welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Dave & Jo - A hős és az áldozat...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 18.08.13 20:08

Park... Nem szeretem egyedül a parkokat. De most összevesztem Chris-szel és persze a többiek inkább vele maradtak, mert tudják, hogy ilyenkor kiállhatatlan vagyok...
Valami zörög a bokorban. A francba! Gyorsítok a lépteimen, de érzem, hogy valaki figyel. Érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. Szóval inkább még jobban gyorsítok a lépteimen, amennyire tőlem telik, de már fáradt vagyok és nyűgös.
De a gyors lépések is kevesek, valaki elém áll és megszólal egy undorító kaján vigyorral a képén.
- Szia kislány! - Megpróbálom kikerülni, de elkapja a kezemet, magához ránt. - Ne olyan gyorsan, hé! - Csillan a kés éle, hogy ezzel is jelezze, jobb, ha nem sikítok. Bassza meg! Dohogok magamban és körülnézek, bár a látási viszonyok elég gyérek, de valami menekülő útvonalat próbálok meg kinézni magamnak. Addig is próbálok nem ficánkolni, de amikor a férfi végighúzza az ujját a vállamon és a karomon mégis elkezdek ficánkolni.
- Eresszen el! Hagyjon engem békén! -
Próbálok meg kiszabadulni a szorításából, de ő erősít rajta a kezét a számra tapasztva. Még jobban ficánkolok, mindegy hogy hogy, csak jussak ki a karmai közül. A félelem, amely tágra nyitotta pupilláimat szerencsére nem megdermeszt, hanem adrenalinlöketet juttat a szervezetembe, így gyorsabban pörög az agyam, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy kiszabaduljak a férfi szorításából mielőtt az fogja az éles bicskáját és végig nem húzza a combomon, ezzel átvágva a harisnyát, kicsit a bőrömet is felhasítva és a ruhámba is belekapva kissé, amit már saját kézzel tép tovább.
- Lehetnél egy kicsit kedvesebb is! -
Dörmögi, és amíg ő a combomnál van elfoglalva sikerül beleharapnom a tenyerébe, amit elránt és ezzel elenged. Ahogy hirtelen szabadulok ki, a kés ejt még egy vágást a combon, de ez már nem érdekel, csapot-papot otthagyva, ami jelenleg a táskámat jelenti benne készpénzzel és a telefonnal. Még szerencse, hogy nem magassarkúba jöttem ma el, így nem kell lerúgnom a cipőmet és tudok rohanni az ösvényen. A környék ismerős, egyből eszembe is jut, hogy mégis ki lakik itt. Nincs kedvem éppen hozzá menni, de jelenleg se pénz, se telefon nincs nálam, ő az egyetlen, akire számíthatok. Na meg a combom is vérzik, bár még a fájdalom nem ért el a tudatomig.
A sugárútra kiérve körülnézek, keresem az ismerős épületet, a szívem a torkomban a dobog, lihegek, nem nézek magam mögé, hogy ott van-e az az alak, hogy követett-e, csak megcélzom azt az épületet, amit egyébként kifejezetten utáltam mindig is, az én igényeimhez túl lepusztult, de most fedezéknek ideális lesz.
Be az ajtón, le a lépcsőn. A pince kopár fényei felidézik bennem a fent érzett félelmet és szorongással töltenek el. A múltkori eset után itt van ez is, ez most nekem is sok.
Megállok az ajtó előtt, vadul kezdek el kopogtatni, a szívem még mindig a torkomban dobog és észre sem vettem, de sírok. Az arcom könnyáztatta.
- Dave, én vagyok az, Jo, engedj be! Kérlek! -
Ez egy olyan szó, amit nem sokszor hallhat tőlem, szóval ha itthon van, márpedig itthon kell lennie, most az egyszer, amikor szükségem van rá itthon kell lennie, akkor erre talán tényleg kinyitja. A hangomon is hallhatja, hogy zaklatott vagyok, bár még a sírás nem uralkodott el a hangomon is szerencsére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 18.08.13 21:40

Vannak olyan esték, amikor semmi nem történik. Nincs kedvem kimozdulni, nincs kedvem átmenni Roxyhoz, egyszerűen csak magam akarok lenni és pihenni. Persze ilyenkor millió és egy dolog pörög végig az agyamon, de legalább néhány bajomra találok megoldást. Olyat, amire eddig soha nem gondoltam. Néha magam elé vigyorgok a sötétben, néha pedig legszívesebben a fejem verném a falba, hogy hallgassanak el ott bent a hangok. De azok csak egyre hangosabbak lesznek. Csak egy kis figyelmetlenség és a fejemben lakó démonok utat törnek maguknak. A fülemre szorítom a kezem, hogy elhallgattassam őket, de mivel ők már amúgy is bent vannak, nem igazán tudom kizárni őket. Egyre hangosabbak, kiabálnak, dübögnek. Olyan, mintha egy újabb ajtót akarnának betörni. Aztán rájövök, hogy ez nem a fejemben van. Nem ám. A kopogás a valóságban hangzik. Elég türelmetlenül ráadásul. Más esetben úgy tennék, mint aki nem is hallja - főleg, amikor ráismerek a hangra. Nem rémlik, hogy az utolsó találkozásunk után ennyire jóban lennénk. Eszemben sincs segíteni neki, de aztán mégis feltápászkodok. Nem sietősen, de ajtót nyitok.
- Miért tennék neked szívességet, azok után... - kezdek valami idióta szövegelésbe, aztán felnézek rá. Valahogy hirtelen elfelejtem, hogy mit akartam mondani. Sőt, az utolsó találkozásunk emléke is háttérbe szorul.
- Mit keresel nálam? - kérdezem, de legszívesebben azt kérdezném meg tőle, hogy "Mi a jó büdös franc történt veled?"
Amíg nem válaszol, vagy legalább nem nyög ki pár szót, nem állok arrébb az ajtóból. Hiszen a folyosón nincs senki. Nem követte egy rossz fiú sem és nagy mutáns szörnyeket sem látok sehol. Nincs ok sietségre. Ami különös az egészben, hogy a tekintet, ami folyamatosan engem néz könnyes, de tiszta. Benne vagyunk az éjszakában benne pedig nem dolgozik semmilyen szer? Miről maradtam én le?
- Gyere és ülj le, mielőtt itt esel nekem össze - sóhajtok nagyot és mintha az egész ellenemre lenne, beengedem. Pedig szívesen segítek rajta, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy pont rám van szüksége. Hiszen közölte velem, hogy nem kell neki a segítségem. Nem vagyok az apja és nem akar tőlem semmit...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 18.08.13 22:20

Várom, hogy ajtót nyisson, idegesen várom, hogy egy olyan helyen lehessek, ahol biztonságban érzem magam annak ellenére, hogy még mindig gyűlölöm Dave-et, bár igazából nem is rá vagyok dühös, hanem magamra, hogy át tudott verni és anyámra, hogy képes volt vele hemperegni, de könnyebb rá irányítani a dühömet, így minden egyszerűbb. De most ezeket mind elfelejtem, most csak az kell, hogy beengedjen abba az egérlyukba és becsukja az ajtót, amin már biztosan nem jön át az a szemét.
Végre kinyitja az ajtót, valamit elkezd, de nem jutnak el a tudatomig a kérdései, most ki van kapcsolva az agyam, noha kivételesen nem téptem be, a buli igazi beindulása előtt léptem le a haveroktól, így most se pia, se drog. Pedig, ha lett volna bennem most talán nem lennék ilyen állapotban.
- Egy idióta a parkban... kés is volt nála... azt hittem leszúr... -
Tudatosul bennem, hogy mi is történt igazán és ekkor tör csak ki belőlem a sírás és érzem meg azt, hogy iszonyatosan ég a combom. Odaérintem a kezem, felemelem, tiszta vér. A ruhám pedig csapzott, itt-ott fel is akadt egy-két bokorba, és az a férfi is csípőmig felszakította. Csak most értek meg igazán mindent és ez most jön ki rajtam. A gondolat, hogy megerőszakolhatott volna, vagy gerincen szúr és többet fel sem állok villámcsapásszerűen hatol belém és nem törődve semmivel sem lépek egy lépést előre és vetem magamat neki David mellkasának. Jól esik most az, hogy az ő szívverését hallom és nem a sajátomat, ami lassan kezd csillapodni és már nem a fülemben és torkomban dobogni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 18.08.13 22:54

Csak hallgatom a rövid magyarázatot. Bőven eleget mond ahhoz, hogy megértsem, mi történt. Legalábbis a lényeget tudom. Összefutott valami késes barommal. Furcsa mód, azonnal elönt a düh, de mégsem engedem, hogy ebből bármi is látszódjon rajtam.
- De nem tette meg. Nem szúrt le - mondom, mintha nekem kellene őt arról meggyőzni, hogy még él és lélegzik.
Most jönne az a rész, hogy közlöm vele, hogy minden rendben van és ezt ismételgetem, amíg ő is el nem hiszi. De sírni kezd, én pedig képtelen vagyok mit kezdeni vele. Most jut el a tudatomig, hogy soha nem láttam még ennyire kiborulva. Követem a mozdulatait és végre kiszúrom a vért a combján. Gyorsan pörögnek a gondolataim. Közöttük az is, hogy én biztos nem tudok mit kezdeni a sérülésével, a kórházba viszont be nem teszem a lábam vele. Ezt talán közölném is vele, amikor is szinte a karjaim közé veti magát. Egy pillanatig csak állok ott tehetetlenül, majd csak felcsúszik a hátára a kezem és lassan simogatni kezdem.
- Hé, most már nincs baj. Már fogadok, hogy jó pár utcával ezelőtt lemaradt a pasas - suttogom neki, majd vele együtt kezdek kis léptekkel hátrálni. Nem tehet róla, csak sajnálom és próbálom védeni. Azok ellenére, hogy miket mondott nekem.
- Mi lenne, ha elengednél, leülnék a matracra, én pedig megnézném a sérülésed? - vetem fel az ötletet. Tudom, hogy utál itt lenni nálam, ahogy engem is tiszta szívéből gyűlöl, mégis eléggé kétségbe lehet esve ahhoz, hogy ide jött.
- Hallod? Ülj le! - ismétlem, most már nem hagyva neki lehetőséget arra, hogy válasszon, mit szeretne. - Én pedig kezdek valamit a comboddal... - motyogom az orrom elé.
Fogalmam sincs, mit fogok tenni, de azt igen, hogy amint a matracon köt ki, úgy igazítom a lábát, hogy jól lássam a sérülést. Fel vagyok rá készülve, hogy még így sem fog könnyen engedni, de akkor is elérem, hogy ne tiltakozzon. Nem mondom, párszor nagyot nyelek. Eszembe jut, hogy mennyit simogattam és csókolgattam ott a puha bőrt. A kezem most is végigsimítom rajta, csak jelenleg egy kisebb darab rongy is van benne, amivel a vért letörlöm, hogy lássam, mekkora a vágás
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 19.08.13 1:12

