Vannak olyan esték, amikor semmi nem történik. Nincs kedvem kimozdulni, nincs kedvem átmenni Roxyhoz, egyszerűen csak magam akarok lenni és pihenni. Persze ilyenkor millió és egy dolog pörög végig az agyamon, de legalább néhány bajomra találok megoldást. Olyat, amire eddig soha nem gondoltam. Néha magam elé vigyorgok a sötétben, néha pedig legszívesebben a fejem verném a falba, hogy hallgassanak el ott bent a hangok. De azok csak egyre hangosabbak lesznek. Csak egy kis figyelmetlenség és a fejemben lakó démonok utat törnek maguknak. A fülemre szorítom a kezem, hogy elhallgattassam őket, de mivel ők már amúgy is bent vannak, nem igazán tudom kizárni őket. Egyre hangosabbak, kiabálnak, dübögnek. Olyan, mintha egy újabb ajtót akarnának betörni. Aztán rájövök, hogy ez nem a fejemben van. Nem ám. A kopogás a valóságban hangzik. Elég türelmetlenül ráadásul. Más esetben úgy tennék, mint aki nem is hallja - főleg, amikor ráismerek a hangra. Nem rémlik, hogy az utolsó találkozásunk után ennyire jóban lennénk. Eszemben sincs segíteni neki, de aztán mégis feltápászkodok. Nem sietősen, de ajtót nyitok.
- Miért tennék neked szívességet, azok után... - kezdek valami idióta szövegelésbe, aztán felnézek rá. Valahogy hirtelen elfelejtem, hogy mit akartam mondani. Sőt, az utolsó találkozásunk emléke is háttérbe szorul.
- Mit keresel nálam? - kérdezem, de legszívesebben azt kérdezném meg tőle, hogy "Mi a jó büdös franc történt veled?"
Amíg nem válaszol, vagy legalább nem nyög ki pár szót, nem állok arrébb az ajtóból. Hiszen a folyosón nincs senki. Nem követte egy rossz fiú sem és nagy mutáns szörnyeket sem látok sehol. Nincs ok sietségre. Ami különös az egészben, hogy a tekintet, ami folyamatosan engem néz könnyes, de tiszta. Benne vagyunk az éjszakában benne pedig nem dolgozik semmilyen szer? Miről maradtam én le?
- Gyere és ülj le, mielőtt itt esel nekem össze - sóhajtok nagyot és mintha az egész ellenemre lenne, beengedem. Pedig szívesen segítek rajta, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy pont rám van szüksége. Hiszen közölte velem, hogy nem kell neki a segítségem. Nem vagyok az apja és nem akar tőlem semmit...

Csak hallgatom a rövid magyarázatot. Bőven eleget mond ahhoz, hogy megértsem, mi történt. Legalábbis a lényeget tudom. Összefutott valami késes barommal. Furcsa mód, azonnal elönt a düh, de mégsem engedem, hogy ebből bármi is látszódjon rajtam.
- De nem tette meg. Nem szúrt le - mondom, mintha nekem kellene őt arról meggyőzni, hogy még él és lélegzik.
Most jönne az a rész, hogy közlöm vele, hogy minden rendben van és ezt ismételgetem, amíg ő is el nem hiszi. De sírni kezd, én pedig képtelen vagyok mit kezdeni vele. Most jut el a tudatomig, hogy soha nem láttam még ennyire kiborulva. Követem a mozdulatait és végre kiszúrom a vért a combján. Gyorsan pörögnek a gondolataim. Közöttük az is, hogy én biztos nem tudok mit kezdeni a sérülésével, a kórházba viszont be nem teszem a lábam vele. Ezt talán közölném is vele, amikor is szinte a karjaim közé veti magát. Egy pillanatig csak állok ott tehetetlenül, majd csak felcsúszik a hátára a kezem és lassan simogatni kezdem.
- Hé, most már nincs baj. Már fogadok, hogy jó pár utcával ezelőtt lemaradt a pasas - suttogom neki, majd vele együtt kezdek kis léptekkel hátrálni. Nem tehet róla, csak sajnálom és próbálom védeni. Azok ellenére, hogy miket mondott nekem.
- Mi lenne, ha elengednél, leülnék a matracra, én pedig megnézném a sérülésed? - vetem fel az ötletet. Tudom, hogy utál itt lenni nálam, ahogy engem is tiszta szívéből gyűlöl, mégis eléggé kétségbe lehet esve ahhoz, hogy ide jött.
- Hallod? Ülj le! - ismétlem, most már nem hagyva neki lehetőséget arra, hogy válasszon, mit szeretne. - Én pedig kezdek valamit a comboddal... - motyogom az orrom elé.
Fogalmam sincs, mit fogok tenni, de azt igen, hogy amint a matracon köt ki, úgy igazítom a lábát, hogy jól lássam a sérülést. Fel vagyok rá készülve, hogy még így sem fog könnyen engedni, de akkor is elérem, hogy ne tiltakozzon. Nem mondom, párszor nagyot nyelek. Eszembe jut, hogy mennyit simogattam és csókolgattam ott a puha bőrt. A kezem most is végigsimítom rajta, csak jelenleg egy kisebb darab rongy is van benne, amivel a vért letörlöm, hogy lássam, mekkora a vágás

Meg sem lepődök azon, hogy pár csendes szó nem elég arra, hogy megnyugodjon. Mégis próbálkozok és mondom tovább. Utálom így látni, de azért hamar összeszedem a gondolataimat és próbálok tisztán látni. Még ha a történetet csak részben ismerem, a látvány bőven elég ahhoz, hogy tudjam, mit kell tennem. Levakarni őt magamról és megnézni az a sérülést, ami szépen vérzik. Muszáj látnom, hogy mekkora vágás van ott. Akkor is, ha ez neki először nem igazán tetszik. Mikor elhúzza a lábát, várok egy kicsit, de aztán újra a combjánál kezdek foglalatoskodni. Most már legalább hagyja, hogy hozzáérjek. Haladás.
- Próbálok óvatos lenni - győzködöm. Tényleg mindent megteszek, hogy ne fájjon neki, de látom és hallom, hogy ez ide bőven kevés.
Nem bírom hallgatni, ahogy fájdalmasan nyögdécsel, úgyhogy elveszem a kezem és békén hagyom a combját. Csak nézem a vágást, de nem nyúlok hozzá. Ha jól sejtem, ez be fog gyógyulni magától, csak be kell kötni és nem lesz itt baj. Remélhetőleg.
- Mindjárt keresek - bólintok aprót. A nagy üveg piát hamar megtalálom a szekrényem mélyén. Már csak félig van, de ennyi bőven elég neki.
