-Annyira számítottam valami ehhez hasonló válaszra! - Villantok valami elmebeteg vigyort, amivel együtt szemeimben is valami, a mosolyomhoz roppantul hasonló fények villannak. Ha már nem bizonyította volna a ma este folyamán kapásból két szituációban is, hogy mennyire rátermett és tettre kész tud lenni a nők terén, ha a helyzet is úgy kívánja, okkal feltételezhetném, hogy egy nagyon is dögös homárhoz van szerencsém. De nem, szerencsére egy extra-mega-hetero ipse az, csak úgy tűnik, hogy több időre van szüksége, hogy a tesztoszteron elkezdje mozgósítani a kis seregeit a testének azon lényeges pontja felé, ami köztudott, hogy férfiaknál a klasszikus "második agy" néven van csak emlegetve. Milyen kár, hogy ennyire kitartóan küzd az ösztöneivel szembe!
-Szeretnéd, mi? - Kérdezem halál könnyedén, miközben ügyet sem vetek rá, és mereven, zavartalanul bámulok ki előre továbbra is a szélvédőn keresztül, mintha csak azt kérdeztem volna meg pár másodperccel ezelőtt, hogy mennyi az idő. Számítok rá, hogy nem adja fel, és hogy valami nagyon csúúúúnya beszólással fog visszavágni. Ez alatt a pár óra alatt sikerült annyira kiismernem, hogy tudjam, mikor mire számíthatok, habár, nem mondom, a leleplezése tényleg elég furfangos és váratlan volt! Elböfögött kis megjegyzésére csak egy sanda, kissé gúnyos mosoly szökik szám sarkába. Guszta, vagy nem guszta, egyszer élünk! Szerencsére elmélyült gondolkodásom közben nem áll meg az idő a kocsival ellentétben. Csak egy pislogásra van szükségem, és máris rájövök, hogy Paradise egyik félre eső részébe értünk. Volt már szerencsém ehhez a környékhez pár hónappal ezelőtt. Nem mondom, szép emlékek kötnek ehhez az omladozó szarzsákhoz, amit már csak a szentlélek tart! Volt itt minden! Francia idegen légiósok bevetésen, akik közül nem egyet leszedtünk Aidannal, és még egy olyan tűzijátékhoz is lent a pincében, amilyet az emberek még a Függetlenség napjának a megünneplésén sem látnak! Jó érzés úgy beleszippantani a dohos és penészes szagú nyirkos levegőbe, hogy tudom, én is hozzájárultam ahhoz egykoron, hogy ez a hely ilyen leszedált állapotba kerüljön. Na, de vissza a munkához! A derekam csak egy egészen kicsit akar leszakadni a helyéről, ahogy megemelem az egyik édesdeden alvó melákot és Flynnel "karöltve" rángatni kezdem ki a kocsiból egy biztos helyre. Nem is tudja még ez a két megtermett tirpák, hogy pár perc, és azt fogják kívánni, hogy bárcsak megölném őket. De nem, nem adom ilyen könnyen én ám a megváltást! A cipekedés közben talán akaratomon kívül is szétterül arcomon egy lapos, szórakozott mosoly, ahogy azt figyelem, hogy Flynn milyen ráérősen és nem törődöm módra húzza-vonja R-t, aki pár méter után ikertestvérével együtt koppan a beton placcon.
-Pont ezt a választ vártam! - Sandítok fel rá ravaszul, ahogy megközelítem, és már rántom is magamhoz az övbújtatójába kapaszkodva. Zene füleimnek a hang, ami ennek hatására elhagyja a torkát, de nem akarok előre inni a medvebőrére.
-Honnan veszed, hogy egyáltalán van rajtam? - Villannak meg újra íriszeim, miközben már arcomon érzem minden egyes lélegzetvételét, és amikor már kevés hiányzik annak, hogy bekapjam a csalit, ő rafkósan lerendezi az egészet, előhúz egy rohadt rágót és egyszerűen csak bekapja. Na jó, akkor játszunk a te szabályaid szerint, Szivi! Nagyjából ez az utolsó gondolatom azelőtt, hogy leharapnám a szájából kikandikáló rágó végét, gondosan ügyelve arra, hogy szám ne érintkezhessen az övével. Ez most nem az a játék!
-Na, rajta szép fiú! - Távolodom el játszi könnyedséggel, mintha semmi sem történt volna az előbb, aztán egyszerűen csak leguggolok a két négerhez, és a kötelek segítségével -amennyire tudom-, kikötözöm őket az éppen kéznél lévő oszlophoz. És -mintha csak valami varázslat lenne-, máris ébredezni kezdenek, én pedig hozzá is láthatok a dolgokhoz.
-Jó reggelt! Kezdjük is akkor veled. - Villantok egy meglehetősen bűbájos vigyort, ahogy leguggolok K elé, aki -amint a szemeimbe néz-, máris eszeveszett rángatózásba kezd, mire csak színészies sóhajjal megrázom a fejem és már húzom is elő rejtekhelyéről a jól megélezett késemet, hogy ejthessek egy hosszabb vágást szája széléhez. Úgy fog kinézni, mint Joker!
-Beszélj! - Vált át eddigi türelmes stílusom egy türelmetlenebb, ahogy ujjaim már a haját markolják -így feszítve hátra a nagy golyó fejét-, másik kezem pedig előszeretettel fúrja egyre mélyebbre és mélyebbre nyakába a kés hegyét.
-Ne! Keresd a... keresd az itteni lakásán! - Kezd kislányos sipákolásba R, aki látszólag nagyon összecsinálta magát, amikor meglátta, hogy képes lennék a testvérén egy gégemetszésre. Micsoda megható pillanatok!
-Mennyire tiszta a terep, Flynn? - Szólok végül oda neki, továbbra sem engedve egyik kezemen sem. Lehet, hogy nem kell túl sokáig időznünk?
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Használaton kívüli gyár 
16.07.13 23:11
