Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam

Tárgy: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 08.06.13 14:10

Nagyon bízom abban, hogy én pedig nem fogok még idő előtt belebukni az elvárásaiba, legyen szó bármiről is. Azért tényleg elárulhatna nekem ezt-azt, hogy mégis mit vár tőlem, legalább is szerintem ezt nem ártott volna már a dolgok elején tisztázni a nem kívánatos félreértések elkerülése érdekében. Csalódni valakiben annyiképpen lehet, hogy talán akaratom ellenére is összejöhet. Én meg nem akarok úgy hibás lenni, hogy semmit sem tettem, tudtommal. Ha már egyszer dühös rám, akkor az legyen jogos, történjen okkal és érje meg!
Igaza van abban, hogy tényleg nem tudom mi játszódhat most le benne, de nálam valahogy nem fekszik az érzelmek túlzott kinyilvánítása. Mit mondhatnék? Örülök, hogy örül nekem? Én még jobban örülnék ha olyan módon tenné, ahogyan én. De mint tudjuk ezt sem mondhatom el neki, akkor meg mi értelme van az egésznek. Talán hagyni kéne a fenébe és elfelejteni a történteket, még mielőtt még inkább belebonyolódnánk és még jobban összekuszálódnának a szálak.
Egy biztos, nem ez a legmegfelelőbb alkalom mindarra, hogy ezt megbeszéljük, de őszintén fogalmam sincs arról, hogy akkor melyik volna az. Őszintén nekem az esne a legjobban ha egyszerűen semmit sem mondana, mert ahol kezdetét veszik a nagy vallomások, a nagy ígéretek és magyarázkodások az a legvégén valakinek mindig fáj! Ezért is tartanám sokra ha tényleg képed volna magában tartani bizonyos kérdéseket, amelyeket jobb volna fel sem tenni. Senki sem szereti a megválaszolatlan kérdéseket, de ugyan akkor a válaszokat sem akarjuk hallani... Épp ezért én semmit sem fogok kérdezni. Egyszerűen csak úgy teszek, ahogyan én jónak látom.
- Lesz jobb is. - Mosolyodtam el halványan egy pillanatra majd kézen fogtam és utat törtem magunknak a kijárat felé, ahol azonnal fogtam is egy taxit és besegítettem. Úgy láttam jobbnak ha most ilyen állapotban nem viszem haza és amúgy sem hiszem, hogy egyedül szeretne maradni abban a nagy házban északára. Megadtam a lakáscímemet majd ismét Blanca felé fordultam átkaroltam majd közelebb húztam magamhoz, már persze csak ha hagyta magát.

Adam férfi létére túl sokat gondolkozik, ami meglepő de még is tetszetős. Viszont én ilyen állapotban már nem tudok gondolkozni, sőt örülök már annak is, ha valami értelmes mondatot tudok kinyögni. Egy újabb este, mikor az alkohol legyőzött, de egyáltalán nem bánom, tudom hogy biztos kezekben vagyok és Adam vigyázni fog rám. Azért mégsem kellene magamból előtte teljesen idiótát csinálni, de ha iszok akkor gyakran kifordulok önmagamból és olyan felemet mutatom meg másoknak, amiről nem is tudtam, hogy bennem lakózik. Nehézségeket okozott már az is, hogy magassarkúmban kitudjak jutni a szórakozóhelyről. Ilyenkor még a járás is nehezen megy, nem is beszélve arról, hogy mennyire húz magával a gravitáció. De nem engedne elesni, úgy fogja a kezemet, hogy képes vagyok elhinni, hogy mellette semmi bajom sem eshet. Igaz most jócskán túllőttem a célon, de legalább itt van velem.
- Ígéred? - Ez már majdnem úgy hangzott, mint egy ajánlat arra, hogy a következő kiruccanásunk sokkal jobb lesz, én már csak azzal is megelégednék, ha nem öntenének le sörrel, mert egyre jobban zavaró a hozzám tapadó ruhám és ez a sör illat ami körül leng.
- Annyira aranyos vagy. - Mosolyogva nézek rá pár pillanat elejéig, de már bújok is hozzá. Tényleg nem tudom, hogy miért törődik velem ennyire, simán otthon is kitehetne, de helyette elvisz magához. Fejemet vállára döntöttem és igyekeztem út közben nem elaludni.
- Szóval végre azt is megélem, hogy felvigyél a lakásodra? - Eddig mindig csak én voltam a vendég fogadó fél, de most végre kipróbálhatom magam vendég szerepben is. Miután kisegített a taxiból hagytam hogy újra segítsen a járásban, mert már a lábam is fáj a cipőmben és alig várom, hogy végre levehessem, na és a sör áztatta ruhámtól is megszabaduljak.

Ígéred? Ha csak fele annyiszor is komolyan gondoltam volna ahányszor erre a kérdésre igennel feleltem már akkor is szentnek kéne nyilvánítsanak. De attól tartok attól még igen messze is vagyok és nem is a közeljövőben fogok közelebb kerülni a glóriához. Számmora egy ígéret semmit sem jelent. Üres szavak. Bárki bármit is mond azt idővel elfelejtik az emberek, de ha nem csak mondod, hanem meg is teszed annak örökre nyoma marad. Mondhatok én ezerszer is igent, ha soha egyetlen egyszer sem vagyok képes betartani.
- Ígérem. - Mindenesetre kimondani mindig sokkal könnyebb. Ez kétségtelen. Azt is elég valószínűnek tartom, hogy holnapra ebből a beszélgetésből édeskevés fog megmaradni az emlékeiben, ha egyáltalán arra is emlékezni fog, hogy mi egyáltalán beszélgettünk. Nem hibáztatom érte. Én túlnyomórészt csak arra emlékszem, hogy miért hagytam el a szórakozóhelyet. A dolog miértjét és nem pedig azt, hogy hogyan. De van, hogy már az sem tiszta hogyan jutottam el a szórakozóhelyre és akkor már a hazavezető útról ne is beszéljünk. Jobban belegondolva egyáltalán nem olyan biztos, hogy neki erről tudnia kellene. Mert félő, hogy attól az estétől fogva benne is csak annyit látna, mint bármelyik másik férfiban.
- Említették már. - Nagy kár, hogy mind hasonló állapotban tette, akárcsak ő. De mégis...? Ezt sosem értettem igazán. Mit tesz az, hogy aranyos? Mondaná azt, hogy jóképű vagy éppen nagyképű. Azt érteném is. De aranyos? Ezt is csak egy nő mondhatta.
- De még mennyire. Mi több, azt is megengedem, hogy addig aludj ameddig csak szeretnél. - Több volt ez a kérdés, mint félreérthető, de azért próbáltam némileg hárítani a válaszommal. Mert hát ha egy nőt felhozok a lakásomra - ugye nincs is ebben semmi különös - azt nem kimondottan alvás céljából teszem.
A kocsi lassítani kezdett majd pillanatokon belül meg is állt a lakásom előtt. Fizettem majd kiszálltam előre és Blancat is kisegítettem. De egyszerűbbnek találtam ha simán felkapom és a karjaimban vele haladunk tovább. Csak arra a rövid időre tettem le, amíg ki- majd pedig bezártam magunk mögött az ajtót.
- Szeretnél lezuhanyozni? - Láthatóan inkább csak aludni szeretne. De micsoda pocsék házigazda volnék ha meg sem kérdezném mi mindenre van vagy esetleg lehet szüksége a kedves és bájos vendégemnek.

