Úgy örülök, hogy végre a "saját" ágyamban aludhatok a szerelmemmel. Annyira vágytam már erre, jobban is élvezem, valahogy nem is szeretnék kikelni az ágyból. Nagyon örülök, hogy Charlotte vett ki pár nap szabit, hogy együtt töltsük ezt a kis időt. Már ránk fért mindkettőnkre a pihenés. Az igazak álmát alszom és észre se veszem, hogy szerelmem már nincs mellettem. Egészen sokáig alszok, most kivételesen sokkal tovább, mint eddig tettem. Magamtól kezdek el ébredezni, mikor már úgy érzi az agyam, hogy kipihente magát. Egyik kezemmel a szememet kezdem el dörzsölni, ahogy ránézek az órára. Jó sokat aludtam, de most ezzel nem törődök. Az feltűnik, hogy az ágyon keresztbe fekszik és Charlotte sehol. Elhúzom a számat, azért remélem, hogy nem túrtam ki, de azért felébreszthetett volna. Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy kikeljek az ágyból, de végül csak felülök. Továbbra is próbálom megszokni a fényt és még ásítok is egyet. Beletúrok a már így is kócos hajamba, majd nyújtózkodok, utána kiszállok az ágyból és felveszem a farmeromat. Miközben a nadrágom övét csatolom be, szemeimmel keresem az ingemet, de nem találom. Végül mindezzel nem találom, mindegy is. Illatokat érzek oda lentről, így le is megyek. A szememet dörzsölöm, ahogy belépek a konyhába.
- Charlotte nem láttad az... - Kezdem a kérdésemet, mikor meglátom rajta a keresett ruhadarabom.
- Ingem... - Fejezem be, miközben végig nézek rajta. Nagyon csábító, hogy most leteperjem, de türtőztetem magam. Hunyorítva odamegyek hozzá, átkarolom a derekát és a válla felett átnézek, hogy meglássam mit csinál.
- Rántotta. Farkas éhes vagyok, de most akartam lemenni a boltba péksütiért, bár kaja után is tudok neked valamit hozni, ha szeretnéd. - Csábító a rántotta, nagyon jól néz ki. És a gyomrom is kezd korogni az illatok miatt. Én mindig éhes vagyok ébredés után. Államat a vállán támasztom, olyan nehéznek érzem a fejem. Végig simítok a hasán és hozzábújok hátulról.
- Mondtam már, hogy szexis vagy az ingemben? - Suttogom a fülébe csábosan, majd pár puszit nyomok a nyakára. Tényleg vissza kell magam fognom, hogy a rántotta se égjen oda és Charlottera se másszak rá.

Dörzsölgetem fáradt szemeimet, ahogy próbálom megszokni a fényt és lefelé tartok a konyha felé, hogy megtudjam, hol az ingem. Amint belépek és elkezdem a mondatom, már rájövök így az utolsó szót csak suttogva sikerül kinyögnöm, elvégre már megtaláltam azt, amit kerestem. Az igazat megvallva nagyon dögösen néz így ki, főleg, hogy az ujja is hosszabb, mint amekkora kell neki. A pimaszkodására csak elmosolyodok, tény és való, hogy jól áll neki, de azért remélem, hogy tetszik az ing rajtam is.
- Igen, nagyon jól áll, de azért remélem, tetszik az ing rajtam is. – Csak neki szeretnék tetszeni, és mivel a kedvenc piros kockás ingem van rajta, ezért csak remélni tudom, hogy valóban nekem is jól áll, hiszen nekem ez baromira tetszik, azért is vettem meg. Közelebb megyek hozzá és átkarolva magamhoz húzom, hogy megnézzem mit is csinál.
- Hát ha a 10 perc távollétet menekülésnek hívják… Nos, igen akkor menekülök. – Halkan nevetek, nem gondolom komolyan, soha sem menekülnék előle, de azért remélem, elfogadja, hogy hozzak majd neki valami péksütit, amit a délután folyamán el tudunk fogyasztani. Élvezem, ahogy végig simít a karomon, libabőrös is leszek tőle, annyira jól esik. Úgy örülök, hogy végre ennyire szabadok vagyunk. Élvezem a közelségét és az illatát is. Viszont nem bírom már nagyon visszafogni magam.
- Jól tetted. Máskor is megtehetnéd. – Szeretem, ha egy nő az ingemben van, akivel kapcsolatban is vagyok, természetesen. A nyakát kezdem el puszilgatni, már most a pultnak dönteném, de tudom, hogy az nem lenne túl illendő, pláne azért, mert épp kész a kaja. Kicsit lelombozza a kedvemet az, amit mond, de végül elszakadok tőle.
