welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Jenna • Link - One more chance

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jenna • Link - One more chance 24.12.13 0:04

______________________________________________________________
Egy hét és három nap. Ennyi telt el az a délután óta, ami a legjobb és a legrosszabb is volt. A mennyekben jártam, hiszen együtt lehetettem Vele. Érezhettem a bőrét az ujjaim alatt és azt tehettem, amit csak akartam. De a legrosszabb is, mert elrontottam. A bűntudat még napokig mardosott. Nem ezt akartam. Nem szerettem volna megbántani, sem úgy kezelni, mint valami... filmszereplőt. Így utólag már tudom, hogy mekkora barom voltam, de akkor nem tudtam mit tenni. Kérhettem én bocsánatot, láthatóan semmit nem értek a szavaim. Ő pedig otthagyott. Kisétált az ajtómon. Egy percre rá megjelent Mary és egy óra, harminckét percen át ecsetelte, hogy mekkorát csalódott bennem. Ismeretlen lányt hívok meg anélkül, hogy közölném vele. Bezárkózok vele a szobámba és hangoskodunk. Fogalmam sincs, melyik zavarta a legjobban a felsoroltak közül. De végighallgattam. Egyetlen szó nélkül, összehúzva magam az ágyon, azt a párnát szorongatva, amit Jenna is. Végül bocsánatot kértem. Ma már sokadjára.
Elfogadta. Békén hagyott. Én pedig elkezdhettem azon gondolkozni, hogyan fogom elérni, hogy Jenna is elfogadja a bocsánatkérésem. Egyszerűbb lett volna feladni és megfeledkezni róla. Mindig ezt csinálom. De most képtelen voltam. Túl élénken jelent meg a teste a szemeim előtt, akárhányszor csak becsuktam őket. Nem tudtam... képtelen voltam elfelejteni.
Három óra és negyvenkét perc kellett arra, hogy kitaláljam, mit fogok tenni. Képletesen széttörtem a malacperselyem és összeszedtem az eltett pénzem. A legújabb vitorlásmakettra gyűjtöttem, de fontosabbat találtam, amire költhetem. Rózsák. Minden nap veszek egy szál rózsát. Csak tudnám, hogy juttatom el hozzá! Végül megoldottam. Egy egyszerű kis program. Még csak nem is fizetős. Nem vagyok nagy számítógépguru, de azért nem volt nehéz telefonszám alapján nyomozni és találni egy címet, ha az ember tudja, milyen programot használjon. Persze azért leellenőriztem a helyet. Sikerült elérnem egy teljes óra kimenőt, amikor Mary épp nem volt otthon. És láttam! Láttam őt! Még aznap elküldtem az első rózsát és így a következő kilenc napban. A mai mellé pedig egy levelet is írtam. Elég rövid, de ezen a pár mondaton is nehézkesen rághatja át magát. Nem megy nekem a szép írás. A lényeg, hogy négy mondaton át kérek tőle bocsánatot, az utolsón pedig meghívom... a faházamba.
Most pedig itt vagyok. Az én kis menedékemben a fa ágai között, amit csak egy kötéllétra köt össze a talajjal. Talán egy éve, hogy utoljára itt jártam. Mondhatjuk, hogy el lettem innen tiltva. Szálka ment a kezembe és az egész ujjam feldagadt, mire észrevettem, hogy valami nincs rendben. De most Mary nincs itthon. Egész álló nap szabad. Csak én vagyok és Robert, de ő engedékeny. Főleg, hogy megmondtam neki, egy nő miatt teszek mindent.
Kiöltözve, csokornyakkendőben, gyertyával - ami talán őrültség egy kis faházban - várom, hogy talán eljön. Talán... talán... Bárcsak kibírnék egy percet anélkül, hogy ne lesnék ki a kis ablakon azt várva, hogy meglátom őt az utca valamelyik végében!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 24.12.13 14:49

Egyszerűen képtelen voltam rászánni magam, hogy felhívjam. Megtehettem volna igen, és lehet hogy egy idő után végül beadom a derekam, de... akkor is bírni akartam, hiszen folyton ezt csinálom, és folyton rosszul sül el, folyton én megyek mások után. Nem tudom, hogy miért ragaszkodom annyira egyesekhez, igazán nagy butaság, nem kellene, de mégis megteszem, de tényleg szeretnék változtatni. Szeretném, ha jobb ember lehetnék, ha nem függnék annyira a társaságtól, ha nem kéne a végén mindig megalázottnak éreznem magam, amikor már nem kellek, mert mindig az a vége, hogy én nem kellek másnak, mint ahogy most is csak pofára estem azzal, amit mondott... amit csinált. Pedig tényleg olyan kedves srácnak tűnt és talán az is tényleg, csak én várok sokat, és igazán felhívhatnám. A tetejében még csak nem is tudtam az egészet kivel megbeszélni, mert hát a bátyám...? Tuti, hogy nem érdekli e téren a szexuális életem, és a végén csak leszólna, hogy marha voltam és jobban kéne gondolkodnom. Lau meg nem ér rá annyit most karácsony előtt és amúgy se lehet mindig hozzá rohangálni, szóval maradt az, hogy egyedül kínlódhattam a bajomon.
Aztán jött az első rózsa, névtelenül. Megmondom őszintén nem tudtam először, hogy kitől van, de tényleg nem, aztán egy idő után kezdtem sejteni, de valahogy mindig ott volt a kérdőjel, mert hát egy olyan srác küldene rózsát, aki még arra is engedélyt kért első alkalommal, hogy megcsókoljon? Valahogy nem állt össze a kép, akárhogy is törtem a fejem, ezért vártam tovább. Aztán megjött az útólsóval az a pár sor is, amit tényleg elég nagy kihívás volt kisilabizálni és még így is maradt egy-két szó, amiben nem vagyok teljesen biztos, de a lényeget megértettem és kérdés sem fért hozzá, hogy el fogok menni, hiszen már ahhoz is nagy akaraterő kellett, hogy ne hívjam én magam felé, akkor hogy a viharba ne mennék el, ha ilyen szépen kér? Nem kellett tehát sok idő, hogy összekapjam magam és felpattanjak az első buszra. Tudod már az utat, úgyhogy ez legalább nem jelentett kis problémát sem. Nem akarok túl lelkesnek mutatkozni, butaság lenne tudom, mert... a fene tudja miért, tudom, hogy nem direkt akart megbántani, csak hát attól még ugyanúgy rosszul esett. De majd igyekszik és nem fog újra, legalább nem szándékosan teszi és ez már nagy dolog a legtöbb pasashoz képest, akikhez eddig közöm volt.
Gyors lépekkel közelítem meg a házat, miután leszálltam a buszról és se perc alatt már az ajtó előtt állok. Azért kopogni csak kell, hogy kijuss a hátsó kertbe igaz? Vagy... van valami kapu is? Hát a fene tudja, jobb a jól bejárt út, bár ha belefutok a nevelőanyjába... oké, nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni igaz? Nagy levegő és máris jöhet a kopogtatás. Se perc múlva nyílik is az ajtó és egy határozottan kedves fickó áll velem szemben. Zavart torokkoszörülés, hiszen őt nem láttam legutóbb, de nincs gond, ő ha jól sejtem tudja, hogy ki vagyok, mert gond nélkül mutatja az utat és még csak az a kíváncsi tekintet sincs meg, mint a múltkori nő esetén. Viszonozom hát a mosolyát, mielőtt még eltűnnék hátul kiérve a kertbe. Egy pillanatra azért bizonytalanul nézek fel a kötéllétrára.
- Hát... nem mondom, hogy nem különleges. - mosolyodom el, jó eséllyel ha annyira figyelt, akkor simán kiszúrva az ablakban, vagy már lehet, hogy eleve addig is jött a létrán? A fene tudja, én egyelőre még azért lent maradok, kicsit felmérni a terepet, meg hát... nem kötéllétrához öltöztem őszintén szólva, bár lehetett volna ennyi eszem, amikor faházról van szó. Rövid szoknya van rajtam, kockás vörös-fekete rakott, vastag harisnya feketében, magas szárú fekete magassarkú csizma így alulról, ami pont nem kötéllétramászásra van kitalálva, de... majd megoldom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 24.12.13 15:39

______________________________________________________________
Nem hittem, hogy eljön. Nem mertem ilyesmiben reménykedni. Visszagondolva már azt sem tudom, a rózsákhoz és végül a levélhez hogy volt elég bátorságom. De nem számít. Megtettem és ez valamennyire csökkentette a bűntudatom. Azt nem mondom, hogy máris úgy éreztem utána, hogy minden rendben van. Attól még igenis elrontottam, de legalább próbáltam helyrehozni. Méh ha ott és akkor nem is ment valami jól.
Most pedig már több órája itt kuporgok fent a faházamban. Pár éve lett megerősítve. Mary egy profi építészt fogadott, mondván, ha házilag csináljuk, az soha nem lesz biztonságos. Kicsit tényleg úgy néz ki, mint egy erőd. A padló még csak nem is fa, csak a falak. Az a pár léc pedig, ami a tetőt helyettesíti... mondjuk úgy, hogy szép a kilátás a csillagokra éjszaka. Nem mintha túl sokszor lettem volna itt kint esténként. Régebben inkább. Mikor még élt bennem a lázadó énem. Nem egyszer szöktem ide és mivel Mary nem tudott felmászni hozzám, miután felhúztam a létrát, nyert ügyem volt. Most viszont eszemben sincs ilyet tenni. Minden második percet a kis ablak mellett töltök. Mást amúgy sem nagyon tehetnék. Nem csak azért, mert azon jár az eszem, vajon eljön-e, hanem azért is, mert az eltelt évek alatt összement ez a hely és még talpra állni sem igazán lehet itt anélkül, hogy ne verném be a fejem.
Úgyhogy marad az ablakon való nézelődés. Minden egyes ember, aki végigsétál az utcán, azt várom, hogy ismerős lesz. Hogy őt látom majd. De nem. Ismeretlen emberek, szomszédok. Mikor tényleg ő halad végig a járdán, el sem hiszem. Biztos csak rosszul láttam, csak hasonlít rá, csak képzelődtem. Mégis egy perccel később hallom, hogy nyílik a hátsó ajtó. Azonnal odakúszok a bejárat széléhez. Köszönhetnék neki, lemászhatnék, de szótlanul lesem meg. Tényleg ő az. Nagy mosoly kúszik fel az arcomra, de nem mozdulok. Hamar komolyabb leszek, amikor rájövök, hogy most jön a neheze. A mögöttem hagyott gyertyára nézek, ami már elég kis fénnyel ég és a mellette lévő, ténylegesen utolsó szál rózsára. Mintha ellenőrizném, hogy minden tökéletes lenne! Pedig közel sem az. Szerezhettem volna valami innivalót. Pezsgőt! Az szokás ilyenkor, nem? Én nem iszok, de ő talán... Már késő. Késő szólni Robertnek, hogy szerezzen egy üveggel. Gyorsan végigpörgetem a lehetőségeket, de félbeszakítanak a lentről felhallatszó szavak.
- Nem jól választottam? Nincs tériszonyod? - kérdezem, továbbra is alig dugva ki a fejem a létra tetején. Még csak most jött, de már aggodalmaskodni kezdek! Amint erre rájövök, megköszörülöm a torkom, jobban kihajolok és próbálok határozottan, hangosabban beszélni.
- Lemenjek? Segítsek feljönni? Vagy adjak... váltócipőt? - sorolom a lehetőségeket készségesen. Bármelyikre hajlandó vagyok. Talán ha le kell mennem és úgy segíteni neki, rá tudok kérdezni a pezsgőre akár. Kell az ide egyáltalán? Plusz pont, ha szerzek? Fogalmam sincs, mi lenne a jó, de az legalább biztos, hogy magassarkú csizmában, nehéz lesz ide feljutni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 24.12.13 19:07

Bennem pedig fel sem merült, hogy ne menjek, már így se volt egyszerű visszafogni magam, hogy egyszerűen csak üljek a hátsómon és beletörődjek abba, hogy még egy igazán visszafogott és kedves pasasban is baromi nagyot lehet csalódni. Hát komolyan nem él a Földön egyetlen normális fickó sem, vagy tényleg én állok mindenhez rosszul hozzá? De aztán jöttek a rózsák és végül az az esetlen kis üzenet, amivel tényleg volt gondom, hogy kisilabizáljam, de a lényeg átjött és a gesztus a lényeg, nem pedig a gyöngybetűk. Főleg a mai világban, amikor már a legtöbben rég alig használnak papírt, megszokták a gépelést, ezért nem meglepő, ha az írás se megy nekik úgy istenigazából. Szóval nem volt kérdés, hogy azonnal kapom magam és szépen meg is indulok hozzám. Arra azért nem számítottam, hogy majd kötéllétrán kell felmenni, de az már határozottan pozitív meglepetés, hogy nincs otthon az a kellemetlen nőszemély. Vajon mekkora balhét csapott ki a bezárt ajtó miatt? Meg úgy általában a jó eséllyel leszűrődő hangok is zavarhatták, arról nem is beszélve, hogy sikeresen megrontottam a nevelt fiát... de hát huszonöt éves, az már nem is számít, bőven ideje volt túlesnie a tűzkeresztségen. De a lényeg, hogy a mostani fickó normális, még mosolyog is, és egyáltalán nem néz olyan kutakodó tekintettel, amitől az ember kb. meztelennek érzi magát, na nem ruha mentességre érzem, hanem mintha a lelkedet csupaszítanák le, hogy mindent meglássanak benned, ami vagy.
A lényeg, hogy elérem a hátsó udvart, no meg a faház feljáratát is, ami határozottan kihívásnak tűnik, mert hát oda felmenni szoknyában és magassarkú csizmában... első blikkre még tippem sincs, hogy lehetne megoldani. Az kicsit meglep, hogy egy moccanást se látok egy ideig, csak mikor megállok lent és fel is szólok, akkor látom meg odafent a fejét, mármint legalább már egy kis részét. Hát még mindig nem lett sokkal bátrabb, de majd fejlődik még és egyre jobban fog menni neki! Nem! Nem, nem és nem szabad, máris kezdem pedig még csak most értem ide és már megint mindenféle jövőbeli lehetőségeken gondolkodom. Miért nem tudom felfogni, hogy ezt így nem szabad, miért? Halkan sóhajtok csak, de aztán már mosoly játszik az arcomon, amikor felpillantok.
- Nincs tériszonyom és egy csepp gond sincs ezzel, nagyon... édes ötlet. - bátorítom, mert hát az tuti, hogy erre szükség van. Nem kell, hogy már a legelején elbizonytalanodjon, miután legalább arra rászánta magát, hogy elhívjon, meg virágokat küldjön. A kérdésekre csak megrázom végül a fejem. Meg fogom oldani, e miatt nem kell kockáztatnia a testi épségét, nem viselném jól, ha miattam lenne valami baja, aztán még én lennék az ősellenség a nevelő anyja szemében, bár már tuti, hogy ez most is így van.
- Nem kell, megoldom, várj egy kicsit. - a legegyszerűbb megoldás a megoldás most is, egyszerűen csak kibújok a csizmából, szépen kézbe fogom, aztán úgy indulok meg felfelé. Végülis ha a két ujjam közé veszem a csizma szárát, az úgy azért simán megoldható, lefelé meg majd csak ledobom és kész, aztán utána mászok. Nem lesz ez így gond, ennyi ügyesség van abban, aki egyébként remekül rúd táncol. Se perc alatt már kibukkan a fejem odafent, és kissé meg el is csodálkozom a gyertya meg a csokornyakkendő láttán.
- Tetszettek a rózsák. - mosolyodom el, és egyelőre csak lepakolom a csizmát, lehet hogy nem is kell itt, amúgy se hiszem, hogy fel fogok állni, mert bár alacsony vagyok, de ez még lehet, hogy nekem is egy kicsit alacsony lenne. Viszont akármennyire is nehéz rávenni magam, de nem csókolom meg, pedig elég nagy a késztetés. Egyszerűen csak... most úgy érzem, hogy jön nekem annyival, hogy ő tegye meg. Viszont a csokornyakkendőért előre nyúlok, és kicsit megpöckölöm. - Igazán csini vagy, de ez... túl sok, én se vettem kisestélyit, de a gyertya szuper. Nem volt nagy bajod az ajtó bezárásából végül? - egy pillanatra egy cseppnyi aggodalom is megjelenik az arcomon, igazán nem akarom, hogy miattam legyen valami baja, az rossz érzés lenne határozottan.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 24.12.13 20:24

______________________________________________________________
Addig képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg eljött és itt van, amíg meg nem hallom a hangját és nem látom, hogy lent ácsorog a kötéllétra aljánál. Alig dugom ki a fejem először és úgy szólok le neki. Édes ötlet. Ez remélem tényleg jó dolognak számít és plusz pont azon a képzeletbeli listán, amit vezet. Talán egyet visszaszereztem és már nem mínuszban vagyok az elrontott előző alkalom miatt.
- Ha tériszonyod lenne, akkor is van B tervem - biztosítom, noha tudom, hogy teljesen felesleges. Nincs neki és így nincs szükség arra, hogy változtassak a már eltervezett, bombabiztos A terven. Ettől függetlenül rendületlenül sorolom a lehetőségeket, ahogyan feljuthat. Bármire képes vagyok, csak hogy itt kössön ki fent velem. Nem bukhat meg itt az elhatározásom és mehet kútba annyi végigtervezett éjszaka.
Megoldja. Ez azért ígéretesen hangzik, bár jobban örültem volna, ha tudok neki segítene, de ugye a végeredmény számít. Figyelem, hogy mit talált ki és ekkor már kijjebb hajolok egy kicsit, hogy mindent jól lássak. Nem csak azt, hogy mit tesz, hanem őt is. Még ha nem is átgondoltan, de próbálok én belátni a felsője alá. Persze amint észbe kapok és tudatosul bennem, hogy mit csinálok, inkább beljebb húzódok és tényleg csak azt nézem, hogy jut fel. Mit ne mondjak, tényleg ügyesen csinálja. Ennek ellenére ott várom fent és még a kezem is odanyújtom neki, ha esetleg szüksége lenne rá a legvégén, hogy felhúzzam. Vagy megpróbáljam. Vagy valami. A rózsákról viszont még valami eszembe jut. Az utolsó szál, ami még itt várja. Feltartom a mutatóujjam, hogy várjon egy percet és egy pillanat múlva, alig láthatóan vörösebb fejjel vagyok ott előtte és nyújtok felé egy igazán szép vörös rózsát.
- Ez még hozzátartozik a csokorhoz - húzom kicsit félénk mosolyra a szám, miközben a tekintetem egy pillanatra az ajkaira siklik. De nem, nem csókolom meg. Csak egy pillanat az egész, majd elvetem az ötletet. Talán majd később. Ha kiderül, hogy sikerült megbékítenem. Már majdnem azt hiszem, hogy azonnal hozzám vágja a szál rózsát, amikor felém nyújtja a kezét, aztán rájövök, hogy a csokornyakkendő nem tetszik neki. Erre már tényleg elvörösödik és sietve szedem ki a nyakamból, majd dobom le a sarokba, hogy még csak ne is lássuk ezután.
- Dehogy. Pár órás beszélgetés, hogy miért is volt ez veszélyes, de... semmi több - válaszolom minden szót jól megrágva, mielőtt kimondanám, majd elhallgatok. Az arcát vizsgálom, majd mielőtt kinyögném azt a kérdést, amit készülök feltenni neki, megmutatom az ablak mellé tett kispárnát, amire le tud ülni és még nem is lesz koszos a ruhája. Csak miután leül, akkor helyezkedek el mellette a földön. Magamnak már nem hoztam párnát.
- Nagyon haragszol még rám vagy csak kicsit? - bököm ki a lényeget, majd szinte azonnal rájövök, hogy lehet, nem kellett volna felidézni benne, amit elrontottam.
- Mármint... szeretnélek megcsókolni, csak nem tudom, hogy szabad-e - magyarázom meg azonnal a kérdésem, de még így sem biztos, hogy túl sokat javítottam a helyzetemen. De legalább továbbra is biztos vagyok abban, hogy mit akarok. Az már más kérdés, hogy megkaphatom-e.
- Kockáztathatok? - kérek mégis engedélyt, ami nem sokkal jobb annál, mintha magára a csókra kértem volna.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 24.12.13 20:53

Ha tudnám, hogy még mindig ennyire a pontokra hajt csak azért, mert egyszer említettem a dolgot tuti, hogy nagyon értékelném a gesztust, és tényleg édes ötletnek gondolom a faházat. Végülis tuti, hogy egyedi, nem egy unalmas étterem, vagy ilyesmi. Lehet, hogy azért ez merült fel benne, mert kicsit talán... gyerekes, de igazából ez nem zavar, nem vagyok én annyira komoly, hogy ez gondot jelentsen, szerintem eddig se tűnhetett neki úgy egy pillanatig sem. Sőt kifejezetten szeretem a bohókás dolgokat, nagyon távol vagyok attól, hogy felnőtt módon viselkedjek.
- Na erre kíváncsi vagyok, mi a B terv? Vagy azt egy másik alkalommal veted be? - igen simán esélyt látok még más alkalomra, bár legutóbb is ezt mondtam, aztán a vége az lett, hogy látni se nagyon akartam, bár mondjuk ez kb. két napig tartott, aztán már onnantól ott motoszkált a fejemben, hogy fel kéne hívnom, vagy miért nem hív, vagy csak úgy állítsak be, vagy... szóval tényleg nem vagyok normális, hogy nem tudok egyszer az életben csak úgy lemondani valakiről és kész igaz? A kötéllétrát viszont megoldom valahogy, ebben biztos vagyok, nehogy már kifogjon épp rajtam! Szóval a csizma egy pillanat alatt lekerül rólam, szóval arra már nem nagyon figyelek, hogy még mindig kikandikál a feje a bejáraton és úgy istenesen be lehet látni a felsőmbe, de mondjuk amúgy se érdekelne. Végülis már látott mindent, akkor meg? Először persze a csizmámat pakolom fel, vagy adom oda neki és csak utána nyújtom a kezem, hogy segítsen feljutni a faházba. A felnyújtott mutatóujjra azért persze megállok, hogy mit is szeretne, és azonnal elmosolyodom a rózsa láttán. Baromi kevés kell hozzá, hogy azonnal előre hajoljak és megcsókoljam, de végül sikerül visszafogni magam és csak egy puszit adok az arcára. Csak azért is dolgozzon meg egy kicsit a bocsánatomért! Bár már így is elég sokat tett, hogy ne haragudjak, és igazából már nem is haragszom, de na, akkor is!
- Igazán szép, köszönöm! - még meg is szagolom persze, aztán azért szóváteszem a csokornyakkendőt. Nem igazán tetszik, szerintem túlzás, és nem is áll annyira jól neki, meg hát én se öltöztem ki annyira. Szerencsére hamar lekerül róla, amit egy elégedett biccentéssel konstatálok. Örülök neki, hogy hallgat rám, mármint remélem, hogy ez inkább azt jelenti, mint mondjuk valamiféle túlzott megfelelési kényszert. Megváltoztatni nem akarom, vagy ilyesmi, számít, hogy ő mit akar, neki mi tetszik, bár eddig úgy tűnt, hogy sok mindenben inkább alkalmazkodik másokhoz, mint akár egy filmhez, és saját önálló döntése még nem sok van.
- Pár órás beszélgetés? Oh! - bukik ki belőlem. Igazából sajnálom, hogy miattam kellett ilyesmin átesnie, hogy miattam kapott egy több órás litániát. Volt már részem ilyesmiben, bár azt hiszem mázlija van, hogy nem ismeri az apámat, voltak elég durva húzásai, de én már attól is falra másztam, ha csak egy fél órát regélt nekem miért nem jól csinálok valamit, szóval rossz érzés, hogy miattam kellett ezt kiállnia. Újfent nehéz csak arra szorítkoznom, hogy egy erős sajnálomot sugároz az arcom, ezért inkább lehuppanok a párnára. Nem kellett volna, de kedves tőle, hogy így készült. Simán törökülésben huppanok le a párnára, kissé eligazítva a szoknyát, bár nem ügy ez, a vastag harisnya miatt az se jelent sokat, ha esetleg a szoknya feljebb találna csúszni. Aztán jön a kérdés, majd az újabb, és a végén ez a kockáztathatok. Nem tehetek róla, de akkor is iszonyú édes ezzel a kis bizonytalanságával. Ezért döntök úgy, hogy hanyagolom a választ, hanem egyszerűen csak felé fordulok az egyik kezemmel megtámaszkodva mellette a másikat pedig az arcára csúsztatom és úgy csókolom meg. Nem túl visszafogottam, hiszen kár lenne tagadni, hogy már eddig is többször ez járt a fejemben. Rendes csók ez, nem csak egy puszihoz hasonló, a nyelvem is szépen akcióba lendül és talán fél perc is eltelik mire végül elszakadok tőle, hogy válaszoljak is.
- Hülyeség volt, de az a lényeg, hogy nem direkt csináltad, nem direkt bántottál meg, csak mert még nem értesz a dolgokhoz, de tudod... inkább kérdezz, vagy próbáld eldönteni, hogy mi lehet a jó, hogy te mit szeretnél adott helyzetekben és ne azt nézd más mit mondd, más mit tenne, vagy mit láttál egy filmben. Te is tudod, hogy minek van értelme, csak... elő kell hoznod innen. - bökök a homlokára egész finoman. Szerintem igenis sok minden egyszerűen ösztönből jön, ha az ember hagyja, nem kell annyit agyalni rajta, és főleg nem kell mindent mások tettei alapján megtenni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 25.12.13 13:20

______________________________________________________________
Komolyan készültem én másik tervvel is. Az nem fordult meg a fejemben, hogy azért, mert nem tud felmászni vagy nem engedi, hogy segítsek. Sokkal inkább szerettem volna mindenre felkészülni. Nem akartam, hogy ezen múljon, hogy tovább haragszik vagy sem.
- Lehet másik alkalommal - húzódik mosolyra a szám, mert tudatosul bennem, hogy újra itt tartunk. Nem csak feljön, leül, végighallgat és eltűnik mondván, őt nem érdekli a sok hülyeség, amit összehordok. Nem vagyok jó diák és nem akar magának egy koloncot a nyakába.
- De nem nagy dolog. Csak le is pakolhatok a faház alá és akkor nem kell felmásznod. Vagy ha esni kezdene, akkor ott a fészer. Rendet raktam benne és van hely bőven - árulom el végül a vésztervet. Ami már inkább tartalmaz egy C tervet is. Tényleg mindenre igyekeztem felkészülni, de úgy tűnik, ő mégis mászni fog. Igaz, a segítségemre nincs szüksége, ettől függetlenül szemmel tartom. A kelleténél jobban figyelve minden mozdulatát és akaratlanul is keresem a megfelelő alkalmat, amikor akár egy pillanatra is beláthatok a felsője alá. Persze hamar abbahagyom a leslelődést és inkább felé nyújtom a kezem, mire a csizmáját kapom meg. Gyorsan leteszem őket oldalra és máris az ujjait keresem, hogy felsegítsem a végén. Nem mondanám, hogy egyedül fel tudnám húzni, de talán ezzel a kevéssel is meg valamire. Azért eléggé ki tud lengeni a kötéllétra.
Ezután jöhet az utolsó rózsa átadása, ami még ahhoz a képzeletbeli csokorhoz tartozik hozzá, amit az utóbbi hétben összevásároltam és elküldtem neki. Egy mosoly az, amire maximálisan számítok tőle cserébe, mégis többet kapok. Erre persze már az én arcomra ül ki egy elégedett, boldog mosoly. Reménykedni sem mertem ilyen köszönetben. Már ekkor megfordul a fejemben, hogy talán mégsem haragszik már annyira és nem hagy itt, miután belátja, nem vagyok az a fajta, aki képes fél órás szónoklatot tartani arról, hogy mennyire sajnálja, amit tett.
Szerencsére az is bizonyítja, hogy maradni fog, amikor minden szó nélkül leül a kispárnára, amit csak miatta hoztam fel. Egy percig még továbbra is ott állok, miközben próbálom leplezni, hogy milyen vágyakozva nézem, ahogy a szoknyáját igazítja, majd észbe kapok és leülök vele szemben. Még azzal a ténnyel sem foglalkozok, hogy mégiscsak fejlődök. Mert megbámulom, de ezen kívül nem történik semmi. Hallgat rám a testem. Haladás.
- Nem volt olyan rossz. Csak hallgatni kell, bólogatni és úgy tenni, mint aki mindent megbánt - biztosítom, ahogy visszaemlékszem arra az estére. Általában komolyan veszem Mary szavait és próbálok a szabályai szerint viselkedni, de akkor nem nagyon érdekelt, sőt...
- Talán a felére odafigyeltem annak, amit mondott - vonok vállat és még csak nem is hazudok. A nagyját tényleg nem fogtam fel annak, amit mondott. Értettem persze, hogy veszélyes volt bezárni az ajtót és nem szereti, amikor idegenekkel találkozgatok - azt meg főleg, hogyha meg is hívom őket! -, de ennyi. Túlzottan mardosott a bűntudat és már ekkor azon járt az eszem, hogy mivel fogom megbékíteni.
Most pedig, hogy itt ülök előtte kibököm a nagy kérdést, hogy haragszik-e még nagyon rám, majd sorra a következőket. Talán tényleg lehetett volna annyi bátorságom, hogy szó nélkül megcsókoljam, de az nagyon rosszul sülhetett volna el, hogyha ő mégsem így gondolta. De nagyon úgy tűnik, hogy kockáztatnom kellett volna, hiszen most is lép helyettem és olyan csókban merülünk el, amitől pillanatok alatt gyorsul fel a szívverésem a testem feletti irányítást is részben elveszítem. Fene se gondolt rá, hogy nem jó ötlet farmert felvenni, mert úgy fog szorítani, hogy több számmal érzem majd kisebbnek a kelleténél. A csók végével meg sem próbálom megigazítani. Nem lenne sok értelme és már nem szégyellem, hogy milyen hatással van rám. Amíg baleset nem történik, addig biztosan nem is fogom.
- Szóval kockáztatnom kellett volna, megcsókolni téged, mert... csak egy kicsit haragszol - válaszolom meg utólag a saját kérdéseimet egy nagyon kicsit még bizonytalan hangon. Aztán végighallgatom a szavait. Ne hallgassak másra. Se filmekre se semmi. Most már tudom és észben tartom. Aprót bólintok és kis híján elmulasztom a lehetőséget, amikor a homlokom felé bök. De csak majdnem. Hirtelen mozdulok és fogom meg a kezét, hogy az ujjai közé fűzzem az enyémet.
- Ennek most volt értelme. Legalábbis úgy tűnt - mondom azért ki, hogy megmagyarázzam, miért tettem, elégedetten mosolyogva. Majd a beállító csendben egy pillanatra komolyra váltok és a szemeit vizsgálom, amíg képes vagyok rá. Utána, mielőtt szóra nyitnám a számat már a kezünket nézem.
- Akkor... ha nem kopogtat Mary, szerettem volna végigsimítani rajtad és... újra... szóval az ujjaimmal... - próbálok én értelmesen fogalmazni és ecsetelni, hogy mit szerettem volna ahelyett, amit végül tettem. Nem tudom, mi értelme elmondani neki, mégis megteszem szigorúan csak a kezünket vizsgálva. Majd szinte azonnal váltok.
- A bátyád. Mondat, hogy van egy bátyád! Nem haragudott, azért, amit tettem? Amiért megbántottalak? Vagy a szüleid? - sorolom a hirtelen jött kérdéseket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 25.12.13 15:12

Simán felvetem most is, hogy majd a következő alkalommal... tehát hogy lesz az is, bár a múltkor is biztos voltam benne, és mégis elromlott az egész, de hátha most nem így lesz. Nagyon remélem. Én is igyekszem toleránsabb lenni, vagy nem is tudom és ő is tanul a hibáiból. Az viszont érdekel, hogy milyen egyéb tervei voltak, mert úgy fest, hogy tényleg nagyon készült, ami határozottan jó érzéssel tölt el. Azért ez bőven mutatja, hogy megbánta, és nekem nem is nagyon kell több, már akkor elillant a haragom utolsó minimális kis maradéka is, amikor megkaptam az üzenetét.
- Tényleg mindenre felkészültél. - mosolyodom fel, és pár pillanat múlva már le is kapom a csizmát, hogy mászni kezdjek. Pedig azért vettem fel, mert egy magas sarkú fekete csizma határozottan szexi darab, de talán így is látta, és a mászáshoz most nem kell. Majd megmutatom máskor, vagy valami, mert szeretném, ha lenne máskor. Először feladom a csizmát, aztán a kezét is megfogom, hogy segíteni tudjon. Azt nem várom azért, hogy felhúzzon, amúgy is ott a lábam, amivel azért tudom ám tolni magam, az pedig egy pillanatra sem zavart, hogy simán belát felülről nézve. Látott már mindent, nem sok újdonságot fedezhet fel így. A rózsa igazán csodás, mint ahogy a gyertya is és az egyetlen zavaró dolog a csokornyakkendő is lekerül róla hamarosan, no meg a puszit is megkapja hálám jeléül. Nehéz elhinni, hogy még mindig felmerül benne, hogy esetleg haragszom rá akár egy kicsit is. Lehuppanok tehát a párnára, és tényleg aggodalmasra vált az arcom, amikor a nevelőanyjáról kérdezek. Úgy fest, hogy nem volt olyan vészes, ami azért mindenképpen jó.
- De... nem bántad meg ugye? - nem hiszem, hogy megbánta volna, de valahogy akkor is kikívánkozik ez a kérdés. Akkor nem tett volna meg ennyi mindent, hogy most itt legyek és nem igyekezne ennyire, hogy megbocsátottam neki. Csak az az egyetlen gonosz gondolat, ami néha az agyamba furakszik, hogy talán ez inkább csak azért van, amit csináltunk és nem miattam, hogy túl hamar rámásztam és nem én vagyok az, akit kedvel, hanem a stílusom. Tudom, hogy nem kéne ezen rágódnom, de... lehet hogy más lányhoz is ugyanúgy viszonyulna, ha ennyire nyílt lenne vele nem? Inkább elterelem a gondolataimat és a csókkal foglalkozom. Egy pillanat múlva már az ajkaira tapadok, hiszen nem kell ide kérdés, egyszerűen megtehette volna ő is, de már nem akartam arra várni, hogy még engedélyt is adok. Túlságosan hiányzott nekem az érzés, amit nyújt nekem, egyszerűen szeretek csókolózni és igazából vele nagyon is, hiszen annyira igyekszik és koncentrál és látszik, hogy mennyire élvezi.
- Kicsit se haragszom pupák! - nevetem el magam, amikor végül elszakadunk egymástól. Igazából már akkor sem haragudtam, amikor megláttam a visszafogott mosolyt az arcán, mikor ideértem. Azért még pár apró tanácsot kap, hogy mit csinálhat jobban, mint hogy ne hallgasson másra, csakis saját magára, vagy hogy mit szeretne, nem számít, más mit mondd, vagy mi van egy filmben. A következő szavaira és persze a mozdulatra széles mosolyra húzódik a szám.
- Igen, tényleg volt értelme. - akaratlanul is a gyertyára pillantok. Olyan kellemes most ez az egész, jó érzés és boldogsággal tölt el. Nem szeretném, ha elrontaná, csak könyörgöm ne rontsa el! Olyan jó lenne, de tényleg. Egyszer az életben nekem is lehet szerencsém igaz? Vagy inkább azt kéne mondanom, hogy én ne rontsam el? Hogy ne menjek bele másba, amibe nem kéne, vagy ne akaszkodjam túlságosan rá, mert az se jött még jól ki soha. Egyelőre igyekszem az aggodalmaskodást kiűzni a fejemből és csak időnként rá, majd a kezeinkre pillantani. Tetszik, hogy ilyen óvatos és gyengéd, néha tényleg úgy kezel, mint egy hímes tojást, tényleg különlegesnek érezhetem magam, ami azért sok pasi mellett nem adatott meg. A következő szavakra viszont automatikusan beharapom az alsó ajkamat és amikor felrémlik előttem mennyire ügyes is az ujjaival és hogy miről is beszél most pontosan szinte érzem a bizsergést odalent.
- Még van rá lehetőség, hogy pótold, kár, hogy nem tetted meg akkor, élveztem volna nagyon is. - igen, az sokkal jobb lett volna, nem pedig az, hogy hirtelen elkezd öltözni, mintha tényleg csak valami olcsó lány lennék, akivel nem kell foglalkozni azután, hogy megtörtént a lényeg. Igazán nehéz most a következő kérdésre koncentrálnom, főleg mert ez nem pont kellemes és végképp nem egyszerű téma, de én mondtam neki, hogy nem tud rólam semmit és hogy ismerne meg máshogy, ha nem úgy, ha mesélek neki magamról?
- A bátyámnak nem kötök mindent az orrára, amúgy is csak nem régen találkoztam vele újra és kétlem, hogy a szerelmi életemre kíváncsi Nem beszéltünk négy évig, a szüleimmel még most sem akarok. - magyarázom egészen lazán, mintha nem is magamról beszélnék. - Elszöktem otthonról már rég... jól mondta a keresztanyád, talán kicsit tényleg veszélyes vagyok. - vagy legalábbis nem vagyok épp az a szófogadó jó kislány. Bár sose mondtam magamra, hogy ettől veszélyes lennék, egyszerűen csak nem bírom a korlátokat és ha más akarja megmondani, hogy mit tegyek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 25.12.13 16:24

______________________________________________________________
Próbáltam tényleg mindenre felkészülni. Talán csak a földrengés és hasonló szélsőségekre nincs vésztervem, de minden másra van azt hiszem. Az egyetlen, amire még csak gondolni sem mertem az a puszi, amit kapok az utolsó szál rózsáért cserébe. Nem számítottam ilyen jó dologra. A legrosszabbra készültem fel és a jóban még csak nem is reménykedtem. Egészen mostanáig. Most már kénytelen leszel elhinni, hogy mégsem rontottam el mindent végérvényesen és még csak nagy magyarázkodást sem vár el tőlem. Ettől függetlenül kész sztorit adok elő arról, hogy mit kaptam az egész ajtóbezárásért cserébe, miután elment. Még mindig nem hiszem, hogy az túl nagy dolog volt. Már megszoktam az ilyesmit. Az egyetlen különbség, hogy akkor este kivételesen felére sem figyeltem oda.
- Megbántam, de csak azt a részt, amit elrontottam - mondom egészen lassan ejtve ki a szavakat, miközben hol rá nézek, hol csak magam elé. Ha azt hiszi, hogy a többiből bármit is megbántam, akkor nagyon téved! Ami ilyen jó, az egyszerűen nem lehet hiba és akkor nincs is értelme megbánni. Bármennyire is úgy hiszi, hogy nem különleges és nem... szeretem... akkor már nem is kellett volna megtörténnie. Persze nekem igenis különleges ő. A többiben egyelőre még nem vagyok biztos. Azon nem gondolkoztam. Talán majd a ma este után. Akkorra talán majd már nem érzem úgy, hogy engedélyt kell kérnem a csókra vagy megvárni, amíg ő hajol felém.
- Szóval kicsit sem - jelenik meg egy újabb mosoly az arcomon. Amilyen rosszul éreztem magam akkor, amikor rontottam, most annyira megkönnyebbültem. Nem haragszik... nem haragszik... Ezen felbátorodva és a szavain, miszerint tegyem meg, amit jónak látok, kapok az alkalmon és a keze után nyúlok. Nem szorítom én meg, csak tartom és egy kis idő múlva már azon kapom magam, hogy a hüvelykujjam a kézfejét simogatja. Helyesnek tűnik ezt tenni és ahogy észrevettem, neki sincs ellenére.
Viszont ha már a vallomásoknál tartok és annál, hogy mi mindent szeretnék vagy éppen szerettem volna megtenni, kissé akadozva, de gondolkodás nélkül közlöm vele, hogy mit tettem volna akkor délután, ha Mary nem kopogtat be. A válaszára egy pillanatra zavarban érzem magam, de a mosoly továbbra is ott virít az arcomon. Ki akarom próbálni magam. Meg akarom tudni, hogy képes vagyok-e olyan jól teljesíteni az ujjaimmal, hogy... Hirtelen váltok témát. Ha túl sokat gondolkodok ezen, annak nem lesz jó vége. Nem tudom, mennyire illendő megkérni, hogy akkor feküdjön le és azonnal bepótolom, ami akkor elmaradt. Inkább felteszek pár kérdést, ami még valamilyen szinten aggaszt.
- Oh - mondok végül ennyi a szavai után és próbálom eltüntetni az arcomról az értetlenséget. Nekem teljesen ismeretlen, hogy valamiről legalább nagyjából ne számoljak be, vagyis... Most már azt hiszem, ezt nem mondhatom. Egyre többet hallgatok el Maryék elől és így érzem helyesnek. A szökés gondolata viszont tényleg teljesen idegenül hangzik számomra.
- Elszökni? Csak úgy? Minden nélkül nekivágni a világnak? Nem... - veszélyes az, jönne a folytatás, de elharapom a szavakat. Biztos, hogy nagy bátorság kellett hozzá, hogy ilyet tegyen. Mégis a másik részre kérdezek rá.
- Ennyire kibírhatatlanok voltak? Bántottak vagy...? - kezdtek szinte azonnal aggodalmaskodni és akaratlanul is jobban szorítom a kezét, mintha ezzel védhetném meg így utólag. Mekkora hülyeség! Ha akarnám sem tudnám vagy épp nem lenne bátorságom megvédeni őt. Amúgy is, mit tehetnék? Általában a szülők tudják, hogy mi a jó a gyereküknek. Nem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 25.12.13 19:26

Nekem már az is kihívás volt, hogy egyszerűen csak egy puszit adjak az arcára és ne pedig egy csókot a szájára a rózsáért, mert a többiért és persze ezért az egész igyekezetért, amit eddig véghez vitt. Nagyon jól esik és igazából még nem is nagyon volt rá példa, hogy bárki ennyire próbált volna teperni éppen értem. Az más volt, amikor anno Dick rám hajtott, akkor még elég fiatal voltam hozzá, hogy gondolkodás nélkül belemenjek, nem kellett nagyon összetörnie magát, azóta pedig végképp nem volt senki, aki megpróbált volna a kegyeimbe férkőzni ilyen módon. Szóval azt hiszem érthető, hogy eléggé oda vagyok meg vissza és igen nehéz ezt nem lelkes ujjongás, vagy nyakba vetődés formájában kifejeznem. Ennek ellenére mégis rákérdezek, hogy nem bánta-e meg igazából, bár azt hiszem talán csak a megerősítésre és a kedves szavakra vágyom.
- Akkor jól van, reméltem, hogy így van. - mosolyodom el újra, és megint határozottan nagy kihívás nem hajolni előre. De végül megteszem, leülök gyorsan a párnára, amit direkt nekem készített elő. Ez is egy határozottan édes gesztus a részéről és nem kérdés, hogy már kicsit sem haragszom rá, nem is tudom, hogy ezt miért hiszi még ezek után, a csókommal is igyekszem bizonyítani, hogy így van. Remélem, hogy azért már tényleg elhiszi nekem és tényleg fejlődik, hiszen az ujjai az enyémek köré fonódnak, amire csak egy mosollyal reagálok. Igazán gyengéd tud lenni, és e mellett viszont azt is tudom, hogy más is nagyon jól megy neki. Szívesen dobnék egy hátast, ha arra kérne, de most mégis ha már beszélgetünk, akkor próbálom visszafogni magam. Én mondtam neki, hogy nem ismer, hogy jó lenne, ha meg tudnánk ismerni jobban egymást, így hát nem indíthatok megint azzal, hogy ledobom a ruhámat igaz? Akkor aztán végképp nem várhatom, hogy valami pornófilmből kilépett csajnak nézzen. Ezért mesélek neki kicsit, a bátyámról pár szóban és hogy elszöktem otthonról már egy ideje, pontosabban négy éve. Tizenhat voltam csak, biztos vagyok benne, hogy ezen rendesen elképedne az, aki huszonöt évesen még otthon lakik felügyelet alatt és szabályok közé szorítva.
- De veszélyes, és nem volt nehéz, de volt spórolt pénzem és... nem számít, megoldottam. - fejezem be a mondatát, hiszen tényleg veszélyes volt, nem egy egyedül lévő tizenhat éves lánynak való a nagy világ, de én akkor sem akartam otthon maradni. Végülis azt hiszem jól jártam, mert nagyon durva dolgokba nem keveredtem bele, lehetett volna sokkal rosszabb is, köthettem volna ki valahol egy árok szélén is, de szerencsére nem így történt.
- Ez elég bonyolult, tudod az apám elég szigorú, és baromira ragaszkodik a japán tradíciókhoz. Én pedig nem akartam ezt, szerettem volna szórakozni és... élni. Ő meg azt akarta, hogy majd legyen valami jó férjem idővel és azt tegyem, amit kell. - húzom el a számat, mert nagyon is pocsék volt. Az egészet utáltam úgy, ahogy volt, de az igazi elhatározást azzal érte el nálam, amikor elüldözte Dicket. Az előbbiek még nem lettek volna elegek, az ellen még lehet lázadni, de amikor úgy érzed hogy teljesen tönkretett mindent... azt már úgy nem hagyhatta. - Tudod a bátyám egy ideig védett, de jött az egyetem, én meg szerelmes lettem, de persze eltiltottak tőle, aztán elszöktem, de túl messze nem jutottunk. Az apám pedig... szerintem lefizette a srácot, nem tudom, de sose láttam többé és fél éjszaka azon kívül hogy kaptam a fejmosást... - csak sóhajtok egyet, aztán szépen leveszem a pulcsit, és feltűröm a póló ujját, hogy megmutassam a vállamat. Az akkor készült tetoválás még most is ugyanolyan pocsékul fest, de nem akartam se eltávolíttatni, se kijavíttatni, mert emlékeztet arra, amit az apám csinált. Hogy a frissen elkészült Freedom feliratot órákon keresztül súrolókefével próbálta leszedni a vállamról, hogy a végén már arra sem volt erőm, hogy sírjak. És még így se tűnt el, csak kellőképpen torz és hiányos lett, no meg heges is kissé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 25.12.13 20:59

______________________________________________________________
Nem bántam meg, nem bántam meg, nem bántam meg. Képes lennék egész nap est ismételgetni neki, ha végre ezzel elhinné. Tényleg nem bántam meg, hogy vele voltam. Ha lenne lehetőségem újra megtenni, nem hezitálnék. Persze attól eltekintve, hogy az elején össze kellene szednem a bátorságom ahhoz, hogy hozzáérjek. Valószínűleg most is megtehetném. Hiszen a csók sem volt ellenére. Én húztam az időt, de ő gondolkodás nélkül megtette és mondanom sem kell nagyon is tetszett. Ha megkérném, hogy itt és most, feküdjön végig és engedje, hogy... inkább nem gondolok bele, hogy megtenné-e. Már így is eléggé igazítgatnom kell előtte a nadrágom, pedig csak fejben történt meg minden a csókon kívül. Inkább kibököm a hirtelen a fejembe ötlött kérdéseket. Egyiket a másik után. A legvégén viszont visszafogom magam. Kezd feltűnni, hogy túl sokat használom a szót, "veszélyes". Úgyhogy elharapom a mondatom végét, ettől függetlenül aggódva pillantok rá, miközben még a kezét szorongatom. Most már tényleg szorítom, még ha nem túlzottan. Ő mégis kitalálja, mi lett volna a befejezés. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, amolyan bocsánatkérő fajta, amiért megint ezzel jöttem.
- Akkor is, egyedül... - rázom a fejem egy pillanatra, majd elismétlem magamban, hogy végül is, itt van, nem lett semmi baj. Megoldotta. Nem vagyok benne biztos, hogy akarok-e erről többet tudni. Azt viszont szótlanul hallgatom, amikor a családjáról mesél. Figyelek, igazán figyelek rá. Úgy, talán ahogy még Maryre sem az utóbbi időkben. Majd, amikor leveszi a pulóverét, nagyot nyelek. Nem azért, mert vetkőzni kezd ezzel. Tudom, hogy valami rossz dolog fog következni.
- Ő... az apád...? - kezdek bele, de még a mondatot sem vagyok képet befejezni. Ekkor már persze mozdulok. Ott térdelek mellette és mindenféle engedélykérést hanyagolva, a lehető legóvatosabban érek hozzá a heges tetováláshoz. Úgy simítok végig rajta, mintha ezzel meggyógyíthatnám. Ha jól csinálom, ha elég óvatosan, akkor eltűnik és nem lesz semmilyen nyoma, annak, amit tett az apja. De nem változik semmi.
- Sajnálom - suttogom egy pillanatra a szemeibe nézve. Úgy érzem, mintha az én hibám is lenne, hogy ilyen szülőket fogott ki. Így viszont bocsánatot is kell kérnem érte. Gondolkodás nélkül hajolok a válla fölé és megcsókolom olyan lágyan, ahogy csak tudom, a heges tetoválást. Mintha ezzel bármit helyrehozhatnék!
- Megértem, hogy nem beszélsz vele és, hogy megszöktél - beszélek egészen lassan és továbbra is suttogva, miközben továbbra is mozdulatlanul térdelek mellette.
- Az én szüleim... ők jó fejek voltak. Két zenész. Mindig vittek magukkal. Bárokba, mindenféle lepukkant kocsmába. Kedveltek volna téged - mesélek mosolyogva, csak azért, hogy elvonjam a figyelmét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 25.12.13 21:59

Nem arról van szó, hogy nem hiszem el, teljes mértékben elhiszem, inkább csak jól esik maga a megerősítés, ezért kérdezek rá még egyszer. Az pedig nem kérdés, hogy ha kérné, akkor simán megtennék neki bármit, még egy faházban is, ami azért nem pont a legmelegebb, hiszen még egy vékony pulcsi is van rajtam, ha most le kéne kapnom mindent, akkor lehet, hogy idővel fázni kezdenék, bár az is benne van, hogy ha az ember fűti az a bizonyos belső tűz, akkor sok minden figyelmen kívül hagyható. Az nem nagyon zavar, hogy igazgatja a nadrágját, szerintem mindenkinek jól eshet, ha valaki beindul rá, nem jelent az rosszat. Attól, hogy egy pasi rád gerjed még nem jelenti, hogy csak szexuális tárgynak néz, hanem egyszerűen tetszel neki és az ember miért adna a külsejére, ha nem azért, hogy tetsszen? Nálam pedig fokozottan igaz az, hogy sok időt töltök a külsőm ápolgatásával, a tetoválásokról már nem is szólva. A múltamról szóló téma viszont ennél már egy fokkal nehezebb, na nem azért, mert nem akarok erről beszélni, hiszen én szerettem volna, hogy jobban megismerjük egymást, csak maximum abba nem gondoltam bele, hogy ez kellemetlen dolgokkal is jár ugye.
- Igen egyedül, de az a lényeg, hogy nem kapott el egy késes gyilkos sem igaz? - az más kérdés, hogy volt pár zűröm, de nem hiszem, hogy erre kíváncsi. Éppenséggel késes zűröm is volt, de a legutóbbi alkalommal szintén nem valószínű, hogy pont azt nézegette, hogy pl. az oldalamon van egy kellemes kis heg, amit még csak nem is szereztem túl régen. Azt is el lehetne tüntetni onnan valami szép fedő tetoválással. Elhessegetem a gondolatot, ezen igazán ráérek még gondolkodni és tényleg nem akarom, hogy a miatt rettenjen el tőlem, mert sikerült más sokszor önhibámon kívül mindenféle bajba keverednem. Végül csak rászánom magam, hogy elmeséljem neki legalább részben a sztorit, hogy mit csinált az apám, vagy hogy úgy általában miért jöttem el otthonról. Nem mondok el azért minden részletet, csak úgy körvonalaiban, elég szerintem. A visszakérdezésre csak bólintok egy aprót, a sajnálomra viszont már elmosolyodom. Eddig is éreztem, hogy erősebben szorítja a kezem, hát komolyan nem édes?
- Semmi gond, már rég volt, nem számít. - de persze jobb lett volna rendes szülőkkel felnőni, ilyesmi nélkül, szabadabban, aztán nem egyedül próbálni boldogulni még lényegében gyerekként, de nem lehet mindenkinek tökéletes élete és én ettől függetlenül is nagyon pozitív személyiség vagyok. Az viszont határozottan kellemes és bizsergető érzés, ahogy lágy csókot ad a vállamra.
- Köszönöm, csak tudod most, hogy itt van a bátyám. Nem akarom, hogy ő meg két tűz közé szoruljon miattam, vagy ilyesmi, de én tuti, hogy nem akarok hazamenni. - azért nem egyszerű ez, nem szeretném, hogy Bruce kellemetlen helyzetbe kerüljön miattam, de nem biztos, hogy csak úgy el tudja majd titkolni, hogy találkozott velem, vagy hogy nála lakom. Ha viszont elárulja nekik, hogy itt vagyok, és... nem tudom abból mi lehet, de most, hogy itt van Link nem szeretnék eltűnni Vegasból, nagyon nem.
- Szerintem én is bírtam volna őket, főleg ha még zenéltek is. - mosolyodom el, de valahogy nem tudom igazán elszakítani tőle a tekintetemet, ahogy ott térdel mellettem és mintha csak próbálna megvédeni... a múltamtól, vagy az emlékeimtől. Még csak nem is nagyon beszéltem senkinek erről, hiszen nem is kérdezte soha senki. - Nem is tudom, hogy haragudhattam rád. - mostmár teljes testtel felé fordulok, nem érdekel, ha ezzel lekerülök a párnáról, vagy a szoknyám kellőképpen felcsúszik. Szembe akarok nézni vele, hogy finoman végigsimíthassak az arcán. Nagy a késztetés egy csókra, de most nem teszem meg, nem akarom azt sem, hogy véletlenül is elmenjen az önbizalma, hogy folyton én kezdeményezek nála.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 25.12.13 23:54

______________________________________________________________
Lehet, hogy ő képes mosolyogni azon, hogy túlélte egyedül és felnőtt szülők nélkül, de én akkor sem tudok mosolyt erőltetni az arcomra. Tudom, felesleges így utólag aggódni érte, de akkor is képtelen vagyok változtatni. Szerencse, hogy nem kapta el késes gyilkos, ahogy ő mondja. Remek, ez a lehetőség nekem eszembe sem jutott. Amíg beszél, én inkább hallgatok és próbálom elrejteni az aggódást az arcomon. Nem tudom, mennyire sikerül, de tekintve, hogy szóban nem tudok hazudni, nem hiszem, hogy túlzottan sikerül elrejteni az gondolataimat és érzéseimet.
Akkor pedig, mikor meglátom a vállán az elhegesedett tetoválást, már meg sem próbálom elrejteni mennyire sajnálom, amit az apja tett vele. Megváltoztatni nem tudom, mégis megpróbálom. Gyengéd simogatással és egy engedély nélkül puszival. Semmi nem változik, nekem pedig megfordul a fejemben, hogy nem vettem észre ezt akkor, amikor levetkőzött nekem. Kicsit hibásnak érzem magam most már emiatt is. Mert nem figyeltem rá eléggé. Vajon hány sérülés van még rajta, ami elkerülte akkor a figyelmem? Bármennyire is szeretném tudni, nem kérdezek rá. Majd felfedezem őket és megpróbálom meggyógyítani. Most csak egy szimpla sajnálom csúszik ki a számon.
- Igenis számít! - beszélek egy pillanatra határozottabban, mint eddig bármikor. Számít. Számít, hogy mi történt.
- Régen volt az lehet, de... ezzel elrontott egy szép tetoválást és... és... - belegabalyodok a saját gondolataimba és szavaimba, így inkább elhallgatok. Azt inkább jobbnak látom, ha nem mondom ki, mennyire utálom érte az apját! Mindenért. Így ismeretlenül is. Inkább nagy levegőt veszek. Majd még egyet. Ideges vagyok. Azt hiszem. Fogalmam sincs, mikor éreztem utoljára hasonló dühöt, de szerencsére sikerül hamar leküzdeni. Nem is annyira saját erőből, hanem inkább azért, mert meghallom a hangját és a szavait, amikor újra beszélni kezd.
- Nem mehetsz haza. Tényleg nem - mondom, de valahol talán könyörgés is van a szavaim mögött. Nem akarom, hogy elmenjen innen. Hogy soha többet ne láthassam. Ezek után nem tűnhet csak úgy el, mert haza kell mennie. Még a gondolat is túl fájdalmas, így minden erőmet összeszedve témát váltok és inkább mondok pár szót a saját szüleimről.
- Zenéltek hát! Saját zenekaruk volt és punkot játszottak. Olyat, mint a Sex Pistols! Állatiak voltak! - húzom ki magam és alig jut el a tudatomig, hogy szinte kiabálok, mintha az egész világ tudtára szeretném adni. Mikor erre rájövök, elhallgatok. De nem úgy, mint aki hibát követett el és most meghúzza magát. Egyáltalán nem. Inkább elveszek a tekintetébe, amit az enyémbe fúr. Aztán megérzem a kezét az arcomon és féloldalas mosolyra húzódik a szám. Észre sem veszem, hogy a kezem is emelem és ha eddig nem csúszott volna fel a szoknyája, most gondoskodok róla, ahogy végigsimítok a combján. Tudom, mit teszek, de azt is, hogy helyesen cselekszem.
- Tudod... - kezdek bele, de rájövök, hogy feleslegesek a szavak. Nem akarok engedélyt kérni tőle. Most nem. A tekintetem a szeme és az ajkai között cikáznak, majd megcsókolom. Csak úgy. Engedélyek nélkül. Egy kicsit kell csak elvesznem az érzésben. Annyi elég bátorságot fog majd adni ahhoz, hogy végigdöntsem a faház padlóján.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 26.12.13 14:53

Igazából a mosoly már csak azért sem tűnik el az arcomról, mert látom mennyire aggódik, pedig így utólag nem sok értelme van, de attól még ugyanolyan jól esik maga a gesztus. Egyszerűen csak szívmelengető érzés, és ezt kár lenne tagadni, no meg ha akarnám se tudnám igazából. Olyan nagyon komolyan néz, hogy legszívesebben már most megcsókolnám, de nem akarom azonnal, inkább várok, inkább hagyom, hogy megbeszéljük ezt, hiszen én akartam ismerkedni, én akartam, hogy megismerjen. Egyszerűen elmondhatatlanul édes úgy ahogy van, a gyengéd érintéssel és a lágy csókkal a heges tetoválásra, mint aki tényleg ezzel szeretné begyógyítani utólag is a fájdalmat, azt is, ami a testemet és azt is, ami a lelkemet érte akkor. Talán még azt is mondhatom, hogy sikerül is neki egy kicsit, hogy talán ettől még azok a régi rossz emlékek is halványodni tudnak, pedig már így se éltek bennem túl élénken. Nem is tudom, hogy mit szólna hozzá, ha tudna minden másról, Crissy haláláról, a késes pasasról, a zsarukról, meg az aljas dokiról, nem beszélve a nem is olyan régen történt csomagtartós esetről. Komolyan halálra aggódná magát így utólag, annak pedig nem is lenne sok értelme.
- Hogy lehetsz ennyire kedves? Aggódsz értem évekkel ezelőtt történt dolgok miatt. - egy kicsit tényleg meg vagyok lepve, de közben jobban esik ez mint már régóta bármi. Jó ideje nem volt velem senki sem ennyire kedves. Más az, hogy a bátyám aggódik, hiszen ő mégis csak a testvérem, neki mondhatni ez a kötelessége, ez a dolga, míg Link esetében ez másból fakad. Arról nem is beszélve, hogy még sose láttam ennyire határozottnak, mint most. Komolyan meg mernék rá esküdni, ha most itt lenne az apám, akkor ezt képes lenne a szemébe is belemondani, akármennyire is félénk tud lenni. Nem lépne csak úgy le... ahogy Dick tette meg akkor.
- Nem fogok, ígérem. Nem sokára nagykorú leszek hivatalosan is, és akkor már végképp nem szólhatnak bele az életembe, addig pedig Bruce nagyon remélem, hogy nem mondja el nekik, hogy megtalált, vagy ha igen, megvéd, hogy ne rángassanak haza. - az más téma, hogy nem tudnának, nem mennék, akkor inkább egyszerűen elszököm és kész, csak hát Link annak se örülne kifejezetten, mert az ugyanúgy azt jelentené, hogy el kell tűnnöm a városból, el kell tűnnöm az életéből. Nem szeretnék, főleg, hogy ennyire kedves velem, jó lenne maradni, tényleg jó lenne.
- Jól van, jól van, ezt most már a szomszédok is tudják. - nevetem el magam, hiszen már-már kiabál, annyira lelkesen mesél. Az jó dolog, hogy neki rendesek a szüleik, vagyis voltak. Szemét dolog az élet, hogy a rendes embereknek meg kell halni, a nem rendesek pedig... élnek. Nem kívánom én a szüleim halálát egy pillanatra sem, de ez akkor sem igazságos. Együttérzésből és egyszerűen csak minden miatt fordulok felé, hogy végigsimítsak az arcán, egészen óvatosan és gyengéden, de mást nem teszek. Most az egyszer nem, meghagyom neki, hogy lépjen, tanuljon csak tovább, és fejlődjön, mert tud, ha igazán akar, ebben biztos vagyok, hiszen ide is elhívott, pedig tuti, hogy minden bátorságát össze kellett szednie hozzá. A hüvelykujjam azonnal a szája elé csúszik, amikor megpróbál megszólalni, de azt hiszem magától se folytatta volna a mondatot. Nem kell most ezt a pillanatot semmivel sem megtörni, csak jöjjön az a csók és közben még a keze is feljebb csúszik a combomon. Nem is tudom pontosan eldönteni, hogy ő dönt, vagy én húzom magammal, vagy valahogy a kettő egyszerre történik, de nem sokára már a faház padlóján kötünk ki egymásba gabalyodva, még mindig abban a csókban egyesülve. Most sem fogom vissza magam, mint ahogy az előbb sem, a nyelvem is akcióba lendül, a kezem pedig a háta és a haja között cikázik fel és alá.
- Nem lesz itt egy kicsit... hűvös? - fene tudja, pillanatok alatt felhevülünk annyira, hogy ne legyen zavaró, bár a kemény fa padló, és persze ha utána felfogjuk, hogy még sincs olyan meleg... Nem tudom, hogy ilyesmire gondolt-e egyáltalán, mondjuk takaróra, vagy a fene tudja, vagy most jön az a bizonyos b verzió, a fészer? De ahhoz el kéne szakadnom az ajkaitól és az érintésétől, az azért nem egyszerű.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 26.12.13 18:32

______________________________________________________________
Annyira rossz mindezt hallani! Hogy mit tett vele az apja... hogy el kellett szöknie, ha szabadulni akart tőle... Szeretnék tenni valamit. Megváltoztatni a múltat, vagy csak begyógyítani a vállán lévő sebet, hogy a tetoválás olyan tökéletes legyen, mint ő. De képtelen vagyok rá. Bármit is teszek, a bőr ott ugyanolyan marad és kénytelen vagyok feladni. Sajnálom. Csak ennyit tudok mondani, de tudom, hogy ez nem segít. Hogy régen volt? Hogy már nem számít? Nem hiszem. Nem ez jutott volna először eszébe, mint ok, hogyha nem lenne még most is fontos. De ezeket mégsem mondom ki. Csak a fejemben futnak végig és inkább a szavaira figyelek, amik közben elhagyják azokat a hívogató ajkakat. Nem vagyok benne biztos, hogy erre a kérdésre válaszolni kell-e, így kisfiús, féloldalas mosolyra húzom a szám és vállat vonok. Nem tehetek róla, hogy így viselkedek. Ez csak úgy... jött. Valahonnan mélyről. Ahogy az a belső düh és gyűlölet is, amit ismeretlenül is érzek az apja iránt, majd az újabb aggódás, mert nem akarom, hogy csak úgy eltűnjön. Ezek után nem léphet le csak úgy! Nem mehet... nem hagyhatom...
- Elbújhatsz itt vagy a szobámban, ha mégis megtudnák és haza akarnának vinni - ajánlom fel gondolkodás nélkül. Jobban belegondolva, nem olyan bombabiztos ez a hely, de nálam bevált. Ide soha nem mászott fel Mary és ebből ugye az következik, hogy más sem. Itt nem érhet el és nem bánthat senki. Ha ide feljut... De a szobám zárja is pont olyan biztosan véd most már. A nagy hangom ellen viszont semmi sem véd, amikor a saját szüleimről kezdek neki mesélni. Fel sem tűnik, hogy szinte kiabálok csak akkor, amikor megjegyzi és elneveti magát. Olyan széles vigyor mellett vörösödik a fejem a felismeréstől, hogy már fáj a szám. Aztán viszont szinte teljesen komolyra váltok, csak egy alig látható mosoly marad, amikor megérzem a kezét az arcomon. Bármilyen nagy is a késztetés, nem kérek tőle engedélyt, csak megcsókolom. Valamit pedig szerettem volna mondani előtte, de még gondolatban sem állt össze a mondat, máris tovaszállt. Ráadásul olyan beleéléssel csókolom, hogy az első pillanatban fel sem tűnik, hogy a padlón kötünk ki. Hogy nekem volt ennyi bátorságom, hogy lefektessem oda vagy ő húzott magával, rejtély. De ott vagyunk és próbálom nem azonnal újabb csókkal hallgattatni el, amikor szóra nyitja a száját. Újabb kihívás, hogy fel is fogjam a jelentését.
- Lehet - nyögök ki ennyit, de nem mozdulok. Csak ekkor mérem fel, hogy ott vagyok fölötte, az egyik kezem az arcánál, a másik már még feljebb tolta azt az apró szoknyát és már a combja belsejénél járok. Ráadásul úgy kapkodok levegő után, mintha maratont futottam volna.
- Hűvös lesz - vonom le most már biztosra a nagy következtetést, majd szinte azonnal rá is veszem magam, hogy lemásszak róla. Újra ott térdelek mellette és láthatóan elveszek a saját gondolataim között.
- A fészerben melegebb van. És van egy régi kanapé. Rossz a rugója és a végében kiáll egy kisebb vas, de... - nézek fel rá kérdő tekintettel és igyekszem felkészülni arra, hogy azt mondja, nem megy innen sehova, csak haza.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 26.12.13 21:11

Szép is lenne, ha változtathatna a múlton, de ez azért nem így működik. Nem lehet csak úgy eltörölni azt, ami történt, még ha tényleg nagyon kedves is tőle, hogy próbálkozik, a szavaival, az aggodalmával és persze a csókkal a tetoválásra. Sajnos ettől még nem változik meg semmi, de a lelkemnek nagyon is jót tesz így utólag. Sokkal jobban érzem magam tőle, ez egyáltalán nem kérdés, bár szerintem tényleg nem számít már az, ami négy évvel ezelőtt volt. Persze fáj még rá gondolni, de már koránt sem annyira, mint mondjuk pár hónappal az után, ami történt. De lelépni tényleg nem szeretnék, főleg ezek után, hogy egyre inkább azt érzem, megkedvelem, hogy szeretek vele lenni beszélgetni is és... és mindent, még akkor is, ha még kezdő, ha még nem mennek neki úgy igazán a dolgok és néha még hibázik, de már egyre ritkábban.
- Ez jó lehetőség, bár azt hiszem itt az eső egy kicsit problémát jelentene, a szobádból meg néha ki kell jutni teszem azt zuhanyozni. - mosolyodom el, de azért mindenképpen nagyon kedves tőle, hogy ilyesmit ajánl fel. Arról már nem is beszélek, hogy amúgy is el kéne járnom dolgozni, nem lehet csak úgy elrejtőzni a szobájában, vagy egy faházban a végtelenségig. De majd el jön az a 21 és akkor már végképp nem szólhatnak bele a szüleim az életembe, mondhatni szabad leszek, mint a madár, de attól még eszem ágában sem lesz mondjuk beszélni velük, vagy... mondjuk visszaváltoztatni a nevem. De minden, amit mond, minden tett és szó egyszerűen elmondhatatlanul édes, én pedig csak finoman végigsimítok az arcán, amire végre veszi a bátorságot és ő csókol meg, hamarosan pedig már a padlón fekszünk, bár ha tippelni akarnék se tudnám kitalálni, hogy vajon melyikünk is kezdeményezte ezt most. Az is lehet, hogy mindketten egyszerre. Egész jól megy már neki minden csak úgy ösztönösen, de azért most se tudom befogni a szám és pár szó is kicsúszik a számon, amikor egy pillanatra elszakadunk egymástól.
- Szerintem biztos. - mosolyodom el, főleg azon, hogy a keze már hol jár. Valahogy azt hiszem már simán tovább is jutott volna gondolkodás nélkül, ha nem lenne rajtam harisnya és szabad lenne az út, de úgy tényleg hűvös lenne, mint ahogy akkor is, ha most itt állnánk neki vetkőzni, a kemény fáról nem is beszélve, no meg az esetleges szálkák. Lehet, hogy neki nem fájdulna meg a térde, ha telemenne szálkával, de azért én ennél érzékenyebb vagyok. Mégis olyan rossz érzés, hogy lemászik rólam és mellém térdel, de végül én is ráveszem magam, hogy felüljek, és úgy próbáljak most arra koncentrálni, hogy átcuccoljunk máshova, akkor is, ha jó lenne még maradni.
- Az jó lehet, majd elkerüljük azt a vasat, vagy... ha ott meleg van, akkor akár egy pokróc is megteszi a padlón. Van, amikor könnyű minden nehézséget kizárni. - harapom be az alsó ajkamat miközben a tekintetem automatikusan derék alatt siklik rajta. Őszintén nehéz már másra koncentrálnom, mint arra az ügyes kis kezére, meg hát úgy általában... viszont aztán mégis megszólalok megint, de csak egész halkan. Nem tudom, hogy ez fontos-e, de valahogy mégis úgy érzem, hogy számít. - Rebeca, a nevem... eredetileg Rebeca, de nem számít, csak hogy tudd. - bököm ki végül és még egy gyors puszit adok az ajkaira. Valahogy ez is hozzám tartozik és nem tudja senki, még Launak se mondtam sosem, nem gondoltam hogy fontos, de ha már meséltem neki a múltamról, hogy elszöktem, akkor úgy érzem ez is fontos lehet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 27.12.13 0:25

______________________________________________________________
Nem akarom, hogy eltűnjön az életemből. Ezért is van az, hogy gondolkodás nélkül ajánlom fel neki a faházam és a szobám bujkálásra. Ha megtudnák a szülei, hogy itt van Vegasban, jöhetne hozzám. Segítenék neki elbújni. Segítenék, hogy maradhasson és anélkül tűnhessen el, hogy igazán el kellene veszítenem. Abban viszont tényleg van valami, hogy talán a szobám több szempontból is kényelmesebb lenne. Hogy Marynek ez nem tetszene? Már nem érdekel. Egy szempillantás alatt szállnék vele szembe és költöztetném Jennát a szobámba.
- Akkor a szobám. A tiéd - bólintok aprót, teljesen komolyan. A szavaimat veheti ígéretnek is. Nem csak akkor jöhet hozzám, hogyha a szülei megtalálnák, bármikor beengedném. Újra és újra felidézem, hogy én mit kaptam tőle és ettől még egyértelműbbé válik, hogy tartozok neki. Ez a minimum. Ha nem így lenne, akkor sem lenne ellenemre, hogy velem egy szobában lakjon. Az már olyan, mint valami összeköltözés. Tetszik még a gondolat is.
De egyelőre ott még nem tartunk. Most a csók foglalja le minden gondolatom és az, hogy teljesen átadjam magam az ösztöneimnek. Egy perc sem telik bele és már a padlón kötünk ki. Észre sem veszem, de a kezem eltüntette az útból a szoknyáját és a combja belső részét simogatja. Ha rajtam múlna, eszembe sem lenne megszakítani a csókot. Akkor sem, amikor már alig kapok levegőt. Ő viszont megteszi. Nagy nehézségek árán fogom csak fel a szavait, de végül sikerül. Kénytelen vagyok belátni, hogy igaza van. Itt hűvös lesz, amint lekerül egy újabb réteg ruha rólunk. Úgyhogy bármilyen nehéz is, elhúzom a kezem, eltávolodok tőle és mellette térdelek szinte mozdulatlanul figyelve őt. Végül beindítom az agyam és ahelyett, hogy azon gondolkoznék, mivel tereljem az előbb történteket, még ha kicsit félénken is, de felvázolom, hogy átmehetnénk a fészerbe. Persze a szobám is szóba jöhetne, de az messzebb van és biztos, hogy Robert szeretne beszélni... Én pedig nem. Nem akarok beszélgetni. Csak érezni akarom Jenna testét és nem... beszélgetni.
- Melegebb, de neked akkor sem kellene a földön... feküdni. Itt sem kellett volna, csak... én...- mondom és láthatóan kissé nehezen birkózok meg a szavakkal most, hogy kiderült, nagyon is tetszene neki a folytatás. Láthatóan fejben pont ott tart, ahol én. A tekintete mindent elárul úgy, ahogy az én csillogó tekintetem.
Hogy lehetek ilyen mázlista?!
Már indulnék is. Fújnom el a gyertyát és keresném a levett pulóverét meg a cipőjét, hogy levigyem majd én helyette, de a szavai megállítanak. Pont ott térdelek előtte és úgy figyelek rá, mintha ezen múlna az életem. Először csak a homlokom ráncolom, majd értetlenül bámulok rá. Valamiért úgy fogja fel az agyam, hogy ez amolyan második név. Nem pörögnek úgy a fogaskerekek, ahogy kellene. Már épp belekezdenék, hogy akkor én is elmondjam, milyen nevet kaptam még, amikor rájövök, hogy ő nem úgy értette.
- Ha nem számít, akkor miért...? - nyögök ki egy fél mondatot, miközben próbálok megbarátkozni a névvel és nem az apró puszi hatása alá kerülni.
- Jenna... Rebeca. Becky? - sorolom a neveket, mégis az utolsónak tetszik a legjobban a hangzása. Azzal meg tudnék barátkozni. Mégis úgy nézek rá, mintha engedélyt kérnék rá, hogy ezentúl ezt használhassam. Különös, de ezzel a kis őszinteséggel teljesen kiverte a fejemből, hogy mire készültünk éppen. Teljesen nyugodtan térdelek tovább és már azt fontolgatom, hogy újra a keze után nyúljak és maradjunk még egy kicsit. Az egyetlen, ami nem változott, a szűk farmerom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 27.12.13 10:34

Akárhogy is, de eszméletlenül édes, hogy ilyesmit ajánl fel, csak így hirtelen, miközben nem is ismer még igazán. Egy kicsit talán naiv is, bár ezt én igazán nem róhatom fel neki, hiszen én is az vagyok, kerültem is már bajba épp eleget miatt. Azt hiszem, ha innen nézem, akkor teljesen érthető, ha a kereszt szülei féltik a világtól és az idegenektől, hiszen akárhogy is, de nagyon könnyen ajánl fel dolgokat, bár mondjuk az is igaz, hogy az elején még sokkal félénkebb volt, akkor még nehezebb lett volna átverni akár egy pillanatra is. Akárhogy is, de nagyon jól esik, amit mondd, és ha akarnám se tudnám letörölni a mosolyt az arcomról.
- Tudod lehet, hogy tényleg egy kicsi óvatosabbnak kéne lenned, mi van, ha... csak valami ügyes tolvaj vagyok, te meg már egyből felajánlod nekem a szobádat. - csóválom meg picit a fejem. Azért tényleg van mit tanulnia az életről még, de azt hiszem nem pont én leszek az aki erre meg tudja tanítani. Ahhoz nekem is sokkal megfontoltabbnak kéne lennem, hiszen ez akár visszafelé is mehetne, hogy ő csak eljátssza, hogy milyen kis esetlen csak azért, hogy párszor megkapjon, bár ahhoz tényleg nagyon jó színésznek kellene lennie, és azért ennyire csak nem ügyes. Annyiszor estem már pofára, hogy igazán nem szeretnék többször. Nem is gondolok ilyesmire, csak elmerülök a csókban, amivel hamarosan már a padlón kötünk ki. Nem is számít, hogy ki kezdeményezte ezt, az a lényeg, hogy már ügyesen el tud merülni ebben, már nem kér engedélyt se a csókra, se arra, hogy a keze elkalandozzon. Határozottan zavar, hogy rajtam van a harisnya ki tudja hol járna már a nélkül. Mégis nagy nehezen ráveszem magam arra, hogy megszakítsam a csókot, és megszólaljak. Muszáj egy kicsit legalább egyikünknek hideg fejjel gondolkodni, akármennyire is magával ragad a hév, hűvös lesz így, és nem a legjobb ötlet, ha aztán meg nem lehet hetekig kimozdulni otthonról egy jó kis megfázás miatt.
- Csak te nem bírtál magaddal és ez nagyon jó dolog, már nem kérsz engedélyt. - mosolyodom el, ahogy akadozva igyekszik nekem elmagyarázni, hogy mit is akar. Bár tényleg nem tudom, hogy egy kanapén, amiből vasdarab áll ki mennyire lehetnénk kényelmesen, de majd megnézzük. - Vagy arra célzol azzal, hogy nem kellene a földön feküdnöm, hogy most hagyod, hogy én irányítsak? - nevetem el magam, csak hogy egy kicsit még zavarba hozzam, vagy legalábbis a gondolatait ha lehet, akkor még inkább jó irányba terelgessem. Bár azt hiszem ezzel már nagyon nincs sok dolgom, a nadrágján legalábbis elég jól látszik, hogy mi jár a fejében, ami az enyémben is. Mégis végül a helyett, hogy azonnal rohanvást indulnék meg, először még el akarok mondani valamit. Nem tudom, hogy ez miért fontos, hiszen nem tudja senki, csak valahogy mégis úgy érzem, hogy számít. A nevem, amiről senki se tud itt a városban, csak a bátyám, aki ismer régről is.
- Csak, hogy tudd, hogy ne érjen meglepetés, ha mondjuk a bátyámtól ezt hallod. - ez azt hiszem két dologra is rámutathat neki. Egyrészt, hogy szeretném, ha megismerné majd egyszer a bátyámat, és persze, hogy fontos nekem már most is annyira, hogy ne érje efféle meglepetés. Azért az nem jó, ha teszem azt valaki csak később döbben rá, hogy valamit nem mondtál el neki, ami azért mégis csak fontos, hiszen hozzád tartozik, ahhoz hogy ki vagy. Most nem azt mondom, hogy ha esetleg együtt lennénk hosszabb ideig és ő csak véletlenül hall róla, akkor tuti kiakadna, de jobb ennek a lehetőségét is elkerülni.
- A Jenna is tökéletesen megfelel, úgy se szólít így senki, csak a bátyám, mindenki aki itt ismer, annak Jenna vagyok. Nem kell újat megtanulod, azt a nevet és életet már úgyis hátrahagytam. - már nem vagyok Rebeca, már nem az vagyok, akit irányítani lehet, akinek meg lehet mondani, hogy mit tegyen, aki muszáj, hogy alkalmazkodjon másokhoz. Már önálló vagyok és azt csinálok, amit én akarok, most pedig határozottan tisztában vagyok vele, hogy mi is az, amit akarok, vagyis jobban fogalmazva, hogy ki is az. Ezért nyúlok előre a keze után és tápászkodom fel végül.
- Na mutasd meg azt a fészert. Szeretnél előre menni? - nem tudom megállni, hogy ne hajoljak megint előre egy apró csókra, amit persze hogy végül elnyújtok kicsit. Képtelen vagyok megállni, hogy túl sok időt töltsek az ajkai nélkül. És hát mehet előre, legalábbis, ha érti, hogy miért gondoltam erre, nem csak szimpla előzékenységből.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 27.12.13 13:18

______________________________________________________________
Meg sem fordul a fejemben, hogy ha a szülei megtudják, hogy itt van, ne bújtassam én el. Nem látok én ebben semmi rosszat vagy veszélyeset. Bár lehet, hogy igaza van. Hogy ő veszélyes és lehet tolvaj. Nem. Már a gondolat is nevetséges.
- De nem vagy az - jelentem ki egész határozottan, teljesen komoly arccal. lehet, hogy meg kellene fontolnom, amit mond, de nem teszem. Nem fogom visszavonni a meghívást akkor sem, ha tényleg tolvaj vagy ilyesmi. Mit vinne el tőlem, ami fontos lehet és hiányozna? A gekkóimhoz így is alig mert hozzáérni a makettek pedig... ha csak nem úgy fogja meg őket, már le is törik egy-egy darab, onnantól pedig már nem ér semmit. Az fájna a legjobban, ha ő tűnne el. De ez olyan lehetetlennek tűnik. Főleg most, hogy érzem a kezem alatt és csókolom. Butaságnak tűnik még a lehetőség is, hogy ez valaha megtörténhet. Csak ne szakítaná meg a csókot és ne kezdene beszélni! Annyira nehezen fogom fel a szavait, mintha számomra valami ismeretlen nyelven beszélne. Mégis igyekszem. Nem csak figyelni rá, hanem el is szakadni tőle és elhúzni a kezem. Ugyanis a tudat, hogy hol járok éppen, nem sokat segít a koncentrálásban. Még úgy, hogy mellette térdelek is kicsit nehezen magyarázok. Minden egyes szóval kemény harcot vívok, hogy értelmes mondattá alakítsam őket.
- Tényleg nem, de csak miattad... - motyogom, de egy pillanatig sem érzem úgy, hogy ezt szégyellnem kellene. A következő szavaira viszont még most is feszengeni kezdek. Muszáj... említenie? Így is alig bírok rá figyelni és megzabolázni az elkalandozó gondolataimat, hát még most, hogy talán engedhetnék majd neki ilyen módon.
- Talán - mondom, de valahogy az egész kérdésnek hangzik a bizonytalan hangom miatt. Fogalmam sincs, hogy tetszik-e a gondolat, hogy ő irányítson, vagy sem. Az elég valószínű, hogyha ő lendül akcióba, akkor nem lesz elég akaraterőm ahhoz, hogy azzal kezdjek, amivel szerettem volna, de talán arra lesz másik alkalom még.
Most úgyis nagyon, de nagyon figyelnem kellene arra, amit mond. Rebeca? Hirtelen nem tudom hova tenni. Most ez egy második név? Egy olyat, amit csak ritkán használ? De aztán rájövök, hogy így hívták. Úgy értette. A szülei ezt a nevet adták neki, nem a Jennát. Próbálok megbarátkozni az igazi nevével. Meg tudnám szokni idővel, de most inkább kimondom, ami ezzel kapcsolatban a fejemben jár.
- Ha a bátyádtól hallom? - kérdezek vissza értetlenül és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem rémiszt meg a gondolat, hogy esetleg találkoznom kell. Az egyetlen, amiért mégis megtenném, ha muszáj lenne az az, hogy ez azt jelentené, hogy komollyá válik ez az egész kettőnk között. Nem? Azért megérné erőt venni magamon. Csak arra kell nagyon vigyáznom, hogy még véletlen se kérdezzek rá, miért hagyta végül egyedül és miért nem vigyázott a húgára jobban.
- Akkor Jenna - bólintok aprót majd egy pillanatra összeszorítom a szám. Különös. Majdnem azt mondtam ki, hogy az "én Jennám", de szerencsére nem tettem meg. Nem hiszem, hogy azt ki tudnám magyarázni. Főleg, hogy én sem értem pontosan, miért láttam egy pillanatig olyan fontosnak, hogy így fogalmazzak. Egyelőre nem is akarok ezzel foglalkozni. Inkább figyelem a kezét, ami most az enyémet tartja fogva. Egészen addig nagy dolognak tűnik, amíg újra meg nem csókol. Ha ezt többször csinálja, biztos nem tűnik majd olyan fontosnak elérni a fészert.
- Ne csináld, mert... mert... - próbálom megfogalmazni, de nem igazán sikerül, hogy miért ne csinálja ezt. Helyette mosolyra húzódik a szám. Csak érti ennyiből is, hogy mit vált ki belőlem. Látja. És azok után, hogy már majdnem eljutottunk addig, nem igazán segít megnyugtatni a testem egy-egy ilyen kósza csók. A kérdésre is alig bírom válaszolni. Főleg felfogni, hogy miért ajánlotta ezt fel. Már éppen ráznám a fejem, hogy menjen ő, de aztán rájövök!
- Megyek! - ugrok talpra hirtelen, így sikerül beverni a fejem a plafonnak mondott lécekben. Nem mintha zavarna. Meg sem érzem, csak megtorpanok egy pillanatra és lejjebb húzom a fejem, hogy most már valamivel óvatosabban induljak meg lefelé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 27.12.13 14:50

- Tényleg nem vagyok, bár ha az lennék, akkor is ezt mondanám. - nevetem el magam. Annyira édes a naivitása, meg úgy általában az egész lénye. Én nem is értem, hogyan maradhatott meg csak így a szobájában és hogy nem volt még soha senkije, aki erre rájött volna. Bár az is igaz, hogy elég nagy kitartás kellett hozzá, hogy a legelején ne engedjem neki, hogy csak úgy lelépjen, pedig többször is meg volt rá az esély, én mégis elég kitartó voltam, no meg egyszer még ő is vette a bátorságot, hogy utánam szóljon, no meg a rózsák. Igen határozottan fejlődik. A végén kinevelem, aztán rájön, hogy ez az egész nem is annyira nagy cucc, és... magamban megrázom a fejem és igyekszem a rossz gondolatokat elűzni. Hogy miért jutok mindig ide? Furcsa, de még csak meg sem fordul szerintem a fejében, hogy én bőven annyira bizonytalan vagyok néha, mint ő, pedig nekem még csak nem is ad rá okot a jellemem, vagy talán pont az ad rá okot, mert néha túlságosan ráakaszkodom másra, aztán már sok lesz belőlem. Neki nem leszek idővel sok? Nem, arról volt szó, hogy a negatív gondolatokat kiverem a fejemből! A csók az segít, na az tényleg sokat segít, hiszen annyira kellemes, valahogy szinte érezni, hogy mindent belead, és azon van, hogy úgy csinálja, ami mindkettőnknek jó. A legtöbb pasi, legalábbis akikkel nekem dolgom volt, nem szoktak erre figyelni kisit sem.
- Az jó, akkor majd még lazább leszel miattam. - mosolyodom el, és látom ám, hogy feszeng a szavaim miatt, de hát nem szoktam én visszafogni magam. Csak ugye azt kéne egyszer elfogadnom, hogy a pasik agya más, főleg ha az adott pasi épp csak most tapasztalja meg a testi örömöket és nem lehet elvárni igazán tőle, hogy másra is tudjon e mellett koncentrálni. A talán elég, meg hát nekem minden mód megfelel, ő most még a... gyakorló fél, simán átadom neki az irányítást gond nélkül. Nem teszem hozzá, hogy azt tesz, amit szeretne, mert akkor azt hiszem újfent képtelen lesz a szavaimra figyelni, én pedig megint beszélek, a nevemről, a régi nevemről, hogy tudja. Mert szeretném, hogy ne csak véletlenül halljon róla, hogy tényleg sok mindent tudjon rólam, ha egyszer tényleg meg akar ismerni, már ha tényleg így van. Én legalábbis szeretnék tudni róla sok mindent.
- Igen tőle, és nem szokott ám embereket enni, csak évente egyszer. - mondom nagy komolyan, de a végén persze, hogy elmosolyodom, hiszen látom az arcán, hogy megijed a lehetőségtől, hogy esetleg egyszer találkozik majd a bátyámmal. Nem jöhetek mindig én ide, meg hát Bruce keveset van otthon, jó lenne, ha én is megmutathatnám, hogy milyen a szobám, hogy én milyen körülmények között élek, mit szeretek stb. Lehet, hogy nincsenek menő makettjeim, de... - És tudod ha eljössz egyszer hozzánk, akkor kipróbálhatod a japán konyhát is, mármint szó szerint. A bátyám nagyon oda van a tradíciókért, és nincsenek rendes székek, meg minden! - hátha ez egy kicsit segít, mert hát Bruce háza nem nyugati, nem olyan hagyományos, bár ez még képlékeny, azt se tudom, hogy pontosan meddig marad, vagy egyáltalán mi hogy lesz majd pár hónap múlva.
- Úgy hívsz, ahogy szeretnél. - bólintok egy aprót, és nem átallok még egy csókot adni neki, csak egy gyorsat, vagyis annak szánom, de azért nem megy ez egy könnyen, hogy elszakadjak tőle. Ezért kissé csak elhúzom, és utána javaslom, hogy menjünk a fészerbe... komolyan, mint valami régi film. Ha még szalma is lenne...
- Jól van, visszafogom magam amíg nem érjük el a célt. - nevetem el magam, hiszen értem, én hogy miről van szó. Hogy nem bír majd magával és leteper itt helyben. Hát hogy zavarna-e? Dehogy is, nagyon is tetszik ez a fejlődés, amin átment, ez a határozottság, amit sikerült felszednie magát. Sőt még attól se jön látványosan zavarba, hogy beveri a fejét. Azért az én arcomon megjelenik egy apró grimasz, mert hát fájhatott... mármint nekem fájna. Sikerült visszafognom magam és nem megkérdezni, hogy fájt-e, azt hiszem annak nem lenne sok értelme.
- Azért csak óvatosan! - jegyzem meg egy mosollyal, majd akkor indulok csak meg utána, amikor ő már elindult lefelé a kötéllétrán. Csizma, pulcsi marad, azokkal most igazán nincs kedvem foglalkozni, annyira lényegtelen apróságok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 27.12.13 15:58

______________________________________________________________
Bármit is mond, akkor sem vagyok képes rá úgy gondolni, mint egy veszélyes alakra. Mondhat nekem bárki bármit. Mary vagy akár ő. Felőlem még a rendőrség is elém állhat azzal, hogy őt keresik és nem láttam-e. Minden gond nélkül letagadnám. Bármilyen rosszul is hazudok, akkor menne. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes adnám az ártatlant. Tekintve, hogy már most is mikre vagyok képes! Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is tudok majd úgy beszélni arról, hogy teljesen elvette az eszem, hogy zavarban lennék. Most mégis megy. Igaz, hogy a hangom nem több suttogásnál, de attól még nem érzem azt, hogy ezt szégyellnem kellene. Azt teszem, amit mond. Amit ő szeretne. Akkor is, ha a kérése az, hogy álljunk meg, mert itt hűvös lesz. Nem ment ugyan könnyen, de csak itt térdelek most melle és minden erőmmel a szavaira koncentrálok. Bár ne nehezítené meg a dolgom azzal, hogy olyasmit mond, hogy...! Azt hiszem, képes lennék átadni neki az irányítást. A baj, hogy akkor azt tehetne velem, amit akar és nekem esélyem sem lenne arra, hogy befejezzem, amibe előzőleg épphogy csak belekóstoltam. Akkor jó volt. Élvezte és én is. Most viszont még csak rá gondolni is bűnnek tűnik, hogy közben a bátyjával való jövőbeli találkozásról beszél.
- Én leszek az az egy, ha elmondom neki, hogy meg kellett volna téged védenie a szüleitektől és nem tette - mondom ki a lényeget, mert minél tovább gondolkozok ezen, annál biztosabbá válik, hogy nekem fogom tudni túl sokáig magamban tartani. Bármennyire is beférkőzik ez a lehetőség a fejemben, a folytatásra szinte azonnal felkapom a fejem. Nem is hangzik olyan rosszul. Olyat még úgysem láttam, csak filmekben és animékben. El is mosolyodok halványan, hogy lássa, így már nincs annyira ellenemre a dolog.
- És a szobádat is megnézhetem - mondom ki azonnal a következő gondolatot, ami megfordul a fejemben. Talán nem kellett volna, de nagyon is csábítónak tűnik, hogy azt is láthassam. Biztos sokkal nagyobb és... felnőttesebb az övé, mint az enyém. Még az is megfordul a fejemben, hogy ott, az ő ágyában már talán tényleg lesz bátorságom úgy hívni őt, ahogy szeretném. Ha már most megkaptam az engedélyt. De sokáig nem agyalok rajta, hogy mi lenne az. Főleg azért, mert a csókkal teljesen elveszi az eszem és nem igazán bízok abban, hogy vissza tudom fogni magam. Most, hogy már tudom, nem kell engedélyt kérnem, mert pont annyira szeretné, mint én...
- Óvatos vagyok - jelenik meg egy mosoly az arcomon annak ellenére, hogy egy perccel ezelőtt még teljesen komoly arccal vesztem el a csókjában. De itt a lehetőség, hogy menjünk a fészerbe én pedig nagy lelkesedéssel indulok neki. Mit számít, hogy sikerült beverni a fejem a fenti lécbe? Amíg nincs ott egy szeg és nem sérti fel a bőrt, addig nincs baj.
Irány le a kötéllétrán. Az végét már egy nagy ugrással teszem meg. Persze nem menőznék, hogyha megindulna időközben utánam. Úgy markolnám a létrát, ahogy csak tudom. Nem hiszem, hogy tudnék egyszerre mászni és élvezi a bepillantást, amit kapok Lent viszont már, amikor két lábon állok a talajon, minden további nélkül megtehetem. Aztán ha leér, már kézen fogva vezethetem is a fészerhez. Itt sajnos nem tudom rázárni az ajtót, de ez a legkevesebb. A nagyobb baj ott kezdődik, hogy úgy kell átmászni egy kisebb kupac lomon keresztül, hogy elérjük a kanapét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 27.12.13 21:52

Naivitás is lehetne, de igazából kedves dolognak tartom, hogy így bízik bennem, ebben úgy fest, hogy nagyon is hasonlítunk, hiszen én ilyen vagyok, én is gond nélkül megbízom bárkiben, még ha tudom is, hogy butaság és nem szabadna, de általában ez csak valahol mélyen van meg bennem, mint info, igazából eléggé elnyomom magamban, hogy ne higgyem és ugyanúgy nyissak bárki felé. Ld. akár ő is átverhetett volna, én meg már első alkalommal az ebédnél miket csináltam... lehetnék egy kicsit meggondoltabb tudom, de egyszerűen nem megy. Csak úgy teszem azt, ami jön. Az pedig határozottan jó érzés, hogy már ilyen bátorrá vált, hogy nyíltan kimondja, amit gondol, de én is felvetem végül, hogy hűvös van, vagyis lesz, ha elkezdjük lekapdosni a ruháinkat, mert hát ez már elkerülhetetlen. Lehet, hogy egy kicsit visszafoghatnám magam, kevesebbet beszélgetnék, vagy bármi, hiszen így nehéz neki leállni, azt nagyon jól látom, bár cseppet sem zavar. Mégis próbálok még továbbra is beszélgetni vele, felhozni mást, és végül még a bátyám is képbe kerül, bár már azt se tudom, pontosan hogyan.
- Ezt ő is tudja Link, mármint... akkor egyszerűen csak egyetemen volt, nem tehetett semmit, nem volt az apám az apám helyett. - nem hibáztatom én Bruce-t, egyszerűen nem ő tehet róla, hogy ilyen szüleink vannak, és nem adhatta fel az életét a karrierjét miattam, hogy folyton velem legyen. Arról nem is beszélve, hogy ha ez nem történik meg, akkor most egész más lenne az életem. Ha nincs egy drasztikus történés, akkor nem szököm el otthonról. - Egyébként meg nem lennék most itt, ha ő segít, és máshogy alakul minden, nem is ismertelek volna meg. Ezért megérte. - mosolyodom el. Lehet, hogy akkor most valami elit suliba járnék, vagy már kinéztek volna nekem valami srácot, aki menő iskolába jár, hogy majd ő legyen az, aki feleségül vesz és aki mellett majd tipp-topp háziasszony lehetek. Soha nem akarnék ilyet, komolyan rosszul vagyok már a gondolattól is, hogy valakihez kényszerítenek csak mert... az az, ami kell és ami mindenkinek jó, csak épp nekem nem.
- Persze, a szobámat is megnézheted, sőt ez most új... fel is avathatod. - szerintem tudja mire célzok, a mosolyom legalábbis erre utal, mint ahogyan a csók is, amibe hamarosan belemegyünk, vagyis én adom neki és nem akartam túlzásba esni, de hát nem tudom visszafogni magam egy szintnél jobban. Túlságosan kedves és bejön nekem, hogy ne járjon folyton azon az eszem, hogy mi mást tehetnénk még a beszélgetésen kívül, mint ahogy felavathatnánk a szobámat is, hiszen ott aztán még nem járt egy pasi sem semmilyen célból. Azon csak jót mosolygok, hogy beveri a fejét, de nem azért, mert béna dolog lenne, hanem komolyan ezt is cukinak érzem.
- Azt látom, csak kapkodsz, bár azt megértem. - vigyorodom el szélesen, hiszen én is lent lennék már legszívesebben és azért most idő, amíg eljutunk addig, hogy lemásszunk csak percek kérdése, és most a percek is soknak tűnnek. Azért csak elindul lefelé, én pedig megvárom, amíg leér, sőt ugrik. Határozottan fejlődik, ez nem kérdés, nem fél már annyira talán mindentől, és én azon leszek, hogy egyre kevésbé féljen a világtól. Hamar le is kászálódom mögötte szépen, nem nagyon zavar, hogy néz közben, sőt direkt azért javasoltam, hogy menjen előttem. Lent már elfogadom a kezét, és hamar el is érünk a célig, ami a fészer.
- Van kihívás. - mérem végig a lomokat, hiszen azért itt nem lesz egyszerű átjutni ez már tuti. Nem baj... viszont miután az ajtó már csukva egy pillanat alatt kapom le a pólómat és egyszerűen csak félredobom, hogy aztán átjutva a kanapéra huppanjak le. - Ma te vetkőztetsz innentől. - azért annak is meg van a szépsége, ha egymásról kapkodjuk le a ruhát nem de? Ma nem kap táncot, de csak nem lesz ellenére.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 27.12.13 22:56

______________________________________________________________
Mondhatjuk, hogy már egész könnyedén beszélek hozzá. A kezdeti egy-egy szó illetve tőmondat válaszokhoz képest mindenképp. De azzal most nem igazán segít, hogy kétértelműen fogalmaz vagy csak egyszerűen kimondja, amire gondol és ami a folytatás lett volna, ha nem állít meg a csók közben. Azt viszont még úgy is minden gond nélkül kimondom, bármennyire is nehezen küzdöttem meg az utolsó egy percben a szavakkal, hogy ha találkoznom kell a bátyjával, biztosan rákérdezek, miért nem védte meg Jennát az apjuktól. A magyarázatot hallva már teljesen logikusnak tűnik, mégis... mégis... annyira rossz érzés valamilyen szinten, hogy nem tudok nem erre gondolni. Belekötni viszont nem tudok. Főleg azután, amivel zárja a témát. Ha nem így történt volna, ha nem fog ki förtelmes apát, ha nem szökik el, most nem lenne itt velem. Igaz, akkor nem is ismerném és nem hiányozna, de... mindezt nem tudom szavakba önteni. Csak nézem őt és hallgatok. Talán valami halvány mosoly van az arcomon, de olyan fajta, ami inkább egy ígéretet takar, miszerint ezután is azon leszek, hogy így gondolja. Hogy megpróbálom majd elfeledtetni vele a múltját. Mindent megteszek majd...
Idővel lehet, hogy rá tudnám magam venni, hogy mindezt értelmesen megfogalmazzam és kimondjam, de ő hamar vált és amikor már a szobája kerül szóba, semmi esély rá, hogy ilyen komoly dolgokkal foglalkozzak. Úgy elszállnak az ilyen gondolataim, mintha soha nem léteztek volna. Helyette nagy vigyor kúszik fel az arcomon és meglepő módon két szó csúszik ki a számon.
- Ezer örömmel - máris minden eddigi félelmem ellenére várni kezdem ezt a bizonyos látogatást. Akkor is, ha találkoznom és beszélnem kell a bátyjával. Akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy valamit el fogok rontani. Akkor is, ha valami flúgosnak fog utána tekinteni és eltilt a húgától. Megéri. Mert ha nem, akkor felavatjuk azt a szobát.
Most pedig ilyen módon a fészerben tartunk egy avatóbulit. Csak jutnánk el végre addig! Próbálok én türelmes lenni és várakozni, de tényleg nincs azon, hogy segítsen. A csók alatt már nagyon azon a bizonyos határon lebegek. Ezért is birkózok meg minden nehézség ellenére a szavakkal, hogy megkérjem, ilyet ne csináljon. Így is olyan kapkodva kelek már fel, hogy lefejelem a plafonnal mondott lécet.
- De jól vagyok! - jelentem azért ki nagy mosolyogva és már indulok is meg lefelé. Ezúttal további balesetek nélkül érek földet egy kisebb ugrással és már várakozva nézek fel, hogy induljon meg ő is. Ha lenne annyi lélekjelenlétem az utolsó fokokon már segítenék neki lejutni, de túlzottan megbabonázott a látvány szóval örülök, hogy arra képes vagyok, hogy megkésve felé nyújtsam a kezem és vezessem a fészer felé.
- Igen. Ide kerül, minden, ami veszélyessé válik a házban - húzom el a szám egy pillanatra. Felvillan előttem, hogy mit kapnék - sőt, kapnánk! - azért, hogyha Mary itt találna ránk, vagy csak megtudná, hogy bejöttünk ide. De nem fogja megtudni és nem is történik majd semmi baj. Azon kívül persze, hogy egy pillanatara láthatóan lefagyok, amikor minden gond nélkül kapja le a felsőjét. Még most is pont úgy vonzza a teste a tekintetem, mint legelőször. Lesz ez valaha is másképp? Valahogy nem tudom elképzelni.
Kicsit késve, de én is megindulok utána. Valamivel óvatosabban igyekszek mozogni, mint ő. Nem akarom felhasítani a bőröm vagy bármi. Tény, hogy nem venném észre, de egy idő után zavaró lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy őt meg tudnám győzni, ne aggódjon értem, hanem fejezzük be, amiért idejöttünk. De sérülés nélkül jutok oda hozzá - legalábbis nekem nagyon úgy tűnik - és kis hezitálás után már közvetlenül előtte vagyok. Még most is ott motoszkál a fejemben az a mondat, hogy esetleg hagyhatnám irányítani. Később. Talán majd később. Előbb meg akarom szabadítani a ruhájától! Pont olyan erős a késztetés, mint előző alkalommal, amikor tudtam, hogy én akarok felül lenni és diktálni a tempót.
Ha még sikerül ülve maradnia, az első dolgom, hogy megcsókoljam. Ez kell. Kell, hogy annyira elveszítsem a fejem, hogy ne gondolkozzak azon, hogy vajon helyes-e, amit teszek vagy így kell-e. Utána már könnyebben megy. Még ha csak addig is jutok, hogy a szoknyája alá jussak és megpróbáljak rájönni a harisnya trükkjére. Vajon ha nagyon akarom, át tudom szakítani? El tudom tépni?
- Haragudni fogsz... ha majd... - kezdek bele, de a kezem már talált is egy kisebb szakadást valahol a combja környékén. Sajnos rá kell jönnöm, hogy ettől még nem leszek megmentve. Még ugyanúgy útban lesz és ugyanúgy szidni fogom magamban a készítőt, aki egyáltalán kitalálta a harisnyát! Ettől függetlenül a ziháló légzésemen keresztül is hallom, hogy szakad az anyag. Szinte azonnal megdermedek.
- Sajnálom - mondom, de nem húzom el a kezem. Túl csábító, hogy még tovább tágítsam a rést, amíg teljesen el nem tüntetem róla.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 28.12.13 10:13

Meglehetősen sokat fejlődött, ahhoz képest, mikor első alkalommal találkoztunk még alig tudott kinyögni egy-egy szót és még azon is hezitált, hogy eljöjjön-e velem ebédelni. Azért örülök, hogy végül rávette magát, mégha tényleg elég körülményesen is sikerült eljutni a Mekibe és akkor még finoman fogalmaztam. Még senkivel se tettem meg ilyen sok huzavonával pár métert A-ból B-be. Azt viszont látom megérti, hogy igazam van, hogy ha nem ilyen a családom, ha nem ilyen az életem, akkor most nem lennék itt vele és lehet hogy soha az életben nem találkozunk, amit azért nagyon sajnálnék és ha jól sejtem ő még jobban. Nem zavar engem, hogy nem mondd erre semmit, az a mosoly az arcán sok mindent elmond és nekem most pont elég. Olyan nagy a késztetés, hogy ne simítsak megint végig az arcán, és most nem is tudom megállni, megteszem és kész. Túlságosan kedves és aggódó még olyan dolgok miatt is, amik már rég történtek, lehetne valakit így nem édesnek tartani? Főleg, hogy mindezek után még a széles vigyor is megjelenik az arcán a szobám emlegetésére.
- Látom azonnal belelkesülsz, ha egy ágyban töltött délután, vagy este lehetősége szóba kerül. - nem is tudom, lehet, hogy ha előbb megmutatja neki valaki, hogy azért ez a kis apróság, amit szexnek nevezünk mennyire kellemes kis elfoglaltság, akkor hamarabb kinéz a nagyvilágba és hagyja egy kicsit a makettjeit, amik eddig annyira nagyon lekötötték. Arra pedig egyébként sincs esély, hogy a bátyám eltiltson tőle, vagy őt tőlem. Nem hagynám neki, senkinek sem hagyom már, hogy irányítson és ezzel Bruce is tisztában van. Az persze más téma, hogy ha úgy hatna Linkre, hogy én nem tudok róla... mint ahogy azt se tudom a mai napig, hogy az apám mivel üldözte el Dicket, de nem is érdekel, mert ha valakit el lehet hajtani az már régen rossz. De most nem ez számít, hanem a csók, meg a fészer ígérete és hogy ő olyan hirtelen áll fel, amin még én is meglepődök, hát még ő, amikor koppan a feje. Ha jól sejtem kisfiúként volt ez a menedéke, és már kissé sikerült kinőni. Én ezért is állok fel óvatosan bár nem vagyok túl magas, lehet hogy nem érne ilyen baleset, de jobb oda figyelni. Irány inkább lefelé, ahol nem sietek ám annyira, hogy minél több lehetősége legyen megszemlélni mondhatni azt, ami rá vár. Bár most még a harisnya sok mindent takar, de nem hiszem, hogy még túl sokáig lesz ez így.
- Akkor legyünk óvatosak, főleg te. Nehogy nekem valami bajod legyen! - egy pillanatra azért aggodalom ül ki az arcorma. Tényleg nem akarom, hogy baja legyen, egyrészt rossz érzés lenne, hogy miattam, mert eltereltem a figyelmét, másrészt tuti, hogy végképp ki nem állhatnának a nevelő szülei, ha erre sor kerülne. A végén még eltiltanák tőlem ténylegesen, hogy ne okozzak több bajt, de... az igazán nem lenne szép dolog, meg hát mi értelme lenne? Végülis nem élhet örökre a szobájában, huszonöt éves, lassan bőven ideje van, hogy elkezdjen élni. Ezért kapom le egy pillanat alatt a felsőmet, hogy már csak a sötétkék melltartó maradjon, amit majd ő eltávolíthat az útból, mert hát most az övé a terep, nem fogok vetkőzni, mint legutóbb.
Könnyen átküzdöm magam a akadályokon, és hamarosan már le is dobom magam a kanapéra, hogy őt is bevárjam. Ha nem félnék, hogy izgalmában nem is tudom átesik valamin, akkor még hívogatni is kezdeném, de e helyett inkább csak várok, és csak akkor teszem szét a lábaimat, amikor megáll előttem. Hamar meg is kapom a jutalmamat, egy újabb csókot, és már dőlök is oldalra közben. Nem néztem a terepet, hogy hol áll ki az a vasdarab, remélem, hogy nem nyársal fel, ha a hátam a kanapéval találkozik. A kérdését először nem is értem, nehéz is rá figyelni, miközben a keze a combomon kutakodik, aztán hallom, hogy hasad az anyag.
- Szóval már szabályosan letéped rólam a ruhát... - érdekel? Hát dehogy! Ez csak egy harisnya, tőlem akár apró cafatokban is végezheti a padlón nem fogok miatta kiakadni, ebben biztos vagyok. - De akár le is húzhatod, ha úgy egyszerűbb. - teszem azért hozzá, mert nem próbáltam még, hogy egy harisnya mennyire szaggatható könnyen. Bár ha nagyon akarja, és úgy érzem ő nagyon akarja, hogy minél előbb hozzám férjen, én pedig bőven ösztönzöm erre, amikor kicsit közelebb hajolok hozzá, a kezemmel a hajába túrva, és a fülét az ajkaimhoz húzva, hogy apró csókokkal, harapásokkal, no meg a nyelvemmel hozzam lázba még jobban, ha ezt egyáltalán lehet még hova fokozni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance 28.12.13 14:32

______________________________________________________________
Pár héttel ezelőtt menekültem volna, ha ilyen helyzetbe kerülök. Még most sem igazán hiszem el, hogy arról beszélgetünk, hogy lehetne felavatni a szobáját és az ágyát, ha eljutok hozzá. Vagyis hozzájuk. Az kevésbé tetszik, hogy a bátyjával kell majd ott találkoznom, de ha úgy vesszük, a cél... a jutalom már sokkal vonzóbb. Ahhoz mindenképpen eléggé, hogy meg merjen majd tenni ezt a lépést és végül bemutatkozzak a testvérének. De az még nem most lesz. Egyelőre még azzal a feladattal is ügyetlenül birkózok meg, hogy talpra álljak itt és előtte lemásszak a létrán. A fejem furcsa módon lüktet, de nem érzem, hogy vérezne. Annyira nem vertem be! Igaz, úgy lenne a biztos, hogy odanyúlnék és megnézném, de hát lehet engem hibáztatni, hogy nem tetszem? Eszembe sem jut, hogy így lenne a biztos, amikor éppen azt felügyelem, hogy biztonságban lejut-e a létrán. Vagy valami olyasmi. A lényeg, hogy így hangzik szépen megfogalmazva, amit éppen csinálok, mielőtt kézen fognám és elvezetném a fészerhez, ahol elénk tárul a sok lom, ami a házban veszélyessé lett nyilvánítva. De szinte nem is figyelek most ezekre, hiszen látom a kis tiszta teret és ott, hátul a kanapét.
- Tudok vigyázni magamra! - jelentem ki kissé sértődötten és egy pillanatig úgy érzem, mintha nem is vele állnék itt. Aztán persze ő vetkőzni kezd és máris visszavált minden a valóságra én pedig pislogás nélkül nézem végig a pillanatnyi jelentet. Minden erőmmel azon vagyok, hogy figyeljek az apró részletekre és ne szedjek össze semmi sérülést. Nagyon úgy tűnik, hogy sikerül minden gond nélkül elérnem hozzá és szinte azonnal megragadom az alkalmat, hogy megcsókoljam. Szükségem van rá, hogy valamilyen szinte újra elvegye az eszem és bármi mást engedélykérés nélkül tudjak csinálni. Olyasmit, mint ledönteni a kanapéra, hogy végigfeküdjön vagy éppen azt, hogy a kezem a combjánál kutakodjon és megtalálja a harisnya trükkjét. Nem meglepő, hogy ilyen trükkös anyagot nem hámoztam le senkiről és egy kis kihívást okoz. Az ujjaim mégis egy kis lyukat találnak rajta, amit akaratlanul is tovább szakítok. Ez is egy megoldás, hogy megszabadítsam tőle. Mégis sajnálom, hogy szakítottam az anyagon és szinte azonnal abbahagyom.
- Igen. Lehúzni... egyszerűbb - birkózok meg a szavakkal és igyekszem tényleg felfogni őket. Ezután már azon vagyok, hogy tényleg levegyem róla, ne leszakítsam. De ha lehet, ez most még nehezebbnek tűnik, tekintve, hogy a fülemnél jár az ajkaival. Már most hangosabb vagyok, mint szabadna, de meg sem próbálom visszafogni magam. Annyifelé nem tudok egyszerre figyelni. Meg is szabadítsam a harisnyától... esetleg a szoknyától... és még csendben is maradjak... Nem. Ez teljesen lehetetlen feladat.
Végül csak megcsinálom. Nem tudom, hogy. Egyik pillanatban még útban van az anyag, a másikban pedig már csak a puha bőrt érzem a kezeim alatt. Elégedetten vigyorgok, ami végül egy kisebb nyögésbe torkollik hála neki és a kutakodó ujjaimnak, amikor is a segítségükkel rájövök, hogy minden akadály eltűnt az útból.
Most kellene nekem is vetkőzni?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - One more chance

Vissza az elejére Go down

Jenna • Link - One more chance

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Csapat/Játékos/Mesélő Kereső
» Jenna Collins
» Jenna Dewan-Tatum

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Blake családi ház-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához