Szerintem, ha csak ültem volna és néztem volna, akkor nem végeztünk volna ilyen hamar. Nem akarom magam fényezni, de most nagyon is ügyesen rátaláltam azokra a ruhákra, amik a kedvesemnek jól állhat. Igaz, voltak borzalmasak, de nem lehet egyből a tökéleteset megtalálni, próbák nélkül. Hamar végzünk, és ez nekem csak jó, mert hamar mehetünk enni. Őszintén szólva, már kezdek éhes lenni, nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára, talán mikor délután felkelt.
- Mit vársz tőlem? Nem mondom azt, hogy dagadt disznó vagy, amikor nem igaz. Vasággyal vagy 30 kiló. - Rántom meg a vállaimat, tudom kicsit durva szavakat használtam, de nem kérheti tőlem azt, hogy hazudjak. Amíg elbírom, addig nem is fogom kövérnek nevezni. Viszont a mosoly az arcán, kíváncsiságra ösztönöz.
- Az majd pár év múlva lesz. Mondtam, hogy engem nem érdekel hány kiló vagy, csak érezd jól magad. - Nem hiszem el, hogy ebben a pár évben képes lesz fogyózni, hogy legalább a mostani súlya megmaradjon. Néha elgondolkozok azon, hogy az előző barátai vajon megkövetelték tőle, hogy megmaradjon egy bizonyos súlynál vagy miért ragaszkodik ehhez a témához? Engem tényleg nem érdekel, hogy mennyi felesleg van rajta, vagy épp nincs. Én nem a külsője miatt szeretem, hanem a belsője miatt, amit már a legelején elmondtam neki. Persze örülök neki, hogy egy bombázó, de nem akarom, hogy azért kezdjen fogyózni, hogy nekem megfeleljen.
- Hmm... Le akarsz velem feküdni? - Nézek rá sejtelmesen, persze én már ezt régóta akarom, de kicsit szokatlan, hogy most ő vágyik erre ennyire. Eddig ez rám volt jellemző, de most már kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire fog letámadni.
- És ha estére nem lesz hozzá kedvem? Rám mászol és csinálsz hozzá kedvet? - Döntöm oldalra a fejemet, mert meg is játszhatom magam, hogy nincs hozzá kedvem és neki kell kedvet teremteni. Persze nagyon is élvezném, ha rám mászna és úgy próbálna feltüzelni, hogy magamévá tegyem. Bólintok egyet a cipőre, akkor ezek szerint már csak otthon kell elkészülnünk, és már mehetünk is enni.
- Én tudom, mivel köszönhetnéd meg, hogy ennyire ügyes voltam... Egy forró, vad csókkal! - Vigyorgok, mert tudom, hogy ezt a fajta csókot, inkább otthon a kíváncsi szemek nélkül szereti és nem itt, ahol mindenki megnézhet minket. Megfogva a kezét lesétálok vele a kocsiig, ahol beülök, de a biztonsági övvel óvatosan bánok, mert így a beülésnél éreztem, hogy fáj a mellkasom. Alig észrevehetően a kezemet a biztonsági övhöz rakom, hogy eltartsam a mellkasomtól.
Amint hazaértünk, már nyitom is előtte az ajtót, de mielőtt be tudna menni, felkapom a karjaimba és átviszem a küszöbön.
- Hm.. Megtudnám ezt szokni. - Gondolkozok hangosan, ahogy "gyakorlok" az esküvőre. Becsukom magunk mögött az ajtót, majd ha már úgy mentünk el, hogy nem kóstoltuk meg a sütit, akkor egyenesen a konyhába megyek és bekapok egy falatot, majd egyet a kezemben viszek ki, hogy megnézzem, melyik ruhát választja.

Azért érdekes fejet vág, valóban nem szoktam így beszélni, pláne nem vele, de azért ő is megérthetne engem, hogy egy kicsit kiakaszt ez a téma, mert most úgy jön vele, mintha én mindig a súlyával zaklattam volna. Pedig én aztán mindent megteszek, hogy ne azzal törődjön, hanem inkább velem, de csak feljön ez a téma mindig.