- Persze. – Egyezek bele, majd elválok tőle, kiveszek két tányért, meg két villát és az asztalhoz megyek velük. Lerakom, majd odamegyek a tűzhelyhez és, ha Charlottenak nincs ellenére, amíg a hűtőből szedi elő a dolgokat, addig én mindkettőnknek kirakok a tányérra egy kis rántottát. Nagyon jól néz ki. El tudnám azt képzelni, hogy egy tányérból eszünk, a szerelmem az ölemben ül és etet, miközben én simogatom és hozzábújok. Azt hiszem kicsit elkalandoztam, biztos hülyén festek a kezemben lévő serpenyővel, ahogy az asztal előtt állok és bámulom a rántottát. Vissza is rakom a tűzhelyre a serpenyőt, majd elkapom Charlottet és magamhoz húzva szenvedélyesen megcsókolom. Annyira vágytam már a csókjára, olyan rossz, hogy nem tehetem meg bárhol vele.

Jó látni, hogy szinte egyszál semmiben reggelit csinál, el tudnám képzelni ezt mindennap, vagy legalábbis a szabadnapjain. Valahogy ez az egész annyira idillikus, és ez tetszik. Mellesleg nagyon is szexis az ingemben és legszívesebben letépném róla még akkor is, hogy a kedvenc ingemet áldoznám fel. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy megnyugtat, hogy tetszek benne neki.
- Ennek örülök. - Valóban jól esik, hogy ezt mondja. Elidőzik a tekintetem egy kicsit rajta, majd végül csak megölelem. Arra picit nehezen tudok válaszolni, amit mond. Nem hittem volna, hogy 10 percre sem mehetek el.
- Valóban? És miért nem? - Kérdezek rá sunyin, mert kíváncsi vagyok rá. Azért később még jól jöhetne egy kis rágcsa, ha megéheznénk, mert nem ehetünk egész nap rántottát, bár ki tudja. Lehet, hogy időnk sem lesz enni, mert nekem már megvan a program, hogy mit csinálhatnánk.
- Szeretnélek is, de azt is szeretem, ha segédkezhetek a levételében. - Suttogok a fülébe, és nem bírom megállni, az egyik gombot kigombolom rajta, csak, hogy megmutassam ezt is nagyon szeretem. Megterítek, majd ki is szedem a rántottát a tányérokra. Mindez után elkapom Charlotte derekát és szenvedélyesen megcsókolom. Nem igazán tetszik az, amit mond, de nem mutatom ki, csak a füléhez hajolok.
- Mi lenne, ha reggeli után csinálnánk egy kis testedzés? - Húzom el a mézes-madzagot előtte, mert el tudnám képzelni, hogy a kanapén szeretgezünk. Viszonozom a puszit, bár azért ennél többre vártam, majd leülök az asztalhoz.
- Beszéltél Aériennel? - Nézek rá, mielőtt elkezdenék enni, mert úgy érzem ez fontos, hogy minél előbb el legyen intézve.

Legközelebb ki se szállok az ágyból, kíváncsi vagyok arra, hogy felhozná-e nekem, hogy kettesben az ágyban megegyük. Bár az már túl luxus lenne, de gondoltam már rá arra, hogyha nem hajnalba pattan ki az ágyból, én is csinálhatok neki ilyet. Csak először el kell érnem, hogy az ágyban maradjon és én keljek fel elsőnek, ami nagyon is lehetetlennek tűnik. Azért meglep, hogy 10 percre se enged el, de tetszik ez a szigor. Az igaz, hogy nem tudnám megszokni, hogy állandóan megtilt dolgokat, de így viccelődve nagyon is izgalmas.
- Aham. Akkor kénytelen leszel magadhoz láncolni vagy velem jönni. - Adom meg a két feltételt, azért remélem, nem fog az ágyhoz bilincselni, bár kötve hiszem, hogy lenne neki efféle segédeszköze. Még mindig emlékszek arra, hogy ki akar kötözni, hogy jól "megkínozzon". Hogy haladjunk is, ezért kigombolom az egyik gombját, de mindjárt sejtettem, hogy nem fogja annyira lázba hozni.
- Tudooooom. - Nyújtom el a szót, kicsit unalmas hangnembe, majd visszagombolom azt, amelyikért az előbb sírt. Megterítés és tálalás után, már el is kapom és szeretkezésre invitálom, ha már van elég időnk egymásra, akkor be is pótolhatnánk azokat, amelyikek elmaradtak, gyakorlatilag az összeset. A kérdésére összeráncolom a homlokomat, nem pont erre gondoltam.
- Nem. Ez egy új fajta aerobik, de majd megmutatom, hogyan kell csinálni. - Mondom sejtelmesen, ha jó lesz, talán megmutatom neki. Tényleg lehetetlen kiigazodni rajta, mert eddig baj volt, hogy szabadszájúan kinyilatkoztam, most meg a burkolt célzás sem tetszik neki. Sajnos csak ezekkel érheti be, mert a kettő közt nem tudom megfogalmazni. Leülve reggelizni, még egy gyors témába belekezdek, hogy ne felejtsem el. Meglep, hogy nem tudja miről van szó, de azért elmondom neki.
- Őt választottam a kezelőorvosomnak. És mondta, hogy elvállal, ha megengeded. Azt hittem, hogy egyből rohan hozzád. - Értetlenül nézek én is rá, az utolsó mondatom után. Már ezt a barátnősdi dolgot sem nagyon értem, de azt hiszem ezzel nem kell foglalkoznom. Neki is kezdek az étkezésnek, ha már előttem van, remélem, hogy már annyira kihűlt, hogy ne égesse meg a nyelvem.

Le tudom már olvasni az arcáról, hogy mit szeretne, de valahogy mégis annyira vágyom a péksütire, hogy alig bírom megállni, hogy valóban itthon maradjak. Szeretnék valami édeset is enni, bár tudom, hogy akkor cukrászdába kéne mennem, de nekem most nem olyan sütihez van kedvem. Sóhajtok egyet és elhúzom a számat, hogy ennyire nem akar elengedni a következő utcában lévő boltba.
- Hát... Ha nem engedsz el, akkor drasztikus módszerekhez kell folyamodnom. Sajnos nekünk kell sütnünk valami finomat. - Teszem az ártatlant, bár nem is lenne annyira ellenemre, hogy együtt süssünk. Recept alapján csak nem lehet majd olyan rossz, és ha már egész nap itthon leszünk, akkor egy ilyen program is jó lehet. Elvégre a sütésnél jókat lehet nevetni azon, ahogy a másik bénázik, vagy ahogy épp ki fog nézni. Elfordítom a fejemet az ablakhoz, majd közelebb lépek.
- Azért mennyire jó lenne, ha épp a konyhában csinálnák, tökéletes élő pornó a szomszédból. - Szuggerálom az ablakukat, bár tudom, hogy nem fogok ilyet látni, pláne nem fényes nappal. Inkább az a gyanúm, hogy a szomszédok dolgoznak, amíg mi itthon nyugodtan főzőcskézünk. Mivel semmi érdekes nincs odaát, ezért visszamegyek hozzá.
- Igen, és ha akarod te lehetsz az edző. - Döntöm oldalra a fejemet, inkább úgy döntök, hogy belemegyek a játékba, úgyis elérem nála, hogy odaadja magát nekem megint. Leülve Aérien is szóba kerül, és gyanakodva kezdem el szerelmemet vizslatni. Fura, hogy egy ilyen dolog kiment a fejéből, hiszen hónapok óta ez miatt rágta a fülemet.
- Én nem tudom. Olyan fura lesz, hogy nem láthatlak a rendelőben. De Aérien nagyon furán viselkedett, mint aki kicsit félne ettől. Bár mondta, hogy még rezidens, de rajtam gyakorolhat. - Az elején szomorú vagyok, mert annyira megszoktam már a szerelmemet és imádtam mindig, ahogy vizsgálat közben hozzám ér, de azt hiszem muszáj lesz az új helyzetet is megszoknom, hogyha azt akarom, hogy tökéletesen működjön a kapcsolatunk. A mondatom végére már egy mosoly is megjelenik az arcomon.
- De akkor ez azt is jelenti, hogy a kórházban nyíltan megcsókolhatlak, ugye? - Nézek a szemeibe, mert annyira nem bírom türtőztetni magam, mikor bent vagyok és tudom, hogy csak ez miatt nem tehettem meg eddig, most, hogy már más az orvosom, remélem, hogy már nem fog gondot okozni.
- Azért majd Aériennel ülj le beszélni erről. - Kérem meg, bár szerintem Charlotte is tudja, hogy mi a teendő beteg átadásnál, de mivel rólam van szó, ezért remélem, hogy azt a meetinget fontosnak fogja tartani.

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne együtt sütni valamit. Annyira jó lenne egy ilyen közös program, de egyből elveszi a kedvemet, ahogy megszólal. Tényleg nem értem, hogy miért nem lehet egyszerűen örülve beleegyezni, hogy együtt csináljunk valamit. Sóhajtok egyet és megpróbálok úgy megszólalni, hogy ne legyen bántó.
- Oh ne már. A receptet követnénk, azzal nem rontjuk el. Maximum, ha nem figyelünk rá és odaég, akkor lesz rossz. Próbáljuk meg, jó buli lesz. - Noszogatom egy kicsit, hátha belátja, hogy a sütés, főzés nem nagy tudomány. Egyszerűen a receptet kell követni és azt, hogy az ízlelőbimbóknak mi a finom. Onnantól kezdve meg már nem lehet elrontani. Én viszont nagyon édes szájú vagyok, így muszáj, hogy most valamit egyek, ha már nem enged el. Az ablakhoz lépek, hátha valami akciót elkapok, de tudom, hogy a szomszédok ilyenkor már rég a munkahelyen vannak.
- Nem néztél még pornót? Amúgy meg szerintem délelőtt 10-kor nincs otthon senki. - Nézek rá kérdőn, hogy még nem látott tv-ben pikáns dolgokról szóló "műsort". Azért most meglepne, ha kíváncsiságból még nem nézett volna bele egybe. Azt úgysem bírja ki senki, bár Charlotteról már kezdek bármit elhinni. Odalépek megint hozzá, majd egy puszit nyomok az arcára és végül a terítés és a tálalás is kész lesz.
- Megfontolod? Miért? Olyan női izéd van? - Értetlenül nézek rá, eddig azt hittem, hogy benne van, mert nagyon úgy mondta, mintha nem lenne ellenére a szeretkezés, de most meg már megint nem tudom, hogy mit gondoljak. Csak egy valamire tudok mégis, amire rá is kérdezek, bár azt hiszem, hogy ebben az esetben még az sem zavarna, de ismerem Charlottet, hogy arra gondolja, ő így nem lenne benne.
- Igen tudom, de mégis szokatlan lesz. - Sóhajtok egyet szomorúan, majd azért egy valami érdekel, ami eddig is izgatta a fantáziámat, de megint illúzióromboló. Nem is értem, hogy mit vártam tőle, mert tudom, hogy a képzeletemben lévő, nyakamba ugró agyon csokoló lány nem lesz. Szertefoszlik az álmom, hogy végre mindenki lássa, hogy együtt vagyunk. El is húzom a számat.
- Aha, értem. - Nem vagyok túl lelkes, mert miért lennék. Álmaim szerelme megint nem úgy reagált, ahogy én gondoltam. Beszélgetés közben, én már rég falatozok, nekem nem esik nehezemre a kettőt csinálni.
- 1 hét múlva. Addig viszont csak az enyém vagy. - Mondom sejtelmes hangon, legalábbis remélem, hogy 1 hét szabadságot vett ki, ahogy mondta. Nem biztos, hogy elviselném, ha ennél kevesebb időt töltenénk együtt.

Látom, hogy vonakodik a közös sütés miatt, de ebből most nem engedek. Eddig mindig én törődtem bele abba, amit kitalált és mondott, most ugyanezt elvárom tőle. Szerintem egy nagyon jó délutánnak nézünk elébe, hogyha neki állunk és abban biztos lehet, hogy még finom rágcsát is fogunk készíteni, ha vannak hozzávalók.
- Oké, akkor egyezünk meg abban, hogyha nem lesz finom, akkor többet nem sütünk, viszont ha jól sikerült, akkor máskor is csinálunk ilyet, rendben? - Ajánlom fel neki, azért ne csak egy oldalas legyen ez a történet. Mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy finom legyen, mert szerintem az ilyen dolgok, mindig jó mókák. Rengeteg nevetés és együtt lét. Kicsit megdöbbent Charlotte viselkedési módja, ami az arcomra is kiül.
- De csak voltál annyira kíváncsi, hogy egy 2 percre belenéz. Mindenki látott már egy kicsit belőle. Mellesleg megígérted, hogy felavatjuk a pultot. - Nézek rá, mert valóban ezt mondta, amikor elsőnek találkoztam Monával, és közösen vacsoráztunk. Összeráncolom a homlokomat, nem egészen értem, hogy mire akar kilyukadni, elvégre a reggeli szeretkezés is ugyanolyan, mint az esti annyi különbséggel, hogy nincs sötét, de ha ezt akarja, csinálhatjuk a takaró alatt is.
- Nem. A szeretkezés nincs időhöz kötve. - Most már kezd az agyamra menni az ilyen fajta hozzáállása, de még nem szólok semmit és ügyesen titkolom. Tényleg nem értem, hogy mi baja van, miért ennyire... Más. Még elfogadom, hogy a konyhában nem akarja, de a kanapén vagy az ágyba, miért nem? Sóhajtok egyet, ez így nagyon nem lesz jó. Bólintok egyet, hogy majd megszokom a változást, bár ebben van igazság, de akkor is hiányozni fog a rendelőből.
- Tudod, hogy a válaszom, engem nem zavarna, ha megtennéd. De nem műtét vagy rendelés közben akarlak lesmárolni. Csak, ha találkozunk, akkor miért ne adhatnék neked csókot? Vagy mikor érkezünk vagy megyünk haza? - Értetlenül nézek rá, hogy megtilt tőlem mindent. Jó, hogy azt nem találja ki, hogy kézen fogva nem sétálhatunk, mert az már az én tűréshatáromat feszegetné.
- Én akarom, hogy lássák, hogy velem vagy. - Végül csak elmondom neki, hogy miért szeretnék neki nyíltan is csókot adni, de tudom, hogy úgy is az lesz, amit Charlotte akar és ez kezd frusztrálni. Viszont azon tényleg meglepődök, hogy 8 napos szabadságra jött. Ez most kellett.
- És akkor 8 napon keresztül be leszünk ide "zárva"? - Pislogok rá és még mutatom is az idézőjeleket az ujjaimmal. Ha minden percet együtt kell töltenünk, akkor remélem, hogy bevásárolt annyira, hogy ne haljunk éhen. A rántottám már lassan elfogy, így töltök magamnak narancslevet és ránézek Charlottera, hogy mit szeretne és azt töltök neki.

Direkt adok Charlottenak egy feltételt, hogy ne érezze magát elnyomva. Túlságosan is sokat engedek neki, de ez csak a félelem van az iránt, hogy esetleg ha valami nem tetszik neki, akkor szakít velem. Amióta ez felmerült kettőnk közt a kórházban, azóta inkább próbálok a kedvében járni, ami olykor számomra megalázó, hiszen nem szeretek papucs lenni. Elmosolyodok, ahogy beleegyezik abba, amit mondtam, így mindjárt könnyebb lesz nekünk is együtt működnünk. Csak ezután kezdődnek a bajok, amikbe maximálisan nem értek egyet.
- Még gyerekkorodban sem voltál annyira kíváncsi, hogy mi is az a szex? - Ráncolom össze a homlokomat, még olyan lánnyal se találkoztam, aki nem nézett bele pár percre egy pornó filmbe, hogy a kíváncsiságának eleget tegyen. Eddig azt hittem, hogy mindenki megnézett belőle egy keveset, azért, hogy képben legyen és a szexuális felvilágosító óra után meg pláne, hogy rohantak haza, hogy megnézzék miről is van szó. Elvégre ez miatt nem okolhatom Charlottet, csak furának tartom, mert eddig az volt a tervem, hogy pornót nézve jól kielégítjük egymást, de akkor ezek szerint ez a percerz vágyam nem fog teljesülni, viszont a másik még igen.
- Igen. Kiakarok veled mindent próbálni. De nyugi addigra szerzek neked sötétítőt, hogy ne lássanak be. - Megforgatom a szemeimet, hogy ennyire érdekli, hogy ki láthatja meg. A szomszédok is felnőttek, láttak már ilyet, sőt csinálták is már, ebben semmi rossz nincs. Szimplán az élet része, nem hiszem, hogy ez miatt ránk hívnák a rendőröket.
- Akkor gyakrabban fürdünk együtt. - Mondom a megoldást, de azért ez nekem eléggé furcsa, hiszen lassan 1 éve vagyunk együtt. Fogadni mernék, hogy a többi pasijának csak 1 hónapot kellett várnia, hogy ágyba bújjon velük. Még mindig úgy érzem, mintha nem bízna bennem és ugyanolyan szexmániásnak ítél meg, akinek csak egy trófea, mint a legtöbb mai srácnak. Pedig már egyszer sikerült az ágyba vinnem és még mindig itt vagyok vele. Azt hittem, hogy utána könnyebb lesz és minimum 2 hetente egyszer ágyba bújunk.
- De miért? - Nézek rá értetlenül, hallottam már ilyet, de nem gondoltam volna, hogy ez fogja zavarni. Ezzel viszont nem tudok mit tenni, ez már annyira az agyába van beékelve, hogy nem lehet azt megcsinálni, mint a meztelenkedéssel.
- Nem, csak szeretném, ha irigykednének rám a férfiak, hogy egy ilyen gyönyörű nő az enyém. - Nézek a szemeibe, tudom, hogy szereti ha bókolok neki és ezt az utóbbi időben, kicsit hanyagoltam, mert soha sem volt rá megfelelő idő, most viszont itt lesz 8 nap, be tudom pótolni.
- Mint például a nagy bevásárlás. - Jegyzem meg, miközben töltök neki narancslevet. Azt is kéne tartanunk, hogy megint legyen ennivaló a hűtőben. A rántottámat megeszem, majd hátradőlök és várok Charlottera, hogy befejezze, hogy le tudjam szedni az asztalt. Közben narancslevet is iszok.

Kíváncsi vagyok, hogy Charlotte miért nem nézett még pornót, de így ahogy elmondja már kezdem érteni. Most már nem is nagyon akarom megismerni az anyukáját, mert eléggé érdekes felfogása lehet, és mi van, hogyha nem tetszik neki, hogy jóval fiatalabb vagyok a lányánál, mert ahogy így hallom, könnyen megeshet ez is.
- Mi baja van anyukádnak? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, csak úgy kicsúszott a kérdés a számon. Tényleg nem értem, hogy miért jó ennyire elrettenteni valakit egy olyan dologtól, ami az élet része. Nem vagyok biztos abban, hogy meg tudom változtatni Charlottet, de remélem, hogy idővel egy kicsit lazább lesz. A kérdésére összeráncolom a homlokomat, szerintem a mindenben tényleg minden benne van.
- Úgy ahogy hallod. Mindent. Az egész ház különböző részein. Esetleg kint a kertben sátorban? - Az utolsót félve ejtem ki, mert szerintem ebbe pont nem lesz benne, de talán rá tudom venni, hogy egyszer azt is kipróbáljuk. Fura, de az is, hogy nem mer előttem meztelen lenni, pedig a legelső alkalommal mikor együtt aludtunk, akkor is félmeztelen volt és még sorolhatnám is.
- De strandra is megyünk. - Jelentem ki magabiztosan, igaz, hogy akkor nem lesz teljesen meztelen, de legalább megszokja. Annyira nehéz nekem ez a helyzet, mert még nem volt ilyen barátnőm, bár nem tolongtak nálam a jelentkezők, de azért azt hittem, hogy nagyjából olyan egyszerű, mint a tv-ben.
- Miért van bűntudatod? Azért mert a szerelmeddel csókolózol? Ez hülyeség. Nem kell ebben semmit sem szégyelni. Ráadásul nem teperlek le a kantinban, hogy az asztalon csináljuk. Szimplán üdvözlő és búcsúzó szájra puszi. - Értetlenkedek továbbra is. Nekem annyira új ez a helyzet. Azt még megérteném, hogy a buszon vagy közterületen ne essünk egymásnak, de miért ne búcsúzhatnék el a szerelmemtől. Annyira abszurd számomra, de erről az egyről nem fogok lemondani.
- Igen. Legalább nem próbálkozna be nálad senki. - Mosolygok, mert nekem fontos, hogy mindenki lássa, neki van valakije, és innentől kezdve már tabu. Reménykedek benne, hogy nem ülünk itt egész nap a házban, hanem ki is mozdulunk, de amit mond, az megint lesúlyt.
- Én azt hittem, hogy csak cipekednem kell. - Nem volt arról szó, hogy nekem is vásárolnom kell. Az előző barátnőmmel kész rémálom volt a vásárlás, egy üzletben képes volt 8 órát eltölteni nézelődéssel. De azért az valamennyire előny, hogy ő sem szeret vásárolni, talán 1 óra alatt le tudjuk. Amint befejezte, elveszem a tányért és odaviszem a mosogatóba és mindent elpakolok az asztalról, kivéve a poharát. Ha kész van a narancslével egy puszit nyomok az ajkaira, de nem távolodok el, apró puszikat lopok tőle. Majd ezt megunva elkezdem szenvedélyesen csókolni, miközben felhúzom a székről és a nappali felé hátrálom, ahol megakadunk a kanapé támlájánál. Azért még most is próbálkozok, hátha megkapom azt a "testedzést". A nyakát puszilgatom, miközben a kezem betér a rajta található ingem alá és a hasát kezdem el simogatni.

Mondanám neki, hogy ismerős helyzet, csak én egyiket sem ismerem, hiszen akik felneveltek nem is az igazik. Nem tudom, hogy miért, talán meghaltak és örökbe fogadtak, de azt is el lehet mondani, hogyha így lenne. Valamit titkolna, talán elraboltak vagy nem tudom, mert nekem nem világos ez a történet. Újból felkavar az az este, amikor megtaláltam a papírt és láttam, hogy nem egyezik. Nagy erőfeszítés kell, hogy most ne akadjak ki.
- Értem, bár nem hiszem, hogy elkövetted volna azt a hibát. Okos vagy és szerintem ha normálisan leült volna veled beszélgetni, akkor fel tudtad volna mérni azt a hibát. - Mondom el a véleményemet, bár tényleg nagyon nehéz volt megállni, hogy ne szóljam el magam. De a lényeget így is lehet érteni a mondanivalómból, nem hiszem, hogy ugyanabba a hibába esett volna. Így viszont nekem kell szenvednem, azért mert az édesanyja rosszul világosította fel a lányát.
- Azt mondtad csináltad már asztalon. Még ki tudja hol. Most meg az a bajod, hogy sátorban is kipróbálnám? Vagy, hogy nem csak a hálószobában? - Ráncolom össze a homlokomat és nézek rá értetlenül. Ha mással meg tudta csinálni, hogy nem a hálószobában volt együtt, akkor nem értem, hogy velem miért. Számomra ez annyira hihetetlennek tűnik és ilyenkor tényleg azt érzem, hogy nem a helyszínnel van a problémája, hanem velem. Viszont ezen nem tudok változtatni, csak idővel, addig meg beletörődök a hálószobába.
- De miért? Egy olyan nő vagy, akinek tök jó alakja van. És nem csak azért mondom, mert szeretlek, hanem mert ez tényleg így van. Szerinted sokan megfordulnának utánad vagy próbálkoznának, ha súly felesleged lenne? Én ismerem annyira a férfiakat, hogy a külsőre mennek leginkább. Mert te is ezt nézted ki belőlem, hogy csak szexre kellenél. - Próbálok önbizalmat adni neki, mert így gondolom, hogy neki nagyon jó alakja van és nincs mit szégyelnie. Fel sem tudom fogni, hogy miért csinálja ezt velem. Vajon minden barátjával a négy fal közt ült még nyáron is ezekkel a problémákkal szenvedve vagy csak én érdemlem meg? Néha ezen elgondolkozok. Azért fáj arra visszagondolni, hogy tényleg azt nézte ki belőlem, hogy egy nagy macsó vagyok, aki egy játékszernek tekinti.
- Nem lesz könnyű megállni, de ha ez a feltételed, akkor legyen. - Egyezek bele, mert az fix, hogy a csókolózásról nem mondok le. Valóban nehéz lesz megállnom, de megteszem, amit kér.
- Igen tudom. - Sóhajtok, azért azt nem mondom, hogy nem vagyok féltékeny, de uralkodok magamon. Legszívesebben az ilyeneket agyon verném, hogy felfogja, de tudom, hogy attól csak még hülyébb lenne és annyit kapnék értük, mint egy emberért.
- Őszintén nem nagyon értek a vásárláshoz. Eddig ha elmentem valahova, vagy a volt barátnőmmel vagy a szüleimmel, ők csináltak listát, belerakták a kocsiba a dolgokat, fizettek és jöttünk. Arról nem volt szó, hogy nekem is kell a kosárba pakolnom. - Elhúzom a számat, mert eddig könnyű dolgom volt, csak a szatyrokat kellett cipelnem és több dolgom nem is volt. Azt hiszem, hogy most változni fog ez. De nem szeretnék több szót fecsérelni erre. A nappaliba vezetem szenvedélyesen csókolva, majd a nyakára is áttérek, hogy elcsábítsam. A kérdését hallva, elhúzom a kezem és sóhajtva elhajolok.
- A mostban biztos vagyok, de ha ennyire nem tudlak lázba hozni, hogy itt nekem ess, akkor felmehetünk a hálóba. Persze csak, ha te is akarod. Nem akarok erőszakoskodni ebben. - Nézek a szemeibe miközben beszélek, hogy lássa komolyan mondom. Szeretném, ha ő is élvezné és nem azért feküdne le velem, mert én azt akarom.

Megforgatom a szemeimet, de nem szólok semmit, inkább tűrök, ahogy eddig is tettem. Végül is megértem valamilyen szinten, de igazán elfogadhatná, hogy előttem nem kell szégyenlősnek lennie, mert én tiszta szívből szeretem és nekem így tökéletes, ahogy van és ezt kéne belátnia. Egy puszit nyomok az arcára, majd rá is térünk a lényegre. Kérdőn felvonom a szemöldökömet, hogy most valóban nem emlékszik rá, vagy akkor hazudott mikor mondta.
- Mikor megkérdeztem, hogy járunk-e. Az asztalon akartuk csinálni és mondtad, hogy kényelmetlen. Rákérdeztem, hogy csináltad-e már és azt mondtad, hogy igen, persze nem a kórházi asztalodon, de azt nem árultad el, hogy kivel. És ránk nyitott a főnővér. Vagy... Hazudtál nekem? - Mesélem el, még mindig él bennem az a bizonyos nap, hiszen az életem legcsodálatosabb napja, mert beleegyezett, hogy egy pár legyünk. Azért kíváncsian fürkészem a szemeit, tudni akarom, hogy csak kitalálta-e vagy nem. Bár nem hiszem, hogy egy ilyen dolgot el lehet felejteni. Sóhajtok egyet, ahogy megint nem hisz nekem arról, ahogy róla vélekedek.
- Te meg szimplán nem hiszel nekem... Először is csak nekem kéne, hogy tetszél, ami már elég régóta fenn áll. Nincs semmi baj az alakoddal. Karcsú és fiatal vagy, és nagyon is jól nézel ki. Csak gondolj bele, hogy mennyi férfitól kapsz nap, mint nap bókoló szavakat és ajánlatokat. Még azaz öregember is elhívott randizni. Ha nem lenne jó alakod és nem néznél ki jól, biztos, hogy nem hív el és jár be kamu betegségekkel, hogy megvizsgáld. - Kezd unalmas lenni a számomra ez a fajta önbizalom hiány. Egyszerűen nem tudom sehogy se rávenni, hogy az én szavaimnak higgyen. Hátulról magamhoz ölelem és a fülébe suttogok.
- Mellesleg, ha nem lenne jó alakod, akkor szerinted felállna már csak attól is, hogy rád gondolok? - Kérdezem miközben egy puszit nyomok a fülére, majd a nyakára. A kezem eközben a gallér szélén, kicsit kijjebb húzom, hogy a vállát is lássam, majd elengedem, kezem pedig lejjebb csúszik, megfogva a mellét. Érzem, hogy nincs rajta melltartó, bár ezt eddig is tudtam, hiszen láttam. Amíg várom a választ, addig végig fogom, hogyha engedi. Kívánom és szerintem ezzel Charlotte is tisztában van. A kórházban lévő csókot is megbeszéljük és végül a vásárlásra kerül a szó.
