fűszereset enni, mert csak azt érzem. Davidre tekintek, érdeklődő tekintettel.
-És neked?
Gomba. Szeretem, de abból is azt, amit otthon lehet kapni. Sokkal finomabbak, mint a vizes és íztelen bolti ócskaságok a multik polcain.
-Rendben, holnap beviszlek, reggel.
Nagyon jelentőségteljes mosollyal pillantok hugira. Nem jelentéktelen. Áll valaki a háta mögött, aki elég sok mindent el tud érni. Ezt is majd megbeszéljük később.
-Igen, nem bánom. – bólintok végül.
Viselkedése normális, és eddig az ablakon kívül más kárt nem csinált. Feszült nem vagyok, sosem voltam, ha igen, nem mutatom ki. Az nem a kultúrám eszméje, hogy a negatív érzéseimet kimutassam. Talán egyedül az ordítás igen. Én inkább mást kedvelek.
-Igen, ezt sem bánom. – tekintek a dobozra, felé tartott tenyérrel, ami a visszautasítást jelenti ebben a kultúrában. – A teraszon lehet dohányozni. – burkoltan jelzem, hogy a házban viszont nem.
-Rágyújtok. Csatlakozol? – tekintek Davidre. Míg a pizza megérkezik, addig el tudunk szívni egy cigit, bőven belefér. – Felárral kérj azonnali kiszállítást. – minden pizzéria meg tudja tenni, de nem akarja, mert neki úgy kényelmes. Hát akkor kap felárat és máris megvan a terülj terülj asztalkám.
Felmarkolom az öngyújtót és a kamrából kiveszek még egy doboz cigit. A teraszra megyek, akkor tűzzel megkínálom Davidet is aztán rágyújtok én is.
-Szép kis kalamajkát csináltatok. – fújom ki a füstöt. – Most futottatok össze?
Ismét eregetek egy adag füstöt.
-Köszönöm, hogy segítettél … a húgomnak. – majdnem Rebecát mondtam, de gyorsan lenyeltem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 27.11.13 15:49

Nem mondom, hogy egyszerű ellavírozni kettejük között, főleg, hogy a bátyám is sokkal komolyabb, ha nem csak én vagyok vele, és a kemény helyzet után talán még oka is van rá, hogy ilyen legyen. Azért azt akkor se venném jó néven, ha elüldözné Davet csak azért, mert nem viseli jól, hogy most így betoppant. Azt hiszem ezt ő is sejti. Örülök, hogy Dave végülis nem szedi azonnal a sátorfáját, és a bátyám megjegyzésére is egy mosoly jelenik meg az arcomon.
- Szóval ne közlekedjek az ablakon át, ha lehetőség van rá. Világos! - beharapom az alsó ajkamat a végén, mert nem akarom elnevetni magam, amikor lopva oldalra pillantok Dave-re. Nem venné jól ki magát, de akkor is muszáj oldani valamivel a hangulatot, és azért nincs épp békés és nyugodt légkör, amit én nem viselek valami jól általában. Inkább a pizzakérdésre figyelek és jegyzem az infokat.
- Oké, szóval egy garnélás oda, és valami gomba nélkül... hm... - végigfutom a listát, az asztalra könyökölve, közben is a magamhoz ragadott telefont jártatva az ujjaim között. Aztán pár pillanat múlva nézek csak fel megint a hős megmentőre. - Rendelünk egyet közösen? Én amúgy se vagyok valami nagyétkű. - és akkor nem kell olyan sokat kihozatni, meg nem kell hűtőbe pakolni a maradékot, meg ilyen macerák. Ha rábólint akkor tárcsázok is gyorsan, hogy leadjam a rendelést. Amíg kicseng még bólintok egyet a doki kérdésre. Akkor ügyelet... túl fogom élni, és úgyse hiszen hogy sok mindent mondanak majd a lábamra, végülis már nem fáj igazán, tök jól vagyok. Amikor végre felveszik a kagylót a másik oldalon szépen leadom a rendelést, a sürgősségi dolgot is hozzáveszem, és közben a srácok esélyes, hogy el is tűnnek kifelé menet a teraszon. Hát mégis milyen dolog ez, hogy csak így itt hagynak engem, hogy mit jó háziasszony én csináljak vacsorát? Jól van, azért a telefonálás annyira durván nem megerőltető, de akkor is. Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem lesz ott kint semmi nagyon ilyen pasis egymásnak feszülős is, főleg, mert végülis semmi közöm Dave-hez, nem a pasik, nem kell, hogy a bátyám mindenféle ezzel kapcsolatos kérdéseket tegyen fel neki, kínos helyzetbe hozva vele.
Mindenesetre annyi időt adok nekik, amíg egy pohár vizet szépen leöntök a torkomon. Amúgy is hamar itt lesz a kaja, de addig nem fogok egyedül ücsörögni itt bent, ahhoz én túlságosan társasági ember vagyok, mégha nem is dohányzom, de majd max. elállok a füst útjából.
