Látom, hogy meglepődik és tudom is, hogy nem tetszik neki ez a dolog, de számolnia kell ezzel, ha szeretné, hogy szórakozzak a haverokkal. Elég sok rosszban benne voltam miattuk, de ez ezzel jár. A kérdésre kicsit elszégyenlem magam, de őszintén válaszolok.
- Lehet. Nálunk nincs megállás. Olyanok azok a haverjaim, hogyha elmegyünk inni, akkor ténylegesen iszunk is. Néha többet, mint kéne. - Rántom meg kicsit a vállaimat, mert nem akarom, hogy fájjon neki, ha már rajtam fekszik. Ha már elmegyek inni, akkor igen is inni fogok és benne van a pakliban, hogy nem józanul térek haza. De ha ritkán csinálom ezt, akkor úgy gondolom, hogy ez belefér. Vissza is emlékszem arra, hogy akkor a botanikus kertben az elmondása szerint mi történt. Igazából örülök is neki, hogy megtörtént, mert nem lennénk most egy pár, ha nem veszünk össze akkor este.
- Örülök is neki. Boldogabb vagyok, mint valaha. - Tényleg odáig vagyok Charlottért és nagyon is boldog vagyok vele. Azzal, hogy igent mondott a leánykérésre, csak még jobban tudatosul bennem, hogy a tökéletes nőt megtaláltam. Végig simítok a hasán, utána pedig nem veszem el, a derekára helyezem azt.
- Elhiheted, hogy be fogom rajtad hajtani. - Gonosz vagyok, de tényleg szóvá fogom tenni, hogyha nem kapom meg tőle a puszikat. Mivel erre gondolok, egyből más is az eszembe jut, hogy mit tudnánk tenni egymással, de azt hiszem, hogy most muszáj lesz egy kicsit lehűtenem magam. A kérdésre, csillogó szemekkel és beharapot alsó ajakkal bólogatok.
- Fel hát... Különben még azt hinnéd, hogy engedékeny vagyok. - Mosolygok, mert azért nem lehet neki mindig aranyélete mellettem. Valamit nekem is muszáj betartatnom vele, mert a végén ellustul, mint ahogy nemrégiben, mikor megkért, hogy hozzam le. Amint valóban biztosít arról, hogy mit szeretne, nem is kell bennem csalódnia, egyből engedelmeskedek neki és elkezdem letépni róla a ruhát, miután kiszívtam a nyakát. Tudom, hogy fájt neki, de ebben a nagy hévben nem igazán érdekelt. Csak most látom, hogy szép nagy lila folt lett a nyakán, talán nem fog megverni érte, ha reggel meglátja a tükörben. Túlságosan is hajt a vágy, teljesen beindulok már a látványától is, és ezzel a tépjem le róla a ruhát, igazán beindította a fantáziámat. Túlságosan is gyors voltam, lélegzetem szapora lett, ahogy a szívverésem is. Muszáj valamit megkérdeznem tőle, így a szemeibe nézek.
- Nem... Nem akarsz... Leszopni? - Nem bírom egyben kinyögni, mert lihegek a vágytól. Mivel fogalmam sincs, hogy ezt egyáltalán megszokás kérdezni, így elpirulok. Szeretném, ha az ajkaival játszana velem a barátnőm, illetve most már a menyasszonyom. Talán ez a cím megengedi ezt is köztünk.

Muszáj nevetnem, ahogy felhozza a kanapé alvást. Máris itt tartunk, hogy valamit valamiért, a kanapéra száműz, ha elmegyek szórakozni. Érdekes felfogása van, de nagyon is tetszett ez a mondata. Tehát, ha azt akarom, hogy hozzám bújjon, akkor kevesebbet vagy egyáltalán nem kell innom, de akkor meg ugyanott tartok, mintha el sem mennék. Sóhajtok egyet, majd kiskutya szemekkel ránézek.
- De ott is velem alszol? - Puhatolózok, hátha csak az ágyba nem akar engedni, nehogy kijöjjön belőlem az, ami nem fér el a gyomromban. De ahogy eddig megismertem Charlottet, bizton állíthatom, hogy külön alszunk. Tovább vigyorgok, teljesen elvette az eszem ez a nő, csak akkor hervad le az arcomról a mosoly, mikor felteszi a kérdését. Csak egy kis ideig akartam boldog lenni, és máris elveszi ezt tőlem. Sóhajtok egyet, egy cseppet sem örülök ennek a kérdésnek.
- Ki fogok melletted tartani, ha ezt akarod tudni. - Húzom el a számat, bár komolyan mondom, de látszik rajtam, hogy ezt nem akarom most átbeszélni. Olyan jól indult ez az eljegyzési élet, nem kell elrontani. Próbálok magamba megint vidámságot erőltetni, de nem igazán megy.
- Még szép, mindent megjegyeztem, amit be kell hajtani. - Öltöm ki a nyelvemet, mert bennem van a tüske, mikor folyton visszautasított. Az, hogy nagyon engedékenynek tart az ennek tudható be. Ha a legelején erélyesebb vagyok, akkor talán nem lustul el.
- Akkor ideje ezen változtatni. Úgy érzem eddig arany életed volt mellettem és ellustultál. - Teszem az egyik kezemet a hasamra, míg a másikkal a vállát kezdem el simogatni. Így érzem, mert nem hiszem, hogy más srácnál ennyire jó dolga lett volna. Sajnos engem viszont a szerelem túlságosan is engedékennyé tesz. De most ezen változtatok, így mikor bent vagyunk a falhoz nyomom és kiszívom a nyakát. Valahogy most nagyon is beindultam rá, főleg, hogy a ruháját is letéphettem róla. Viszont egy valamit nagyon kiakarok már próbálni, így szapora levegővétel közben ki is nyögöm.
- Mi a baj? Még nem csináltál ilyet? - Ráncolom össze a homlokomat, most kb. olyan fejet vág, mintha hármasban akarnám vele a szexet kipróbálni. Viszont ez a néma cselekedete arra késztet, hogy reménykedjek benne. Fogom a kezét és követem a kanapéig, ahol viszonozom a csókját. Kezeim automatikusan a derekára tévednek és fel sem tűnik, hogy a mellkasomon van a két keze. Élvezem a csókot, egészen addig, amíg el nem lök és nem csücsülök le a kanapéra hirtelenjében. Nagy, értetlen szemekkel pislogok rá, mert erre nem számítottam, ahogy arra sem, hogy letérdel elém. Nyelek egyet és a kezeit nézem, azt hiszem, hogy végre ezen is átesek.
- Igen. - Suttogom vágytól fűtve, tényleg mindennél jobban akarom, hogy így kényeztessen. Igaz, előbb is megtehette volna, szó nélkül, de most nem bánom, hogyha megteszi.

Tudom, hogy hogyan értette, de azért próbálkozok, hátha megesik rajtam a szíve. Ha sokat iszok, akkor igen is szeretem, ha valaki mellettem fekszik és simogat és ápolgat. De azt hiszem, ezt Charlottetól nem fogom megkapni, így mikor határozottan kijelenti, hogy külön akar aludni, sóhajtok egyet és elhúzom a számat.
- Akkor inkább nem mennék el szórakozni. - Rántom meg a vállaimat, eddig se nagyon hiányzott a barátokkal való ivászat, kibírom nélkülük. Úgy is találkozok velük a suliban, ha van valami olyan, akkor megbeszéljük ott. Úgyis tudják, hogy van valakim és, hogy milyen munkát végez, ezért értik, hogy inkább a szerelmemmel vagyok. Viszont a kedvem kezd lefelé esni, ahogy a szüleimet is felhozza. Nem szeretem ezt a témát, főleg, mert most olyan jó volt egymás karjai közt lenni. Megkértem a kezét is, így az egész nap hihetetlenül tökéletes a számomra. Kár az ilyenekkel elrontani. Nem is válaszolok neki, csak mosolyt erőltetek az arcomra, majd inkább áttérek egy másik témára.
- Letámadsz és bele a közepébe... Amúgy nem tudom. Talán, amikor akarom, akkor csinálni is fogjuk. - Az elején sejtelmesen mosolyogva osztom meg vele az elképzelésemet, majd javítok, ahogy a mosoly is leolvad az arcomról. Igazából ezen még nem gondolkoztam, így ahogy befejezem, megrántom a vállaimat. Eddig nem mindig volt akkor, amikor szerettem volna, mert mindig valamire hivatkozott. De mostantól más világ lesz és ezt tudatosítom vele.
- El bizony. Túl jól bántam veled, és már vacsora sem vár az asztalon. De most már más lesz. Most én fogom hordani a nadrágot! - Húzom ki magam, mert eddig úgy gondolom, hogy sok mindent megengedtem neki, most vasszigor lesz. Persze mindezt komolyan mondom, de nem sokáig tartom magam merevnek, mert elnevetem magam. Természetesen viccelek és ezt Charlotte is tudhatja. Nem sokáig nevetgélek, mert már kezd forrósodni a hangulat. Letépem a ruhát és már teljesen beindulok rá, annyira szexi a barátnőm. Végig karmolok a testén és egy valamit kérdezek tőle, amivel nagyon is lesokkolom. Azért kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lehet, mert még nem csinálták ezt nekem. Ahogy a kanapéhoz vezet, úgy kezd el a szívverésem gyorsabb lenni, hát még mikor a combjaimon vezeti fel a kezeit. Nyelek egyet, ahogy a nadrágból kiszabadítja a férfiasságom, már látható, hogy mennyire vágyok a menyasszonyomra. Ahogy bekapja és kényeztetni kezd, fejemet a kanapéra döntöm és halk sóhajok hagyják el az ajkaim. Rettentő jól esik, még a szemeimet is becsukom. Kezeimmel a kanapé szélét kezdem el szorongatni, néha megrándul a testem is. Ha tovább folytatja nem kell sok, hogy a csúcsra kerüljek, de most még élvezem azt, amit velem tesz.

Szeretném, hogyha mellém feküdne, ha sokat iszok. Elvégre, ha elküld szórakozni, ott inni kell és néha több sikerül, mint kéne. Megforgatom a szemeimet, tudom, hogy ezt utálja, de most más reakciót nem szed ki belőlem.
- Szeretem, ha a barátnőm ápolgat és simogat, hogyha forog velem a föld. De ha a kanapéra száműznél, ahol hideg van és még kényelmetlen is, akkor inkább nem akarom jól érezni magam. - Elhúzom a számat, remélem, ebből le tudja szűrni a lényeget és nem fog fenn akadni valami lényegtelen dolgon. Én ezt elképzeltem már, de ha neki tényleg az a fontos, hogy külön aludjunk, akkor lemondok az ivászatról. Eddig is megvoltam nélküle. Mintha Charlotte mellett elfelejtettem volna inni. Tényleg régen ittam már, egy-egy pohár vörösbort az ebédhez vagy a vacsorához, mikor megkívánjuk.
- De nincs ám. - Titokzatosan vigyorgok rá, Charlotte már ismerhetne annyira, hogy soha sem erőltetném rá az akaratomat, így nem kell attól félnie, hogy megerőszakolom a lépcsőfordulóban. Örülök neki, hogy a szüleimet nem hozza fel megint, mert akkor biztos, hogy mindentől elmenne a kedvem. Olyan jól indult a nap és kár lenne ezzel elrontani, gondolom ez Charlotte fejében is megfordult.
- Ez igaz... Asszony! A konyhába! Vacsorát, most! - Kezdem a katonás megszólalást, határozottan parancsolóan ejtem ki a szavakat, kis szünetekkel csak, hogy még hatásosabb legyen. Még a mutatóujjamat is a konyha felé nyújton. Elmehetnék akár színésznek is csak az a gond, hogy gyorsan elnevetem magam, mint most is. Együtt nevetek vele, de azért most tovább bírtam a komolyságot, így talán megijedt, hogy valóban azt várom el tőle, hogy most rögtön álljon neki főzni. Nem ezt akarom, azt elmondom neki. Furcsállom, hogy megteszi nekem, de nem utasítom vissza, helyette csak élvezem, ahogy az ajkaival kényeztet. Sóhajaim halk nyögésbe váltanak át, ahogy közeledek a kielégüléshez. Nem is tartom vissza, szerelmem szájába élvezek, majd lihegve, levegő után kapkodva gyengülök el. A kérdésére felhúzom egy kicsit az alsómat, hogy elrejtsem lüktető férfiasságom.
- Nem. - Egy picit még meg is rázom a fejem, de azt is csak épphogy. Alig bírok szóhoz jutni, csak ennyit tudtam kinyögni. Érzem, hogy mellettem foglal helyet, majd felé fordítom a fejemet, közelebb eső karommal átkarolom a vállát, majd egy puszit nyomok az arcára és a füléhez hajolok.
- Sokkal jobb volt. - Mondom el neki az igazságot, nem erre számítottam. Tényleg jobb volt, mint amilyennek elképzeltem.
- Gyakrabban is csinálhatnád. - Nézek a szemeibe, eltudnám képzelni, hogy így elégít ki, vagy ilyen mód hoz lázba a szeretkezés előtt. A szabad kezemmel, ami nem a vállán nyugszik a combjai közé dugom és hüvelykujjammal cirógatni kezdem. Tetszik, hogy egy szál fehérneműben ül mellettem.

Néha nem értem Charlottetot és ez most az arcomra is kiül. Értékelem, hogy megengedi, hogy a barátaimmal legyek, de ha az ő társaságukra vágynék, elmennék velük. De az idő hiány miatt inkább a szerelmemet választom és van egy olyan érzésem, mintha le akarna rázni azzal, hogy minél jobban mondogatja az ötleteit, hogyan is oldhatnánk meg.
- Miért akarod ennyire, hogy elmenjek velük bárhova is? Ennyi erővel én is kérdezhetném, hogy te miért nem mész el a barátnőiddel? - Érdeklődve nézek rá, hogy megtudjam a választ. Kíváncsi vagyok, mert én Charlottet kevesebbszer láttam a barátnőivel, mint magamat a haverjaimmal. Arcom, ahogy elkomolyodott úgy lesz rajta egy széles mosoly is.
- Ugyan már szerelmem! Ismerhetnél már annyira, hogy tudod, nem mondtam komolyan. Nem erőltetnék rád olyat, amit nem akarsz. - Rántom meg a vállaimat és egy kicsit most csalódott vagyok, hogy valóban komolyan gondolta. Egy puszit nyomok az arcára, majd hozzábújok. De nem sokáig, mert kicsit vicces kedvemben vagyok, így elküldöm a konyhába vacsorát főzni.
- Lehet. De azért egyszer-kétszer lehetne valami főtt kaja, nem pedig rendelt, nem? - Nézek a szemeibe, talán ezzel nem lenne problémája, hogy egyszer-kétszer egy hónapban főzzön nekem valami főtt ételt. Szemeim kikerekednek a mondata hallatán.
- Valóban? Szerintem én jobban kényeztettelek eddig. - Öltöm ki a nyelvemet rá és mosolygok. Persze nem szeretném az orra alá dörgölni, hogy miket kapott tőlem eddig a kapcsolatunk alatt, de neki kamatostul kell visszafizetnie mindazt, amikor azt mondta, hogy nem akar semmit sem csinálni. Ebben csak szóban kötöttünk szerződést.
- De ugye azt még tudod, hogy egy közös sütés még vár ránk? - Tolom közel az arcomat hozzá és orromat az orrának érintve nézek a szemeibe, miközben a combjai közt lévő kezemet elveszem és az oldalához teszem.

Már kezdek összezavarodni. Charlotte annyira más mint az előző barátnőm, de nem merem felhozni, mert tudom, hogy mennyire kiakad rá. Talán csak egy próbatétel lenne, hogy lássa elengedhet egyedül, hogy nem csalom meg. Megannyi összeesküvés elmélet lefolyik az agyamban, majd válaszolok.
- És nem fogsz hiztizni, hogyha nem veled akarom tölteni az egyik estémet? - Hitetlenkedve nézek rá és egy kicsit azért a hangomban bátortalanság van. Nem akarom megbántani, de talán tényleg jobb lenne ha egy kis időt a haverokkal is töltök, mint ivászat.
- Egy barátnődet se hoztad fel, Mona-n kívül. - Vonom fel a szemöldökömet, mert én tényleg nem találkoztam még női tracspartyval a nappaliban. És eddig mindig velem töltötte a szabadnapokat, velük meg nem. Úgy érzem valóban egy próbatétel lesz számomra. Egy puszit nyomok az arcára és fejemet a kanapé háttámlájára hajtom.
- Mona-val is nagyon finomat főztetek. - Halványan elmosolyodok, ahogy eszembe jut azaz este, mert akkor vallta be Charlotte, hogy szerelmes belém, hála Mona-nak. Nem felejtem el soha azt az estét, mert nagyon vicces volt és tényleg jól éreztem magam.
- Talán. Kérsz csokit? - Sejtelmesen mondom és azért még egy csokit is felajánlok, amolyan békülés céljából. Bár nem hiszem, hogy összevesztünk, de azért szeretek így kedveskedni neki.
- Talán igen, talán nem... - Élvezem, ahogy beletúr a hajamba, nem fair, hogy ezt használja ellenem. Tudja, hogy mennyire imádom és ha ezt csinálja, akkor bármire rá tud vennie.
- Csináld még. - Nézek a szemeibe nagy kiskutya szemekkel, hogy folytassa. Eldőlök hátra a kanapén, hogy elfeküdjek és ha mellém fekszik, akkor tud még simogatni.

Látom, hogy valami nem tetszik neki, ez a meglepett fej csak is erre tud utalni. Tudom, hogy neki fura, hogy ilyet kérdeztem, de nem szeretnék konfliktust ebből. Ha elmegyek, akkor ki tudja, hogy megharagszik-e rám vagy sem, főleg, ha velem akar lenni én pedig csak annyit mondok, hogy a haverokkal találkozok. Szerintem akkor nem csak a kanapén aludhatok, de a kertbe is száműz.
- Nem, de eddig nem is mentem el. És számomra olyan fura ez az egész. Néha nem is tudok rajtad kiigazodni. Nem igazán vagy tipikus nő. Más kikérné magának, hogy mi az, hogy a haverokat választom helyette meg jönne az összeesküvés elmélettel, hogy biztos már nem szeretem stb. - Elég hosszan elmondom neki, hogy miért gondolom, hogy hisztizne. Igaz eddig még nem is volt arra példa, hogy a haverokkal mentem el, így ebből nem volt konfliktus. Na, de most, hogy megengedte, már lehet belőle. Nem tudom, hogy mit csináljak, annyira nehéz számomra a döntés, mert én szívesen vagyok Charlottetal. Így is elég kevés időt töltünk egymással.
- Jó, de a kórházban nem lenne normálisan beszélgetni. Ott még a falnak is füle van. Amiket hallottam a nővérektől, mikor bent voltam, én már csak tudom. - Vonom fel az egyik szemöldökömet, mert eddig egyszer sem volt, hogy valakivel együtt töltött volna pár órát, hogy beszélgessenek vagy egyéb dolgot csináljanak. Persze, nem erőltetem rá, hogyha elég neki a kórházban, akkor jó.
- Próbálkozni lehet. - Csábos mosoly, az a mosolyom, amitől elélvez a bugyijában. Tudom, hogy imádja, mikor így mosolygok és ha ezt más nőnél látná, féltékeny lenne. Viszont most jó ezzel rávenni arra, hogy mégis csak legyen egyszer-kétszer főtt kaja, amit ő csinál.
- De a kedvenced! Mi történt veled? Eddig mindig szeretted a csokit. Csak azt ne mond, hogy fogyózol. - Vonom össze a homlokomat, mert számomra rejtély, hogy egyszer szereti, egyszer nem. Eddig mindig tudtam vele kedveskedni, most meg már nem kell neki. Ki tud a nőkön kiigazodni?
- Nem kaphatsz meg mindent ilyen könnyen. - Élvezem, ahogy beletúr a hajamba, majd elfekszek és amint követ, felszisszenek és elhúzom a karomat.
- Néha olyan vagy az elefánt a porcelánboltban. - Átkarolom, hogy a fejét a mellkasomra tudja helyezni, én pedig a hátát kezdem el simogatni, de nem sokáig mert mozgolódok és szembe fordulok vele.
- Mit is mondtál mihez lenne kedved? - Teszem fel a költői kérdést, mielőtt szenvedélyes csókba kezdek vele. Kezem lecsúszik a bugyijához, mert én még emlékszek arra, hogy szeretkezni akart.

Lehet jobb, hogy most nem tudok a gondolataiban olvasni, mert akkor megrémülnék tőle. Bár orvosként így is elég sokat tudna nekem ártani, de azért tudom, hogy nem bántana. Nem is adom meg neki az okot, így nem is szeretnék elmenni bulizni, mert ha iszok, akkor flörtölök és udvarlok. Charlotte pedig ezt nem tolerálná, én tudom.
- Majd meglátom. - Halványan elmosolyodok, ezen még gondolkoznom kell, de nem vetem el az ötletét. Az is lehet, hogy valóban nem megyek el sehova se a srácokkal, bár van még egy kérdésem.
- És lány barátokkal elmehetek inni? - Félve teszem fel a kérdést, de azért ezt muszáj tudnom. Nem csak fiú barátaim vannak, sőt mostanában több is a lány körülöttem, mint az saját nememből. Velük kicsit szolidabb ivászat lenne, azt tudom, hiszen ők tudnak mértéket tartani és nem itatnak le.
- De suttogva nem ér szinte semmit a beszélgetés. Hívd át őket, csinálj csajos estét! Mondjuk amikor én inni megyek. - Apró mosoly bújkál az ajkaim szegletében, mert szerintem ha már suttogva beszélnek, az már nem jó. Feltételezheti egy srác, hogy őt beszélik ki.
- Na persze. Csak azért mondod, hogy megúszd! - Öltöm ki a nyelvemet, nekem pont fordított a gondolkodás menetem. Szerintem az a szexi, ha egy nő sürög-forog a konyhában, és ha még a szerelmem is csinálja, akkor csak még ellenállhatatlanabb lesz.
- És ha én azt akarom, hogy legyen rajtad pár fölös kiló? - Érdeklődök, hogy mennyire engedi meg magának így az édességet. Szeretek mit fogni egy nőn, igaz Charlotte most sem csontkollekció, de szeretném, ha ettől függetlenül még ugyanúgy enne édességet ha megkívánja. Ahogy mellém fekszik, persze, hogy összenyomja a karomat, amire el is mondom a véleményemet. Tudtam, hogy ilyen rémülten fog nézni, így csak elnevetem magam, de nem ismétlem meg azt, amit mondtam. Szerintem pontosan jól hallotta.
- Akkor felfrissítem az emlékezeted. - Titokzatosan vigyorgok, majd kezemet a bugyijához vezetem, miközben csókolom. Imádom, hogy a hajamba túr, így kicsit vadabbul kezdem csókolni. Kezem először a fenekéhez csúszik, majd belemarkolok. Kezdek átváltani szenvedélyes csókba, miközben szép lassan húzom a kezemet, a bugyi szélén előre. Egészen addig, amíg be nem térek oda, ahol a leginkább lehet izgatni. Először csak lágyan simogatni kezdem, majd mikor érzem, hogy elég nedves két ujjammal belé hatolok és ki-be húzogatom. A csókról áttérek a nyakára, ahol apró puszikkal hintem be az édes bőrt, miközben ujjaimmal játszadozok vele.

A biztonság kedvéért rákérdezek arra, hogy lányokkal is elmehetek-e inni. Ott kicsit nagyobb a kísértés, hogy történik valami, de épp ezért lep meg a kérdése.
- Azt hittem, hogy azt nem preferálnád. - Nézek rá értetlenül, most már tényleg nem értem. Egyre jobban tudatosul bennem, hogy Charlotte a legjobb. Már csak azt kéne valahogy kitalálnom, hogy mit tegyek, hogy ne csaljam meg őt. Szeretem, de mégis csak ha van bennem ital, akkor bátrabb vagyok. Még gondolkozok, így egy ötletet adok neki, hátha tetszik. Ahogy látom, tetszik is neki, így elmosolyodok. Kíváncsi leszek arra, hogy mikor is fog ez megtörténni.
- Ha téged nem zavarnak és őket sem és mondjuk másnap mennétek dolgozni, itt is aludhatnak. Engem nem zavarna. - Mondok még egy valamit, ami az eszembe jut. Persze ez Charlotte háza, ő dönti el, hogy ki marad itt éjszakára és ki nem, én csak megosztottam az álláspontom, hogy nem zavarna, ha többen lennénk egy-egy éjszaka.
- Mindjárt gondoltam... De akkor hol van itt a valamit valamiért? Én mit kapnék cserébe? - Megforgatom a szemeimet és sóhajtok egyet, majd azért felteszek két kérdést, hogy nekem ebből mi hasznom lesz. Ha eddig neki is a valamit valamiért működött, akkor most én jövök. Igaz, vendéglátósnak készülök, de attól még szeretném, ha az asszonyom meleg vacsorával várna néha.
- Nem vagy sovány, de én el tudnék képzelni még pár kilót. Szeretem, ha egy nőn van mit fogni. - Mosolygok, szinte már vigyorgásba lép át, majd azért mégis csak helyesbítek.
- Igazából csak arra szeretnék kilyukadni, hogy attól, hogy a menyasszonyom vagy, nem kell lemondanod az édességről. Az sem zavarna, ha 98 kiló lennél, és az sem ha a mostaniból leadsz 5 kilót. Én csak azt akarom, hogy jól érezd magad és ne azon aggódj, hogy most híztál 2 kilót. - Hosszasan kifejtem, hogy engem tényleg nem érdekel a súlya, szimplán csak azt szeretném, hogy amit szeret, arról ne mondjon le. Kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire veszi ki a lényeget a szövegemből, vagy leragad a kitalált súlynál. Azért megcsókolom, hogyha már szeretkezni akart, akkor meg is történjen.
- Teljesen odáig vagyok érted! - Suttogom a fülébe, vágytól fűtött hangon. Tényleg bármit képes lennék megtenni, csak kérnie kell és azt hiszem, hogy ezzel Charlotte is tisztában van. Ujjaimmal játszadozni is kezdek vele, majd ki-be kezdem húzogatni, hogy még jobban izgassam.
- Tetszik? - Kérdezem mosolyogva, bár attól, hogy érzem ujjaimon, hogy mennyire tűz forró és mennyire nedves, kezdek én is felizgulni rá. Bár nekem már az is elég, hogy egyszál fehérneműben van. Azért az ujjaimmal nem hagyom abba a kényeztetését.

Kicsit azért félek, hogy a lány ismerőseim, hogyan is viszonyulnának hozzám, hogyha részegek lennének. Azt viszont tudom, hogy ő velük nem is lenne muszáj lerészegednem, nem úgy mint a fiú haverokkal. Ezért is kérdeztem rá erre. A válaszra elmosolyodok, mert én is komolynak gondolom a kapcsolatunkat, most meg főleg, hogy az ujjára húztam a gyűrűt.
- Oh, te egy kincs vagy! Akkor megtartalak. - Virulok fel, mert ezt nem sokan hagynák, hogy más női társaságot választok, hogy ellazuljak egy kicsit. A végére viszont már elnevetem magam, mert persze, nem úgy értem, mintha Charlotte egy tárgy lenne. Most sokkal jobb kedvem lett ettől.
- Nem értem mire akarsz kilyukadni. Már miért lenne baj, hogy nem zavar? - Ráncolom össze a homlokomat, és most az egyszer tényleg fogalmam sincs, hogy mire gondol. Elvégre van vendégszobánk, én meg Charlottetal aludnék, így a szarkasztikusságát sem értem. A főzés valahogy nem akaródzik.
- És, hogy akarnád azt elérni? - Döntöm oldalra a fejemet, szerintem van egy sejtésem, de jobb szeretem ezeket tudni. A sejtelmessége alapján csillogni kezdenek a szemeim, szerintem most már egyre gondolunk.
- Amit nagyon imádok. - Öltöm ki a nyelvemet, majd kezem a mellére csúszik. Imádom egyszerűen, de ezt már úgy is elmondtam neki. Majd még lejjebb csúszik a kezem és átkarolom.
- Én mindig édes vagyok, ezért szeretsz! - Vigyorgok, mint a tejbe tök, persze gondolom, hogy nem csak ezért szeret, de azért jó mindig ezzel piszkálni. Annyira szerelmes vagyok, hogy kicsúszik egy mondat az ajkaimon, amit amúgy is lehet rajtam látni.
- És kihasználod! - Mosolygok rá, hogy nem kell komolyan venni, mert nem a szószoros értelmében értem. Tudja, hogy bármit megteszek neki, azért mert szeretem. Kényeztetni akarom őt, ezért elkezdek vele játszadozni. Imádom a hangját és azt, ahogy élvezi azt, amit csinálok vele. Viszonozom a csókot, kicsit meglep, hogy megharapja az ajkamat, de azért kíváncsian várom, hogy mit is akar, de gonosz mód nem mondja végig.
- Mi? Ha benned lennék? - Egészítem ki a mondatát, mikor a férfiasságomhoz nyúl. Tudom, hogy ezt akarja, de attól még nem kapja meg rögtön azt, amit szeretne.
- Ki akarok valamit próbálni. - Suttogom neki, majd elmászok tőle, egészen le a lábaihoz, ahol lehúzom róla a bugyit. Visszahajolva felé megcsókolom, majd puszikkal elkezdek lefelé indulni. Épphogy hozzáérek a testéhez csak, hogy még jobban feltüzeljem. Egészen a hasa aljáig megyek, majd egy pár puszi erejéig eldöntöm, hogy valóban ezt akarom-e, majd tovább megyek. A lábai közt nyalom meg, először elég fura érzés, az íz, ami átjárja a számat. De az, hogy ennyire forró mégis felizgat, így nyelvemmel még egyszer végig nyalok rajta. Mivel nincs ebben tapasztalatom, így fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de ösztönből mozgatni kezdem a nyelvemet. Ezt nem csinálom túl sokáig, mert azért nem akarom, hogy elmenjen, mindenesetre csak kipróbálni akartam. El is indulok vissza felfelé, majd kicsit lejjebb tolom a gatyámat és belé vezetem a férfiasságom. Szinte megkönnyebbülök, mikor melegség vesz körül. Lassan kezdek bele először, szeretném, hogyha ez kicsit másabb lenne, mint az eddigi szeretkezéseink.

Nagyon is örülök, hogy Charlotte nem lesz hisztis, hogyha nem vele szeretném tölteni néha az estémet, hanem a barátokkal mennék el iszogatni. Bár az kicsit mellbe vágott, hogy a kanapén kell aludnom, így egy másik ötletet vetek fel. Egyre jobban tetszik ez a felfogás, így természetes, hogy meg akarom tartani a gyűrű is csak ezt mutatja.
- Oh, igen? És honnan veszed? - Titokzatosan elmosolyodok és követem én is a tekintetét a gyűrűre. Nagyon tetszik a gyűrű az ujján, így végig simítok az arcán. Semmi pénzért sem hagynám el őt, már tudom, hogy ő számomra az igazi. Azért is gondolom azt, hogy a barátnőit is áthívhatná, hogy velük legyen egy kicsit, ha nem akarnak kimozdulni. Még akár itt is aludhatnának, engem nem zavar, bár most Charlottet nem értem.
- Miért? Mi úgy is együtt aludnánk, nem is látnád őket éjszaka. - Értetlenül pislogok rá, mert most nem értem az összefüggést. Viszont a főzőcskézésnél tetszik, hogy boldoggá tenne, már csak az a kérdés, hogy hogyan. A tipikus választ kapom meg, mire sóhajtok egyet és elhúzom a számat. Erre számítottam. Tudtam, hogy nem fogja elmondani, de azért mégis csak reménykedtem benne.
- Amit mindig bevetsz, hogyha el akarsz valamit érni. Én meg vagyok olyan birka, hogy engedelmeskedek. - Rántom meg a vállaimat, már biztos vagyok benne, hogyha valamit el akar érni, akkor mindig a női praktikákból vet be ellenem valamit, ami ellen nem is tudok védekezni. Túlságosan is belezúgtam. Kicsit furcsállom, hogy arra semmit sem reagál, amit mondtam és, hogy megfogtam a mellét, talán neki már túl természetes, de nem teszem szóvá.
- Hát, még miért? - Kíváncsi vagyok erre, mert ezt még mindig nem fejtette ki nekem részletesen. Még egy olyan dolog is kicsúszik a számon, amit csak akkor szoktam mondani, mikor teljesen elvesztem a fejemet és rózsaszín köd borul az agyamra. Nem válaszolok rá semmit, csak elmosolyodok, majd inkább elkezdem kényeztetni. Tudom, hogy mit akar és a néma bólintás is csak tudatosítja bennem. Elmosolyodok, majd szenvedélyesen megcsókolom, közben kezem elkalandozik a testén. Hol az egyik mellé érintem, hol végig simítok a testén. De még mielőtt bármit is csinálnék, szeretnék valamit kipróbálni, így amint a lábai közé érek, nyelvemmel kezdem kényeztetni. Ez mintha jobban tetszene neki, mint más, hiszen a hangját is jobban hallom. Nem csinálom sokáig, mert nem az a lényege, hogy orgazmusa legyen idő előtt, mindössze tényleg csak kipróbáltam. Ezek után hatolok belé, mire elégedetten elmosolyodok a hangját hallva. Csípőmet először lassú tempóban mozgatom, puszikkal hintem be a nyakát. Már nagyon lüktethet neki, ha ekkora lila foltot hagytam rajta. Bár nem tudom, nekem még nem szívta ki a nyakam. Ahogy jobban élvezem, hogy benne vagyok úgy veszem fel a normál tempót is. Gyorsabban veszem a levegőt, halk sóhajok és néha nyögések hagyják el az ajkaimat. Egyik kezemmel közben folyamatosan simogatom a testét.

Örülök neki, hogyha elenged bárhova és nem kötöz ki rögtön. Igaz, hogy eddig azzal találkoztam, akivel akartam, de este még nem mentem el egyikkel sem iszogatni, mert tudom, hogy Charlotte mennyire nem szereti, ha iszok.
- Látod, milyen őrültséget hozol ki belőlem? - Nevetem el magam, hiszen amúgy is annyira szeretem, hogy sort kerítettem volna az eljegyzésre. Most már csak azon agyalok, hogy a szülők mit fognak hozzá szólni, mert Charlotte csak a fülembe ültette a bogarat. Egy másik kérdést teszek fel, amivel a gondolataimat is másik irányba terelem.
- Szeretnél esküvőt? - Nézek rá kérdőn, bár gondolom, hogy hülyének fog nevezni, de mivel annyira új számára az eljegyzés is, ezért gondolom már nem a jövő hónapban akarja megtartani, hanem ennek is sokára lesz betervezve az ideje. A pizsi party is szóba kerül, de még mindig olyan dolgokat tud felsorolni, hogy elszomorít.
- Miért zavarna? Láttam már hiányos öltözetbe lévő nőt. Meg téged is láttalak már. Gondolom rajtuk sincs más, mint rajtad. Vagy van olyan barátnőd, akinek három melle van? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, mondjuk akkor biztos, hogy nem bírnám levenni róla a szememet. Még úgysem láttam három mellű nőt a való életben, akkor biztos, hogy féltékeny lehetne Charlotte. Bár az alváról jut eszembe.
- És akkor én kivel és hol aludjak? - Ez még érdekel, hogyha nem kíván a társaságomban lenni, hogy hol legyek. Azért remélem, hogy ez miatt nem tesz ki a házból.
- Gondolom mennyire jó, hogy a kedvedben járok. - Sóhajtok egyet, de nem megvetésből mondtam ezt, viszont tényleg változtatnom kéne azon, hogy mindenbe beleegyezek, de ezt is csak azért teszem, hogy ne hagyjon el, hogyha épp nem hagyom magam.
- Csak azért szeretsz, mert én vagyok a világ legjobb pasija, a nagy Ő-d, és az álom pasid. - Öltöm ki a nyelvemet, nem vagyok egoista, de ez most kijött belőlem. Más ötletem nincs, mert ahogy elmesélte, én vagyok a legnormálisabb férfi a kapcsolatai közül. De nem bírom sokáig, elnevetem magam, tudom, hogy fog rá reagálni, már ismerem, bár odakint is meglepett, hogy a wellnesezés helyett szeretkezni akar. Épp ezért is kezdek bele, de mielőtt bármit is tennék, először kipróbálok valamit, méghozzá, hogy a nyelvemet használom. Először csinálom, nem tudom, hogy mennyire tetszik neki, bár a hangjából hallhatom, de attól függetlenül gondolhat mást. Nem csinálom sokáig, mert nem akarom, hogy idő előtt orgazmusa legyen, ezért férfiasságommal belé is hatolok, ahogy kérte. Csak kényelmes tempót diktálok, majd egyre gyorsítok, ahogy közeledek a csúcshoz. Charlotte még nem nyögött ilyen hangosan, így valamit jól csinálhatok. Mikor érzem, hogy közeledek, már nem gyorsan, hanem erősebben lököm a csípőm. Hátam ívben megfeszül, ahogy beléélvezek, izzadtság csepptől vizes arcom a feje mellé hajtom, így még egy picit benne maradva.
- Amit kipróbáltam, azt más is csinálta már neked? - Suttogom a fülébe, természetesen a nyelvjátékomra gondolok. Nem tudom, miért de akarom tudni, hogy már volt-e benne része és azok után, hogy tetszett ez.