- Nagy bevásárláson nem, de ilyen kicsiken igen. Ha látom, hogy nincs kenyér, vagy tej akkor persze lemegyek és veszek, meg ha mondod, hogy mi kell. De egyedül nem szoktam elmenni nagy áruházakba, hogy végig járjam és mindenből vegyek, hogy legyen később. - Rántom meg a vállaimat, mert az egészen más, ha a kisboltba lemegyek pár dolog miatt, ami eszembe jut, hogy kell itthonra vagy ha Charlotte mondja, hogy kell. Amiről az előbb beszéltünk azt most be is szeretném váltani, ezért a kanapéhoz megyünk a nappaliba, de látom, hogy ódzkodik ettől. Végül is, ha azt vesszük nekem most mindegy, csak had legyen megint az enyém. Letekintek a földre, gondolom most fogja azt mondani, hogy inkább este, ha meg elérkezik az este, tuti, hogy nem lesz hozzá kedve és stb. Már ismerem, de most meglep, mikor a kezemhez nyúl. Hagyom, hogy összekulcsolja az ujjainkat és nagyokat pislogva ránézek. Nem is ismerek rá, hogy valóban beleegyezett ebbe. Csodálattal a szemeimben követem, és még mindig azon gondolkozok, hogy hogyan tudott ennyire megbabonázni. Nem is figyelem, hogy mire készül, csak azt, hogy ellök és már ülök is, de nem sokáig, mert vadul csókolózunk úgy, hogy már az ölemben van. Egy pillanatra elválok tőle, hogy azért levegőt is kapjak.
- Ez a vadságod jobban tetszik. - Nézek a szemeibe, pimasz mosollyal, majd ahogy kigombolja az inget, a szemeim a melleire tévednek.
- Nem is értem miért várunk ilyen sokat, hogy lefeküdjünk. - Szenvedélyesen megcsókolom, miközben a két kezem a fenekéhez csusznak be. Már most lázba hozott, ajkaimmal pedig először a nyakát célzom meg, amit kiszívok, majd le egészen a melleihez. Egyiket az ajkaimmal is kényeztetem. Szívogatom, nyalogatom és finoman még meg is harapom. Annyira tudom, hogy ez a nő kell nekem, egyre biztosabb vagyok már ebben.

Nagyon is érdekel, hogy mit fog mondani az asztalos szexről. Gyanúsan méregetem és még mindig úgy érzem, hogy szerintem csak kitalálta azért, hogy akkor az asztalon ne szexeljünk. Viszont most nagyon is hihető, amit mond, de valahogy nekem fura. Végül úgy döntök, hogy ezt már nem tudnám kideríteni és szeretnék is neki hinni.
- Jelentéktelen? Szerintem nem az, de nem hiszem, hogy olyan rossz lehetett. - Nézek a szemeibe, valahogy még mindig nem tudom elhinni, hogy régen nem volt kíváncsi az extrém helyzetekre. Mindenki volt fiatal és mindenkinek minden újdonság először ezen a területen. Alap, hogy mindenki kíváncsi is és minél több mindent szeretne kipróbálni.
- De nekem így vagy tökéletes! Jó lenne, ha végre elfogadnád! Na, és szerinted milyen nőre vágyok igazán? - Jelentem ki, hogy végre felfogja, nekem így kell, ahogy van és nem kell megváltoznia. Én így szeretem és kezd idegesíteni ez a felfogása. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy szerinte én milyen nőre vágyok. Talán ő jobban tudja mi a vágyam, mint saját magam. Hátulról magamhoz is ölelem, hogy kicsi önbizalmat öntsek belé, de annyira lelomboz, hogy el is engedem és távolabb megyek tőle.
- Hát kössz... - Mondom sértődötten, mert ez valóban rosszul esett. Csak azt akartam, hogy egy kicsit nézzen magába és talán a tükörbe sem ártana. Nagyon is jó alakja van, de látom túl makacs ahhoz, hogy ezt elfogadja. Egyből csökken a sértettségem, ahogy a vásárlásról kezdünk el beszélni, de azért a tüske még mindig bennem van.
- A nagy bevásárlást azt havonta vagy kéthavonta egyszer szoktuk anyuval csinálni. A kisebb vásárlásokat meg megszoktam csinálni itt is. De miért baj, hogyha ketten elmegyünk együtt épp bevásárolni? Akkor is együtt vagyunk. - A kedvem nem igazán jött vissza, épp ezért értetlenkedek ilyen lehangoltan. Nagyon is rosszul esett tőle, amit mondott nekem. Még mindig sértett vagyok a lelkem mélyén, de most egy jobb dologra szeretnék gondolni. Hamarosan magamévá teszem őt, és csak erre akarok koncentrálni. Csak a szemeibe nézek nem válaszolok semmit, nem is tudnék mit. Nem rontom el a pillanatot, bár eléggé rossz kedvem van még ehhez is. Elment a kedvem mindentől, de nem fogom leállítani, hiszen ez egy ritka pillanat, amit nem szabad elszalasztani. Azért remélem, hogy ezentúl többször fog erre sor kerülni, ha már Charlotte is így látja. Ajkaimmal a mellét kényeztetem, míg kezem becsúszik a bugyijába és ott kezdem el masszírozni. Nagyon is élvezem, hogy a hajamba túr, mire finoman rágcsálni kezdem a mellbimbóját. Egyik ujjammal közben beléhatolok, bár így elég kényelmetlen és kitöröm a csuklóm, de most nem számít. Még bizonytalan vagyok ebben a fajta kényeztetésben, de aztán bedugom a másik ujjamat is. Ki-be kezdem, illetve próbálom húzogatni, hogy felizgassam.