& Jo

Az értelmes beszéd most nem mondható az erősségemnek, az agyam kattog, a gondolatok és képek cikáznak. A férfi arcát nem is láttam, csak az az átható bűz maradt meg, amit róla éreztem, de azt még most is mintha érezném. A félelem és a bénultság most kezd eluralkodni rajtam. Általában nem akadok ki azon, ha nekem rontanak, de az a múltkori, most meg ez... na meg túl józan voltam, túl élesen vájtak belém a képek. Talán ez a legnagyobb baj, részegen az élet könnyebb, nem vesz senki semmit olyan véresen komolyan. Letudja annyival, hogy: kopj le haver! Esetleg még ráküldi valamelyik spanját. De most egyedül voltam, és talán ez a másik dolog, ami miatt most ez ennyire kibuktatott, hogy tudtam, ha nem menekülök meg esélyem sincs, senki sem segít. Hiába a pénz, a befolyás, az itt nem ment meg.
- De... szinte érzem... -
A szavaim olyanok, mintha félig nem is lennék tudatomnál, a tekintetem ugyanis zavart, látszik rajtam, hogy tiszta vagyok, de még mindig a múlt cikázik a fejemben. Valahogy ki kell zárnom. Valahogy ki kell zárnom!
Ekkor pedig már az ő mellkasán vagyok, azzal sem foglalkozom, hogy ő csak áll tétován, amikor pedig megölel olyan sután sem számít sokat. Most ez nem tud megnyugtatni, de egy picit azért talán mégis segít. Legalább az ő keze nem durva, nincs benne kés és nem akarja felnyársalni vele a testem. Nyugtatni próbál, de én szakadatlanul sírok. Nem tudok megálljt parancsolni magamnak, pedig valahol mélyen ordít a valódi énem, hogy ne csináljak már ekkora bolondot magamból és inkább menjek innen valahova, csak éppen a hogyant nem tudom megoldani, most képtelen lennék vezetni, pénz pedig nincs nálam, se telefon, bankkártya és pénz pedig amúgy sincs nálam sose, meg iratok se, ahova eljárok ott ismernek engem vagy a zöldhasút.
Finoman beljebb tessékel és szelíd erőszakkal ültet le a matracra és a sebemmel kezd el foglalkozni. Amikor a lábamhoz ér elhúzom azt. Azonnal belém nyilall a férfi erőszakos kezének törtetése, ami tépte a ruhám alját. De amikor a sebhez ér a fájdalomtól elkezd kitisztulni a fejem, ami végignyilall a testem.
- Ááááú - Nyöszörgök és a fogaim között sziszegek, amikor tovább pesztrálja a vágást. A tekintetemet a vágás felé fordítom. Egy hosszanti és egy keresztirányú. Nem tudom eldönteni, hogy melyik lehet a mélyebb.
Amíg nézem azt, ahogyan takarítja a sebemet a sírást is kezdem abbahagyni, megtörlöm a szemeimet és próbálok egy mély levegőt venni, ami nem megy, elcsuklik a légvétel és majdnem kiszalad egy szipogás. Kell egy pohár víz.
- Öhm... kérhetnék egy zsebkendőt és egy pohár vizet, vagy valami erősebbet? -
Kicsit zavartan szólalok meg miközben a tekintetemet a sebemet tisztigató férfire emelem. Az érintései egyszerre fájdalmasak, kellemetlenek és kellemesek. Emlékeztet minden érintése a fájdalomra és annak okára, de ugyanakkor mélyen, amit most tudatosan nem fogok fel epekedek az érintése után.
- Dave, igazán... hagyd... majd... megoldom valahogy... csak a fenébe is... ott hagytam a táskám pénzzel és telefonnal együtt... B*ssza meg! -
Kezdek most a sokkból váltani a dühbe, de elég lenne részéről egy rossz mozdulat. Még nem vagyok jól. Nagyon nem. A szemeimen látszik, hogy még mindig zavart és rémült vagyok. Csak próbálom felépíteni a külső álcámat, mert úgy hiszem az majd segíteni fog, ha inkább megpróbálom elfelejteni és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Ez nem ilyen egyszerű azért.
- Hazaviszel majd? Félek kimenni oda... - Kérem meg őt, a torkomat még égeti a sírás, gombóc ül benne, amely elnehezít minden kimondott szót, amelyeket inkább csak halkan mondok ki, mert félek, ha hangosan beszélek, akkor elcsuklik a hangom ismét, pedig így is nehezen szedtem össze magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 19.08.13 15:25

Meg sem lepődök azon, hogy pár csendes szó nem elég arra, hogy megnyugodjon. Mégis próbálkozok és mondom tovább. Utálom így látni, de azért hamar összeszedem a gondolataimat és próbálok tisztán látni. Még ha a történetet csak részben ismerem, a látvány bőven elég ahhoz, hogy tudjam, mit kell tennem. Levakarni őt magamról és megnézni az a sérülést, ami szépen vérzik. Muszáj látnom, hogy mekkora vágás van ott. Akkor is, ha ez neki először nem igazán tetszik. Mikor elhúzza a lábát, várok egy kicsit, de aztán újra a combjánál kezdek foglalatoskodni. Most már legalább hagyja, hogy hozzáérjek. Haladás.
- Próbálok óvatos lenni - győzködöm. Tényleg mindent megteszek, hogy ne fájjon neki, de látom és hallom, hogy ez ide bőven kevés.
Nem bírom hallgatni, ahogy fájdalmasan nyögdécsel, úgyhogy elveszem a kezem és békén hagyom a combját. Csak nézem a vágást, de nem nyúlok hozzá. Ha jól sejtem, ez be fog gyógyulni magától, csak be kell kötni és nem lesz itt baj. Remélhetőleg.
- Mindjárt keresek - bólintok aprót. A nagy üveg piát hamar megtalálom a szekrényem mélyén. Már csak félig van, de ennyi bőven elég neki.
- Poharat nem tudok adni - mondom és a kezébe nyomom az üveget és a zsebkendőt is, miközben újra és újra a vágásra téved a tekintetem.
A legjobb az lenne, ha én kísérném haza - vagy orvoshoz -, de valahogy nem visz rá a lélek. Gyerekes makacsság, de nem én leszek az, aki vele hazamegy és gondoskodik róla. Sőt, azt is felajánlhatnám, hogy maradjon itt éjszakára és nappal már nem fogja semmi veszély fenyegetni, de sejtem, hogy még ilyen állapotban sem akar több időt itt tölteni, mint muszáj.
- Majd reggel a portáról hívok neked egy taxit - felelem kurtán és elkapom róla a tekintetem.
Pár lépés távolságra állok tőle, karba font kézzel és onnan nézek rá újra. Nem tudom eldönteni, hogy most mi lenne a legjobb lépés. Végül rájövök, hogy csak nem nézhetjük egymás az elkövetkező percekben.
- Elmész dokihoz? - kérdezem. - Ha nem, akkor öntünk rá egy kis piát és bekötözöm neked - intek a combja felé. Az első verziónak jobban örülnék, de ha mégsem azt választja, akkor sem árt, ha kezdünk valamit a vágással.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 19.08.13 18:06

Van, ami nem változik. Nehéz rám hatni, míg így is. Még most is érzem annak a szemét kezének szorítását. Ezért is húzom el a lábamat, de próbálok magamon erőt venni és hagyni, hogy David kezdjen valamit a sebbel, amely vöröslőn virít a combomon. Felszisszenek, hiába próbál óvatos lenni, az nem segít, iszonyatosan fáj, ég, mintha ezernyi tűt döftek volna bele, és most még mélyebbre akarnák nyomni azt. Összeszorított ajkakkal próbálom meg tűrni, de ez nem igazán megy, nyöszörgök és már-már néhány káromkodás is kicsúszna, amikor végre abbahagyja. Felsóhajtok és a lüktető sebre nézek, amiből most már csak szivárog a vér. Az egész lábam tiszta vér, ahogy végigcsorgott rajta futás közben. Elég ramaty egy látvány. Valamit innom kell, ami kiüt és szerencsére nem kell csalódnom Daveben, van nála itthon pia, amit azonnal meg is húzok, mintha csak víz lenne. Kicsit megnyugtat és normalizálódik a szaggatott légvételem is. Leteszem az üveget, aztán a zsebkendőbe fújom az orromat. Veszek pár mély lélegzetet, próbálok lehiggadni, de teljesen még nem megy. Még mindig túl eleven bennem minden. Nem merem lehunyni a szememet. Félek.
- Öhm... oké. Hány óra van amúgy? -
Besaccolni sosem tudtam, az időérzékem a legrosszabb, és Dave lakása nem éppen komfortos, hogy ilyen dolgokat lehessen itt találni, mint működő falióra. Rajtam nincs óra, mindig a telefonomra hagyatkozom, de az már annál a mocsoknál van.
A tekintetemet körbejáratom azért a szobán és amikor visszatéved a lakosára veszem észre, hogy több lépésnyire állt meg. Pedig most fel sem akarom őt pofozni, sőt... valahol még hálás is vagyok neki. Nagyon mélyen, de azért hálás vagyok, hogy itt van. Otthon úgyis egyedül lennék, anyám elutazott Hawaiira, valami konferencia, apa meg New Yorkban van, szintén valami konferencián.
- Nem tudom... ha nem kell összevarrni nem hiszem. Nincs kedvem a sok tolakodó kérdésükhöz, meg tuti szólnának anyámnak vagy apámnak, én meg nem vagyok kíváncsi az álszenteskedésükre, ahogy játsszák az aggódó szülőt, meg anya tuti elcitálna a rendőrségre. Kihagynám ezt a kört. -
Felhúzom az orromat undorodva. Nincs kedvem végigjárni azt a felesleges kálváriát, amúgy sem láttam a férfi arcát, ahhoz sötét volt és minden olyan gyorsan történt.
- Mindegy, majd lesz vele valami... lehet jobb lenne, ha inkább mennék, látom, hogy a terhedre vagyok. -
Veszek egy mély levegőt és felállok. Pontosabban állnék, de ez nem is megy olyan egyszerűen. Most, hogy már az adrenalin nem pörget a fájdalom átvette a főszerepet és amikor megpróbálok felállni élesen nyilall végig az egész lábamon. Visszahuppanok a matracra.
- B*ssza meg, ez tényleg k*rvára fáj. -
Dörmögök az orrom alatt nézegetve a sebet, ami most megint vérezni kezdett az izmok és erek elernyedésétől és összehúzódásától. Remek...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 19.08.13 21:21

Hibásnak érzem magam, amiért fájdalmat okozok neki, de mélyen belül tudom, hogy ezzel teszem a legjobbat. Mégis egy pillanatig bűntudatom van, ahogy a könnyes szemeit nézem. Ezért kapja meg a dugipiám. Csak ezért! Másképp tényleg csak egy kis vizet nyomnék a kezébe. Így viszont egy apró - de azért aggodalmas - mosollyal nézem, ahogy nagyot kortyol az üvegből. Valahogy nem bánnám, ha nem részegedne itt le nekem. Olyankor nem lehet vele bírni és nem garantálom, hogyha szidni kezd, most is az lesz a történet vége, mint előzőleg.
- Még csak éjjel egy lesz... - válaszolom, ahogy egy kis nehézség árán sikerül fényt csikarni az órám számlapjára és láthatom az időt.
Szeretném, ha minél hamarabb eltűnne innen, de azt is, hogy biztonságban legyen. A legjobb megoldás tényleg egy taxi lenne, de ahhoz muszáj megvárni a reggelt. Vagy legalább a hat órát. Akkor jön Billy műszakja a portán. Ő megenged pár ingyen telefont nekem.
- Akkor majd én bekötözöm neked. A fickót pedig majd elintézem - mondom. Eszemben sincs vele vitába szállni. Meg tudom érteni, hogy ki akarja hagyni az egész felhajtást, ami ebből kerekedhet. Ő pedig remélem azt érti meg, hogy meg akarom keresni a fickót, aki ezt tette. Rám fér, egy kis feszültséglevezetés. A pasas meg legalább megérdemli.
A következő dolog viszont váratlanul ér. Eddig egész nyugodt voltam és a kezemben tartottam a szálakat, de meglep azzal, hogy azt mondja, tudja, hogy a terhemre van. Máskor tiltakoznék, és elmagyaráznám neki, hogy ez nem teljesen így van. De most már próbálkozik is azzal, hogy talpra álljon. Szinte azonnal mozdulok, de ő már újra a matracon ül.
- Nem kell sietned. De amilyen jelenetet rendeztél az előző találkozásunknál... nem várhatod, hogy... - inkább nem fejezem be a mondatot. Nem tudom, mit mondhatnék. Mi olyat, ami tényleg jogos lenne részemről. Nem akarom még én is bántani. Akkor sem, ha ez esetben csak szavakról van szó.
- Bekötözöm a lábad és reggel elintézem neked a taxit - mondom végül és egy pillanatig csak guggolok ott előtte, mintha a beleegyezésére várnék. Arra, hogy átgondolja, mennyire nem lesz ez fájdalommentes és rábólintson.
- Egy perc és itt vagyok - ígérem neki és elrohanok, hogy találjak valami sterilnek mondható kötszert.
Több, mint tíz percbe telik, mire találok annyit, ami elégnek bizonyul. Fene sem gondolta volna, hogy ilyen nehéz ezt a kőfejű Ericet meggyőzni arról, hogy adjon nekem egy keveset. Na de mindegy. A lényeg, hogy megszereztem és már ott térdelek Jo előtt, kezemben az italos ronggyal, mellettem pedig a kötszerrel.
- Ez fájni fog, de azért próbáld meg nem felverni az egész hotelt - kérem, ahogy rá emelem a pillantásom. Nem akarom ezt a barom Ericet, ne adj isten a főnököt a nyakamba.
Csak remélni tudom, hogy van már benne annyi ital, hogy ne kiabáljon teljes torokból, amikor a vágáshoz érintem a rongyot. Még azt is elviselem, ha közben a karomba mélyeszti a körmét, csak Ne Üvöltsön!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 19.08.13 22:17