- Poharat nem tudok adni - mondom és a kezébe nyomom az üveget és a zsebkendőt is, miközben újra és újra a vágásra téved a tekintetem.
A legjobb az lenne, ha én kísérném haza - vagy orvoshoz -, de valahogy nem visz rá a lélek. Gyerekes makacsság, de nem én leszek az, aki vele hazamegy és gondoskodik róla. Sőt, azt is felajánlhatnám, hogy maradjon itt éjszakára és nappal már nem fogja semmi veszély fenyegetni, de sejtem, hogy még ilyen állapotban sem akar több időt itt tölteni, mint muszáj.
- Majd reggel a portáról hívok neked egy taxit - felelem kurtán és elkapom róla a tekintetem.
Pár lépés távolságra állok tőle, karba font kézzel és onnan nézek rá újra. Nem tudom eldönteni, hogy most mi lenne a legjobb lépés. Végül rájövök, hogy csak nem nézhetjük egymás az elkövetkező percekben.
- Elmész dokihoz? - kérdezem. - Ha nem, akkor öntünk rá egy kis piát és bekötözöm neked - intek a combja felé. Az első verziónak jobban örülnék, de ha mégsem azt választja, akkor sem árt, ha kezdünk valamit a vágással.

Hibásnak érzem magam, amiért fájdalmat okozok neki, de mélyen belül tudom, hogy ezzel teszem a legjobbat. Mégis egy pillanatig bűntudatom van, ahogy a könnyes szemeit nézem. Ezért kapja meg a dugipiám. Csak ezért! Másképp tényleg csak egy kis vizet nyomnék a kezébe. Így viszont egy apró - de azért aggodalmas - mosollyal nézem, ahogy nagyot kortyol az üvegből. Valahogy nem bánnám, ha nem részegedne itt le nekem. Olyankor nem lehet vele bírni és nem garantálom, hogyha szidni kezd, most is az lesz a történet vége, mint előzőleg.
- Még csak éjjel egy lesz... - válaszolom, ahogy egy kis nehézség árán sikerül fényt csikarni az órám számlapjára és láthatom az időt.
Szeretném, ha minél hamarabb eltűnne innen, de azt is, hogy biztonságban legyen. A legjobb megoldás tényleg egy taxi lenne, de ahhoz muszáj megvárni a reggelt. Vagy legalább a hat órát. Akkor jön Billy műszakja a portán. Ő megenged pár ingyen telefont nekem.
- Akkor majd én bekötözöm neked. A fickót pedig majd elintézem - mondom. Eszemben sincs vele vitába szállni. Meg tudom érteni, hogy ki akarja hagyni az egész felhajtást, ami ebből kerekedhet. Ő pedig remélem azt érti meg, hogy meg akarom keresni a fickót, aki ezt tette. Rám fér, egy kis feszültséglevezetés. A pasas meg legalább megérdemli.
A következő dolog viszont váratlanul ér. Eddig egész nyugodt voltam és a kezemben tartottam a szálakat, de meglep azzal, hogy azt mondja, tudja, hogy a terhemre van. Máskor tiltakoznék, és elmagyaráznám neki, hogy ez nem teljesen így van. De most már próbálkozik is azzal, hogy talpra álljon. Szinte azonnal mozdulok, de ő már újra a matracon ül.
- Nem kell sietned. De amilyen jelenetet rendeztél az előző találkozásunknál... nem várhatod, hogy... - inkább nem fejezem be a mondatot. Nem tudom, mit mondhatnék. Mi olyat, ami tényleg jogos lenne részemről. Nem akarom még én is bántani. Akkor sem, ha ez esetben csak szavakról van szó.
- Bekötözöm a lábad és reggel elintézem neked a taxit - mondom végül és egy pillanatig csak guggolok ott előtte, mintha a beleegyezésére várnék. Arra, hogy átgondolja, mennyire nem lesz ez fájdalommentes és rábólintson.
- Egy perc és itt vagyok - ígérem neki és elrohanok, hogy találjak valami sterilnek mondható kötszert.
Több, mint tíz percbe telik, mire találok annyit, ami elégnek bizonyul. Fene sem gondolta volna, hogy ilyen nehéz ezt a kőfejű Ericet meggyőzni arról, hogy adjon nekem egy keveset. Na de mindegy. A lényeg, hogy megszereztem és már ott térdelek Jo előtt, kezemben az italos ronggyal, mellettem pedig a kötszerrel.
- Ez fájni fog, de azért próbáld meg nem felverni az egész hotelt - kérem, ahogy rá emelem a pillantásom. Nem akarom ezt a barom Ericet, ne adj isten a főnököt a nyakamba.
Csak remélni tudom, hogy van már benne annyi ital, hogy ne kiabáljon teljes torokból, amikor a vágáshoz érintem a rongyot. Még azt is elviselem, ha közben a karomba mélyeszti a körmét, csak Ne Üvöltsön!

Nem iszok annál a nagy kortynál többet a piájából, most úgy érzem, ha lerészegednék az nem segítene. Majd otthon esetleg. Alkohollal jobban csúszik az altató. Na meg tudom, ha leinnám magam az nem segítene, hanem esetleg még rontana is a helyzeten és örülhetek, hogy egyáltalán itt lehetek, hiszen minden bizonnyal nem szívesen lát itt. Pedig meghallva azt, hogy hányóra is van sajnos még várnom kell itt egy darabig. Addig is beszélek, ha beszélek akkor gyorsabban telik az idő, ezért is adok terjedelmes választ az egyszerű kérdésére, noha ő maga is odarakhatja fejben a dolgokat, nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen is otthon minden és milyen csodálatos szüleim vannak, az anyámat ő még behatóbban is ismeri, mint én. De most erre igyekszem nem gondolni.
- Nem kell, különben sincs nálad kötszer, a fickóra pedig nem emlékszem és kés volt nála. Hagyd rá, még a végén bajod esne miattam. -
Tudom, ez egész aggódon hangzik és hogy őszinte legyek lelkiismeret furdalásom is lenne, ha valami baja történne miattam. Főleg így, hogy gyereke lesz, ami még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom. Annak a gyereknek kell egy apa, még ha az olyan is, mint Dave.
Ezek a gondolatok juttatnak el oda, hogy a múltkor hogyan is váltunk el és jelentem ki a nyilvánvalót. Mindig is hamar leesett a tantusz, ez most sincs másképp. Az eszem jól vág, valami pozitív dolog, amit a családomtól örököltem a pénzen kívül. Éppen ezért is megpróbálok erősködni, nem is én lennék, ha nem így lenne. Szeretem egyedül megoldani a dolgokat, még akkor is, ha tudom, hogy ez képtelenség. Ezt a fajta önfejűséget és makacsságot a negatív öröklési listára lehet felírni. Megpróbálok felállni, hogy induljak, de ez nem megy olyan egyszerűen, és ez bosszant. Nem szeretem, ha a dolgok nem úgy mennek, mint ahogy azt én akarom.
