Mikor megszülettem, a világ még nem tudta mire számítson… de a szüleim se. Azt tudták, hogy fiuk lett… apu kislányt szeretett volna – de igazából soha nem heverték ki a traumáját annak, hogy én létezem. Szóval megszülettem, és már akkor is inkább nevettem, mint felsírtam volna. Konkrétan képen röhögtem az orvost, mosolyogtam apámra, és örültem anyámnak – ha perverz akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy igazából örültem azoknak a didkóknak, amit megpillantottam, és amik hosszú hónapokon keresztül tápláltak. Uraim, lássuk be, a férfiak mellfétise az anyák miatt van, ezért se tudjuk levenni róluk a szemünket és csak szopkodnánk őket éjt-nappallá téve. De én ennyire perverz nem vagyok, vannak perverz gondolataim, de nincsen fájdalom vörös szobája a kis garzonomban. El se férne! Rendes zsidó gyerek vagyok! Bár nem gyakorlom a vallást, és nem annyira szeretem a zsidó ételeket, de a hajam és az orrom letagadhatatlanul az! A lényeg, hogy megszülettem, felcseperedtem – valahogy -, sok fejfájást okozva a szüleimnek, majd az általános iskola után, művészeti gimnáziumba mentem. Mert azt hittem tudok rajzolni, bár ha azt nézzük Picasso mit művelt, vagy még jobb példa, Pollock mit tett a vászonnal, tudtam én is alkotni szép dolgokat, de ami talán furán hangozhat, imádtam kerámiázni, és nem a Ghost miatt! Persze próbáltam én mindent, rá akartam jönni miért vagyok a földön! Mindig abban a hitben éltem, hogy mindenki okkal születik meg, és gondoltam én azért, hogy a leendő Miss America legyek! Csak viccelek! De próbáltam hangszereken is játszani… tudok zongorázni, ezt nem mindig hangoztatom, mert akkor a nők túl sok mindent képzelnek a dolog mögé, és én nem vagyok egy Edward Cullen! Szóval valami csak ragadt rám a gimiben, de mikor ott voltam, hogy egyetem, rá kellett döbbennem, hogy köcsögök készítésével elég unalmasak lennének a napjaim. Szóval ráböktem egy egyetemre, na jó… tetszett a filmművészet, azzal lehetett igazán maradandót alkotni, és mikor életem első pornófilmjébe botlottam tizenévesként, rájöttem, hogy ez érdekelne! Érdekelne, hogy lehet olyan filmet csinálni, amikkel milliókat fel lehet izgatni! Persze nem tetszett a sok nyakatekert dolog, én egyszerűbben gondolkodtam, a nőket akartam megszólítani, hisz ők is néznek pornót, de őket más izgatja fel, mint egy férfit (valljuk be, nekünk elég egy meztelen nőt látványa is és készen állunk!). Szóval filmművészeti egyetemre mentem, közben utazgattam, bejártam LA-t, voltam Cannes-ban, és Velencében is, mindent meg akartam tudni, hogy a filmművészetnek megfelelő legtökéletesebb filmet megalkossam. Nem is kellett sokat várni, amikor egy kísérleti alkotásom megszületett, amiben az első barátnőmmel szeretkeztünk. Bevallom, nem igazán voltam józan, hisz ki akarná megörökíteni az első együttlétét! Még az a szerencse, hogy a csaj képben volt, tapasztaltabb volt, és kissé furcsa… nem olyan Cronanberg-i szinte, és nem is Burton-sen, csak kissé fura volt, de megszeretettet velem a szexet és olyan dolgokat tanultam meg tőle, amin manapság is elpirulok és mellesleg amiket a könyveimben is leírok. De hogy is lettem erotikus könyvíró?! Pont úgy, ahogy elterveztem, hogy a nőknek gyártok pornó filmeket… rá kellett jönnöm, a nők jobban szeretik olvasni, mint nézni az ilyet, és mivel az írás nem olyan nehéz dolog – gondoltam – megírtam a kisfilm után, viszonylag sok tapasztalattal a hátam mögött, az első könyvemet, ami még a szürke nyakkendős fazon történetét is lesöpri a mai napig a listákról. Majd jött még egy könyv és egy újabb, filmek… én meg élvezem az életet.