Nem iszok annál a nagy kortynál többet a piájából, most úgy érzem, ha lerészegednék az nem segítene. Majd otthon esetleg. Alkohollal jobban csúszik az altató. Na meg tudom, ha leinnám magam az nem segítene, hanem esetleg még rontana is a helyzeten és örülhetek, hogy egyáltalán itt lehetek, hiszen minden bizonnyal nem szívesen lát itt. Pedig meghallva azt, hogy hányóra is van sajnos még várnom kell itt egy darabig. Addig is beszélek, ha beszélek akkor gyorsabban telik az idő, ezért is adok terjedelmes választ az egyszerű kérdésére, noha ő maga is odarakhatja fejben a dolgokat, nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen is otthon minden és milyen csodálatos szüleim vannak, az anyámat ő még behatóbban is ismeri, mint én. De most erre igyekszem nem gondolni.
- Nem kell, különben sincs nálad kötszer, a fickóra pedig nem emlékszem és kés volt nála. Hagyd rá, még a végén bajod esne miattam. -
Tudom, ez egész aggódon hangzik és hogy őszinte legyek lelkiismeret furdalásom is lenne, ha valami baja történne miattam. Főleg így, hogy gyereke lesz, ami még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom. Annak a gyereknek kell egy apa, még ha az olyan is, mint Dave.
Ezek a gondolatok juttatnak el oda, hogy a múltkor hogyan is váltunk el és jelentem ki a nyilvánvalót. Mindig is hamar leesett a tantusz, ez most sincs másképp. Az eszem jól vág, valami pozitív dolog, amit a családomtól örököltem a pénzen kívül. Éppen ezért is megpróbálok erősködni, nem is én lennék, ha nem így lenne. Szeretem egyedül megoldani a dolgokat, még akkor is, ha tudom, hogy ez képtelenség. Ezt a fajta önfejűséget és makacsságot a negatív öröklési listára lehet felírni. Megpróbálok felállni, hogy induljak, de ez nem megy olyan egyszerűen, és ez bosszant. Nem szeretem, ha a dolgok nem úgy mennek, mint ahogy azt én akarom.
- Tudom, oké? De megbántottál. Ugyanazt csináltad, mint a családom, nem ezt vártam tőled. De most már semmit sem várok, nem kell aggódnod, tanultam a leckéből. -
Pillanatnyi őszinteség, amikor eljön a mélyen megbújt szeretetéhes kislány, akinek fájnak dolgok és legszívesebben elbújna és sírna, de hamar visszaváltok a támadóállásba, amit ismerhet, bár előtte már vetkőztem le mufurc önmagam, ezért is tud ő olyan sokat rólam.
- Van más választásom? -
Sóhajtok beletörődötten, még ha nehezen is engedek az elképzeléseimből, azért néha belátom, hogy mattot kaptam, mint ahogy most is. Elsétálni nem nagyon tudok így, na meg hová is mehetnék telefon és pénz nélkül? Most nem mernék leszólítani senkit sem, hogy hazavinne-e, pedig máskor mindig így oldom meg a dolgot.
Amíg eltűnik hátradőlök, nem vagyok álmos, nem is tudnám lehunyni a szemem, csak bámulom a plafont és gondolkozok. Sok minden eszembe jut, sose szerettem ezt a helyet, mégis volt, hogy részegen, betépve itt kötöttem ki vele, ezen a matracon. Szebb idők voltak azok, nem csak miatta, egyébként is. Most sokkal jobban a rabja vagyok a bulizásnak, annak, hogy pörögjek, mint akkor. Ha egy héten legalább háromszor nem egy szórakozóhelyen vagyok, akkor már hisztis leszek. Falom a férfiakat és a nőket is, hajszolom az élvezeteket, ha már máshol nem találhatom meg a boldogságot, akkor legalább a dübörgő zene szolgáltassa nekem azt.
Észre sem veszem, de az ajkamba harapok, a kezemmel a hajamba túrtam bele és észre sem vettem, hogy visszajött Dave, amíg meg nem szólal. Felülök és rosszalló pillantásokkal mérem végig a kezében tartott kötszert.
Nagyot sóhajtok, próbálok magamra ismét nyugalmat erőltetni, amikor úgy érzem, hogy sikerül sóhajtok még egy nagyot és bólintok. Nem akarom én se felébreszteni az egész épületet, szóval erősen összefeszítem a számat, a fogaimat, de amikor az alkoholos géz hozzáér a sebhez majdnem elordítom magam, de helyette inkább csak a matracot gyűröm. Ez megy is addig, amíg egyet nem teker az anyagon így azt belenyomva a sebbe.
A fogaim között szűrve, fojtott hangon a vállába kapaszkodva káromkodom el magam.
- A k*rva életbe! B*ssza meg! Ez g*cire fáj! Szedd le! Nem bírom ki! Dave! A k*rva életbe bele! -
Elkényeztetett lányok nem bírják a fájdalmat. Legalábbis én biztosan nem. Sose bírtam jól. Az is csoda, hogy egyáltalán a vér látványától nem hányom el magam már.
A kezemmel szorítom a vállát, de a combomban érzett fájdalom megbénít, nem tudom őt ellökni, pedig azt akarom, mert azt remélem, hogy attól megszűnik ez az égető érzés, amely milliószor erősebb, mint az, amikor csak szimplán törölgette.
Amikor végre valahára abbahagyja, remélhetőleg úgy, hogy befejezte a seb bekötözését, amely ettől persze még mindig ég, de lassan az égő fájdalom zsibbadásba megy át. Az egész testem remeg a fájdalomtól. Kedvem lenne megütni valakit, de képtelen lennék rá. Erőtlennek érzem magam, tehetetlennek. Gyűlölöm ezt az érzést. Én irányítani szeretem a dolgokat, de most még a saját testem sem igen akar engedelmeskedni nekem.
- Abbahagytad végre? -
Hangom is reszketeg, pedig azt reméltem, hogy a szokásos erővel fog csengni, de nem. Meggyötörtnek érzem magam, a fájdalom pedig látszik az arcomon.
Elengedem magam, elernyedek hátradőlve az ágyon. Még mindig éber vagyok ettől függetlenül, pedig a fájdalom érzeténél nincs kimerítőbb. Azonban a fejemben még mindig ott cikáznak a gondolatok, a képek az estéről, arról a pasasról.
- Idejössz? Nem mászok rád. -
A fejemmel magam mellé biccentek finoman, a kezeim a hasamon pihennek. Mozdulni is képtelen vagyok úgy érzem. Most jól jönne, ha valamivel elterelné a gondolataimat David, mert megint kezd rám telepedni a félelem ettől a tehetetlen érzéstől.
Hogy miért rajtam hozzá a kérdésemhez azt a nyugtatásnak szánt mondatot azt nem tudom, de úgy érzem, hogy ott kell lennie. Pedig már nagyon régen mondhatni hozzá sem értem és ő sem hozzám, mert az a pár érintés most nem megy olyan számba, ami miatt ennek a mondatnak el kellett volna hangoznia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 19.08.13 23:21

- Bajom este miattad? És ez téged bántana? - csúszik ki a kérdés a számon, miközben elkerekedik a szemem. Oké, ezt talán azért nem kellett volna. Azonnal rá is jövök, de már nem szívhatom vissza a szavakat.
- Mindegy. Ne válaszolj! - mentem a menthetőt és még a fejem is elfordítom. Mintha ezzel megakadályozhatnám, hogy halljam a válaszát.
Még jó, hogy hamar témát váltunk. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most egy újabb veszekedésbe belemenni. Főleg úgy, hogy ha jól sejtem, oltári bűntudatom lenne, hogyha egy ilyen éjszaka után, amilyet ő összehozott magának, még én is ráteszek egy lapáttal. Nem mintha sokkal kellemesebb lenne azt átbeszélni, hogy mennyire útban van, vagy épp utáljuk egymást vagy sem.
- Elcsesztem veled, tisztában vagyok vele - dörzsölöm a tarkóm, mint mindig, amikor nehezen fogalmazom meg a mondatokat. - De most már teljesen mindegy. Ha jól sejtem, úgysem fogod elhinni nekem, hogy sajnálom - vonok vállat és nézek el a válla felett, mintha nem érdekelne, hogy megbocsájt-e vagy sem. Pedig érdekel. Szeretném vele tisztázni. Majd egyszer.
De most beszéd helyett fontosabb, hogy cselekedjek és kezdjek valamit a még kicsit mindig vérző vágással a combján. Jobban örültem volna annak, hogyha az orvos mellett dönt, de nem vitatkozok vele.
- Nem, nincs más választásod. Most az egyszer az lesz, amit én mondok - jelentem ki és egy perccel később már ott sem vagyok.
Hiába sietek, még így is időbe telik, amíg kikönyörgöm a szükséges kötszert. Nem állok meg egy pillanatra sem, csak akkor, amikor már újra a Lyuk ajtajában állok. Fogalmam sincs miért, de ekkor hezitálok és csak nézem őt egy pillanatig. Még most is olyan gyönyörű, mint akkoriban, amikor vele voltam. Csak az a vágás ne lenne ott és a szakad ruha. Egy mosoly inkább... az jobban állna neki.
Na, de miken is jár nekem az eszem? Gyorsan kiürítem a fejem és odatérdelek elé. Minden kéznél van, ami kelleni fog az elkövetkezendő percekben. Tudom, hogy nem lesz könnyű menet, de szükséges. Az egyetlen jó dolog, hogy nem veri fel kiabálással az egész hotelt. Lelkiekben meg is köszönöm neki. Ahogy azt is, hogy a kötés befejeztével kihúzza a körmeit a vállamba mélyesztett lyukakból. Egész felemelő érzés.
- Abba. Ennyi volt - bólintok aprót és a legtávolabbi sarokba dobom a véres rongyot.
- Egész ügyes voltál, Kis Csillag - mosolyodok el, akaratlanul is becézve őt. Amennyire ki van készülve a fájdalomtól, nem hiszem, hogy most zavarná. Nekem pedig jól esik a régi becézést újra használni.
Ettől függetlenül talpra állok és ellépek tőle. Egyetlen szót sem szólok többet, csak odaadom neki az egyetlen puha takarómat, hogyha esetleg szüksége lenne rá, az kéznél legyen. Majd leülök az asztalhoz és onnan néha lopott pillantást vetek rá. Egészen addig, amíg meg nem szólal. Nem azzal győz meg, hogy hozzáteszi, nem mászik rám.
- Azt hittem, nem akarsz a közeledben tudni... - jegyzem meg kissé kérdő tekintettel, de minden további nélkül odamegyek mellé és fél kézzel át is ölelem.
- Próbálj meg aludni valamennyit. Itt vagyok melletted és vigyázok rád - győzködöm szinte suttogva, mintha erre lenne szüksége.
Tényleg úgy érzem magam mellette, mintha állandóan vigyáznom kellene rá. Régen is ez volt a helyzet. Nem holmi szerelem, mint ahogy ő állította - vagy szerette volna hinni. A szex az csak ráadás volt.
- Ugye tudod, hogy bármilyen rohadéknak tartasz, igazából nem vagyok az? Itt vagyok neked, hogyha kellek. Pont mint most - közlöm vele. Nem várok választ, csak szeretném, ha tudná.
- De ha még egyszer azt mondod, hogy sajnálod a fiam, amiért én leszek az apja...! - kezdek valamiféle fenyegetésbe, de a szám szélén ott bujkál a mosoly. Komolyan gondolom, hogy jobban teszi, ha nem ismétli meg, mégis az egészet viccesen állítom be. Csak szeretném elvonni a figyelmét. Bármivel.


A hozzászólást David Byron összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 20.08.13 15:43-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 20.08.13 1:28