- Na jól kibeszéltetek? - villantok egy széles mosolyt, miután sikeresen kibicegtem hozzájuk. Azért még nem tökéletes a lábam és ez teljesen érthető, ezért aztán ácsorogni sem fogok, csak lehuppanok szépen a hintaágyra és onnan figyelem a cigizőket. Így legalább a füstöt se nagyon kell szívnom, és résen lehetek, hogy ne fújjanak egymásra, vagy valami.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 29.11.13 19:11

Nem ragaszkodok én annyira ahhoz a vacsorához, de attól még... most komolyan, lehet nemet mondani egy ingyen pizzára? Naná, hogy nem! Úgyhogy bármilyen furcsa is a hangulat, maradok még. Persze azt nem árt tisztázni, hogy ki nem állhatom a gombát.
- Nekem jó közösen - vonok vállat, hiszen tényleg mindegy. Egy teljeset most úgysem ennék meg, úgyhogy tökéletes jó úgy is, hogy osztozunk rajta.
Amíg viszont Jenna lerendeli a pizzát, én már csak odaállok Bruce elé, hogy ha nagyon berágott, akkor visszaadjam a cigijét. Annyira nem ragaszkodok hozzá, hogy emiatt haragudjon. Akkor sem, hogyha ezután soha többet nem találkozok vele.
- Értettem - mondom azért kissé halkan. Gondolhattam volna, hogy nem díjazza a bent cigizést, de végül is, csak egy fél szálat szívtam. És mentségemre legyen szólva, előtte megkérdeztem Jennát, nem csak meggyújtottam.
- Ha nem leszámolás lesz az üveg miatt, akkor igen - próbálom oldani a hangulatot, de csak valami vérszegény mosoly ül ki az arcomra, miközben megindulok utána. Kint azonnal szedem elő a már félig elszívott szálat és miután tüzet ad, már egész elégedetten fújom ki a füstöt.
- Nem volt szándékos - tudom le ennyivel a nagy magyarázkodást. Bocsánatot már kértem tőle ezelőtt, nem szándékozok elismételni. - Igen. Elég nehéz lett volna elmenni egy kiabáló csomagtartó mellett - mondom mosolyogva, bár ahogy Jennának, neki sem hiszem, hogy ez olyan poénos, mint nekem. Úgyhogy gyorsan komoly képet varázsolok magamra és inkább a cigimmel foglalkozok és csak aprót bólintok a köszönetre. Aztán Jenna megjelenik.
- Kibeszélni? Dehogy, most adott el nekem pár dolcsiért - vágok egy hatalmas vigyort, de egyértelműen csak poénkodok. Úgy látszik, a füstpamacsokkal együtt a feszültség is lassan csökken. Legalábbis bennem mindenképp.
Már éppen megkérdezném, hogy mi van azzal a pizzával. Lehet, hogy csak tíz perc telt el, de én sokkal többnek érzem. Lassan elnyomom a cigim és körülnézek, hogy hova dobhatom a csikket. De csak a mozdulat feléig jutok. Fogalmam sincs, hogyan élte túl az úszást a telefonom, de most elég élesen szólal meg.
- Bocs - nyögöm ki és már megyek is arrébb, hogy felvegyem. Ha Roxy hív, akkor csak fontos dolog lehet. Pár szó és már le is tesszük. Hunter beteg és most én is kellek. Bármennyire utál éppen, kellek.
- Szívesen megvárnám a pizzát, de... mennem kell. Felszaladok a ruhámért és... Sziasztok - indulok meg és perceken belül már a bejárati ajtó csapódik mögöttem. Tudom, nem éppen a legillendőbb távozás, de akkor is! A fiam beteg és... és... sietnem kell és kész.

/Köszönöm Smile/
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 03.12.13 21:15

-Lehet róla szó. De akkor a nagy méretűt rendelt. – Davidre tekintek. Az éhség az éhség. És régen nem ettem, bár a pizzáért sosem voltam oda túlzottan.
-Nem az üvegre gondoltam. – azon már rég túlléptem. Ha valaki bocsánatot kér, mert hibázott, akkor azon túl kell lépni. De úgy látszik, mintha ők ezt nem értenék meg. Csupán próbálok beszélgetni, de feszengnek itt előttem, mint két tini kölök a szülők előtt, akiknek vaj van a fülük mögött. Soha nem fogom megérteni ezt a kultúrát. Kicsit erélyesebben fújom ki a füstöt.
-Van ám hangja, ha kiereszti. – mosolyodok el. Nem is baj. Örülök, hogy meg tudja védeni magát.
Rebeca felé fordulok, ahogy meghallom a hangját. Látom, hogy biceg.
-Ülj már le. Még a végén felszakad a seb megint. – tekintek előbb a lábára, majd a szemeibe.
David jó fejnek tűnik, ahogy Rebeca szokta ezt mondani. A telefon alatt csendben pöfékelek. Nem tartozik rám, hogy mit beszélnek telefonban.
-Gyere máskor is. – csak ennyit tudok mondani. Hogy jó ötlet-e, nem tudom. De nem akarok dolgokat hagyni elúszni. És jobb szem előtt tartanom a húgom barátait, haverjait, mint elüldözni.
Pöfékelek tovább, de félig sem tart a cigi. Eloltom az asztalon lévő hamutartóban.
-Ezt jól eltoltam, mi? – túrok bele a hajamba zavartan mosolyogva, hátrakönyökölve a korlátnak. – Mattaku. – halk káromkodás csupán, amit kiadok.
Nem fogom megakadályozni, hogy találkozzatok. Elég felnőtt vagy már ilyenekben. Ide is jöhet, az én házam a te házad is. – de vajon mennyire jó ez?
Beindulok, messziről hallom már a pizzást.
-Maradj, majd én kimegyek. – pár perc múlva a tálcával és az innivalókkal jövök vissza. Leteszem a konyhapultra. Nem mutatok ki se mérget, se dühöt. Elvégre már lezártuk a témát, és ilyenkor tovább kell lépni rajta. Ez így jó. Az arcom nyugodt, ahogy leülök.
-Van bővített változata a mai kalandodnak? – számonkérés hangsúlya nélkül, érdeklődve kérdezem. Hallgatok egy rövid ideig, láthatóan akarok még kérdezni valamit.
-Milyen gyakran történnek veled ilyesmik? És én miben tudok neked segíteni? Sajnálom, hogy akkor nem voltam ott. – hogy mire értem, sok mindenre lehet érteni. És bőszen remélem, hogy Rebeca nem húzta a szobájába a csíkot, vagy hagyott faképnél.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 04.12.13 11:46

- De én úgyse eszek meg annyit. Én döntök! - húzom ki kicsit magam és no, ennyi azért menni fog egyedül is. Oké, hogy a pasik hajlamosak sokat enni, de ha egy rendes 32 centis pizzából mondjuk én megeszek két szeletet, akkor még mindig megmarad a háromnegyede és annyi szerintem simán elég lesz majd. Amúgy meg csak macera lenne vele, hogy az ember elpakolássza, ami maradt. A srácok meg közben szépen kibattyognak trécselni, úgyhogy én addig még leadom szépen a rendelést, aztán irány utánuk. Dave szavaira akaratlanul is elvigyorodom.
- Hát azt sejtem, elég sok baj van velem, butaság volt belemenned ilyen üzletbe. - még hogy pár dolcsiért... milyen dolog ez kérem, én azért annál sokkal többet érek! De tudom ám, hogy vicc, és szépen le is huppanok a teraszon a hintaágyba, amikor megkapom az erre irányuló felszólítást, vagy tanácsot... kérést, minek nevezzük.
- Jól van egy picit megpróbálok nyugodton maradni, becs' szó. - eresztek meg egy óvatos mosolyt, aztán csak pár pillanatban csendbe figyelem a hűvös éjszakát, amíg Dave telefonál. A hajam már teljesen megszáradt, szóval ebből sem lesz baj és talán a radiátoron a ruháimnak sem kell majd olyan sok idő, mert azért akárhogy is, de a bátyám cuccai mégis csak elég rendesen nagyok rám. Azért azt sajnálom, hogy a srácnak máris mennie kell, így tuti marad a pizzából, de hát ha hívják, akkor hívják.
- Szia! - intek még utána, de olyan gyorsan spurizik el, hogy tuti elég fontos lehet. Bennem fel sem merül, hogy esetleg a miatt menne el, hogy hogy Bruce megjött, vagy elijesztette, hiszen tényleg jött egy telefon. Azonnal el is mosolyodom és szépen feltápászkodom, főleg mert közben már a csengő is megszólal. Egy gyors puszit azért adok az arcára, nehogy már rosszul érezze magát.
- Nem miattad ment el, és tudjuk mindketten, hogy nehéz lenne engem bármiben is megakadályozni, még ilyen lábbal is. - húzódik még szélesebb mosolyra a szám, aztán hagyom hogy szépen beslisszoljon a kajáért, én pedig határozottan lassabb tempóban indulok meg szépen utána. Azért most egy ideig még nem fog menni az, hogy nagyokat rohangáljak, tényleg muszáj lesz legalább egy kicsit visszafogni magam és majd rajta is leszek, tényleg. Mire sikerül elérnem a konyháig, ő már meg is fordul a pizzával, úgyhogy lehuppanok a székre és jöhet is szépen az evés. Persze azért ilyen gyorsan még nem lépünk túl azon, ami történt. A kérdésre csak egy apró vállrántás a válasz, és előbb azért harapok párat a saját szeletkémből. Csak éhes voltam már no, régen volt az a... reggeli, igen azt hiszem reggeli volt legutóbb, most meg már tök sötét van kint.
- Bővített? Mire gondolsz? Nagyjából tényleg csak ennyi, elkapott az a pasas, nem messze otthonról... szóval azt hiszem oda már nem szívesen megyek vissza. Tényleg... nem lenne baj neked, ha itt laknék? - tudom, hogy úgyis örülni fog neki, hogy közelebb tudhat magához, így bajba is talán kevésbé kerülök, de most egy kicsit jó is lesz ez. Nem szívesen mennék vissza a cuccaimon kívül persze abba a lakásba. Nem tudom, hogy az a fickó mit tud rólam, hogy figyelt-e előtte, vagy csak random szúrt ki az utcán. Azt hiszem így a biztosabb.