- Tudom, oké? De megbántottál. Ugyanazt csináltad, mint a családom, nem ezt vártam tőled. De most már semmit sem várok, nem kell aggódnod, tanultam a leckéből. -
Pillanatnyi őszinteség, amikor eljön a mélyen megbújt szeretetéhes kislány, akinek fájnak dolgok és legszívesebben elbújna és sírna, de hamar visszaváltok a támadóállásba, amit ismerhet, bár előtte már vetkőztem le mufurc önmagam, ezért is tud ő olyan sokat rólam.
- Van más választásom? -
Sóhajtok beletörődötten, még ha nehezen is engedek az elképzeléseimből, azért néha belátom, hogy mattot kaptam, mint ahogy most is. Elsétálni nem nagyon tudok így, na meg hová is mehetnék telefon és pénz nélkül? Most nem mernék leszólítani senkit sem, hogy hazavinne-e, pedig máskor mindig így oldom meg a dolgot.
Amíg eltűnik hátradőlök, nem vagyok álmos, nem is tudnám lehunyni a szemem, csak bámulom a plafont és gondolkozok. Sok minden eszembe jut, sose szerettem ezt a helyet, mégis volt, hogy részegen, betépve itt kötöttem ki vele, ezen a matracon. Szebb idők voltak azok, nem csak miatta, egyébként is. Most sokkal jobban a rabja vagyok a bulizásnak, annak, hogy pörögjek, mint akkor. Ha egy héten legalább háromszor nem egy szórakozóhelyen vagyok, akkor már hisztis leszek. Falom a férfiakat és a nőket is, hajszolom az élvezeteket, ha már máshol nem találhatom meg a boldogságot, akkor legalább a dübörgő zene szolgáltassa nekem azt.
Észre sem veszem, de az ajkamba harapok, a kezemmel a hajamba túrtam bele és észre sem vettem, hogy visszajött Dave, amíg meg nem szólal. Felülök és rosszalló pillantásokkal mérem végig a kezében tartott kötszert.
Nagyot sóhajtok, próbálok magamra ismét nyugalmat erőltetni, amikor úgy érzem, hogy sikerül sóhajtok még egy nagyot és bólintok. Nem akarom én se felébreszteni az egész épületet, szóval erősen összefeszítem a számat, a fogaimat, de amikor az alkoholos géz hozzáér a sebhez majdnem elordítom magam, de helyette inkább csak a matracot gyűröm. Ez megy is addig, amíg egyet nem teker az anyagon így azt belenyomva a sebbe.
A fogaim között szűrve, fojtott hangon a vállába kapaszkodva káromkodom el magam.
- A k*rva életbe! B*ssza meg! Ez g*cire fáj! Szedd le! Nem bírom ki! Dave! A k*rva életbe bele! -
Elkényeztetett lányok nem bírják a fájdalmat. Legalábbis én biztosan nem. Sose bírtam jól. Az is csoda, hogy egyáltalán a vér látványától nem hányom el magam már.
A kezemmel szorítom a vállát, de a combomban érzett fájdalom megbénít, nem tudom őt ellökni, pedig azt akarom, mert azt remélem, hogy attól megszűnik ez az égető érzés, amely milliószor erősebb, mint az, amikor csak szimplán törölgette.
Amikor végre valahára abbahagyja, remélhetőleg úgy, hogy befejezte a seb bekötözését, amely ettől persze még mindig ég, de lassan az égő fájdalom zsibbadásba megy át. Az egész testem remeg a fájdalomtól. Kedvem lenne megütni valakit, de képtelen lennék rá. Erőtlennek érzem magam, tehetetlennek. Gyűlölöm ezt az érzést. Én irányítani szeretem a dolgokat, de most még a saját testem sem igen akar engedelmeskedni nekem.
- Abbahagytad végre? -
Hangom is reszketeg, pedig azt reméltem, hogy a szokásos erővel fog csengni, de nem. Meggyötörtnek érzem magam, a fájdalom pedig látszik az arcomon.
Elengedem magam, elernyedek hátradőlve az ágyon. Még mindig éber vagyok ettől függetlenül, pedig a fájdalom érzeténél nincs kimerítőbb. Azonban a fejemben még mindig ott cikáznak a gondolatok, a képek az estéről, arról a pasasról.
- Idejössz? Nem mászok rád. -
A fejemmel magam mellé biccentek finoman, a kezeim a hasamon pihennek. Mozdulni is képtelen vagyok úgy érzem. Most jól jönne, ha valamivel elterelné a gondolataimat David, mert megint kezd rám telepedni a félelem ettől a tehetetlen érzéstől.
Hogy miért rajtam hozzá a kérdésemhez azt a nyugtatásnak szánt mondatot azt nem tudom, de úgy érzem, hogy ott kell lennie. Pedig már nagyon régen mondhatni hozzá sem értem és ő sem hozzám, mert az a pár érintés most nem megy olyan számba, ami miatt ennek a mondatnak el kellett volna hangoznia.

- Bajom este miattad? És ez téged bántana? - csúszik ki a kérdés a számon, miközben elkerekedik a szemem. Oké, ezt talán azért nem kellett volna. Azonnal rá is jövök, de már nem szívhatom vissza a szavakat.
- Mindegy. Ne válaszolj! - mentem a menthetőt és még a fejem is elfordítom. Mintha ezzel megakadályozhatnám, hogy halljam a válaszát.
Még jó, hogy hamar témát váltunk. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most egy újabb veszekedésbe belemenni. Főleg úgy, hogy ha jól sejtem, oltári bűntudatom lenne, hogyha egy ilyen éjszaka után, amilyet ő összehozott magának, még én is ráteszek egy lapáttal. Nem mintha sokkal kellemesebb lenne azt átbeszélni, hogy mennyire útban van, vagy épp utáljuk egymást vagy sem.
- Elcsesztem veled, tisztában vagyok vele - dörzsölöm a tarkóm, mint mindig, amikor nehezen fogalmazom meg a mondatokat. - De most már teljesen mindegy. Ha jól sejtem, úgysem fogod elhinni nekem, hogy sajnálom - vonok vállat és nézek el a válla felett, mintha nem érdekelne, hogy megbocsájt-e vagy sem. Pedig érdekel. Szeretném vele tisztázni. Majd egyszer.
