.

"A világ végén örömről beszélni... Tolvajoktól alamizsnát kérni... De én megteszem, mert érted fiam megéri. Megtanítalak emberként élni. De most csak aludj tovább."

Életemben nem voltam még ilyen boldog! Esküszöm! Soha, de soha! Még az sem tudott zavarni és elrontani a kedvem, hogy öt hosszú napon át orvosok és nővérek szaladgáltak körülöttünk. Sőt, mit több. Most először hálás voltam nekik, hogy ott voltak. Nem hiszem, hogy meg mertem volna fogni a fiam, hogyha nincs körülöttem egy csomó köpenyes, akik elmagyarázzák, hogyan is kell pontosan. Persze még így is féltem, de nem történt semmi. Azon kívül, hogy amint ott volt a karjaim között, azonnal megmutatta, hogy mekkora hangja van. Addig abba sem hagyta a sírást, amit az én szerelmemhez nem került vissza. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy már most utál a saját fiam. De ez baromság. Ugye?
Idővel persze változott a helyzet. A sok idióta fejjel, amit vágok, amikor meglátom, sikerült már szám szerint kétszer is mosolyra bírni. Istenem, az a mosoly! Hát esküszöm, elolvadok tőle! Az ember azt gondolná, hogy megkattant, de ahogy láttam, a többi apuka is pont így néz a sajátjára és pont így gügyög neki, ahogy én. Tömeges betegség ez itt a kórházban.
Részemről otthon sem változik a helyzet. A lehető legtöbbet beleadom, hogy mosolyogni lássam a két legfontosabb embert a világon. Egyikkel sem tudok betelni. A különbség, hogy míg Hunternek idiótán motyogok, addig Roxyval a lehető legtöbbször próbálom közölni, hogy mennyire szeretem. Sőt, azt is elég sokszor mondom, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért az enyém lett és ezt az apróságot megszülte nekem.
Akkor persze már nem ilyen szavak hagyják el a szám, amikor éjszaka újra és újra a sírásra ébredek. A sokadik alkalommal már csak a fejembe nyomom a párnát, de akkor is hallom. Ahogy azt is, hogy Roxy átcsoszog hozzá. Ekkor a sírás hamar elhal én pedig percek alatt visszaalszok. Röpke fél órára. Az már csodaszámba megy, ha egy teljes óra nyugtunk van. Viszont ha én megyek oda hozzá. Nos, fogadni merek, hogy még jobban rákezd! Hosszú percekbe telik, mire meg tudom nyugtatni és mikor visszaalszik, akkor közlöm vele a legnagyobb titkot a világon.
- Szeretlek, kisfiam! - suttogom a kiságya felett, majd mosolyogva, de holt fáradtan dőlök le újabb fél órára Roxy mellett.
Ezek után, fogalmam sincs, honnan van másnap erőm arra, hogy egyáltalán felkeljek az ágyból, vagy bemenjek a városba. Mégis elindulok és egy hatalmas vigyorral járom végig a boltokat, majd hol kötök ki? Hát persze, hogy a bababolt előtt. A zsebembe túrok és a kölcsön maradékát elköltöm egy úrhajókkal és csillagokkal mintázott tipegőre. Tiszta Star Wars. Mint az űrsiklók. Az X-szárnyú. És az Ezeréves Sólyom! Nagy mosollyal viszem haza és az utolsó pár utcát futva teszem meg.
- Ezt nézd, szerelmem! Mit vettem, Hunternek? - rontok be a lakásba, majd a hálóba. Fel sem tűnik, mikor cseréltem le a jól bevált "bébit" erre a becézésre, de nem is számít.
Még tovább folytatnám a hírek elújságolását nagy hangon, miközben a tipegőt a levegőben lengetem, ha nem látnám meg a fiam Roxy ölében békésen aludni. Vagy legalábbis eddig így lehetett. Most mocorogni kezd én pedig még a lélegzetem is visszatartom, hogyha eddig nem ébresztettem volna fel, most még véletlen se tegyem.
- Azt hittem, hogy ébren lesz - magyarázkodok, ahogy odalépve az ágyhoz egy csókot nyomok azokra az édes ajkakra, majd egy kis puszit Hunter feje búbjára.

Annyira fel vagyok dobva, hogy egy pillanatig eszembe sem jut, hogy Hunter talán alszik. Ezért rontok be úgy a lakásba, mintha a világ legjobb hírét jöttem volna elújságolni. Pedig csak a tipegőt lengetem a kezemben. Persze a hálószobába érve azonnal lejjebb veszem a hangerőt és egy bocsánatkérő mosollyal lépek oda hozzájuk.
- Sajnálom. Még meg kell szoknom, hogy ő nappal alszik - mosolygok. - Egész délután nyűglődött? - kérdezem, de ekkor már szigorúan suttogóra fogva.
Ha a nagy berohanásommal nem ébresztettem fel az apróságot, most végképp nem szeretném. Amíg pihen, addig tényleg nyugalom van. Talán nekünk is át kellene venni a stílusát én nappal aludni. Ha már éjszaka nem hagy nekünk nyugtot.
- Tudom, hogy még nem most... de jó lesz rá - mosolygok és már magamban el is képzelem, hogy fog rajta majd ez állni. Persze a méretet tekintve valószínűleg már mászni fog, amikor ez jó lesz rá. Azt hiszem, hamar tönkre fogja tenni.
- Azzal pedig nincs baj, hogy sokat eszik, igaz? - kérdezek rá kissé aggódó hangon. - Tudja, mi a jó neki - húzódik újra mosolyra a szám és egy pillanatra a fiam felé nyújtom a kezem. Nem is tudom, mit szeretnék pontosan csinálni vele. Az viszont biztos, hogy nem tudok betelni vele. Ha nem sírna fél éjszaka, talán el sem hinném, hogy tényleg itt van.
- Kettesben? - csillannak fel a szemeim, de végül mégis megrázom a fejem. Nagyon csábító, hogy kicsit kettesben lehessünk, de mégsem nyúlok Hunter után.
- Jobb lenne, ha te vinnéd át. Ha felveszem, felébred és sírni fog. Nem szeretném, ha ez megtörténne - rázom a fejem és szinte könyörgően nézek Roxyra, hogy vigye át őt. Bármikor, amikor én veszem a kezembe, sírni kezd. Jó, vannak kivételes esetek, de általában ez történik. Imádom, amikor gondoskodhatok róla, de neki ez az esetek többségében nem tetszik. Nem akarom, hogy sírjon. Eleget teszi fél éjszaka.
Persze az, hogy én nem szeretném most átvinni a szobájába, nem jelenti azt, hogy nem megyek velük. Ott leszek a nyomukban, nehogy valami baj érje őket - nem mintha ez megtörténhetne ezen a pár méteren. Csak nem én veszem kézbe. Ennyi az egész. Attól még nem szeretem kevésbé.

Amint rádöbbenek, hogy Hunternek jelenleg nem célja az, hogy az őrületbe kergessen minket azzal, hogy az apja túlzottan hangos lelkesedésének köszönhetően felébred, hogy aztán bosszúból több órát is végig ordítson, máris sokkal kedvesebben, szebb arckifejezéssel fixírozom Davidet, aki jól láthatólag oda van a fiáért. Tudtam én, hogy végül az a rögös, hepe-hupás út, amin idáig eljutottunk, a fiunk születése után majd kisimul, és minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Igazából már akkor így volt, amikor először hallottam felsírni még a szülőszobában. Abban a percben minden, a jövőre vonatkozó aggodalmam és félelmem elszállt, mintha kikapcsolták volna bennem a "rossz előérzet" gombot.
-Semmi gáz, még én is szokom a helyzetet. Fogjuk rá. Kezdődik az a hasfájós időszak, amiről a doki is beszélt. - A végét valami fanyar arckifejezéssel teszem hozzá, ahogy még a számat is félrebiggyesztem, miközben egyik kezem automatikusan megindul, hogy újabb simogatásba kezdhessen Hunter hátán.
-Naná! Amint belenő már rá is adjuk. - Ábrándozok Davidhez hasonlóan én is, fejben egy cseppet előre haladva a jövőbe. Vajon ez is amolyan kóros agybaj az újdonsült kismamáknál és kispapáknál, vagy csak mi vagyunk azok, akik soha nem képesek beérni azzal, ami van, és máris előrébb lépnénk az időben, hogy megízlelhessük, hogy milyen lesz az élet akkor, ha már nagyobb lesz ez a kis szeretetreméltó lurkó?! Fogalmam sincs! Csak azt tudom, hogy ezentúl mindennap -na, nem mintha alapból nem ezt tennénk-, mérni kell a súlyát, és a hosszát is, hogy mindenképp fel tudja majd venni ezt az édes kis rugdalózót. Ha már Dave ilyen lelkes az egésszel kapcsolatban, és már alig várta, hogy haza hozza a fiának, akkor ez a minimum!
-Nincs. Az teljesen normális. Egyedül csak engem fáraszt ki, hogy három óránként tömnöm kell a kis pókhasát. - Na igen, nem egyszerű az élet, amikor van egy újszülött csecsemőd, akit neked kell szoptatnod úgy, hogy elég gátlásos vagy ilyen téren. Nem is szeretek erről beszélni -Daviddel meg főleg nem-, mert az egész túl... intim. Mondjuk úgy, hogy nem férfiakra tartozik, ahogy szerintem a szülés sem, de tény és való, hogy nem bírtam volna nélküle végig csinálni. Ettől függetlenül még mindig boldogan, mosolyogva gondolok vissza azokra az órákra, és azt hiszem, hogy ezzel David is így van.
-Igen, kettesben... Azt hiszem, hogy egy kis szabi nekünk is kijár. - Mosolygok rá kissé hivalkodóan, ám a jókedvem hamar alábbhagy, amint meghallom az ódzkodó szavait, és azt a kétségbeesett kifejezést az arcán.
-Nézd baby, tudom hogy még nagyon szokatlan ez az egész, és hogy bele kell tanulnod, és azt is tudom, hogy mi játszódik le olyankor a fejedben akárhányszor csak te lennél a soros abban, hogy a karjaidba vedd, de egyszer le kell gyűrnöd a félelmedet. - Keresem meg a szemeit, és fúrom bele tekintetembe a sajátomat, majd bátorítóan megsimítom az arcát, végül Huntert a karjaimra fektetem, és a lehető legóvatosabban ringatni kezdem, ahogy elindulok vele a szobája felé. Van bennem némi "félsz", ugyanis eddig akárhányszor beraktam a kiságyába, rögtön jött az ordítás. Remélem, hogy ezennel másképp lesz.
-Aludj picim. - Suttogom, amikor már a szobában vagyunk mind a hárman(?) és megkísérelem Huntert berakni a kiságyába. A nem éppen bonyolult művelet után mg legalább fél percig biztos, hogy nem mozdulok, de mivel nem hangzik fel keserves csecsemő sírás, így nyert ügyünk van, és megkönnyebbülten fordulok David felé, hogy nyakára fonva a karjaimat, megcsókolhassam. Pont úgy, ahogy már régen nem volt rá alkalmam.

Nem igazán őrülök a hírnek, hogy hivatalosan is elértünk ahhoz az időszakhoz, ahol előre meg van írva, hogy sokat sír, de sokat nem tehetek. Ha tehetném és rajtam múlna, soha nem sírna, de erre sajnos nem vagyok képes. Pedig jó lenne.
- Remélem hamar túl lesz rajta - mondok ki végül csak ennyit. Őszintén megvallva, hiába figyeltem, amikor erről szó volt, fogalmam sincs, ez mennyi ideig tart. De nagyon remélem, hogy nem sokáig. De szerencsére most nyugodtan alszik és ez a fő. Ha még én sem ébresztettem fel azzal a nagy jelenettel, akkor biztos nem kel fel még egy jó ideig. Addig is nyugtunk van és mire másra használnánk ezt az időt, hogy arról az időszakról fantáziáljunk, amikor már jó lesz rá a tipegő, amit vettem? Csak egy pillanatra veszi át a boldog ábrándozás helyét az aggodalom, de hamar ez is semmissé válik.
- Ha már itt tartunk, én is éhes vagyok - jegyzem meg mosolyogva, de csak egy pillantást vetek a konyha felé. Nem akarok mellőlük elmozdulni. Kibírom még egy ideig. Majd később megpróbálok valami ehetőt varázsolni mind a kettőnknek. Az eszemben se jut, hogy őt nyaggassam ezzel.
Annak ellenére, hogy most már folyamatosan érzem, hogy kihagytam az ebédet, egész hamar sikerül másra koncentrálni. Elég kiejteni azt a szót a száján, hogy kettesben, máris máson jár az eszem. De az, hogy én vigyem át Huntert a szobájába, kicsit letöri a kedvem. Nem akarom, hogy sírjon, márpedig ha én veszem a karjaimba, ez elkerülhetetlen. Állandóan sír, ha én tartom.
- Nem azzal van a baj, hogy félek... mindig sír, ha én veszem fel. Csak nem szeretném felébreszteni - mosolyodok el. A szavaim többé-kevésbé igazak is. Persze még mindig ott van bennem a félsz, de most tényleg csak nem szeretném ha felébredne.
Ezért is engedek fel, amikor végül Roxy veszi kézbe és indul meg vele a szoba felé. Követem őket, de épphogy csak belépek a szobába. Az ajtótól pár lépésre állok meg és onnan figyelem, ahogy beteszi a kiságyba. Hiába vagyok messzebb, még levegőt is alig veszek, amíg nem válik biztossá, hogy Hunter tovább alszik nyugodtan. Ekkor húzódik újra mosolyra a szám. Félig azért, mert nem hallok sírást, félig pedig azért, mert tudom, mi következik most.
- Mi lenne, ha... - kezdek bele suttogva, de elhallgattat a csókkal. Nos, nekem így is tökéletes. A derekára csúszik a kezem és már gyakorlott mozdulattal találok rá a felsője aljára.
- Hogy én mióta várok erre! - suttogom a szavakat az ajkaiba, miközben hátrálni kezdek vele. A cél a hálószoba, de hamarabb állja az utamat a szoba fala. Túlzottan be vagyok indulva ahhoz, hogy megszakítsam a csókot és felnézzek, hogy merre is kellene indulni. Jó lesz itt. Majd csendben leszünk.
Legalábbis ez az elhatározás. Csakhogy nem igazán bírok magammal. Már most a szívverésem is felér egy mennydörgéssel. Számomra mindenképp. Erre pedig még rájön a ziháló légzés.
- Annyira szeretlek... - mondom, az előbbieknél valamivel hangosabban, de szinte elfúló hangon. Ekkor a kezem már javában a testén kalandozik, miközben én áttérek a nyakára. Ideje megszabadulni a ruháktól!

-Utána meg jönnek majd az első fogai, és azért nem lesz nyugtunk. - Sandítok fel rá egy gondterhelt sóhajjal egybevéve, ami egyszerre szól az előttünk álló nehéz hónapoknak, az eddig, Hunter születése óta eltelt napok fáradalmainak, és a gondolatnak, hogy már csak egy-két óráig lesz ilyen nyugodt a ház. Kicsit rémisztő belegondolni, hogy hamarosan újra fel fog sírni ez a kis éhenkórász, és talán nem fogom tudni, hogy mi a baja, éppen miért "panaszkodik". Az eltelt pár napban többször is gyötörtek olyan rémálmok -persze, amikor volt egy kis időm arra, hogy aludjak legalább csak egy szemhunyásnyit-, hogy kijön a gyámügy és elveszi tőlünk, mert képtelenek vagyunk megfejteni, hogy éppen mi lehet a baja. Pedig azt mondják, hogy ez minden kismamába bele van kódolva. Hogy is fogalmazta a védőnő? Ja, igen "Attól a perctől kezdve, hogy kisbabája születik egy nőnek, létrejön kettejük között egy olyan kapocs, ami minden emberi kötődésnél erősebb lesz, és amivel rá fog tudni hangolódni a babára az anyuka." Hát, ez a mi esetünkben rohadtul nem így történt. Lehet, hogy bennem van a hiba, hogy sokszor tényleg legszívesebben a fejemet verdesném a falba, amiért fél órán keresztül tartó bömbölés után kezdem el csak kapisgálni, hogy vajon már megint mi lehet a baja. Ezer szerencsére azonban egyenlőre még nem kell idegességemben újra lerágnom mind a tíz körmömet a tehetetlenségem miatt.
-Hé, én szóltam előre, hogy haza fele menet ugorj be valamelyik gyorskajáldába kajáért! Én is éhes vagyok. A kórházi koszt felért valami börtöni moslékkal, arról meg nem is beszélnék, hogy a vitaminoktól és a magnéziumtól szinte állandóan éhesnek érzem magam. - Napok óta talán először tűnik el a mosoly az arcomról, és már csak valami undorodó fintorgás látható az előbbi derűs vonásaim helyett. Félreértés ne essék, nem őt hibáztatom mindezért! A vitamint szednem kell Hunter miatt, a magnéziumot pedig a saját szervezetem érdekében, mivel az a kilenc hónap eléggé igénybe vette a szervezetemben tengő magnézium mennyiséget.
Na, de a személyes nyűgökkel most félre! Itt az ideje, hogy a kiskrapek végre visszakerüljön a saját ágyába, és hogy anyucinak és apucinak legyen egy kis ideje egymásra mielőtt eljönne az újabb etetés ideje.
Szerettem volna, ha ezennel David vállalkozott volna arra a nemes feladatra, hogy a kezébe veszi a fiát, és átviszi a saját ágyába, de sajnos neki még mindig vannak bizonyos nehezen leküzdhető gátlásai ezzel az egésszel kapcsolatban, így az elvégzendő munka rám marad.
-David, a kisbabák négy dologhoz értenek igazán, de azokban aztán tényleg nagy tehetségük van! Esznek, alszanak, tele pakolják szeretet adaggal a pelust, és végső soron... sírnak. Természetes, hogy minden apró kis impulzusra felébred és sírással reagál. Azt hiszem, hogy akkor kellene megijednünk, ha ezt nem tenné... - Magyarázom neki, és szavaim meglepően türelmesen hagyják el a számat annak ellenére is, hogy az eltelt öt napban nem volt olyan pillanat, hogy ne próbáltam volna meg ezzel, vagy ehhez hasonló szónoklattal megnyugtatni Davet. Kezem persze közben nyugtatójellegűen simít végig a mellkasán, amikor már a kiságy mellett ácsorgunk, és amikor hirtelen nagyon kívánatossá válnak rózsaszín ajkai, amiket nem vagyok rest azonnal magamévá tenni, ahogy szám vágytól fűtötten megízleli az övét. Úgy érzem, mintha mát ezer éve nem csókolóztunk volna. Talán csak az eddig háttérbe szorított szenvedély volt az, ami hiányzott ahhoz, hogy minden tökéletessé váljon.
-Én is baby, hidd el, de... - Alig győzöm tartani vele az iramot, ahogy hevesen hozzám simul, és vezetni kezd a hálószoba felé, amit végül nem érünk el, és csak a gyerekszoba egyik faláig jutunk, amin egy hangosabbat koppan a hátam a fejemmel együtt. Ez az ütközés az, ami újra elfújja a szemeim elé telepedett mámoros ködöt, és ami segít abban, hogy észnél maradjak.
-Én is... én is nagyon szeretlek, de... - Folytatnám én még tovább is, ha nem fojtaná belém a szót azzal, hogy kínzóan átvándorol ajkaival a nyakamra, keze pedig beszökik a foltos pólóm alá, hogy úgy simíthasson végig a bőrömön, ahogy azt már rég nem tette, és amitől még most is viszolygok. Nem akarok tovább menni. Nem akarom, hogy szépen lassan minden ruhadarabomtól megszabadítson, hogy aztán egy oltári nagy csalódásban lehessen része, amikor meglátja a testem, ami régen, a terhesség és szülés előtt sokkal vonzóbb volt annál, mint amilyen most is.
-Daviiiid, ne... - Suttogom már-már szintes könyörgőre fogva, ahogy az eddigi forró láng lassan kialszik, és kezemet betuszkolom magunk közé, hogy egy kicsit eltolhassam magamtól.
-Nem akarlak megbántani, és tudom, hogy már így is egy örökkévalóságot kellett várnod, de... szóval... ez nekem még nem megy. - Nyögöm ki szégyenkezve, és közben le sem veszem tekintetem az ujjaimról, amik fel és le cirógatják mellkasát, mintha csak ezzel is kárpótolni akarnám.

Különös, de inkább azért aggódok, hogy neki rossz lesz, nem azért, mert nekünk nem lesz tőle nyugtunk. Nem akarom, hogy bármiért is sírjon. Nem akarom, hogy fájjon a hasa vagy azért nyűglődjön, mert jön a foga. De bármennyire is szeretném, nem igazán tehetek semmit. Az ellen viszont tehettem volna, hogy ne legyünk éhesek. Amint eszembe juttatja, hogy hoznom kellett volna valami ehetőt, rögtön elönt a bűntudat.
- Sajnálom... - suttogom a szót és látni rajtam, hogy tényleg röstellem, amiért elfelejtettem. Belefoghatnék valamiféle magyarázkodásba, de nem teszem. Még egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy mit sajnálok. Azt, hogy rossz volt a kórházi koszt, vagy azt, hogy elfelejtettem most hozni bármit neki.
- De ígérem, csinálok valami ehetőt. Anélkül, hogy felgyújtanám a konyhát - mosolyodok el és most már sokkal inkább zavar az, hogy ő éhes, mint az, hogy én. Én jól bírom, de azt nem szeretném, hogy ő bárminek is érezze a hiányát.
Akár már most hozzálátnék, hogy összeüssek valamit, de megemlíti, hogy lehetnénk egy kicsit kettesben és ez egyből minden gondolatot kiüt a fejemből. De még ezért cserében sem vagyok hajlandó átvinni a fiamat a szobájába. Nem akarom, hogy sírjon. Mert biztos vagyok benne, hogy meg fog történni, ha kézbe veszem. Eddig mindig rákezdett, ha én tartottam, úgyhogy most inkább nem kockáztatok.  Persze bőszen bólogatok a felhozott érvekre és tényleg próbálom is az eszembe vésni őket, de annak ellenére jobban örülök, hogy ő viszi át Huntert. Ott megyek mögöttük és minden léptére vigyázok - mintha szükség lenne rá! -, de semmi több.
Lehet, hogy azt még tanulnom kell, hogy bánjak a fiammal, de abban határozottan jó vagyok, hogy átadjam az irányítást a vágyaimnak. Egy perccel az apróság lefektetése után már ez történik. Elég volt egy csók ahhoz, hogy elveszítse a fejem. Veszettül vágyok rá! Ha nem így lenne, biztos meghallottam volna a mondatai végén a sok "de" szócskát. Így viszont el sem jutnak a tudatomig. Alig tudok arról, hogy én miket mondok neki, nemhogy megértsem az ő szavait! A célom a hálószoba, de amikor a gyerekszoba egyik fala az utamat állja, már nem vacakolok azzal, hogy pontosítsak az irányon. Viszen ekkor már a pólója alatt kalandozik a kezem. Nem várhatja el senki, hogy akár egy cseppet is észnél legyek. Az viszont már elég hatásos, amikor eltol magától. Ebből még ködös aggyal is értek. Igazából meg sem kell szólalnia, tudom, mit fog mondani. Végighallgatom és próbálok a lehető legmegértőbben mosolyogni rá. Nem tudom, mennyire sikerül, de én mindent beleadok. Próbálok megértő lenni vele. Aprót bólintok és elhúzom a kezeimet.
- Semmi baj. Legalább hamarabb eljutok addig, hogy összedobjak valamit - mondom még mindig azzal a megértő mosollyal, majd egy apró csók. Az egész csak halvány utánzata annak, amit egy perccel ezelőtt kapott. Utána már ott sem vagyok. Tényleg ideje nekilátnom a kajának.

Egy pillanatra eltűnik a bűntudat és elmosolyodok a szavain. Megoldja. Eszembe jut, hogy mennyire utálta, amikor én mondtam ezt. Teljesen mindegy, hogy milyen apróságról volt szó.
- Megoldod? - kérdezek vissza mosolyogva, oldalra biccentett fejjel. - Azt hittem, ezt nem a szót nem csak az én szótáramból száműztük - nézek rá továbbra is egy apró mosollyal, de nem ragadok le itt. Egyszerűen csak élvezem, hogy tőle hallottam ezt a szót. Amúgy is ideje tényleg átvinni Huntert a szobájába. Mivel nem nekem kell felvennem, így minden nagyon is simán megy. Még apró, nyugtalan mocorgás sincs részéről. Boldogan, mosolyogva nézem a jelenetet, majd teljesen másféle mosoly kúszik fel az arcomra, amikor tudatosul bennem, hogy végre van egymásra is időnk. Már az első csók teljesen elveszi az eszem. Hiába vagyok teljesen gyengéd vele, veszett tempót diktálok. El sem tudja képzelni, mennyire ki vagyok rá éhezve! De bármennyire is szeretném megkapni, eltol magától és leállít. Nem mondom és nem mutatom, de nagyon nem tetszik. Mosolyt erőltetek az arcomra és pár szó majd egy csók után magára hagyom.
Tényleg a konyhába megyek, de egy teljes percig csak támaszkodok a pulton és nyugtatom a testem. Nem kicsit feszít a vágy még most is. Hiába tolt el magától, nem megy most az a leállás olyan könnyen. Épphogy belekezdek abba, hogy összeszedjem a hozzávalókat és tényleg csináljak valami ehetőt már ott is áll a hátam mögött.
- Szendvics - akarom mondani, de inkább kérdésnek hangzik. Nem sok mindenre terjed ki a tudásom kajacsinálás terén, ez szerintem neki sem újdonság. Nem csoda, hogy valami laktatóbbat és finomabbat akar. Könnyedén belegyeznék, ha nem csókolna bele a nyakamba. Ezzel csak azért éri el, hogy az egész testem megfeszüljön. Tudnám értékelni, ha most inkább ezt hanyagolná. Igazán megkönnyítené a dolgom.
- Kérlek... - csúszik ki ennyi a számon és nagyon remélem, hogy ismer már annyira ahhoz, hogy tudja, mi lenne a folytatás. Nem mintha nem akarnám, hogy átöleljen vagy apró csókot adjon. Dehogynem! De tekintve, hogy pár perccel ezelőtt állított le és mennyire vágyok rá, örülnék neki, ha egy kicsit nem feszegetné a határokat.
- Felőlem jöhet az a currys cucc, de ahhoz én nem értek - mondom már sokkal bőbeszédűbben, amikor nem érzem hozzám simulva a testét.
Ott állok tőle egy lépésre, mosolygok rá és várom, hogy mondja, mit segítsem. Tényleg nem tudom még azt sem, hogy hogy kell ehhez hozzáfogni. Majd szól, ha kell neki a segítségem.
- Úgy beszélsz, mintha hónapokig nem lettél volna - jegyzem meg mosolyogva, majd egy pillanatra elkomorodok. Nem tudom, hogy most kellene-e felhoznom, ami eszembe jutott. De nem igazán hiszem, hogy erre bármikor lehet alkalmas időpontot találni.
- Mit gondolsz, szólni kellene most már a nagyiéknak? Talán besegítenének. Esetleg a te szüleidnek is szólni lehetne... Engem nem bírnak, de attól még nagyszülők lettek - mondom szinte suttogva. Tény, hogy nem akarom Huntert a közelükben tudni, de nem dönthetek csak én egyedül.
Azt egyelőre inkább nem említem, hogy próbálom eldönteni, apának lenne-e értelme szólni. Valószínűleg nem. A büszke, újdonsült apuka énem szeretné neki is elújságolni a hírt, de tekintve, hogy már vagy egy éve felé sem néztem, nem hiszem, hogy betenném még egyszer oda a lábam. Úgysem fogná fel, nem igaz?