Már megint olyanon akad meg, amin nem szeretném, hogy megakadjon. Nem tudom, hogy válaszoljak-e rá. Tudja a választ, még ha éppen elég furcsán is hangzik, de azért akármennyire is utálom, akkor is érdekel, hogy ne legyen baja, főleg ne miattam.
- Megint megtaláltad a lényeget. -
Forgatom meg a szemeimet, amivel próbálom elütni a dolgot. Nem fogom neki bevallani, hogy mindennek ellenére azért igen is számít és valamilyen szinten törődök vele. Csak ezt nem fejezem ki éppen a legjobban. Bár igazából tudom, hogy a veszekedéssel csak felállítok neki egy tükröt sokszor, amibe nincs választása, bele kell néznie. Pedig sosem azért veszekedtem vele, hogy észhez térítsem, sőt, éppen azért veszekedtem vele mindig, mert ő akar engem észhez téríteni.
- Örülök, hogy legalább tudod. - Nehéz eldönteni, hogy ezt most gúnyosnak szántam-e, vagy csak amolyan ártatlan, szurkálódó megjegyzésnek. - A sajnálat nem jó folttisztító és kötszernek sem jó. -
Én elhiszem neki valahol, hogy sajnálja, de azzal én mit kezdjek, az nem teszi semmisé a dolgot. Az nem fogja helyreállítani a dolgokat. Attól nem fogom kevésbé utálni őt vagy anyámat. Elébb kéne gondolkozni, nem utólag sajnálkozni. Éppen ezért nem szoktam többnyire megbánni azt, amit teszek. Persze akadnak kivételek. Hogy Dave melyik kategória azt nem tudom eldönteni. Attól függ, hogy éppen mennyire haragszom rá. Most éppen nem bánom azt, hogy ismerem, és hogy ő ismer talán az egyik legjobban.
De ezeken már akkor gondolkozom, amikor a hátamon fekve bámulom a plafont amíg rá várok. A minták az elmúlt időben sem változtak sokat rajta. A matrac pedig még mindig ugyanolyan kényelmetlen, mint régen, de most ez is jól esik. Most nem foglalkozom a komforttal, csak azzal, hogy nyugit akarok, pedig még csak most jön a java, amit magamhoz képest egész halkan tűrök el. Otthon már a háztetőt leordítottam volna valószínűleg. De most nem akarom felhívni magamra a figyelmet, most csak túl akarok esni ezen, ami nagy nehezen, de sikerül. Szóval most már csak lüktető combbal, remegő testtel erőtlenül hallom meg a régi becenevemet, amire szívesen visszafelelném azt, hogy nem vagyok neki Kis Csillag, de inkább hagyom. Ha már kibírta, hogy én kimartam a vállát, akkor ennyit elengedhetek. Inkább hátradőlök. Az jobb lesz. Amikor a takarót odaadja nem foglalkozom vele, de egy hálást pillantást azért megengedek felé. Most képtelennek érzem magam a mozgásra ahhoz, hogy olyasmit csináljak, mint például betakarózás.
Hallom a lépteit, amivel az asztal felé megy, majd ott leül. Szinte érzem, hogy néha engem néz. Mi mást tehetne, én vagyok ebben az egész szobában egy egyetlen dolog kb. amit nézni lehet. De ez így olyan frusztráló, olyan kínos így a csend, így túl sokat tudok gondolkozni, de most nem akarok. Ezért inkább magamhoz hívom, és nem is kell sokat győzködni, már ott is terem. Jól esik az, hogy fél kézzel megölel. Tényleg biztonságérzetet ad a védelmezőn körülölelő karja.
- Most akarlak - Apró vállrándítás azért megjelenik, amikor válaszolok neki, majd hamar eszembe jut, hogy ez így azért félreérthető, szóval ki is javítom magam. - Mármint a közelemben tudni. -
Teszem hozzá, bár valószínűleg feleslegesen. De nem baj, ha ilyen apróságokban veszünk el, legalább addig is üres a fejem.
- Tudom, de nem megy. Nem merem lehunyni a szemem, mert akkor minden újra lepereg. Különben sem vagyok álmos. Pörög az agyam. A csöndben még mindig hallom a bokor zörgését, vagy a hangját. Pedig nem telt el sok idő az egész alatt, de nem rég megtámadott egy drogos a sikátorban és most még ez is... anyámék meg megint leléptek otthonról... -
Beszélek. Sokat. Mert, ha beszélek, akkor a hangomat hallom és nem mást, akkor a kimondani kívánt szavak visszhangoznak a fejemben. Ez így jobb. De aztán mégis beköszönt az újabb némaság, amit most ő tör meg. Szerencsére. A tekintetemet felé fordítom. Elmosolyodok halványan, de nem mondok semmit. Erre mit mondjak? Tudom hogy nem akkora rohadék, mint amilyennek tartom, de ettől még haragszom rá. Pontosabban kavarognak bennem az érzések, haragszom rá, de ez az egész meghittség, amit ránk telepedett vonz hozzá, hálás vagyok neki és biztonságban érzem magam, de ugyanakkor félek is, na meg bennem van az, hogy gyereke lesz, az anyát pedig szereti. Ebbe pedig még én sem sétálok bele.
Erre az utóbbi dologra pedig emlékeztet is. Mosollyal a szája szegletében jegyzi meg azt, amivel tulajdonképpen legutóbb elváltunk.
- Nem mondok ilyet többet. Jó apa leszel, Dave. - Mosolyodok el, és a felsőtestemmel kicsit felé fordulok, a kezemet az arcára teszem, egy pár pillanatig hallgatok és nézem az ismerős szempárt, majd hozzáteszek egy ritkán hallott szót a mondandómhoz. - Sajnálom, hogy ezt mondtam, ezt az egyet nem gondoltam komolyan. - Ez után inkább próbálom elviccelni a dolgot, visszafordulok, a tekintetem ismét a mennyezeten. - De a többit valószínűleg komolyan gondoltam. Már nem emlékszem pontosan. De tudod milyen vagyok... ha dühös vagyok, akkor néha igazságtalanul vagdalózok szavakkal... Én már csak ilyen vagyok. -
Rántom meg a vállamat kicsit el is vigyorodok. Szeretek ilyen lenni, amilyen vagyok többnyire és nem érdekel, hogy mit gondolnak mások.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 20.08.13 16:33

Tudom én, hogy ő nem pont ezt akarta, hogy leszűrjem a szavaiból, de az ilyenben jó vagyok. A legapróbb és leglényegtelenebb részletet veszem észre és teszem szóvá. Máskor még élvezném is az arckifejezését, ami vág, amikor megszólal, de most még erre is képtelen vagyok. Túl feszült a levegő és nem igazán venné ki jól magát, ha most elégedett vigyorra húzódna a szám. Pedig a fenébe is, valahol élvezem, hogy még ezek után is érdeklem annyira, hogy aggódjon értem. Vagy legalábbis nem akar megöletni. Megnyugtató.
Az viszont kevésbé, amikor megint elmondom neki, hogy sajnálom, és ő egy csepp reményt sem ad arra, hogy valamikor a jövőben majd nem fog gyűlölni. Azt hiszem, ideje lenne feladnom és beletörődnöm, hogy ez az olyan dolog, amit bárhogy is teperek, nem fogok tudni helyre hozni. Csakhogy ezt elhatározni könnyebb, mint tényleg betartani. Egyelőre sikerül, mert ejtem a témát és nem ismétlem magam újra és újra, de a közeljövőben? Majd meglátjuk, hogy sikerül-e elfogadni, hogy utál.
Szerencsére hamar elvonja a figyelmem a combján lévő vágás és ahogy észbe kapok, már ott is vagyok előtte, hogy egy kis ital és kötszer segítségével ellássam a sérülést. Még ha ez nem is valami profi módszer, idővel rendbe fog jönni a lába. Ahogy az én vállam is, ahova a körmeit mélyesztette. Elgondolkodtat egy pillanatra, hogy milyen jó lenne, ha a nőknek betiltanák a hosszú körmöt. Nem egyszer viseltem már magamon azoknak a nyomait. Ha rövid körmük lenne, nem kellene ennyi kellemetlenséget elviselnem. Na, de ez úgysem fog bekövetkeztetni. Az apró fájdalom pedig, amit én érzek, most igazán lényegtelen.
Aggódva figyelem Jo-t, ahogy ott ül és próbál magához térni a nagy fájdalom után. Sajnálom, hogy át kellett élnie, ahogy azt is, hogy pont én voltam az, aki most újra bántotta, de ezt muszáj volt. Most már hamar rendbe fog jönni. Pár nap, talán egy hét és jól lesz.
Most viszont én megelégszek annyival, hogy látom, visszaáll a normálisra a légzése. Aprót bólintok, csak úgy magamnak és leülök az asztalhoz. Akaratlanul is minden második percben felé fordul a pillantásom. Nem tudom, miért csinálom, de folyamatosan ellenőrzöm. Egészen addig, amíg meg nem kér, hogy menjek oda mellé. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokáig kell győzködnie. Magamnak azzal magyarázom, hogy azért, mert a matracom ezerszer kényelmesebb, mint a szék, de igazából így jobban tudok rá vigyázni. Talán meg is tudom nyugtatni és egy kicsit pihen majd. De ahelyett, hogy suttogva beszélnék hozzá és próbálnám elérni, hogy aludjon egy kicsit, felnevetek a szavai hallatán.
- Tudod, ha nem javítod ki magad, eszemben sincs félreérteni a dolgot - magyarázom neki vigyorogva, és amint mellette ülök, gondolkodás nélkül ölelem fél kézzel magamhoz.
Hallgatom a szavait, a kész beszámolót az elmúlt napjairól. A testem egészen megfeszül mellette, ahogy egy másik támadásról beszél, de nem szólok egy szót sem. Mit is mondhatnék? Majd azt akkor elkapom és elintézem? Ugyan már, esélytelen, hogy megtaláljam. Ahogy a mai késes barmot sem fogom soha megtalálni. Úgyhogy jobbnak látom hallgatni. Az utolsó szavait viszont már nem tudom válasz nélkül hagyni.
- Ha szeretnéd, pár este melletted lehetek... - mondom ki kissé meggondolatlanul. Túl könnyű elfelejtenem, hogy már van egy saját életem. Egy olyan, ahol nem tűnhetek el egész estére.
- Vagy benézhetek hozzád, hogy minden rendben van-e. Vagy ilyesmi - helyesbítek, de fogalmam sincs, mi lenne a jó. Egyáltalán nem kellett volna ezt az egészet magamban tartani inkább?
Jól tudom, hogy mennyire utál egyedül lenni. Ahogy azt is, hogy arra vágyik, hogy valaki szeresse. Ezt nem adhatom meg neki, de vigyázni tudok rá. Még ha nem is lehetek mindig mögötte, tartozok neki annyival, hogy pár napig, ha szüksége van rám, a közelben leszek.
Később szerencsére túlesünk ezen a témán is, és minél jobban csökken a feszültség, annál jobban engedek én is fel. Ekkor tűnik fel, hogy ő viszont nagyon is feszeng. Csak remélni tudom, hogy a csend zavarja. Ezért is szólalok meg. Jó, nem a legjobb témát hozom fel, de legalább elérem vele, hogy egy mosolyt lássak az arcán.
- Én is remélem... - kezdek bele, de hamar elhallgatok, amikor ő folytatja. Soha nem reménykedtem abban, hogy bocsánatot fog tőlem kérni és azt mondja majd, hogy sajnálja.
Kicsit meglepetten nézek rá, de az érintése még váratlanabbul ér. Mégis mosolygok. Fene se gondolta volna, hogy ennyire jól fog esni egy apró érintés. Főleg most, hogy igazából nekem kellene vigasztalnom őt.
- Ó, tudom én, hogy a többit komolyan gondoltad. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen szépeket vágtál a fejemhez. Csak ha jól sejtem, nem emlékszel rá. De nem baj... most valahol tényleg megérdemeltem - mondom továbbra is egy apró mosollyal, majd hagyom, hogy újra beálljon a csend.
Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Régen könnyen ment. Mindig cselekedtünk és egyikünknek sem hiányoztak a szavak. De most nem tudom, mi lenne a helyes lépés. Végül egy olyan dolog csúszik ki a számon, amit jobb lett volna, ha soha nem akarok tudni.
- Szerettél? Amikor együtt voltunk? Belém szerettél? Azért fáj annyira, amit tettem? - kérdezem és most tényleg érdekel a válasz. Könnyebb lenne, ha azt mondanám, hogy nem. Soha nem szeretett. De én mégis az igazságra vagyok most kíváncsi.
Ezért is fordítom felé a fejem és nem engedem a tekintetét. Bízok abban, hogy nem hazudna egyenesen a szemeimbe. Vagy ha mégis megpróbálná, rájönnék, hogy nem mond igazat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 20.08.13 17:48