De most beszéd helyett fontosabb, hogy cselekedjek és kezdjek valamit a még kicsit mindig vérző vágással a combján. Jobban örültem volna annak, hogyha az orvos mellett dönt, de nem vitatkozok vele.
- Nem, nincs más választásod. Most az egyszer az lesz, amit én mondok - jelentem ki és egy perccel később már ott sem vagyok.
Hiába sietek, még így is időbe telik, amíg kikönyörgöm a szükséges kötszert. Nem állok meg egy pillanatra sem, csak akkor, amikor már újra a Lyuk ajtajában állok. Fogalmam sincs miért, de ekkor hezitálok és csak nézem őt egy pillanatig. Még most is olyan gyönyörű, mint akkoriban, amikor vele voltam. Csak az a vágás ne lenne ott és a szakad ruha. Egy mosoly inkább... az jobban állna neki.
Na, de miken is jár nekem az eszem? Gyorsan kiürítem a fejem és odatérdelek elé. Minden kéznél van, ami kelleni fog az elkövetkezendő percekben. Tudom, hogy nem lesz könnyű menet, de szükséges. Az egyetlen jó dolog, hogy nem veri fel kiabálással az egész hotelt. Lelkiekben meg is köszönöm neki. Ahogy azt is, hogy a kötés befejeztével kihúzza a körmeit a vállamba mélyesztett lyukakból. Egész felemelő érzés.
- Abba. Ennyi volt - bólintok aprót és a legtávolabbi sarokba dobom a véres rongyot.
- Egész ügyes voltál, Kis Csillag - mosolyodok el, akaratlanul is becézve őt. Amennyire ki van készülve a fájdalomtól, nem hiszem, hogy most zavarná. Nekem pedig jól esik a régi becézést újra használni.
Ettől függetlenül talpra állok és ellépek tőle. Egyetlen szót sem szólok többet, csak odaadom neki az egyetlen puha takarómat, hogyha esetleg szüksége lenne rá, az kéznél legyen. Majd leülök az asztalhoz és onnan néha lopott pillantást vetek rá. Egészen addig, amíg meg nem szólal. Nem azzal győz meg, hogy hozzáteszi, nem mászik rám.
- Azt hittem, nem akarsz a közeledben tudni... - jegyzem meg kissé kérdő tekintettel, de minden további nélkül odamegyek mellé és fél kézzel át is ölelem.
- Próbálj meg aludni valamennyit. Itt vagyok melletted és vigyázok rád - győzködöm szinte suttogva, mintha erre lenne szüksége.
Tényleg úgy érzem magam mellette, mintha állandóan vigyáznom kellene rá. Régen is ez volt a helyzet. Nem holmi szerelem, mint ahogy ő állította - vagy szerette volna hinni. A szex az csak ráadás volt.
- Ugye tudod, hogy bármilyen rohadéknak tartasz, igazából nem vagyok az? Itt vagyok neked, hogyha kellek. Pont mint most - közlöm vele. Nem várok választ, csak szeretném, ha tudná.
- De ha még egyszer azt mondod, hogy sajnálod a fiam, amiért én leszek az apja...! - kezdek valamiféle fenyegetésbe, de a szám szélén ott bujkál a mosoly. Komolyan gondolom, hogy jobban teszi, ha nem ismétli meg, mégis az egészet viccesen állítom be. Csak szeretném elvonni a figyelmét. Bármivel.

Tudom én, hogy ő nem pont ezt akarta, hogy leszűrjem a szavaiból, de az ilyenben jó vagyok. A legapróbb és leglényegtelenebb részletet veszem észre és teszem szóvá. Máskor még élvezném is az arckifejezését, ami vág, amikor megszólal, de most még erre is képtelen vagyok. Túl feszült a levegő és nem igazán venné ki jól magát, ha most elégedett vigyorra húzódna a szám. Pedig a fenébe is, valahol élvezem, hogy még ezek után is érdeklem annyira, hogy aggódjon értem. Vagy legalábbis nem akar megöletni. Megnyugtató.
Az viszont kevésbé, amikor megint elmondom neki, hogy sajnálom, és ő egy csepp reményt sem ad arra, hogy valamikor a jövőben majd nem fog gyűlölni. Azt hiszem, ideje lenne feladnom és beletörődnöm, hogy ez az olyan dolog, amit bárhogy is teperek, nem fogok tudni helyre hozni. Csakhogy ezt elhatározni könnyebb, mint tényleg betartani. Egyelőre sikerül, mert ejtem a témát és nem ismétlem magam újra és újra, de a közeljövőben? Majd meglátjuk, hogy sikerül-e elfogadni, hogy utál.
Szerencsére hamar elvonja a figyelmem a combján lévő vágás és ahogy észbe kapok, már ott is vagyok előtte, hogy egy kis ital és kötszer segítségével ellássam a sérülést. Még ha ez nem is valami profi módszer, idővel rendbe fog jönni a lába. Ahogy az én vállam is, ahova a körmeit mélyesztette. Elgondolkodtat egy pillanatra, hogy milyen jó lenne, ha a nőknek betiltanák a hosszú körmöt. Nem egyszer viseltem már magamon azoknak a nyomait. Ha rövid körmük lenne, nem kellene ennyi kellemetlenséget elviselnem. Na, de ez úgysem fog bekövetkeztetni. Az apró fájdalom pedig, amit én érzek, most igazán lényegtelen.
Aggódva figyelem Jo-t, ahogy ott ül és próbál magához térni a nagy fájdalom után. Sajnálom, hogy át kellett élnie, ahogy azt is, hogy pont én voltam az, aki most újra bántotta, de ezt muszáj volt. Most már hamar rendbe fog jönni. Pár nap, talán egy hét és jól lesz.
Most viszont én megelégszek annyival, hogy látom, visszaáll a normálisra a légzése. Aprót bólintok, csak úgy magamnak és leülök az asztalhoz. Akaratlanul is minden második percben felé fordul a pillantásom. Nem tudom, miért csinálom, de folyamatosan ellenőrzöm. Egészen addig, amíg meg nem kér, hogy menjek oda mellé. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokáig kell győzködnie. Magamnak azzal magyarázom, hogy azért, mert a matracom ezerszer kényelmesebb, mint a szék, de igazából így jobban tudok rá vigyázni. Talán meg is tudom nyugtatni és egy kicsit pihen majd. De ahelyett, hogy suttogva beszélnék hozzá és próbálnám elérni, hogy aludjon egy kicsit, felnevetek a szavai hallatán.
- Tudod, ha nem javítod ki magad, eszemben sincs félreérteni a dolgot - magyarázom neki vigyorogva, és amint mellette ülök, gondolkodás nélkül ölelem fél kézzel magamhoz.