- Tudom. Nem is kellenél, ha az lennél. Nem szeretem, ha a bordád szúrna, akárhányszor átölelnélek. De te is megérthetnél engem, mert már nem tudom, hányadszor mondom neked, hogy nálam a súly nem számít. Nem tudom, hogy az előző barátaidnál, hogy működött, de én nem akarlak megváltoztatni. Pont azért szerettem beléd, mert ilyen vagy, amilyen. - Fejtem ki erről az egészről a véleményemet, remélem most már hinni is fog nekem és egy kicsit megértőbb lesz velem szemben, hogy most miért is hoztam fel az előbbi durva szavaimat. Nem megbántani akartam, de szebben nem bírtam kifejezni, mert valóban nem tudom, hogy mit vár tőlem, hogy romboljam le az önbecsülését vagy mi. Bókolok én neki naphosszat, ha erre van szüksége, de akkor nekem azt mondja.
- Ennek örülök. - Mosolygok, mert tényleg így van. Nagyon is örülök annak, ha jól érzi magát velem. Ennek érdekében mindig megpróbálok tenni is valamit. Épp ezért vagyok neki örökké hálás, hogy végre beadta nekem a derekát, és velem van együtt már másfél éve.
- Mert eddig mindig én kezdeményeztem és meglep, hogy most neked vannak eféle terveid velem. - Tényleg meglepett, hogy ő kezdeményez most, és ahogy látom a szemeiben eléggé jól eltervezte az egészet. Én csak örülök neki, hogy végre vágyat érez irántam és persze, hogy most már bátor is, hogy kezdeményezzen.
- Előfordulhat. - Titokzatosan ejtem ki ezt az egy szavamat a kérdésére. Úgyis tudja, hogy ezt akarom, de nem adom meg neki ezt az örömet, hogy bevallom. Így is elég sok mindent kihúzott már belőlem, most tartani fogom magam. A csókot gondoltam, hogy nem kapom meg, de attól még nekem szükségem van rá, így megfogom a derekát és közelebb húzom magamhoz.
- Pedig egy igazán polgár pukkasztós jelenetet egyszer bevállalhatnál. - Lebiggyesztem a számat, majd megcsókolom gyengéden. Nem hosszú, de mégsem nevezhető puszinak, majd elengedem és utána sétálok le vele a kocsiig.
Otthon átviszem a küszöbön, mert kíváncsi vagyok arra, hogy milyen. Egész kellemes érzés, főleg, hogy tudom, hogy a menyasszonyom és hamarosan talán a feleségem is lesz.
- Akkor jó, mert csak egyszer viszlek át a küszöbön. - Nevetem el magam, persze ha szeretné, akkor többször is megteszem neki, csak kérnie kell, ahogy alvás után, hogy vigyem le a kertbe. Bent pedig egyből a konyhába megyek, hogy megkóstoljam a sütimet, ha már megcsináltam. Már kihűlt, így nem kell, hogy óvatosan egyek, ezért egyet a számba is tömök. Egyel pedig a kezemben felfelé megyek Charlottehoz.
- Nem tudom. Te melyik felé hajlasz? - Ölelem át hátulról, ahogy válla felett nézem a ruhákat. Persze kicsit tele a szám, de azért érthető az, amit kérdeztem.

Kezdek már abba belefáradni, hogy Charlottet győzködjem, hogy nekem teljesen mindegy hány kiló, én úgy szeretem ahogy van. Nem tudom, hogy miért lovagol ezen mindig, de egyszer megfogok ezen sértődni, hátha utána máshogy áll a dolgokhoz. Sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet arra, amit mond, főleg az utolsókra.
- Nem is feküdtél rám eddig sem. - Törődök ebbe bele, mert akármennyire is szeretném, hogy egyszer-kétszer rám másszon, nem fogom tudni nála ezt elérni, így rám sem fekszik. És erős is vagyok ahhoz, hogy elbírjam, de ha nem akkor elmennék konditerembe. Most, hogy így gondolatban feljött, lehet, hogy el is megyek.
- Igaz. Így legalább én is érzem, hogy vágysz rám és kellek neked. - Nézek a szemeibe, mert eddig tényleg úgy éreztem, hogy egyáltalán nem kíván és talán a szexhez sincs semmi kedve, mert mindig én "kértem", hogy legyen köztünk együttlét is. Csúnyán lebuktam előtte, de tudtam, hogy úgyis tudni fogja, de nem fogom neki megadni az örömet, és nem vallom be ilyen nyiltan. Majd meglátjuk, hogy mennyire fog neki ez sikerülni, bár én annyira kívánom, hogyha már szépen nézne rám, már attól elmennék.
- Ha sokat iszol. - Döntöm oldalra a fejemet, mert amúgy nem hinnél, hogy alkohol nélkül annyira bátor lenne, hogy egy ilyet bevállalna. Viszont a küszöbön csak egyszer viszem át de máris elkényelmesedett.
- És te mikor viszel át engem a küszöbön? - Teszem fel a nagy kérdést, arcom komoly, bár nagyon is mulatságosnak tartom, de kíváncsi vagyok arra, hogy miként fog erre reagálni. Bent átkarolom és úgy nézem a ruhákat, de ahhoz, hogy megint ellép tőlem, kezdem furcsállni.
- Már hozzád sem érhetek? - Ráncolom össze a homlokomat és kérdőn tekintek rá, hiszen a próbafülkében is ellépett és most is. Pedig egyáltalán nem csináltam semmi rosszat, mégis rosszul esik.
- Szégyenlős vagyok! - Jelentem ki, majd megfogom a fehér ingem a szekrényből, és kiviszem a fürdőszobába. Persze nem azért megyek ki, mert valóban az lennék, hanem azért, mert nem akarom, hogy esetleg lássa a mellkasom. Ahogy leveszem a felsőmet úgy látom, hogy kezd lilulni ott, ahol a biztonsági öv megnyomott. Sóhajtok is, hogy ebből megint kórház lesz, ha Charlotten múlik, de azért próbálom elfelejteni a mai estére ezt. Amint felvettem úgy megyek vissza a hálóba, majd a szekrényből kikeresem a fekete nadrágomat is és ha az megvan akkor lecserélem a farmerem erre. Az inget betűröm, ahogy kell, majd felállítom a gallérját és egy nyakkendőt nézek. Amint találtam egy a nyakamba rakom.
- Tudsz nyakkendőt kötni? - Kérdőn tekintek rá, persze én tudok, de azt sokkal izgatóbbnak találom, ha egy nő köti meg. Én gyakorlatilag ezzel készen is vagyok, mert a zakómat a fogassal együtt felakasztom a szekrényre és már csak a cipő kell, de azt csak induláskor. Le is fekszek az ágyon, amíg várok Charlottera. Addig is a plafont bámulom.
- Lesz egy foci meccsem, eljössz? - Jut eszembe, hogy hamarosan egyetemi baráti meccsen fogok résztvenni, hátha van kedve eljönni. Még időben szólok neki, így a beosztását tudja változtatni. Remélem tudja, hogy az ilyeneken elég sok szokott lenni a lány, akik bírják a focistákat... Továbbra is a plafont nézem, még akkor is ha válaszol.

Azért néha én is szeretném, ha érezném, hogy mennyire is vágyik rám, de eddig nem úgy tűnt, mintha akarna engem. Sosem kezdeményezett, pedig még emlékszek arra, mikor még mindkettőnknek új volt, hogy együtt vagyunk.
- Nem is szoktál az ölembe simulni. De amúgy sem lenne elég. A kapcsolatunk elején még rám másztál. - Emlékszem vissza, mikor eljött velem randizni egy csúnya veszekedés után, mikor részeg voltam. A szobámban viszont olyan gyorsan rám mászott, mikor először csókoltam meg. Azóta nem is nagyon akar rám mászni, sem az ölembe ülni, amit kicsit sajnálok, mert akkor nagyon is jól esett.
- Pedig a legelején azt mondtad, hogy szeretsz te is irányítani. - Emlékeztetem, hogy ezt mondta, mert úgy tűnik azt már elfelejtette. Pedig akkor még nagyon is aggódtam, hogy mit fog ahhoz szólni, hogy nem vagyok túl tapasztalt. Azt hittem, hogy tényleg lesz pár olyan alkalom, mikor ő irányít.
- Nem, de tehetsz ma egy kivételt. - Mosolygok rá, hátha ezzel rá tudom venni. Ha nem, akkor azt hiszem már immunis lett a mosolyomra, amitől nagyon szomorú lennék. Eddig mindig tudtam, hogy megremegnek a lábai, ahányszor csak rámosolygok, de talán már túlságosan "megszokott" lett a kapcsolatunk, hogy ezen csak úgy átlépjen.
- Szomorú! - Biggyesztem le az ajkaimat, mert azt hittem, hogy a nyakába kap és átvisz a küszöbön. Persze nem várnám el tőle, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen fejet fog vágni. Viszont nem csinálok semmit, mindössze véleményt mondanék, amig mögötte állok, de arra sincs lehetőségem, mert ellép ez pedig eléggé szíven üt.
- Nem csináltam semmit. - Morgok az orrom alatt, majd a szekrénynél megkeresem az ingemet, hogy azt húzzam magamra. Gondoltam, hogy szólni fog azért, mert azt mondtam, hogy szégyenlős vagyok, de nem akarok előtte öltözni, mert így is látom a szemem sarkából, hogy néz a tükörben. Más esetben nem zavarna, de nem vagyok biztos a mellkasom kinézetében, ezért jobb, ha nem látja.
- Ragadós. - Rántom meg a vállaimat, hogy átvettem tőle a szégyenlősséget, majd kivonulok, hogy a fürdőszobában átöltözzek. Ahogy gondoltam, már kezd lilulni, de ezt az estét nem teszi tönkre ez. Visszamegyek a szobába, ahol megkérem, hogy kösse meg a nyakkendőm. Nem hittem volna, hogy tud nyakkendőt kötni, de nem baj. Megfogom a derekánál és magamhoz húzom, amig a nyakkendőmet köti.
- Olyan szexi, ha egy nő köti meg a nyakkendőm. - Suttogom a fülébe, bár nem tudom, hogy így mennyire látja, hogy mit kell csinálni, de szerintem a kis ujjában van már ez a mozdulat.
Ha nem, akkor rajtam gyakorolhat. Meglep, amit mond, mert eddig nem mondott ilyeneket, de tetszik. Titokzatosan nézek rá, persze ha még nem lökött el, akkor a kezeim még mindig a derekán pihennek.
- Tetszek? - Döntöm oldalra a fejem, és próbálok úgy nézni, hogy megremegjenek a térdei. Nem vagyok nagy mestere a csábításnak, de Charlottet már ismerem.
- Szerintem még öltönyben sem láttál. - Csak úgy hozzáteszem, nemhogy nyakkendőben, de öltönyben sem. Azért most még nincs rajtam a zakóm, csak a nadrágja meg az ing és most már a nyakkendő, de hamarosan látni fog teljes felszerelésben.
Viszont eszembe jut, hogy hamarosan focizok, ezért még időben szólok neki.
- Majd csak 1 hónap múlva lesz, azért szólok most, hogy még időben tudj szervezkedni. - Szeretném, ha ott lenne a menyasszonyom, és látná, hogy focizok, talán őt is beinditaná a focista látványom. Igaz, már régen fociztam, de talán még nem felejtettem el a trükköket és a cselezgetéseket. A plafont bámulok egészen addig, amíg meg nem szólal. Oldalra fordítom a fejemet, és mintha megállna bennem valami.
- Huuhh. - Csak ennyit tudok kinyögni, miközben felülök úgy, hogy hátul a két karommal megtartom magam. Így nézek végig rajta. Nagyon is tetszik a látvány, főleg az, hogy ennyire látni lehet a lábát. Ha nem mennénk most sehova, akkor biztos, hogy az ágyban kötnénk ki.
- Gyönyörű vagy! Azt hiszem gyakrabban foglak vacsorázni vinni. - Állok fel és megyek közelebb hozzá, hogy megöleljem és egy puszit adjak az arcára. Megint finom az illata, így biztos vagyok benne, hogy amíg nem figyeltem befújta magát. Csak élvezem az illatát, ahogy hozzábújok, bár a mai nap után már kérdéses számomra, hogy mennyire hagyja, hogy a karjaimban tarthassam.
- Mehetünk? - Egy kis idő után, miután már kiélveztem az illatát és a közelségét, teszem fel a kérdést, majd a zakómat is felveszem. Mindezek után bemegyek a fürdőbe és belövöm a hajamat, ami nem tart sokáig, így hamar lent is termek, hogy a cipőmet is felvegyem.

Azt hittem, hogyha egyre többet vagyunk együtt, akkor kicsit bátrabb lesz és talán azokat is megteszi, amikre vágyók, például, hogy az ölembe ül, vagy megszeretget. De tényleg úgy érzem, hogy még mindig bátortalan ebben az egészben. A kérdését pedig nem tudom hova tenni, mert nem is vagyok mohó, szerintem ez csak egy alap elvárás.
- Nem vagyok mohó. - Csak ennyit válaszoltam, nem akarom, hogy azt higgye, meg akarom változtatni, szimplán csak azt akarom, hogy éreztesse, hogy fontos vagyok neki. Ez nem annyira nagy kérés szerintem. De már kezdem úgy érezni, hogy már nem is olyan új ez az egész kapcsolat. Pedig a legelején élveztem, hogy hiányzok neki, de már azt sem mutatja ki, mintha ez természetes lenne. Persze nem azt akarom, hogy percenként hívogasson vagy küldjön sms-t, de ha meglát, akkor ugorjon a nyakamba.
- Én a szexre gondoltam, nem a kapcsolatra. - Élvezném, ha néha azt akarná, hogy felül legyen, vagy hogy kezdeményezzen. Nem is tudom, hogy most már mit gondoljak, talán tényleg túl nagy elvárások ezek felé. Végül is, nem akarok összeveszni, ezért abbahagyom, de azt már nem bírom szó nélkül, hogy ellép tőlem. Meg is lepődök azon, amit mond.
- Ez miatt nagyon sokat kell tenned, hogy este legyen valami köztünk! - Kimegyek a szobából, nagyon is megsértett azzal, hogy ezt feltételezi rólam. Csak szimplán megöleltem, ez miatt még nem kerülnénk ágyba. Igaz, szexmániás vagyok, de nem ennyire. Mikor kész vagyok, visszajövök és megkérem, hogy a nyakkendőmet kösse meg.
- Mi? - Ráncolom össze a homlokomat, nem tudom eldönteni, hogy a meglepettségemben nyitva maradt-e a szám, vagy sem.
- Te ki akarsz kötözni? - Meglepődtem, de nagyon. Nem mondom azt, hogy egyszer-kétszer nem játszottam el a gondolattal, hogy milyen lehet, mikor ilyen szinten uralma alá vesz, de azért nem hiszem, hogy erre képes lenne, mert nem olyan típusú. Egyáltalán nem tudom, hogy honnan jött ez neki, de számomra ez furcsa.
- És mikor kezdtem neked tetszeni? Mikor még alig láttam ki a fejemből a sérülésektől és a fájdalomcsillapítótól vagy mikor már kezdem gyógyulgatni? - Azért erre kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdtem tetszeni neki, mert nekem azóta kell ő, amióta megláttam.
- Azt hallottam, hogy a nők imádják a harci sérüléseket! - Vigyorgok, már pedig nekem rengeteg sérülésem volt, igaz, hogy szenvedtem, de attól még bejöhetett ez Charlottenak.
- Felizgat, hogy láss milyen, mikor öltönyben vagyok? - Titokzatosan rápillantok, imádom vele ezt a játékot űzni, már nagyon is régen tettem, ezért épp itt az ideje, hogy ezt elkezdjem megint.
- A nők a focistákért is odáig vannak. - Csak ennyit mondok, mert szerintem elég sokan rám másznának, főleg akkor ha gólt is lőnék és megnyerném a csapatommal a meccset. De már régen fociztam, így nem tudom, hogy egyáltalán eljutnék-e a kapuig a labdával. Mikor elkészül, akkor alig bírok valamit is kinyögni, annyira gyönyörű.
- Hmm... És nincs valami tüzes, vad vörös rúzsod? - Feltüzelne az összkép, ha még egy ilyen rúzst is felrakna magára. Persze, most is alig bírom türtőztetni magam, de akkor is megmutatom neki, hogy nem csak a szexen jár az eszem. Élvezem, ahogy megölel, így bújok is hozzá. Bár a puszinak jobban örültem volna, de nem is tudom, hogy utoljára mikor ölelt meg így. Amikor már teljesen készen vagyunk, a hajamat is felzselézem, hogy tökéletes legyen az összkép, így felkapom a zakómat és már csak a cipőm kell, ami nem tart túl sokáig.
- Még nem láttalak becsípve. - Vigyorgok és reménykedek benne, hogy iszik annyit, hogy becsípjen. Akkor lesz csak élvezet haza jönni, talán az alkoholtól bátrabb lesz és rám mászik. Közben meg is érkezik a taxi, így ha minden készen van, akkor hamarosan ott is lehetünk. Megmondom a sofőrnek, hogy valami elegáns étterembe menjünk, mire bólint egyet és el is indulunk. A taxiban átkarolom a menyasszonyomat és hozzábújok. A szabad kezemet a combjára rakom, pihentetés céljából.