Az egész hangulat, ami most itt van kínos. Túl józanok vagyunk mind a ketten és így nincs, ami oldja az érzékeinket. Rajta is látom, hogy feszeng, rólam pedig ne is beszéljünk. Nem akarok itt lenni, valahol egy diszkó közepén akarok lenni inkább részegen és valami drog hatása alatt vágások nélkül. De ez nem lehetséges, nem tudom meg nem történtté tenni a dolgokat, pedig ha lehetne, akkor visszamennék az időben és valamit tennék, hogy most ne legyen olyan a viszonyom Dave-vel, amilyen, mert utálom ezt. Jelen pillanatban az egész világot utálom, magamat is. De ez nem tud igazán eluralkodni rajtam, a fájdalom erősebb, sokkal sokkal erősebb.
Amikor előhozakodik a sajnálattal látom az arcán a csalódottságot átsuhanni a kijelentésem hallatán. Tudom, hogy nagyon akarja, hogy elfelejtsem a múltat és megbocsátsak neki. Nem tudom, hogy miért akarja ezt, miért annyira fontos neki az én bocsánatom, hiszen már nem is találkozunk, nem is tudom mikor láttam utoljára a múltkori előtt.
De ezen nem is nagyon tudok gondolkozni a tudatomra ugyanis a fájdalom köde települ. Kiüresedik a fejem, és csak a vöröslő fájdalom lepi el, mely számomra örökkévalóságig tart, de végül abbamarad én pedig pihenhetek, amit meg is teszek. Kezdetben egyedül, aztán odahívom őt. Magához ölel, ami olyan természetesen hat számomra, egészen fel is old egy pár pillanatig, és ezért is beszélek félreérthetően, amire ő csak felnevet. Jó hallani a nevetését, már hiányzott. De ezt a világért be nem vallanám neki, de azért elmosolyodok én is, hiszen viccesen jött ki ez az egész.
De inkább terelek. Érzem ahogy megfeszül attól, hogy valaki más is próbált bántani. Egyszerűen nem képes nem vigyázni rám és megóvni engem mindentől, még ha ez képtelenség is, pláne úgy, hogy már egyáltalán nincs mellettem.
Azonban valami olyan kijelentést tesz, amivel teljesen meglep engem. Mellettem lenne pár este... Nem tudom eldönteni, hogy ezt most a benne élő hős mondja, vagy valóban szeretne velem lenni, éppen ezért csak meglepettel arccal tátogok, valamit mondani akarok, de semmi értelmes nem jut az eszembe, így inkább vissza becsukom a számat.
- Öhm... köszi, de talán megleszek egyedül is. De, ha akarsz benézhetsz, tudod, hogy hol lakok. Nem fogom rácsapni az orrodra az ajtót. -
Próbálok kibújni a dolog alól, mert úgy érzem, hogy ő ezt nem gondolta igazán át, de azért mégis csak hozzáteszem azt, hogy nem bánom azt sem, ha mégis át akar jönni. Jól esne igazából, mivel most senki sincs, akire igazán számíthatok. A legjobb barátnőm ugyanis éppen Bahamán van, mást meg nem nagyon hívnék át, mert valahogy úgy érzem, hogy nem lesz kedvem ezzel a sebbel sem bulizni, sem csajos estét tartani. Egyedül azonban utálok lenni. Hatalmas a házunk és ha egyedül maradok benne, akkor túl sokat tudok gondolkozni és mindig rájövök, hogy milyen elcseszett egy családom van. Csak most nem tudok utána elmenni bulizni, hogy ezt elfelejtsem. Az alvás meg nem tudom, hogy mennyire fog majd problémát okozni, de szerencsére van otthon altató, anya nem a legjobb alvó, lehet bántja a nem létező lelkiismerete azért, hogy olyan pocsék anya és feleség.
De ha már családnál tartunk, akkor térjünk át inkább David leendő családjára, ami biztos szeretet teljesebb lesz, mint az enyém valaha is volt. Főleg, hogy szereti is a gyerek anyját. Nem lesz ott gond az apasággal és ez úgy érzem közölnöm kell vele is, ezért is jelentem ki azt, hogy jó apa lesz, egyfajta megnyugtatásként. De az én lelki békémnek is kell valami, méghozzá az, hogy elnézést kérjek tőle azért a kijelentésemért. Tudom, hogy nagyon fájt neki, és bár fájdalmat akartam neki okozni, attól még nem érzem jobban magam, még ha ez akkor, abban a pillanatban másképp is volt.
Látom rajta, hogy meglepik a szavaim, és az is, hogy ilyen gyengéden érek hozzá. Nem erősségem ugyanis a gyengédség, de most nem tudnék másmilyen lenni egyébként sem, de nem is akarok. Most csak el akarok felejteni mindent, de ez nem fog menni olyan egyszerűen. Most azonban pár pillanatig nem gondolok semmire, csak a szemeibe nézek, de megtöröm azt a varázst, ami lassan kezd kialakulni, elszakítom a tekintetemet és a kezemet is visszahelyezem oda, ahol eddig is volt és így folytatom tovább a kellemetlenebb rész felé haladva, mert tudom, hogy ez úgyis elrontja a pillanatot. Meghallgatom a válaszát is rá, de arra semmit sem felelek, csak nézem a plafont némán keresve az ismerős formákat, amikbe kapaszkodni tudnak a gondolataim.
De nincs szüksége sokáig kapaszkodóra, ugyanis egy kérdést tesz fel nekem. Egy szó az egész kérdés, amit aztán csak túlragoz. A lényeg azon az egy szón van, azon az egy kérdésen, amire nem tudom én magam sem a választ. Vagyis de... tudom, de csak a szívem mélyén, az elmémmel nem akarom tudni, éppen ezért kezdek el hárítani és megpróbálom a tekintetemet is elszakítani az övétől.
- Fontos ez? Változtat bármin is? Ha igen, akkor mi lesz? És ha nem, akkor? Te most úgyis a gyereked anyját szereted, az én érzéseim a múlt része. Őszintén szólva nem tudom, hogy egyáltalán én akarom-e tudni, hogy szerettelek-e, mert ha belegondolnék, lehet fájna. És tudod milyen rohadtul gyűlölöm, ha valami fáj. -
Hosszasan beszélek el az igazság mellett. Az az igazság mellett, amit én sem akarok tudni. Ezért is nem hagyom, hogy elgondolkozzak rajta, hanem folytatom a saját kérdéseimet tündérmesékbe illő kérdésválaszokkal megválaszolva.
- Ha szerettelek, vagy ha még mondjuk most is szeretlek, akkor talán megcsókolsz és ellovagolsz velem a naplementébe, attól nem lesz majd gyereked egy másik nőtől? Vagy ha nem szerettelek soha, akkor az könnyít a lelkeden, nem lesz lelkiismeret-furdalásod? Csak ezért akarod tudni? Hogy könnyebb legyen? Hát cseszd meg Dave! Nem fogom megkönnyíteni az életed. -
Oda az egész nyugodt légkör, amivel asszem meg is válaszolom a kérdését, ha nem felejtette el, hogy milyen vagyok, akkor úgyis olvas a gondolataimban, akkor úgyis tudja, hogy most miért lettem ingerült. Most a fájdalmat is egész elfelejtettem, és inkább felülök, mert gyűlölöm azt, hogy most ezzel a kérdéssel eszembe juttatta azt, hogy milyen jó volt vele és, hogy még mindig vágyok rá mindennek ellenére. Jó volt vele, és hiányzik az az érzés.
- Na, mi van? Mondasz is valamit? Most egyébként muszáj volt ezt? Jó volt ez valamire? -
Nem sértegetem, de hidegre váltottam vele szemben, gunyorosan teszem fel a kérdést, mert ideges vagyok, mert azt akarom, hogy pörgessük vissza az időt, csókoljon meg és higgyem azt, hogy van valaki törődik velem, aki szeret, legalább egy ember ezen az elcseszett világon. De ez nincs így, és ezzel szembesülni a legpocsékabb érzés a világon. Én csak arra vágyok, hogy szeressenek és törődjenek velem, de ha erre a saját tulajdon szüleim is képtelenek, akkor hogy is várhatnám el valaki olyantól, akinek a szex fontosabb volt, mint az a pár szép hónap együtt?
Most megint dühösnek érzem magam, csalódottnak, kedvem lenne sírni és ordítani, és levezetni valakin vagy valamin a dühömet. De fáj a lábam nem tudok egyedül még felállni se, nem hogy bármi mást csinálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 20.08.13 18:49

Nem tudom, hogy gondoltam ezt az egész "ott leszek ha kellek" dolgot. Az a legkevesebb, hogy most már ha úgy vesszük, el kell számolnom egy terhes - és veszettül hisztis - nőnek szinte minden percemről, de magam sem hiszem igazán, hogy abból sok jó sülne ki, ha sok időt töltenének együtt. Abban sem vagyok biztos, hogy be akarom még tenni a lábam abba a házba. Szép idők voltak, és rohadt jól jártam az egésszel, amit velük műveltem, de... lehetséges, hogy túl sok lenne felidézni, mekkora rohadék voltam. Ha pedig oda megyek, biztos, hogy egy életre szemétnek fogom magam érezni.
Mégis apró bólintok a szavai után. Nem válaszolok azonnal. Nem ígérem neki, hogy majd meglátogatom, ahogy azt sem, hogy pár napra odacuccolok hozzá - mintha annyi holmim lenne, amit vinnem kellene!
- Majd ha itt lesz a taxi reggel, megyek veled. Úgysem tudsz egyedül járni. Segítek... pár dologban - mondom kissé akadozva. Csak tudnám, pontosan mit akarok ebből az egészből kihozni?! Teljesen mást mondok, mint amit gondolok. Miért kell nekem bonyolítani az életem?
Amint ejtsük a témát, kicsit felengedek és nem feszengek annyira mellette. Nem mintha túl sokáig tartana a nyugalom. Hiába mosolygok párszor és belőle is kicsikarok egy halványat, mégsem az igazi a hangulat. Nem tudunk egymásnak mit mondani. Mintha két idegen lennénk, akik még soha nem találkoztak ezelőtt. De talán ez még annál is rosszabb! A két idegen felhozhatja azt a sok klisét - hogy hívnak, hol laksz és az összes elcsépelt barom kérdés. De ezen mi már régen túlestünk. Most pedig itt vagyunk egymás mellett és olyan kérdésekbe bonyolódunk, amiket meggondolatlanul teszünk fel. Főleg én.
Éppen eljutunk addig, hogy az ő száján kicsúszik egy amolyan bocsánatkérésféle én pedig mosolyogva fogadom el, amikor is a nagy csendben nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá az egyik legfontosabb dologra, amit eddig soha nem tisztáztunk. Belém szeretett, amikor együtt voltunk? Nem tudom, miért fontos ez ennyire, egyszerűen csak szeretném tudni. Talán jó lenne tisztában lenni azzal, hogy mit b*sztam el, amikor a hülye fejemre hallgattam és a még több jó érdekében Mabelt is meghódítottam magamnak.
A válasz, amit kapok nem is igazi felelet. Azt hittem, hogy most értelmesen tudunk majd beszélni és tisztázni ezt is, de nem. Ő elhúzódik - vagy legalábbis próbál távolabb kerülni tőlem -, én pedig hagyom. Meg sem lep, amikor felemeli a hangját és inkább támad, ahelyett, hogy egy sima igennel vagy nemmel válaszolna. Tudom én, hogy igazából nem ilyen egyszerű, mégis szeretném, ha az lenne.
- Nekem fontos. Szeretném tudni... - kezdek bele, de persze, hogy meg sem hallgat, csak mondja tovább.
Védekezik, úgy ahogy csak tud. Ismerem már annyira, hogy tudjam, ez az egész csak önvédelem nála. Nem akar azzal foglalkozni, amit igazából érez. Kezdem megérteni, hogy erre a kérdésre nem fogok választ kapni. Legalábbis úgy nem, hogy nyíltan kimondja.
Már éppen készülnék leállítani, mielőtt felverné az egész hotelt és a fejemre hozná a bajt a kiabálásával, de ekkor meglep a következő kirohanásával. Tegyük fel, hogy most is szeret?! Neem. Ez csak úgy kicsúszott a száján. Ha valaha szeretett is egy kicsit, nem lehet még mindig belém zúgva. Az lehetetlen!
- Hé, lassíts egy kicsit! - kérem egész csendesen. Az ő kiabálása mellett az én hangom nem is hallatszik. - Ennyi kérdésre nem tudok egyszerre válaszolni... - kezdek bele, de belátom, hogy hülyeség volt. Az egész. Felhozni ezt a témát. Sőt, talán az is, hogy ide jöttem mellé, hogy átöleljem, amikor megkért rá.
Millió válasz fordul meg a fejemben, de ahogy csak megpróbálom kimondani őket, rájövök, hogy ha meghallaná őket, csak még nagyobb balhét csapna.
- Sajnálom, hogy felhoztam, oké? - adom meg magam egy sóhaj kíséretében. - De legalább elvontam a figyelmed, nem igaz? - teszem hozzá, mintha ettől még nem lenne akkora bűn, hogy kérdeztem tőle.
Viszont annak ellenére, hogy úgy hiszi, nem válaszolt, én jól tudom, miért akadt ki ennyire. Szeretett. Szeret. És most, hogy tudom, még pocsékabbul érzem magam. Mégsem állok fel és ülök vissza a székre. Nem tartom tőle azt a bizonyos két lépés távolságot. Ugyanott ülök és várom, hogy megnyugodjon. Mielőtt ez megtörténne hallom a folyosón közeledő lépteket. Súlyosak, úgyhogy a főnök az, akinek nem tetszik a kiabálás. Mégsem csap akkor balhét, mint gondoltam. Egyetlen szót sem mondok, amikor rugdosni kezdi az ajtót és csak annyit mond, hogy "kuss legyen!". Tudom, hogy ideges, de mivel ezután vissza is megy, ha jól sejtem, nem a pénzes vendégeket zavarja a kiabálás, csak őt.
Végül én vagyok az, aki újra megtöri a csendet. Amikor már nem hallom a lépteket. Csak akkor szólalok meg.
- Tudod mit? Elkötök neked egy kocsit és hazaviszlek. Ha ezt szeretnéd...? - nézek rá kérdőn, de nem mozdulok, amíg nem válaszol.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 21.08.13 15:02

Nem tudom, hogy tényleg el fog-e jönni, hogy tényleg be mer-e jönni. Régen járt már nálunk, azóta már átalakult egy párszor az egész ház. Attól függően, hogy anyám éppen milyen kedvében volt, vagy mi volt a divat. Mindig is szerette, ha az egész ház divatos, hiába dolgozik az eszével, attól még semmivel sem különb a viselkedése, mint a kitartott feleségeké, pedig ő maga is fenn tudná tartani a háztartást, de kell az elismeréshez az, hogy férjes asszony legyen. Így mindenki felnéz rá. Csak éppen a saját gyerekei nem. Így megy ez...
- Majd meglátjuk, hogy hogy lesz. -
Próbálom ennyivel elintézni, mert látom, hogy azért annyira nem füllik a foga ahhoz, hogy egyáltalán bejöjjön a házba, ahol nem járt azóta, hogy én kidobtam onnan. Most épen pont én invitálom oda mondhatni. Furcsa dolgok ezek. Változnak az emberek, változnak a dolgok. Bár van, aki sosem változik meg, vagy éppen hogy rossz irányba. Úgy érzem, hogy én egy ilyen ember vagyok, sokkal hisztisebb és makacsabb vagyok, mint régen voltam. Több bennem a düh, amit le akarok vezetni. Bár most éppen alszik a bennem nyugvó dühös vadállat, amit nem nehéz felébreszteni.
Erre itt is a remek példa. Egy mondhatni ártatlan kérdéssel máris összetörik az eddigi egész idilli hangulat, noha azért mind a kettőnket feszélyeznek a múltbéli sérelmek. Megint elkezdek támadni, a hangomat is felemelem, pedig nem akartam ordítani, most tényleg nyugton akartam maradni, de nem tudok olyan könnyen megálljt parancsolni magamnak. Főleg, ha egy olyan témát kezd el feszegetni, ami nekem nem tetszik. Egy olyan kérdést tesz fel, amit én sem merek magamnak feltenni. Az érzések kezelése nem az erősségem, lehet valami agyfurkászkoz kéne eljárnom dühkontrollt tanulni, de nem adom meg ezt az örömet senkinek sem. Engem nem zavar, hogy hevesen reagálok dolgokra. Pontosabban szinte mindenre. Mindig is tüzes személyiség voltam, nem egy visszafogott fajta. Nem is lehet rám könnyen hatni, lenyugtatni engem. Éppen ezért hiába is kezd bele bármibe én csak szakadatlanul folytatom, nem hagyom szóhoz jutni és elhallgattatni pedig nem tud, amíg én el nem hallgatok, de ez azért egyszer csak megtörténik. Immáron ülve fordítom felé a tekintetemet, amikor megint sajnálkozni kezd.
- Sajnálod... te mindig mindent csak sajnálni tudsz? -
Mondandója második részére már nem felelek, azt csak eleresztem a fülem mellett és hagyom, hogy ismét beálljon a kínos csend. Nem válaszolok a kérdésére, nem fogok neki semmilyen érzésemet sem bevallani. Ne is reménykedjen bele. Nem adom meg neki azt az örömöt. Közben jön a főnök is, aki ideges, nem különösebben foglalkozom vele, de azért én sem szólalok meg amíg el nem megy. Hagyom az egészet, és megvárom, hogy inkább ő törje meg a csendet.
- Nem tudom, hogy mit akarok. Elfelejteni mindent, az akarom. Neked könnyű, lesz egy gyereked, szerető családod és tudod mit, irigyellek érte. Elegem van Dave, a k*rva életbe is, elegem van! Nem akarok hazamenni az üres házba, minek akarnék, hogy a négy falat bámuljam? Hogy érezzem azt, hogy senki se szeret, senkinek se kellek? Kössz, ezért nem kell hazavinni. Inni akarok, valami szert beszedni és megkapni legalább egy éjszakára a szeretet, hogy azt higgyem, hogy valakit érdekelek, de nincs így... -
Szakad ki belőlem fásultan és szomorúan az igazság, nem emelem most fel a hangom, nem is tudnám. A torkomban egy gombóc van, a sírás kerülget, pedig én ritkán sírok, de most sírni akarok és azt, hogy valaki megvigasztaljon, átöleljen és szeressen. De ez a személy Dave nem lehet, neki mást kell vigasztalgatnia, nem a volt szeretőjét. Csak éppen nekem nincs egy valakim. Máskor ez nem bánt ennyire, nem nyom ennyire ez a pocsék érzés, hanem sodródok az árral, nem foglalkozok az érzésekkel, az életemmel, de most David felhozta ezeket és megállíthatatlanul tört fel ezzel együtt minden más is. Nem volt nekem erre szükségem. Egyáltalán nem. Bár a ma este eseményein most valóban nem kattog az agyam, de semmivel sem érzem magam jobban egy kicsit sem. Sőt!
Most szívesen elszaladnék magam elől és az érzéseim elől, de nem tudok. Most minden érzés rám nehezül és ezt utálom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 21.08.13 16:59

Persze. Majd meglátjuk. Egy apró bólintással beleegyezek és lezártnak tekintem a témát. Tényleg jobb ennyiben maradni. Legalábbis addig, amíg biztosra nem tudom, hogy ha elmegyek hozzá és meglátogatom, azzal nem lesz-e minden még rosszabb. Nos, jobban belegondolva bárcsak maradtunk volna ennél a témánál. Abból majdnem biztos, hogy nem lett volna akkora balhé, mint amit ő levág pár perccel később, amikor megkérdezem tőle, hogy belém szeretett-e. Hiába nem kapok egyenes választ a nagy kiabálás közben, megtudom, amit szerettem volna. Nem mintha most ettől jobban érezném magam. Sőt, csak nő az érzés bennem, hogy egy utolsó szemét vagyok. Azt tudtam, hogy kedvel. Ahogy azzal is tisztában voltam, hogy akar, de arra valamiért nem gondoltam, hogy szerelmes lett belém.
- Mégis mi mást mondhatnék? - vonok vállat és nézek rá kérdőn. - Az nem hiszem, hogy sokat segítene, ha kijelenteném, hogy tudni akartam a választ és nem érdekelt, hogy ezért mekkora hisztit csapsz - mondom csendesen, de a hangomban feszültség vibrál. Utálom, hogy bármilyen apróságból képes oltári vitát szítani. Ahogy magamat is, hogy még mindig nem tudom visszafogni magam ilyenkor és nem belemenni a veszekedésbe. Persze már nem olyan könnyen bosszant fel és nem dühöngök, mint egy vadállat, de ettől még felidegesít.
Fogalmam sincs, mikor marad pontosan abba a veszekedés, de most az egyszer hálás vagyok a főnöknek, amiért idejön és nem épp kedvesen megkér arra, hogy fogjuk már be. Arra viszont ez bőven elég, hogy mind a ketten elhallgassunk. A beálló csendben pedig gyorsan tisztázok magamban mindent. Haza akarom vinni. Minél előbb kint akarom tudni innen. Nem az én hibám, ami ma vele történt, nem kell ápolnom és játszanom a jó doktort.
Ugrásra készen állok, amikor nyitja a száját, hogy válaszoljon. Meg vagyok róla győződve, hogy kapva kap az alkalmon, mert ő is szeretne innen eltűnni. Mindig is gyűlölt itt lenni, csak az idő nagy részében eléggé ki volt ütve ahhoz, hogy ne számítson neki. De most teljesen tiszta a feje. Maximum a harag ködösítheti el valamennyire. Ezért is lep meg, amikor nem durcásan bólint rá az ötletemre. Most sokkal inkább hasonlít egy elhagyott gyerekre, mint eddig bármikor. Nagyot sóhajtok és visszaülök a matracra. Nem is emlékszem, mikor térdeltem fel elé, hogy indulhassak, de most újra ülök és a tarkóm dörzsölöm.
Hallottam már tőle hasonló beszédet. De olyankor egyszer sem volt magánál. Ezért is nem foglalkoztam vele. Csak hagytam, hogy mondja a magáét, majd elnyomja a sok pia meg szer, ami benne dolgozott akkor. Bár a legtöbb esetben inkább egy heves menet lett az egészből. De most... most egyik verzió sem fog bekövetkezni.
- Akkor csak üsd ki magad. Nem akadályozlak meg benne - bökök a fejemmel a még mindig majdnem félig teli üvegre, ami a matrac másik végében hever. - Majd ha már eleget ittál ahhoz, hogy nem zavarjon semmi, hazaviszlek - mondom, de akaratlanul is egy grimasz jelenik meg az arcomon. Nem tudom, pontosan milyen részletnek szól, de attól még ott van.
- Amúgy meg... nekem kellesz. Még ha nem is úgy, ahogy szeretnéd. Fontos vagy. Csak ne lennél néha ilyen elviselhetetlen! A falra mászok attól, hogy egyszer leüvöltöd a fejem, eléred, hogy haragudjak rád, aztán pedig olyat mondasz, ami miatt lehetetlen nem szeretni téged... - kezdek valami hülye beszédbe. Minden szavam igaz, mégis hamisnak érzem őket. Valami hibádzik a nagy beszédemben, csak nem tudok rájönni, hogy micsoda.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 21.08.13 17:43

Tudom valahol mélyen, hogy bevallottam mindent, de ezt nem ismerem el, sem neki, sem magamnak. Nem ismerem el az érzéseimet, mert tudom, hogy akkor nem változik semmi sem, sőt csak még pocsékabbul érzem majd magam attól, hogy beleszerettem valakibe, aki aztán így átejtett, mint őt. Nem ismerem be a naivitásom. Mert valahol a saját hülyeségemnek is tartom azt, hogy egyáltalán valaha is megbíztam benne. Arról ne is beszéljünk, hogy még valahol mindig bízok benne. Valahol még most is számít. Éppen ezért támadok felé, távol akarom tudni magamtól, mert akkor nem bánthat megint. Egyszer elég volt.
A vállvonogatása nem tetszik, sőt, csak tovább bosszant, hogy ő ennyire félvállról veszi a dolgot, de inkább nem válaszolok semmit a mondandójára, csak hagyom elúszni a témát, az egész elmondott monológot, és velük együtt az érzést is. Azzal, hogy kapaszkodok bele csak nekem lesz rosszabb, őt úgysem érdekli. Soha nem is érdekelte igazán, csak valami elfuserált hőskomplexusban szenved, ami miatt mindig vigyázni akart rám, de ennél több sose számított neki velem kapcsolatban. Én meg voltam olyan hülye, hogy egyre jobban megbíztam benne és közel engedtem őt. Mekkora egy idióta vagyok!
Erre akkor is rájövök, amikor kibukik belőlem minden és ő csak biccent egyet a piára fintorogva. Na, nem pont erre van szükségem, de mindegy. Jobbat úgysem kapok, szóval az ötletén felbuzdulva a piás üveg után nyúlok. Tudom, hogy nem old meg semmit sem, hogy attól semmi sem változik, de nem érdekel. A pia elfelejteti velem és ez pont elég.
- Ennyire azért ne fintorogj arra, hogy haza kell vinned... -
Ezzel meg is húzom a piás üveget ismét, nagyot kortyolva a jótékony alkoholból. Amint lenyelem hamar elönt a melegség. Üres a gyomrom, így hamarabb felszívódik az alkohol. Hamarabb felejtem el azt, hogy milyen elcseszett egy életem van. Hiába vagyok szép, gazdag és okos, ettől még nem vagyok boldog.
- Ch... a hőskomplexusodnak kellek csak, mert szent meggyőződésed, hogy rám vigyázni kell. Ha kellettem volna valaha is nem használtál volna ki... -
Nem bántásból mondom ezt, csak kiszalad, halkan, gúnyosan. Így érzem, tényleg így gondolom. Csak egy címeres idiótának érzem magam, akit ki tudott használni. És mellettem mindig játszhatta az erős bátyust, a hőst, mert valamibe mindig sikerült belerángatnom magam és ő rángatott ki. De miután kidobtam is elvoltam valahogy, ezután is megleszek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 21.08.13 18:49

