Szívem szerint inkább kussoltam volna, hogy megmaradjon a jó hangulat, de minél tovább titkolózom, annál jobban ki fog akadni Ben. Ezért mondtam el neki most, mert ha magától jön rá kitör a harmadik világháború. Nagyon szereti azt a kocsit, talán még nálam is jobban, szóval valószínűleg fel fog akasztani. Előbb kellett volna gondolkodnom, de akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez a helyes lépés. Nagyon ki voltam borulva, és a mérgemet a szerencsétlen járművön vezettem le.
- És nem is lesz. - Ahányszor elment már bennem Ben, hú...ha összeszedném az összes belém élvezett cuccát, és elvinném egy spermabankba hamar meggazdagodnék. Élveztem a csókot, jó lenne így maradni örökre, de akkor sanszos, hogy megfulladnánk. Hm, nem is olyan rossz halál.
- Nem nagyon, csak egy kicsit... - Félve figyeltem a felöltözését, de nem mentem utána. Inkább bebújtam a takaró alá, ott kuporogtam egy ideig, de az ordítása után magamra kaptam a boxeremet és lassan, de biztosan kimentem hozzá.
Mellé érve hallottam, hogy valamit motyog halkan, amit én nem értettem, de jobbnak láttam nem rákérdezni. Biztos elhordott mindenféle szarnak, eh, megértem. - Ennek...örülök. - Még mindig féltem, mert ugyanolyan mérges, hiába mondja, hogy nem fog megölni. Biztos távolból figyeltem, amint a kocsijához ment, és megnézte annak sérüléseit. Az én sérüléseim sose érdekelnék ennyire. Nem mintha féltékeny lennék, egy kocsiról beszélünk basszus. Én meg Melvint és Nacho-t imádom, néha Melvin-t többet simogatom, mint Bent, de az teljesen más. Melvin egy élőlény! Ez meg egy kocsi! Van különbség.
Beleegyezett, hogy bemenjünk, mire én elengedtem a kezét, és úgy sétáltam vissza vele a házba. Mögötte lépdeltem, és összerezzentem amikor a lámpát a földre lökte. Megálltam a fal mellett, nem akartam leülni mellé.
- Amikor megláttam azokat a képeket rólad, Gregről meg a két csajról, eléggé kiakadtam. Fájt, hogy a megcsalás után rögtön mentél és megdugtál három embert, aztán még el is küldted nekem a képeket. Tudom, hogy én "kezdtem", de fájdalmat akartam okozni, ezért azt tettem tönkre, amit a legjobban szeretsz. De azóta már megbántam. - Válaszoltam neki őszintén. - De tényleg kifizetem majd, nem akarom, hogy ezen mérgelődj. - Most már leültem mellé, közelebb hajoltam hozzá és megpróbáltam megcsókolni. - Szeretlek, és sajnálom. - Suttogtam halkan, aztán felkeltem az ágyról, felszedtem a lámpát a földről és visszatettem a helyére.

Hát vicces volna összeszámolni eddig hányszor mentem el Simon-ban. Szerintem a számláló kiakadna, mert végeláthatatlan számsorozatot kapna. Minket a szex hozott össze, a vágy, utána jött a többi, valahol mindig is elsőrendű lesz a szex, ez valahogy egy remek kompromisszum és így a szerelem sem avul el, Én legalább is nem szeretem kevésbé ezt a szájhőst.
-Csak egy kicsit... - Állati dühös voltam, ezt pedig nem rejtettem véka alá. A kocsim volt az első biztos dolog az életemben, saját magam dolgoztam meg érte, ha úgy éreztem otthon balhés a helyzet át a kocsimban találtam békés helyre. Sokat jelentett nekem az a kocsi és jelent most is, már ha éppen nem hiányzik a négy kereke, mint a lököttemnek. Felkaptam ami az utamba került először és magamra öltöttem és már kint is voltam a sérült Kicsikémnél. Még, hogy nem vészes, meg hogy kicsit karcos..egyszerűen borzalom. Odakint párszor végig simítottam az autó hegekkel borított vázán és szinte összefacsarodott a szívem. Magamban megígértem neki, hogy helyre hozatom és újra pompájában ragyog majd.
Annak ellenére, hogy mérges vagyok Simon-ra még mindig nem tudnám bántani, ennyiért nem, persze csalódtam benne és fáj ez az egész, de ez van, majd helyre billenek, valahogy eddig még mindig sikerült.
Bementünk, beleegyeztem, hogy ne fagyjunk meg odakint, de bent azért képes voltam kicsit elereszteni a szíjat és kiadni a mérgem egy részét, szerencsétlen ocsmány lámpa fizette meg az árát. Darabokban hullt a földre és többé valószínűleg nem is lehet majd használni. Sebaj, amúgy is utáltam.
-Megbántad. Simon, te egy akkora hatökör tudsz lenni, hogy lassan kocsi elé kötlek! Először is, nem Én küldtem a képeket még csak meg sincs a mobilom, de hatszázszor elmondtam már neked, másodszor, nem a kocsit szeretem a legjobban, hanem téged, épp ezért fájt annyira a Greggel folytatott kis afférod, és igen, megdugtam másik három embert, de nem én kezdtem ezt az egészet. - A mondandóm végére kezdtem lecsillapodni, jól esett kicsit kidobni a felgyülemlett feszültséget. Kissé feltorlódtak mostanság a bajok és gondok, azt se tudom, hogy mászom ki ebből a jelképes gödörből, ami majdnem akkor, mint az a híres kanyon, a fene se tudja hogy hívják..
Simon mellém ült Én pedig ránéztem, csók kísérletére közelebb hajoltam hozzá és Én magam csókoltam meg, de csak egy röpke csók volt, inkább puszi.
-Nem kell kifizetned, megoldom, majd spórolok. - Vicc, nincs is miből spórolnom, nincs munkám és még szökevény is vagyok. - Én is szeretlek. - Suttogtam el. Felálltam majd magamhoz húztam a Majmot és szorosan öleltem. Ha nem nyírjuk egymást eléggé tűrhetőek vagyunk azt hiszem. - Két hónapig te fogsz kocsit mosni. - Jelentettem ki, elmosolyodtam, de ezt Ő nem láthatta, mivel igyekeztem szorosan ölelni.

Fordított helyzetben én is kiakadnék. Ha Ben tegyük fel elrabolná a tengerimalacaimat, pánik és idegrohamot kapnék. Én is szeretem a kocsiját, csináltuk már benne jó párszor. Egyszer véletlenül ráseggeltem a dudára, és az ijedségtől majdnem orron fejeltem Ben-t. Akkor nem volt valami vicces, de így már röhöghetnékem van. Milyen béna idióta voltam az első alkalmaknál. Csoda, hogy nem ment el a kedve tőlem. Az autójára visszatérve, most már megtanultam, hogy ne üljek rá a kormányra, jobb ha a seggemet máshová teszem. Jó kocsi az, de részben megérdemelte Ben, hogy megkarcoltam a szerelmét. Még jó, hogy csak egy járgánya van. Én személy szerint nem akarok megtanulni vezetni, így autóra sincs szükségem. Jobban szeretem, amikor aludhatok, miközben ide-oda furikáznak. Vezetés közben nem aludhatnék, úgy meg nem élvezetes az utazás.
Eh, igen, csak egy kicsit karcoltam....kurvára szanaszét. Nagyon dühös voltam rá, szerintem még annyira sosem voltam mérges, mint akkor. Miután felöltözött, pár perc múlva én is kimentem hozzá. A kocsija simogatása közben majdnem kiszaladt a számon egy sóhaj, hogy ettől nem fog megjavulni, távolról is láthatja, de inkább csöndben maradtam.
Sikerült rávennem, hogy bemenjünk, mivel nem szeretném, ha megfázna. Utána hallgathatnám, ahogy taknyos hangon engem átkoz, hogy miattam lett beteg. A lámpát darabokra zúzta, de én igyekeztem felkaparni a földről, és visszatenni a helyére. Kissé...fura. Mostanában rászokott a tárgyak tördelésére, de ezt betudom annak, hogy eddig nem történtek ilyen dolgok velünk, és most jött vissza a seregből. A katonák néha...furák. Majd elmúlik.
- Amikor ideértem azt mondtad, hogy beismered, te küldted őket. De már tök mindegy, a lényeg, hogy megkaptam őket. Jó...értem. - Nem fogok újra vitázni, semmi kedvem hozzá. Tőlem szokatlan módon nem mentem ebbe bele, hagytam, hogy neki legyen igaza. Asszem ez a Greg dolog örökké kísérteni fog, és Ben majd mindig eszembe juttatja, hogy mekkora egy szar seggfej vagyok miatta. Én csak a kocsi miatt tértem ki a képekre. Lehet, hogy túlreagálom, nem telt el még sok idő a megcsalás óta.
Örültem, hogy megcsókolt, és nem húzódott arrébb, vagy nem lökött el magától. Igaz, nem tartott sokáig, de a kicsit is meg kell becsülni. - De nincs munkád. Én szívesen kifizetem, nekem nem nagy dolog. És kapsz pénzt is, akár elfogadod, akár nem. -  Nincs munkája, körözik, nem hagyom, hogy ne legyen semmi lóvéja. Sok mindent közösen vettünk meg régen is, de azért kell, hogy legyen neki is saját költenivalója. Elmosolyodtam a szavai hallatán, hála az égnek, hogy lenyugodott. Bújtam az ölelésbe, én is öleltem őt, de aztán felkaptam a fejemet. - Miiii?! Felőlem, de akkor egy szál boxerben, először magamat leöntöm egy vödör vízzel, és ilyen lassított felvételben felmászok a kocsidra, egy slaggal a kezemben. - Vigyorogtam rá, majd az öleléséből kibújva elindultam a fürdő felé. - Miattad tiszta mocsok vagyok, le kell fürdenem... - Sóhajtottam fel drámaian, és a fürdőbe belépve elkezdtem keresni magamnak egy tiszta törölközőt. - Kell ruha...az enyémeket eltépted... - Lestem ki rá duzzogó arccal, de csak hülyéskedtem. Imádom a ruháit, szívesen hordom azokat.

Nem azt mondom, hogy mindent jelent a járgányom, mert nem, a mindent Simon jelenti, bár a sok faszsága miatt néha megtudnám fojtani,mint most is. A járgányom inkább egy horgony, a régi életem és a mostani között, emlékeztet a jó és a rossz dolgokra, nem szívesen válnék meg tőle, egy emlék kútként funkcionál. A Simonnal első pár szex alkalma is ott tapintható a kocsiban, a sok ittas haveri bulik utáni nyomok szintén, a menekülés és a biztonság is ott van benne, ettől nem akarok megválni, rendbe fogom hozatni a kocsimat. Kerül amibe kerül megjavíttatom.
Nem szívesen indultam be, mert tudtam, hogy a mérgem még nem szállt el és mostanság elég gyakran török és zúzok, ami az utamba kerül nem menekül. Régen, ha dühös voltam elrejtettem, csak belülről tombolt, most már nem tudom fékezni, talán azért, mert amiken átmentem az évek alatt valahogy gyengítette a pajzsomat. A katona bajtársak értelmetlen halála, vezetőink botor cselekedetei, mi fizettük meg az árát és ennyi fájdalom után nehezen bírom.
Szerencsétlen lámpa miszlikekre tört, de valahol nem bántam, utáltam azt a ronda ernyős vackot. Szólni akartam Simon-nak, hogy hagyja a földön és majd Én összekaparom, de nem szóltam, hagytam, hogy felszedje amit még feltudott.
-Nem Én küldtem. - Ismételtem meg, lehet Én voltam, de esélytelennek látom ezt. Nem tetszett Simon beletörődő arckifejezése, ilyenkor általában magából kikelve ordítozik, ezt talán egy hívatlan hurrikán kezdete?
Megcsókoltam megenyhülve majd magamhoz öleltem.
-Nem fogom elfogadni a pénzt és azt sem, hogy te javíttasd meg. - Ebből nem engedek. Majd megoldom magam, eleget éltünk az Ő pénzéből, valahogy boldogulni fogok, max elmegyek egy autószerelőhöz kisegítőnek, az is valami, ott legalább nem kérdezik meg milyen az előmenetelem, csak dolgoznom kell serényen.
-Az még tetszene is, benne vagyok. - Vigyorogtam, Simon boxerben a járgányomon, ennél izgatóbb képzelgésem aligha volt idáig.
-Várj, adok egy inget. - Léptem el tőle a szekrényhez és kivettem egy kicsit kisebb inget mint amilyenjeim vannak. Odadobtam neki.
-Aztán siess, ma még haza akarunk menni nem? - Mosolyogtam rá. Nem akarok haza menni, de valahol akkor is vissza kell rázódni a hétköznapokhoz.

Nem csak a bűntudatom miatt mondtam, hogy mindent kifizetek, hanem azért is, mert tudom, hogy Ben mennyire szereti azt a kocsit. Dolgozni jelenleg nem tud, hiszen körözik, és nincs is valami sok pénze. Én szeretek neki segíteni, csak az idióta büszkesége miatt ez néha eléggé nehéz. Sose vágtam fel azzal, hogy a szüleim gazdagok. Sose. Erre nem kéne büszkének lennem, mert nem én vagyok gazdag, hanem ők. Nélkülük egy csöves lennék, és a híd alatt koldulnék. Igazság szerint Ben sokkal életrevalóbb, mint én. A mázlistája.
A lámpa szarrá tört, venni kell egy újat, de azért én felpakoltam vissza a szekrényre. Szeretem, amikor agresszív és durva, de csak az ágyban. Így inkább ijesztő. Szerencsére a lámpán kívül más tárgy nem esett áldozatául Ben mérgének, akinek idő közben sikerült lenyugodnia. Nem csak ő az idegbeteg, normális ember nem karcol össze autókat, főleg nem a szerelme autóját.
Istenem, még most is azt hajtogatja, hogy nem ő volt. Jó! Hazudjon a szemembe, most már leszarom. Nem is mondtam semmit, ezt is ráhagytam. Emlékszem, hogy bevallotta. Egy szál faszban ácsorgott az ajtóban, miközben én tomboltam a bejárat előtt. Az ölelése és a csókja jól esett, így nem csak ő, hanem én is meg tudtam nyugodni. Imádom az illatát. Már várom, hogy hazaérjünk, és hogy újra Ben illata legyen az egész ágynak, a takarónak, a párnáknak.
- Erről nem nyitok vitát. Együtt élünk, alap dolog, hogy segítek neked. És én basztam szét a kocsidat, nekem kell kifizetnem. Pénzt meg azért kapsz, mert most nem tudnál munkát találni. Majd cserébe egy hétig masszírozhatsz. - Vigyorodtam el, így próbálva enyhíteni a komolyságot, ami ezt a témát körbelengte.
- Gondoltam, hogy tetszene, te kis perverz. A legvégén levenném a boxert, úgy még menőbb lennék. - Na meg szexibb is. Uh, a boxerekről jut eszembe. Csomó új cuccot be kell szereznem. Ben távollétében is adtam magamra, de most tényleg jól akarok nézni, hiszen hazajött, tetszenem kell neki. Ez lesz a karácsonyi ajándékom saját magamnak.
- Köszi. - Elkaptam az inget, amit Ben keresett nekem. Hát, még ez is nagy lesz rám, de sebaj. Szeretem a nagy dolgokat.
- Az volt, hogy maradunk, nem? Erről jut eszembe, Melvin mellé vettem még egy malacot, hogy ne legyen egyedül. Nacho a neve. Remélem a távollétünkben nem lesznek belőlük homo malacok. Eltanulhatják tőlünk... - Van elég kaja a ketrecükben, nem fognak éhen halni. - Maradjunk, eddig ezt akartad, én meg már beleéltem magam. - Az inggel a kezemben visszamentem a fürdőbe és becsuktam az ajtót. Nem akarok a kádba mászni, jó lesz most a zuhany. Miután lehámoztam magamról a boxeremet, beléptem a kabinba és elkezdtem az ázást. Ben tusfürdője, tökéletes. A kelleténél sokkal többet nyomtam magamra, de ez is Ben illat, szóval kell. Fogalmam sincs, hogy meddig ácsorogtam a zuhany alatt, de jó volt a gőzben melegedni.
Végül eszembe jutott, hogy Ben valószínűleg vár rám, így elzárva a vizet gyorsan kimásztam a kabinból, hogy megtörölközhessek. Ennek befejeztével megkaptam az ideiglenes ingemet - ami már az enyém, magunkkal fogom vinni hahaha -, és kitotyogtam a fürdőből.

Sose tudtam meg testközelből mi az a gazdagság, persze Apámnak sok pénze volt, hogyne lett volna, de vagy elnőzte vagy elitta a haverokkal, haza alig került belőle, rám meg aztán nem pocsékolta, ahogy mindig is mondta " Ha kiérdemled majd szólni fogok.." Ez lehetett egy cipőért vagy akár egy játékért, bármiért, nos jelentem büszkén, sose érdemeltem ki. Nem akarok Simon-ra hagyatkozni, nem akarok tőle pénzt ajándékba kölcsönbe, sehogy sem. Ezt nem csak azért mert makacsul kitartok az önbecsülésem mellett, de egyszerűen nem akarom költeni a párom pénzét, ami az öröksége lesz, az az Övé, sok mindenen megosztozunk, de a pénze az övé, ez így tisztességes. Nem fogom hagyni, hogy bármennyit is beleadjon a kocsi javíttatásának költségeibe, megoldom egyedül.
A lámpa eltörik, Én pedig jobban is érzem magam ettől, az, hogy veszekszünk már megint nem érdekel különösebben, amúgy is ezt teszik a nap 24 órájában heti hétszer.
-Masszírozlak két hétig is ha akarod, de nem, Nem kérek kölcsön, nem adhatsz pénzt, vita lezárva. - Valahol csak találok olyan munkát ahol nem kíváncsiskodik a munkáltató és nem néz utána az élettörténetemnek. Biztosan akad valaki aki a legaljabb munkához nem talál senkit és örül, ha valaki akad és nem néz utána ki is a fickó meg kinek fia-borja és csak úgy felveszi, tuti találok ilyet.
-Az ezer százalék, hogy felizgatnál vele már az első pillanatban. - Kicsit elkomorulok, mondjuk ezt úgyse engedném meg, senki sem láthatja rajtam kívül Simon-t meztelenül, az hiányzik, mind halott lenne, csodálom is, hogy Greg még él, de van még nem lefutott körünk, nem végeztem vele, korán sem.
Megcsókoltam majd az inget amit neki kerestem odadobtam hozzá.
-Igen, úgy volt maradunk, de tudom, hogy nem szeretsz itt lenni. - Mondtam egy váll rándítással, igaz a gyomrom továbbra is ugrándozott a gondolatra, hogy vissza kell oda mennem, de nem érdekelt, egyszer muszáj úgy is.
-Még egy malacot? Na, de Simon, lassan állatfarmunk lesz, egy malac is sokat vinnyog, na de kettő? Tudod, hogy imádom Melvin-t, de még egy? - Összehúztam a szemöldökömet, úgy látom a távollétem és a feszültségek Simon-t őrültségekre késztetik, figyelnem kell most már rá vagy a végén betelepít egy borz családot is.
-Akkor a hétvégére itt maradunk. - Szóltam még utána mielőtt eltűnt volna a zuhany alatt. Kedvem lett volna becsusszanni mellé, de aztán inkább kint maradtam és leheveredtem az ágyra. Lehunyom a szemhéjam és aztán elszundizok...újra ott vagyok a harctéren, kezemben fegyver, társaim mellettem ordítanak egy,ásnak utasítást, robbannak a bombák és egy helikopter zaja csörtet be a harc tér közepére, egyik barátom, a fiatal 18 éves Kyle kiugrik a védelme mögül ami egy felborult harckocsi volt és beleveti magát a csata közepébe, csatakiáltása zeng, fegyvere repíti a golyókat, utána kiáltok, hogy megálljon, de már késő, szíven lövik, többször, úgy torpan meg, mintha egy bábu volna, majd a földre zuhan és ott is marad. Ordítva kezdek el tüzelni a védelmem mögül....felordítva, izzadtan ülök fel az ágyban, kezem a lepedőt markolássza és zihálok, szemben ott áll Simon Én pedig szégyelve magam erősen beleütök az éjjeli szekrényen levő üveg pohárba ami darabokra törik és felhasítja a karomat. Még mindig gyorsan emelkedik a mellkasom és süllyed..az egész álom megismételte magát, ismét lehengerelt és a mélybe taszított, és ezt pont Simon előtt tette...

Általában én vagyok az, aki megnyeri a vitákat, a szócsatákban szinte mindig verhetetlen vagyok. De most mégis úgy éreztem, hogy jobb, ha engedek, mert ma eléggé makacs.
- Jó. - Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fizetem ki a javítás költségeit, és hogy nem adok neki pénzt. Ezekben titokban is meg tudom csinálni. Megtömöm lével a zsebét, a kocsiját meg megoldom egyedül. Nem érdekel, ha kiakad. Segíteni szeretnék neki, egy pár vagyunk, nem hagyom szarban. Én is jobban örülnék, ha nem köröznék, és lenne munkája. De nem, ez nem így van, mert Ben képes volt lelépni a kurva seregből.
- Te mindentől felizgulsz, amit én csinálok. - Önelégülten vigyorogtam rá. Nem vagyok egoista, csupán csak realista. Jól esik, hogy Bent nagyon hamar be tudom gerjeszteni, bár ez fordítva is igaz. Simán megcsinálnám, hogy meztelenül lemosom a kocsiját, de magamat ismerve az első percben kitörném a nyakam, leesnék a kocsiról, a seggembe állna egy szög stb.
- Szeretek itt lenni, de otthon azért jobb. Az a mi közös házunk. - Nincs ezzel a hellyel semmi komoly bajom, csak félek, hogyha túl sokáig maradunk itt Ben majd nem akar visszajönni. Megértem, hogy most köti oda rossz emlék, de amellett van sok jó dolog is, ami ahhoz a házhoz köthető. Szerintem ott már mindenhol dugtunk, kivéve a plafonon. Vehetnénk tapadókorongokat, és az is meg lenne.
- De Melvin már magányos volt, a tengerimalacok társas állatok. Nem lesz állatfarmunk na. Mikor bementem az állatkereskedésbe ott nézett a gomb szemeivel, nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg. Olyan szőrös, és kicsi, és még szőrösebb. Nem vinnyognak sokat. Nacho marad. - Jelentettem ki határozottan. Igazából gondoltam arra, hogy veszek egy hörcsögöt is, de Ben agyfaszt kapna már annyi állattól. Jó, néha sokat vinnyognak, de csak mert azt hiszik, hogy kaját viszünk nekik.
- Azért holnap már hazamehetnénk, ne maradjanak egyedül túl sokáig a malacok. - Mondtam neki, aztán elmentem fürdeni. Kicsit talán hosszú ideig áztattam magamat, mivel amikor visszatértem a szobába Ben már aludt. Épp indultam volna az ágyhoz halkan, amikor Ben ordítva felébredt, és látszott rajta, hogy rosszat álmodott. Ezután összetörte a poharat, aminek a szilánkja elvágta a kezét. Gyorsan odasiettem mellé, és magamhoz húztam a szöszit.
- Nyugi, nincs semmi baj. - Próbáltam szétszorongatni, hogy megnyugodjon. Közben ott pusziltam ahol értem, a nyakát, az arcát, a fejét, a száját. - Ezt a tárgy összetörést abba kéne hagynod... - Néztem le a vérző kezére, majd felsóhajtottam. - Ne félj, itt vagyok, csak rosszat álmodtál. - Egy pillanatra sem engedtem el, de lassan meg kéne mozdulnom, hogy beköthessem a kezét.

Nem szeretek párbeszédet folytatni, nem igazán vagyok az a szószátyár típus, viták esetében meg pláne, ha a szavakkal akarunk kardozni, akkor általában Simon a nyerő, felszoktam adni, de sokszor azért állom a sarat a hallgatásommal, ami olyannyira képes bosszantani a kis bozontost.
A rövid "jó" természetesen nem azt jelenti, hogy el van intézve a dolog és akkor nem fog beleszólni a legatyásodott helyzetembe, épp ellenkezőleg, minden követ meg fog forgatni, hogy helyettem költekezzen. Ebből persze majd megint vita lesz, ahogy ez lenni szokott, vita nélkül már nem is lennénk együtt, míg másokat a romantika tart össze minket az állandó marakodása. Furcsa egy pár vagyunk, de ez így jó, szeretem a majmot.
-Tagadhatatlan, hogy kibaszottul betudok gerjedni tőled, legyél meztelenül, ruhában, akárhogy. - Vigyorogtam. Még sose volt gond a szexszel, Simon olyan számomra, mint a vén csontoknak a viagra, az utolsó percekig képes felállítani.
-Igen, a mi közös házunk...baj volna, ha kicserélnék majd az ágyat? - Fintorogtam. Nem vinne rá a lélek, hogy abban az ágyban feküdjek és szeretkezzek Simon-nal, ahol Greg bemocskolt mindent. Undorodnék tőle és ez csak közénk ékelődne. Egy ágy amúgy se nagy cucc, vehetünk helyette százszor jobbat is, a lényeg, hogy újra Én is otthonnak érezzem a lakásunkat.
Felemeltem a kezem, hogy megnyerte a csatát, a malac marad.
-De, ha egyszer is megharap vagy az éjszaka közepén játszik szirénűt megy a fűtött garázsba. Melvin rendes gyerek, de ebben az új fiúban még nem bízok. - Csóváltam meg a fejem, de már mosolyogtam. Egyértelmű, hogy maradni fog a kis rágcsáló, ha Simon-t ez teszi boldoggá felőlem okés, végül is Ő is eltűri ha naponta 2-3 órát zongorázok és nem vinnyog miatta.
-Rendben, rendben, akkor holnap hazamegyünk, de szerintem nem maradok sokáig, melót kell keresnem. - Akármit elvállalok, muszáj lesz talpon maradnom magamtól. Férfi vagyok, egyszerűen az, hogy engem tartsanak el sérti az önbizalmam. Még a legszarabb munka is munka és a munkából pénz lesz, ha kevés is, de jobban fogom érezni magam tőle.
Ledőltem, nem gondoltam, hogy elfogok aludni, de sikerült és újra végig éltem a katonaságnál átélt tragédiát, azaz a mészárlást, amit elkövettek az osztagomnál. ordítva ébredek és ismét sikerül összezúznom egy tárgyamat, most az üvegpoharat, amit rendesen felszakította a kezemen a bőrt, de nem foglalkozom a vérrel sem a sebbel, jobban fáj az, hogy ez mind Simon előtt történt. Nem akartam, hogy gyengének lásson, hogy úgy gondolja nem normálisan tértem vissza a frontról. A sok puszi, az ölelés valamelyest megnyugtatott, de akkor is rosszul éreztem magam, bolond vagyok, megbolondultam.
-Nem akartam...hogy ezt lásd...mindig újra és újra és újra álmodom a mészárlást..Én...mentálisan tönkrementem... - remegni kezdett a kezem és érezni kezdtem a fájdalmas lüktetést a sebnél.
-Szégyenlem magam...undorodom magamtól.- Fordítottam el a fejem tőle és dühösen meredtem a semmibe. Tönkrementem, agyilag semmi sincs rendben a fejemben.

Számtalanszor volt már bűntudatom amiatt, hogy én egy pénzes családba születtem bele, míg Ben hátránnyal indult az életben, ő sok mindent nem kaphatott meg. Ezért akarok neki mindig segíteni, hogyha a múltja nem volt a legjobb, legalább a jelenben meglegyen mindene. Persze tudom, hogy őt ez nem érdekli, neki elég vagyok én, a lóvém nem kell. Pfff. Nem baj. Nem kívánság műsor.
- Igen, a farkad egyfolytában szalutál nekem. Jó katona. - Milyen aranyos lenne Ben szerszáma egy katona sapiban, meg egyenruhában. Hehe. Kaphatna egy kis gépfegyvert is. Öhm oké, ez már kissé beteges.
- Nem, vehetünk helyette egy másikat. - A mosolyom egy pár pillanatra eltűnt az arcomról. Megértem, hogy nem akar már abba az ágyba befeküdni többé. Csak nehogy én is erre a sorsra jussak, mármint hogy lecserél a rossz emlékek miatt. Most nagyon utálom Greg-et. Na meg persze magamat is. Melvin szerette az ágyat, sokszor belehugyozott és telerakta kicsi tengerimalac aknákkal. Az új fekvőhelyét most majd újra be kell terítenie az illatával, Nachoval karöltve. Utána meg jöhet Ben, bár neki nem az illata lesz az első, ami az új ágyunkra fog kerülni.
A fürdés végeztével visszasiettem a szobába, és pont jókor érkeztem. Gyorsan bemásztam az ágyba a felzaklatott Benhez, nem érdekelt, hogy az ing amit kaptam tőle nem takar túl sokat alul. Magamhoz öleltem, és közben a vérző kezét vizslattam.
A szavai hallatán összeszorult a gyomrom, ebben nem igazán tudok neki segíteni, sajnos. Remélem azért az öleléstől és a pusziktól valamennyire majd megnyugszik.
- Milyen kedves, hogy ezt el akartad titkolni előlem....én örülök, hogy láttam, így legalább tudom, hogy mi a helyzet. Ben, nem mentél tönkre. Biztosan el fog múlni, de csak most jöttél vissza. Szerzel új emlékeket, amik szépek lesznek, és ezt majd szépen lassan el fogod tudni felejteni. - Próbáltam lefogni a remegő kezét, de mivel vérzett, ezt nem igazán tudtam véghez vinni. - Ne mondj ilyet... - Miután elfordította a fejét az álla alá nyúltam, hogy magam felé fordítsam újra az arcát. - Emiatt nem kell szégyenkezned....és amúgy is csak az én véleményem számít, nem? Engem meg egyáltalán nem zavar, én így is szeretlek... - Megpusziltam az arcát, aztán elindultam keresni valami kötszerféleséget. Sajna csak fáslit találtam, de ideiglenesen ez is megteszi. Visszamásztam az ágyra, és bekötöztem vele Ben sebét. Nem vagyok jó a sebek ellátásban, remélem nem csinálok semmi hülyeséget.

Sose panaszkodtam amiatt, hogy a családi jussból nekem nem járt ki szinte semmi sem, egyszerűen elfogadtam és megpróbáltam abból meglenni, amit megkerestem, és míg nem találkoztam Simon-nal bár nehezen, de bírtam a koli szobát fizetni a suliban, most meg van fedél a fejem felett, mindenem meg van, hülye lennék siránkozni, hogy nincs annyi lóvém, hogy megvehessem egész Londont.
-Bizony, jó katona, szeret is keményen dolgozni. - Vigyorogtam, mint a fakutya. Most mi lenne, ha szimplán közölném Simon-nal, hogy most is áll a farkam, mint a cövek? Kiakadna? Tudja a fene, szerintem élvezné, ha újra belehajszolnám egy kis agy muriba.
-Kösz, az jó lesz. - Nem akarom, hogy úgy tűnjön Simon-nak, hogy egyszerűen viszojgom a házunktól, mert nem így van, csak egyszerűen ez a változás talán segítene. Greg utolsó mocskát is elakarom takarítani a házból. Az a féreg nem ússza meg, ha újra találkozunk, józan leszek és kiverem mind a 32 fogát köztük a nagy becsben tartott arany fogát is. Addig verem míg már felállni is képtelen lesz, a következmények meg nem érdekelnek.
Álmomból felriadva pocsékul érzem magam, ha Simon nem szorítana magához üvöltenék, elegem volt a rémképekből, nem akarom többet, ELÉG VOLT! Majdnem zokogtam, Én majdnem...úristen...ennyire azért a dolog nem lehet siralmas, vagy de? Az ott ért dolgok annyira belém ivódtak, mint ruhába a vörösbor.
-Te sem gondolhatod, hogy ez olyan egyszerűen működik majd, ugye? Egyszerűen borzalmas volt, megölték..megölték azt a kölyköt aki annyi idős volt, mint amikor megismertelek téged. Csak egy épp hogy 18 éves kölyök...lehettél volna akár Te is, érted? - Nem érti, egyszerűen ezt csak az értheti igazán, aki átélte, borzalmas volt látni ahogy az a gyerek a halál torkának ugrik, de végül Őt harapták ketté.
-Igy is szeretsz...de nem volna jobb, ha normális lennék? Ha nem kellene attól tartanod, hogy egyszer olyan mértékben okozok magamnak kárt, hogy helyre se lehet hozni? Megőrültem...ezt te sem tagadhatod. - Néztem rá szomorúan és mérhetetlenül csalódottan. Én magam jelenleg elég instabilnak tartom, egyszerűen félek, félek attól, hogy a rémálmok soha nem múlnak el és majd az egész életemet megkeserítik és befolyásolják. Csak egy 24 év körüli fiatal vagyok, előttem lenne az élet, de nem, teljesen megzakkantam.
Észre sem veszem, hogy bekötözi a sebem, csak az egyik pillanatban minden véres a következőben pedig egy gézcsomó van a kezem helyén, érdekes.
-Csak ölelj most egy kicsit.. - Nyöszörgöm, mint valami kétéves óvodás akinek szálka ment fakockázás közben az ujjába. Rémes, holnap ezért tuti kinyírom magam.
-Mit szólnál, ha lenne egy kutyánk? Azon gondolkodtam, hogy csípem Melvint meg minden, de nem az Én stílusom a malackodás..ha lenne egy testes kutyánk akkor talán nem is tudom, lenne mivel lekötni a figyelmem, ha épp nem veled vagyok, érted ugye? - Oké, mint aki teljesen elmeroggyant, először ordítozok majd hirtelen felhozok egy teljesen más témát ami ide se tartozik, szegény Simon.

Tönkre vágtam Ben kocsiját, de ha lenne autóm arra se tudnék vigyázni. Még jó, hogy nincs jogsim. Nem akarom megtudni vezetni, meg minek pazaroljam az időmet, ha van aki bárhová elfuvaroz? Tudom-tudom, egy lusta dög vagyok. De Ben olyan szexi, amikor vezet...hmm...olyankor a legjobb taperolni, mert mindig rám szól. Közben meg látszik rajta, hogy mennyire élvezi.
- Igen, főleg bennem. Másban nem is dolgozhatna. - Ha Ben farka létező személy lenne, elvinném randizni és adnék rá csokornyakkendőt. Milyen beteges. Határozottan örülök annak, hogy nem lőtték szét a férfiasságát. Szívrohamot is kapnék rögtön.
Szinte már a hangsebességet átlépve száguldottam az ágyra rá, hogy megnyugtathassam Bent. Átöleltem, megpusziltam, és próbáltam nyugodt maradni, nem túl aggódni a dolgokat.
- Megértem, hogy rossz, de igenis így működik...egyszer el fog múlni. Na, én biztosan nem lehettem volna az, el se bírnék egy akkora fegyvert. - Mosolyodtam el, és igyekeztem elhumorizálni az egészet. Megértem, hogy ki van akadva, de tudta, hogy ez lesz...mármint, hogyha elmegy katonának sok vért, szenvedést és halált fog látni.
- Most is normális vagy. Csak bebeszéled magadnak ezt. Nincs semmi bajod, oké? A katonák nagy részével ez megtörténik, de utána rendbe jönnek. Visszatérő rémálmok miatt még nem leszel őrült. De azt is leszarnám, ha kényszerzubbonyban mászkálnál itthon, mert én akkor is szeretnélek. - Megszakadt a szívem attól, ahogyan rám nézett. Gyorsan megcsókoltam, és közben egyfolytában szorongattam. Ahj...ennyit arról, amit este akartam vele csinálni. Buzi hadsereg.
- Ölellek... - És öleltem is, még jó, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy megfojtsam a szorításommal. A szavai hallatán értetlenül felvontam a szemöldököm, de utána újból elmosolyodtam.
- Hát nekem úgy tűnt, hogy szereted Melvint. Persze, lehet kutyánk. De majd csak karácsony után, mert most ajándékokat kell vennünk, utána jobban tudnánk vele foglalkozni. - Nem zavarna egy kutya, szeretem az állatokat. De nem vagyok biztos abban, hogy Ben egy hét múlva is akarni fog egy blökit. Ezért is bólintottam rá a dologra, de közben nem vettem komolyan amit mondott. Ha tényleg akar kutyát, akkor természetes lesz egy ebünk.
- Próbálj meg visszaaludni, nem megyek sehová, itt leszek veled... - Elhelyezkedtem mellette, de nem engedtem el. A keze remélem rendbe jön, Ben pedig rémálommentesen tudja átaluszni az éjszakát.

-Hmm..másban nem is? És mi van, ha akar? - Vigyorodtam el, nem mintha ezt komolyan kellene venni, Simon az egyetlen, akit élvezettel dugok meg és akarok is, az a kis botlás, dühömben történt, de nem élveztem, ha ez mentség akkor mondhatom, hogy szabályosan undorodtam magamtól.
Nekem csak Simon létezik bármennyire is hangzik ez nyálasan. Szerelmes vagyok, ennyi szerintem megengedett, nem? Azt mondják a szerelem ideig-óráig kitartó dolog, bennem mégis már 3 éve munkálkodik és szűnni nem akar, hát akkor ez a teória is megbotlott.
AZ álom teljesen felkavarja az idillt amit nehezen értünk el. Utálom, hogy egy nyugodt percet sem hagy álmaimban.
-Egyszer...mikor már teljesen megőrülök tőle és nem az a lényeg, hogy elbírsz-e egy olyan fegyvert hanem, hogy akár Te is lehettél volna akit úgy öltek meg, hogy semmit nem követtél el, mert az a fiú először volt bevetésen, fiatal volt, szinte az egészet szórakozásnak vette, azt hitte Terminátor filmben van, egy fegyverrel helikopter ellen...bolond volt, de ártatlan és gyerek. - Nem a szenvedés az, ami kiakaszt, tudtam, hogy a halál és a szenvedés vár majd ott, de a barátaim, társaim halála kiborított, megőrjített, hogy tenni ellene nem tudtam, ha megpróbáltam volna belőlem sem lenne most több, mint egy cafat összeégett hús darab a boncasztalon, Simon meg jöhetett volna azonosítani.
-Még akkor is, ha gumiszobában élném le az életem? Ha kimaradnának az ágytornák miatta? - Vontam fel a szemöldökömet kicsit játékosan. Talán azért gumiszobába nem fogok kerülni, végér is még nem láttam a hálószobában tankot és nem is kezdtem el fegyverrel lőni egy vegyesboltra, mert az uborkák hadat üzentek az almáknak...
-Tényleg, mindjárt karácsony, fura, nem tavaly volt? - Mondom kicsit révetegen és pislogok párat, sebezhetőnek érzem magam, összezavarodottnak.
-Maradj velem végig...kérlek.. - behunyom a szemem és a karjai közé vackolom magam.