Hallgatom a szavait, a kész beszámolót az elmúlt napjairól. A testem egészen megfeszül mellette, ahogy egy másik támadásról beszél, de nem szólok egy szót sem. Mit is mondhatnék? Majd azt akkor elkapom és elintézem? Ugyan már, esélytelen, hogy megtaláljam. Ahogy a mai késes barmot sem fogom soha megtalálni. Úgyhogy jobbnak látom hallgatni. Az utolsó szavait viszont már nem tudom válasz nélkül hagyni.
- Ha szeretnéd, pár este melletted lehetek... - mondom ki kissé meggondolatlanul. Túl könnyű elfelejtenem, hogy már van egy saját életem. Egy olyan, ahol nem tűnhetek el egész estére.
- Vagy benézhetek hozzád, hogy minden rendben van-e. Vagy ilyesmi - helyesbítek, de fogalmam sincs, mi lenne a jó. Egyáltalán nem kellett volna ezt az egészet magamban tartani inkább?
Jól tudom, hogy mennyire utál egyedül lenni. Ahogy azt is, hogy arra vágyik, hogy valaki szeresse. Ezt nem adhatom meg neki, de vigyázni tudok rá. Még ha nem is lehetek mindig mögötte, tartozok neki annyival, hogy pár napig, ha szüksége van rám, a közelben leszek.
Később szerencsére túlesünk ezen a témán is, és minél jobban csökken a feszültség, annál jobban engedek én is fel. Ekkor tűnik fel, hogy ő viszont nagyon is feszeng. Csak remélni tudom, hogy a csend zavarja. Ezért is szólalok meg. Jó, nem a legjobb témát hozom fel, de legalább elérem vele, hogy egy mosolyt lássak az arcán.
- Én is remélem... - kezdek bele, de hamar elhallgatok, amikor ő folytatja. Soha nem reménykedtem abban, hogy bocsánatot fog tőlem kérni és azt mondja majd, hogy sajnálja.
Kicsit meglepetten nézek rá, de az érintése még váratlanabbul ér. Mégis mosolygok. Fene se gondolta volna, hogy ennyire jól fog esni egy apró érintés. Főleg most, hogy igazából nekem kellene vigasztalnom őt.
- Ó, tudom én, hogy a többit komolyan gondoltad. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen szépeket vágtál a fejemhez. Csak ha jól sejtem, nem emlékszel rá. De nem baj... most valahol tényleg megérdemeltem - mondom továbbra is egy apró mosollyal, majd hagyom, hogy újra beálljon a csend.
Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Régen könnyen ment. Mindig cselekedtünk és egyikünknek sem hiányoztak a szavak. De most nem tudom, mi lenne a helyes lépés. Végül egy olyan dolog csúszik ki a számon, amit jobb lett volna, ha soha nem akarok tudni.
- Szerettél? Amikor együtt voltunk? Belém szerettél? Azért fáj annyira, amit tettem? - kérdezem és most tényleg érdekel a válasz. Könnyebb lenne, ha azt mondanám, hogy nem. Soha nem szeretett. De én mégis az igazságra vagyok most kíváncsi.
Ezért is fordítom felé a fejem és nem engedem a tekintetét. Bízok abban, hogy nem hazudna egyenesen a szemeimbe. Vagy ha mégis megpróbálná, rájönnék, hogy nem mond igazat.

Nem tudom, hogy gondoltam ezt az egész "ott leszek ha kellek" dolgot. Az a legkevesebb, hogy most már ha úgy vesszük, el kell számolnom egy terhes - és veszettül hisztis - nőnek szinte minden percemről, de magam sem hiszem igazán, hogy abból sok jó sülne ki, ha sok időt töltenének együtt. Abban sem vagyok biztos, hogy be akarom még tenni a lábam abba a házba. Szép idők voltak, és rohadt jól jártam az egésszel, amit velük műveltem, de... lehetséges, hogy túl sok lenne felidézni, mekkora rohadék voltam. Ha pedig oda megyek, biztos, hogy egy életre szemétnek fogom magam érezni.
Mégis apró bólintok a szavai után. Nem válaszolok azonnal. Nem ígérem neki, hogy majd meglátogatom, ahogy azt sem, hogy pár napra odacuccolok hozzá - mintha annyi holmim lenne, amit vinnem kellene!
- Majd ha itt lesz a taxi reggel, megyek veled. Úgysem tudsz egyedül járni. Segítek... pár dologban - mondom kissé akadozva. Csak tudnám, pontosan mit akarok ebből az egészből kihozni?! Teljesen mást mondok, mint amit gondolok. Miért kell nekem bonyolítani az életem?
Amint ejtsük a témát, kicsit felengedek és nem feszengek annyira mellette. Nem mintha túl sokáig tartana a nyugalom. Hiába mosolygok párszor és belőle is kicsikarok egy halványat, mégsem az igazi a hangulat. Nem tudunk egymásnak mit mondani. Mintha két idegen lennénk, akik még soha nem találkoztak ezelőtt. De talán ez még annál is rosszabb! A két idegen felhozhatja azt a sok klisét - hogy hívnak, hol laksz és az összes elcsépelt barom kérdés. De ezen mi már régen túlestünk. Most pedig itt vagyunk egymás mellett és olyan kérdésekbe bonyolódunk, amiket meggondolatlanul teszünk fel. Főleg én.
Éppen eljutunk addig, hogy az ő száján kicsúszik egy amolyan bocsánatkérésféle én pedig mosolyogva fogadom el, amikor is a nagy csendben nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá az egyik legfontosabb dologra, amit eddig soha nem tisztáztunk. Belém szeretett, amikor együtt voltunk? Nem tudom, miért fontos ez ennyire, egyszerűen csak szeretném tudni. Talán jó lenne tisztában lenni azzal, hogy mit b*sztam el, amikor a hülye fejemre hallgattam és a még több jó érdekében Mabelt is meghódítottam magamnak.
A válasz, amit kapok nem is igazi felelet. Azt hittem, hogy most értelmesen tudunk majd beszélni és tisztázni ezt is, de nem. Ő elhúzódik - vagy legalábbis próbál távolabb kerülni tőlem -, én pedig hagyom. Meg sem lep, amikor felemeli a hangját és inkább támad, ahelyett, hogy egy sima igennel vagy nemmel válaszolna. Tudom én, hogy igazából nem ilyen egyszerű, mégis szeretném, ha az lenne.
- Nekem fontos. Szeretném tudni... - kezdek bele, de persze, hogy meg sem hallgat, csak mondja tovább.