Nem tudom, mit utálok jobban. Amikor kiabál és ezzel belőlem is kihozza a barmot, vagy azt, amikor bevágja ezt a durcás arcot. Tisztára mint egy hisztis gyerek! Mégis megsajnálom, amikor kimondja, hogy mi jár a fejében. Tudom, hogy én vagyok az utolsó, akinek számít a véleménye, ezért is nem próbálkozok. Csak felajánlom neki a maradék piát, ami az üvegben van, hogy kiüsse magát, ha ezt akarja. Lehet, hogy már tényleg kezdek belefáradni abba, hogy állandóan próbálom megmenteni saját magától.
- Nem azzal van bajom, hogy haza kell vigyelek - jelentem ki. Már ha számít egyáltalán, amit mondok neki és nem csak azt hallja meg, amit akar.
Ezután már nem igazán próbálom meggyőzni, még kicsúszik pár szó a számon, de hamar belátom, hogy felesleges beszélnem. A kezében tartott üvegnek szenteli a figyelmét, én pedig várhatom, hogy kiüsse magát.
- ...és megint itt tartunk - jegyzem meg, amikor újra beszélni kezd. De most nem szállok vele vitába. Nincs kedvem századjára is megjárni ezt a kört. Főleg, hogy tudom, úgysem bírhatom jobb belátásra, így tényleg nem látom értelmét annak, hogy újra bocsánatot kérjek tőle.
Hallgatok és nézem, ahogy fogy az ital az üvegből. Azt sem bánom, ha egy kortyot sem hagy. Nem törődök vele. Csak azzal, hogy most ne kezdjek én is valamiféle hülye, őszinte beszédbe. Nem lenne annak semmi eredménye.
- Szólj, ha szeretnél egy kis nyugtatót is hozzá - jegyzem meg. Baromság részemről, hogy hagytam ilyesmit kicsúszni a számon. Tudom, hogy úgysem fogok neki adni, úgyhogy nem tudom, miért mondtam.
Végül kis helyezkedés után keresztbe fekszek a matracon. A lábam lelóg, de így legalább elég helyet adok neki arra az esetre, hogyha kidőlne. A kezem a fejem alá teszem és próbálok valamennyit pihenni. Már nem bámulom a plafont, ahogy azelőtt, hogy ő megjelent volna. Csukott szemmel fekszek és mást sem hallok csak a csövekből felhangzó zörgő zajokat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 21.08.13 19:39

Igazán egyébként azt hiszem sosem nőttem fel. Az egyetemen persze tudom adni a komoly, érett felnőtt lányt, de nem vagyok az. Nem volt, aki felneveljen és éppen ezért is vagyok talán szélsőséges viselkedésű. Keresem önmagam.
A kijelentéseimre, amelyek gúnyosan repülnek a fejéhez kapok választ, de nem foglalkozom vele, hogy mit mond. Ismét iszok. A mai estén a 3. korty gördül le a torkomon. Tudom, hogy az a baja, hogy megint ezt csinálom, hogy képtelen vagyok éretten nem elmenekülni a dolgok elől. De én erre képtelennek érzem magam. Jöhetnek nekem a jogszabályok, az alaptörvény, azokat simán megtanulom, beseggelem, de az életemet nem tudom rendbe rakni, nem tudok szembenézni azzal, hogy milyen pocsék.
- Igen, itt... -
Rántom meg a vállamat egykedvűen és le is gördül a 4. korty. Érzem, hogy lassan kezd a fejembe szállni. Jól esik ez az ismerős kissé kótyagos érzés. Kezdek tőle ellazulni és ez jótékonyan hat rám. Amúgy is feszült voltam. De most lerakom az üveget, megvár az alkohol. Hátradőlök Dave mellé helyezkedek, nem nézek rá, de megszólalok elengedve a fülem mellett az ajánlatát.
- Nem tudom mi az a megbocsájtás, de szerintem egyszer majd meg fogok neked bocsájtani. Akkor, amikor magamnak is megbocsájtok. A családomnak sose fogok, de ők nem is akarják, te legalább akarod. -
Megrántom a vállamat, a kezemet a fejem alá teszem és a lábamat is keresztbe raknám, amikor ráébredek, hogy még mindig fáj a lábam és ilyen hirtelen mozdulatokat nem preferál.
- Hiányoztam egyébként? -
Tényleg érdekel, hogy egyszer is felmerült-e benne az, hogy jó lenne, ha látna. Tudom, hogy elviselhetetlen tudok lenni, és sokat veszekedtem vele, de valahol jól esne, ha azt mondaná, hogy hiányoztam neki. Akkor talán egy percig tényleg elhinném, hogy számítottam neki valaha is.
- Pontosan mit is sajnálsz egyébként? Annyit hajtogattad, hogy sajnálod, de sose mondtad, hogy mit. Azt, hogy lefeküdtél az anyámmal, vagy az, hogy hátba támadtál? Esetleg azt, hogy mindez kiderült? -
Igazából pontosan tényleg nem tudom, hogy mi az a dolog, amit sajnál, de érdekelne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 21.08.13 20:17

Tényleg kezd elegem lenni. Az állandó huzavonából. Abból, hogy egyik percben minden jó, aztán kiabál. Mosolygok egymásra és átölelem, aztán gyűlölködve néz rám. Nem tudok mit kezdeni vele. Ez nekem nem hiányzik. Ezért is van az, hogy csak egy apró megjegyzés hagyja el a szám és nem szólok többet. Mintha itt sem lenne. Próbálok nem tudomást venni róla. Ha eléggé leissza magát, ha elég részeg lesz, majd jobban tudom kezelni. De addig is, miért ne pihennék és helyezném magam - a körülményekhez képest - kényelembe? Nincs okom ott ülni vele szemben és bámulni, ahogy az értékes italom utolsó kortya is lecsúszik majd a torkán. Nem mintha sajnálnám tőle, csak nincs értelme erre várni árgus szemekkel.
Sokkal jobban érzem magam, amikor igaz, hogy keresztben, de végigfekszek a matracomon. Azt hiszem, el is feledkezek arról, hogy itt van. Csak egy nyugodt percre, de nincs semmi a fejemben, csak a nagy csend. Aztán érzem, hogy még ha nem is olyan szorosan, de mellém fekszik és meghallom a hangját is. Újra nyugodtnak tűnik. Ezért vagyok hajlandó foglalkozni vele. Meghallgatom, amit mond, anélkül, hogy közbevágnék. Sőt, még utána is hallgatok. Nem vagyok biztos abban, hogy ezt most megköszönnöm kellene, vagy mi.
- Tudok várni - nyögök ki végül ennyit egy apró bólintás kíséretében.
De a szememet továbbra is csukva tartom. Mintha semmiség lett volna tőle, amit most mondott. Pedig igazán nagy dolog. Főleg az, hogy nem egy kiabálás hozta ki ezt belőle. Bárcsak hihetnék abban, hogy tiszta még annyira a feje, hogy ezeket komolyan is gondolta!
A következőekben viszont én vagyok az, aki feszengeni kezd. Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy kitérek a válaszadás alól. Valahogy. Elbeszélek az egész mellett, de végül nem teszem meg. Percek kellenek ahhoz, hogy átgondoljam. Nem akarok neki hazudni.
- Igen - bólintok aprót, ahogy kimondom azt az egyetlen szót. Nem azért ezt felelem, mert tudom, hogy ezt akarja hallani. Ez az igazság, ezt kellett mondanom!
- Nem azért hiányoztál, mert könnyebb volt melletted. Hanem, mert tényleg volt benned valami... amitől jobbnak éreztem magam. Amitől számított, hogy én ne csússzak szét teljesen, mert neked szükséged volt rám - kezdek magyarázkodni neki. Talán hosszabban is, mint szükséges. De ha már belekezdtünk ebbe az egészbe és minden jel arra mutat, hogy most lehet vele rendesen beszélni.
Végül felé fordítom a fejem. Arra várok, hogy elkapjam a pillantását. Abból talán le tudnám szűrni, hogy egyáltalán megértette-e, amit mondtam. Magánál van-e még annyira, hogy emlékezzen azokra, amik most kicsúsznak a számon?
- Azt lenne a legkönnyebb válaszolni, hogy csak azt sajnálom, hogy kiderült - nevetek fel. Abszurd az egész helyzet. Most tényleg részleteznem kellene neki, hogy mit sajnálok pontosan? Képes vagyok én erre egyáltalán?
- Erre nekem is innom kell - jelentem ki és felkönyökölve keresztül nyúlok felette, hogy elérjem az üveget. Nem iszok sokat, csak két kortyot. Ma én még vezetni akarok és hazavinni őt, nem csak egy árokig.
- Azt sajnálom leginkább, hogy vak voltam és nem láttam, hogy mit érzel irántam - ezzel kapásból be is vallom, hogy tisztában vagyok azzal, hogy szeret. - Nem bántani akartalak. Csak így jött össze - ismerem el és ezzel el is hallgatok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 22.08.13 0:56

Még kellően tiszta a fejem, mindenre emlékezni tudok, pedig nem biztos, hogy akarok majd. Főleg az előbbiekre. Nem akarok emlékezni az érzéseimre. Azok nélkül talán boldog is lehetnék, na de azokkal... Ezt lehetetlennek találom. De most mégis nyugodt maradok. Most veszekedni sem akarok, csak hátradőlök és megszólalok egész csendesen. Ritkán beszélek nyugodtan és halkan. Szeretem a hangommal is kifejezni azt, hogy erős vagyok, mert annak tartom magam általában. Most éppen nem. De ez ritka pillanat. Nem szeretek gyenge lenni, azokat lehet bántani, de én szeretem bántani a többieket, ezzel demonstrálva azt, hogy én uralkodó vagyok. Annak születtem, a szüleim is uralkodó típusúak, nem törődő fajták, ami nem túl jó tulajdonsága egy anyának. Uralkodó nem való családba szerintem. Meg is fogadtam, hogy én nem leszek majd ilyen anya, de úgysem leszek másabb, mint az én szüleim, hiszen az ő szüleik is ugyanolyanok. Ez genetikailag is el van rontva bennünk. Már most sem vagyok képes senkivel sem törődni, és a bátyám sem. Ez pedig még inkább dühössé tesz saját magam felé.
Amikor kinyögi azt, hogy ő türelmes nem mondok semmit, csak hagyom elhalni ezt a témát is, kár lenne tovább fűzni. Nem is nézek rá, nem nézem meg, hogy milyen arckifejezése van, csak szakadatlanul nézem a plafont és hallgatom a csendet, a csövek morajlását, David légvételét vagy éppen a sajátom. Közben kattog az agyam, és jön egy kérdés a részemről, ami most Dave-et hozza zavarba, szinte tapintható a zavara. Egy pár pillanatig hallgat. Nem tudom eldönteni, hogy azért, mert azon gondolkozok, hogy hazudjon-e, vagy ő maga sem tudja a választ és ezért el kell gondolkoznia. Mindenesetre oldalra sandítok. Látszik rajtam, hogy még józan vagyok, már hozzászoktam az alkoholhoz és bár érzem, hogy melegem van tőle és lazábbnak is érzem magam, mégsem oldotta még fel a tudatomat a kémiai egyveleg. Ahhoz több kell 4 kortynál.
Egy aprócska szó a válasza kezdetben, de kifejti én pedig nem mondok rá semmit. Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Hogy ő is hiányzott? Kezdetben dühös voltam rá, szóval látni sem akartam, aztán kezdett megkopni az emléke, de azért hiányzott... valamennyire...
De ezt nem közlöm vele, hanem felteszek egy másik kérdést, amire nem ad választ. Nevetve jegyzi meg, hogy mi lenne a legkönnyebb, majd átnyúl felettem. Az ajkamba harapok. B*ssza meg! Utálom azt, hogy még mindig el tud varázsolni és ezen a közelsége csak ront. Az alkohol már annyira feloldott, hogy most szívesebben hagynék a francba mindent és dobnám sutba a haragomat, de inkább csak mély levegőt veszek és megpróbálom elfelejteni azt a tényt, hogy fölöttem van mindaddig, amíg ez így van.
- Én sem tudtam. Nem sokszor agyalok az ilyesmin ahhoz, hogy rájöjjek... -
Rántom meg a vállamat, mintha semmiség lenne az egész. Elfelejteni való dolog. Pedig nem az. Az érzések undorító dolgok, nem múlnak el egyhamar, még akkor sem, ha az illetőt, aki felé tápláljuk egy kanál vízbe is képesek lennénk belefojtani.
- Esetleg megtennéd, hogy nem hajolsz fölém a piás üveggel a kezedben? Kényelmetlen így... Ismersz Dave, nő vagyok, nagyon... szóval, ha kérhetem... -
Egy sokatmondó pillantással nézek rá, mert tényleg feszengek attól, hogy ennyire közel van hozzám. A tudatom és az ösztön harca nem sokáig tart nálam sosem, így hát a maga érdekében jobb lenne, ha elhúzódna, mielőtt a piás üveg szája helyett valahova máshova tapad a szám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 22.08.13 16:56

Nagyrészt nem húzom az időt és szépen válaszolgatok minden kérdésére. Mindegyik után ott az esély arra, hogy visszakérdezzek. Érdekelnének az ő válaszai is, de mégsem nyaggatom ilyesmivel. Nem akarom, hogy megint kiabálni kezdjen. Elegem van a kirohanásaiból. Ha akarja, úgyis elmondja.
Egy perc múlva viszont én vagyok bajban a válaszadással. Soha nem gondoltam bele igazán, hogy mit sajnálok. Azt tudtam, hogy sajnálom. Mindent. De ez nem válasz, ezzel én is tisztában vagyok. Kell egy kis idő, na meg pár korty ital, hogy válaszolni tudjak.
- Ezért kiabáltál velem. Rákérdeztem és így kénytelen voltál elgondolkozni az érzéseiden - szűröm le a nagy megállapítást. Talán volt egy kis kérdő éle a szavaimnak, de azt hiszem nincs szükségem arra, hogy megerősítsen ebben.
Eddig is tudtam, hogy nem szeret azzal foglalkozni, hogy mit érez. Tudtam, hogy mindent belead, hogy elnyomjon mindent. De azt nem tudja, hogy nem csinálhatja ezt örökké. Mert nem lesz képes rá. Mégsem közlöm ezt most vele. Úgysem mennék vele semmire. Nem hinne nekem.
Talán ez vonja el a figyelmem és ezért maradok túl sokáig fölé hajolva, az üveggel a kezemben. Nem tudom, pontosan miért csinálom. Csak nézek rá. Az egész nem tűnik egy percnek sem, de amikor megszólal rájövök, hogy talán mégis tovább maradtam ott a kelleténél.
- Khm, oké - mondom és ekkor jövök rá, hogy ez így tényleg elég félreérhető és talán kínos is kissé.
- Nem gondoltam, hogy... khm... mindegy - zárom le ennyivel. A lényeg, hogy cselekszek, nem az, hogy mit gondoltam vagy mit nem. Leteszem vissza az üveget és máris a helyemen vagyok. Mellette.
De ekkor már nem fekszek. Fél szemmel őt nézem, majd rászánom magam, hogy talpra álljak. Egyetlen szó nélkül kezdek kutakodni a sarokban álló rozoga szekrényben. Végül megtalálom, amit keresek. Roxy egyik kabátszerűsége, amit itt hagyott. Ezt adom oda most Jonak, hogy legyen rajta valami rendes, nem szakadt ruha, ha kimegyünk az utcára. Indulunk. Hazaviszem.
- Gyere - nyújtom felé a kezem és segítek neki felállni. Engedem, hogy rám támaszkodjon, amennyire csak kell. Fél kezem a derekát öleli és úgy segítem, hogy tudjon járni.
- Keresünk egy kocsit és hazaviszlek. Aztán ott maradok veled egy ideig, hogy ne legyél egyedül - ajánlom fel, de választ sem várok. Döntöttem. Ez lesz.
Hogy mi lett azzal a tervvel, hogy itt igya le magát és csak utána viszem haza? Fene se tudja. Talán rájöttem, hogy itt nincs jó helyen. Nem tartozik ide és kész. Jobb lesz neki otthon. Ha pedig majd elnyomja az álom vagy a pia, csak lelépek és kész.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 27.08.13 21:49

Örülök neki valahol, hogy nem kérdez vissza, most nincs kedvem a kérdés labdát ide-oda dobálgatni. Kezdek megint egyre nyűgösebb lenni, de még lehet velem beszélni, szóval még nem fogok megint kitörni. De mindenkinek jobb lenne talán, ha lassan inkább távozóra fognánk. Most már csak egy forró fürdőre vágyok és az ágyamra. Furcsa, hogy mennyi mindent tud változni az idő előrehaladtával. Na, meg persze a beszédtémák is közrejátszottak. Olyan furcsa megtapasztalni azt, hogy Dave mellett már nem tudok felszabadult lenni. Haragszom rá, és ezt nem tudom elnyomni magamban.
- Ejtsük a témát, oké? Valami éreztem irántad, most meg pont annak az ellenkezőjét érzem. -
Teszek én is egy ténymegállapítást, csak hogy ezzel is lezárhassam ezt a ki szeretett kit témát. Zavar, ha az érzéseimről kell beszélnem, vagy csak egyáltalán elgondolkoznom. Feszélyezve érzem magam ettől. Az érzéseim csak gyengítenek és sebezhetővé tesznek, ezt az érzést pedig utálom. Szóval inkább megmaradok annál, hogy nem foglalkozom ezekkel a semmiségekkel.
- Tudod a gyűlölet is szenvedélyes érzelem, ami pedig felszítja az embert. -
Rántom meg a vállamat, mintha csak azt mondtam volna, hogy már hajnalodik. Teljesen átlagos tény az, hogy nem hagy a teste hidegen, valószínűleg az enyém sem őt, de felnőttek vagyunk már és tisztában vagyunk azzal, hogy a másiknak nem mi kellünk. Mert nekem sem kell már ő, bár vonzódom hozzá, hogy a viharba ne lenne így, de azt hiszem határozottan megbánnám, ha akár egy csókot is váltanék vele. Ha az ember rádöbben dolgokra és szépen lassan megint inkább józanodik, semmint részegül, akkor sokkal tisztában lát dolgokat. Ez pedig most jól jött. Éppen ezért meg is örülök neki, hogy távozni szeretne.
Megfogom a felém nyújtott kezet és szépen felkecmergek, majd amikor mellém áll a vállába kapaszkodva kezdek el vele bicegni. Ez a járás most tényleg nem megy jól. Minden mozdulattal érzem, hogy a seb ott van, de azért az egyre többedik lépésnél egyre jobban megy és a fájdalom is kezd kicsit elhalványulni az által, hogy szinte rutinnak érzem már. De azért közben végig az ajkaimat rágom, így könnyebb kibírni, hogy nehogy felszisszenjek, vagy rosszabb a kellemetlen hatások folytán. Éppen ezért csak némán bólintok arra, amit mond. Most elfelejtek aggódni érte és azért, hogy esetleg ha megfogják, az nem éppen egy apukához illik. Most csak egy cél érdekel, az, hogy otthon legyek végre.
- Már csak egy forró fürdőre és a puha ágyamra vágyok. Hazaútra meg majd adok pénzt taxira, tőlünk már lehet hívni. A kocsimat nem bízom rád, ahhoz őrülten vezetsz. -
Nevetek fel kicsit, legalább ezzel is próbálom oldani az ismét befagyott hangulatot és inkább barátira venni a dolgokat, bár ez nem igazán fog menni. Azért próbálkozni még lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 28.08.13 23:03

Egy könnyed bólintással beleegyezek abba, hogy ejtsük a ki-mit-érez témát. Talán jobb is így. Senkinek nem fog megártani, ha kerüljön a kényes kérdéseket. Mégis rövid időn belül egy újabba futunk bele. Pontosabban elkalandoznak a gondolataim és túl közel kerülök hozzá. Megpróbálhatnám tagadni, hogy élveztem a közelségét, de felesleges lenne saját magamnak hazudni. Neki meg pláne. Az őszinteség egyszerűbb.
- Persze. Értem én - bólintok újra és egy pillanatnyi hezitálás után elhúzódok tőle. A szavai ellenére viszont kétlem, hogy annyira gyűlölne, mint azt állítja. Esetleg próbál teljes szívéből utálni, de nem hiszem, hogy túl jól megy neki.
Nem számít. Nem fogok rákérdezni, hogy valójában mi a helyzet. Hiszen ejtettük a "érzelmek" témakört, nem igaz? Úgyhogy nem hozakodok elő ezzel. Inkább kisebb gondolkodás után Roxy egyik kabátját odapasszolva neki indulásra késztetem. Nem makacskodik sokat, ami vagy annak tudható be, hogy tényleg szabadulni akar, vagy az ital miatt nyugodtabb és adott lejjebb a makacsságából. Nekem most pillanatnyilag bármelyik megfelel.
- Csak óvatosan. Lassan. Ráérünk - mondom csak azért, hogy ne csendben tegye meg az első fájdalmas lépéseket. Tudom, hogy ettől nem lesz jobb neki. Teljesen mindegy, milyen óvatos próbál lenni, el tudom képzelni, milyen fájdalmai vannak. Én pedig ha akarok, akkor sem tudok neki többet segíteni, mint most.
- Szóval ne maradjak ott veled? - csúszik ki a kérdés akaratlanul is a számon. Talán azért, mert most először közli úgy velem, hogy nincs rám szüksége, hogy nem kiabál és nem a düh beszél belőle.
Rosszul esik? Mondhatjuk. De az okokon nem most fogok elkezdeni agyalni. Inkább váltok és a mondandója kevésbé komoly részére reagálok.
- Lehet, hogy őrülten vezetek, de egyszer sem törtem még össze kocsit. Csak akkor, ha az volt a cél - mondom kissé megkésve, de valami halvány mosolyutánzattal az arcomon. - A tiédre is tudnék vigyázni! - teszem hozzá. Nem mintha mindenáron ragaszkodnék ahhoz, hogy az ő kocsijával furikázzak ide vissza. Egyszerűen csak el akarom terelni a figyelmét a fájdalomról, amit most érezhet.
Főleg akkor szenvedhet nagyon, amikor a lépcsőhöz érünk. Akaratlanul is megtorpanok, majd ránézzek. Itt nem fog tudni felbicegni.
- Ne makacskodj - kérem és elengedve a derekát ölbe veszem. Nem kérek tőle rá engedélyt, hiszen ő is beláthatja, hogy ez az egyetlen használható megoldás.
Így sokkal könnyebben haladunk és őt is megkímélem egyfajta kellemetlenségtől. Ezért nem teszem le a folyosón sem. Csak akkor kell a saját lábára állnia, amikor kiérünk a hotel elé és én egy kocsit sem látok itt parkolni. Egyetlen szó nélkül megyek, hogy keressek egyet és egy vörös szépséggel jövök vissza.
- Beszállás - tárom ki neki az ajtót és végül még beszállni is segítek neki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat... 01.09.13 22:58

Ez a séta nem megy valami jól. Az a női kabát pedig, ami rajtam van annyira idegen, zavar, hogy ez van rajtam, de tényleg szükségem lesz rá kint, mert fázni fogok, szóval most kénytelen vagyok elviselni magamon ezt a valamit. Közben pedig kb. mint egy öregasszony úgy sétálok és kapaszkodok bele Davebe.
- Én inkább minél hamarabb vissza le akarok ülni. -
Morgom az orrom alatt, a hangom picit rekedtes, mert még levegőt is elfelejtek néha venni, hogy a fájdalmat és az amiatt felszakadó szitkokat, ordítást elnyomjam. Most képtelen lennék társalogni vele, örülök, hogy egy hang nélkül tudok előrehaladni. Szóval most magamhoz képest szokatlanul csendes vagyok. A kérdésére is csak valamivel később egy nagyobb sóhaj után válaszolok, de akkor is csak egy kérdéssel, ami érdekel. Eddig nagyon hadban állt az ötlettel, hogy maradjon, most meg mintha bántaná az, hogy nem kell ott maradnia. Nem értem Dave logikáját. Egyszer így, máskor úgy...
- Talán maradni szeretnél? -
Közben, míg várom a választ haladunk tovább. Fel sem tűnt eddig, hogy milyen rohadt hosszú ez a folyosó, hihetetlen. Amikor ezt vadul csókolózva tettük meg nem tűnt ennyinek, na meg nem is igen emlékszem azokra az eseményekre, csak egy-egy mozzanatra. De nem is igen merengek el ezen, mert hát a férfi becsületet meg kell védeni, amire én csak elvigyorodok. De amikor a lépcsőhöz érünk a mosoly lefagy az arcomról. Na, ez a lépcsőmászás nem igazán volt betervezve. Valahogy el is felejtettem, hogy itt még ilyen is van. Szóval nagyot nyelve nézek fel, azon gondolkozva, hogy mit is kellene tennem, de mire bármi is eszembe juthatna máris a karjai között találom magam.
- Milyen mázli, hogy nem vagyok kövér, igaz? -
Mosolygok rá és a kezeimmel a nyakába kapaszkodok, mást nem tehetek és igazából nem is akarok, mert tényleg így a legjobb, és így legalább nem kellett felmásznom ezeken a lépcsőkön.
Amikor felérünk azonban arra számítok, hogy lerak, de nem így történik. Picit meg is lep ezzel, nem igazán tudom eldönteni, hogy ezt csak azért csinálja így, hogy ezzel is hamarabb szabaduljon, vagy esetleg más oka van. Mindenesetre azért valóban könnyebb így, hogy ő visz és nem nekem kell mennem.
De ez a kényelem megszűnik, ugyanis lerak, ő pedig elmegy kocsit vadászni. Amíg várom, hogy visszatérjen a falnak támaszkodom. Félek attól kicsit, hogy megjelenik az a pasi, szóval gyanakodva méregetem azért a környéket, közben a karjaimat magam előtt összefonom és azzal nyugtatgatom magam, hogy Dave bármelyik pillanatban visszaérhet.
Persze ez a bármelyik pillanat elég sokára jön el. Nekem egy örökkévalóságnak tűnik ott szobrozva a sötét, üres utcát nézve, hogy mikor bukkan fel az az alak, vagy esetleg egy másik, akinek hasonló ötletei vannak, mint annak voltak. De ilyesmi szerencsére nem történik, megjelenik egy szép piros autóval, amibe segít beszállnom. A biztonsági övet bekattintom, majd egy hálás mosollyal biccentek a sofőrömnek.
- Köszönöm! -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Dave & Jo - A hős és az áldozat...

Vissza az elejére Go down

Dave & Jo - A hős és az áldozat...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Dave & Jo - Száguldás

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Wormwood Hotel - David pince lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához