Nem mondhatnám, hogy számítottam rá vagy éppen beterveztem volna, hogy majd egy jó kufirccal fogjuk a balhét félbe szakítani. De egyszerűen másra sem tudtam gondolni fölötte támaszkodva, hogy megdugjam és végre kiadjam magamból a hetek óta felgyülemlett feszültséget. Lehet nem így kellett volna "megvitatnunk" a problémáinkat, de határozottan segített abban, hogy higgadtabban gondolkodjak. Nem mondom, hogy ezzel mindent a szőnyeg alá söpörtünk, nem, bennem ugyanúgy megmarad egy tüske, ami mindig szúrni fog, hogy figyelmeztessen vakon nem lehet bizalmat adni senkinek sem, még annak sem, akit nagyon szeretünk. Mire Simon visszanyeri a bizalmamat eltelik egy kis idő. Felépíteni egy várat hosszú idő, de lerombolni percek alatt le lehet. Megadom neki az esélyt arra, hogy jóvá tegye, nem is tudnám nem megadni neki a lehetőséget. Aztán meglátjuk él-e vele vagy sem.
-Rám küldesz pár embert a girnyó haverjaidból vagy azokból akiket felvittél a lakásunkba? Mert szerintem egyik sem az a kategória amelyik felveheti velem a versenyt. - Lehet, hogy nem vagyok egy kész izompacsirta, de tudom hol fáj a legjobban és a katonaságnak hála, tudom mi az az önvédelem és a támadás is. Az Én arcomon is ott a vigyor természetesen, Én is csak poénnak szántam az egészet, tudom nagyon jól, hogy nem verne meg, nem veretne meg és még csak gondolni se gondolna rá....vagy azt azért még lehet.
-Én tanuljak meg főzni? Asszony, hazákat, otthonokat, védteleneket védelmeztem és még Én tanuljak meg főzni? - Röhögöm el magam a képtelenségen, egyikünkből sem lesz mesterszakács annyi szent.
-Amúgy meg ne panaszkodj, lehet kaját is rendelni, kevesebb vele a fáradtság. - Vonom meg a vállam, Én aztán nem főzök, nekem megfelel a mirelit, a rendelt agy bármiféle kaja, de nem fogok egy konyhában rohadni az is biztos.
-Nos, bekapnám szívesen.. - Kacsintok vigyorogva. Mi tagadás, egyetlen egy alkalom semmit sem ért, bennem azért még bőven akad késztetés rá. Pár napra igazán itt maradhatunk, senki nem hiányolna minket és mi sem senkit, csak bezárkózunk és lepedő akrobatikázunk. Nekem ez lenne az ideális időtöltés. Jobb, mint azon agyalni mi lesz, ha kiherélnek a kedves szülei.
-Simon, te naiv, nézni egy dolog, csinálni egy másik, a szüleid nem fognak repesni attól, hogy a drága fiúk meleg kapcsolatban él egy lecsúszott, csóró, dezertált katona gyerekkel. - Fintorodok el. Még, ha gazdag volnék, sikeres meg egyebek, szerintem csak az egyik herémet tépnék le, így viszont esélyes, hogy a farkamnak is annyi meg a fejemnek.
-Mondtam, hogy költözz ide? Ez az Én személyes férfi lakom, ha elegem lesz belőled ide jövök. - Röhögtem fel. Igazából örülnék, ha nem kellene visszamennünk abba a lakásba. Szerintem egy cseppet kiakadnék a szoba láttán, egyelőre nem tenne jót ott tölteni akár egy percet is, ezt megérthetné. Ha megakarok neki teljesen bocsátani, akkor kell nekem még egy kis idő. Nem tudom mégis mennyi, de kell. Addig pedig jó volna, ha itt lenne velem, nem mondom ki, de borzasztóan hiányzott, az, hogy csak itt van, hallom a hangját ahogy üvöltözik velem, ahogy megdobál kanalakkal és csapkod-vagdal, nos igen, feltörnek belőlem a kellemes emlékek. Hahaha.
Az ölelés, a csók.. a nyalás...hmm..begerjesztett egy kicsit.
-Hát jó, kell is majd a jutalom, meg kényeztetés mert apád a tökömet is letépi. - Vigyorogtam, rendben, ezzel bele is egyeztem. Visszacsókoltam kissé hevesebben majd hagytam, hogy ellépjen mellőlem.
-Örülök, csak hát..ez nem egy szimpla bemutatkozás lesz, képzeld csak el. - Szerintem tankkal megyek, tuti, ez most már fix.
A hűtőben matatása igazán kedvező helyzetet adott számomra és mögé lépdesve lassan végig simítottam a gerince mentén.
-Hmm..Én is éhen halok.

Ben a saját idiótaságának köszönheti, hogy körözik. Kibírhatott volna még egy évet. Örülök, hogy itt van, hát hogy ne örülnék? Csak most nem élhetünk nyugalomban tovább, mert akármikor beállíthatnak hozzánk a zsaruk, vagy nem tudom kik szokták keresni az elveszett katona  báránykákat. Szerinte nincs semmi közöm se hozzá, se a dolgaihoz. Magamban azért aggódhatok. Nem tudom, hogy ezért mennyit kaphat. Lehet, hogy nem is kell dutyiba mennie, mert megfojtom még azelőtt, hogy rátalálnának. Nem bírnék ki újabb éveket nélküle. Melvin is már tiszta depressziós lesz, amiért Ben egyszer van, egyszer nincs. Igaz, a tengerimalacok memóriája nem valami jó, lehet hogy már nem is emlékszik rá.
Ha nem vigyorogna, azt hinném hogy gúnyolódik, mert a lakásos rész nekem annyira nem vicces. Meg ha most ebbe belemegyek, a végén besértődik mert idegen csávókról beszélek, akik a házunkban voltak.
- Akiket felvittem, ők egyáltalán nem voltak girnyók. És vannak izmos haverjaim, csak te őket nem ismered. - Eh. Csomó embert ismerek, de ne mutatok be neki mindenkit. Isten ments. Ben régen is nagyon ügyesen kombinált, és így, hogy elvesztettem a bizalmát, ki tudja milyen összeesküvés elméleteket gyártana abban az okos kis buksijában.
- Te vagy a legjobb. - Felesleges a farokméregetés, Ben mindenkin túl tesz, nekem ő tökéletes. Könnyen barátkozom, nem meglepő hogy nem csak három haverom van. De ennek meg van a maga hátránya is, mivel ezek a barátságok eléggé felszínesek. Úgy egy-két ember lehet, akiket a barátaimnak mondhatok.
- Asszony?! -Horkantam fel ezen a felháborító megnevezésen. - Összekeversz valamelyik kurváddal, akiket nem rég dugtál meg. - Pff és még röhög is. Na jól van ám! Asszony. Eh. - Kettőnk közül te vagy az, aki nem gyújtaná saját magára a konyhát. Szóval igen, megtanulhatnál főzni. Aj már, nem ér ezzel jönni. Csomó katona ért ehhez. - Nem mintha én ismernék más katonákat.
- Ah, de én azt akarom enni, amit te főzöl. Épp romantikus próbálok lenni. - Igaz, tudunk rendelni rendes kaját is, nem csak kínait meg pizzát. Erre én miért nem gondoltam a három év alatt? Hehe.
- És mi tart vissza? - Vigyorogtam vele együtt. Rajtam van a boxerem, de ezt gyorsan le lehet venni. Ben már vagy egy órája meztelenkedik, és eddig csak egy meneten vagyunk túl. Öregszem? Bármikor bekaphatja, én nem ellenkezem.
- Nem is kell, hogy örüljenek neki. Elég az, ha tudomásul veszik. És nem mondjuk el nekik, hogy katona voltál. Köröznek, ne légy hülye. Az én pénzem a te pénzed is, nem vagy csóró. Mellesleg az egyik nővérem faszija pincér, és a szüleim nem szóltak érte. Attól még, hogy gazdagok, nem görények. Most már tényleg elég a hisztiből. Inkább téged kéne asszonynak hívni. - Nem kéne ennyire paráznia. Miatta csinálom, erre meg ő az, aki ellenkezik. Házsártos vénasszony, semminek sem tud örülni.
- Felőlem, legalább tudni fogom, hogy hol keresselek. - Nem is akarnék ideköltözni, ezért lenne jó, ha minél hamarabb haza húznánk. Jó ez a lakás, szép meg minden, de a mi házunkban azért mégis jobb. Nagyjából elpakoltam mindent, az ágyon kicseréltem a lepedőt és takarót, de még a párnákat is.
- Majd szépen visszaragasztom a számmal. - Milyen hevesen csókol. Ben nem bír a vérével. Mondjuk nem is azért csináltam az előbbieket, hogy ácsorogjon egy helyben.
- Kikészítesz. Ha akarod hívhatom a tesóimat is, ők oldani fogják a feszültséget. - Szerintem ők megértőbbek lesznek, mint anyámék. Meg most mi a baj azzal, hogy Bennel vagyok? Egyedül az aggaszthatja őket, hogy nem lesznek unokáik. Hát bocs. Van még két gyerekük, majd onnan fog érkezni az utánpótlás. Nem a szemük láttára fogok lovagolni Ben-en. Nem szólhatnak egy rossz szót se.
Kotorásztam a hűtőben, bár nem volt sok fognivaló. Szalámi. Piák. Ben mit evett az elmúlt hetekben? Az ujjait?
Elmosolyodtam, ahogy végig simított a hátamon. Felegyenesedtem, aztán felé fordultam. A hűtő ajtaját nem csuktam be, mert majd tényleg akarok enni. Csak na.
- Egyél. - Suttogtam a fülébe, miközben hozzá simultam és végig simítottam a kezemmel az arca azon részén, ahova a fakanalat hajítottam. - De nincs sok kaja, mert még mindig nem tudsz bevásárolni. Asszony. - Vigyorogtam rá, aztán visszafordultam a hűtőhöz, hogy kivegyem a szalámit.

Tisztában vagyok vele, hogy az Én saram amiért köröznek, de ha ott maradék még addig, amíg kötelező akkor Simon lehet nem csupán megcsal, de már valaki más jegyese is lenne...azt pedig nem tudtam volna elviselni. Megcsalt, az egy dolog, valahogy túllendülünk rajta azt hiszem, de ha valaki eljegyzi, vagy elszereti...azon már segíteni nem lehet, márpedig még a tudat is fáj.
Most lehet úgy gondolja maradnom kellett volna, de ha maradok akkor biztos vagyok benne, hogy később a szememre hordta volna, hogy túl sokat voltam távol..ehh..hát igen, valahogy ez egy megoldatlan helyzet.
-Még jó, hogy nem ismerem őket, ne koslasson senki sem utánad. - Mormogom. Simon nem kimondottan az az izmos fenegyerek, de karakteres kisfiús arca meg egészen jól kidolgozott teste nem igazán a van sem nők sem férfiak ellenére, tudom, nekem is baromira bejön, na persze, Én nem csupán a testét tartom tökéletesnek, ilyen ez a szerelem, hiába egy házisárkány, szeretem.
-Tudom, hogy a legjobb vagyok. - Kár is lenne tagadni, talán nem éppen vagyok a legjobb az érzelmekben, vagy éppen a társalgásban, de jól nézek ki, jó vagyok az ágyban és verekedésben sem az utolsó.
-Nem, nem keverek Én senkit sem senkivel, tudom mit mondtam. - Na persze, majd Ő büntetlenül vághat a fejemhez fakanalat meg ordítozhat velem, ha már ennyire tudja milyenek a konyhai eszközök neki is állhat főzni.
-Hát nem hiszem, a katonák nem főznek hanem lőnek, szerintem felcserélted a kettőt. Főzzél te aranyom. - Fuhh, ezért a szóért jobb ha gyorsan menekülőre is fogom még a végén megtalálja a henteskést és lenyisszantja a tököm bármennyire is fogja ezt utána bánni.
-Sok minden visszatart, kedvlohasztó, ha neki állsz fakanalakkal dobálni. - Vonok vállat majd kicaplatok a konyhából és magamra kapom a nadrágom meg egy inget.
-Te se virulnál, ha még élne apám és elé cibálnálak mondván családi bemutatás, helyből szitává lőtt volna még engem is. - Számomra a jó szülő olyan fogalom aminek nincs magyarázata, az én szüleim tökéletes fiút akartak maguknak, nem jött össze így nem is igazán foglalkoztak velem. Ezért hát bocsánat, ha nem tudom elképzelni hogyan fogadnák a helyzetet az Ő szülei.
-Szóval számítasz rá, hogy megfogok orrolni rád. - Ez már jócskán bizalomgerjesztő...pech, hogy tudom mi ha jóban vagyunk is cibáljuk egymást, így szokott ez lenni. Legalább nem fásulunk bele a kapcsolatunkba.
Elhessentem a szavait, most nincs kedvem felizgulni ha már felöltöztem, majd úgy 5 perc múlva talán.
-Mindegy kiket hívsz, nem leszek egy közkedvelt személy. - Közkedvelt? Enyhén fogalmaztam.
Hiába simítok végig a gerincén hívogatóan most láthatólag semmi kedve a hancurhoz, remek, na mindegy, akkor majd később, egyszer úgy is bedől..szó szerint is meg képletesen is.
-Nem vagyok olyan válogatós, mint te, míg katona voltam, volt hogy napokig nem volt ellátmány, ne finnyázz. - Nekem a sör és a szalámi is egyfajta kaja, na meg a kenyér ha hozzá tesszük, Simon kicsit jobb dolgokhoz van szokva, mondjuk ezért nem hibáztatom.
-Rendelj valamit, ha nem tetszik az étlap. - Régen ettem mondjuk főtt kaját, azt se tudom már mi az.

Én ha beállnék a seregbe, öt perc után meghalnék. Lelőnének, rálépnék egy taposóaknára, vagy egyszerűen csak kurvára bénáskodnék, és saját magamat lőném le véletlenül. Ben valamivel ügyesebb nálam, és életrevalóbb is, de rohadtul féltettem. Ő az a tipikus hősködős típus, ami részben jó, de részben meg még több aggodalomra adott okot. Most meg körözik. Öt év múlva már teljesen ősz leszek, ez fix. Ben a sírba visz engem.
- A haverjaim, és nem a kúrótársaim. Nem koslatnak utánam, te hülye. - Megforgattam a szemeimet, sejtettem hogy így fog reagálni. Oké, ha féltékeny akkor tudom, hogy törődik velem és szeret, de amit ő szokott csinálni, az már sok. Én is szoktam féltékenykedni, de nem olyan mértékben, mint ő. Greg az egyetlen közös haverunk, vagyis...volt a közös haverunk. Érthető, hogy most még jobban kibukik, ha szóba kerülnek a haverok. De ha ilyen extra-féltékeny üzemmódba fog váltani, én felkötöm magam. Minek képzel engem? Nem szopok le mindenkit aki hozzám szól. Ben mégis valami escortnak tarthat, a féltékenykedéséből ítélve.
- Dehogynem... - Nem csak én tartom őt a legjobbnak, hanem ő is saját magát, de ennek ellenére nem látja, hogy farkam van. Nem vagyok asszony!
- Nem is úgy értettem, hogy akkor főznek, amikor a fronton vannak. Hanem amikor már dezertáltak. Benjamin! Még egy ilyen becenév, és komolyan be fogom verni a képed. - Vágtam oda neki mérgesen, a fogaimat csikorgatva. Aranyom?! Egyre jobb. Tudja, hogy kikészítenek ezek a megnevezések. Phú.
- Hmm...én nem úgy látom, hogy le lennél lohadva... - Nevettem fel hangosan, aztán duzzogva figyeltem, ahogy bemegy felöltözni. - Most miért? - Jó volt nézegetni...sebaj, azok a ruhák könnyen leszedhetőek.
- Te sose mutatnál be senkinek. - Mondtam kissé csalódottan. Sose volt normális családja, de ha mégis az lenne, belőle nem nézem ki, hogy elvinne hozzájuk. Ami nem baj, csak...mindegy, leszarom. Én is csak azért csinálom, hogy neki bizonyítsak.
- Mindig eljátszod, hogy mérges vagy rám, csak azért, hogy utána keményen megbaszhass. - Vigyorogtam rá kajánul. Hát most na, ez így van. De nincs ellenemre. A szép szavaimra nem reagált, de ettől csak még jobban vigyorogtam.
- Nem érdekel. Megyünk és kész, téma lezárva. - Nem lesz semmi baj, Ben csupán rémeket lát. Hadd ismerjem már én a saját szüleimet! Beszarok rajta, komolyan mondom. Rinyál, hisztizik, de az nem esik le neki, hogy miért csinálom, miért erőltetem ennyire. Szeretném, ha a család része lenne, ergo tényleg komolyan gondolom vele a dolgot. Nem kockáztatnék, ha Ben nem jelentene nekem semmit.
- Szóval mostantól ez lesz? Ha felhozok valamit rögtön jössz azzal, hogy jaj neked bezzeg milyen rossz volt a seregben? Mi vagy te, egy kilencven éves öreg néni? Bezzeg az én időmben...eh. Kislány. - Fejbekólintottam a szalámival, de nem durván. Szeretem piszkálni, aranyos mikor bemorcul. A kislányozást meg megérdemelte azok után, amiknek mert nevezni.
- Oké. - A szalámit a pultra dobtam, a lábammal belöktem a hűtő ajtaját, aztán erősen rámarkoltam Ben farkára, a gatyáján keresztül. - Már meg is van, hogy mit szeretnék rendelni. - Nyaltam meg vigyorogva a számat, majd a másik kezemmel letéptem róla az inget. A kis gombok ezer felé szóródtak szét, de nem érdekelt. Az ő lakása, maga mondta, majd ő összeszedi őket. - Hmm..valami nagyobb kéne a szaláminál. - Bekaptam a fülcimpáját, amit kicsit meg is szívtam, és utána megcsókoltam a szöszit. - Szeretlek. - Tettem hozzá halkan.

Ha már katonának álltam, hát tettem amit mondtak, nem ellenkeztem és néha ugyan a saját fejem után mentem, de igyekeztem nem elveszíteni az életem, mert Simon a halálom után is megfojtott volna, mert elhagytam. Bár úgy teljesítettem ahogy elvárták apám még így is gerendát talált volna bennem.
-Te vagy hülye, nem látod magad? Minden épeszű fasz utánad fordulna te idióta! - Morgom. Hát nem látja magát? Ha lehetne éjjel-nappal az ágyban lennék vele és el sem engedném, számomra nincs tökéletesebb ember nála. Én tisztában vagyok vele, hogy mennyit ér, szerintem ezzel mások is, az a gerinctelen Greg is látta és ki is használta.
Oké, szokásom túlzásba esni, ha róla van szó, ha nem lenne büntetve az emberek ketrecbe zárása akkor már rég megtettem volna Simon-nal csak, hogy még véletlenül se pillantson rá senki.
-Mostanában nagyon fusztrált vagy, feltűnt? - Na persze még most is csak heccelem, Édes amikor ennyire dühös, könnyen ki lehet hozni a sodrából, egyetlen egy becenév vagy bármi és már füstölög. Néha elgondolkodom azon, hogy vajon minket mi hozott össze? Mert, hogy a harmónia nem, az is biztos.
-Úgy mondod ezt mintha bármikor is le lennék lohadva a közeledben. - Kacsintottam rá, majd bementem magamra kapni egy öltözet ruhát, persze ez semmiben nem akadályoz meg, ha akciózni akarunk, nos, egy perc és lekapom magamról, viszont nem járkálnék meztelenül egész nap bármennyire is látom, hogy ez felizgatja Simont.
-Csak. - Szólok ki a szobából aztán felöltözve térek vissza hozzá. Nem kell nekem mindenre magyarázattal szolgálnom.
-Ha volna kinek már a legelső alkalommal bemutattalak volna te kis hülye, szerinted szégyellem Én, hogy beléd estem? Nem, de az anyám egy hülye picsa, azonnal istenkáromlásról hadoválna, esélytelen, Ne hidd azt, hogy nem akarnálak bemutatni, ha akarod a világnak szét kürtölöm, hogy szerelmes vagyok beléd. - Mi sem egyszerűbb, ha erre kérne habozás nélkül megtenném, nem érdekelnek mások sem a véleményük. Mindenkinek alanyi joga azt szeretni, akit akar. Megkövezni másokat csak mert a szerintük felállított normált nem követik? Undorító. Mindenki olyan amilyen, vannak seggfejek, idióták, szerények, viccesek és vannak melegek, biszexek stb stb...ezen túl lehet lépni, a normális ember képes rá a többi meg idióta.
-Nem csak eljátszom, valóban tudok rád mérges és dühös is lenni. - Ha csak eljátszanám, de nem, igen sokszor szalad fel bennem a pumpa tőle.
-Rendben, megyünk. - Emelem fel a kezem megadás gyanánt. Csak túlélem, a háborúnál csak nem lehet rosszabb, bááár, na jó, ebbe így inkább bele sem gondolok.
-Ja, akkor mától hallgatok, mint a sír. - Szalutáltam már csak azért is, igen, tudok duzzogni. Simon viccelhet a sereggel, amennyire jól esik neki, de nem tudja ott mik mennek, semmit sem tud. De akkor ezzel nem fogok pedálozni.
Eléggé meglepett Simon hirtelen váltása és persze az ahogy a farkamra markolt, fel is nyögtem azonnal, nem nehéz, ha úgy duzzad a farkam, mint valami vulkán.
-Azt hiszem sikerült valami nagyobbat találnod...- Sóhajtottam, nem igazán fordul elő, hogy Simon uralkodna rajtam, de ha igen, azt rohadtul élvezem, teljesen más megvilágítás, élmény és izgalom.
Tetszett ahogy megszabadult az ingemtől, ha lehet akkor még inkább felizgatott, bár ennél jobban...hát nem is tudom, hogy lehet-e.
Nyögtem halkan ahogy eljátszadozott velem a csókot pedig hevesebben viszonoztam, érékien, bár az irányítást nem veszem át, az most az Ő kezében van...szó szerint.

Csak pár haveromat ismeri Ben, mert nem szívesen mutatok be neki idegeneket. Pláne nem csávókat. Nálam nehéz féltékenyebbnek lenni, Ben mégis simán leköröz. És most már azzal se jöhetek, hogy "hol a bizalom, mikor tettem én bármi rosszat?" Eh. Mindegy, legyen bármennyi is féltékeny, én mindig imádni fogom. Hülye kis paranoiás szőkeség.
- Tudom. - Vigyorogtam rá elégedetten, bár tudom, hogy ezt ő nem tartja viccesnek. - De nem érdekel, ők a haverjaim, nem úgy néznek rám. Már azért sem, mert a nagy részük heteró. Ben, nem mindenki engem akar megkúrni. De ha már itt tartunk, rád is tapad a nép. Ennyit erről. -
Én tökéletesen tisztában vagyok magammal, de azért az nem igaz, hogy mindenki engem akar. Először is, léteznek heterók, szóval a "mindenki" kilőve, másodszor, nézhetek ki én kurva jól, ha valakinek nem vagyok az esete. Harmadszor, ha tetszem is valakinek, nekem Ben kell és nem más. Ő neki is sokan örülnének, szóval maradjon csöndben.
- Mert kikészítesz, és kanos is vagyok. - Válaszoltam neki teljes komolysággal az arcomon. Mindig piszkál. Amúgy ja, tényleg kanos vagyok, ma még csak egyszer kúrtunk. De az az egy is rohadt jó volt. A kikészítést meg már nem is kéne említenem, ez hozzátartozik a Ben-csomaghoz.
- Hmm. - Igaz-igaz. Mély bánatomra bevonult felöltözni, pedig olyan jó volt nézegetni. Ajánlom is neki, hogy az én jelenlétemben ne lohasgasson. De más jelenlétében nyugodtan megteheti, csőt, kötelező. Nem kaptam magyarázatot arra, hogy miért foszt meg ettől a szép látványtól. Szomorúan lebiggyesztettem a számat, de mondjuk imádok vetkőztetni. És ő eltépte a cuccaimat. Most visszakapja.
- Naaa, ne vedd ennyire komolyan, megértem, hogy miért nem vittél el oda sosem. Én is csak most hoztam fel a szüleimet. Kürtölés helyett megteszi az is, ha nem döntesz meg másokat rajtam kívül. - Kellett nekem hangosan gondolkodnom. Miről beszélek? Eddig nem akartam, hogy rájöjjenek arra, hogy kivel vagyok együtt. A bemutatósdi eszembe se jutott, most meg azt fogja hinni, hogy érdekel. Hát..érdekel is, de már mindegy. Én mutatom be őt az én családomnak.
- Részletkérdés, az számít csak, hogy utána mit kapok. - Igen, tud rám dühös lenni, de nem sokáig. Szeretem kiengesztelni, amikor duzzogni támad kedve. Olyan, mint egy tüskés gömbhal, ami felfújja magát. Ben-hal. Jól hangzik.
- Ezaz! - Ujjongtam hangosan, és adtam neki egy gyors csókot. Nekem van a világon a legjobb meggyőzőképességem! Há! - Jó lesz. - Vagy nem, ez majd kiderül. Fogadok, hogy a nővéremék első kérdése az lesz, hogy ki a passzív, meg hogy beöltözünk-e lányoknak.
- Nem ezt mondtam, gömbhal. - Neki nem meséltem erről az új elméletemről, így azt se tudja miről van szó..nem baj. A szalutálást nem tudtam hová tenni, csak nagyokat pislogva néztem Ben-t. Nehogy most morculjon be.
- Igen, látom...érzem.. - Már most milyen kemény, ettől én is felizgulok. A nyögésén és a sóhaján elmosolyodtam, miközben a tenyeremmel dörzsölni kezdtem a növekvő dudrot. Lassan végigcsókoltam az immáron ing mentes mellkasát, majd térdre ereszkedtem és gyorsan kigomboltam Ben gatyáját, amit aztán lehúztam egészen a bokájáig.
- Vagy..ne egyek inkább? - Megnyaltam a farka hegyét, de ennél többet egyelőre nem csináltam. Vigyorogva néztem fel rá, és a kezeimmel a hasát és a belső combját simogattam, direkt elkerülve a leendő vacsorámat. Hadd szenvedjen.

A féltékenység természetes reakció, ha az ember félti ami az Övé, Simon pedig az enyém, természetesen fordítva is így van, az Övé vagyok, csak, hogy senki ne higgye, hogy a tulajdonomnak tartom Simon-t. Ő több annál, sokkal több.
-Mondhatsz amit csak akarsz, nyugodtan, de ettől még kíváncsi vagyok a haverjaidra, csupán csak meglesném őket, hogy mi is a szitu. - Persze itt számítok arra, hogy majd Simon heves vitába bonyolódik velem. Naná, ez mindig így van, a féltékenységemet nehezen kezeli, nos, Én viszont akkor is kíváncsi vagyok azokra a faszikra akik körülveszik Őt, csak a biztonság kedvéért.
-Ugyan, nincs értem senki sem oda, miről beszélsz? - Nézek rá furán. Oké, tisztában vagyok azzal, hogy jóképű vagyok, ez nem egoizmus, egyszerűen csak tudom, hogy nézek ki, viszont fogalmam sincs miről beszél, senki sem koslat utánam, se nők se férfiak. Mellesleg meg nem is érdekelnek, tökéletesen beérem Simon-nal, mindent megad nekem amire szükségem van, mind testileg mind lelkileg, igaz, hogy néha a sodromból is kihoz, de az már csak egy plusz.
-Az utolsót még meg is értem, mert Én is kurvára kanos vagyok, de az első? Simon, erősen túlzol. - Inkább ez fordítva van, Ő készít ki engem, mint most is a sok kérdéssel, faggatózással meg a sok ordítozással. Én az a nyugodt természet vagyok, csak akkor csapok, ha már a határon túl vagyok a tűrőképességemnek.
Naná, hogy képtelen vagyok a közelében lelohadt farokkal lenni, egyszerűen a látványától vagy egyetlen csókjától már áll, mint a cövek. Az éjszakákat pedig szintén nem alvással töltöttük régen sem, nem ment, nem tudtam csupán csak feküdni mellette és aludni. Remélem ez az egész továbbra sem változott meg, mondjuk ahogy éppen áll a helyzet valószínűleg nem.
-Nem döntök meg senkit sem, megígérem, de ez rád is vonatkozik. - Húzom fel a fél szemöldökömet. Jó-jó, nem kellene ezt a témát annyiszor felhánytorgatni, de valahogy még mindig bököd az egész. Még úgy is, hogy érzem nem fogja megtenni még egyszer.
-Hát ebből a szemszögből nézve valóban csak az a lényeg, hogy a végeredmény milyen irányba fordul. - Na igen, a szex mindenképp csak jó irány, legalább is szerintünk. Gondolhatják azt, hogy minket csak a szenvedély tart össze, de erre csak azt tudom mondani, hogy nem igaz, mert egymás hülyeségeit elviselve szeretjük a másikat.
-Hát azért azt nem mondanám, hogy jó lesz. - Fintorodtam el. Elmegyek, elmegyek, de hogy jó lesz abban azért nem reménykedem, hát kérlek, mégiscsak most fogja megtudni az egész Whitlock klán, hogy a fiúk egy másik sráccal él együtt párkapcsolatban, sőt, abban a házban amit Ők fizetnek..uhh..
A nyögések és sóhajok folyamatosan egyre hevesebbé váltak, főleg azután, hogy Simon kiszabadította a lüktető farkamat a nadrág szorításából. A csókokat szinte meg sem éreztem, basszus, minden vér a farkamba áramlott, csoda, hogy megállok a lábamon...
Simon térdre ereszkedése után csak még inkább fokozódott bennem az izgalom, szeretem Én dugni, de ha leszop, az egyszerűen mámorító, rohadtul ért hozzá, hogy jó csinálja. Csak tartok attól, hogy túl hamar elmegyek, fránya kihagyás.
A nyalintástól egy érzékies nyögés tör fel belőlem.
-De, a tied vagyok, tégy velem amit csak akarsz.. - Basszus, amit csak akar...huuh, merész kijelentés..azért ezzel vigyázni kellene, de most jelenleg gondolkodni sem bírok, lefoglal valami egészen más.

- Felesleges őket lecsekkolnod. De ott a Facebook, mindegyiknek van fent képe, és így megkíméled magadat a felesleges mászkálástól. Senki sem akar tőlem semmit, nagy bánatomra nem én vagyok a világ közepe. - Körülbelül az összes heteró, de ez Bent nem izgatja. Már előre látom a borús jövőt. Találkozik velük, valamelyik valami olyat mond, ami neki nem tetszik, és onnantól kezdve le se fog szállni az illetőről, bemorcul ha találkozom vele. Igazából sokan nem is tudják, hogy nem csak a nőket szeretem, szóval tényleg nincs miért aggódnia.
- Te nem látod, hogy hogy néznek rád az emberek, amikor végigmegyünk az utcán, de én látom. Mindenki oda van érted. - Annak csak örülök, ha ezt ő nem veszi észre. Bárhol találhatna valakit, aki jobb nálam, és Ben boldogabb lehetne mellettem. De a szöszi engem szeret, szóval ezek az emberek bekaphatják. Szegény gyerek olyan vak, nem látja azt ami a szeme előtt van, de beleéli olyan dolgokba magát, amik nem is léteznek.
- Nem túlzok, ki tudsz készíteni. Mint például most is, nem rég lefeküdtél három emberrel, és ez eléggé kikészítő. - Lássuk be, általában én táncolok az ő idegein, de Bent elég nehéz kiborítani. Engem meg könnyű, így ha ő készít ki engem, azt jobban észre lehet venni.
- Jó...de én nem is szoktam másokat döntögetni. - Próbálom elviccelni a helyzetet, de én se fogom többször megcsalni őt. Ő is megcsalt engem, és nem érdekel, ha még most sem ismeri be. Pff. Mindegy, ezen túl kell lépnünk. Csak félek, hogy Ben mániákus féltékenykedése a tetőfokára fog most majd hágni. Hmm, de mi is sokat fogunk hágni...egymással.
- Bezony. - Szeretem az ilyen végeredményeket. Nálunk ritkán fordul elő olyan, hogy egyikünk sértetten kivonul a kanapéra, ehelyett inkább szexelünk. Nálam azért már volt olyan, hogy duzzogni kezdtem, és kivonultam a nappaliba aludni. Aztán mikor Ben elaludt, visszalopakodtam. Utálok egyedül aludni. Bújós vagyok, ő meg szeret magához ölelni, szóval mindketten jól járunk. Ezzel csak az a "baj", hogy Ben ágyéka nem szereti az éjszakákat, mert nem tud nyugton maradni. Ez persze nem zavar, mert én is szeretem odatolni a seggemet.
- Az lesz. Kajálunk egy jót, megismeritek egymást és kész. Öhm...kivéve a katonáskodást, azt kihagyhatjuk. - A saját idiótasága miatt körözik, a biztonság kedvéért jobb, ha nem említjük, hogy a seregnél volt.
Alig csináltam még bármit, de Ben farka máris kőkemény volt. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de profi vagyok. Egy kicsit megízleltem a nyelvemmel a farka hegyét, amitől felnyögött. Hú, de megérdemelné, hogy így itt hagyjam. Olyan rossz. De imádom. Meg már az én farkam is áll, ezt nem hagyhatom most abba.
- Ezt mondd még egyszer, beállítom a csengőhangomnak. - Höh. Igen, az enyém, de ezt nem hangoztatja sokszor. Mocsok. Nem beszéltem többet, inkább lassan végig nyaltam rajta a golyóitól kezdve, a farka teljes hosszán végig haladva, egészen a makkjáig. Nincs türelmem kínozni, ezért az egyik kezemmel elkezdtem a golyóit masszírozni, a másikkal a farkát verni jó gyorsan, aztán a számba vettem és szopni kezdtem. Hát, anyáméknak erről se kéne beszámolnunk. Mondjuk megnézném Ben arcát, amikor elmesélem nekik részletesen az itt történteket.

18+

-Szóval mindegyiknek van facebook-ja...és mindegyik az ismerősöd is, igaz? - Körvonalazódik bennem egy gondolat és nem mondhatnám azt, hogy pozitív volna. Majd megnézem magamnak azokat a pasasokat, nem azért mert féltékeny volnék...áhh, dehogy.
-Nem is állítottam, hogy körülötted forog a világ. - Forgatom a szemeimet, kicsit úgy érzem sikerül mindent túl dramatizálnia.
Nem is értem miért van úgy kiakadva, hogy tudni akarok azokról, akikkel "haverkodik".
-Szerintem túlzol Simon, nem is kicsit, ha odalenne értem mindenki hidd el tudnék róla, se perc alatt elhagynálak valami olajmágnás gazdag ficsúrért. - Mondom komolyan majd elvigyorodom és végül elröhögöm magam. Oké, egy percig sem volt ez igaz és nem is bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam, ekkora képtelenséget.
Mellesleg Simon vaksi, magát nem látja csak azt, amit látni szeretne, úgy véli mindenki oda van értem meg vissza...hülyeség, ki lenne oda egy csóró, kicsit labilis elmeállapotú, olykor erőszakos, dezertált katonáért? Szerintem senki sem, addig lennének értem oda max, amíg csak a külsőm látják, mert azért lássuk be, az nem utolsó.
-Te pedig lefeküdtél a haverommal mert meguntad a várakozást rám. - Vágok vissza csípősen. Ezzel akár hetekig is elleszünk. Ő megcsalt engem Én pedig Őt, bár igaz, hogy Én szakítás után tettem, tehát tulajdonképpen nem is számít.
-Nem, ez igaz, jobb szerinted, ha alá fekszel másoknak? - Vonom fel a szemöldököm. oly mindegy hogy fent vagy lent. Az eredmény ugyanaz.
ha jobban bele gondolok akkor lesznek a kapcsolatunkban változások, nem is kevés, eddig feltétlen volt a bizalom, de szerintem ez most mindkettőnkben ingatag, na meg féltékenykedés...kevesebb nem lesz, mint eddig volt, inkább több, jobban oda kell figyelnem Simon-ra.
Még ezidáig nem fordult elő olyan, hogy valamelyikünk inkább elment volna ezzel is függőben hagyva egy veszekedést. vagy Ő, vagy Én inkább úgy döntöttünk, hogy egy kemény szex megold mindent. és ez bevált, mindig lehiggadtunk tőle és már hülyeségnek is tartottuk azt, amin összekaptunk.
-Nem is szívesen emlegetném fel az egészet, na meg a dezertálást. - Mormogom. Még a végén fognának és feladnának a hadbíróságnál, látok rá esélyt.
Simon közeledése imponál és hagyom, hogy garázdálkodhasson a testemen. Nem mindig szoktam hagyni, hogy bármit is csináljon, jobban bírom, hogyha ez a kiváltság az Én kezemben van, de most vágyok arra, hogy visszakapjam az imént neki nyújtott élményt, izgasson csak fel.
Nyögéseim nem hagynak alább és egyre jobban érzem, hogy szét robban a farkam, igazi kínzás ez a lassú tempó.
-Hmm...szeretnéd mi? - Nem mondom el még egyszer, erre úgyis emlékezni fog még egy ideig. Benjamin aki engedélyt ad..hmm..fura.
Egy hosszított nyalás után belevág a közepébe amitől már a nyögéseim is sokkal hosszítottabbak és hevesebben lélegzem.
Mindaddig képes voltam tartani magam míg csupán a kezeit vetette be, de amikor a szája vette a farkam és szopni kezdte, elkáromkodtam magam.
-Basszus, ez már hiányzott..! - De még mennyire!

- Hátőőő igeeen... - Most megástam a saját síromat, mi? - Néhányukkal van közös képem is, de persze veled van a legtöbb. - Néztem rá ártatlanul. Hajjaj. Most elindítottam valami lavinát biztosan. Remélem nem hiszi azt, hogy mert egyszer megcsaltam innentől kezdve minden ismerősömmel lefekszem. Nem valami escort vagyok baszki.
- A te világod körülöttem forog. - Mit forgatja a szemeit, mindjárt kikanalazom őket. El kéne gyorsan terelni a témát a haverjaimról, de már idáig hallom ahogyan nyikorognak a kerekek Ben agyában, és gyártja az elméleteket. Greg amúgy is az ő haverja volt, nem az enyém. Nem akarom, hogy féltékenykedjen, nem fogom többet megcsalni. Akkor se tenném, ha tudnám, hogy úgyis megbocsátja.
- Ó, tényleg? - Én egész végig komolyan néztem azt a hülye szőke fejét, nem röhögtem vele együtt. Ez nem vicces. - Már mindent értek, velem is csak azért vagy együtt, mert van lóvém. Te érdekember. - Cö, ha ilyenekkel viccel, akkor majd én visszavágok neki. Még hogy elhagyna, na persze.
- Eh. - Erre nem tudok mit mondani. Inkább befogom. Igaza van, meg tudhattam is volna, hogyha én felemlegetem a három embert, ő is fel fogja hozni a Greg témát.
- Nem, de..ah. - Megrántottam a vállamat, nem fogom az egészet elölről kezdeni. Mikor felejti el már végre? Nyilvánvalóan addig nem, amíg én a kurváiról beszélek. Ördögi kör.
- Helyette majd arról beszélünk, hogy mennyire imádod teleélvezni a seggem. - Elvigyorodtam, Ben túl komolyan veszi ezt az ügyet. Nem a harctérre megyünk, hanem a szüleimhez. Próbálom elviccelni, de a dezertálásnak tényleg titokban kell maradnia. A szüleim nem szoktak kutakodni, de a nővéreimbe több kíváncsiság szorult, mint belém. Velük vigyáznunk kell.
- Nagyon. De a nyögéseidből is jó csengőhang lehetne. - Hmm, saját magamat hívogatnám minden percben. Imádom az ilyen helyzeteket is. Általában olyan domináns, meg kemény, de ilyenkor olyan kiszolgáltatottnak tűnik, és még nem is tudja, hogy estére mit tervezek. Hehe.
A számba vettem a lüktető farkát, néha csak a makkot kaptam be, néha pedig szinte tövig nyeltem. Legalább én is értek valamihez. Közben mindvégig Ben-t néztem, és a káromkodására elvigyorodtam. Hát, nem fogja sokáig bírni, de ez nem baj, engem egyáltalán nem zavar. Hm.
Hirtelen elengedtem, kivettem a számból a férfiasságát, miközben továbbra is vigyorogtam.
- Meggondoltam magam, mégis kínozni akarlak. - Nem mentem arrébb, a farka szinte hozzáért az arcomhoz, de ügyeltem arra, hogy még véletlenül se érintsem meg. Szegény Ben, akkor egy dög vagyok.

+18

-Közös kép, értem. - Mormogom csak úgy magamnak persze cseppet sem halkan. Vajon miért mardos belülről egy cseppnyi kis mérge és féltékenység? Végül is Simon szabad ember, nincs hozzám kötve na meg Én léptem le 3 évre, azalatt mégsem zárkózhatott be a hetedik torony hetedik szobájába....mééééégis jobban örültem volna, ha így tesz és nem szerez haverokat, nem facebook-ozik és egyebek. Tudom, hogy a kapcsolatokban kell szabad teret hagyni a másiknak, de miután megcsalt úgy érzem ezt a szabadságot nagyon bő pórázra engedtem.
-Na ebben nem tévedsz kivételesen, számomra csak te vagy. - Ez pedig sem nyálas, romantikus ömlengésnek készült, nem is az, ez száraz tény csupán. Jó, volt az a kilengés a két prostival meg Greggel, de abban semmi szükség nem volt, nem akartam csak mérges voltam Simon-ra és ott döftem bele tőrt ahol Ő nekem, vagyis csalásért csalás járt. Bánom vagy nem bánom ez most már mindegy. Simon azt mondja Ő bánja, hogy megcsalt, de ha még a saját érzéseimmel kapcsolatban is féklámpa ég, akkor honnan is tudhatnám vajon Ő komolyan így gondolja el. Szerelem és őszinteség ez általában együtt jár, itt azonban mintha penge éles kések lennének egymás ellen.
-Nem érdekember vagyok csak üzletember, tudom mibe vágjak bele amiből csak élvezet születhet. - Sokat sejtetően elvigyorodtam. Sose tudnám elhagyni, vagyis finomítok, eltudnám, ha muszáj, ha úgy érezném az az egyszeri alkalom folytatást igényel a részéről, akkor még ha fájna is, de fognám magam és kilépnék az életéből. Azért nem vagyok önkínzó, hogy a sorozatos fájdalmakat elviselve is maradjak a pokolban, bár a pokol is relatív fogalom, valakinek ilyen, valakinek olyan, nekem már az élet is az.
-Csak mert azt mondtam, hogy fátylat az egészre még nem felejtettem el és Simon, nem is fogom soha. - Nem fenyegetés vagy intés ez, csupán az igazság amihez tartsa magát. Én sem vagyok szikla szilárd pont, ha úgy viselkedik, mint egy lezúduló ár, akkor a szikla a sodrás hatására megkopik és végül megszűnik, vagy elsodorja a helyéről az ár, vagy megsemmisíti a folyam.
-Az a téma nekem kimondottan tetszene, de szerintem a szüleid ezzel nem értenének egyet hacsak nem élvezik a szexet kicsit extrákkal. - Simon ezt az egészet túlzottan is félvállról veszi, de majd meglátjuk mennyire les felderülve a szülei meg a testvérei körében, főleg ha picit megnehezítem a dolgát, ennyit igazán megérdemel amiért annyit jártatta ma a száját ahelyett, hogy máson dolgozott volna vele.
-Nem tagadom..nekem még a nyögéseim is tökéletesek.. - Sóhajtok egyet, basszuskulcs, ha így folytatja itt megyek el helyben méghozzá azonnal. Mindig is piszkosul jól csinálta, bár tőle egy szabad percem sem volt felizgulás nélkül. Mikor már csak centiken múlt az élvezet, ha kicsit még beljebb nyeli a farkam akkor el is élveztem volna, de abbahagyja, a piszok görény abbahagyja.
-Rohadj meg Simon! - Fogtam és kezemmel a farkamra markoltam, hogy folytassam amit Ő nem fejezett be. Bár magamnak okozva ez az élvezet csekély része annak, amit Ő okozhatott volna.

- Ben... - Nagyon nem tetszik ez nekem. Kész, vége, ennyi, nem beszélek többet a haverokról. Nincs titkolnivalóm előtte, nem csinálok velük semmit. Látszik rajta, hogy okkal kíváncsiskodik, érdeklődik a barátaim felől. Talán mégis jó lenne, ha megismerné őket? És látná, hogy ártalmatlanok? Vagy a távol tartás a jobb ötlet? Egyelőre a haver témát hanyagolnom kell, amíg nem nyugszanak a le a kedélyek, hiszen most vagyunk túl egy hatalmas drámán. Vissza kell nyernem a bizalmát, de azért remélem, hogy nem lesz nagyon paranoiás. Lassan itt a karácsony, a szeretet ünnepe, akkor már minden rendben lesz. Már ha túléljük a szüleimet, mert őket karácsony előtt kéne még lerendezni.
A következő mondatára nem reagáltam, csak mosolyogtam Benre szótlanul. Imádom ezt a hülye gyereket. Az én világom is csak körülötte forog, még úgy is hogy megcsaltam. Soha többé nem akarom szomorúnak látni. Maximum azért lehet szomorú, ha elfogy otthon a kávé. Azt megengedem.
- Hm. Ez kicsit kétértelmű volt, nem gondolod? Nekem vannak ötleteim arra, hogy mibe kéne belevágnod. - Ő mosolygott én pedig kacsintottam egyet rá. Tudom én, hogy nem érdekember és nem a pénzemre hajt, hanem a testemre. Ha érdekember lenne, az se érdekelne. Szeretem, mindig szeretni fogom, bármilyen faszságot is csináljon.
A mosoly pár percre eltűnt az arcomról, fájt amit mondott. Persze eddig is tudtam, hogy nem fogja elfelejteni, de így, hogy kimondja...nagyon szar érzés. Visszavághatnék azzal, hogy én se fogom elfelejteni az ő tripla megcsalását, de inkább csöndben maradok. Reménykedem, hogy a ballépésem ellenére még mindig ugyanannyira szeret, mint a sereg előtt.
- Hát valószínűleg szívrohamot kapnának. Akkor majd arról beszélek, hogy mennyire szeretlek és hogy mekkora mázlista vagyok, hogy velem élsz valami más faszi vagy nő helyett. - Ez is igaz, pont ezért viszem el bemutatni Bent a családnak. Ezt olyankor csinálják, amikor már komolyra fordulnak a dolgok két ember között. Mondjuk nálunk esküvő meg eljegyzés nincs, nem mintha ez szerepelne a vágyálmaim között.
- Nem csak a nyögéseid... - Vigyorodtam el elégedetten, miközben végigsimítottam a farkán. Érdekes lenne, ha a boltban megszólna a telóm és mindenki Ben nyögéseire figyelne.
A tervem bevált, gonoszul vigyorogtam a szöszire és térdeltem a meredező farka előtt.
- Szegény Benci... - Biggyesztettem le a számat, aztán újra elvigoyorodtam. Szegény! - Hé! El a kezekkel! - Lehámoztam Ben ujjait a férfiasságáról, hogy az én mancsaim kerülhessenek rá. Újra verni kezdtem, majd bekaptam és most tövig nyeltem. Minden kétséget kizáróan tehetséges vagyok. Nem akarom tovább kínozni, mert már én is szétrobbanok lassan. Már nagyon vágyom rá, hogy a farkával a szám helyett a seggemet töltse ki.

+18

-Ne is mondj semmit Simon, ne is tégy úgy mintha olyan oktalanul lennék olyan most, amilyen. - Mert nem így van, szerintem elég komoly probléma a bizalom megcsorbulása. Jó, nem fekszik le minden jött menttel, de amíg távol voltam ki tudja milyen haverokat gyűjtött itt csokorba. Azért látnom kell őket, ha más nem akkor majd a face-en lecsekkolom őket, és ha Simon nem lesz itthon akkor a gépét is átnézem..és nem, nem tartom ezt durva személyi megsértésnek, Én az ilyenben nem hiszek. Meg amúgy is, tudnom kell kikkel haverkodik Simon, amilyen harcedzett bárki átverheti egy "baráti találkozó" álnevén, meg is sérülhet stb stb...ez nem mentegetés, áhh, dehogy is, ezek tények és okok.
Az pedig, hogy a világom körülötte forog igaz, az igen egocentrikus és erőszakos családom után Ő az egyetlen személy aki minden tekintetben elfogad engem, sőt szeret is és bennem is képes volt érzelmet ébreszteni, ha elveszíteném szerintem ott lenne a pont az életem végén.
-Na had halljam azokat az ötleteket. - Vigyorodtam el pimaszul. Ohh, nekem is akadnak mocskosabbnál mocskosabb ötleteim is, ebben mindig is jó voltam, de hát tudja azt Simon. Mikor először megismertem épp elég volt az a pár pillanat és pár szó ahhoz, hogy megmozgassa a fantáziám és persze kőkeményre állítsa a farkam. Akkor még jócskán megvoltam zavarodva a dologtól, de rá kellett döbbenve, hogy korcsosult valóm mellé belefér még az, hogy felizguljak egy férfitől. Persze egy kis felizgulásnál ez többet jelentett, több is lett Én pedig azóta sem bánom, de vajon Simon igen?
-Azért olyannyira nem vagy mázlista, több a migréned és bizony a dugás egyik oldalát ismered csak. - Vigyorgok gonoszul. Hát igen, el se tudnám képzelni, hogy milyen volna ha Én feküdnék Simon alatt, számomra ez olyan abszurd. A jelenlegi felállás az ami számomra megszokott és jó, sőt, élvezetes.
Meg fordult már jócskán a fejemben, hogy talán tovább kellene egy fejezettel lapoznunk és mondjuk meg kellene kérnem a kezét, de basszus ez pasi-nő között okés, de pasi-pasi között is így van? Mert rohadtul nincs ebben tapasztalatom. Simon egy percig nem tett még utalást arra, hogy ezt szeretné, na mindegy, tényleg.
Mikor a piszok abbahagyta a kézi munkát a szájával művel élvezetet Én magam fanyarodtam a folytatásra, elvigyorodtam mikor rám szólt majd ismét a szájába vette a lüktető farkam, nagyon helyes. Újra a nyögéseim töltötték be a szoba csendjét. Két perccel később ami számomra egy örökkévalóságnak tűnt egy hatalmas nyögés kíséretében elélveztem, de olyan megkönnyebbülést éreztem, mint még sohasem.
-Basszuskulcs! - és ennyi, mást nem is tudok mondani, kifogytam a szavakból is.

- Egy hiba miatt most akkor a hátrelévő életünkben ilyen leszel? Hogy azt hiszed mindenkivel megbaszatom magam? - Sóhajtottam egy nagyot, türelmesebbnek kéne lennem, de annyira idegesít. Idegesít, hogy így kezel. Nem tudom tényleg, ha ennyire egy értéktelen ember vagyok a szemében mit akar tőlem. Eh, de nem hagyom, hogy ez elvegye a jókedvemet. Én tudom magamról, hogy nem fogok semmit se csinálni, Ben meg felőlem elmerülhet a paranoiás kis világában. Nem fogom bizonygatni, hogy a haverjaim ténylegesen csak haverok. Gyűlölöm Greget. Persze tudom, hogyha nem vele, akkor mással biztosan megtettem volna, de...ő vele csináltam, szóval őt gyűlölöm. Undorító az a csávó. Megdug, aztán lefekszik Bennel is. Kétlem, hogy Ben kényszerítette volna.
- Belém kéne vágnod magad. Alul, felül. - Megnyaltam a szám szélét, miközben kajánul vigyorogtam rá. Igen, belém vághatná magát. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor bennem van, és érzem ahogy lüktet. Hmm, és mindent olyan profin csinál. Az első alkalmunk neki is az első volt, nem csak nekem, de mégis el tudtam élvezni, ügyes volt már akkor is. Nálunk a szerelmi vallomásnál előbb jött a szex, de ez nem változtat semmi, nem a dugás miatt szerettem belé. Oké, az is jó pont, hogy isteni az ágyban. De ha béna lenne és nem tudná, hogy mit hova dugjon, én akkor is szeretném. Mindig szeretni fogom.
- Milyen egyiket? Dugtam már másokat, csak nőket. Faszikkal az ilyesmi meg nem érdekel. Most miért rossz, hogy nem csinálok meg mindent? Vagy zavar? Azt akarod, hogy megdugjalak? Mert az sose fog megtörténni, csak úgy mondom. - Határozottam megráztam a fejemet, de közben tudtam, hogy nem ezért mondta. Én nem is tudnám megrakni. Mármint megrakni megtudnám, de kényelmetlenül érezném magamat egy olyan helyzetben. Szeretek az övé lenni az ágyban, minden értelemben.
Szerencsére visszakaptam Ben farkát, miután eltávolítottam róla a szöszi ujjacskáit. Ott folytattam ahol abbahagytam, mélyre nyeltem őt, és gyorsítottam a kezeimmel is. Pár perc múlva a számba élvezett, és lenyeltem az összeset, ami oda lövellt, miután elengedtem a farkát. Megtöröltem a számat, és utána feltápászkodtam a földről.
- Imádom amikor ilyen mocskosul beszélsz. - Simítottam végig a jobb karján. - Maradt még benned erő? - Hozzásimultam teljesen, hogy érezzen mennyire merev most az én farkam. Csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben folyamatosan dörgöltem a csípőmet az övéhez.

+18

-Szerintem egy rohadt szóval sem mondtam ezt, nem gondolod? Egyszerűen csak biztosra akarok menni, hogy azok csak valóban haverként gondolnak rád. - Belenézhet amit csak akar, úgysem fogja tudni Én mit gondolok pontosan. Főleg úgy, hogy még Én magam sem tudom mit gondoljak vagy érezzek, megbocsátottam, de felejteni soha nem fogok tudni, nem is akarok, ez olyan, mint egy jelzőlámpa, jelzi nekem, hogy legyek józan még akkor is mikor a szívem vezet és Ő akar korlátlan hatalmat. Észnél kell lennem, mindig, az élet minden egyes pontján.
Nem mondhatnám azt, hogy a katonaság tanított volna nekem fegyelmet vagy bármi hasonlót, nem, a helyzet az, hogy továbbra sem tudom türtőztetni magam, Greg még megkapja amit érdemel, szinte magam előtt látom ahogy kiverem belőle a szart is, mindig is bíztam benne, kölyök korunk óta, és így vert át, megbaszta Simont, pont Ő...Simon jobb, ha nem tudja mit tervezek mert véres lesz és nem épp kellemes.
-Hogy mi mindig ugyanarra gondolunk, hihetetlen nem? - Kacsintottam majd félre söpörtem egy hosszabb szőke fürtöt a szemem elől. Mi tagadás, szívesebben foglalkoznék Én is azzal, hogy Simonnal hemperegjek egy ágyban egész nap. Kár, hogy annyi minden bemocskolja terveinket. Ám nem fogom hagyni, hogy a sok gond és probléma elválasszon tőle. Lehet, hogy a megcsalás örökre tőrt döfött a szívembe, de nem tudtam kiszeretni belőle, soha nem is tudnék, ez olyan lehetetlen, mintha azt mondanák egy folyónak, hogy mától váljon állóvízzé, nem tudnám nem szeretni, ha létezik olyan, hogy másik fél, akkor Én megtaláltam.
-Az kellene még haver. - Röhögöm el magam a képtelenségre.
-Jobb, ha maradsz annál amit eddig is jól csináltál. - Vigyorodom el kajánul. Régen még féltem bele is gondolni milyen lehet az, ha nő helyet faszit dugok meg, rettegtem attól, hogy arra vágytam, hogy ezt megtegyem Simon-nal. Akárhányszor találkoztunk egy italra vagy bármi Én mindig tartottam attól, hogy elszólom magam vagy éppen a testem árul el. Aztán mégis eljutottunk oda, hogy lefeküdtünk, olyan élményt még nem éltem át, ott tudtam csak meg igazán, hogy nőkkel való szex jó időtöltésnek, de ha többet akarok, akkor nem elégedhetek meg velük.
Tudtam valahol, hogy Simon nem fogja hagyni, hogy magamat juttassam a csúcsra, látom ám a szemében a komisz vágyat, hogy ezt Ő érje el nálam, mocskosul ismerem már.
Arra azonban nem gondoltam, hogy csupán egy-két perc kell ahhoz, hogy elszálljak.
-Imádod hmm...? - Elvigyorodtam és picit megráztam izzadt fejemet, hogy hajam ne álljon útjában annak, hogy megcsókoljam válaszképpen. Még éreztem a csókjában ízében a spermám sós ízének keveredését, de ettől csak még inkább felizgultam, naná, hogy van még bennem erő, főleg, ha így csókol, csak idő kérdése, hogy megmutassam mennyire is vagyok erőben basszus.
Kemény farkát hozzám dörgölte Én pedig míg magamhoz szorítottam az egyik kezemmel a másikkal rámarkoltam a farkára.
-Szerinted erőben vagyok? - Haraptam meg az ajkát kissé és elvigyorodtam.

- Hülyeség, jobban ismerem őket, mint te, szóval biztosan tudom, hogy nem akarnak tőlem semmi rosszat. A nagy részük még mindig hetero. Nőkre gerjednek, és nem rám. - Lehetetlen, képtelenség meggyőzni Bent a haverjaim ártatlanságáról. Oké, tudom hogy okkal féltékenykedik, de akkor is kurvára szarul esik, hogy ennyire nem bízik bennem. Még ha valamelyik akarna is valamit, le tudnám állítani, és ehhez nem kell az ő segítsége. Meghívtam a szüleimhez, de úgy tűnik ez sem elég, nem értem el vele semmit, pedig jót akartam vele. Eh. Annyira utálom magamat. Egy félrekeféléssel tönkretettem mindent. Folytatjuk a kapcsolatunkat, de ez..hogy mostantól ennyire féltékeny lesz...bárcsak minden ugyanolyan lenne, mint amilyen rég volt. A szüleim erről se fognak tudni, nincs semmi közük hozzá. Jönnének azzal, hogy mennyire képtelen vagyok egy komoly kapcsolatra, és még megvédeni se tudnám magamat azzal, hogy Ben három évig távol volt, mivel nem tudhatnak a katonaságról.
- Igen, ez már mágia. - De durva lenne ha Ben tudna olvasni a gondolataimban. Direkt mindig arra gondolnék, hogy mikor dug már meg. Az igazság az az, hogy már teljesen kiismertük a másikat, ezért is tudjuk, hogy mikor mire gondol az egyikünk. Nekem leginkább a szexen jár az eszem, és hiába csinál úgy Ben, mintha ő lenne mindig az áldozat. Valójában legalább olyan perverz, mint én. Aludni se lehet vele sokszor anélkül, hogy ne nyomódna nekem a kemény szerszáma. Nem mintha zavarna, neeem, én imádom az ilyen baleseteket. Amíg ilyen könnyen be tud indulni rám, addig nem kell aggódnom. Majd kilencven éves korunkban nem kell ilyen "problémákkal" megküzdenünk. Viagrát árulnánk illegálisan a ház kertjében, fasza terv. Engem nem rémít meg az elképzelés, hogy évtizedekig együtt éljek a szöszivel. Megőrülök érte, és a fiatal korom ellenére simán el tudnám vele képzelni ezt, csakhogy...ő valószínűleg a képembe röhögne ha ezt elmondanám neki. Meg jönne a hülye szurkálódásaival, mint például hogy: Na és közben hányszor fogsz majd megcsalni?
- Akkor ebben is egyetértünk. - Jó ez így, én szeretek alárendelt lenni. Nőkkel már nem így viselkedem az ágyban, de az teljesen más. Velük nem is olyan jó, mint Bennel. És igaz az a mondás, hogy faszik jobban szopnak a nőknél. Nyilván ezek ellenére is rossz volt nézni azokat a képeket, amin nőkkel kúrogat Ben. Végülis az a normális felállás, szóval van okom a félelemre. Bármikor mondhatja azt, hogy oké, elég volt, most már akar családot és komolyabb életet. Ez a baj velünk, biszexekkel; túl sok a potenciális partner jelölt.
- Igen, mikor elélvezel nagyon szexin szoktál káromkodni. - Nem érdekelt, hogy hol volt előbb még a szám, megcsókoltam Bent, aztán célba vettem a szép kis nyakát is. Tudom, hogy nem zavarja ha érzi a saját ízét, szóval akkor miért ne?
Magához szorított, és amint rámarkolt a farkamra hangosan felnyögtem. A boxerembe fogok elmenni, ha ezt így folytatja. Nem csinált még semmit a tapizáson kívül, de már túlságosan fel vagyok izgulva.
- Talán...igen... - Sóhajtoztam a szavakat, és a harapdálásra elvigyorodtam én is. - De akár be is bizonyíthatnád a szövegelés helyett, nem? - A szorítása ellenére én folyamatosan mocorogtam a csípőmmel, hogy még jobban ingereljem. Nem érdekel, hogy hol vág gerincre; a pulton, az ágyon, a földön, a csalánosban, kit érdekel, csak csinálja már, mert megőrülök. - Ben...- Az arcomat a nyakába temettem, aztán elkezdtem szívni a finom bőrét.

+18

-Ezt bízd csak rám, majd Én eldöntöm. - Hajthatatlan vagyok, nem csupán azért, mert nem bízok benne annyira, leginkább azért, mert jobb érzés, ha magam is látom, hogy azok a srácok ártalmatlanok. Én már csak ilyen vagyok, örökké csak abban tudok leginkább megbízni amit saját magam látok vagy érzek. Ezért bocsátottam meg Simonnak, mert valahol érzem, hogy nem tenné meg újra és látom rajta, hogy komolyan gondolja, ha azt mondja szeret engem. Persze megpróbálom Én visszafogni magam és rabszolgatartó helyett normális párként viselkedni, de ez nem olyan egyszerű, főleg nálam, egy kissé félrecseszett vagyok.
-Kozmikus energia. - Vigyorogtam. Néha azonban tényleg úgy érzem belelátok abba a barna hajjal fedett koponyába. Mintha látnám mit gondol, vagy éppen mit akar tenni. Nem mondhatnám a , hogy ez azért van mert annyi időt töltöttünk már együtt hiszen Én leléptem seregesdit játszani. Inkább mondhatom azt, hogy azért, mert ki tudjuk ismerni a másikat, egyikünk sem lakattal elzárt láda, inkább nyitott könyvek vagyunk a másiknak, hagyjuk, hogy olvashasson belőlünk a másik.
Amúgy meg nem nehéz kitalálni Simon mit akar, szexet,d e azt töménytelen mennyiségben, Én is pont ezt akarom, jó gyakran, köztünk a szenvedély mindig is élen járó volt, azzal kezdtük az egész kapcsolatunkat, vonzalommal. Szerencsére ez továbbra sem szűnt meg, sőt, még annál is jobban kívánom Simon-t, mint ezelőttekkel.
-Ritka pillanat, de igen, egyetértünk. - Nem tudnám elképzelni ahogy Simon éppen megdug, valahogy természetellenesnek hat, jól vannak a dolgok így ahogy vannak. A nők meg teljesen más tészta, semmi extrát nem hordoznak magukban, semmi olyat amitől igazán beindulnék persze a szexi test és egyebek tudnak rám hatni, de Simon és az Ő külleme és vonzereje már úgyis egy életre hozzá bilincselt.
-hmm...ha nem csinálnád olyan kurva jól nem káromkodnék Simon. - Igaz, ami igaz, ha nem volna olyan jó akkor még csak igazi hatást sem váltana ki belőlem, de jó, méghozzá kurva jó vele az ágyban is és még úgy is ha csak futólag izgatjuk egymást. A csók eufórikusan hat rám, beleborzongok, a csókjai a nyakamon bizsergetnek Én pedig folytatom lüktető farkának dörzsölését, de csupán ennyit teszek és nem többet. Játszunk kicsit, utálok mindig a közepébe vágni a dolgoknak, mellesleg nekem is kell még egy kis idő mielőtt készen leszek kicsit behatóbban megismerkedni Simonnal.
-Hova sietsz Simon? - Vigyorogtam majd ismét megcsókoltam, mikor a nevemet szinte sóhajtva ejtette ki, puha remegés futott végig rajtam, farkam már ismét erőben lüktetett, ennyi idő elég volt ahhoz, hogy megadjam ennek a nagyszájúnak amit akart. Hogy mikor kerültünk mind a ketten az ágyra vagy éppen mikor került le minden gönc rólunk, de ott voltunk az ágyon Én pedig kész voltam Simonba hatolni.

- Ahogy akarod, Sherlock. - Forgattam meg ma már sokadszorra a szemeimet. Tudom, hogy jól nézek ki, de azért nincsen az egész világ rám gerjedve, pláne nem az összes haverom. Sőt, egyiket sem érdeklem úgy! Újra félthetem tőle a laptopomat, nem mintha bármi titkolnivaló is lenne rajta. Csak tele van pornóval, katonás pornóval, de nincsenek rajta olyan dolgok, mint amikre ő gondol. Meztelen képek idegen faszikról, erotikus tartalmú chatelések, vagy regisztrációk egy meleg szexpartner kereső oldalra. Fogadok, hogy erre számít, hogy ezek lesznek majd szerencsétlen laptopon. A mappákban is csak a közös képeink vannak, meg a tengerimalacos képek, és néhány hülye játék. Na meg a pornó, de a legtöbbet a neten néztem, nem kellett őket letölteni. Ja, kicsit függő lettem, évekig csak egy tengerimalac volt a társaságom. Csoda, hogy még nem vásároltam fel egy egész sex-shopot. Ah, de az se tudta volna helyettesíteni Ben-t. Ezt nem azért mondom, mert szeretem és elfogult vagyok vele kapcsolatban, de ő arra született, hogy engem dugjon. Komolyan. Nem tudom hogy csinálja, de valami istenien nyomja. Már attól begerjedek, ha úgy néz rám. Egy nő, vagy férfi se tud ilyen hatással lenni rám. Greg se volt képes rá, az volt a szerencséje csak, hogy már nagyon ki voltam éhezve, és egy villanyoszloppal is megbaszattam volna magam. Kár, hogy nem tudtam Ben-t aznap megkímélni attól a látványtól...hogy látnia kellett vele. Sajnálom, rohadtul sajnálom hogy három év után így látott meg először.
- Lehetséges. - Ha nem vesszük a katonáskodást, akkor csak egy évig éltünk együtt, ha azt az időt is beleszámítom, amikor még nem laktunk közös házban. Ez nem is sok, de mégis kiismertük már egymást. Persze tudunk még meglepetést okozni a másiknak, csak elég nehezen.
Igaz, ritka pillanatot, mert mi amúgy általában veszekszünk, és csak ritkán értünk egyet. Nálunk sosincs csönd és némaság; vagy ordibálunk egymással, vagy a nyögéseinktől hangos az egész ház.
- Örülök, hogy elismered a tehetségemet, te kis trágár. - A csúnya beszédtől baromira be tudok indulni, mert Ben általában nem szokott káromkodni, és ez tőle olyan ahhh...fantasztikus. Rá akartam csapni a kezére, hogy ne kínozzon, ne csak matassa a farkamat, de nem ment. Halkan sóhajtoztam, a farkam pedig már nagyon szabadulni akart a boxeremből.
- Csak...el akarok...menni... - Viszonoztam a csókját, és hatalmas volt az örömöm, amikor megéreztem, hogy újra kemény az ő farka is, szóval már nem kell sokat várnom remélhetőleg. Elmenni pedig természetesen a perverzebbik értelemben akarok, vele együtt. A kínzásnak végre vége szakadt, és lassan az ágyra kerültünk, rólam pedig lekerült az utolsó zavaró tényező is. Csókolni akarom még sokáig, egészen addig amíg újra el nem megy bennem. Hanyatt vágtam magamat a paplanon, de hamar megfordultam, aztán négykézlábra feltornászta magamat, miközben a fenekemet Ben ágyékához dörgöltem. Ezt a pózt is imádom, de ha neki nem tetszik úgyis megfordít majd. Türelmetlenül mocorogtam, ingereltem a dörgölőzésemmel. - Még megvan ám a fakanál... - Csak ha rosszalkodna, és meggondolva magát folytatná az idegelésemet.

Csak morranok egyet, még, hogy Sherlock, na tessék. Nem nyomozni akarok utána, ha nyomozni akarnék akkor nem számoltam volna be neki a terveimről. Én csupán be akarom biztosítani magam, nem akarok még egyszer ekkorát puffanni. Tudom, hogy elégnek kellene lennie annak, hogy Ő maga mondja el mit tesz, kivel teszi és hol teszi, de nem elég. Még mielőtt rajta kaptam volna Greg-gel azelőtt elég volt ha annyit mondott dolga és valahová megy, nem érdekelt mit csinál, mert bíztam benne, most nem tudom mit érzek. Az, hogy szeretem nem is kérdéses a többi, ami eddig meg volt nem tudom elveszett-e.
Az a legnagyobb baj, hogy a magam érzéseivel sem vagyok tisztában. Zűrzavar minden, sose voltam jó abban, hogy beismerjem mit érzek, annyira sikerült ezeket mind elrejtenem, hogy végül magamnak is rejtve maradtak.
Látom Simon-on, hogy bánja amit tett, de ez nem elég, nekem nem elég, bár elég volna, tényleg ezt szeretném, de nem így van.
-Szerintem biztos így van, vagy csak jól nyomozok utánad. - Bököm ki kisebb gúnnyal a hangomban. Az egyetértés köztünk olyan ritka, mint a fehér holló. Talán épp azért passzolunk annyira, mert mind a ketten karakán jellemek vagyunk. Sose hagyjuk, hogy a másik érvényesüljön, kivéve szex közben, ott mindenki azt teszi, amit épp kíván. Talán ez az egyik oka annak, hogy annyiszor kötünk ki az ágyban, mert ott tudunk csak együttműködni, mint egy pár, amúgy meg úgy nézhetünk ki egy kívülálló szemében, mint két acsargó véreb.
-Elismerem, mert így van. - Sóhajtom. Létezik az, hogy az előbb robbantam, de most szintén ott tartok, hogy szívesen ismételném azt az élvezet újra? Simon-nal lehetséges, egyszerűen megveszek érte, nem is értem, hogy ez hogyan lehetséges, de úgy passzolunk testileg egymáshoz, mint senki soha. Őelőtte is volt pár kalandom, persze csak nőkkel, de ott valahogy annyira gépiesen működött minden, a csajok megvesztek értem Én pedig tettem, amire vágytak, de nem kaptam semmi olyat, ami maradandóan hatott volna rám. Simon csupán a saját valójával ad nekem élményt, benne mintha megtalálhattam volna önmagam.
-Nem csak te akarsz elmenni.. - Nyögtem, a póz amit felvett vigyorra késztetett, nekem aztán oly mindegy hogyan is baszom meg, a lényeg mindig ugyanaz marad. A csípőmet a fenekének nyomtam, de még mindig nem döftem bele a farkam pedig kínálkozott a lehetőség.
-Igazán? Szerinted félek Én tőle? - Nevettem majd tovább dörzsölődtem hozzá, a franc fogja azonnal megadni neki az örömöt, Ő is képes volt megszakítani az Én élvezetem, bosszú jár érte. Végül mikor már úgy éreztem, hogy Én sem bírom sokáig, rámarkoltam a derekára és a farkam szinte belevágtam Simon-ba. Hatalmasat nyögtem és mozogni kezdtem, nem szeretek finomkodni, most sem tettem így. Amíg Simon nem nyavíkol, hogy erősen csinálom addig nem is fogok másképp tenni. A hátamon folyt az izzadság ahogy még beljebb igyekeztem férkőzni, tövig akartam nyomni belé a farkam, érezni akartam, ahogy satuba szorít, basszus, annál nincs is jobb.

Jó, morrangasson, ha neki így jó, de a Sherlockozásra van okom. Nem nyomoz utánam, csak faggat, és a haverjaimra is rá akar szállni. Ezeknek a csávóknak a nagy részét már azelőttről ismerem, hogy Ben beállt volna a seregbe. Miért most akarnának tőlem valamit? Na meg nekem is van beleszólásom abba, hogy kivel mit csinálok és hol. Ha valaki rám mászik, akkor beverem a mocskos képét és kész. Ne kezeljen úgy, mint egy húsz kilós Barbie-babát, aki senkitől se tudja magát megvédeni. Ez már a lenézésnek a teteje! Csak nehogy elmarja őket mellőlem, mert akkor mérges leszek. Ismerem a saját barátaimat, Ben megnyugodhat(na).
- Ezt fejezd be. - Néztem rá komolyan. Hiába próbál gúnyolódni, úgy viselkedik mint egy nyomozó. Kérdez, faggatózik. Nekem ez már annak számít. Nem akarok elkezdeni veszekedni, volt elég dráma az elmúlt napokban. Még jó, hogy nem őszültem meg ettől a sok bonyodalomtól, amik az én hibámból történtek. Mint egy lavina, de remélem most már végre sikerült megállítanunk. Eh, a kocsiról nem is szóltam, teljesen kiment a fejemből. Na abból lenne igazán csak a veszekedés. Majd elmondom neki. Vagy magától jön rá. Neeem, az lenne a legrosszabb, jobb ha színt vallok. Miután lezavartunk még egy-két-három menetet. Minek rontsam el ezt a jónak ígérkező hangulatot? Ráér később is idegeskednie. Imádja azt az autót, ezért karcoltam szét a kulcsommal az egészet. Ki fog nyírni, aztán jöhetnek az igazi nyomozók megtalálni az eltűnt darabjaimat.
- De te az előbb elmehettél, én meg már akkor is szenvedtem. - Válaszoltam neki, miközben elhelyezkedtem kutyapózban az ágyon. Így nem láthatom az arcát, megcsókolni sem tudom, de ki fogjuk bírni. Éreztem a fenekemen a lüktető farkát, de hiába nyomta hozzám, és én hiába mocorogtam, nem hatolt belém. Kapja be! Türelmetlenül nyöszörögtem, majd egy kicsit lejjebb tettem a csípőmet, hogy a farkamat a takarónak dörzsölhessem, ezzel enyhítve a szenvedéseimet.
- Ki tudja? Bármi megtörténhet. - Én most nem nevettem vele, egyedül arra bírtam gondolni, hogy mikor lesz már bennem végre. Direkt kínoz, gondolom az előbbiért, de ez akkor sem ér! Fokozatosan toltam felé a seggemet, amíg ő hozzám dörgölőzött. Egy kis idő múlva végre belém vágta magát, ami hirtelen ért és Bennel együtt én is hangosan felnyögtem.
- Baszki, Ben! - Rögtön durván mozogni kezdett, nem adva időt arra, hogy megszokjam, de nem szóltam neki. Mindkét kezemmel a takarót markoltam, és folyamatosan nyögtem. Megint hamar el fogok menni, de erről csakis ő tehet! - Szeretlek... - Hadartam el két gyorsan két nyögés közt ezt a szót, nem zavar ha nem hallotta meg, elég hogy én hallottam.
Sikerült eltalálnia bennem azt a pontot, amitől még hangosabb lettem, és egyre közelebb kerültem a csúcshoz. Ha nem kapaszkodnék, akkor a kemény lökéseitől biztos, hogy orra zuhannék. Ez már bűn...bűn ilyen jónak lenni.

18+

Nekem nincsenek barátaim, már nincsenek, na nem mintha lettek volna tömegével régebben. Greg volt az egyetlen, de hát olyan volt, mint a szalmaszál, felkapta a szél és huss, elrepült. Nem mondhatnám, hogy bánom, dehogyis, egy kurva volt csak nem tűnt fel, mert nem igazán foglalkoztam vele. Ilyen barátokra nincs szükség, ám Simon-nak több a barátja, mint pattanás volt a fenekén mikor megismertem. Ez pedig annyira nem tetszik, hogy miért az már jó kérdés, egyszerűen csak nem tetszik. Főleg, hogy nem bízom meg bennük, nem ismerem őket.
-Befejezem, ahogy óhajtod. - Ettől még igazam van. Ebben is, mint sok más dologban. Mi úgy illünk össze, mint kocka és gömb, nem passzolunk, de az egyik belefér a másikba és fordítva. Teljesen sohasem fogunk egymásra hasonlítani. Teljes ellentétei vagyunk a másiknak, Én komoly, helyenként agresszív, instabil és még sok más negatív tulajdonság birtokában állok, vidám, vicces, mindenki középpontja, árad belőle a társaság kedvelés, mintha a borús időjárást egy napsütötte nappal állítanánk szembe, ezek vagyunk mi ketten. Ellentétek,d e egyik sem tud a másik nélkül élni, ez már csak így van. Bármi nehézség is áll közénk úgysem tud szét zilálni bennünket.
-Sajnálatos, igen sajnálatos. - Vigyorogtam és csak azért sem hatoltam belé, még nem. Élveztem ahogy szenved, ezek után csak még inkább élvezni fogja, ha megteszem. Így szokott ez lenni, szenvedtetem aztán pedig megadom számára amire vágyik.
-Bármi? Bármi nem, egy fakanál maximum felizgat, főleg, ha a kezedben tartod miközben... - nem tudtam folytatni, elég volt csak rá gondolnom az elképzelésre, inkább befogtam a szám és erősen belé vágtam magam. Kinek van kedve finomkodni? Ő akarta, hogy lássak neki a dolgoknak, megtettem, de még milyen jó volt megtenni. Felnyögött ez pedig még inkább felizgatott, erősen dugtam, egy leheletnyi szünetet sem tartottam. A legjobb hely Simon-ban van, ez számomra egyértelmű, ez az a pillanat amikor egyet akarunk mind a ketten, nem vitatkozunk, csak élvezni akarjuk egymást.
-Én is szeretlek! - Most kimondtam, legelőször nem, de most igen. Szeretem, de még mennyire, hogy szeretem, nincs másik ember, akivel hasonlóan éreznék, nem szeretek senkit és semmit, csak Őt. Bár már egyszer elmentem, most is közel voltam hozzá, hogy megint így járjak, újabb lökéseket adtam neki és végül elengedtem magam, elélveztem egy hangos nyögéssel, egyszerűen megőrjít.
-Megőrjítesz!

+18

A féltékenységi rohamainál legszívesebben felkapnám, bevinném az ágyba, aztán a takaró alá vackolnám be magunkat és addig ölelgetném, amíg meg nem nyugszik. Tudom, hogy nem duzzognom kéne hanem valahogy megnyugtatni, de ez elég nehéz. Greg egy hiba volt, nem követem el újra ezt a gigászi baklövést. De még mindig fáj, hogy egy ilyen után Ben rögtön rohant is három másik emberhez. Persze ezt a békát le kell nyelnem, nem szólhatok már érte...túl kell lépnem rajta.
- Jól teszed. - Próbáltam minél morcosabb arcot vágni, de örültem, hogy ezt a témát nagyjából sikerült lezárnunk. Ettől még ezen fog agyalni, jól tudom. A haverjaimat meg isten óvja Bentől. Igazából őt akarom megóvni, és nem őket. Ben sokkal fontosabb náluk. Haverokból lehet akár ezer is, de Benből csak egy van, ő éri és jelenti a legtöbbet nekem.
- Phú te... - Élvezi a szenvedéseimet, olyan aljas. Már vonaglottam úgy vonaglottam az ágyon, mint hal a parton. Azt akarom, hogy bennem legyen, és tegye félre a kegyetlenkedést.
- Miközben...? - Nem kíváncsiskodhattam tovább, mert Ben olyan hévvel hatolt belém, hogy csak egy hatalmas nyögésre voltam képes. A fájdalom amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, és már csak az élvezet maradt. Élvezet volt hallgatni a nyögéseit, imádom a hangját. Egyre mélyebbre hatolt bennem, és én már nem bírtam tovább tartani magam. A felsőtestemmel az ágyra dőltem, teljesen megadva magamat neki.
Elmosolyodtam, végre most ő is kimondta azt, amit már eddig is tudtam. - Basszus...basszus...Ben! - Féltem, hogy széttépem a takarót, vagy a lepedőt, miközben az előbbire ráélveztem. Kimerülve, lihegve terültem szét hanyatt az ágyon, vigyázva, hogy ne feküdjek bele a nedves foltba. Ki kell használnom az alkalmat, most vagy soha. - A kocsid...remélem azután is ennyire fogsz szeretni, hogy meglátod mi történt vele. Akkor még haragudtam rád, ezt vedd figyelembe! - Szólaltam meg minden erőmet összeszedve. Tudom, ezzel most gallyra vágom a hangulatot, de ezt akkor kellett elmondanom, amikor épp jó a kedve. Most pedig jó. Szegény kocsit kissé szanaszét karcoltam, de amíg Ben kipiheni az elmúlt percek fáradalmait, talán már nem is fogja annyira izgatni a dolog.
- Nagyon-nagyon szeretlek, de te vagy a legjobb dolog az életemben. - Bújtam hozzá hízelegve, és ahol értem ott csókolgattam. Kedvesen mosolyogtam is mellette, hiszen amit mondtam az igaz. Főleg egy ilyen menet után, hmm....imádom.

+16

Nem vagyok büszke arra ahogy a veszekedés után leléptem és felismerhetetlenségig ittam magam. Tulajdonképpen nem vagyok ilyen, iszok persze, ha olyan a társaság, de, hogy italba fojtsam bánatom? Ilyen nem volt még, egyszerűen most nem tudtam mihez kezdeni az egésszel, úgy éreztem oly mindegy már, ha eliszom a májam vagy felfordulok mert részegen csap el egy kocsi...semmi sem érdekelt akkor, bosszús és mérhetetlenül csalódott voltam. Az, hogy megdugtam azt a parasztot és a két prostit csak újabb léc volt a baki létrámon. De kész vagyok megbocsátani Simon-nak idővel, ha Ő is megteszi ugyanezt.
Csak elvigyorodom arra amit mond, jól teszem, igen, de egy biztos, erről a témáról egy könnyen nem szállok le. Ha valami érdekel azután haladéktalanul nyomozni kezdek. Csak tudni szeretném Simon ismerőseinek nevét, adatait, szerintem ez még nem nagy cucc..
Nem fejezem be a mondatot, inkább cselekszem, de olyan hévvel, hogy csoda, hogy az ágy nem repül át a szomszédba velünk együtt. Bár nem bánnám, ebben a helyzetben nem érdekelne, hogy a szomszéd nénike meg bácsika szívrohamot kap-e a heves szexuális élménytől, amit nyújtanánk a hálójukban.
-Na milyen volt? - Vigyorogtam és néztem rá. Nem tehetek róla, szeretem ha fényezik az egómat és a tehetségemet. Tény, hogy lepedő király vagyok.
Hanyatt dőltem és pihegtem, behunyt szemmel, lenyugodtam, persze korán virult a fejem, Simon szavaira felkaptam a fejem.
-Ismételd meg! Mi történt a kocsimmal..? Akarom mondani, mi a faszt csináltál a drága spórolt pénzemből összekuporgatott csodaszép verdámmal? - Meredtem rá dühösen. Az, hogy bújt hozzám és elmondott minden szebbnél szebb kifejezést, csak sokkal nagyobb bajt leplezett.
Felpattantam az ágyból és magamra rángattam egy gatyát és úgy ahogy voltam kimentem megnézni a kocsimat.
Kint a kocsim mellett úgy álltam, mint egy kővé vált vízköpő, csak hogy nekem majdhogynem a könnyeim folytak úgy, mint a víz.
-Mi a franc??! - Ordítottam, a szemben levő verebek meg félelmükben elreppentek. A kocsim oldala, a motorházteteje mindene csupa csikarás volt, a javíttatása egy vagyon lesz...ökölbe szorítottam a kezem. -Nyugalom Ben..nyugalom..szereted Simont..Ő az életed értelme..nem akarod megfojtani....- Ismételgettem.

Lassan el kéne mennem fürdeni, ez ma már a második menet volt, és enyhén szólva ki vagyok izzadva, na meg tele vagyok Bennel kívül-belül.
Mondjuk engem nem zavar, elücsörögnék még ilyen mocskosan egy pár óráig, de jobban szeretem, ha Ben tisztának lát, finom illatúnak stb. stb. Greg után rögtön futottam zuhanyozni, de az egy teljesen más volt. Ott azért akartam gyorsan víz alá kerülni, mert undorodtam magamtól. Ben érkezése után már egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy lefeküdtem vele. Szégyelltem magam, és meg akartam szabadulni a szagától, az érintésétől, mindentől, ami hozzá köthető.
Ben olyan hévvel döngetett, hogy azt hittem leszakad az ágy alattunk. Vagy hogy én szakadok szét. De ennek ellenére is rohadtul élveztem az egészet. Vele mindig jó, legyen akár gyengéd, vagy durva.  
- Isteni, mint az eddigi összes dugásunk. - Vigyorogtam én is, majd megcsókoltam. Teljesen elfáradtam, kimerültem. Mondjuk az első menet után is ezt gondoltam, aztán mégis itt kötöttünk ki újra. Egy ideig csak néztem, ahogyan fekszik mellettem, és velem együtt próbál újra magához térni. Azt hittem, hogy ez a legjobb alkalom az őszinteségi rohamra. Biztos voltam benne, hogy ebben az állapotában jól fogja fogadni a dolgot. Hát őőőő.
- Eh, hát én...szóval...csak kicsit..izé... - Egy dadogó ember is megirigyelhetett volna most. Ben nézéséből és beszédéből ítélve nem fogadta jól a hírt. Gyorsan felhagytam a bújással, és arrébb másztam, de ekkor már ő is felkelt. Nem mertem utána menni, inkább a takaró alá bújva vártam a végítéletet. Imádja azt a kocsit, de sikerült szétbarmolnom. A hülye képek miatt volt. Megdugott három embert! Hármat! Kicsit kiakadtam, de ez jogos, nem?
A kiabálástól összerezzentem, még idebent is lehetett hallani. Húha. Nagyot nyelve kimásztam a takaró alól, magamra kaptam az alsógatyámat és nagyon lassú léptekkel megindultam a kijárat felé.
A szavaiból leginkább a "megfojtani"-t értettem a legjobban. Jaj de jó.
A cipőmet se vettem fel, mezítláb sétáltam oda Ben-hez, de csak csigatempóban. Tudom, hogy Ben nem ütne meg, de nekem is az elég, ha kiabál és dühös.
- Jól állnak neki a csíkok, még így is szép kocsi... - Az autót néztem, a mellettem állóra egyelőre nem mertem rápillantani. Végem van, végem van, de rohadtul végem vannnn. - Ha szeretnéd kifizethetem a javítást, de ahhoz tudod életben kell, hogy maradjak. De tényleg nem olyan vészes amúgy. Egyedivé teszi. - Konkrétan halálra fagyok, már esteledik és tél is van, de ez nem nagyon tud izgatni. - Menjünk be, megfázol. - Óvatosan megfogtam a kezét, de nem kezdtem el befelé húzni. Lehet, hogy azzal csak még jobban felhúznám.

Általában ügyelek arra, hogy rendesen legyek felöltözve, ne úgy nézzek ki, mint egy csavargó..most ez a legkisebb mértékben sem érdekel. Simon előtt minek mutassam magam másnak, mint, aki vagyok. Van már annyi közünk egymáshoz, hogy ne akarjak előtte úriembert játszani, eleinte megengedtem magamnak azt a luxust, hogy hazudjam előtte ki vagyok. De most már ismer. A heves dugásunk következtében a levegő valahogy nem akar a tüdőmbe megfelelő ütemben áramolni, a mellkasom csak úgy süllyed és emelkedik mintha valamiféle pumpa volna. A szívem pedig verdes, mint egy csapdába szorult kismadár.
-Hát, ez igaz, eddig még nem volt balul elsült szex, az tuti. - Vigyorogtam és visszacsókoltam hevesen, a nyelvem szét feszítette az ajkait és már táncba is kezdett az Ő nyelvével. Imádom az ízét, a hevességét, Őt magát!
Azonban olyan gyorsan szét tudja szabdalni a kellemes pillanatokat, ehhez mindig olyan jól értett.
-Egyértelmű, hogy baromira elbasztad a kocsimat, igaz? - Oké, egy dühödt rinocérosz sem lenne ennyire mérges, mint amilyen vagyok most. magamra kaptam gyorsan egy gatyát, a faszom fáradozik azzal, hogy normálisan fel legyek öltözve, meg kell néznem a kocsimat.
Odakint a látvány jobban megrázott, mint gondoltam, naná, hogy kiszakadt belőlem egy artikulálatlan ordítás. Kölyök korom óta gyűjtöttem erre a verdára, ez a kis seggdugasz meg 5 perc alatt szétbarmolta a szép kocsimat.
Nem néztem Simon-ra, pedig tudtam, hogy ott van. - Ja, inkább meg se szólalj. - Mormogtam úgy, hogy csak Én halljam, Éreztem a hideget a bőrömön, konkrétan csontig lefagytam és valószínűleg a farkam is letört ebben a hidegben mégsem mozdultam.
-Nem kell kifizetned és nem foglak megölni sem. - Mondtam ezt most úgy, hogy Ő is meghallja. Végig simítottam a kocsi megkarcolt oldalán.
-Menjünk. - Egyeztem bele, hogy menjünk be erről a jeges hidegről.
Odabent mérgemben lelöktem az asztali lámpát a földre majd ökölbe szorított kézzel leültem az ágy szélére.
-Bármit tönkre vághattál volna, bármit, de tea kocsimat választottad, miért? - Nem tudom jogos kérdés-e, de megkérdezem, van jogom hozzá, nem is kevés.