Ja, persze. Csak az én szótáramból. Egy amolyan "ez nem fair" arcot vágok, de aztán hamar újra mosolyra húzódik a szám és nem kezdek semmitmondó vitákba. Még ha az a vita nem lenne valós, akkor sem. Amúgy is sokkal több értelme van annak, hogy Hunter visszakerüljön az ágyába és végre kicsit kettesben lehessünk. De túl szép is lenne az a kis együttlét! Persze, hogy leállít és eltol magától. Persze, hogy jön a bocsánatkérő szöveg én pedig próbálok megértő lenni vele. Végül jobbnak látom, ha magára hagyom és a konyhában teszem magam hasznossá. Kivételesen nem azért olyan sietős - vagy legalábbis nem elsősorban -, mert mind a ketten éhesen vagyunk. Sokkal inkább azért, mert a testemnek a visszautasítás ellenére sincs kedve lenyugodni. Tényleg veszettül ki vagyok éhezve, de ez még nem változtat azon, ami a valóság. Úgy tűnik, még most is érvényes a "nincs szex" szabály. Hurrá...
Végül csak összekapom magam annyira, hogy tudjak az éhes gyomromra figyelni. A legtöbb viszont, amire futja a tudásom az egy szendvics összeállítása. Pontosabban kettő. Csakhogy ő megjelenik mögöttem és az érintése és csókja nem sokat segít a koncentrálásba. Képes lennék még ezt az egyszerű feladatot is elrontani az apró kedvességétől. Tudom én, hogy jót akar és bármikor értékelném, de most nem segít ezzel. Ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy megérti, most nem vágyok a közelségére és ez nem tetszik neki. Sajnálom. Talán leállnék és elmagyaráznám neki, de ő más javaslatot tesz a kajára és elmúlik a pillanat. Úgyhogy inkább hallgatok és mindent megteszek, amit mond, hogy segítsek neki. Még ennek ellenére is túl sokszor akad majd rajta a tekintetem, miközben egyre csak az jár az eszembe, hogy de veszettül kívánom! Hogy visszarángassam magam a valóságba és felidézzem az előbbi visszautasítást - majd azt, hogy én kértem, ne simuljon hozzám -, sikerül feltennem neki a legrosszabb kérdéseket. A nem éppen halk és nyugodt válaszára az első reakcióm, hogy felébreszti Huntert. De ez nem történik meg.
- Csak egy ártalmatlan kérdés volt - visszakozok azonnal. - Én sem szeretném az apróságot a közelükben tudni, de mivel nem dönthetek egyedül... - vonom meg kicsit a vállam és meg sem próbálom palástolni, hogy mennyire megkönnyebbültem.
- Igazából arra gondoltam, hogy talán ők jöhetnének ide. De nekem mindegy - adom meg végül magam, pedig egy rossz szót sem szólt. Mégis igyekszek mindent rábízni. Látom, hogy milyen rohadt feszült. Ez vajon normális? Vagy csak azért ilyen, mert pont a szüleit említettem? Bár mindegy is. A lényeg, hogy végül felenged és magyarázkodni kezd.
- Hát az én részemről sem kap nagyszülőket - vágok valami hülye grimaszt, amit mosollyal próbálok palástolni.
Gondolkodás nélkül, megszokásból nyúlok a keze után, amikor látom, hogy rám vár, majd egy kicsit megszorítom Megértem én, hogy miért nem akarja a szüleihez elvinni Huntert. De tudtommal ők csak engem gyűlölnek nem a lányukat és az unokájukat, nem? De nem sok esélyt látok arra, hogy végül megismerik majd az apróságot - valamilyen szinten ennek örülök is. Nem akarok belegondolni, hogy ez így nem teljesen normális és átlagos élet. Attól még, hogy nem kap nagyszülőket, még lehet jó, nem?
- Mit kell...? - kezdek bele, hogy megkérdezzem, pontosan mit is kell rajta nézni, amikor szépen sisteregve fut ki a víz a lábasból. Azonnal odalépek és kikapcsolom az egészet. Úgy tűnik, hogy ez már jó lesz. Egy része a tűzhelyen, egy másik ott, ahol lennie kell, pár csepp forróvíz pedig leégett pár szőrszálat a karomon, ahogy odakaptam. Nagyon tudok.
- Az istenit...! - káromkodok halkan, ahogy a vörösödő foltokat nézem. Inkább félreállok, amíg tehetem és átadom a terepet Roxynak. Jobban jár mindenki, ha nem segítek be. Egy kis ideig csak nézem őt, majd nehezen, de szóra nyitom a szám.
- Nem haragszok rád, ugye tudod? - Oké, bevallom ez kissé így furcsára sikeredett, de csak szeretném, ha tudná, hogy nem sértődtem meg azért, amiért nem engedett nekem. - Csak veszettül lázadozik a testem a megvonás ellen és az nem segít, ha egy ilyen kezdés után megállítasz, majd odajössz, hogy kiengesztelj. Ez olyan, mintha szándékosan tesztelnéd, hogy meddig bírom... - magyarázom neki és bár most nem tűnt fel, de pont úgy tartom az egy lépés távolságot, mint pár perccel ezelőtt.

Jó, jó, ártalmatlan kérdés ide, vagy oda, akkor sem szívügyem a pokolba kívánt rokkant szüleimről ódákat zengeni. Már csak annyitól is pattanásig feszülnek az idegeim, hacsak rájuk gondolok, vagy éjszaka -amikor van rá időm és lehetőségem-, velük álmodok. Úgy gondolom, hogy nem kell részleteznem, hogy mire föl volt a jelenlegi kiborulásom is, amit egy hangos, kissé indulatos megnyilvánulásban sikerült szabadjára engednem a számon. Annyira utálom, hogy valahogy mindig rajta csattan az ostor, és utána neki kell szívnia azért, mert egy olyan hormonzavaros, kialvatlan nő a barátnője, és egyben a fiának az anyja, mint amilyen én is vagyok.
-Nagyon jól tudták, hogy mikorra voltam kiírva Hunterrel, de ők még csak ránk se köptek egész idő alatt! Egy képeslapot se voltak hajlandóak feladni. Mintha nem is léteznénk, és ez rohadtul bosszant... Ha Clovernek született volna most gyereke, biztos, hogy odáig lennének meg vissza! Mindig is ő volt a példa, az akivel büszkélkedhettek, mert vitte valamire, nekem meg még az a kurva rendészeti akadémia se sikerült! - Halványlila sejtelmem sincs arról, hogy hogy jutottam el az anyámék hanyagsága, és érdektelenségétől Cloverig, és addig, hogy még mindig féltékeny vagyok rá valamilyen szinten, de az már egyszer biztos, hogy okosabb lett volna részemről, ha ez egyszer végre megtanulom befogni a számat, és magamba tartani olyan dolgokat, amik szeretnek csak úgy váratlanul kikívánkozni az emberből, és amiktől fájdalmas, szorító görcsöt, növekvő gombócot érzünk a gyomrunkban, amit szaknyelven féltékenységnek hívnak.
Idegesen sóhajtva megdörzsölöm szánalomra méltó panaszáradatom végeztével a homlokomat a kézfejemmel, és már folytatnám is a közös főzőcskézést -mert ugyebár a currys rizs nem főzi meg saját magát-, ha nem hozakodna elő az én édes drágám egy újabb őrült, lehetetlen ötlettel!
Komolyan gondolja, hogy az őrületbe akar kergetni, vagy tök spontánul jönnek neki ezek az idegőrlő felvetések? Már tudom, hogy Hunter kitől örökölte a "kergessük az őrületbe anyucit" tulajdonságát... Cöhh... apja-fia!
-És szerinted mennyi az esélye annak, hogy egy idő után nem sokallnék be, és a nyomorékságuk ellenére nem rugdosnám ki őket? - Sandítok rá egy aljas, elhaló kacajjal, majd hitetlenül megcsóválom a fejem, és elkezdem apróra összevagdosni a petrezselymet, ami fogalmam sincs már, hogy kell-e egyáltalán bele. Igazából már úgy ahogy van, az egész nem érdekel! Tőlem akár még a hajunkra is kenhetjük, akármi is lesz belőle...
-Még az apád is épelméjűbb az én szüleimnél! - Na jó, ez így talán egy kicsit túl erős volt, de remélem, hogy ezennel elnézi nekem a tirpák megjegyzéseket, és hogy ő is -akárcsak én magam-, betudja annyival a jelenlegi feszült viselkedésemet, hogy keveset alszom, és hogy semmi időm nincs arra, hogy kipihenjem magam, és egy kicsit lazítsak. A bátorító szorítása a kezemen végül képes meggyőzni arról, hogy nem haragszik rám. Ezért cserébe hálás tekintetet meresztek rá, ami alig tart pár másodpercig, és már újra a vacsorára összpontosítunk mind a ketten, ami nem akar olyan zökkenőmentesen történni, ahogy azt mind a ketten akarjuk.
Egy jó fél métert én is hátrébb ugrok, amikor a víz kifut. Nem lett volna túl szerencsés, ha engem is leforráz, és ha olyan égési sérüléseket szerzek vele, ami miatt orvoshoz kéne fordulnom. Akkor lenne aztán csak ne mulass! A tetanusz még nem is zavarna, az viszont már sokkal nagyobb galiba lenne, ha nem tudnám miatta egy bizonyos ideig etetni Huntert!
-Hagyd a francba! - Nyúlok a leforrázott keze után, hogy a mosogatóhoz húzhassam, ahol aztán ráengedem a hideg vizet, én pedig visszatérek a kifutott vízhez, és szétfőtt rizshez, hogy valamelyest rendet tehessek.  
-Most ne ezzel foglalkozz! - Bár fikarcnyi jelét sem mutatom, mégis úgy érzem, mintha újult erőre kaptam volna a bocsánatkérésétől, és attól, amit utólag még hozzátett. Mindez elég önbizalmat adott ahhoz, hogy kételkedés nélkül képes legyek a következőkre:
-Azért remélem, hogy ennyit azért még nem tagadsz meg tőlem... - Osonok közelebb hozzá kacéran, és egyik kezemmel vakon tapogatózni kezdek a csap után, hogy elzárhassam, míg másikkal a hajába furakszom, és egy apró, hálás csókot követően, megkísérelek bekéredzkedni nyelvemmel az övéhez. Semmi heves, ösztönző nincs benne, ezért csak remélni tudom, hogy nem ragadja újra magával a hév. [/color]

Tudtam én, hogy veszélyes akár csak egy szóval is említeni a szüleit, mégis vagyok olyan hülye, hogy megtegyem. Úgysem halogathatjuk a végtelenségig. Én is nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy mit tervez, vagy egyáltalán tervez-e velük valamit. A látható idegessége ellenére egy kicsit mégiscsak felengedek a válasza hallatán. Nem kell, hogy lássák Huntert. Nem kell, hogy a kezükben tartsák. Nem kell, hogy ismerjék. Még talán örülni is tudnék ennek a fejleménynek, hogyha ennyi lenne ez a beszélgetés. De nem. Egyre idegesebben és feszültebben folytatja én pedig meg sem szólalok. Nem igazán tanácsos félbeszakítanom. Adjon csak ki mindent magából - lehetőleg nem túlzottan kiabálva. Az most senkinek sem tenne jót, ha az apróság felébredne és tetőzné a bajt a sírással.
- Eddig is tudtad, hogy nem számíthatsz rájuk - jegyzem meg igazán csendesen, majd akaratom ellenére bukik ki belőlem a folytatás is. - Talán ha nem mellettem kötsz ki és nem... szóval akkor talán érdekelné őket az unokájuk - vetem fel az elméletem. Nem tudom elképzelni, hogy egy pillanatsást sem akarnának rá vetni, hogyha más lenne a helyzet. Hogyha nem én lennék az apa. Hiszen az én anyám is rám nézett párszor és egy ideig próbálkozott, annak ellenére, hogy utána magasról tett rám. Roxy szülei sem lehetnek annyira rosszak! Csak engem gyűlölnek túlzottan.
- De ők bármennyire is nem becsülnek meg téged, nekem így vagy tökéletes és én így szeretlek - szólalok meg újra, szinte suttogva, mintha ezt szégyellni kellene. Mégis úgy érzem, hogy ez most kellett ide. Muszáj volt közölnöm vele, mielőtt túlzottan elmerül a saját érzéseiben.
De úgy tűnik, csak nem tud megnyugodni. Legszívesebben magamhoz ölelném. A fene sem tudja, hogy miért nem teszem meg. Innentől szinte végig csak hallgatok. Akkor sem szólok, amikor félreérti a szavaimat. A nagyiékat szerettem volna ide meghívni, de teljesen mindegy. Az ő agyában most csak az ő szülei férnek el. Hagyom. Hagyom, hogy beszéljen, ameddig csak szeretne.
- Az apám... őt inkább hagyjuk - rázom meg a fejem és már az említése is elég ahhoz, hogy újra az járjon az eszemben, vajon neki szólni kellene-e. Talán úgy lenne fair, ha legalább egy képet bevinnék neki. De valahogy nem tudom magam rászánni, hogy meglátogassam, úgyhogy egyelőre elvetem az egész ötletet. Ráérek majd még gondolkodni ezen. Majd akkor, ha legalább egy este kipihenjük magunkat. Akkor lesznek értelmes gondolataim. Addig viszont félre ezzel.
Nem mintha sokkal jobb lenne az, amikor megégeti a forróvíz a kezem. Egyáltalán nem jobb. Na ezért maradok én a szendvicseknél. A késsel ügyesebben bánok. A főzőcskézés viszont nem megy nekem. Egyetlen szó nélkül megyek Roxy után és engedelmesen tartom a karom a csapnál, hogy folyjon rá a víz. Onnan figyelem a további történéseket és kezdek beszélni, amikor már végképp nem bírom magamban tartani a szavakat, a magyarázatomat. Persze az egész szánalmasra sikerül, de ahogy látom, most egyáltalán nem érdeklik a szavaim. Ezért is lep meg, amikor mégis közelebb jön és meglátom a sokat sejtető mosolyát.
- Te tagadod meg magad tőlem... Teljes mértékben... - kötök bele a szavaiba, megragadva az utolsó lehetőséget, de aztán a csókkal elhallgattat. Hogy aaaaz a...! Nem tudok neki ellenállni és gondolkodás nélkül engedek minden kérésének. A kezem a derekára csúszik, de szigorúan csak ruhán keresztül simítok végig a testén.
- Annyira gyönyörű vagy! - suttogom az ajkaiba, ahogy egyre többet fedezek fel a testéből. Úgy érzem, mintha évek teltek volna el, mióta együtt voltunk és ez idő alatt teljesen kitörlődött volna minden, amit a testéről tudtam.
- Miért? Miért nem engedsz nekem? - nyögöm majdhogy' egyesével a szavakat. Szinte könyörgök a válaszáért! Bár azt mondaná, hogy már ő sem tudja! Az válasza helyett viszont Hunter követelőző sírása hangzik fel.
- Hagyd... - kérem egy sóhaj kíséretében és nem engedem távolabb magamtól. Nem lesz baj abból, hogyha egy perccel tovább sír. Talán abba is hagyja addigra. Hiszen még csak most tettük le aludni! Talán...!

Furcsa pont az ő szájából hallani a fájdalmas igazságot, de ami még ennél is furcsább, hogy talán ez az első olyan eset, hogy a szüleimről beszélgetünk.
Azt hittem, hogy ha nem beszélek arról, hogy mennyire rosszul esik, hogy én mindig csak egy selejt melléktermékként voltam kezelve, akkor előbb utóbb, majd elmúlik az elhanyagoltság érzete, de nem így lett. Csak éppen mindig volt valami új, megoldásra váró probléma, ami elvonta egy időre a figyelmemet az otthon dúló viszályokról. Már nem is fáj annyira, hogy vette a bátorságot, és felnyitotta a szememet arról, hogy valakivel beszélnem kell arról, ami annyi fájdalmat és csalódást okozott.
-Tudom, de eddig... azt hiszem, hogy valahol belül mindig naivan hittem abban, hogy ez talán majd idővel megváltozik, de... túl naiv voltam. - Sóhajtok fel hosszasan és mélyen a szánalomra méltó, és Aranymálna díjt érdemlő unalmas klisé szövegemet követően, ami után hirtelen Davidnek jut eszébe, hogy kölcsönös őszinteségi rohamban törjön ki.
Eleinte fel se tudom, vagyis, inkább nem akarom felfogni, amit mond.
Most kéne nagyon okosnak lennem, és valami olyat mondanom, amivel megnyugtathatom és egy életre kiverhetem ezeket az alattomos gondolatokat a fejéből, de azt hiszem, hogy ide minden nemű vigasztaló szöveg kevés lenne. Ezek a gondolatok csak akkor fognak elmúlni, ha ő is akarja, ha majd végre belátja önmagának is, hogy mindez őrültség. Csak azt az egyet sajnálom, hogy ennyire rohadtul alacsony az önbecsülése, és hogy mindig mindenért saját magát okolja.
-Engem nem érdekelnek se ők, se az, hogy ki mit gondol Rólad, Rólunk vagy a közös életünkről! Nem mondom sűrűn, és talán mostanság nem is mutatom ki, de boldog vagyok veletek, és csak ez számít.
-Az ezeket követő, mindent kifejező kézfogás részemről is nyugtató jellegű. Azt akarom, hogy annak ellenére is, hogy itt van már Hunter is, és hogy minden időmet ő tölti ki, tudja és érezze, hogy mellette állok, és kitartok mellette, történjen bármi!
Az apjával kapcsolatos kijelentésére csak egy vérszegény mosolyt villantok felé, amivel azt hiszem, hogy többet elárultam, mint pár jelentéktelen, elcsépelt szóval. Mid a kettőnk szülei a végtelenségig elcseszettek, és valami baki van a szürkeállományukban. Ezt nem kell ragozni. Az viszont már nem tűr mulasztást, amikor a további feszült pillanatoknak hála a víz kifut, ezzel legalább másodfokú égési sérülést okozva Davenak, amiből kis híján én is kapok egy adagot. Talán csak a jó reflexeimnek, vagy a szerencsémnek köszönhetem, hogy nekem nem lett semmi bajom, de mindez most marhára nem számít.
Ezer szerencse, hogy hamar bekapcsolnak a vészjelzőim, és mindent eldobva, máris a víz alá dugom a kezét, ami után nem bírok tovább a véremmel, és csak egészen óvatosan, de megközelítem őt olyan irányból, amit nemrég még bizonyos, egyértelmű okokból megtagadott tőlem, tőlünk.
Ajkaim kiéhezetten kapnak az övéi után, és amint nyelvem is lágy cirógatásba kezd, úgy érzem, mintha hirtelen feltöltődtem volna. Rég éreztem már valamit ennyire jónak és üdítőnek.
Álmélkodó szavaira -amik ajkaim között halnak el-, bele-belemosolygok a csókba, és csak akkor kezdem el újfent kényelmetlenül érezni magam, amikor olyat kérdez, amire még nincs kész válaszom.
Kezem újfent a mellkasára csúszik, és jó ideig csak feszülten, kissé zihálva vizslatom a csempét.
-Ígérem, hogy már nem kell sokáig várnod... - Simítok végig mellkasán, miközben kezdem egyre szánalmasabban érezni magam. Mint valami friggyd kis hülye tini lány, aki fél a srácoktól, akik egy kis etyepetyét akarnak.
-Eeeez azt jelenti, hogy te mész érte? - Sandítok fel rá egy kifürkészhetetlen mosollyal, és csak remélni tudom, hogy megteszi, amit kértem.[/color]

Amint felhoztam a szüleit, tudtam, hogy nem kis hibát vétettem. De egyszer úgyis meg kellett volna ezt beszélnünk, nem? Számítottam a kiabálásra. Ahogy arra is, hogy elszomorodik. De ilyen őszinte szavakra nem igazán. Persze azonnal kijavítom a szavait és próbálom elterelni a figyelmét. Bár nem csúszna ki a számon az a mondat és nem jutna eszembe, hogy részben én vagyok az oka, hogy még jobban elszakadt a szüleitől. Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon a vigasztaló szavai hallatán. Boldog. Igen. Én is az vagyok velük. Ilyenkor jut eszembe, hogy igazából nem régóta nem voltam az. Nevettem és éreztem jól magam, de boldog nem voltam egészen mostanáig.
- ... és én mindent megteszek, hogy ez továbbra is így legyen - felelem teljesen őszintén és elűzök minden rossz gondolatot. Mindent, ami arra nyit utat, hogy még többet rágódjak és még jobban beleássam magam az elméletekbe.
Sokat segít, hogy az egész főzéssel kapcsolat bénázásomnak köszönhetően a égések előlépnek első számú problémává. Esküszöm, kerülni fogom a konyhát, vagy ha mégsem, akkor maradok a szendvicseknél. Mindenkinek jobb úgy. Bár jobban belegondolva, talán megéri az apró égés, mivel fájdalomcsillapítónak őt kapom és az édes ajkait. Igazán befoghatnám a szám és akkor talán engedne nekem. De neem! Muszáj megtudnom az okait, amiért nem kaphatom meg. Már a mozdulatból érzem, ahogy a tenyerét a mellkasomra csúsztatja, hogy ennyi volt. Ekkor még úgy vagyok vele, hogy legalább válaszol majd. Megtudom a miérteket és utána jobb lesz. De nem. Rohadtul nem kapok semmiféle magyarázatot, ráadásul Hunter is rákezd. Remek. Mégsem akarom ennyiben hagyni. Húzom az időt. Hagyjuk az apróságot. Szükségem van a válaszra!
- Nem éppen így értettem... - kezdem a mondatot, de végül belátom, hogy felesleges várni. Mosolyog és úgy tesz, mintha nem kérdeztem volna semmit. Én pedig jobb ötlet híján mégis rábólintok, majd elindulok a gyerekszoba felé.
Ott, az ajtóban egy pillanatra megtorpanok, majd a kezeimet vizsgálom. Nem, nem koszos. Mégis úgy érzem. De mindegy is, mert a sírás egyre követelőzőbbé válik és nem húzom tovább az időt. Odahajolok a fiam felé, de nem veszem fel. Fél kézzel a hasát simogatom, míg a másikkal a cumit próbálom a szájába adni. Csakhogy ő elfordítja a fejét.
- Ha nem, hát nem - mondom és feladom a próbálkozást. Legalábbis ilyen téren. A kezem továbbra is lassan köröz a hasán, miközben ő valószínűleg reflexből szorít rá az egyik ujjamra. Elmosolyodok, de ez rá nem hat. Továbbra is sír. Nincs ötletem. Tényleg nincs.
- Most már ez mindig így lesz? Te sírni kezdesz, mi pedig mindent félbehagyunk, amit elkezdtünk? - kérdezem tőle, de nem túl meglepő módon nem válaszol. Jobb ötlet híján, mégiscsak felveszem.
- Ne csináld... kérlek, kisfiam... - fogok majdhogynem könyörögni neki. Bárcsak abbahagyná a sírást! De nem. Ha ez lehetséges, még jobban rákezd. Hiába járkálok vele, beszélek hozzá, simogatom a hátát, eszében sincs abbahagyni a sírást.
- Majd az angyali anyukád karjai között mosolyogni fogsz, igaz? - teszem fel az újabb kérdést és elindulok, hogy kivigyem Roxyhoz.

Ha tehetném, feladnám. Elég a továbbra is teli torokból bömbölő fiamra néznem és legszívesebben tényleg kilépnék. Nem szoktam ilyen könnyedén, ilyen hamar, de ez most más. Eddig is kétségeim voltak, hogy mennyire fog ez az egész apaság dolog nekem menni. Tudom, hogy milyennek kellene lennem, de fogalmam sincs, hogy juthatnék el addig. Ez nem egy munka, ami ha nem nekem való, csak felmondok. Igaz, ha nagyon akarnék, megfutamodhatnék. Annak ellenére, amiket egy perccel ezelőtt a konyhában mondtam. De bármennyire is nem megy nekem ez az egész, nem bírnék itt hagyni mindet. Nem bírnám itt hagyni őket. És nem is akarom! Úgyhogy tovább próbálkozok. A sokadik kört teszem meg a szobában, Hunterrel a karjaim között, de semmi nem segít. Végül az egyetlen elfogadható megoldás mellett döntök és megcélzom a konyhát, ahol remélhetőleg majd Roxy megnyugtatja az apróságot.
De nem ez történik. Már amikor nevetve lép felénk, tudom, hogy nem fogja elvenni és nem oldja meg helyettem. Pedig úgy lenne értelme. Nem akarom, hogy Hunter ennyit sírjon. Bármi is a baja, majd az anyja megoldja. Ő meg tudja. Én láthatóan nem, bármennyire is próbálkozok. Már attól, hogy itt állok a konyha közepén, őt tartva, annyira abszurdnak érzem a helyzetet. Mintha nem lenne helyes, hogy én tartom. Szeretem, ehhez kétség sem fér. Szeretem a fiam, de ő úgy látszik, nem így van ezzel. Még csak nemrég született, de érzi, hogy valami nincs rendben velem. Mi másért sírna állandóan, ha nálam van?
- Nem vagyok feszült és nem vagyok... - kezdek szinte azonnal tiltakozni, de elhallgatok. Tudom, hogy minden egyes szavam hazugság. Feszült leszek, ha már arra gondolok, hogy fel kell vennem a fiam, aki azonnal sírni kezd majd. Úgyhogy az elkezdett mondat helyett egy másikba szeretnék belefogni. Szeretném mondani, hogy vegye el az apróságot én pedig megyek egy kört, hogy átgondoljak mindent és találjak valami megoldást. De Hunter valami csoda folytán elhallgat. Szinte biztos vagyok benne, hogy csak erőt gyűjt, hogy újra belefoghasson, de nem. Csendesen nyöszörögve szuszog, miközben továbbra is én tartom. Alig hiszem el. Nemhogy megszólalni, de levegőt venni is alig merek! Ezért is hagyom, hogy Roxy igazítson a kezemen, majd végül elmosolyodok. Azt hiszem, azt a puszit vehetem dicséretnek is. Nem mintha bármi komolyat tettem volna. Azért nyugodott végül meg, mert tudta, hogy itt van az anyukája. Ettől függetlenül valamivel jobban érzem. Ezt az is bizonyítja, hogy egy kis idő múlva megszólalok.
- Neked van a legszexibb anyukád! Bár irigyellek, hogy egy kis sírás és bármilyen kívánságod teljesíti. Meg kell tanítanod, hogy hogy csinálod - suttogom a fiam füle mellett. Már most elkezdem vele megbeszélni az ilyen férfidolgokat. Pár év múlva meg csapunk egy nagy házibulit ketten! Na jó, azt hiszem, kicsit előreszaladtam az időben, de ez az apró siker meghozta az önbizalmam. Legalábbis egy kis részét mindenképp.
Továbbra sem mozdulva a konyha közepéről nézem felváltva azt a két embert, akit a legjobban szeretek a világon, majd akaratlanul is a harmadik most pillanatnyilag legfontosabb dologra gondolok. Étel! Hangosan megkordul a gyomrom, de le nem tenném Huntert, bármilyen éhes is vagyok. Pedig tudom, hogyha segítenék gyorsabban haladnánk, de akkor sem. Kiélvezem a perceket, amíg a fiam nyugodtan alszik a karjaimban.
- Miért nem mondta nekem eddig senki, hogy ez ilyen jó érzés? - teszem fel a kérdést szinte suttogva, magam elé mosolyogva. - Istenem, de szeretlek titeket! - bukik ki belőlem akaratlanul is, a mai nap már sokadjára.

Hunter nyughatatlan, szinte már-már könyörgő, panaszos sírása a legváratlanabb pillanatban, és a lehető legrosszabbkor vet véget a kis romantikázásunknak. A csecsemőknek tényleg feltett szándékuk az őrületbe kergetni a szüleiket, vagy tök véletlen, hogy az esetek többségében akkor sírnak fel -Hunter legalábbis biztos-, amikor a lehető legkevésbé van rá szükségünk?!
Na, de igazából teljesen mindegy! Ha menni kell, hát menni kell. Általában nem bírom sokáig hallgatni, ahogy panaszosan ordít a kiságyban, így most is komoly önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne én menjek be hozzá, és hogy ne én legyek az, aki felveszi és megnyugtatja.
Talán ezért is cselekszem még éppen időben, amikor átadom a staféta botot Davidnek, és előre küldöm a gyerekszobába. Egyszer neki is meg kell tanulnia megnyugtatnia, hiszen mégis csak a saját fia, és hiába szereti annyira, amennyire talán még engem sem képes, azt érintésekben is ki kell fejeznie. Hunter még elég pici ahhoz, hogy érintések hatására kezdjen el kötődni az emberekhez, és nem akarom, hogy ezen bukjunk el, és hogy később, amikor már nagyobb lesz, vegye az apját, és idegenkedjen vele szemben, mert nincs meg közöttük az a láthatatlan kötelék, ami apa és fiú között magától értetődően lenni szokott.
Amint Dave eltűnik, eszembe jut, hogy talán itt lenne az ideje annak, hogy hozzálássak a szendvicsekhez, de még csak addig se jutok el, hogy egyáltalán elővegyem a hűtőből a hozzávalókat. Túlságosan is zavar a tény, hogy Davenak nem sikerül véghez vinnie azt, amiért beküldtem, és hogy szemmel láthatólag már alig várja, hogy megszabadulhasson Huntertől. Na neeem! Ezt még egyszer nem játsszuk el! Minél tovább halogatja a dolgot, annál nehezebb lesz a későbbiekben. Egyszóval, essünk csak túl rajta!
-Hiszem, ha látom. - Sandítok fel rá kérdőn, szinte már-már számon kérően -túlharsogva a fiam sírását-, majd ellököm magam a pulttól, és eléjük lépve, igazgatni kezdem a kezét, szavakban is számot adva közben arról, hogy mikor mit csinálok, és hogy melyik kezét hogy, és hova kell helyeznie ahhoz, hogy neki és Hunternek is kényelmesebb legyen a dolog. A kis hisztizsák végül szépen lassan, de lenyugszik, ami nem csak Davidet tölti el földöntúli boldogsággal, de engem is. Tudtam én, hogy képes rá, csak annyira bebeszélte magának az ellenkezőjét, hogy talán azért is nem akart eddig sikerülni neki az, ami most csodák csodájára bekövetkezett. Jó Őt ennyire felhőtlenül boldognak látni. Utoljára akkor láttam ilyen eszeveszettül mosolyogni, amikor Hunter először felsírt. Az a pillanat tényleg örök és felbecsülhetetlen marad mind a kettőnk számára! De most nem annak a csodának kell teret engedni, ami alig egy hete történt meg velünk, hanem inkább annak, amit ma végre megéltünk.
-Hé! Neked is megcsinálok mindent, és még csak sírnod sem kell érte! - Azért a fülem még mindig a régi. Sajnos túlságosan is, és általában olyanokat is meghallok, amiket nem kéne, vagy nem akarok. Mindenesetre az iméntieket korholó hangnemmel vágtam a fejéhez, ám mégsem annyira komolyan, hogy abból arra gondolhatna, hogy megsértődtem. A legkevésbé sem! Ezt a pillanatot semmi sem ronthatja el. Egészen idáig nem is tudtam, hogy mennyire szép és megható látványt tudnak együtt nyújtani az életem értelmei.
-Nem tudom baby. A szülőszobán, amikor először adták a kezedbe, eszedbe se jutott ilyet kérdezni. Istenem, az az arc! Soha nem felejtem el. - Nevetek fel harsányan, a végére mégis csak egy elmélázó mosollyá szelídül az eddigi kacagásom, és újra azon kapom magam, hogy felidézem a pár nappal ezelőtt történteket, miközben ragaszkodóan ölelem egyik kezemmel a derekát, és arcomat a mellkasába fúrom.
-Mi is szeretünk Téged! - Suttogom a pólójába egy elégedett, és igazán felhőtlen mosollyal egybevéve, majd kezem lassan elválik a derekáról, és nem bírom ki, hogy ne simítsak végig a mellkasán, egészen a hasáig.
-Összedobom a szendvicseket, addig te... nem is tudom. Vidd be a kis vasgyúrót, és heverésszetek nálunk az ágyon, vagy... amit csak akarsz. - Az utolsó szavakat már valahova az ajkaira lehelem, aztán egy hálás mosollyal -és miután megsimogattam Hunter pihés kis fejét-, elfordulok, és már bele is merülök a vacsora gyártásba.

Biztos vagyok benne, hogy azért hallgat el Hunter, mert hallja az anyja hangját, mégis van bennem egy kis büszkeség. Végül is én tartom a karjaimban és eddig teljesen mindegy, hogy mik voltak a körülmények, ilyenkor teli torokból bömbölt. Most viszont olyan nyugodt, hogy még én is meglepődök rajta, hogy képes ennyire csendben lenni. Eleinte alig merek levegőt venni, nehogy felébresszem és újra rákezdjen, de aztán meggyőződök róla, hogy nem ezen múlik. Még beszélni is elkezdek, neki intézve a szavaimat. Nem válaszol, de akkor is elmondtam neki, amit szerettem volna. Választ onnan jön, ahonnan nem várom.
- Neked ezt nem kell hallani - vágok vissza nagy vigyorral az arcomon. - Most a fiammal beszélgetek. Ezek olyan férfias dolgok - mondom a magamét, továbbra is akkor vigyorral, hogy az már szinte fáj. Akkor lesz csak komolyabb az arcom, amikor csendben maradunk és azon kezd járni az agyam, hogy milyen veszett jó érzés tartani az apróságot és csak figyelni őt.
- Akkor arra sem tudtam volna válaszolni, hogy hogy hívnak, nemhogy kérdezősködni vagy gondolkozni - vallom be. Akkor tényleg még a saját nevem sem tudtam, csak azt, hogy itt van a fiam a kezemben és most már hivatalosan is van egy saját családom. Túl boldog voltam én ahhoz, hogy bármilyen kérdés megforduljon a fejemben.
Most sem sokkal tisztábbak a gondolataim. Főleg, amikor odabújik hozzám és teszteli a tűrőképességem. Ha nem lenne nálam Hunter, akkor biztos, hogy most visszahúznám és úgy csókolnám, hogy minden gátlása elmúljon és megadja, amit szeretnék. De nem teszem meg. Sokkal inkább megfogadom a tanácsát és az aprósággal együtt megcélzom a hálószobánkat. Egész végig beszélek hozzá. Mindent kimondok, ami csak eszembe jut ő pedig nem kezd újra sírni.
- Szóval amit csak akarunk, azt csinálunk - beszélek magam elé már a szobába érve, ahogy körülnézek.
Hát, sok vad dolgot nem csinálhatunk, akkor sem, ha végül is engedélyt kaptunk bármire. Végül csak leteszem Huntert az ágy közepére én pedig mellé fekszek. A lehető legkisebb helyet foglalva el az ágy szélén. Mintha neki lenne szüksége a többire. Percek telnek el, végül bekapcsolom a tv-t. Nagyban magyarázok az apróságnak az űrhajókról és remélem, hogy valahol ráakadok egy Star Wars ismétlésre. De nincs akkora szerencsém. Valami mesecsatornán állapodok meg végül, amiből tudom, hogy pár röpke év, és elegem lesz. Most viszont nem túl meglepő módon könnyedén bealszok rajta.

Tény, hogy meggondolatlanul beszélek Hunternek és azt mondom ki, ami csak eszembe jut, mégis egy pillanatra megdermedek, amikor meghallom Roxy válaszát. Nem tudom hirtelen eldönteni, hogy tényleg komolyan beszél-e, úgyhogy jobbnak látom kedvesebbre fogni.
- Ne csináld! Tudod, hogy nem úgy gondoltam - próbálok visszakozni, majd kis gondolkodás után mégis mosolyra húzódik a szám. Rájövök, hogy úgyis képtelen megtagadni nekünk bármit is. Vagyis nekem egy valamit tilos, őt nem kaphatom meg, de az... az más. Ráadásul ez is változni fog idővel, úgyhogy nincs miért aggódnom. Amint kihúzom belőle az okot, meggyőzöm arról, hogy baromság, máris az enyém lesz.
- Ne aggódj, Hunter. Nem gondolja ő komolyan, hogy nem kapunk meg mindent, amit csak kérünk - fogom újra suttogásra, most már tényleg vigyázva a hangerőre. Maximum pár szót érthet Roxy a konyha másik végében, semmi többet. Úgyhogy mondhatjuk, hogy ezt az apró csatát én nyertem. A következőben viszont egyértelműen vesztes vagyok. Ami nincs annyira ellenemre. Eszemben sincs letagadni, hogy az volt életem egyik legnagyobb pillanata, amikor Huntert először adták a kezembe. Miért is tagadnám? Nincs olyan férfi, aki ne érezné magát teljesen boldognak, amikor először tudhatja a karjai között a fiát.
Most viszont nincs itt a helye semmiféle nagy visszaemlékezésnek. Főleg azért, mert el lettünk küldve a szobába. Kapok az alkalmon, de annak ellenére, hogy szabad kezet kaptunk, csak kikötünk az ágyon és én perceken belül elalszok. Hozzászoktam az évek alatt, hogy kevés alvással kell beérjem, de mostanság a kevésnél is kevesebb alváshoz jutok. Nem csoda, hogy pár csendes perc kell ahhoz, hogy elnyomjon az álom. Hunternek biztosítom az ágy kilencven százalékát, így hát nincs miért aggódni. Amúgy sem most éli azt a korszakát, amikor képes még egy ekkora ágyról is leesni. Azt is csak halványan érzékelem, hogy Roxy rajtam köt ki. Félálomban megmosolygom a tényt, de nem kelek fel azonnal. Az apró csók viszont már eléggé felébreszt ahhoz, hogy kinyissam a szemem.
- Miért is vagyok hihetetlen? - kérdezem szinte a párnába beszélve, majd kis mocorgás után úgy fordítom a fejem, hogy meg tudjam csókolni a kezét, amivel mellettem támaszkodik.
- Mi lenne ha te is idefeküdnél? - vetem fel az ötletet, de ránézni még mindig nem tudok. Pedig bár láthatnám a szemeit! Mégsem szánom rá magam, hogy valahogy megforduljak alatta. Végül is, nem olyan rossz ez így sem. Eszembe juttatja a jó egy évvel ezelőtt esténket, amikor azután, hogy ellátta a körmei nyomát a hátamon, elég tartalmas kis masszázst kaptam tőle pár extrával.
- Hm... - morgok kicsit az emlék hatására. Már ennyi elég ahhoz, hogy égetni kezdjen a vágy, de visszafogom magam. Elég visszautasítást kaptam mára.

Annyira élvezem az apró vitánkat, hogy azt lehetetlen elmondani! Persze azonnal visszakozni kezdek, amikor megkapom a visszavágót és azt, hogy nem fog első szóra ugrani, hogy a kedvünkre tegyem. Először tényleg komolyan veszem, de aztán elmosolyodok, amikor látom, hogy az egész csak a régi, jól bevált színjáték. Mégis szinte könyörgő hangon szólalok meg és úgy mondom a szavakat, mintha tényleg mindent bele kellene adnom, hogy meggyőzzem és ne haragudjon.
- Te érted félre a szavaimat és... - kezdek bele, hogy folytassam a megkezdett játékunkat, de végül a mondatot sem fejezem be. Hunter mozgolódni kezd a karomban és ez elvonja a figyelmem. Szerencsére nem kezd sírni, én viszont mosolyogva nézek rá, majd Roxyra. Hagyom, hogy nyerjen és nem mondok többet.
Sokkal inkább kapok az alkalmon, amikor a fiammal kettesben elvonulunk a hálószobába. Azt tehetnénk, amit csak akarunk, egy perc múlva mégis csak az ágyon kötünk ki és nekem lecsukódik a szemem. Nem tervezem, de az alváshiány dönt helyettem és arra késztet, hogy használjam ki az alkalmat. Talán csak pár perc az egész, mikor is megérzem Roxy közelségét. A szemem nem nyitom ki azonnal, de ahhoz kétség sem férhet, hogy éber vagyok.
- Tökéletes apa fia program. Nyugodt alvás - mosolygok, miközben kihasználom a közelségét és lágyan megcsókolom a kezét, amivel mellettem támaszkodik. Ekkor már nyitva van a szemem és először is Hunterre nézek. Alszik és eszében sincs most sírással magára vonni a figyelmünket. Egy pillanatig őt figyelem, aztán újra Roxyra terelődnek a gondolataim.
- Úgyis felébrednél, ha sírni kezdene - mondom ki azonnal. Teljesen biztos vagyok abban, hogy nem tud olyan mélyen aludni, hogy ne kelne fel a sírásra. Vagy mégis? Van olyan fáradt, hogy átaludja? A gondolatra egy pillanatra, alig látható grimaszra húzódik a szám. Jobb nem kockáztatni. A pelenkázást inkább továbbra is kihagynám.
Azt viszont semmi pénzért, hogy itt legyen a közelben. Az alvásról mégsem ejtek ezután több szót. Főleg azért, mert már egyáltalán nem vagyok álmos! A közelsége és az, ahogy a fülem mellett beszél felkorbácsolja a vágyamat. Mégsem mozdulok. Talán valamivel nagyobb levegőt veszek párszor, de semmi több. Megőrjít, hogy vissza kell fognom magam! A témaváltás viszont segít. Pontosabban azonnal elveszi a kedvem és eltereli a gondolataimat. Tény, hogy nem akarok túl közel kerülni a nagyiékhoz, mégsem akarom megtiltani nekik, hogy lássák Huntert. De muszáj pont most felhozni? Aprót sóhajtok és először inkább a masszírozó kezekre koncentrálok, csak utána veszem rá magam a válaszadásra.
- A palotából egy kis házba, ami nekik... - fekvő helyzetben megrázom a fejem és nem fejezem be a mondatot. Belátom, hogy ebbe felesleges belemenni. Ha itt lesznek, biztos, hogy megkapom majd, hogy igazán vehettem volna jobb házat abból a pénzből, amit adtak és kérhettem volna utána, ha nem maradt volna elég. De azt nem tudják, hogy eszemben sincs csak elfelejteni a kölcsönt és annyiban hagyni. Mindent vissza fogok nekik adni. De most nem is ez a lényeg.
- Felhívod őket? Pár nap múlva? Esetleg hétvégén jöhetnének... - beszélek, majd mikor felteszi a következő kérdést már úgy ügyeskedek, hogy meg tudjak fordulni alatta és a hátamon feküdjek. Remélhetőleg ő továbbra is a csípőmnél köt ki. Tetszik a helyzet, mégsem ragadtatom el magam. Annak ellenére sem, hogy a kezem a derekán nyugtatom. Csak egy-egy kósza pillantást vetek oldalra Hunterre.
- Mit szólnának? El lesznek ragadtatva! - húzódik széles mosolyra a szám. - És abban is biztos vagyok, hogy ha rajtuk múlik, nekünk lesz a legelkényeztetettebb fiunk.