Nekem most ennyi bőven elegendő volt. Megígérte és én képes vagyok hinni neki. Talán még magamnak sem merném bevallani, hogy férfi létére lassan sikerül neki elnyerni a bizalmamat. Eddig minden hímnemű egyedben csak csalódtam, ezért is szeretném ha Adam kivétel lenne. Ami pedig ezt az estét illeti szerintem nagyon is jól sikerült, illetve én azt hiszem túl jól is érzem magma. Talán nem lett volna szabad annyit innom, de most már ezen felesleges lenne elmélkednem. Ez is csak egy jól sikerült ferde este, annyi különbséggel, hogy most egy férfi lakásán kötök ki, ami több mint szokatlan. De egyáltalán nem tudom bánni, tudom hogy mellette biztonságban vagyok és jelen pillanatban több sem kell nekem.
- Azt is, hogy milyen szép barna szemed van? - Az alkohol jótékony hatására végett olyan dolgokat is észreveszek, amik eddig fel sem tűntek. Fülig érő szájjal vigyorogva fürkészem azt a csodálatos barna szempárt, amivel oly barátságosan tekint rám.
- Túl jó vagy hozzám Adam, ezek után nagyon sokkal fogok tartozni, ugye? - Karjai között találtam magam és már ekkor forogni kezdett körülöttem minden, de csak nyakába kapaszkodva mosolyogtam rá. Legénylakáshoz képest nagyon is ízlésesen volt berendezve az otthona, látszott is rajta Adam megnyerő személyisége. Habár biztosra veszem, hogy ma nem számított vendégre.
- Én csak egy ágyat szeretnék és pihenni végre. Amúgy sem hoztam magammal váltásruhát, vagy szeretnéd megmosni a hátamat? - Túlzott kacérkodásom betudható a bennem lévő alkoholmennyiségnek is. Meg egyébként nem hinném, hogy azok után, hogy látta rólam azt a bizonyos felvételt szégyenlősnek kellene lennem előtte.

Hát ez már több is mint szokatlan tőle. Én kértem, hogy ha nem bírja, akkor ne fogyasszon túlzott mennyiségű alkoholt és szerintem nála már az a vermut is betette az ajtót még a lakásban, hát még a tequila. Nincs ezzel egyedül. A nők többsége csak akkor látja be, hogy nem bírja a tempót ha már módszeresen becsípett és úgy kell hazavinni. Hasonlóképp ő sem fog holnap emlékezni, túlnyomórészt semmire sem. Talán egy-két filmkocka meg lesz és engem ér majd az a megtiszteltetés, hogy segíthetek a hiányzó darabokat a helyére rakni, hogy végre összeálljon a kép. Kész szerencse, hogy semmi őrültséget sem csinált, eddig legalábbis. Tényleg nem szívesen hánytorgatnám fel neki a kínos élményeit. Az úgy a legszebb ha te magad emlékszel rá vissza szépen lassan. Én már csak tudom. Mondhatni elég tapasztalt vagyok az ilyesmiben.
- Nos nem, te lehetsz az első. - Ha már itt tartunk nekem akkor a legédesebb amikor mosolyog, gyönyörű. A többit meg nem részletezném. Azt hiszem én még ahhoz nem ittam eleget és nagyon is tudom, hogy mit teszek illetve mit nem fogok megtenni. Nem fogom kihasználni a helyzetet. Még akkor sem ha belepusztulok.
- Biztosra veszem, hogy megtudunk majd egyezni valahogyan. - Számtalanszor végigcsináltam már ezt a műveletet, szóval már elég rutinosan megy. Leszámítva, hogy ezek után nem kimondottan azok a jól bevált és megszokott jelenetek fognak majd következni, név szerint a zuhanyzó majd a háló.
- Talán inkább majd legközelebb. - Bevallom nem egészen így képzeltem el az első alkalmat, amikor is én vetkőztethetem le. Letettem, de még így is közel voltunk egymáshoz. Nem szeretném ha hirtelen elveszítené az egyensúlyát, az csúnya lenne. Mindeközben pedig azon ügyeskedtem, hogy mi hamarabb le tudjam róla hámozni azt a göncöt, ami mostanra tényleg gusztustalan ragacsos lett és a bőréhez tapadt.

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 14.07.13 9:05

Minden forog körülöttem, teljesen émelyítő egy érzés, de mégis van benne valami leírhatatlan. Ilyenkor máshogy látom a dolgokat és szabadabbnak érzem magam. Esküszöm még talán repülni is megpróbálnék ha nem fogna Adam olyan erősen, védelmezően. Nincs szívem kiszakítani magam óvó karjai közül. Már a tudat is megnyugtató, hogy most is velem van és nem engedi, hogy bántódásom essen, pedig előre szólt, hogy ez lesz a vége. Most pedig szemrehányás helyett inkább felvisz magához, hogy biztonságban tudjon.
- Eddig észre sem vettem, de ugyan olyan színű a szemed, mint nekem. - Most viszont nem volt nehéz észre vennem, hiszen karjai között lehetek és túl közelről is szemlélhetem azokat a bizonyos gyönyörű barna szemeket.
- Ezek után akármit is kérsz tőlem szó nélkül teljesíteni fogom neked. Túl jó vagy hozzám, amit szeretnék viszonozni. - Még nem volt ilyen, hogy egy férfi minden hátsószándék nélkül kedves legyen velem, vagy megtegyen értem valamit, amiért nem várna végül jutalmat.
- Szerinted lesz legközelebb, hogy ilyen visszautasítgatatlan ajánlattal állok majd elő? - Persze ha józan lennék nem invitálnám arra, hogy fürödjön velem. Legalább az egyikünk józan - és az nem én vagyok - de legalább Adam nem olyan aki kihasználná a helyzetet. Megérezve kutakodó ujjait hátamon, kilépek magassarkúmból hogy biztosabb lábakon tudjak állni, amint hátat fordítottam neki, hogy könnyebb dolga legyen.
- Kérlek segíts. - Hátra nyúlva hajamat előre tettem, hogy ne legyen útban. Így a cipzár is jobban szem előtt lesz és rólam végre lekerülhet a ruha amit oly rég óta szeretnék már levenni, köszönve a rám öntött alkoholnak.

- De nekem csak te kellesz... - Miért mertem ezt most ilyen hirtelen kimondani? Mert pontosan tudom, hogy holnap reggelre ebből semmire sem fog emlékezni. Különösen ha én nem erősítem meg, hogy igen az tényleg úgy volt. Képes lennék-e letagadni? Igen, ez egész biztos. Inkább letagadom, hogy most először voltam hozzá igazán őszinte, minthogy elveszítsem, mert túl sokat akartam. Tudom gyávaságra utal, ahogy így kihasználtam a helyzetét. De nem tehettem mást. Olyan régóta szeretném már ezt elmondani neki tudván, hogy visszautasít majd. Voltaképpen nem is maga a kudarc fájna. Sokkal inkább az, hogy attól a nőtől kapom... Az első nőtől, akibe feltétel nélkül beletudtam szeretni. Tisztába vagyok vele, hogy soha sem fogja viszonozni, hogy soha sem kerülhetek hozzá ennél közelebb mint most.
Szinte biztosra veszem, hogy lesz legközelebb. Amikor is én mutatom meg neki felénk hogyan szokás bulizni. Amikor is majd én fogom leitatni őt, nem pedig fordítva. De még így is az ellenkező hatást tudtuk csak elérni, hisz kettőnk közül nem engem kellett hozni egészen a kocsitól. Nem én nem tudok levetkőzni.
Lehúztam a cipzárt majd lassan lassan kezdtem el lejjebb húzni a ruháját is, ami ugye kissé hozzá tapadt a sörnek köszönhetően majd végül lecsusszant róla. Ekkora karjaim közé kaptam ismét majd az ágyra fektettem. Valahogy inkább nem szerettem volna kipróbálni milyen is az amikor ketten esünk. Magam már számtalanszor estem rá az ágyra, olyan is volt,hogy mellé. De mint tudjuk most nem vagyok egyedül. A másik pedig, hogy én nem is ebben az ágyban fogom tölteni a ma éjszakát. Leültem mellé, néhány pillanatig csak némán néztem mire kapcsoltam, hogy ezen a lányon bizony csak egy fehérnemű van, ami részemről már több mint pofátlanság, hogy így bámulom gyorsan betakargattam.

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 08.08.13 0:27

Azt hiszem, hogy a túlzott alkohol fogyasztásom mellé jár némi hallucináció is. Vagy már képtelen vagyok reálisan értelmezni a szavakat, vagy akár az is előfordulhat, hogy az iménti hangos zene hatására alkalmi süket lettem. Valami kifogást mégis csak találnom kell. Mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Adam ilyet mondana nekem. Azt hiszem Adam is túl sokat ivott és csak azért hiszi ezt, máskülönben sosem mondana nekem semmi ilyesmit.
- Hogy mit mondtál? - Képtelen voltam vissza kérdezni, de nem azért mert nem hallottam volna jól. Csak szerettem volna neki egy újabb esélyt adni, hogy meg tudja változtatni az iménti véleményét erről az egészről. Biztosan csak elhamarkodta ezt, vagy csak egy egyszerű nyelvbotlás volt, semmi több.
Elmém egyre ködösebb lesz és esküszöm a segítsége nélkül meg sem tudnék szabadulni ruhámtól, csak kínlódnék a cipzárral egészen addig még feladnám és úgy ahogy vagyok ruhásától el nem aludnék. Részegen teljesen mindegy, nem? Azért ennyire még én sem szoktam igénytelen lenni. Alig valamiben a karjai között, több mint romantikus. Aztán csak hálásan mosolyogva néztem rá mikor már az ágyba fektetett. Nem vagyok kimondottan szégyenlős, de az alkohol is lazít a gátlásaimon, meg most a reakció időm és lassabb, ezért csak akkor vettem észre, hogy csak egy apró bugyi van rajtam mikor arra került a sor, hogy betakart. Finoman kézfejre tettem kezemet.
- Köszönöm, hogy vigyázol rám. - Mit is mondhatnék még? Nem kellett volna ennyit innom, de nagyon hálás vagyok azért, hogy felhozott magához és nem hagyott magamra.

Valami ilyesmire számítottam. Talán így is a legjobb. Én megkönnyebbültem, hogy legalább egyszer kimondhattam őszintén, amit gondolok, de ugyan akkor nyugodt lehetek, hiszen tudom, hogy ő nem fog emlékezni rá. Ehhez a beszélgetéshez viszont még egyikünk sem tudott eleget inni. De talán úgy volna a legjobb ha erre soha nem is kerülne sor. Megértettem. Majd elfogadom szépen. Elfogadom, hogy egyszer talán majd jön valaki más, aki fel sem ér hozzá. Meglehet rá fog emlékeztetni ezért vele leszek majd, de sosem fogom szeretni. Ugye milyen szánalmas? De megérdemlem, hogy szenvedjek. Eddig mindent túlságosan könnyen kaptam. Most viszont addig és annyit teperhetek értelmetlenül, akkor sem lesz az enyém. Megalázó volna mindkettőnk számára. Eddig a nők csak úgy jöttek aztán már mentek is. De most nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá... Nincs hozzá fogható nő. Soha nem is lesz. Neki viszont sosem fogok ennél többet jelenteni. A sors fintora... Sosem hittem benne. De azért csak utolért. Azt azért már megtanultam, hogy csak azért mert nem hiszek valamiben, attól még az nagyon is igaz lehet és megtörténhet. Lehetséges...?
Nem feleltem csak egy puszit nyomtam a homlokára. Nem lényeges. Neki erről mit sem kell tudnia. Ez csakis az én gondom és egyedül nekem kell rá megoldást találnom, méghozzá mihamarabb. Más különben eléggé botrányos véget érhet ez a dolog.
- Ez az én dolgom. Én mindig itt leszek neked ha úgy érzed szükséged van valakire. - Történjék bármi, de én akkor sem akarok végleg eltávolodni tőle. Nem mintha így nem volna ugyan olyan nehéz látni. Abba meg már bele se akarok gondolni milyen pazar lesz egy napon más nővel látni.

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 10.08.13 5:58

Tegyünk úgy, mintha nem is mondott volna semmit, annak reményében hogy mikor felkelek akkor az iszonyú fejfájás végett amivel küzdeni fogok nem leszek képes emlékezni a ma este történéseire. Talán Adam sem fog emlékezni, mert egyáltalán nem volt jelentősége annak amit mondott. Mert ha lenne akkor megismételné, nem? Ehelyett kaptam egy puszit a homlokomra, ami most annyira semmitmondónak bizonyult. Egy egyszerű homlok puszi volt semmi több, annyira baráti és felettébb érzelemmentes. Nem is csoda, hogy Adamet jó barátomnak tartom, hiszen itt fekszek majdnem teljesen meztelenül az ágyában, nem kimondottan józan állapotban és ahelyett, hogy kihasználná a helyzetet inkább szépen gondoskodóan betakargat. Ez a férfi igazi főnyeremény, életem során az egyetlen becsületes hímnemű egyed akivel össze akadtam. Rendes és aranyos, ameddig én majdnem meztelen és részeg vagyok, nem mondom igazán megkapó párosítás. Kezdtem kába lenni a fáradságtól és a véremben lévő nagy dózisú alkoholnak hála. Legszívesebben már most becsuknám a szememet, de akkor egyből elaludnék Adam kényelmes ágyában.
- Ezért is szeretlek annyira. - Oda hajolva hozzá gondolkodás nélkül finoman megcsókolom, majd ezt követően alig pár pillanatra vissza zuhanok a párnák közé és már is lecsukódnak szemhéjaim.

- Aludj csak nyugodtan, Senki sem fog felkelteni reggel. Én pedig odalent leszek ha szükséged volna valamire. - Hogy én miért szeretem annyira? Amiért most példának okáért megcsókolt nekem pedig gőzöm sincs róla, hogy miért tette. Valószínűleg a tisztes mennyiségű alkohol is közrejátszott a cselekményben és mert előreláthatóan mire felébred minden emléke feledésbe merül. Mégsem tartom véletlennek, hiszen nem csak épp, hogy érintették egymást ajkaink... Túl nagy jelentőséget tanúsítok ennek az egésznek, igaz? Tudom. De eddig legalább világosan láttam. Megértettem, hogy kettőnk között nem lehet több pusztán barátságnál. Erre most megcsókol? Egy nő mindig tudja hogyan kell az őrületbe és teljes bizonytalanságba üldözni egy férfit. Már az ismeretségünk elején nyilvánvalóvá válhatott számára, hogy én többet szeretnék a barátságánál. De elfogadtam a helyzetet. Azóta is próbálok a barátja lenni, hogy miközben hozzá beszélek, a szemébe nézzek ne pedig a melleire. Ami ma különösen nem volt könnyű feladat. De most már sikeresen túl vagyunk ezen is. Mégsem hiszem, hogy valaha is közömbös lesz a számmora. Azt hiszem benne sikerült megtalálnom a gyenge pontomat vagyis ahol a legjobban tud fájni. Tudom, hogy ez az egész elejétől fogva halálra van ítélve, mégis fontos a számmora, épp ezért nem tudok csak úgy eltűnni az életéből. Szeretem mert olyan közvetlen, őszinte, tisztességesen játszik velem ellentétben, gyönyörű, intelligens és mert egy kicsit őrült.
Nem mondhatnám, hogy ezek után nyugodtan tudtam aludni. Még egyszer utoljára végigsimítottam arcán majd felálltam és csendben elhagytam a hálót.
Egyikünk sem ébredt túl korán. Ilyenkor általában másnaposan átszenvedem a napot vízszintes helyzetben jó esetben nem egyedül. Történetesen ez úttal sem vagyok egyedül... Ugyan akkor kellőképpen lefoglal a fejfájásom. Azt pedig valóságos sikerként könyvelem el, hogy láttam kimászni a konyhába úgy, hogy semminek sem mentem neki. Ilyenkor általában az az első dolgom, hogy rendelek valami kaját majd pedig főzök egy kávét és próbálok észhez térni. De tekintve, hogy ez úttal vendégem van, aki vélhetően még mindig az igazak álmát alussza... Palacsintát sütött nekem másnaposan annyi a minimum, hogy én is megpróbálom elbűvölni valami reggelivel. Egyelőre még csak a vizet tettem fel forrni majd két bögrét vettem elő, amibe kávét és cukrot tettem. Ezt követően pedig a hűtőszekrényhez sétáltam, hogy kitaláljam mégis mit kellene összeütnöm... Mindent kipakoltam a pultra, amiről úgy véltem, hogy kelleni fog. Mivel fogalmam sincs, hogy mit szeret a palacsintán kívül ezért sütöttem rántottát, csináltam pirítóst és gofrit...

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 27.08.13 7:51

Őszintén nem tudom, hogy szerencsésnek fogom-e érezni magam reggel, vagy pedig iszonyúan szerencsétlennek amiért nem fogok az este túlnyomó részére emlékezni. De gondolom ha teljes képszakadásom fog lenni ha elég szépen kérem akkor Adam elmondja, hogy mi is történt és talán meg fogom bánni, hogy mennyire kíváncsi voltam, de az is lehet, hogy jobb ha édes tudatlanságban fogom maradni. Lényegében mindegy is, nem hinném hogy olyan dolgot tennék most már, hogy Adam ágyában biztonságban vagyok ami miatt zavarba tudnék jönni ha felhozná a témát. Az egyik percben még beszél hozzám aztán elnyom az álom. Ez az utolsó azt hiszem amire emlékszem. Nem tudom mennyit aludhattam, de iszonyú felfájással keltem fel. Legszívesebben elsírtam volna magam, de valami nagyon finom illat megcsapta az orromat, amitől gyomrom éhesen felkorgott. Kikeltem az ágyból, ekkor vettem észre, hogy csak egy egyetlen ruhanemű fedi testemet, gyorsan magamra kaptam egy inget és meg is indultam az ínycsiklandozó illatok irányába.
- Remélem azért tőlem jobban aludtál. - Veszettül éhes vagyok, de nem vagyok benne biztos, hogy ilyen másnapos állapotban megmaradna bennem bármi is.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem emlékszek túl sok mindenre az estéből. Mondjuk arra sem, hogy hogyan kerül le rólam a ruhám, van neked erről bármiféle elképzelésed? - Nem azt mondtam, hogy Adam vette volna le rólam, de arra nem emlékszem hogy én szabadítottam volna meg magam ruhámtól, nem hinném, hogy olyan állapotban ment volna az nekem.
- Remélem nem baj, de kölcsön vettem az egyik ingedet, még a végén azt mondanád, hogy ízetlenkedek előtted. - Habár az ing is combközépig ér, de mégis többet takar, mintha nem is lenne rajtam. Azért kora lenne a meztelenkedés ilyenkor és nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy egymás előtt a kelleténél kevesebb ruhában parádézzunk.
- Nem gondolod, hogy kissé túlzásba vitted? - Meglepetten nézek körbe és azon merengek vajon várunk valakit még, vagy valakiket? Ennyi minden, hűha!

- Sikerült felkeltenem? - Reményeim szerint talán nem, ugyanis nem állt szándékomban felébreszteni. Ha meg mégis sikerült valamiképp összehoznom, hát majd elnézést kérek érte. Tulajdonképpen csak most ahogy így ránéztem na és persze az ingem láttán jutott csak eszembe, hogy a ruhája még mindig ragacsos a sörtől és hogy hagynom kellett volna odafent valamit, amit reggel magára kaphat. Természetesem ezt sem szánt szándékkal felejtettem el. Meglehet, hogy a megszokás hatalma csupán?
- Ami azt illeti igen, van. Még az este leöntöttek sörrel, emlékszel? Akkor határoztad el, hogy köszönet, de neked ennyi elég volt a buliból. Mivel eléggé ittas állapotban voltál, ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem vinnélek haza. A ruhádtól pedig félig-meddig szabad akaratodból váltál meg, mert bosszantott ahogyan rád tapadt, én csak a cipzárt húztam le. Azután lefektettelek, mármint az ágyra. Jó éjt kívántam. Te megcsókoltál... Elég kimerítő voltam? - Azt hiszem túlságosan is. Nem is kérdéses, hogy sikerült-e kellően lesokkolnom. Kétségtelenül. Ami pedig engem illet szeretném ezt a dolgot mihamarabb megbeszélni vele majd lezártnak tekinteni. De előbb inkább csak szeretném tudni, hogy mire gondol. Egyáltalán nem az volt a célom, hogy ezzel most zavarba hozzam és magyarázkodni kezdjen, de azért mégis jó volna ha mondana valamit, valami megnyugtatót.
- Nem, persze. Ellenkezőleg. Örülök, hogy feltaláltad magad. Még a végén azt gondolnád, hogy szándékosan nem hagytam ott neked semmit, amit reggel magadra kaphatnál. - Amit én őszintén szólva teljesen el is felejtettem volna és már azt sem tudom, hogy az az ingem hol volt és hogyan került oda. Nem is lényeges. Szanaszét vannak a lakásban cuccaim, szóval ez igazán nem meglepő.
- Nem tudom. De előbb talán legyél túl a reggeli kávédon. Utána meglátjuk hogy viseled a másnaposság örömeit. - Egy biztos, a kávéja már nem fogja megsütni. Én pedig többnyire hozzászoktam, hogy egyedül kávézom.

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 29.08.13 7:27

Ebben a pillanatban tényleg meg szeretnék halni. Mindig is rosszul tűrtem a másnaposságot és ez ma sincsen másként. Nem kellene innom, de mégis néha azaz egyetlen megoldás ha alaposan berúgok, néha ki kell élvezni az életet és túlzásba vinni az alkoholfogyasztást.
- Nem keltettél fel, magamtól keltem fel, vagyis jobban mondva annyira rosszul vagyok, hogy már aludni is képtelen voltam. - Nem csoda, már arra sem emlékszem, hogy mit ittam össze az éjszaka folyamán, de magamat ismerve biztosan csak valami töményet. Ha már iszok akkor azt rendesen teszem, sosem szerettem félmunkát végezni.
- Tessék? - Tényleg eléggé másnapos vagyok ahhoz, hogy reménykedjek abban, hogy csak félre értettem amit Adam mondott.
- Megcsókoltalak volna? Na de miért tennék ilyet? Annyira sajnálom! Várjunk! Na és te mit tettél, visszacsókoltál? - Nem érezném magam annyira kínos helyzetben ha tudnám, hogy a csókot nem csak én akartam akkor, vagyis az is eléggé zavarba ejtő lenne ha kiderülne nem tanúsított túlzott ellenállást.
- Végül is nem igazán hiszem, hogy bármi okom lenne már előtted a szégyenlősködésre. - Hiszen az a felvétel eléggé sokatmondó volt, aztán pedig most Adam segített levenni a ruhámat, szóval csak azt nem látott belőlem amit nem akart.
- Az lenne a bögrém? - Mutatok egy bögre felé amiben feltehetőleg kávé van, ha rábólint akkor meg is ragadom a fülénél fogva és elégedetten kortyolok bele.
- Nem kellene neked is legalább fele annyira rosszul kinézni, mint ahogy én is kinézek? Nem is vagy egyáltalán másnapos és csak én szenvedek? - Mert tényleg nem tudom mire vélni, hogy képes volt felkelni és ennyi mindent elkészíteni. Ilyen rendes pasival még sosem találkoztam.

