Azért meghallgattam volna azt, hogy hogyan dorombol, persze ezt csak is képletesen értettem, mert tudom, hogy egy ember nem képes arra, hogy doromboljon. Nekem elég dorombolás az, hogyha egy tábla csoki után egy szájra puszis köszönömöt mond. De mindezt nem kötöm az orrára, helyette a puszijaimat akarom. Tényleg szeretném, hogy puszilgassa a mellkasomat.
- Hát, ez természetes. Nem bírok várni ezekkel a dolgokkat. - Mondom vigyorogva, mert azt akarom, hogy most adja nekem. Annyira vágyok a puha ajkaira, és a testemet még úgysem hintette be a puszijaival, így kiváncsi vagyok azokra az érintésekre. Bár ahogy elnézem nem fogom most megkapni, így lebiggyesztem az ajkaimat.
- Nekem ez természetes, ha már egy nő szeret, akkor én így hálálom meg. Azt hittem, hogy ez minden férfinál így működik. - Kicsit meglepődtem és elgondolkoztam ezen, hogy vajon csak én csinálom így, vagy csak a nagy menő srácok mutatják, hogy ők az urak. Végtére is mindegy, én szeretem Charlottet kényeztetni, és úgy vettem észre, hogy neki is nagyon tetszik ez a helyzet.
- Akkor jó. - Halvány mosoly ül ki az arcomra, majd egy apró puszit nyomok az ajkaira. Rég ízleltem meg őket, de azt hiszem, hogy muszáj lesz egy kicsit visszafognom ebben magam, mert a végén elkap a hév és az ágyban leszünk reggelig. Mára pedig egészen más terveim vannak.
- Akkor nem tudom. - Rántom meg a vállaimat, nem akarok a volt barátnőmről beszélni, ezért is kapcsoltam ki a telefonomat, hogy ne keljen vele foglalkoznom. Jobb is lenne, ha elfelejtenénk őt és egymásra koncentrálnánk.
- Ha hagyod, hogy vezesselek, akkor nem. - Kacsintok rá egyet, mert ha nem hagyja és más merre lép, akkor előfordulhat, hogy letaposom a lábát, de remélem, hogy ez a kis baki nem fog előfordulni velünk. Az ölembe húzom és szeretnék egy kicsit így maradni vele, de úgy tűnik, hogy nem sikerül itt tartanom.
- Nem is. - Szomorú vagyok, de azért először egy nyálas becenevet mondok neki, mert kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan is reagál. De nem erre gondoltam, így összeráncolom a homlokomat, mikor meghallom, hogy mit is mond.
- Öuhjj. - Fintorgok egyet, majd hagyom, hogy kimásszon az ölemből, előtte persze viszonozom a pusziját. Figyelem, ahogy felöltözik, bár kicsit meglepődök. Honnan halássza ezeket a ruhákat? Na, de nem szólok bele, mert a végén akkor jön az órákig való készülődés, hogy mit vegyen fel.
- Persze. - Bólogatok, bár nem tudom, hogy nem-e fog ebben fázni, de majd kiderül. Mindenesetre, fogom magam és én is kikelek az ágyból, hogy elindulhassunk, ha már ez a terv. Megfogom a kezét és lemegyek vele a lépcsőn, hogy a cipőinkkel és a kabátjainkkal el tudjunk indulni.

Olyan nehéz kivárni mig megkapom a megérdemelt puszijaimat oda, ahova akarom. Már most akarom, de azért kivárom, hogy most mire is készül. Csak hagyom magam, a kapcsolatunk alatt még nem adott puszit a nyakamra. Kicsit meglepő a számomra, de örülök neki, hogy ezt is megtapasztalhatom. Nagyokat nyelek, mert nagyon is beleélem magam, hogy akàr ezeket màshova is adhatná.
- Még nem adtál soha puszit a nyakamra. - Suttogom és csak ennyit tudok kinyögni, a hosszú provokációjára. Charlotte nagyon is tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy lázba hozzon. De most egy olyan téma jön, ami úgy làtszik egyáltalán nem gyakori a férfiak körében.
- Őknem tudják, hogy mekkora kincset veszitettek. De én nem adlak már oda senkinek. - Mosolygok, mert tényleg igy gondolom. Nem volt nagy sikerem a kapcsolatok terén de már most tudom, hogy Charlottera megérte várnom.
- Persze, hogy szeretlek, ez nem is kérdés. Szeretem ha mosolyogsz és boldog vagy, mert ezzel elégedetté teszel. - Még ezt hozzàfűzöm, mert akarom, hogy tudja, ha már őszinték vagyunk egymáshoz. Nem is engedem senkinek se, hogy tönkre tegye a kapcsolatunkat, igy a volt barátnőm sem érdekel. Ezért örülök, hogy túllépünk rajta és jöhet a táncolásos tèma.
- Kénytelen leszel, mert az a szokás, hogy a fiú vezet. Na meg, ha nem akarod, hogy széttapossam a lábad. - Kuncogok egyet, mert nem vállalnám át a női szerepet csak azért, mert vezetni akar. Ezt kikövetelem magamnak, hogy én tehessem ezt meg. A becenév viszont nagyon nem tetszik, azt hittem, hogy elmondja a véleményét, nem az, hogy ő is mond egy ilyen nyálasat.
- Lehet jobb lesz. - Egyezzek bele, mert eléggé rossz volt kimondani és hallani. Megvárom, hogy felöltözzön, bár ez a ruha nem nyerte el a tetszésemet, de nem mondom. Szerintem Charlotte ezt tudja, elég ha ránézek ès hallom a kérdést. Nyilván azért tette fel mert látja rajtam, hogy ami rajta van, az nem tetszik.
- A lényeg, hogy neked tetszen és jól érezd benne magad. - Tudom, hogy ez nem fog neki tetszeni, de kénytelen lesz ezt elfogadni. Azt akarom, hogy neki tetszen és jól érezze magát benne. Ahogy készen van, le is megyünk együtt, én pedig felveszem a kabátom. Kicsit furán nézek rá, hogy csak ennyi lesz rajta, hiszen hideg van még kint este. Aztán rájövök miért.
- Kocsival megyünk? Azt hittem, hogy fogunk inni is. - Lepődök meg rajta, hisz egy jó vacsora mellé elengedhetetlen egy jó bor, bár akkor ezek szerint mégsem fog inni, még ennyit sem.

Bele is gondolok abba, hogy milyen jó lesz, majd ha puszilgatja a nyakamat. Nagyon szeretem, bár Charlotte még nem csinálta nekem, pedig most nagyon is élvezem. Sejtelmesen tekintek rá, ahogy majd ezt gyakrabban fogja velem csinálni.
- Oh hát, arra kíváncsi leszek. - Mondom vigyorogva, mert szerintem el is fogja felejteni, mire hazaérünk. Mint ahogyan a puszijaimat is, amit megígért odakint. De azt is alig várom, hogy megkapjam. Bár talán még egy kicsit tudok vele várni. Viszont most megint egy teljesen más témába kezdünk. Kicsit furcsálom, hogy ilyen srácokkal jött össze, mert értelmes nőnek tűnik, akinek azért van némi elvárása.
- Hogy tudtál velük összejönni? - Ez nekem még mindig nem világos, mert Charlotte nem néz ki olyannak, hogy csak a külsőre menjen. De ki tudja, bármi előfordulhat, viszont erre a válaszra kiváncsi vagyok, így ki fogom belőle húzni még akkor is, ha nem akar rá válaszolni.
- Az már nem is lenne élvezet egyikünk számára sem, ha valamelyikünk olyat csinálni, amit egyáltalán nem élvez. - Rántom meg a vállaimat, én így gondolom, mert ha Charlottera ráerőltetnék valamit, akkor az se neki, se nekem nem lenne jó, mert akkor azt már nem úgy csinálná, mint aki élvezi. Így sokkal jobban érzem magam, főleg, hogy most ezt meg is beszéltük. Viszont a táncolásban is muszáj lesz átadnia nekem a vezetés lehetőségét, mert nem játszom csajt és nem szívesen lépnék a lábára. Mivel ebbe beleegyezik, ezért nagy vigyorgás közepette egy puszit nyomok az ajkaira, ezzel tovább lépve a következő témánkra.
- Én sem. Eddig nem is becéztem senkit, rajtad kívül. - Vallom be őszintén, a volt barátnőmet nem hívtam sehogy se, csak a nevén, bár az sem tetszett neki, de nem bírtam rávenni magam erre a becézgetésre.
- Nem, nem igazán. - Rázom meg a fejemet, semmi elképzelésem nincs, csak álljon jól rajta és adja ki az alakját. De az utóbbit már majdnem minden ruha tudja. Mikor a kocsihoz megyünk, akkor meglepődök, mert én azt hittem, hogy gyalog megyünk, hiszen inni is fogunk.
- Oh. Hát, ha nem készülsz sokáig, akkor ez a verzió is jó. - Erre nem is gondoltam, de amint ezt felvetette, egész jó ötletnek tartom, csak a végén nehogy a készülődéssel menjen el az összes idő.
- Én azt hittem, hogy megvesszük a ruhát, a mosdóban átveszed és megyünk is vacsorázni. De az jobb, amit te mondtál. - Halványan rámosolygok, majd ha kinyitja az autót, akkor beszállok az anyósülésre és bekötöm magam.

Nagyon is tetszik, ahogy puha ajka a nyakamnál lévő vékony bőrhöz ér. Szinte beleremeg a testem az élvezetbe, és legszívesebben most elkezdeném kényeztetni, de úrrá kell magamon lennem, hiszen egészen más programra gondoltam az estét illetően, ha már szinte az egész napot átszeretkeztük.
- Hm... Ha már így felhoztad, akkor mindkettő érdekelne. - Ha nem csak a nyakamat puszilgatná így, akkor abban benne vagyok. Bár mindenféle kényeztetést imádok tőle, mert nagyon jól csinálja és néha még én érzem magam bénának. Bár azzal, hogy engedi, hogy feltaláljam magam, úgy egész jónak érzem magam. Talán már mostanára javult a technikám mindenesetben, így nem lehet rám panasz. Ha mégis, még nem mondta el, hogy mit szeretne máshogy.
- Ja, csak a szokásos. Lehozzák a csillagokat az égről, aztán ha már az ágyban is megkaptak, akkor más idők lesznek. Jó, nem mondom, hogy tökéletes vagyok, de azért hazudni nem szoktam, csak azért, hogy megkaphassak egy nőt. - Elmondom, hogy mik a tapasztalataim, mert vannak női ismerőseim, akik gyakran szoktak nekem panaszkodni, de én egyáltalán nem érzem magam ilyennek. Sőt ezt még el is mondom neki, mert tudom, hogy a legelején azt hitte, hogy én is csak egy vagyok a sok közül. Nem vagyok tökéletes, ezt belátom, mert néha elég elviselhetetlen vagyok, főleg ha a kórházban kell maradnom, de ez elnézhető dolog szerintem, mint a hazugság.
- Nem is tudnál olyanra kényszeríteni! - Öltöm ki a nyelvemet, eddig még nem talált ki olyan programot, ami nem lenne az ínyemre. Valahogy mindenben megtalálom a jó dolgot, csak kórház ne legyen benne. Bár még akkor is rávettem magam, hogy kibírom, de nem szívesen. De ez egy olyan dolog, amit el lehet nézni.
- Mivel rajtad kivül csak egy barátnőm volt hosszabb távon, így nem. - Rázom meg a fejemet, nem kell, hogy megtisztelve érezze magát, mert nincs is nagy tapasztalatom a becézésekben, viszont az övé tényleg az érzéseimből fakadnak. Remélem ezt tudja értékelni és nem azt, hogy ő az első, akit becézek.
- Biztos találunk olyat. - Halványan mosolygok, mert szerintem olyan alakja van, amire nagyon sok ruhát lehet találni. Ha magasabb lenne, vagy teltebb, akkor nehezebb lenne, mert általában ezek a ruhakészítők nem gondolnak más nőkre, csak az átlagosra. Mivel túl beszéltük ezt is, így már irány a kocsi. Bár kicsit meglepődtem, hogy járművel megyünk, de amint elmagyarázza, úgy már nekem is tetszik.
- Úgy is elég egy szolidabb smink. Nem azt akarom, hogy más férfiak felszedjenek. - Nem vagyok féltékeny, de akaratlanul is megjelenik egy kicsit a szemeimben, hogy azt nem tudnám elviselni, ha lekérnék tőlem táncra. Igaz megengedném neki, ha Charlotte akarja, de nem tetszene, mégsem szólnék semmit. Beszállok a kocsiba, majd bekötöm magam és várom, hogy induljunk. Szeretném a kezemet a combjára tenni, de nem akarom zavarni, így az ölemben van mindkettő és nézek ki az ablakon.