Védekezik, úgy ahogy csak tud. Ismerem már annyira, hogy tudjam, ez az egész csak önvédelem nála. Nem akar azzal foglalkozni, amit igazából érez. Kezdem megérteni, hogy erre a kérdésre nem fogok választ kapni. Legalábbis úgy nem, hogy nyíltan kimondja.
Már éppen készülnék leállítani, mielőtt felverné az egész hotelt és a fejemre hozná a bajt a kiabálásával, de ekkor meglep a következő kirohanásával. Tegyük fel, hogy most is szeret?! Neem. Ez csak úgy kicsúszott a száján. Ha valaha szeretett is egy kicsit, nem lehet még mindig belém zúgva. Az lehetetlen!
- Hé, lassíts egy kicsit! - kérem egész csendesen. Az ő kiabálása mellett az én hangom nem is hallatszik. - Ennyi kérdésre nem tudok egyszerre válaszolni... - kezdek bele, de belátom, hogy hülyeség volt. Az egész. Felhozni ezt a témát. Sőt, talán az is, hogy ide jöttem mellé, hogy átöleljem, amikor megkért rá.
Millió válasz fordul meg a fejemben, de ahogy csak megpróbálom kimondani őket, rájövök, hogy ha meghallaná őket, csak még nagyobb balhét csapna.
- Sajnálom, hogy felhoztam, oké? - adom meg magam egy sóhaj kíséretében. - De legalább elvontam a figyelmed, nem igaz? - teszem hozzá, mintha ettől még nem lenne akkora bűn, hogy kérdeztem tőle.
Viszont annak ellenére, hogy úgy hiszi, nem válaszolt, én jól tudom, miért akadt ki ennyire. Szeretett. Szeret. És most, hogy tudom, még pocsékabbul érzem magam. Mégsem állok fel és ülök vissza a székre. Nem tartom tőle azt a bizonyos két lépés távolságot. Ugyanott ülök és várom, hogy megnyugodjon. Mielőtt ez megtörténne hallom a folyosón közeledő lépteket. Súlyosak, úgyhogy a főnök az, akinek nem tetszik a kiabálás. Mégsem csap akkor balhét, mint gondoltam. Egyetlen szót sem mondok, amikor rugdosni kezdi az ajtót és csak annyit mond, hogy "kuss legyen!". Tudom, hogy ideges, de mivel ezután vissza is megy, ha jól sejtem, nem a pénzes vendégeket zavarja a kiabálás, csak őt.
Végül én vagyok az, aki újra megtöri a csendet. Amikor már nem hallom a lépteket. Csak akkor szólalok meg.
- Tudod mit? Elkötök neked egy kocsit és hazaviszlek. Ha ezt szeretnéd...? - nézek rá kérdőn, de nem mozdulok, amíg nem válaszol.

Persze. Majd meglátjuk. Egy apró bólintással beleegyezek és lezártnak tekintem a témát. Tényleg jobb ennyiben maradni. Legalábbis addig, amíg biztosra nem tudom, hogy ha elmegyek hozzá és meglátogatom, azzal nem lesz-e minden még rosszabb. Nos, jobban belegondolva bárcsak maradtunk volna ennél a témánál. Abból majdnem biztos, hogy nem lett volna akkora balhé, mint amit ő levág pár perccel később, amikor megkérdezem tőle, hogy belém szeretett-e. Hiába nem kapok egyenes választ a nagy kiabálás közben, megtudom, amit szerettem volna. Nem mintha most ettől jobban érezném magam. Sőt, csak nő az érzés bennem, hogy egy utolsó szemét vagyok. Azt tudtam, hogy kedvel. Ahogy azzal is tisztában voltam, hogy akar, de arra valamiért nem gondoltam, hogy szerelmes lett belém.
- Mégis mi mást mondhatnék? - vonok vállat és nézek rá kérdőn. - Az nem hiszem, hogy sokat segítene, ha kijelenteném, hogy tudni akartam a választ és nem érdekelt, hogy ezért mekkora hisztit csapsz - mondom csendesen, de a hangomban feszültség vibrál. Utálom, hogy bármilyen apróságból képes oltári vitát szítani. Ahogy magamat is, hogy még mindig nem tudom visszafogni magam ilyenkor és nem belemenni a veszekedésbe. Persze már nem olyan könnyen bosszant fel és nem dühöngök, mint egy vadállat, de ettől még felidegesít.
Fogalmam sincs, mikor marad pontosan abba a veszekedés, de most az egyszer hálás vagyok a főnöknek, amiért idejön és nem épp kedvesen megkér arra, hogy fogjuk már be. Arra viszont ez bőven elég, hogy mind a ketten elhallgassunk. A beálló csendben pedig gyorsan tisztázok magamban mindent. Haza akarom vinni. Minél előbb kint akarom tudni innen. Nem az én hibám, ami ma vele történt, nem kell ápolnom és játszanom a jó doktort.
Ugrásra készen állok, amikor nyitja a száját, hogy válaszoljon. Meg vagyok róla győződve, hogy kapva kap az alkalmon, mert ő is szeretne innen eltűnni. Mindig is gyűlölt itt lenni, csak az idő nagy részében eléggé ki volt ütve ahhoz, hogy ne számítson neki. De most teljesen tiszta a feje. Maximum a harag ködösítheti el valamennyire. Ezért is lep meg, amikor nem durcásan bólint rá az ötletemre. Most sokkal inkább hasonlít egy elhagyott gyerekre, mint eddig bármikor. Nagyot sóhajtok és visszaülök a matracra. Nem is emlékszem, mikor térdeltem fel elé, hogy indulhassak, de most újra ülök és a tarkóm dörzsölöm.
Hallottam már tőle hasonló beszédet. De olyankor egyszer sem volt magánál. Ezért is nem foglalkoztam vele. Csak hagytam, hogy mondja a magáét, majd elnyomja a sok pia meg szer, ami benne dolgozott akkor. Bár a legtöbb esetben inkább egy heves menet lett az egészből. De most... most egyik verzió sem fog bekövetkezni.
- Akkor csak üsd ki magad. Nem akadályozlak meg benne - bökök a fejemmel a még mindig majdnem félig teli üvegre, ami a matrac másik végében hever. - Majd ha már eleget ittál ahhoz, hogy nem zavarjon semmi, hazaviszlek - mondom, de akaratlanul is egy grimasz jelenik meg az arcomon. Nem tudom, pontosan milyen részletnek szól, de attól még ott van.
- Amúgy meg... nekem kellesz. Még ha nem is úgy, ahogy szeretnéd. Fontos vagy. Csak ne lennél néha ilyen elviselhetetlen! A falra mászok attól, hogy egyszer leüvöltöd a fejem, eléred, hogy haragudjak rád, aztán pedig olyat mondasz, ami miatt lehetetlen nem szeretni téged... - kezdek valami hülye beszédbe. Minden szavam igaz, mégis hamisnak érzem őket. Valami hibádzik a nagy beszédemben, csak nem tudok rájönni, hogy micsoda.

Nem tudom, mit utálok jobban. Amikor kiabál és ezzel belőlem is kihozza a barmot, vagy azt, amikor bevágja ezt a durcás arcot. Tisztára mint egy hisztis gyerek! Mégis megsajnálom, amikor kimondja, hogy mi jár a fejében. Tudom, hogy én vagyok az utolsó, akinek számít a véleménye, ezért is nem próbálkozok. Csak felajánlom neki a maradék piát, ami az üvegben van, hogy kiüsse magát, ha ezt akarja. Lehet, hogy már tényleg kezdek belefáradni abba, hogy állandóan próbálom megmenteni saját magától.
- Nem azzal van bajom, hogy haza kell vigyelek - jelentem ki. Már ha számít egyáltalán, amit mondok neki és nem csak azt hallja meg, amit akar.
Ezután már nem igazán próbálom meggyőzni, még kicsúszik pár szó a számon, de hamar belátom, hogy felesleges beszélnem. A kezében tartott üvegnek szenteli a figyelmét, én pedig várhatom, hogy kiüsse magát.
- ...és megint itt tartunk - jegyzem meg, amikor újra beszélni kezd. De most nem szállok vele vitába. Nincs kedvem századjára is megjárni ezt a kört. Főleg, hogy tudom, úgysem bírhatom jobb belátásra, így tényleg nem látom értelmét annak, hogy újra bocsánatot kérjek tőle.
Hallgatok és nézem, ahogy fogy az ital az üvegből. Azt sem bánom, ha egy kortyot sem hagy. Nem törődök vele. Csak azzal, hogy most ne kezdjek én is valamiféle hülye, őszinte beszédbe. Nem lenne annak semmi eredménye.
- Szólj, ha szeretnél egy kis nyugtatót is hozzá - jegyzem meg. Baromság részemről, hogy hagytam ilyesmit kicsúszni a számon. Tudom, hogy úgysem fogok neki adni, úgyhogy nem tudom, miért mondtam.
Végül kis helyezkedés után keresztbe fekszek a matracon. A lábam lelóg, de így legalább elég helyet adok neki arra az esetre, hogyha kidőlne. A kezem a fejem alá teszem és próbálok valamennyit pihenni. Már nem bámulom a plafont, ahogy azelőtt, hogy ő megjelent volna. Csukott szemmel fekszek és mást sem hallok csak a csövekből felhangzó zörgő zajokat.

Tényleg kezd elegem lenni. Az állandó huzavonából. Abból, hogy egyik percben minden jó, aztán kiabál. Mosolygok egymásra és átölelem, aztán gyűlölködve néz rám. Nem tudok mit kezdeni vele. Ez nekem nem hiányzik. Ezért is van az, hogy csak egy apró megjegyzés hagyja el a szám és nem szólok többet. Mintha itt sem lenne. Próbálok nem tudomást venni róla. Ha eléggé leissza magát, ha elég részeg lesz, majd jobban tudom kezelni. De addig is, miért ne pihennék és helyezném magam - a körülményekhez képest - kényelembe? Nincs okom ott ülni vele szemben és bámulni, ahogy az értékes italom utolsó kortya is lecsúszik majd a torkán. Nem mintha sajnálnám tőle, csak nincs értelme erre várni árgus szemekkel.
Sokkal jobban érzem magam, amikor igaz, hogy keresztben, de végigfekszek a matracomon. Azt hiszem, el is feledkezek arról, hogy itt van. Csak egy nyugodt percre, de nincs semmi a fejemben, csak a nagy csend. Aztán érzem, hogy még ha nem is olyan szorosan, de mellém fekszik és meghallom a hangját is. Újra nyugodtnak tűnik. Ezért vagyok hajlandó foglalkozni vele. Meghallgatom, amit mond, anélkül, hogy közbevágnék. Sőt, még utána is hallgatok. Nem vagyok biztos abban, hogy ezt most megköszönnöm kellene, vagy mi.
- Tudok várni - nyögök ki végül ennyit egy apró bólintás kíséretében.
De a szememet továbbra is csukva tartom. Mintha semmiség lett volna tőle, amit most mondott. Pedig igazán nagy dolog. Főleg az, hogy nem egy kiabálás hozta ki ezt belőle. Bárcsak hihetnék abban, hogy tiszta még annyira a feje, hogy ezeket komolyan is gondolta!
A következőekben viszont én vagyok az, aki feszengeni kezd. Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy kitérek a válaszadás alól. Valahogy. Elbeszélek az egész mellett, de végül nem teszem meg. Percek kellenek ahhoz, hogy átgondoljam. Nem akarok neki hazudni.
- Igen - bólintok aprót, ahogy kimondom azt az egyetlen szót. Nem azért ezt felelem, mert tudom, hogy ezt akarja hallani. Ez az igazság, ezt kellett mondanom!
- Nem azért hiányoztál, mert könnyebb volt melletted. Hanem, mert tényleg volt benned valami... amitől jobbnak éreztem magam. Amitől számított, hogy én ne csússzak szét teljesen, mert neked szükséged volt rám - kezdek magyarázkodni neki. Talán hosszabban is, mint szükséges. De ha már belekezdtünk ebbe az egészbe és minden jel arra mutat, hogy most lehet vele rendesen beszélni.
Végül felé fordítom a fejem. Arra várok, hogy elkapjam a pillantását. Abból talán le tudnám szűrni, hogy egyáltalán megértette-e, amit mondtam. Magánál van-e még annyira, hogy emlékezzen azokra, amik most kicsúsznak a számon?
- Azt lenne a legkönnyebb válaszolni, hogy csak azt sajnálom, hogy kiderült - nevetek fel. Abszurd az egész helyzet. Most tényleg részleteznem kellene neki, hogy mit sajnálok pontosan? Képes vagyok én erre egyáltalán?
- Erre nekem is innom kell - jelentem ki és felkönyökölve keresztül nyúlok felette, hogy elérjem az üveget. Nem iszok sokat, csak két kortyot. Ma én még vezetni akarok és hazavinni őt, nem csak egy árokig.
- Azt sajnálom leginkább, hogy vak voltam és nem láttam, hogy mit érzel irántam - ezzel kapásból be is vallom, hogy tisztában vagyok azzal, hogy szeret. - Nem bántani akartalak. Csak így jött össze - ismerem el és ezzel el is hallgatok.

Nagyrészt nem húzom az időt és szépen válaszolgatok minden kérdésére. Mindegyik után ott az esély arra, hogy visszakérdezzek. Érdekelnének az ő válaszai is, de mégsem nyaggatom ilyesmivel. Nem akarom, hogy megint kiabálni kezdjen. Elegem van a kirohanásaiból. Ha akarja, úgyis elmondja.
Egy perc múlva viszont én vagyok bajban a válaszadással. Soha nem gondoltam bele igazán, hogy mit sajnálok. Azt tudtam, hogy sajnálom. Mindent. De ez nem válasz, ezzel én is tisztában vagyok. Kell egy kis idő, na meg pár korty ital, hogy válaszolni tudjak.
- Ezért kiabáltál velem. Rákérdeztem és így kénytelen voltál elgondolkozni az érzéseiden - szűröm le a nagy megállapítást. Talán volt egy kis kérdő éle a szavaimnak, de azt hiszem nincs szükségem arra, hogy megerősítsen ebben.
Eddig is tudtam, hogy nem szeret azzal foglalkozni, hogy mit érez. Tudtam, hogy mindent belead, hogy elnyomjon mindent. De azt nem tudja, hogy nem csinálhatja ezt örökké. Mert nem lesz képes rá. Mégsem közlöm ezt most vele. Úgysem mennék vele semmire. Nem hinne nekem.
Talán ez vonja el a figyelmem és ezért maradok túl sokáig fölé hajolva, az üveggel a kezemben. Nem tudom, pontosan miért csinálom. Csak nézek rá. Az egész nem tűnik egy percnek sem, de amikor megszólal rájövök, hogy talán mégis tovább maradtam ott a kelleténél.
- Khm, oké - mondom és ekkor jövök rá, hogy ez így tényleg elég félreérhető és talán kínos is kissé.
- Nem gondoltam, hogy... khm... mindegy - zárom le ennyivel. A lényeg, hogy cselekszek, nem az, hogy mit gondoltam vagy mit nem. Leteszem vissza az üveget és máris a helyemen vagyok. Mellette.
De ekkor már nem fekszek. Fél szemmel őt nézem, majd rászánom magam, hogy talpra álljak. Egyetlen szó nélkül kezdek kutakodni a sarokban álló rozoga szekrényben. Végül megtalálom, amit keresek. Roxy egyik kabátszerűsége, amit itt hagyott. Ezt adom oda most Jonak, hogy legyen rajta valami rendes, nem szakadt ruha, ha kimegyünk az utcára. Indulunk. Hazaviszem.
- Gyere - nyújtom felé a kezem és segítek neki felállni. Engedem, hogy rám támaszkodjon, amennyire csak kell. Fél kezem a derekát öleli és úgy segítem, hogy tudjon járni.
- Keresünk egy kocsit és hazaviszlek. Aztán ott maradok veled egy ideig, hogy ne legyél egyedül - ajánlom fel, de választ sem várok. Döntöttem. Ez lesz.
Hogy mi lett azzal a tervvel, hogy itt igya le magát és csak utána viszem haza? Fene se tudja. Talán rájöttem, hogy itt nincs jó helyen. Nem tartozik ide és kész. Jobb lesz neki otthon. Ha pedig majd elnyomja az álom vagy a pia, csak lelépek és kész.

Egy könnyed bólintással beleegyezek abba, hogy ejtsük a ki-mit-érez témát. Talán jobb is így. Senkinek nem fog megártani, ha kerüljön a kényes kérdéseket. Mégis rövid időn belül egy újabba futunk bele. Pontosabban elkalandoznak a gondolataim és túl közel kerülök hozzá. Megpróbálhatnám tagadni, hogy élveztem a közelségét, de felesleges lenne saját magamnak hazudni. Neki meg pláne. Az őszinteség egyszerűbb.
- Persze. Értem én - bólintok újra és egy pillanatnyi hezitálás után elhúzódok tőle. A szavai ellenére viszont kétlem, hogy annyira gyűlölne, mint azt állítja. Esetleg próbál teljes szívéből utálni, de nem hiszem, hogy túl jól megy neki.
Nem számít. Nem fogok rákérdezni, hogy valójában mi a helyzet. Hiszen ejtettük a "érzelmek" témakört, nem igaz? Úgyhogy nem hozakodok elő ezzel. Inkább kisebb gondolkodás után Roxy egyik kabátját odapasszolva neki indulásra késztetem. Nem makacskodik sokat, ami vagy annak tudható be, hogy tényleg szabadulni akar, vagy az ital miatt nyugodtabb és adott lejjebb a makacsságából. Nekem most pillanatnyilag bármelyik megfelel.
- Csak óvatosan. Lassan. Ráérünk - mondom csak azért, hogy ne csendben tegye meg az első fájdalmas lépéseket. Tudom, hogy ettől nem lesz jobb neki. Teljesen mindegy, milyen óvatos próbál lenni, el tudom képzelni, milyen fájdalmai vannak. Én pedig ha akarok, akkor sem tudok neki többet segíteni, mint most.
- Szóval ne maradjak ott veled? - csúszik ki a kérdés akaratlanul is a számon. Talán azért, mert most először közli úgy velem, hogy nincs rám szüksége, hogy nem kiabál és nem a düh beszél belőle.
Rosszul esik? Mondhatjuk. De az okokon nem most fogok elkezdeni agyalni. Inkább váltok és a mondandója kevésbé komoly részére reagálok.
- Lehet, hogy őrülten vezetek, de egyszer sem törtem még össze kocsit. Csak akkor, ha az volt a cél - mondom kissé megkésve, de valami halvány mosolyutánzattal az arcomon. - A tiédre is tudnék vigyázni! - teszem hozzá. Nem mintha mindenáron ragaszkodnék ahhoz, hogy az ő kocsijával furikázzak ide vissza. Egyszerűen csak el akarom terelni a figyelmét a fájdalomról, amit most érezhet.
Főleg akkor szenvedhet nagyon, amikor a lépcsőhöz érünk. Akaratlanul is megtorpanok, majd ránézzek. Itt nem fog tudni felbicegni.
- Ne makacskodj - kérem és elengedve a derekát ölbe veszem. Nem kérek tőle rá engedélyt, hiszen ő is beláthatja, hogy ez az egyetlen használható megoldás.
Így sokkal könnyebben haladunk és őt is megkímélem egyfajta kellemetlenségtől. Ezért nem teszem le a folyosón sem. Csak akkor kell a saját lábára állnia, amikor kiérünk a hotel elé és én egy kocsit sem látok itt parkolni. Egyetlen szó nélkül megyek, hogy keressek egyet és egy vörös szépséggel jövök vissza.
- Beszállás - tárom ki neki az ajtót és végül még beszállni is segítek neki.