- Blanca, olyan gyorsan történt minden, hogy időm sem volt feleszmélni, hogy Te most tényleg megcsókoltál és máris visszazuhantál a párnák közé, szóval azt hiszem nem. Nem csókoltalak vissza. - Nagyon remélem, hogy valami ilyesmit szeretett volna hallani. Őszintén, fogalma sincs mégis mit kellett volna mondanom, amitől most kevésbé érezné magát kínosan. Én igazán csóknak sem nevezném azt ami történt. Inkább csak egy ártatlan kis puszinak, ami hihetetlenül édesen hatott rám akkor... De ugyan akkor nem akarom, hogy azt érezze, hogy a történtek miatt bármivel is tartozna nekem, mert ez nem így van.
- Az emeletre is én vittelek fel. Úgy hiszem a magassarkú okozott volna némi nehézségeket neked. Könnyebb volt... Zuhanyozni nem akartál, szóval ha most szeretnél akkor érezd magad otthon. Emlékszel még bármi egyébre? - Nem lenne fontos. Mondjuk mindarra, ami még a kocsiban hangzott fel útközben. Nincs már magyarázatom. Épp ezért nem venném zokon ha arra sem emlékezne, hiszen félig-meddig már az autóban is aludt, szóval talán van okom bízni benne.
- Hm, ez nem a felvételről szól vagy hogy mit láthattam eddig belőled illetve mit nem. Az éjjel sem azért segítettem megszabadulni a ruhádtól, mert hátsószándékom lett volna veled. - Megtehettem volna. Mit bizonyított volna? Még akkor is ha elfelejti... így viszont nagyon is tudok örülni annak az ingnek rajta.
- Másod sorban pedig férfi vagyok, Te pedig egy vonzó gyönyörű nő. Nem teheted ezt velem... - Ami a legfontosabb. Tényleg nem tudnám elviselni ha csak egy szál alsóneműben flangálna előttem a lakásban. Szerintem már régen a falat kaparnám. Természetesen a helyzet egészen más volna ha mindez egy forró éjszaka után történt volna. De mivel erre egyhamar biztosan nem fog sor kerülni az a minimum, hogy nem próbál engem kínozni minden erejével és bájával.
- Igen. - Bólintottam rá. Nem tettem bele sok cukrot, mert fogalmam sincs milyen édesen fogyasztja a kávét. De ha nem lenne eléggé édes, akkor elől hagytam a cukrot.
- Igen. Nagyon pazarul érzem magam. Különösen a kanapén kényelmét élveztem a leginkább. Most pedig a fejfájásomnak örülhetek... - Konkrétan úgy érzem mintha valami éppen a fejemből készülne kirágni magát. Arra ébredtem, hogy egyszerűen mindenem fáj és hogy az éjjel elfelejtettem behúzni a függönyöket. Amit reggel nem mulasztottam el bepótolni, ugyanis most semmit sem látnék nagy valószínűséggel és az erős fénytől majd még jobban fájna a fejem.

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 31.08.13 6:17

Rendben, szóval nem csókolt vissza, amitől még az eddigieknél is kínosabban érzem magam. A következő pár percben azon fogok lenni, hogy ne süllyedjek le a föld alá szégyenemben.
- Esetleg tehetünk úgy, mintha nem is történt volna semmi? - Habár én nem emlékszem arra, hogy ez az ominózus csók tényleg megtörtént de neki hiszek, ha már ezt állítsa. Azt hiszem nem tévedek nagyot ha kettőnk közül Adamnak lesz nehezebb ezt elfelejteni, elvégre legalább ő emlékszik rá.
- Nem kimondottan emlékszem a történtekre, biztosan az agyam így akar megkímélni a kínos emlékektől. De ugye semmi őröltségét nem csináltam, mármint a csókon kívül? - Remélem voltam annyira részeg, hogy a sztriptíz és bármiféle különszám még eszembe sem jutott. Azt hiszem talán szükségem lenne egy ásóra, hogy jó mélyre el tudjam ásni magam.
- Biztosra veszem, hogy úriemberként viselkedtél. - Tényleg nem nézem ki belőle, hogy bármiféle hátszószándéka is lenne velem szemben. Adam egyszerűen túl jól bánik velem, még soha egyetlen férfi sem tett meg értem még ennyit sem, ezért is örülök annyira annak, hogy sikerült ilyen barátot találnom magam mellé.
- Figyelembe veszem, hogy férfi vagy és alacsony az ingerküszöböd. - Halványan rámosolyogtam. Csak remélem, hogy ezt nem veszi sértésnek, csak egy aprócska megállapítás volt részemről, amivel próbáltam arra célozni, hogy mennyire vissza kellene magát fognia, ha úgy döntenék mégis ledobnám magamra az inget. Persze nem tetszem meg, nekem a barátságom vele ennél azért fontosabb, hogy szánt szándékkal provokáljam.
- De hát miért aludtál a kanapén? - Gyorsan vissza tettem a bögrét az asztalra, hogy meginduljak Adam felé.
- Annyira sajnálom a sok kellemetlenséget amit okozok neked. - Kiscicás bűnbánó tekintetemmel néztem rá, úgy éreztem az a pillanat mikor megérdemel egy nagy ölelést, ezért szorosan magamhoz öleltem.

- Megpróbálhatjuk, de nem gondolod, hogy már így is túl sok minden szerepel azon a bizonyos listán, amit el kell felejtenünk vagy amiről egyszerűen csak nem beszélünk? - Kezdjük talán az elején. A vonzalmaknál. Nos, azt még valahogy elfogadtam bármilyen hihetetlenül hangzott. Ezt követte az a néhány pikánk jelenet a szőkeséggel. Eléggé fájdalmas pillanatok voltak ezek. De ha már Sidnynél tartunk, ezek után az következett, hogy volt szerencsém megpillantanom egy WC kagyló fölött. Igazán magával ragadó látványt nyújtott. Néhány perccel később már a fürdőben voltunk, ahol nem zavartatva magát anyaszült meztelenül mutatkozott be a tus alatt. De ha ez még mindig nem volna elég mindenek előtt még megjegyezte, hogy milyen szép párt alkotnánk mi ketten, ami mindkettőnknek hideg zuhanyként érintett és azóta sem esett szó róla. Nos, úgy hiszem, hogy kellően kimerítő elemzést végeztem.
- Nem... De könyörgöm mond, hogy a kis magánszámodra még emlékszel, amiben még a lakásotokon részesítettél? - Nem bírtam ki és elfogott a nevetés, ahogy képek villantak be ahogyan énekelt és táncolt. Még ha akarnám se tudnám elfelejteni.
- Bízom benne. - Tulajdonképpen szerintem semmit sem tettem. Felvittem az emeletre, segítettem megszabadulni neki a rátapadt ragacsos ruhájától majd lefektettem, betakargattam, jó éjt kívántam, Ő megcsókolt.
- Szerintem ez pusztán tisztelet, nem több. Te megtisztelsz azzal, hogy nem illegeted magad egy szál alsóneműben, én pedig megtisztellek azzal, hogy nem méregetlek gusztustalan módon. Talán maradjunk is ennyiben... - Meglátásom mindkettőnknek így lesz a legjobb. Tudom, hogy általában én vagyok az a személy, aki tisztességtelenül játszik, de velem nem illetve talán mégis. Mert nem vagyok vele teljesen őszinte. Nem hazudtam. Csupán csak eddig még nem adtam a tudtára bizonyos dolgokat. Ami azt illeti minél később jön rá, annál jobb. Viszont nem volna fair játék ha ezek után hiányos öltözékben kelletné magát...
- Azért, hogy ne a rémült sikongatásaidra ébredjek reggel. Amúgy sem szeretek magyarázkodni. - Elmosolyodtam majd én is átöleltem. Vajon meddig tudnánk így maradni, csak mert én akármeddig. Ami pedig a nem túl hosszú éjszakánkat illeti... Nos, tudom, hogy reggel az lett volna az első kérdése, hogy mit keresünk mi ágyban illetve, hogy történt-e bármi kettőnk között.

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 01.09.13 0:43

Nem igazán szeretném újra felidézni a számomra kínos pillanatokat és persze úgy a legkönnyebb ha csak úgy teszünk, mintha nem is történt volna semmi. De persze így már túl egyszerű lenne. Őszintén nem vagyunk egyszerű esetek és főleg nem úgy, hogy megpróbálunk egymásnak jó barátja lenni. A barátok pedig azért bunkók egymással, mert azt is a szeretetet egyfajta kimutatása, de nem szeretném ha csak azért mert törődne velem felemlegetné a kínos momentumokat.
- Ha szeretnél beszélhetsz róla, de nem hinném, hogy túl sok értelme lenne, mert őszintén nem emlékszek rá. - Tényleg nem emlékszem arra, hogy megcsókolom. Túl sokat ittam és biztosan felbátorodtam, vagy tudom is én miért vetemedtem erre a szörnyű tettre. Szerencse, hogy nem értette félre, mert az még kínosabb lenne ha magyarázatot is várna tőlem.
- Arra még emlékszem, akkor még egészen józan voltam. Hé, ne nevess, nem vicces. - Akkor is nagyon tetszett neki a kis műsorom, gondolom felidézve is éppúgy.
- Megegyeztünk, azt hiszem az alku rám eső részét meg tudom oldani. - Nem fogok apácának beültözni, de azért majd megpróbálok odafigyelni, hogy ezentúl ne falatnyi ruhadarabok legyenek rajtam. Ami az inget illeti ami rajtam van, az combközépig ér, de mégis szexis.
- Ugyan Adam, aludtunk már egy ágyban és akkor sem sikongattam. - Egy kissé hosszúra húzódott el az ölelős jelenetünk, ezért mikor erre ráeszmélek el is engedem.
- Csak azt ne mond, hogy miattam csináltál ennyi finomságot? - Egyre jobban éhes vagyok, ilyen másnaposan nem is csoda ha úgy érzem bármit képes lennék megenni, viszont nem maradna meg bennem bármi.

- Igazad van. Nincs jelentősége. - Tudtam le ennyivel a dolgot, mintha tényleg semmi sem történt volna. De én nem szeretném elfelejteni. Én nem fogok megfeledkezni róla. Most még biztosan többet látok a dolgok mögött, mint ami valójában van. De neki erről nem kell tudnia, ahogy törődnie sem vele. Nem gondolom, hogy okos dolog volna a tudtára adni, hogy nem adtam fel még annak ellenére sem, hogy tisztában vagyok a helyzetünkkel. Igen, felfogtam. De ez még semmit sem jelent. Számomra nem. Az éjjel kettőnk között elcsattant csók viszont már sokkal többet. Részeg volt. Tudom. Én sem dugtam le a nyelvemet a torkán. De mégis mi mindenről fogunk még nem tudomást venni csak azért, hogy elkerüljük a számára kínős és az Őt feszélyező helyzeteket? Már igen csak fárasztó és terebélyes lista...
- Mármint melyik része nem volt az? Amikor énekeltél, amikor táncoltál, esetleg amikor mindkettő vagy amikor Lady Blancanak képzelted meg magad. Mert szerintem határozottan szórakoztató volt. - Ahogyan az is, ahogy ismét kikerültünk egy témát mondván, hogy nem szeretne beszélni róla. Most sem... ezzel már csak annyi a gond, hogy Ő sosem fog tudni beszélni róla. Így viszont nekünk sem igazán van miről beszélnünk, ha folyton csak kétes helyzetekbe kerülünk majd mindig úgy teszünk mintha mi sem történt volna. Ehhez valahogy nem vagyok hozzászokva, hogy úgy teszünk mintha... Nekem ez egy csöppet gyerekes megoldásnak tűnik. A könnyebb út. az édes tudatlanság. Szóval, akkor ezentúl csakis részegen fog a közelembe merészkedni?
- Nagyszerű. Akkor megegyeztünk. - Én pedig majd... Nem tudom. Megpróbálok csukott szemmel járni abban bízva, hogy a saját lakásomba talán nem verem félholtra magam, amíg itt van.
- Igen, de akkor másnapos voltál nem pedig részeg. Ez pedig különbség. - Lényeges különbség. Akkor valahogy sokkal határozottabbnak tűnt. Most viszont olyan bizonytalannak és zavartnak tűnik. Kellene tudnom, hogy miért van ez így?
- Miután pedig egyszer a húgomnak sikerült cefetül berúgnia. Annyira, hogy minden lépését figyelnem kellett. Fogtam felvittem a szobájába és el aludtunk. Reggel arra ébredtem, hogy halláskárosult lettem. Nem ismert fel... Mire feleszmélt addigra meg már a földön feküdt, mert úgy sikongatott, hogy időközben elfelejtette hol is az ágy vége... - Ezen akkor nagyon ki voltam bukva. Legalább egy hétig abba sem bírta hagyni a nevetést akárhányszor megpillantott. Én pedig megfogadtam, hogy többé nem viszem magammal bulizni. Nos, miután a saját húgom nem ismert fel úgy hiszem okom volna aggódni. Talán most már értei miért találtam jobb ötletnek magára hagyni.
- Ennek több oka is van. Lássuk csak... Te, igen és Te és mert éhes vagyok. - Azt hiszem valamikor tegnap ehettem utoljára amikor hazaértem. Már nem is emlékszem rá.

Ha már Adam is ezen a véleményen van az este folyamán közöttünk elcsattanó csókról, akkor ezt a témát innentől nem is firtatnám tovább. Részeg voltam, de nem csak én, szóval ezek után tekinthetjük úgy, hogy egyikünk sem volt beszámítható állapotban, ezért nem is tudtuk mit is teszünk. Főleg én nem tudtam, mivel állítása szerint én voltam az elkövető aki kezdeményezni mert. Fogalmam sincs mi üthetett belém, nem szoktam ilyen lenni, biztosan az alkohol felborította a hormonháztartásomat. Vagy csak valami kibúvót keresek ahelyett, hogy magyarázatokat keresnék tettemre.
- Örülök annak, hogy szórakoztatónak találtad a kis produkciómat, annyira hogy gondolom még ha akarnád sem tudnád elfelejteni a látottakat. - Ez több, mint kínos. Táncolni még valamennyire csak tudok, de az éneklésem mindig hadilábon álltam, fogalmazzunk úgy, hogy csak a hangom miatt nem vált belőlem énekesnő.
- De azért a kedvemért a hangomról igazán megfeledkezhetnél, mert tudom, hogy iszonyú. - Csaknem nevetve beszéltem, mert elképzelni sem tudom mekkora sokkhatás volt számára engem kornyikálni hallani, ezért inkább abban reménykedek, hogy jobban koncentrált a látnivalóra, mint a hangomra.
- Végül is jogos. - Nem tudom mit gondoltam volna akkor ha egy ágyban ébredtünk volna fel egy alkoholmámoros este után. De kiderült, hogy nem nekem kell attól tartanom, hogy Adam bepróbálkozik nálam, hanem neki kell tőlem. Mert mondanám, hogy biztosan nem történne semmi sem ha együtt aludtunk volna, de miután megcsókoltam ebben nem lehetek ennyire biztos, ezért most én lettem az elkövető Ő pedig az áldozat.
- Emlékezetes nap lehetett. - Akaratlanul is megmosolyogtam a kis történetét, mert el tudtam magam képzelni a húga helyében, valószínűleg talán én is az ágyról lepottyantam volna ijedtemben. Mármint Adam nem rémisztő, de azért másnaposan valaki olyannal ébredni akit nem ismersz fel, az nagyon is félelmetes.
- Nagyon tanulságos mese volt, főleg hogy ebből derült ki, hogy van egy húgod. Eddig még nem is meséltél róla. - Tudom, hogy sosem kérdeztem rá, de azért mégis csak vicces, hogy így derült ki. Ami pedig a húgát illeti szívesen megismerkednék vele.
- Akkor szerintem ne is vesztegessük az időt és lássunk neki. Minden nagyon ínycsiklandónak tűnik. Minden elismerésem a séfnek. - Türelmetlenül helyet is foglaltam, azért képes lennék minden reggel erre ébredni, hogy a bőség zavarában azt se tudjam mihez is lássak neki, mert minden nagyon finomnak tűnik és biztosan az is ha már Adam készítette.

Nem, azt hiszem tényleg még ha akarnám se tudnám elfelejteni a látottakat. De különösen így, hogy nem akarom. Így egész biztosan nem fog sikerülni. Mindig nevetésre késztet valahányszor eszembe jut. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet elfelejteni, ami szórakoztat és amit talán többre értékelek mint a múlt éjjel kettőnk között elcsattanó csókot. Miért? Ez ostobaság. De akkor legalább mindketten józanok voltunk, viszonylag. így jobban belegondolva még táncoltam is vele. Ami egyébként rám nem igazán jellemző. Fogalmam sincs hogyan csinálta... De furcsa módon tényleg jól éreztem magam. Amié azért is olyan különös, mert a legtöbb esetben nem így szokott végződni egy alkoholmámoros éjszakám, egyedül, a nappali kanapéján. Többnyire reggelit sem szoktam készíteni. Sőt, általában még kávé sem kell...
- Hát őszintén szólva a hangodra csak addig figyeltem oda, amíg felértem az emeletre. - Azután viszont valami egészen más néztem... Mondhatni víz hangzott az egész ház a zenétől. De a hangja valahogy mégis csak jobban kivehető volt. Amit énekhangnak ugyan nem neveznék, de azért nem is volt olyan szörnyű. De ami engem illet és miután megpillantottam már a legkevésbé sem érdekelt hogyan énekel. egyébként sem vagyok jártas az ilyesmiben. De azért meg kell hagyni nagyon eredeti volt. Na és persze egyedi. Viszont titkon abban bízom, hogy nem egy egyszeri esetről van szó. Mert azt bizony tudnám sajnálni... De legalább most már Ő is tudja mit kell tennie, ha minden áron mosolyt szeretne csalni az arcomra.
- Én inkább katasztrofálisnak mondanám, de végül is... - Ha jól emlékszem az volt az egyetlen olyan este, amikor együtt távoztunk és együtt is érkeztünk haza. Egyszeri eset volt és kielégítő. Azt hiszem akkor könyörgött először és utoljára, hogy vigyem magammal. Én figyelmeztettem. De lássuk be, még mindig jobb, hogy vak lárma volt az egész... Még mindig jobb, hogy attól rémült meg, hogy nem egyedül töltötte az éjszakát, mégsem emlékszik semmire, mintha tényleg úgy történt volna... Nincs annál rosszabb mikor másnaposan arra ébredsz, hogy valami bányarém fekszik melletted, aki úgy ki van ütve, hogy még a nyála is csorog, de még a nevét sem tudod. Maximum arrébb tudod tuszkolni vagy lelökni az ágyról. Ha szerencséd van magához tér.
- Sosem kérdezted. Én pedig nem tartottam lényegesnek. De ha jól veszem észre, akkor Te egyke vagy. - Voltak idők amikor pokolian tudtam irigyelni az egyedüli gyerekeket, mert engem szörnyen bosszantott a húgom. Mai bosszant, de legalább most már felnőtt. Saját magáért fele. engem pedig már soha többé nem hordhatnak le azért, mert a húgod már megint mit művelt?! Sosem érdekelt igazán. De amikor anyu elment, akkor minden megváltozott. Sokkal nehezebb lett vele. Delia nagyon kiborult.
- Előbb talán kóstold meg. - Rendben. Hát nem vagyok egy mesterszakács, de azért teljesen hasznavehetetlen és ügyetlen sem a konyhában. Csak azt tudnám kire fog várni az a rengeteg mosatlan.
- Viszont lenne a számodra egy ajánlatom. Te később elmosogatsz, én pedig hazaviszlek. - Aljas vagyok, tudom. Számító is.

Érezhetném még magam ettől kínosabban is? Valószínűleg igen, mert ez még csak a kezdet. Jó rendben látott táncikálni és hallott énekelni, ami felér egy produkcióval is, de azért mégis jobban érezném magam, ha nem lett volna ennek szem és fültanúja. De túlélem, megpróbálok megbarátkozni a tudattal, hogy ez ellen már semmit sem tudok tenni, hiszen megtörtént. Csak abban tudok bízni, hogy nem fog sűrűn említésre kerülni ez a bizonyos eset.
- Mert aztán lekötötte a figyelmedet a rémes tánctudásom? - Valószínűleg máshogy táncolok akkor mikor azt hiszen nem lát senki és egy szórakozóhelyen nem táncikálnék olyan felszabadultan mint ahogy otthon is tettem, mármint van azaz alkoholmennyiség amitől tudok annyira felszabadult lenni, de azért mégis más a kettő. De azért nagy sikerélménynek könyveltem el, hogy aztán Adamot is rá tudtam arra venni, hogy táncoljon velem, onnantól már nem éreztem magam annyira kínosan.
- El tudom képzeni szegény húgod mennyire megrémülhetett, ahogy te is, hogy sikításra ébredtél. - Túl élénk a fantáziám, ezért is tudom elképzelni milyen is lehetett, akaratlanul is nevetnékem támadt ettől. Viszont egy kicsit irigy is vagyok rá, mert neki legalább van testvére, ezért olyan dolgokat élhetett át amiket és sosem tapasztalhatok meg. Nem panaszkodhatok mert mindent megkaptam, de azért mégis csak más, ha az embernek van egy testvére akivel össze tud veszni alkalomadtán, de azért mégis tud kire számítani a bajban.
- Ennyire feltűnő lenne? - Remélem nem fog azzal a szöveggel előállni, hogy önző és akaratos vagyok és ebből jött rá, hogy biztosan nem kellett semmin sem osztozkodnom, hiszen nem volt kivel, ezért is lettem olyan amilyen vagyok. Tény, hogy ezek a dolgok még nem igazán mennek nekem, de rajta vagyok az ügyön. Nem akarom, hogy mások beképzelt picsának könyveljenek el, csak mert úgy neveltek, hogy nekem bármit szabadott.
- Ránézésre is biztos vagyok benne, hogy finom, de nem kell kétszer mondanod. - Szedtem a rántottából a tányéromba, most valami sósra vágyok, ahogy mindig mikor másnaposság kínoz.
- Most hevesen tiltakoznom kellene, mert minden porcikám a mosogatás ellen van, de megteszem csak mert azok után, hogy mindezt egyedül csináltad ennyit igazán megtehetek érted. - Én meg a mosogatás nem ápolunk jó barátságot egymással, de most lesz alkalmam megismerkedni vele közelebbről. Fenébe!
- Hm, ez nagyon finom. - Miután megkóstoltam a rántottáját elismerősen néztem rá. Sőt, sokkal finomabb annál amit én tudok elkészíteni, de azért nem fogok halálra dicsérni és elárulni neki mennyire nem vagyok jártas a főzés tudományában.

- Őszintén nem tudom mi volt benne olyan rémes, de a későbbiek során, amikor olyan ellentmondást nem tűrően irányítottál a tánctőrre nem úgy tűnt, mint akit ez a tény kicsit is zavarna, hogy a tánctudása hagy még maga után kívánni valót. - Ellenkezőleg. Akarta. Élvezte. De azokban a mozdulatokban nem igazán tudott volna hibát véteni, hiszen egyik sem volt előre betanult. Persze azok is mennek, a karót nyelt táncok, mondjuk. De semmit sem szeretek túl komolyan lenni. Komolyabban, mint magát a látszatot. Nem is volt még soha szükségem ennél többre. Most itt fenn tartok gy bizonyos látszatot, mert ha valóban mindenben őszinte lennék vele szemben, amit maradéktalanul megérdemelne, ami után meglepő módon képes megbízni bennem más lányokkal ellentétben - szintén érthető és nem meglepő módon - akkor minden bizonnyal nem töltötte volna az éjszakát a lakásomon. De azzal is számolnom kell, hogy ha egyszer kiderülni fog az igazság, hogy mindvégig csak hazudtam azért, hogy a közelemben tartsam többé sosem fog megbízni bennem. Mint midig most is önző módon viselkedem és csak azt nézem, hogy nekem hogyan kényelmesebb. Mert nem tudom elfogadni a tényeket, hogy nincs esélyem. Ez nem lehet ilyen egyszerű. Az első nő, akit képtelen vagyok elengedni... Ami nekem elméletileg könnyedén menne. Egyetlen vállrántással, hogy menj csak.
- De még akkor milyen rémült lett volna, ha ténylegesen egy idegen pasas mellett ébredt volna. - Azt viszont már nem engedhettem meg. Most már nagylány. Azt tesz, amit akar, azzal akivel akarja, ott ahol akarja, akkor amikor akarja. Nincs beleszólásom. Ez amolyan kompromisszum kettőnk között, hogy addig kimaradunk egymás magánéletéből, amíg az lehetséges. De mindeddig még nem fordult meg a fejemben, hogy kikérném a véleményét a jelenlegi helyezettel kapcsolatban. Ismerem már, ismer már... És tudom, hogy rendkívül mulatságosnak találná a kínjaimat, miszerint csak azt a lányt nem kaphatom meg, akire eddig a legjobban vágytam. A húgom ezen biztosan jól szórakozna. De ennyire azért sosem voltam jó bátyja. Legfeljebb mikor valakinek ki kellett ütni a fogait. Mert azokban a szituációkban mindig helyet álltam.
- Az attól függ... Jó a megfigyelőképességem. Ha jobban körbenézel a lakásban találni fogsz közös képeket. A nappaliban is van egy... Nálad nem láttam, egyet sem, sehol. A szobádban, a nappaliban. - De ami még nyilvánvalóbbá tette, hogy a családi fotókon egyáltalán semmi jele annak, hogy lenne testvére. szóval, mivel nincs okom azt feltételezni, hogy kitagadták valami oknál fogva, így azt gondolom, hogy egyke.
- Nem leszek hálátlan. - Normális esetben ilyenkor valami pikáns desszertre kellene gondolnunk mindkettőnknek, amit csakis kettesben lehet megízlelni többnyire a hálószoba falai között. De most kénytelen leszek beérni valami szokványos édességgel.
- Örülök, hogy ízlik. - Nos, nem vagyok egy mesterszakács, de egy reggeli elkészítése még sosem fogott ki rajtam. Bár meglehet, hogy az egy kezemen megtudom számolni eddig hány lánynak készítettem reggelit illetve hogy mennyi nő élvezhette egészen eddig a társaságomat.

Tárgy: Re: Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam 04.10.13 7:37

Nem azért állítom magamról, hogy nem tudok táncolni mert azt várnám el, hogy Adam vitába szálljon velem és azt hajtogatná, hogy igen is jól táncolok meg minden. Mert én tényleg bénának érzem magam és nem nagy szám ha egy szórakozó helyen tudom magam riszálni, attól még nem tudok táncolni.
- Tudom magamról, hogy nem táncolok jól, de amikor iszok valahogy ez sosem tud zavarni. Szóval ezért nem tűnhetett akkor úgy, na meg mikor láthattad a kis műsoromat akkor sem voltam túl józan már, hiszen máskülönben nem is énekeltem volna. - Ennyire egyszerű lenne a magyarázatom. Szerintem mindenki jobb táncosnak hiszi magát, ha van benne elegendő alkohol. Olyankor mindenki felszabadultabb és gátlástalanabb. Remélem azért nem táncoltam vele túl ribancosan az este.
- Tudom nem hangzik túl biztatóan, de szerintem azóta már megtörtént vele az igazi rémület. - Ki ne ébredt már fel egy átszórakozott este után egy teljesen vadidegen férfi mellett? Még velem is előfordult egyszer, még nagyon régen. Viszont semmire sem emlékszem és lehet, hogy csak aludtunk, de nem érdekelt annyira, hogy felkeltsem az illetőt és megkérdezzem tőle, mert mások is voltak a lakásban akik velünk tartottak mikor a szórakozó hely bezárt és mi pedig tovább akartunk szórakozni.
- Még időm sem volt körbenézni és talán nem meglepő, hogy másnaposan nem a legjobb a megfigyelőképességem. De aztán ígérem megnézem a nappaliban lévő képet, mert kíváncsi vagyok a húgodra. - Szóval akkor Adam volt a nagy és felelősség teljes testvér. Néha jól jött volna, ha nekem is lett volna egy ilyen bátyám. Tőle jobb férfit keresve sem lehetne találni, annyira más mint a többi.
- Ahogy én sem. - Nem szokásom csak úgy mosogatni, főleg másoknál nem, de tényleg nem esne nehezemre ennyit megtenni érte, ezek után. Vigyázott rám részegen, majd a kanapén aludt mert elfoglaltam az ágyát, most az egyik ingét eltulajdonítottam, reggelit készített nekem és még haza is fog vinni. Eddig hol bujkáltak az ilyen férfik? Talán én sem lennék ilyen, ha már előbb találkoztam volna vele.
- Köszönöm Adam, minden nagyon csodás volt. - Miután tele lettem a tányéromat betettem a mosogatóba, közben oda mentem Adam mellé aki még reggelizett. Átkaroltam a vállánál fogva és ahelyett, hogy kihúznám magam a munka alól, el sem hiszem mit kéredztem.
- Mivel a te inged van rajtam, ezért kellene egy kötény, szóval találok valahol? Mert kellene a mosogatáshoz. - Elképzelhetetlennek tartom, hogy Adam kis köténykében szokott mosogatni, ha egyáltalán csinál ilyet, de azért mégis csak nem akarom az ingét véletlenül összecsapkodni, ezért kell egy kötény, ami mellesleg rajtam is rémesen áll.

- Én azért mégis csak örülök annak, hogy láthattam és akkor már szerencsésnek is érzem magam, mert gondolom nem állnak tucatnyian mellettem a sorban. - Felettébb szórakoztatónak találtam. Sőt mi több, elnéztem volna még néhány röpke percig. Azt hiszem túlságosan hamar buktattam le magam, hogy jelen vagyok és mindent láttam. Mert olyan önfeledt volt és felszabadult, hogy vétek is lett volna megzavarni ebben. Láthatóan kiválóan érezte magát és csöppet sem zavarta, hogy nem tud táncolni vagy énekelni. Egyébként pedig véleményem szerint kifogástalan műsorban volt részem. Semmi kivetnivaló sem volt benne... És gondolom nincs az a férfi, akinek ne csurranna el a nyála utána, ha láthatták volna. Talán nekem sem kellett volna sok ahhoz, hogy többet is eláruljak magamról mint kellene. Mert azzal, hogy végig hazudok csakis neki teszek jót. Na persze, azt hiszem még soha életemben nem voltam ennyire önző. Mert jogában lenne tudnia, hogy számmora ez mindig is több volna annál, mint amit elhitetünk kettőnkkel.
- Abból kifolyólag, hogy nem keresett fel, hogy helyretegyem az illetőt gondolom egyedül is jól megtudta oldani a kialakult helyzetet. - Nagylány már. Eltudja dönteni, hogy mit akar és mit nem és ha valaki ezt nem képes felfogni... Nos, azokra az esetekre pedig itt vagyok én. Végül is nekem se kellett senki, hogy megtanítsa hogyan legyek nagyfiú. Így neki sem kellett fogni a kezét, szerencsére. Elég kínos lett volna ha éppen hozzám fordul a kérdéseivel, amelyekből néhányra bizonyára tudtam is volna a választ, de akkor is... De akkor is örülök, hogy nem kellett tudomást szereznem a nagy estéjéről.
- Csupán megjegyeztem. - Ő szerette volna tudni, hogy miből jöttem rá olyan könnyedén, hogy egyedüli gyerek a családban. Én pedig csak tudattam vele bővebben az álláspontomat. De persze érthető... Most van itt először nem épp a legjobb formájában. Világos, hogy ilyenkor nem a megfigyelőképességire támaszkodik, inkább arra próbál meg összpontosítani, hogy ne dobja ki a taccsot és hogy a reggelije is a helyén maradjon. Mert egyikünk sem örülne kimondottan ha emiatt még takarítanunk is kellene.
- Igen, a konyhapult alatti kis polcon, azt hiszem. - Fordultam felé egy halvány mosollyal az arcomon miközben egyik kezemmel végigsimítottam karján. Egyébként pedig fogalmam sincs. Nem igazán mondható el rólam, hogy jó szokásaim közé tartozik a mosogatás, de elméletileg ott kellene lennie.
- De arról már most tegyél le, hogy ráveszel, hogy törölgessek. Egyébként sem kell... Később majd ha minden megszáradt gyorsan elpakolom. - Nekem már az is bőven elég, hogy elmosogat, tényleg. Eddig erre még valahogy egyetlen nő sem akart vállalkozni egyik csodás reggelen sem. nem mintha annyira bánatos lettem volna emiatt. Némelyiktől jobb is volt mihamarabb búcsút venni, nemhogy még marasztaljam és reggelit csináljak neki. Néhányszor előfordult már, de nem túl sokszor.

» Adam & Blanca
» Adam & Blanca
» Adam Sherwood
» Adam Fell
» Blanca & Adam

Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam

Akié a választás, azé a gyötrelem ~ Blanca & Adam

Similar topics

Similar topics