- Hát... mostanában előfordul, de tudod Bruce ez Vegas. Itt nem túl nyugis az élet, főleg nem éjszaka és főleg nem, ha nem próbálsz beleolvadni a tömegbe. - rántok egy aprót a vállamon. Nem fogom e miatt meghúzni magam és alkalmazkodni. Szeretek olyan lenni, amilyen vagyok és kétlem, hogy pár nagyobb zűr elrettentene ettől. - De nem hiszem, hogy tudnál segíteni, tudod hogy nem vigyázhatsz mindig rám. - ahogy ezt egyszer már mondtam is neki, pedig ha jól sejtem akkor ha tehetné, akkor meg is tenné. De az életemet én élem és ha rosszul is... hát akkor rosszul. Persze most legszívesebben megölelném, de ahhoz megint fel kéne állni a fájós lábammal, szóval... egyelőre elnapolom az ötletet.
- És milyen napod volt? - könnyed vacsi közbeni csevegés, mintha mi sem történt volna? Naná, nekem ez sosem jelentett gondot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 10.12.13 16:49

Nagyot sóhajtok. Nem olyan könnyű Rebecával.
-Én meg éhes vagyok. – zárom le a vitát.
Már a tárcámat veszem elő, mikor elér a puszi. Ösztönösen megsimítanám a haját, de már nem kislány, így csak vállon szorongatom finoman.
-Te sem és David sem egyszerű eset. De ha már ott tartunk, én sem.
Terítéket és poharat veszek elő. Hiába gyorsétel, az étkezésnek meg kell adni a módját. A dobozt csak a legvégén nyitom ki, hogy meleg maradjon. Egy jó éles kést veszek elő, vagyis pizzavágót.
-Rád bízom, mekkora szeletet vágsz. – somolygok.
Meglep a kérdése. Több szempontból is. Nagyon nem számítottam még rá. Azt hittem, hogy tovább kell majd puhítanom, hogy hozzám költözzön. De mindez huszadrangú, mert a testvér szólalt meg bennem legelőször. Hozzám költözik a húgom. Teljesen odáig vagyok. A történet most egyelőre tovább nem is érdekel.
-Akkor lenne minden bajom, ha nem költöznél hozzám. Inkább törd be minden érkezéskor az ablakot. Örülök neked. – Közelebb lépek hozzá, át is ölelem és a hajára is adok egy puszit. Fene hülyén érzem magam, mert már régen nyilvánítottam ki ennyire nagy érzelmet, de nagyon örülök a húgomnak és a döntésének.
-A holmidat segítek elhozni … - nem tudom mennyire akarja, hogy segítsek neki ebben. Az ajánlat mindenképpen megvan, de már elég felnőttnek tartom, hogy egyedül megtegye. De azért vigyázni is szeretnék rá.
Vágok magamnak is a pizzából. Termetes méret. Japán módi ide vagy oda, egyet megtanultam. A gyorsételekből sokat kell enni, mert semmi értékkel nem rendelkezik. Saját öntetet is vettem elő a hűtőből, az asztalra tettem, abból öntök rá.
-Jó étvágyat. – villával és késsel eszem, kézzel közönséges, de inkább szósz-csöpögtető.
Nem állok neki vitatkozni, főként azért nem, mert most hirtelen úgy tűnik, mintha a húg nevelné a bátyt. El is mosolyodok erre halványan, de visszarendezem érdeklődőre az arcom.
-Akkor átfogalmazom. Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, akkor szólj nekem. Ez… így már eléggé elfogadható szerintem. – tekintek rá.
A pizza egész tűrhető, ahhoz képest, hogy tucat és főleg gyorsétel. Elég hamar eltüntetem egy részét.
-Sűrű. – a munkámról nem beszélek magánéletben és a munkában nem beszélek a magánéletről.
Szeretnék beszélgetni vele. Sok mindenről. De talán túl sok minden van, amiről kéne beszélgetnünk. És nem tudom, hol kezdjem. Vagy mivel ne, inkább ez jobb. Nem fogok még rákérdezni dolgokra. És van még mit megismernem Rebecából.
-Tényleg. Miért pont Jenna? Van valami jelentése számodra, vagy csak úgy jött?
Nem tudom a másik nevén szólítani. Még most sem. És nem is akarom. Akkor elveszik az a varázs, ami kettőnk között van. Vagy csak úgy hiszem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 12.12.13 9:57

Velem aztán soha sem volt könnyű, szerintem ezzel már akkor számolhatott, amikor meglátott a parkban. Régen is mindig nagy volt a szám és persze nem számoltam a következményekkel sem túl gyakran és ez a mai napig se sokat változott. Csak elmosolyodom végül, majd annyit eszek amennyi jól esik, nem gond nekem, ha akármekkora is lesz a pizza. Maximum végül elcsomagoljuk és bekerül a hűtőbe, az se annyira vészes.
- Szó se róla Bruce, nem könnyű veled. - nevetem el magam, hiszen ez tényleg csak vicc. Mindig én voltam az, akivel nem volt könnyű, vele sosem nehéz, hiszen eléggé következetesen csinál mindent. De attól egy picit még húzhatom ugye? Lehuppanok, amíg ő rendezkedik. Végülis én vagyok a sérült, úgyhogy most nem nekem kell előpakolni, meg minden. Talán tényleg nem olyan vészes az, ha számíthatok kicsit valakire és nem vagyok teljesen egyedül. Lehet, hogy elfogadható ez, és nem olyan vészes, ha meg kell szoknom. Azért annyi belefér, hogy vágjak magamnak, és feltornásszam addig magam újra a székből és persze felteszem az ominózus kérdést is, hogy nem baj-e, ha hozzá költözöm.
- Akkor már nem vandálkodom, ha nem nyúlja le senki a kulcsaimat, becs' szó! - mosolyodom el és egy kis bújás is belefér természetesen, amikor megölel. Jól esik, hogy örül nekem, miért ne esne jól? Sőt még ez a kis plusz érzelemkinyilvánítás is tetszik. Azért mégis csak jó, hogy van egy bátyám, hogy van olyan, aki védeni próbál, még ha nem is tud mindentől.
- Jó van, most az egyszer nem ellenkezem, amúgy is jobb, ha ezzel a lábbal nem cipelek túl sok mindent. - szerencsére azért nincs annyira sok holmim, eleve nem túl nagy a lakásom, de tuti, hogy kéne mennem pár kört, ha egyedül kéne áthozni mindent. Úgyhogy elfogadom a segítséget gondolkodás nélkül, amúgy is, ha jól sejtem akkor még határozottan örülni is fog majd ennek. Vissza is ülök szépen közben, és komolyan érdeklődve nézem, ahogy késsel-villával fog neki a pizzának. Én nem teszek rá plusz öntetet, és gond nélkül veszem egyszerűen csak kézbe a saját szeletemet. Hátha nem fog megorrolni rám, amiért nem úriasan eszem. Nekem az már igazán szokatlan lenne.
- Jó étvágyat! - eresztek meg még egy mosolyt, amikor látom, hogy mennyire precízen vág és eszeget. Nem baj, az is nagy dolog tőle, amikor időnként kicsit elengedi magát, ha kézzel enné a pizzát a végén még orvost kéne hívnom, hogy talán nincs jól.
- Jól van, ha segítségre lesz szükségem szólni fogok, ígérem. - bólintok végül. Ennyi belefér, akármennyire is próbálok önálló lenni esélyes,hogy úgysem fogom a végtelenségig elhatárolni magam tőle, vagy attól, hogy támogasson. Végülis azt is felvetettem, hogy ide költözöm, csak nem akarok túlzásba esem esni, mert én itt maradok, ő viszont előre láthatóan nem, tehát szükségen van rá, hogy önállóan is megmaradhassak. Nehéz lenne újra belerázódni az egyedüllétbe, ha túlságosan megszokom, hogy már nem kell magamnak gondoskodnom mindenről.
Evés közben azért megpróbálok valami kis kötetlen témát felhozni, de nehéz kitalálni, hogy miről beszélgessek vele, így a napjáról kérdezem, bár nem sok választ kapok. Igaz, hogy jó eséllyel úgyse sokat értenék az ilyen ügyvédi dolgokhoz, talán jobb is, hogy nem megyünk bele mélyebben a témába.
- Nem is tudom, inkább csak úgy jött, de amikor agyaltam rajta, akkor eszembe jutott Jenny, tudod a Forest Gumpból. Láttad te egyáltalán? És hát ő is eléggé szabad lány volt, de nem akartam egy az egyben azt a nevet, mert annyira nem tetszik, de a Jenna hasonlít, szóval azt hiszem innen ugrott be. - mindig is szerettem azt a filmet, meg mindent, amiben van egy kis dráma, de végül mégis a maga módján jól alakul. Talán majd az én életem is ilyen lesz, sok-sok dráma, nehézség és kudarc, de végül majd mégis jól alakul idővel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 16.12.13 21:21

Egy nagyon is beszédes arccal tekintek Rebecára, a „bagoly mondja verébnek” tekintettel.
-Lenyúlni? Érdekes kifejezés. – állapítom meg a tényt, hogy bármikor bejöhetnek a házamba momentán. Majd lecserélem a jelszót éjszakai riasztásnál.
A bújása jól esik. Nagyon tartottam attól, hogy el fog taszítani magától. De most itt van velem és hozzám bújik. Tudja, mivel lehet érzelmileg hatni rám. Elvégre ő a húgom, nem akárki.
-Rendben, akkor átpakolunk hozzám. Mondjuk holnap délután lesz egy kis időm. – nincs, de ez most nem érdekel. Estére üzleti vacsora vár, és a délutánt jogosan kérem el. Vagy nem. A kiskapukat ismerni kell.
A kézzel evésre magamban mosolygok. Ha nem méregdrága ing lenne rajtam, akkor én is kézzel pusztítanám el a tányéromon lévő szeletet. Nem olyan család a mienké, akik két kézzel szórják a pénzt, és nagyon odafigyelek az értékeimre. Ami jelen pillanatban az ingem és a nadrágom is.
Abba, hogy beleegyezik, ha segítségre lenne szüksége, csak mosolygok, éppen tele a szám. Nem akarok rácsimpaszkodni. De egyedül senki sem boldogul az életemben. És majd pont Rebecától fogok elfordulni, ha látom, segítségre szorul. Milyen báty lennék?
-Forest Gump? – nem folytatom azzal, hogy az az idióta film. Csak azért néztem meg, mert… nem is tudom miért. De a felére sem emlékszem, bealudtam rajta. – És mennyire érzed azt, hogy Jenny az te vagy? Miben hasonlítasz rá? – próbálok rájönni, hogy valójában mit érez ezzel kapcsolatban.
A pizza fogy, tényleg éhes voltam. Töltök az innivalóból is, Rebecának és magamnak is. Fel is húzom a felét.
-Innen mennyire lesz neked messze, ahová szoktál járni? Egy biciklit nem ártana beszerezni neked. Vagy robogót. Vagy nem tudom. De csak ha akarod. Nem erőszak és nem muszáj. Csak így a dugókat is el tudod kerülni, meg ha nagyobb holmi van nálad, akkor nem te cipeled.
Valóban jó ötlet ezt elmondani? Pont most? Nem tudom. Nem etetésnek szánom, komolyan gondolom. A döntést azonban a hugira bízom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 17.12.13 19:21

Azért jó, hogy még tudjuk húzni egymást egy kicsit, és nem veszi zokon, ha olyasmit mondok, hogy nehéz vele, mert hát azért néha tényleg nehéz, de nem tagadhatom, hogy vele sokkal könnyebb, mint egyedül, csak tényleg nehéz elfogadnom a tényt, hogy ez így van és nem félni attól, hogy túlságosan belekényelmesedek.
- Szleng Bruce, tudod én nem te vagyok, nem mondok és teszek mindig mindent tökéletesen. - mosolyodom el, de aztán már bújok is hozzá, amikor megölel. Szó se róla, azért azt hiszem ez az, amitől tényleg végképp megnyugszom, mégha az elmúlt percekben tényleg úgy is tettem, mintha nem történt volna semmi pár órája, amikor még egy csomagtartót próbáltam belülről ütögetni, hogy kijussak onnan, amire persze úgy semmi esélyem sem volt. Azt hiszem ezért nem is taszítanám el, akármit is mondana most, hiszen mégis csak féltem, ha nem is ismerem be igazán.
- Jól van, legyen így, de ugye nem leszel morcos, ha mit tudom én hangosan hallgatok zenét, vagy feljön hozzám egy barát? - nem akarok összeveszni vele és balhézni sem csak azért, mert nem annyira egyszerű együtt lakni, mint ahogy azt gondolnánk. De majd igyekszem nem annyira kihúzni nála a gyufát, tudok ám rendesen is viselkedni, ha nagyon igyekszem. Azt sem teszem szóvá, hogy késsel-villával eszik, de nekem simán jó kézzel. Egyszerűbb és gyorsabb és minek maceráljak az evőeszközökkel, ha egyszer itthon vagyok a bátyámmal? Persze az jogos, hogy a ruhájára vigyáz, erre igazából totál nem is gondolok.
- Tudod ő olyan... szabad szellem és nem riad vissza semmitől, és sokszor keveredett bajba, de aztán mégis rendeződtek a dolgai idővel legalább egy időre. - nem mondom, hogy a végén nekem is lesz egy gyerekem, aztán lelépek, vagy nem, vagy hogy drogozni fogok... de mégis úgy gondolom, hogy van köztünk egy kis hasonlóság, és én mindig drukkoltam, hogy Jenny élete végül jól alakuljon, hogy megtalálja a helyét Forest mellett, bár persze ez végül nem következett be, de attól még esetemben lehet így nem? Megtalálhatom egyszer a saját Forestemet, aki nem tökéletes, és nem vad és jóképű, hanem csak egyszerűen... kedves és rendes. Az innivalóból mindenesetre iszok, amikor lassan készen vagyok a saját szeletemmel. Mondtam, hogy nem eszem túl sokat, inkább gyakran kevesebbet.
- Nem vészes, és már egészen jól ismerem a busz menetre... - itt akadok el, amikor felfogom, hogy mit is mondott. Hogy beszerezni nekem egy biciklit, vagy egy robogót? Tényleg venne nekem egy robogót? Pár pillanatig igazán megszólalni sem tudok, pedig az nálam nem túl gyakori, hogy a torkomon ragad a szó, de most mégis ez történik. Pislogok rá, mint aki azon agyal, hogy tényleg komolyan mondta-e. - Akkor ez lenne a karácsonyi ajándékom? Komolyan vennél nekem egy... robogót? - majdnem hozzáteszem, hogy vagy egy motort, de a fene tudja. Illik Lauhoz, de hogy hozzám passzolna-e egy motor azt nem igazán tudom, bár vannak olyanok, amik állati jól néznek ki, de nem vagyok benne biztos, hogy a bátyám egy bőrszerkós motoros csajt szeretne faragni belőlem, így se nézek ki túlságosan hagyományosan. Végül aztán felállok, a tányéromat a csapba teszem és még pár pillanat hezitálás után lépek oda hozzá, hogy átkaroljam a nyakát és adjak egy puszit az arcára.
- Az nagyon kedves lenne tőled, és nem is tudom, hogy köszönjem meg! De akkor... akkor karácsonyra már nem kérek semmit. - mondom ki végül nagyon határozottan, pedig imádom a meglepetéseket, meg az ünnepeket, van még mindig bennem egy gyerekes rajongás az ilyesmi iránt, annak ellenére, hogy már évek óta nem volt igazi karácsonyom család híján. De most lesz, vagy talán lesz, hiszen nem tudom, hogy Bruce nem anyuékkal tölti-e az ünnepeket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 26.12.13 19:28

Tehát szleng. Ennyivel is gazdagabb lettem.
-Nem vagyok tökéletes. – mint ahogy túl érzelgős sem. De az, hogy Rebeca itt van velem és a karjaim között, az sokat jelent nekem.
-Amíg nem vered ki a ház oldalát, nem robbantod fel és nem motoros bulit meg hangos, falkiverős és belövős bulit szervezel, addig minden rendben. – mintha még nem nőtt volna ki a dacos kamasz korszakból. Vannak, akik sosem nőnek ki ebből, csak reménykedni tudok abban, hogy azért később jobban lenyugszik ilyen téren.
-Bajba? Milyen bajba? – a szósz kicsit csöpögősebb, mint gondoltam, erre van a konyharuha vagy textilszalvéta, amit mázlimra, már korábban az ölembe tettem, így azt avatja fel.
A félbeharapott szóra már mosolygok. Szándékom szerint az első mézes madzagnak szántam volna, de nagyon is logikus lépés. Másrészt: tipikusan az a bátyj vagyok, aki imádja kényeztetni a hugit. Sokkal több minden felett szemet hunyok nála és a javát keresem mindig. Mert szeretem és fontos nekem. Szeretném, ha boldog lenne. Csak még azt kéne tudnom, hogy az neki mit jelent. Mert amit eddig megtudtam, az részben nagyon nem fedi le azt, amitől mondjuk én boldog lennék. Éppen ezért örülök most felhőtlenül.
-Igen. Nagymotort még úgysem vezethetnél, de robogó vagy kis motor szerintem tökéletes. Például az olaszoknál is nagy divat a… kismotor. – nem tudom, minek hívják azokat, de megszokott, ha arra pattannak fel.
-Akár lehet karácsonyi ajándék is, csak akkor előbb kapnád meg. – határozottan válaszolok.
Az átölelés és a puszi meglep, felé fordulok a karjai között, de inkább finoman ráteszem a kezem és nekidöntöm fejének a fejem egy időre.
-Úgy köszönd meg, hogy nem balesetezel vele és vigyázol rá. – azért aggódom érte. Néha olyan csélcsap tud lenni, hogy akár egy egyenes úton is el tud zakózni, jelképesen gondolva. Vagy éppen nem.
A pizza saját részemről elfogyott, töltök még egy kis üdítőt. Felhúzom azt is, de még nem mozdulok meg.
-Majd kapsz hozzá szerelődobozt. – mosolygok. Tudom, hogy nem tudná megjavítani, de egy kis csipkelődés nem árt.
Mint ahogy azt is tudom, hogy fog még ajándékot kapni. Nem nagyon ünneplem a karácsonyt, nyugati szokásnak tartom. De így már jó érzés megtartani. Talán még fát is veszek. Talán veszünk. Apáékhoz is haza kéne mennem, de… nem, valahogy egyáltalán nincs kedvem. Jobban élvezem az itteni szabadságot, mint gondoltam volna.
-Én kérhetek karácsonyra valamit, vagy meglepi lesz? – teszem fel a nagy kérdést. Majd felkuncogok.
-Nekem te vagy a legértékesebb ajándék, hogy itt leszel. – viszonzom a puszit.
Felhajtom az üdítőt, de kissé már sok a szénsavas. Esküszöm, több van benne, mint a sörben.
A használt holmikat a megfelelő tárolóba és a megfelelő kukarészbe dobom.
-Szerintem ugorj bele egy nagy forró fürdőbe, rád fér. Majd a sebeddel vigyázz. – fogom meg a kezét és vonom magam után, már ha kissé vonakodna vagy elbambulva. Egy pillanatra rájövök, hogy a lépcső most neki nem éppen a legjobb.
-Figyelj… - és felkapom a karjaimba, úgy megyek fel a lépcsőn.
Az emeleten szinte teljesen a másik irányba vezetem, ahol az én helységem van. Elsőnek úgy tűnik, mintha nagy, egybe nyitott terek lennének, de ez is, mint a lenti rész, óriási hazugság. Csupán csak pár ajtót kell elhúzni ehhez és máris teljesen elszeparált részeket kapni.
Leteszem az ajtaja előtt, már ha addig nem püfölte szét a hátam, bár akkor sem áll szándékomban letenni.
-Pihenj. Ha bármire szükséged van - ~ …rám… ~ - akkor a szobámban leszek.
Puszit nyomok a homlokára és a szobámba megyek. Jó lesz egy kis pihenő mindannyiunknak. Az ajtómnál megállok és lefelé veszem az irányt inkább. Megváltoztatom a kódot és ráhúzom a zsalut a betört üvegrészre és bezárom, hogy be tudjak riasztani majd éjjelre.
Aztán fenn sóhajtva dobom le a gönceimet és ülök az ágyra. Még egy cigi kéne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél! 27.12.13 19:34

- Dehogy nem, a szüleink szemében te tökéletes vagy, de nem baj. - mosolyodom el, és bújok oda hozzá. Szerintem akkor is az, vagy nagyon közel van hozzá, vagy nagyon sokat tesz érte, hogy közel legyen ehhez, de ez nem baj, én egyáltalán nem gyúrok a tökéletességre, legalább egyikünk igen.
- Jól van, olyasmi nem stílusom azért, nem fogok túlzásba esni, becs' szó! - nevetem el magam, mert már a felvetései is azért elég durvák. Egyrészt még sose lőttem be magam, másrészt meg nem is ismerek motorosokat, ha nem sorolom ide Laut, de ő meg pont nem az a falkiverős fajta. Szóval ilyesmitől nem kell félnie, annak ellenére, hogy én a dacos korszakomból talán tényleg soha nem növök majd ki.
- Tudod arról volt szó, hogy nem akarsz mindent tudni, utólag már nem számít. - mosolyodom el újra, és nem is akarok én erre több szót vesztegetni. Nem fogom neki felvázolni, hogy pontosan mik történtek velem, mert azt hiszem vagy fejmosást kapnék érte, vagy inkább lelakatolna egy bombabiztos szobába, hogy tuti ne érhessen utol semmilyen baj, ami mostanában gyakran megesik ld. ezt a mai esetet is. Az viszont határozottan meg le és még a csöpögő szószról is elvonja a figyelmemet amit mondd. A robogóról, vagy kismotorról vagy akármiről, ami azt jelenti, hogy nem busszal kell mennem.
- Hű ez, hát tényleg nem tudom mit mondhatnék, szuper ötlet és nagyon köszönöm még egyszer! - ölelem meg hirtelen és persze puszit is kap. Azért ennyi minimum jár. Ezek után én nem is tudom, hogy mit adhatnék neki, ami csak egy kicsit is közel van értékben, vagy fontosságban ilyesmihez. Őszintén tippem sincs, ezen még törni kell a fejem és mindjárt karácsony!
- Jól van igyekezni fogok, de sejtelmem sincs, hogy ezek után én mit adjak neked, ami kicsit is közelíthet egy motorhoz. - tényleg nagy gondban leszek, és szinte már érezheti ahogy ráncolom a homlokom, amikor a feje az enyémhez ér. Örülök, hogy összefutottunk és hogy most itt vagyok és hogy van megint bátyám, akkor is, ha egy kicsit a parkban még féltem ettől az egésztől, de... mégis csak csodás érzés, olyan békés és biztonságos. A szereplődobozra már csak megbököm kicsit a vállát, hát úgyse tudnék azzal mit kezdeni, én meg a gépek... szerintem még egy kávéfőzőt is el tudnék rontani, ha nagyon akarnék.
- Meglepi lesz, bár még fogalmam sincs, hogy mi, de... - aztán csak szeretetteljesen elmosolyodom a következő válaszára. Azért az tényleg jó érzés, ha fontos vagy valakinek, önzetlenül és tényleg nagyon, és nem kell attól félned, hogy idővel majd mást talál magának, mint mondjuk egy pasi. Persze majd a bátyámnak is lesz idővel felesége, de attól még ugyanúgy a bátyám marad. És ezen még ez a négy év se tudott változtatni semmit.
- Az tényleg jó lenne, bár már egész jól átmelegedtem, de jót fog tenni elnyúlni a kádban. - nem kell engem nagyon noszogatni, de ennek ellenére hagyom, hogy maga után húzzon, miután mindent elpakoltunk szépen. Az viszont meglep, hogy felkap, még fel is sikkantok, ahogy hirtelen eltűnik a lábam alól a talaj. - Tudok még járni. - rázom meg a fejem egy mosollyal, ami lassan már simán ráfagy az arcomra, de végül csak nem ellenkezem. Hagyom, hogy felvigyen, mondjuk úgy, hogy saját külön bejáratú liftem van az elsőre, legalábbis mára. Néha még jó is, ha az ember megsebesül, főleg ha ilyen jól jön ki belőle.
- Jól van, te is, meg aludj egy nagyot, eleve sokáig melóztál, aztán még én is megijesztelek és feltartalak, de köszönöm Bruce... mindent! - igazán nem tudok elég hálás lenni neki, eléggé örülni, hogy itt van és hogy segít és mellettem áll. Nehéz lesz az, ha majd elmegy, mert most tényleg kellemes ez az egész testvéresdi, mégse kéne teljesen beleélnem magam. Ő még kap egy puszit az arcára csak azért is, aztán behúzom magam mögött az ajtót, hogy szépen lecuccoljak és persze közben megnyissam a vizet, és hamarosan már egy jó meleg habos fürdőbe csobbanhassak bele. Remélem Dave is rendben hazaért, és tényleg azért ment el, mert hívták és nem más okból.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél!

Vissza az elejére Go down

Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Dave & Jo - Száguldás
» Jenna Collins
» Jenna Dewan-Tatum
» Menyétek kódexe
» Shintaro Yun

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Bruce Kohei Ariva háza-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához