Mit is mondhatnék? Na, jó, igyekszem a lehető legtömörebben és legérthetőbben elmagyarázni, hogy miért is utálom annyira a karácsonyt, és minden más olyan ünnepet, ami nagy felhajtással jár, és idióta családi összejövetelekkel, amiken mindenki jó pofizik mindenkivel, és megjátsszuk, hogy mennyire szeretjük egymást, és hogy milyen összetartó a mi kis családunk. A francokat! Ha nem karácsony alkalmából ülne ilyenkor össze a család, biztos, hogy senki nem fogná vissza az indulatait, és ott ütné a másikat, ahol csak éri. Igazából, ha jobban belegondolok, nem lenne ellenemre. Van egy-két verni való fejű egyed a családunk másik felében, és legalább addig is valami olyat csinálnék, amihez értek. Na, de lássuk akkor a medvét! Terítés...
Ez az egyetlen olyan dolog, amit hajlandó vagyok megcsinálni karácsonykor. Ez legalább nem igényel túlzott erőfeszítéseket, és csak azért kell aggódnom, hogy a már évtizedek óta öröklődő, csak ünnepekkor használt porcelán étkészletet nehogy leejtsem, vagy földhöz vágjam, vagy hasonló finomságok.
Hosszú, tizenkét személyes, örökölt antik étkezőasztal -azt hiszem vörösfenyőből készült-, bordó, az egész asztalon végig érő terítő, középen az elmaradhatatlan adventi koszorú és még néhány gyertya, na meg persze a fehér porcelán étkészlet és a csicsás kristály talpas poharak. Esküszöm, hogy még a gyomrom is felfordult ettől a csicsomás pompától! Szemforgatás közepette nézek végig munkám eredményén, majd egyszerűen csak kihúzom az egyik széket, amin helyet is foglalok, és megbűvölten, gondolataimba mélyedve kezdem el bűvölni szemeimmel a tüzet, aminek a lángja felett hamarosan mozgatni kezdem az ujjam, nem is törődve azzal, hogy Clovernek esetleg segítségre lenne szüksége a konyhában, vagy bárhol máshol..
ha máskor nem, akkor legalább csak karácsonykor...
Kezdőlap 
Tárgy: Clover&Roxy - családi, "meghitt" karácsonyi vacsora 
04.01.13 18:07