Fogalmam sincs, hogy mi történik egy ilyen csajos bulin, de ha nem engem ölelgetnek, akkor inkább kihagynám. Láttam már filmekben ilyen pizsi partys estét, így tényleg nem vennék rajta részt. Szerintem Charlotte is sokkal elengedettebben beszélgetne a barátnőivel, akár a srácokról is, mintha itt lennék. Bólintok egyet, hogy majd egyszer meglátom, de nem valószínű, hogy itt maradok, ha csak nem én vagyok a középpontban. A megcsalást is tisztázzuk kettőnk között és én úgy vagyok vele, hogy a szex az megcsalás, igaz rosszul esne, de szerintem adnék neki még egy esélyt, hiszen szerelmes vagyok. De amit ő mond, kikerekednek a szemeim. Ez most komoly? Egy csók is? Kicsit fenyegetően hangzanak az utolsó szavak, de bólintok egyet, hogy megértettem. Nem szándékozok más lányokat csókolgatni.
- És ha te csókolózol valakivel, tehát így megcsalsz úgy mond, akkor ez miatt te szakítanál vagy eldönthetem, hogy megbocsájtom-e vagy sem? - Kérdezek rá erre, bár tudom, hogy önszántából ezt nem tenné meg, de bármi megtörténhet. Azért kíváncsi vagyok arra, hogy adna-e nekem egy esélyt arra, hogy én eldönthetem-e, hogy vele maradok-e vagy sem. Remélem, hogy nem fogja félreérteni a kérdést, és arra ad választ, amit tudni szeretnék.
- És milyen romantikus helyre gondolsz? Van valami ötleted, ahol el tudod ezt képzelni vagy nincs? - Kíváncsi vagyok, hogy van-e olyan hely, ahova elszeretne jutni, még ha nászút keretén belül is. Majd, hogy az utolsókra is reagáljak közelebb hajolok hozzá, attól félve, hogy valaki meghallja.
- Azt akár most is megtehetnénk. - Mondom neki vigyorogva, ahogy elhajolok a fülétől, mert elvégre szabadságon vagyunk és megtehetjük azt, hogy egész héten az ágyban vagyunk.
- De olyan jó. Finom vagy! - Nyafogok egyet, hogy azért ne tiltja ezt meg nekem, csak azért, mert ott a gyűrű az ujján. Ő még úgysem szívta ki a nyakamat, bár annyira nem is lényeges.
- A természetes szépséget. Most nincs rajtad smink, se csinos ruha. És így természetesen a legszebb egy nő. - Nézek rajta végig, igaz úgy is tetszik, ha csinosan fel van öltözve és ki van sminkelve, de azért ez a természetes önmaga. Őszinte vagyok vele, remélem, hogy értékeli.
- Ajj... - Húzom el a számat, mert fényképezni is akarok, de tudom, hogy erre sem fogom tudni rávenni. Viszont kilyukadunk a betegségnél is, de Charlotte sem egyszerű, így inkább ráhagyom egy apró mosollyal. Igen, én rettenetes beteg vagyok, de ilyen a természetem, nem tehetek róla. A csókját viszonozom, viszont gyorsan le is kapcsolom a sütőt, majd tovább csókolom. Annyira vágyromboló néha a beszólásai. Sóhajtok egyet, megforgatom a szemeimet, és ott hagyom, hogy kivegyem a sütőből a tepsit, természetesen fogó kesztyűvel. Amint ez megvan visszamegyek hozzá és újból csókolni kezdem. Ösztönzöm arra, hogy ugorjon fel rám, majd ha ezt megcsinálta, akkor így felsétálok vele az emeletre, ahol az ágyba döntöm és úgy csókolom tovább. Szeretem, hogy a lábai a csípőm körül vannak, bár nem tudom, hogy amint leraktam elveszi-e őket, vagy hagyja, hogy ilyen közel legyek hozzá.

Szeretnék tudni valamit, hogyha már ennél a megcsalásos dolognál tartunk, de tudtam, hogy nem fog arra válaszolni, ami a kérdésem volt. Pedig tényleg tudni akarom, hogy eldönthetem-e, hogy vele maradok vagy nem ad választást a számomra és egyből ő szakítja félbe a kapcsolatunkat. Azért jó tudni, hogy engem szeret, bár érezteti velem, de szeretem, ha tudatja is.
- Még így másfél év után is? - Nézek bele a szemeibe, mert engem annyira megbabonázott, hogy még mindig ugyanúgy szeretem, amikor megismertem. Összeráncolom a homlokomat, amikor az újraélesztést hozza fel. Azt hittem, hogy ez elég egyértelmű és tart annyira felnőttnek, hogy nem feltételez rólam olyat, hogy ez miatt neheztelnék rá. Elvégre már azt is elfogadtam, hogy félmeztelen srácokkal is érintkezik.
- És ez az én esetemben is igaz? - Persze nem akarok ezzel takarózni, de már találkoztam ilyen csajokkal, akik hirtelen támadják le az embereket. Nem fogom őt megütni, mert nőket nem bántok, sőt még nem is biztos, hogy ellökném, mert a végén a rendőrség kopogtatna az ajtómon, hogy erőszakoskodtam. Azért a számomra még mindig keményebb a jogszabály, mint Charlottenak. Örülök, hogy van egy hely, ahova vágyik, így könnyebb lesz majd a szervezés, ha odakerül a sor.
- Például Miaim Beach vagy Florida? - Ezeken még úgysem voltam és úgy hallottam, hogy mindegyik nagyon szép. Ráhibázott arra, hogy nagyon is tetszene ha az ágyban lennénk, de ott nem csak szexelhetünk. Rengeteg mindent lehet az ágyban csinálni, a közös tv-zéstől kezdve az ágyban evésig.
- Csak, mert ott tudlak kényeztetni. - Nézek rá nagy szemekkel, hogy higgyen nekem, elvégre ott sokkal kényelmesebb a masszírozás, mint így állva.
- Izgató a harapdálás. - Csak ennyit válaszolok a kérdésére, mert szerintem az, bár nem tudom, hogy ő miért nem érzi ezt. Tudom, hogy őt is fel lehet tüzelni, ha olyan helyen harapom meg, ahol érzékeny. Például a fülénél vagy a nyakát, bár az utóbbinál szerintem már kezd immúnis lenni.
- Mindenképp. - Kacsintok rá, mert már más miatt is szerencsésnek érzem magam. De ezt az előbb magyaráztam el neki. Gyorsan kiveszem a sütőből a sütit, ha már ezt akarja, majd felviszem a szobába és az ágyban fekszek vele.
- Hogy te milyen szexmániás vagy? Másra nem is tudsz gondolni? - Ráncolom össze a homlokom, mert mint az előbb kifejtettem magamban, mást is lehet csinálni. Igaz ez már újnak számít, ez a becenév, ahogy megszólított.
- És vajon hány pasidat szólítottad "Kicsimnek"? - Nézek bele a szemeibe, bár ahogy ismerem, azt fogja mondani, hogy előttem senkit sem becézgetett így. Én nem szeretem ezeket mondani, még nem is szólt meg érte, hogy Charlottenak hívom.

Vigyorgok, ahogy még mindig ugyanúgy érez irántam, mint én iránta. Melegség tölti el az egész testemet, mert szerelmes vagyok és még így másfél év után is tudok a rózsaszín ködben repkedni, ha a szemeibe nézek. Felhőtlenül boldog vagyok mellette és szeretném, ha ez továbbra is így maradna.
- Én is szeretlek! - Csillogó szemekkel mondom, bár azt hiszem, hogy ez látszik rajtam, így nem is kell mondanom. De mégis csak szeretem vele ezt tudatni. Kicsit megnyugszok, mikor rám is vonatkozik, hogyha letámadnak, akkor nem szakít velem.
- Csak remélem, hogy hinni is fogsz nekem, ha nem előtted történik ez. - Eddig nem nagyon hitt nekem és a nőknél ismerem ezt, hogy hamar megrendül a bizalmuk. Nem tudom, hogy kinek hinne, ha valóban megtörténne a baj. Nekem vagy a nőnek, aki közénk akarna állni. Mindenesetre remélem, hogy ilyenre nem kerül sor. Viszont egy jobb témánál tartunk, így már mosolygok rá, mikor végre mond egy konkrét helyet.
- Mehetünk oda is. Rajtam nem múlik. Bármit, amit akarsz. - Azt szeretném, hogy olyan legyen a nászutunk, hogy mindig is emlékezzen arra, hogy miért mondott nekem igent. Megakarok neki mindent adni, hogy lássa, azért mert fiatal vagyok, nagyon is komolyan gondolom a kapcsolatunkat és más vagyok, mint a többi. Kicsit meglep és ez az arcomra is kiül, mikor kiderül, hogy nem is élvezi a harapdálást.
- Azt hittem, hogy számodra izgató. - Összeráncolom a homlokomat, mert itt nem a nyakkiszívásra gondolok, hanem a finom harapdálásra, amit a mellei kényeztetésénél is szívesen alkalmazom és eddig úgy vettem észre, hogy élvezi. Ezek szerint nagyon is félreértelmeztem a reakcióit. Amint felkerülünk a hálószobába, elég érdekes dolgot kérdez tőlem, pedig most egyáltalán nem ez volt a tervem.
- Most is te gondoltál erre. - Rántom meg a vállaimat, mert ő hozta ezt fel egyből, pedig meg sem várta, hogy mit akarok tőle.
- Azért hoztalak fel, hogy ne keljen felsétálnod. Csak kedveskedni akartam ezzel, de akkor soha többet, ha ennyire félreérted. Gondoltam kicsit kényeztetlek, megmasszírozom a hátad, egy talp masszázs, majd egy forró habfürdő. De most már nem. Belegázoltál a lelkivilágomba! - Mondom kicsit sértetten, mert nem minden percben jár az agyam a szexen. Szeretek vele is foglalkozni, hogy jól érezze magát velem, de ez most valóban fájdalmas feltételezés volt. Ezért, ha enged a lábaival, akkor leszállok róla.
- Tetszik, de csak azért, mert te mondod. Mástól nem viselném el. - Mondom immáron állva - ha az előbb elengedett -, és mellkasom előtt összefonom a karjaimat. Csalódott vagyok még mindig az előbbi miatt, de most már nem fogom ezt megcsinálni vele, amit terveztem.

Gondoltam, hogy ez a kérdés előbb-utóbb felüti a fejét. Ezt viszont muszáj megmosolyognom. Imádom, mikor ennyire bizonytalan, ez még az elviselhető kategóriába tartozik. Túlságosan is fél, hogy egyszer azt mondom neki, hogy találkozzunk másokkal is, de biztos lehet benne, hogy ez soha sem fog megtörténni.
- Igen. Örökké! - Ejtem ki a szavakat szerelmesen. Imádom ezt a nőt, nem tudom elképzelni azt, hogy ne szeressem. Még ha el is múlik a szerelem köztünk, még akkor is szeretni fogom barátként. Tudom, ez nem lenne számára vigasz, de attól még ezt így magamban letisztázom, és nem is mondom el neki. Ő egyben a barátom és a menyasszonyom is immár. Annyira belézúgtam, hogy számomra akkor is abszurdnak tűnik, hogy már nem leszek belé szerelmes. Kicsit megnyugszok, mikor biztosít róla, hogy nekem fog hinni.
- Akkor jó, mert tudod nem vagyok nőcsábász! - Mondom halvány mosollyal az arcomon, és ezt valóban meg is tapasztalhatta már velem kapcsolatban. Nem hajtanék más nőre, mikor megtaláltam az igazit, akibe szerelmes is vagyok. De nem akarok ilyen helyzetbe belecsöppenni, mert az egy dolog, hogy most mit mond, de ki tudja, hogy amikor megtörténne, akkor mit is mondana.
- Ahova akarsz menni, odamegyek én is. - Biztosítom erről, mert nekem teljesen mindegy, hogy hova megyünk, a lényeg, hogy vele lehessek. Nem is akarom megmondani, hogy melyik úticélt válasszuk, mert nekem tényleg mindegy.
- Az is a te hibád! Ha nem hergelsz, akkor nem szívom ki a nyakad. - Nyújtom ki a nyelvemet, bár nagyon is szeretem, mikor játszadozik velem, de akkor viselje a következményeket. Ha beindulok, akkor vadul neki támadok, és ezt már kitapasztalhatta. Viszont kedvességből hoztam fel, hogy egy kicsit kényeztessem, de fáj az, amit feltételezett rólam. Ezért is sértődök meg egy kicsit, eddig még úgysem volt részem ebben. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog most csinálni. Fel is kelek róla, mert tényleg megbántott egy kicsit, és most nem fog ez elmúlni a két gyönyörű szép szemeitől.
- Nem vagyok! - Duzzogok, majd hagyom, hogy végig simítson az arcomon, nagyon is imádom, amikor ilyen gyengéden ér hozzám, de most nem engedek. Hason fekszek az ágyon, a párnába temetem az arcomat, és kíváncsi vagyok, hogy hogyan akar kiengesztelni. Vagy csak szimplán itt hagy, de akkor biztos lehet benne, hogy ma nem alszok vele.

Szeretem őt, és még egy pár évig szeretném ezt érezni iránta. Mondjuk a megöregedésünkig biztosan. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, hiába tűnik tőlem túl nyálasnak. Azt akarom, hogy Charlotte jól érezze magát velem, és boldog legyen. A kérdésére meg igazán nem tudok válaszolni, így muszáj egy kicsit elgondolkoznom ezen.
- Csak érzem. Nem kértem volna meg a kezed, ha nem így lenne. Veled akarok lenni örökre. - Mondom határozottan, mert biztos vagyok az érzéseimben. Ha nem szeretném ennyire, akkor nem is tepertem volna érte és az első elutasításnál hagytam volna őt. De a kezdetektől érzem ezt az érzést, hogy ő kell nekem és ő megadhatja azt, amire vágyok. Szeretném, hogyha hinne nekem és nem állna a szerelmünk közé semmi és senki.
- Tudom. De a filmekben sem a srácnak hisznek, akit szeretnek, hanem inkább a csábítónak. - Rántom meg a vállaimat, mert ez mindig így szokott lenni. Ezért jobb, hogy letisztáztam vele, hogy nem vagyok nőfaló, de szerintem ezt már rég tudhatja rólam, mert ha nem így lenne, akkor az első együttlétünk után itt hagytam volna. Most pedig már másfél éve együtt vagyunk és boldogabb vagyok, mint valaha.
- Nem így értettem. - Muszáj megmosolyognom, mert nyilván együtt megyünk. De gondolom az meg se fordult a fejében, hogy azért mondtam, hogy válassza ki a helyet, majd mindent elintézek utána. Szeretném, ha felejthetetlen lenne a nászutunk és nem abból állna, hogy veszekszünk, miért nem ide, ide és ide mentünk inkább.
- Aha. De nagyon jól csinálod! - Bólogatok, mert odalent is ő mondta, hogy tépjem le róla a ruhát. Mi ez, ha nem hergelés? Persze, élveztem, de ennek következtében nagyobb folt lett a nyakán. Ilyenkor teljesen megvadulok, amit már tudhat rólam és nem bírok magammal. Nem mondok semmit sem, hogy nem áll jól a sértettség, csak morgok, majd elfekszek az ágyon. Arcomat a párnába temetem, hogy hátha megfulladok. Érzem, ahogy simogatja a hátamat és élvezem is, mert libabőrös is leszek. A kérdésére megrázom a fejem, de nem azért, mert nemleges választ adok, hanem más miatt és ezt el is árulom neki, felemelt fejjel, hogy hallja.
- Ugye fogalmad sincs, hogy hogyan engesztelj ki? - Pillantok hátra a vállam felett, mert szerintem ezzel a kérdéssel valóban fogalma sincs, hogy most mit csináljon. Ez pedig egy kicsit elszomorít, mert én tudom, hogy mit csináljak, ha megbántom, de neki látszólag ötlete sincs. Amíg várok a válaszra, addig a fejemet is leteszem a párnára.

Halványan mosolygok, mert nagyon is boldoggá tesz azzal, hogy ugyanazt érzi, amit én. Tényleg nem tudnám leírni, hogy honnan tudom, egyszerűen csak érzem. Viszonozom is a puszit és egy kicsit el is nyújtom. Szeretek vele csókolózni, mert nagyon is jól csinálja, és tényleg édesek az ajkai. Számomra a következő szavak nagyon is sokat jelentenek. Persze, nem rohanok egyből egy másik nő karjai közé, hogy ezt kipróbáljam, de jobb ezt előbb letisztázni, mielőtt elveszíteném őt.
- Megnyugodtam. - Csak ennyit mondok, mert tényleg nagy kő esett le a szívemről. Nem is tudom, hogy mit csinálnék, ha azért hagyna el, mert egy másik nő nincs tisztában azzal, hogy mi a szerelem. Majd az esküvőről is szó esik, a nevetésére pedig csillogó szemekkel pillantok rá. Szeretem nézni, ahogy nevet, mert annyira jól áll neki. Bele is bambulok a nevetésébe, majd csak azon kapom magam, hogy megint más témáról beszélünk.
- Meg másban is! - Kacsintok rá és szerintem most értheti, hogy mire is akarok kilyukadni. Persze az előbbi feltételezése nagyon is rosszul esett, mert nem gondolok mindig a szexre, szeretem máshogy is kényeztetni a menyasszonyomat. Be is fekszek sértődötten az ágyba, és élvezem, ahogy simogatja a hátamat. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem tudja, hogyan engeszteljen ki, de azért jobban bánt, hogy abba hagyja a simogatásom. Úgy élveztem pedig. Amint lefekszik az ágyra, hozzábújok. Egyik lábamat átvetem rajta, egyik kezemmel átölelem, majd fejemet a fejéhez rakom.
- Charlotte... Kiscicám. - Suttogom a fülébe gyengéd hangon, majd simogatni is kezdem az arcát. Nem is engedem, hogy változtasson a fekvő helyzetén, most ez így annyira jó. Végül a lábamat bedugom a két lába közé, majd fölé magasodok.
- Menjünk, vegyünk neked egy koktél ruhát! - Nézek a szemeibe, ahogy elmondom neki a tervemet. A telefonom pedig elkezd csörögni, de nincs kedvem azzal foglalkozni, mikor foglalkozhatok a szerelmemmel.

Szeretem őt, mindennél jobban és azt akarom, hogy nagyon jól érezze magát velem. Mint ahogy most is egy apró célzást teszek arra, hogy milyen is az ágyban. Szeretek vele szeretkezni is és azt hiszem, hogy ezt nem kell szavakba öntenem, magától is tudja, hogy mire gondolok.
- Szerintem tudod! - Nyújtom ki rá a nyelvemet, miközben sejtelmesen pillantok rá. Szerintem pontosan tudja, hogy most mi is jár a fejemben, nem úgy mint mikor felhoztam. Akkor persze nem ez volt a fő célom, mert épp mást akartam nála elérni. Ezzel egy kicsit meg is bántott, de nem tart sokáig a sértettségem, mert egyáltalán nem tudok rá haragudni. Most is csak kíváncsiságból játszottam meg magam, hogy mire képes arra, hogy kiengeszteljen. De azt hiszem, hogy ezt még "gyakorolnunk" kell. Meglepett vele nagyon is, hogy fogalma sincs arról, hogy hogyan is kéne kiengesztelnie. De amint mellém feküdt átölelve hozzábújtam. Imádom érezni az illatát, és azt, hogy a karjaim közt van.
- Nem tetszik? - Suttogom még mindig a fülébe, ahogy visszaismételte a becenevet. Egyáltalán nem vagyok jó az ilyenben, nem is az én stílusom ez a becézgetés, de ha ő szeretné, akkor megteszem érte. Viszont van egy jobb ötletem, így felé magasodok, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Mert elviszlek egy étterembe. - Mondom határozottan, valóban ez a célom és azt akarom, hogy beleegyezzen. Úgy érzem, hogy neki jár, megérdemli és a kedvére akarok tenni. A telefonom viszont elkezd csörögni, a kérdésére pedig sóhajtok egyet. Kihúzom a zsebemből, de csak annyira, hogy rápillantsak, majd visszadugom és hagyom, hogy tovább csörögjön.
- Nem. - Válaszolok ezek után a kérdésére, majd a fejemet a feje mellé helyezem, és továbbra is ugyanúgy fekszek rajta, ahogy az előbb elhelyezkedtem. Közben már abba is hagyja a csörgést, amit nem bánok, bár szeretem ezt a zenét, de aki hívott azzal nem akarok beszélni. Hamarosan egy üzenet jelző hang is megszólal, de nem foglalkozok vele. Most itt van Charlotte, és az összes figyelmemet rá szentelem.

Meg kell, hogy mosolyogjam, mert nagyon is tudja, hogy mire gondolok. Kicsit gondolkozok rajta, hogy elmondjam-e vagy sem. Végül arra jutok, hogy igen, de azért még egy kicsit húzom az agyát, mielőtt elmondanám neki konkrétan. Persze nem fogok mindent elmondani neki, mert az túl egyszerű lenne. Úgy mondva csak ízelítőt adok, amiből rájöhet, hogy mik is a továbbiak.
- Szerintem igen. A szeretkezéstől kezdve sorolhatnám, de nem fogom. - Rázom meg a fejemet, mert titokzatos vagyok. Azt akarom, hogy magától jöjjön rá a többire. Ezek után hozzábújok és egy becenév csúszik ki a számon. Olyan, amilyennek őt látom. Valóban egy kiscicához tudnám hasonlítani, hiszen mindig úgy bújik, szeretethiányosként.
- Mit szeretnél? Hogy hívjalak? - Kérdezem meg, hátha van egy másik becenév, amit jobban szeretne tőlem hallani. Még nem vagyok otthon ezekben a becézgetésekben, mert nem szoktam ilyeneket mondogatni. De Charlotte esetében kivételt teszek, mert annyira szeretem, hogy még ebben is megváltozok miatta. Egy ötletet mondok neki, mire egy nem várt kérdést kapok. Igazából ezen még nem is gondolkoztam, így kell egy pár másodperc míg kimondom, amire gondolok.
- Hát... Végülis nem... Én csak azt akarom, hogy én legyek a legjobb döntés az életedben. Gondoltam kicsit kényeztetlek így is. - Őszinte vagyok vele, ahogy megszokhatta már. Tényleg azt akarom, hogy ne kételkedjen a döntésében soha, hogy engem választott. Ezüst tálcán akarom hordozni, hogyha megengedi. Ezért is gondoltam arra, hogy meglepem őt egy koktélruhával. Persze ehhez ő is szükséges, mert nem tudom a méretét és, hogy mennyire tetszene neki az, amit én választok ki. Jobb a békesség, és jobb ezért, hogyha ketten megyünk. A telefonom viszont megcsörren, bár tudom, hogy ki keres, de azért meggyőződök azzal is, hogy megnézem. Sóhajtok egyet és elhúzom a számat, mert tudom, hogy Charlotte nem fog ennek örülni.
- A volt barátnőmet. - Mondom a kérdésére, mert valóban leszeretném rázni, de azért még folytatom, hogy tisztán lássa a sztorit.
- Megint elkezdett hívogatni. A fejébe vette, hogy még szeretem, de miattad nem lehetünk együtt, mert rövid pórázon tartasz. Tiszta agyrém! - Megforgatom a szemeimet, már kezd az agyamra menni ezzel és még egyetemet sem tudok váltani, hogy ne járjunk egy szakra és ne találkozzunk, szinte mindennap.
- Van, hogy addig csörget, amíg nem veszem fel. Ez a jobbik eset, hogy sms-t írt. - Még ezt hozzáfűzöm az előbbiekhez, mert így legalább nyugtunk van tőle, hiszen most már nem fog hívogatni. Szerencsére nála ez még kiszámítható, bár ki tudja, hogy mit fog még tenni. Azért remélem, hogy Charlotte nem lök el és megérti a helyzetet.

Azzal, hogy nem szól semmit, gondoltam, hogy egyre gondolunk és ezt a témát zárhatjuk is. Viszont van egy másik, ami nem az én műfajom, de ha ő ezt szeretné, akkor megteszem miatta. Azzal, hogy tetszik neki a becézésem, csak halványan elmosolyodok. Eddig nem is tudtam, hogy mit is kell mondanom egy olyan nőnek, akit szívből szeretek.
- Akkor jó, bár nekem a Charlotte is tetszik. - Azért hívtam mindig Charlottenak mert nekem jobban tetszik, mint az, amilyen néven a többiek szólítják. Így is különlegesnek éreztem magam, mert rajtam kívül senki sem hívta eddig Charlottenak. De a mai napot másak szántam, épp ezért mondom el azt, amit elsőnek gondolok. Melegség árad szét a testemben, ahogy bevallja, hogy élete legjobb döntése vagyok. Nem is akarok neki csalódást okozni.
- Csak ha szeretnéd. Nem muszáj, ha nem akarod. - Nem akarom ráerőltetni az új ruhát, csak azt hittem, hogy a nők szeretnek új ruhákat kapni. Bár Charlotte esetében ez lehet más, mert rajta úgy vettem észre, hogy nem szeret vásárolni. A telefon is a legrosszabbkor szólal meg, de nem akarok vele foglalkozni, viszont hazudni sem szeretnék neki. Gondoltam, hogy valahogy így fog reagálni, így sóhajtok egyet és elhúzom a számat.
- Tudtam, hogy így reagálsz. - Látszik rajta, hogy féltékeny, bár nincs miért, mert amint láthatta nem vettem fel a telefont, hanem továbbra is vele foglalkoztam. Viszont, ha már úgyis szóba került, akkor elmondom az igazságot. A kérdésére bólogatok.
- Valahogy úgy. - Elhúzom a számat, mert nem akarok erről beszélni, most sokkal más tervem van, de ha már ennyit kérdez, akkor muszáj lesz válaszolnom neki.
- Nem tudom. Olyan 2-3 hete talán. Amióta megtudta, hogy el akarlak jegyezni és azért nem szóltam előbb, mert el voltam azzal foglalva, hogy ez a nap tökéletes legyen. És nem. Legalábbis nem ma. Talán holnap vagy a jövő héten. Ez a te napod, nem akarom, hogy az én problémámon idegeskedj. - Tényleg ezt szeretném, hogy most ne ezzel foglalkozzunk.
- Várj. - Előveszem a telefonomat, majd egyszerűen kikapcsolom és leteszem az éjjeli szekrényre.
- Ne ezzel foglalkozzunk! Csak veled! - Komolyan gondolom, azért is kapcsoltam ki a telefonomat, hogy az összes figyelmem rá szenteljem.

Nekem annyira a beceneve nem igazán nyerte el a tetszésemet, azért sem hívtam Lottynak sosem. Eddig nem szólt meg érte, így bátran használtam a rendes nevét, mert nekem az nagyon is tetszik.
- Nekem nem igazán tetszik a Lotty becenév. - Mondom halkan és bűnbánón, mert nem tudom, hogy mennyire fogom ezzel megbántani, de én csak az igazat mondom.
- Úgyis úgy bújsz, mint egy kiscica, már csak dorombolnod kéne. - Vigyorgok, hátha ezzel kicsit elterelem a gondolatait az előző mondatomról. Nem tehetek róla, én szeretek őszinte lenni azzal, akit szeretek, és ha már Charlotte a menyasszonyom, akkor alap feltétel nálam. A kérdésre megrántom a vállaimat, tudom, hogy szeretnek a nők ruhákat vásárolni, de eddig Charlottetól csak azt láttam, hogy nem igazán szeret vásárolni.
- Hát én azt vettem észre, hogy nem szeretsz vásárolni. - Nézek rá nagy szemekkel, amik ellen nem tud ellenállni. Tényleg kezdek belezavarodni ennyi idő után is, hogy mit szeret és mit nem. Nagyon szeszélyes néha, így résen kell lennem. A volt barátnőm pedig megzavar a telefon hívásával. Nem is tudom, hogy hogyan tudnám lerázni, mert most nagyon a fejébe vette, hogy egymáséi kell, hogy legyünk.
- Hát... Nem tetszene. De bíznék abban, hogy nem hagynál el és nem mennél vissza hozzá. - Elhúzom a számat, mert attól viszont nagyon is rettegek, hogyha valamikor is felbukkan újra az életében az előző barátja, hogy ő már csak azért is visszaszerzi Charlottet. Nem akarom őt elveszíteni, így mindent megteszek érte, hogy ne is forduljon meg ilyesmi a fejében.
- Nem hiszem, hogy ezt nagyon meg lehetne vele értetni. Amióta megismertelek és nem futottam utána, azóta rám szállt. De ha össze is jönnék vele, szerintem ugyan úgy kikészítene, mint azelőtt és elhagyna. Szóval szerintem csak a figyelem középpontjában akar lenni. De én megmondtam neki, hogy soha többet nem akarok tőle semmit. - Mondom el a véleményemet és remélem nem azon fog fenn akadni, hogy azt mondtam, mi lenne ha összejönnék vele. Ez csak egy feltevés, mert tudom, hogy mi történne, viszont most nagyon is boldog vagyok és semmi pénzért nem hagynám el Charlottet.
- De mára igen! - A mai nap számomra fontos, és nem akarom, hogy megzavarják, így azzal, hogy kikapcsoltam a telefonom, nem fog többet hívni. Legalábbis ma, aztán majd kapok érte a suliban. Túlságosan is kedves vagyok vele azok után, amit tett velem, de nem tehetek róla, ilyen a természetem.
- Elmegyünk veszünk egy ruhát, beülünk valahova és megvacsorázunk, aztán ha van kedved elviszlek táncolni. - Mondom el a mai nap programját, ami még van ebből a napból. Persze az utolsót nem tudom, hogy mennyire szeretné, de hamarosan ez is ki fog derülni. Tudom, hogy mire értette a kérdést, de szándékosan nem arra válaszoltam. A mai nap egyáltalán nem akarok a volt barátnőmmel foglalkozni, ez a nap Charlotté.

Azért kicsit félve nézek rá, mert nem akarom, hogy ez miatt megharagudjon rám, hogy nekem éppenséggel a teljes neve jobban tetszik. Szerintem gyönyörű név, hozzá illik, a Lotty meg nem annyira szimpatikus. De ahogy látom, nem haragszik ez miatt, reméltem is, mert ezt nem tudtam volna sehogy sem jóvá tenni. Halvány mosoly az arcomon, majd egy puszit nyomok az arcára, mert akkor ezek szerint neki is leesett, hogy nem szerettem úgy hívni.
- Kár. - Biggyesztem le az ajkaimat, azért örülnék, ha elkezdene dorombolni. Igazából kíváncsi is lennék arra, hogy hogyan is oldaná ezt meg.
- De még tartozol nekem három gyógypuszival. - Nézek rá titokzatosan, mert ezeket a puszikat még be fogom hajtani rajta és vagy most, vagy a nap hátralevő részében. Kellenek nekem azok a puha ajkak, ahogy a testemet járják körbe.
- Nem gond. Ahova menni szeretnél és akarod, hogy menjek, megyek. Amikor csak akarod. - Tudom, hogy a munkája fontosabb holmi ruháknál, épp ezért nem is lep meg ezzel. Valahogy nem is szeretek órákat várni arra, hogy befejezze egy nő a ruha nézegetést, aztán a próbálgatást, végül nagy huzavona után megvegye. Vagy épp ott hagyja az üzletben. Szerencsémre Charlotte nem ilyen, így azt az egyszeri-kétszeri alkalmat kibírom vele az üzletekben, amikor úgy dönt, hogy most már kéne pár új ruha neki.
- Örökre a tiéd akarok lenni! - Halványan mosolygok, szerelmes vagyok és ez most duplán látszik rajtam. Nagyon is jól esik, hogy ezt mondja, mert nem is tudnám, hogy mit csinálnék, ha úgy döntene, hogy neki másra van szüksége. Hozzá is bújok, fejemet a melleihez teszem. Imádom érezni a domborulatait, és azok csak az enyémek, más nem is nyúlhat hozzájuk.
- Vagy csak szimplán böki a csőrét, hogy én boldog vagyok, ő meg elszúrta. - Rántom meg a vállaim, nem hiszem, hogy annyira jó lettem volna hozzá. Szimplán csak azt csináltam, amit éreztem, hogy csinálnom kell. De már nem szabadulhatok tőle, szerelmes voltam belé, de azt a kapcsolatot én rontottam el, de nem is bánom, hiszen megismertem Charlottet ezáltal. De nem akarok vele foglalkozni, ezért is váltok témát, amint lehetőségem adódik rá.
- Igaz, hazudnék ha azt mondanám, hogy profi vagyok. De tudok pár lépést. A szalagavatón mindig kellett táncolni, na meg az enyémen volt keringő is. És, amit megtanultam az megmaradt. Ha szívesen mennél táncolni, elviszlek. Csak egy szavadba kerül. - Persze nem vagyok egy profi táncos, de alapjáraton a ritmusra tudom mozgatni a csípőmet, még ha nem is mindig találom el az ütemet. Mivel szalagavatókon kötelező volt ezeken résztvenni, el is tanultam ott egy-két dolgot. Már csak azt sajnálom, hogy Charlotte az enyémen nem vett részt, hiába hívtam meg. De így legalább tudok neki meglepetést okozni. Felülök az ágyon, hátamat a falnak döntöm és várok a szerelmemre, hogy mehetünk-e vagy mi lesz most.

Fura nekem még ez a becézgetés, de majd hozzászokok. Elvégre ez már egy olyan bensőséges megnevezése a másiknak, legalábbis szerintem. Végül is, ha már kis cica, akkor azért hívom így, mert tényleg olykor úgy bújik, de nem is baj, mert nagyon szeretem, mikor érzem az illatát és a karjaim közt van.
- Hm... Hát jó... Valahogy túlteszem magam ezen a lelkitörésen. - Színészi képességemet bevetve, szomorú kiskutya fejet varázsolok az arcomra és úhy tekintek fel szomorú tekintetemmel a szemeibe. Valahogy túl fogom élni, hogy nem dorombol nekem, de persze ez nem olyan, amiért megsértődök, hogyha nem teszi. A puszit is most akarom, ha már meg lett ígérve.
- Igen, kb. 10 perce mondtad odakint a hintaágyon, hogy a sajgó bordámra adsz három puszit. Már is elfelejtetted? - Kezdek összezavarodni, hiszen nem történt olyan régen, hogy ne emlékezhessen rá. Még jó, hogy mondta, hogy jegyezzem meg, bár ezt amúgy is behajtottam volna. Szeretném, ha a puha ajkai végig barangolnák a testemet. Viszont teljesen letaglóz az, amit mond.
- Miért? A többi pasid nem csinálta? - Döbbenten összeráncolom a homlokomat, mert nekem ez alap dolog, hogyha már egy nő eldöntötte, hogy velem lesz, akkor a kedvére tegyek, hogy ne bánja meg, amiért engem választott és boldog legyen mellettem.
- Rajtad múlik! - Nézek rá nagy bizakodó szemekkel, mert még nem mondta azt, amit hallani akarok tőle. Azt akarom, hogy az övé legyek és nem akarom, hogy hülyeségeken összekapjunk vagy akár mosoly szünet legyen, főleg a volt barátnőm miatt.
- Nekem sem. De majd lenyugszik. - Rántom meg a vállaimat, és ezzel zárom is a témát, mert nem akarok vele foglalkozni. Charlotte kedvére szeretnék tenni, így felvetek egy ötletet, ami úgy tűnik, hogy sikert arat nála.
- Csak nyugodtan! - Kacsintok rá, talán még nem felejtettem el az alap lépéseket, ha meg igen, akkor kicsit fájni fog Charlotte lába, vagy pedig újra megtanulom. A kérdését nem nagyon értem, hiszen most beszéltük meg, de betudom annak, hogy fáradt lehet már. Pedig szinte nem is csináltunk semmit egész nap.
- Persze! Mai sorrend: veszünk koktél ruhát, elmegyünk vacsorázni, aztán táncolunk. - Már egyszer elmondtam, azt hittem, hogy Charlotteban is tudatosult, hogy ezt ebben a sorrendben még ma el akarom intézni. De valahogy most annyira kedvem van hozzábújni, hogy mielőtt elindulna, egyik kezemet a térdhajlatához, a másikat pedig a hátához teszem és így áthúzom az ölembe. A füléhez hajolok, miközben szorosan ölelem.
- Vagy maradhatunk egy 5 percet még. - Ölelem magamhoz, fejemet a nyakába túrom. Igaz elég szép lesz, ha sálat fog felvenni, mert elég szép nagy lila foltot sikerült a mai nap folyamán a nyakára csinálnom. Remélem már elfelejtette és nem néz bele a tükörbe, mert akkor akár meg is áshatom a sírom, mert ettől biztos vagyok, hogy kiakad. Jóval nagyobb, mint az eddigiek voltak. Egyik kezemet a topja alá dugom, hogy csupasz hasát érintsem.
- Oh, szívemnek mézédes virágszála. - Csúszik ki belőlem, amolyan poénként, mert kíváncsi vagyok, hogy ehhez a becézéshez mit fog szólni. Persze nem bírom sokáig, és muszáj elnevetnem magam.