A nappaliban tv-zek, eleinte ment valami detektíves film, aminek a felét nem nagyon értettem, aztán mesére kapcsoltam át. Hihetetlen, hogy mennyire unatkozok most és legszívesebben felkelteném Charlottet, hogy jöjjön és szórakoztasson, de nem vagyok annyira szemét, hogy nem hagyom aludni. Még egy pár percig nézem a mesét, utána kapcsolgatni kezdek. Meg is nézek egy foci meccset, úgy is rég láttam már ilyet. Amint vége és ahogy ezt is megunom, hiszen ilyenkor nincs semmi értelmes műsor, így kikapcsolva a készüléket, kimegyek egy kicsit a kertbe. Vagyis kimennék, ha nem kopognának. Kinyitom és elmosolyodok, elvégre ez miatt beszéltem telefonon a "titokzatos" személlyel, akiről Charlotte nem tud. Persze azzal nem számoltam, hogy elalszik és nem tudja ő átvenni, de végül is nem számít. Kiviszem a kertbe és leülök a hintaágyra. Olyan jól el vagyok, le is hunyom a szemeimet. Kicsit unatkozok, és azt hiszem, hogy ez a pár óra, amit eltöltöttem egyedül, elég volt Charlottenak az alváshoz. Be is megyek a konyhába és csinálok tejbegrízt. Amint készen van, kiszedek egy kicsit a tányérba, hogy nehogy a végén kiboruljon. Megszórom kakaóporral, majd felviszem. Gőzölög a melegtől, de nem baj, meg tudjuk fújni. Leteszem az éjjeliszekrényre és befekszek mellé. Simogatni kezdem az arcát, hogy hátha fent van és fel kell erre. Remélem, hogy most már mocorog és ha így van akkor magamhoz veszem a tányért és megvárom, hogy felüljön vagy legalábbis észrevegye, hogy itt vagyok mellette.

Próbálkozok valamivel elfoglalni magam, de nem igazán sikerül. Pár órát még a tv előtt vagyok, megnézek egy foci meccset, amit már nagyon régóta nem néztem, és pár részt valamilyen meséből. Nem is nagyon értettem a címüket, de amennyire figyeltem rájuk, nem is volt lényeges a számomra. Ezek után már csak azzal tudtam elfoglalni magam, hogy a konyhában csináltam tejbegrízt. Ha már éttermi vállalkozásba akarok kezdeni, akkor ideje, hogy a főző tehetségemet kibontakozzam. Amint készen vagyok a tejbegrízzel, kicsit még hagyom hűlni, majd megkóstolom. Nem is lett olyan rossz, leszámítva, hogy van egy két csomó benne. Azzal viszont nem foglalkozok, mert meg lehet enni. Megszórom kakaóporral, majd felmegyek a szerelmemhez. Először csak az arcán simogatom, hogy keljen fel, majd mikor ébredezik felülök mellé. Összeráncolom a homlokomat, mikor mesélni kezd, hogy milyen rossz álma volt. Sóhajtok egyet és próbálok csak ez után megszólalni.
- Olyan hülyeségeket tudsz álmodni. És nem is ettél lefekvés előtt. - Csak ennyit reagálók, mert szerintem tisztában kéne lennie azzal, hogyha megpróbálnának minket szétválasztani, abban a nyomban szakítanám meg velük a kapcsolatot. Azt az egyet nem tűröm, ha a szerelmi életembe szól bele valaki, főleg a szüleim, akik nem is az igaziak, de ezt rajtam kívül nem igazán tudja senki, hogy én ennek a tudatában vagyok. Az ágyon ülök a kezemben a tejbegrízzel és azt hittem, hogy felülve mellettem marad, de mikor kiszáll az ágyból, akaratlanul is tekintetem a formás fenekére téved. Mikor felöltözik és felém fordul a szemeibe nézek. Kicsit szokatlan a számomra még, hogy a barátnőm ezt szóvá teszi.
- Bocsánat. - Húzom el a számat, nem tehetek róla, hogy vonzza a tekintetemet. Ránézek nagy bambi szemekkel, hogy bocsásson meg, majd továbbra is ülök az ágyon.
- Gyere vissza! - Mondom neki, majd ha ezt megteszi nekem, akkor kiveszek egy kanállal, megfújom majd felé tartom.
- Vigyázz, mert lehet még egy kicsit meleg. - Figyelmeztetem, mielőtt megégetné magát. Ha megette, akkor az egész tányérral megetetem, nincs benne sok, direkt nem szedtem sokat.

Próbálok türelmes lenni Charlottetal, de nem mindig sikerül, főleg ilyenkor mikor hülyeségeket feltételez. Ezért kell is nekem pár perc, hogy ne mondjak neki olyat, amivel megbántom. Amikor elmondja, hogy szerinte milyen esélyek vannak, kiül a rémület az arcomra.
- De ugye nem akarsz szakítani? - Nézek rá nagy szemekkel, azt biztos, hogy nem bocsájtanám meg a szüleimnek, ha Charlotte úgy döntene, hogy ez miatt inkább szakít velem. Ha már akkor felmerült benne ez, mikor haza akartam jönni a kórházból, akkor most is megfordulhat a fejében. Már csak azért is tudom, mert inkább kerüli a konfliktusokat, legalábbis én így látom. Mikor kiszáll, akaratlanul is rátévednek a szemeim. Nem tehetek róla vonzza a tekintetemet a meztelen teste. Bocsánatot is kérek tőle, de amit hallok, arra összeráncolom a homlokomat.
- Nehéz olyat levetkőztetni, aki már meztelen. - Értetlenkedek, hiszen eddig meztelen volt és szerintem nem is néztem úgy, mint aki levetkőzteti, persze ezt nem tudhatom, mert nem látom magam kívülről, de szerintem Charlottenak üldözési mániája van vagy én nem is tudom. Inkább visszahívom magamhoz és megetetem vele a tejbegrízt, bár azt hittem, hogy akkor fogja, mikor még épp ébredezik, de nekem így is jó. Amint kész, leteszem a tányért az éjjeliszekrényre.
- Ha beülsz a lábam közé, akkor valami olyat, amire vágysz. - Vigyorgok titokzatosan és remélem, hogy nem kell meggyőzni, hanem bízik bennem annyira, hogy megtegye azt, amit kérek. Ha így is van, akkor előre nyúlok és a melltartóból próbálom kiszedni a pántot, hogy le tudjam szedni a pánt részét. Kicsit elszórakozok mindkettővel, de ha hagy, akkor még így is gyorsabban kiszedem. Leszedem a pántokat, majd összefogom a haját a két kezemmel, hogy egy kupacban legyen és ne zavarjon. Megfogom a vállait, majd hátrahúzom, hogy dőljön a mellkasomnak. Ha ezt megcsinálja, akkor elkezdem masszírozni a vállait.
- Mit szeretnél csinálni? - Kérdezek vissza, ezzel megadva neki azt a lehetőséget, hogy elmondja, mit szeretne. Utána úgyis az lesz, amit én akarok.

Szeretném, ha már túl lennénk ezen a bemutatkozáson és minden rendben lenne. De valahogy még mindig ott motoszkál a fejemben, hogyha ez sikertelen és netán tiltanának minket, akkor Charlotte úgy látná a legjobbnak, hogy szakítsunk, hogy én ne legyek haragba a szüleimmel. A kérdésére én is értetlenkedve nézek rá. Azt hittem, hogy ő is erre a következtetésre jutott, mint én.
- Mert, ha a szüleimnek nem tetszene a kapcsolatunk és tiltanának, akkor... Hát megfordult a fejemben, hogy annak érdekében, hogy jó viszonyban maradjak a szüleimmel, esetleg te ez miatt szakítanál... - Lehajtom a fejemet, hogy képes voltam idáig eljutni a gondolatmenetemben, de inkább őszinte leszek vele, ha már együtt vagyunk és szeretjük egymást. Azért remélem, hogy a buta gondolatom ellenére is értékeli, hogy őszintén elmondtam, hogy mitől tartok. Ezek után csak még értetlenebb fejet vágok, ahogy a nézésemről kezd el beszélni. Én nem így látom, de lehet, hogy csak azért, mert kívülről nem látom magam.
- Pedig milyen király lenne, ha olyan látásom lenne, amivel a nők ruhái alá látnék. - Vigyorgok rá, bár tudom, hogy úgysem fog neki tetszeni ez a felfogás, de ő hozta fel. Nem tehetek róla, én szerintem nem nézek úgy, mintha minden másodpercben levetkőztetném. Nekem nem tűnik fel.
Megkérem, hogy üljön a lábaim közé, hogy meg tudjam masszírozni, mert szeretném őt egy kicsit kényeztetni, ha már nem hagyta alvás előtt.
- Aú... De a térdem maradjon a helyén. - Annyira nem nyomott meg, de jó egy kicsit a rájátszás. Amint már a lábaim közt van, elkezdem a pántjait kiszedni és csodálom, hogy nem állított meg, mondván, hogy szexmániás vagyok. Elkezdem masszírozni, bár eléggé feszültek az izmai. Azért tovább folytatom és egy puszit is nyomok az arcára.
- Én egy kicsit kényeztetni szeretném a barátnőmet, ha már engedi... - Húzom el a mézesmadzagot, bár valóban szeretném folytatni a kedveskedést, most, hogy hagy érvényesülni. Tudom, hogy megérdelmi, és ki is szeretném mutatni neki, hogy mennyire oda vagyok érte és mindent megteszek csak, hogy neki jó legyen.
- Arra gondoltam, hogyha a gyönyörű barátnőmnek van kedve, akkor kifeküdhetnék a kertbe, a hintaágyra... - Mondom el a tervem, remélem, hogy neki megfelel. Amíg ilyen jó idő van, addig kell a szabadban tölteni az időnket. Legalább levegőn is leszünk és szerintem nagyon is meghitt, kettesben a hintaágy.

Most már kezdek félni ettől a bemutatkozástól, de tudom, hogy túl kell esnünk rajta. Igazából nem is a találkozástól félek, hanem a következményektől, hogy esetleg Charlotte a béke miatt szakít velem. Azt nem biztos, hogy kibírnám és akkor örökre haragban lennék a szüleimmel, bár most sem nagyon felhőtlen a viszonyunk az én részemről, amiért még mindig titkolják előttem, hogy nem is a szüleim. Ahogy erre gondolok, megfeszülnek az izmaim, mert ideges leszek tőle, de inkább elfordítom a fejemet, hogy erre Charlotte ne jöjjön rá.
- Jó, hogy ezt mondod. Nem hiszem, hogy kibírnám nélküled, ha valóban arra a döntésre jutnál, hogy így lenne a legjobb. Mivel nem tudnak ellene semmit sem tenni, ezért majd elfogadják idővel. Rád úgysem lehet sokáig haragudni és eddig szimpatikus voltál nekik, szerintem még örülni is fognak, hogy egy ilyen nő a barátnőm. - Halványan elmosolyodok, régen bókoltam már neki és szerintem ez a mai nap most csak Charlotteról fog szólni. Nem akartam mondani, hogy már most sem vagyok jóban a szüleimmel, mert akkor egyből kiderül, hogy tudok valamit, de ezt a szerelmemmel egyelőre nem akarom tudatni, hogy mire jöttem rá. Inkább terelem a témát és mindjárt számomra kedvezőbb ötlet jut az eszembe. Látom, ahogy duzzog, talán féltékeny. Vigyorogva nézek rá, majd magamhoz húzom.
- Imádom mikor féltékeny vagy. De szerintem ez nem is a levetkőztetős nézésem, sokkal inkább a szerelmes. - Suttogom a fülébe, ha már a karjaimban van, akkor miért kiabáljak? Egy puszit is nyomok az arcára, hiszen nem akartam megbántani, mindössze vicceltem, de azt hiszem, hogy Charlotte az eféle vicceket nem érti.
- Azért annyira nem fájt. - Mondom rémülten, mielőtt még neki kezdene a térdem visszarakásának. Tudom, hogy nem lehet kellemes egy ilyen művelet és biztos, hogy Charlottenak ezt nem is engedném meg, vagy ha igen, akkor azt csak is úgy, hogy teletöm nyugtatóval és érzéstelenítővel.
- Akkor jó, mert alvás előtt nem engedted. - Elhúzom a számat, ahogy mondom, bár ezt úgysem látja, de a hangomból hallhatja, hogy nem egészen örültem annak.
- Mikor lettél ennyire lusta? - Halkan elnevetem magam, mert nem hittem volna, hogy megélem azt, hogy Charlotte ilyet mondjon.
- Viszont szerintem jobb lenne odakint. És ha szeretnéd, akkor talán folytatom odakint a masszírozást. - Abbahagyom és elveszem a kezemet. Karjaimmal a hasánál karolom át és élvezem a remek belátást a mellei közé. De ha felkel, akkor hagyom, hogy menjen, nem tartom vissza.

Charlotteban mindent megtaláltam, így nagyon remélem, hogy a szüleimnek tetszeni fog ez a fennálló helyzet. Ha meg nem, ahogy szerelmem is vélekedik, akkor nem tehetek mást, nem fog érdekelni a véleményük. Sajnos van egy aduász a kezemben arra az esetben, ha nagyon elleneznék ezt a kapcsolatot. Nem akarok senkit se megfenyegetni, de kénytelen leszek, ha nagyon piszkálni kezdenék Charlottet. Végig hallgatom, amit mond a kérdésére meg megrántom a vállaimat. Szerintem ismer annyira, hogy ne érdekeljen másnak a véleménye, aki ellenzi a kapcsolatunkat.
- Összeköltözünk és éljük az életünket, mintha nem is léteznének. Ne haragudj, de én elég hosszú távra tervezek veled és nem tűröm senkitől se, hogy bántsanak és ezért rosszul érezd magad. Ha ezt látják, hogy nem törődök velük, mert szeretlek, akkor előbb-utóbb bele kell ebbe törődniük, hogy együtt vagyunk. Nem szeretem, hogyha bárki is beleszól az életembe. - Mondom el az én álláspontomat csak, hogy tisztában legyen vele, hogy érte képes vagyok a szüleimmel is összeveszni. Tudom, hogy ezt Charlotte nem nézi jó szemmel, de én szeretem őt annyira, hogy kiállok érte. Tudom, hogy csak megjátssza magát, hogy sértett, de még ez is jól áll neki.
- Oh, hát persze. - Mondom vigyorogva és magamba szívom az illatát, ha még nem lökött volna el magától. Nem tudom, hogy mit fog velem tenni, ha egyszer megnézek egy lány a társaságában, de szerintem nem vakságot fogadtam, hanem hűséget, de ettől függetlenül, majd megpróbálom nem feltűnően tenni.
- Képes lennél megkínozni? - Nagy bambi szemekkel nézek előre, gondolom nem látja, mert háttal ül nekem, de a hangomból kiveheti, hogy mennyire megrémültem, hogy így akar kínozni. Aztán el is kezdem masszírozni a vállait, szerintem nagyon is megérdemli most ezt a fajta kényeztetést.
- Na igen... Csak a hülyeség nem kellett volna, amit álmodtál. - Elhúzom a számat, mert ha nem jön elő, akkor nem kellett volna arról nyugtatgatnom, hogy nem érdekel más véleménye, aki ellenzi a kapcsolatunkat. Úgy gondolom, hogy eléggé megküzdöttem Charlottért, hogy most élvezem azt, hogy az enyém. Viszont kint a kertben szeretnék vele lenni, amíg még ilyen jó idő van és nem kell fagyoskodnunk.
- Pedig van, akit a szex feltölt és nem alszik el utána. - Pimasz vagyok, de tényleg van olyan személy, aki nem lesz fáradt azért, mert kényeztetik egymást a párjukkal. Viszont Charlotte ismer annyira, hogyha már szabadságon vagyunk, akkor több lesz köztünk a szerelmeskedés, mint egy normál héten. Visszatűzöm a pántjait a helyére és nagyon is meglep az, amit kérdez tőlem. Egy pillanat alatt a hátára fektetem, ahogy elfektetem az ágyon keresztbe, hogy én is felülre keveredjek. Egyik lábamat beteszem a lábai közé, jobb alkarommal megtámaszkodok mellette, a másikkal pedig félre söpröm a haját az arcából.
- És mit kapok cserébe? - Döntöm oldalra a fejemet, ahogy egészen közel hajolok hozzá. Mélyen belenézek a szemeibe, hogy elvesszen a tekintetemben és olyat mondjon, amivel nekem a kedvemre tenne. Természetesen az nélkül is levinném, ha kéri, de ezt neki nem kell tudnia.

Elmondom az én verziómat, hogy mi fog történni, ha a szüleim nagyon piszkálódnának. Tudtam, hogy Charlottenak ez nem fog tetszeni, mert már kiismertem annyira, hogy tudjam, soha sem állna közém és a szüleim közé, helyette inkább ő áll félre. Viszont szeretem őt és nem akarom, hogy ez megtörténjen, ezért egy kicsit félek is ettől. Eddig nem volt semmi bajom a találkozással, de most, hogy jobban belegondolok és, amit a szerelmem mondott, belém ültette a bogarat.
- Tudom, hogy nem tetszik neked. De nem akarom, hogy bántsanak téged. - Elszomorodok, mert nekem az nagyon is fájna, hogyha Charlottet bántanák, persze nem testi bántalmazásra gondolok. Tudom, hogy a szerelmem mindent a lelkére vesz és rossz látni, hogyha szomorú és igen is szoktam tapasztalni, mikor meghal az egyik betege. Az összeköltözést illetően igaza van, gyakorlatilag látogatni járok haza, mintha ott lenne a párom és egyszer-egyszer nála alszok.
- Igen tudom, de még nem mondtuk ki úgy mond hivatalosan. - Rántom meg a vállaimat, én szeretek nála lenni, mert itt nyugalom van és tudok tanulni is, ami most, hogy mindjárt elkezdődik az egyetem, előny. Szeretem nézni a barátnőmet és fogalmam sincs, hogy hogyan tudok úgy ránézni, ahogy beállítja néha, de ezt nem tudom neki elmagyarázni. Csak bólintok egyet, hogy nem féltékeny, amivel nem is lenne nekem bajom, ha az lenne, mert nagyon is aranyos vele.
- Akkor inkább ne gyógyíts meg. - Nézek rá nagy szemekkel, mert ekkora fájdalmat nem biztos, hogy kibírnék hang nélkül. Már belegondolva is elkezd fájni a térdem, pedig semmi baja nincs. Sóhajtok egyet, ahogy az egész dolgot rám fogja, hogy miért volt rossz álma.
- Persze, hibáztass engem. - Forgatom meg a szemeimet, amit úgysem lát, mert nekem háttal van, de ennek ellenére nem hagyom abba a masszírozást. Én csak arra gondoltam, hogy valamikor most már tényleg meg kéne ejteni ezt a látogatást. Nem gondoltam volna, hogy ennyire élénk a fantáziája.
- Nem is baj, aranyos vagy mikor alszol. - Suttogom bele a fülébe csábosan, azért van amikor szoktam őt nézni mikor alszik és annyira békés, hogy szívesen melléfeküdnék olykor, de tudom, hogy akkor felébred. Mikor megkér rá, hogy vigyem le, eldöntöm, hogy cserébe akarok valamit. Az első kérdésére bólogatok a másikra pedig megrázom a fejem.
- Én csokis kekszre gondolok... - Nézek mosolyogva rá, túlságosan is édes szájú vagyok.
- Úgy ennék most valami nasit. - Elhúzom a számat, mert megkívántam, bár tök mindegy, hogy süti, keksz vagy épp csipsz, csak valami, amit lehet rágcsálni. Végig nézek Charlotten, majd újból a szemeibe és végig simítok az arcán.
- Imádom a szemeidet és a mosolyod. - Beharapom az alsó ajkamat, mert azt hiszem, hogy ezeket kihagytam a felsorolásból. A fejemet mellé teszem, úgyhogy felé nézek. Természetesen nem szállok le róla, csak szimplán nehéznek éreztem a fejem.
- Van egy titkom... Szerelmes vagyok egy csodálatos nőbe. - Mondom elsőnek rejtélyesen, hogy van egy titkom, ezzel ráhozva egy kis szívbajt, majd bevallom, hogy mi is az. Tényleg megvan benne minden, ami kell nekem és annyira oda vagyok érte, hogy bármit megtennék neki, amit már egyszer elárultam neki.
- Így akarsz kijönni? Fehérneműben meg fogsz fázni. - Végig simítok a csupasz hasán, majd felülök és hagyom, hogy magára vegyen valamit és ha kész, akkor felkapom a karjaimba és leviszem. Kint egy széken egy váza, benne egy csokor vörös rózsa. Odaérve egyet kihúzok belőle, megszagolom és átnyújtom neki, majd meg fogom bal kezét.
- Charlotte... - Mondom ki a nevét, majd féltérdre ereszkedve kihúzom a zsebemből a kis dobozkát és felpattintom a tetejét, amiben egy jegygyűrű van. Mindvégig a szemeibe nézek és egy időben is teszem fel a kérdést, ahogy kinyilik a doboz teteje.
- Leszel a menyasszonyom? - Tudom, hogy nem ezt a kérdést szokás felrakni, de nem tudom, hogy mekkora sokk érné, hogyha a feleségemet mondanám. Inkább ezzel a szóval illetem, mert itt még nincs úgy mond kötelessége, hogy szervezni kell az esküvőt, csak ezzel is jelezni akarom neki, hogy komolyak vele a szándékaim. Féltérdelve várom a válaszát.

Szeretném, ha minden jól alakulna, mert nem tudom, hogy mit tennék, ha Charlottetal rosszul bánnának. Remélem, hogy a szimpatizálás jelei most is fenn maradnak. Tisztában vagyok szerelmem álláspontjával is, de akkor is inkább mellé állok, mint a szüleim mellé, tekintve, hogy ők hazudnak nekem.
- Remélem, hogy minden jól fog menni. - Halványan elmosolyodok, nem akarok veszekedni, fáradt vagyok ahhoz. A sok tv-zés és semmit tevés, kifárasztott. Megbántani sem szeretném, hogyha esetleg olyan vitánk lenne, ami kicsit durvább. A lakásos témát is megbeszéljük elég hamar, bár én azt hittem, hogy világgá kürtöljük, hogy együtt vagyunk, de tudom, hogy Charlotte nem olyan. Csak bólintok egyet, hogy akkor el is van intézve a hivatalos hozzáköltözés is.
- Nem baj. Szeretem, ha őszinte vagy. - Egy puszit nyomok az arcára, mielőtt összevesznénk. Eldöntöm az ágyon, és felé magasodok. Tudom, hogy egészen másra gondolt, amit mondani fogok, de nekem sem mindig azon jár az eszem, bármennyire is dögös így egyszál semmiben.
- Jól hangzik. - El is gondolkozok azon, hogy hamarosan le kéne mennem és felkutatnom a szekrényt a keksz után. Bókolok neki, mert tudom, hogy jól esnek neki a kedves szavak. Egy puszit nyomok az ajkaira és bevallom az egyik titkom, amit úgyis tud. Kicsit meglep, hogy nem esik le neki, hogy ő az, de elmosolyodok rajta.
- Bemutathatom. - Előveszem a telefonomat, kicsit nyomkodom, majd felé tartom. Belső kamera van, így saját magát láthatja.
- Ő Charlotte. Nagyon kedves lány, biztos jól kijönnétek. Gyönyörű nem? - Beszélek, miközben a telefont nézem, ahogy látom őt benne. Nem is akarnék jobb barátnőt, benne minden megvan, ami kell nekem. Mielőtt kimennénk, azért megkérdezem, hogy szeretne-e felvenni valamit, mert hideg van azért, és tudom, hogy szégyenlős, nem hiszem, hogy a kertjébe kijönne fehérneműben. Felállok én is, majd ha felöltözött, felkapom és leviszem, ahol egy rózsa szálat adok neki, majd féltérdre ereszkedve megkérdezem azt, amit már pár napja tervezek. Szívem rettentő gyorsan dobog, ahogy várom a válaszát. Számomra évtizedek telnek el a kérdéstől a válaszig. Mikor meghallom az igen-t, alig akarok hinni a fülemnek. Mérhetetlenül eluralkodik rajtam a boldogság, így vigyorogva húzom a gyűrűs ujjára a jegygyűrűt, majd megcsókolom.
- Szeretlek. - Mondom a szemeibe, mikor látom, hogy könnyek gördülnek le az arcán. Végig simítok rajta, majd halványan elmosolyodok.
- Azért nem kell sírni. - Vigyorgok és egy puszit nyomok az ajkaira. Odavezetem a hintaágyra, ahol lefekszem a szélére, majd magamra húzom. Van még annyi hely belül, hogy oldalazva elfeküdjön, de most még itt tartom magamon.
- Azt akartam, hogy te vedd át a rózsát, csak azt nem számoltam bele, hogy elalszol. Ja, és igen, ez volt a rejtélyes telefon is. - Mosolygok, ahogy mindent bevallok. Kezem a tarkójára csúszik és közelebb húzom magamhoz, hogy szenvedélyesen megcsókoljam. A hév után, ami elkapott, gyorsan véve a levegőt szólalok meg.
- Imádom, ha rám mászol. - Suttogom neki, közel van, nem is kell normál hangerő. Igaz most nem mászott rám, hanem magamra húztam, de vehetjük annak, hiszen ő van felül és ezzel el is árulom a két titok közül az egyiket, amit meg kellett fejtenie.
- Nagyon jól esik, hogy boldog vagy velem. - Még ezt megosztom vele, ahogy a szemeibe nézek. Egyszerűen imádom a szemeit, mikor csillog, ahogy rám néz velük.

Csak halványan elmosolyodok, ahogy ő is abban bízik, mint én. Valóban azt szeretném, hogyha ez a harmonikus élet, mint ami most van, az meg is maradna és nem vitatkoznánk a szüleimen. Igaz, érdekelne, hogy az ő anyukája, mint szólna hozzá, de ha nem hozta fel ezt a bemutatkozást, akkor nem is erőltetem, mert biztos van oka. Kicsit terelni szeretném a figyelmét erről, ezért bókolok neki. Vigyorgok, ahogy végre beismeri, hogy gyönyörű, mert eddig erre nagyon nem volt példa.
- Akkor nem vagy féltékeny? – Mondom még mindig mosolyogva és a puszit is így fogadom. Szeretem, mikor így „kényeztet”. Egy gyors felöltözés után, már fel is kaptam, hogy levigyem. Gyomromban azonban görcs van, mert nem tudom, hogy a leánykérést hogyan fogja fogadni. Meglepetésemre a legjobban, mert nagyon is örülök annak, hogy igent mondott. A gyűrűt az ujjára húzom és meg is csókolom. Majd a bűvös szó is elhangzik kettőnk közt és immáron már a felhők közt járkálok. Tekintetemmel követem az övét és megakad a gyűrűn. Az ő ujján sokkal szebben mutat, mint a dobozban.
- Próbáltam olyat választani, amit nem muszáj levenni műtét közben, de persze ezt te jobban tudod, hogy zavarni fog-e vagy sem. – Még mindig a gyűrűt nézve fogom a kezét. Egyszerűen nem bírom elengedni. Mikor az arcára pillantok, meglátom a könnyeket a szemeiben. Mosolyt csal az arcomra, persze tudom, hogy örömkönnyek, hiszen látom rajta, hogy boldog, ami nagyon is jól esik nekem. Helyett foglalva a hintaágyban magamra húzom és megcsókolva, elmondom a valódi tervemet, amit sikerült kicsit keresztülhúznia, de így is jó volt, hogy egy kicsit összeszedjem magam.
- Dióhéjban igen. – Arcomra széles mosoly kerül, ahogy pimaszon megfogalmazom ezt a mondatot. Azért remélem, hogy ezért nem kapok „büntit”. Ezek után szenvedélyesen megcsókolom és elmondom, hogy ezt nagyon imádom, és ahogy beletúr a hajamba, úgy behunyom a szemeimet.
- Ezt is, ahogy beletúrsz a hajamba. – Nyögöm ki, majd beharapva az alsó ajkamat, kinyitom csillogó szemeimet, hogy a szemébe nézzek. Most, hogy már tudja azt a két titkot, amit magától kellett volna észrevennie, így azt hiszem, hogy teljesen elárultam magam előtte.
- Most te jössz! Mit imádsz? – Ha már én elmondtam, akkor neki is kell. Elég sok mindent felsoroltam, persze ha valami nem tetszik, azt úgy is elmondom neki. De minden tökéletes és jelenpillanatban, nem is tudnám neki, hogy meghálálni, hogy ennyire boldoggá tesz.
- Bármilyen. – Kicsit nevetek, majd hagyom, hogy elhelyezkedjen rajtam. Egyáltalán nem zavar, hogy félig rajtam van, sőt nagyon is tetszik. Kezemmel a vállát kezdem el simogatni, majd végig húzom a karján az ujjaimat, épphogy hozzáérve, hogy gonosz mód libabőrössé tegyem. Ha ez persze sikerül. Majd leérek a kézfejéhez, amin a gyűrűs ujja van, és még mindig azt figyelem.
- Gyönyörű rajtad a gyűrű. – Suttogom, mert tudom úgy is hallja, miközben folyamatosan nézem a kezén az ékszert. Azt kell, hogy mondjam, nagyon is jót választottam, bár én egyáltalán nem értek ezekhez. Hüvelykujjammal végig simítok rajta, majd egy nagyot sóhajtva kicsit megpróbálok hozzábújni.
- Még van pár nap szabadságot, mit szeretnél csinálni ez idő alatt? – Kérdezem meg, nehogy elaludjon, mert nehéz volt így is kivárni azt az időt, mire felkel. És tudni is szeretném a terveit.

Néha kíváncsi lennék, hogy mi játszódhat le abban a gyönyörű fejében, de jobb, ha nem kérdezek rá. Nem szeretek vele veszekedni és szerintem ebből az lenne. Csak fekszek a karjai közt és megpróbálok még jobban hozzábújni. Szeretem a közelségét, így le is hunyom a szemeimet.
- Persze, egy Adonisz vagyok! - Mondom mosolyogva, de cseppet sem gondolom komolyan, hiszen a hangomból is ezt veheti ki. Elkezdem simogatni a hátát, mert most ahhoz van kedvem és ahhoz képest, hogy süt a nap, én kezdek egy kicsit fázni. A gyűrű témánál már kinyitom a szemeimet, és nézem a kis ékszert, amit nem rég adtam neki. Tetszik ez az új helyzet, hogy már a menyasszonyom.
- Ez mondjuk érthető. Láttam pár orvosos sorozatot, amiben voltak érdekes dolgok. Nem csak orvosi dolgok maradtak benne, hanem ékszerek is. Gondolom azért allergiás rá, mert ez nálatok is megtörtént. - Fejtem ki a véleményemet, mert szerintem amit a tv-ben leadnak az valóság alapon történhet. Persze nem minden, csak az ilyen apró hibák. Tovább menve, nem tudok meg semmi érdekeset, hogy mit is szeret, így csak megforgatom a szemeimet.
- Azt hittem vannak konkrét dolgok, mint nekem. - Kicsit azért csalódott vagyok, mert én elég sok mindent felsoroltam, de be kell érnem ennyivel. Egy puszit nyomok a fejére, majd helyezkedni próbálok úgy, hogy lássam a gyűrűt. Jobban tetszik Charlotte ujján, mint a kirakatban és örömmel hallom, hogy neki is tetszik.
- Igazából ez tűnt a legnormálisabbnak. - Vallom be, bár lehet, hogy nem kéne, de a többi annyira giccses volt, hogy az nem lett volna a szerelmem stílusa. Annyira már ismerem, hogy miket szeret, így megpróbáltam olyat választani. Nem tudok meg túl sokat, hogy mit szeretne csinálni még abban a pár napban, ami még hátra van. De az, hogy szorosabban ölel, nyögök egyet.
- Hát, ha kiszorítod belőlem a lelket, akkor nem fogsz a karjaimban lenni. - Mosolygok, de azért bújok, hogy ne sértődjön meg és hagyjon itt. Mondjuk azt úgysem engedném.
- Ha itt maradunk így, akkor előbb-utóbb mirelittek leszünk. - Tovább viccelődök, mert az esték kezdenek hűvösek lenni, ahogy a mostani nap is.
- Én arra gondoltam, hogy elmegyünk egyet vacsorázni, aztán wellnesezünk és hazajövünk szeretkezni. - Mondom el az én elképzeléseimet, és addig mozgok, amíg szembe nem tudok vele fordulni. Kíváncsi vagyok arra, hogy hogy tetszik neki az ötletem, bár az utolsóra már tudom a reakcióját.
- Honnan van ez a ruha? Mindig is meg volt? - Most nézek csak végig rajta, hogy mi van rajta. Annyira nem nyeri el a tetszésemet, de ha neki ez jó, akkor nem szólok bele, de azért még tovább vizsgálgatom.

Muszáj elnevetnem magam a kérdésén. Nekem az fura, hogy Charlottenak ennyire nincs önbizalma, pedig próbálok neki bókolni, hogy érezze a törődést, és mert szeretem, ha bókolhatok.
- Így születtem... De nem tudom. Lehet azért, mert elég sok lány rajongott értem, mikor buliztam a haverokkal. - Rántom meg a vállaimat, igazából nem tudom, hogy miért van ennyi önbizalmam, de én örülök neki. Szerintem pont annyi van, amennyi még egészséges, többre nincs is szükségem. Érdeklődve hallgatom Charlotte meséjét, mire el is húzom a számat. Akkor annak az embernek volt egy szíve, szó szoros értelmében.
- Gondoltam, hogy nem te. Te azért sokkal jobban figyelsz ezekre. De nem fogok megsértődni, ha nem hordod a gyűrűt a kórházban, érthető. - Tájékoztatom, hogy nem fogok egyből a torkának ugrani, ha érte megyek a kórházba és nem lenne az ujján a gyűrű. Akkor már jobban kiakadnék azon, ha elhagyná, mert nem kevés pénzbe került, ami most nem számít nekem, de nem akarom, hogy elhagyja. Remélem, hogy annyira fontos neki ez, amit jelent. Ezt mind leolvashatja az arcomról.
- Belső tulajdonságra nem számítottam. Azt hittem, külsőt mondasz. Persze, hogy megérte, csak túl sok volt az idő. - Vallom be neki, mert valóban sokáig várattatott. De most, hogy "túlestünk" az elsőn, mintha engedékenyebb lenne e-téren. Pedig nem hittem volna, bár a mai nap a bizonyíték, mert ma már kétszer is egymáséi lettünk.
- Nem is kell látnod a többit. Akkor úgy nem lett volna meglepetés. De ezt a gyűrűt már amúgy kiválasztottad egyszer. Csak akkor nem engedted, hogy megvegyem. - Titokzatosan elmosolyodok, akkor lettem beteg, pedig akkor is lefeküdhettünk volna. A leírást is megjegyeztem, hogy melyik gyűrű tetszene neki, így kicsit könnyebb dolgom volt.
- Nem baj, csak nem szeretnék bordarepedéssel visszamenni a kórházba. Még egy picit még érzékeny. - Simítok végig a mellkasomon, mert ha egy mód van rá, akkor nem mennék vissza. Viszont én kezdek fázni, a karomon már megjelentek a libabőrök.
- Hát, én kezdek fázni. - Nézek a szemeibe, nem hiszem el, hogy ő nem fázik. Kevesebb ruha van rajta, mint rajtam, ráadásul az vékonyabb is, mint ami rajtam van. Felcsillannak a szemeim, bár ahogy Charlottet ismerem biztos, hogy nem az utolsóhoz van köze.
- A wellnesezést? - Bátortalanul és szinte hangtalanul teszem fel a kérdést, mert nekem az utolsóhoz lenne nagyon kedvem. De mielőtt még felkelnék, végig nézek rajta, mert nem láttam még rajta ezt a ruhát.
- Nekem nem igazán. De ha neked tetszik, akkor ne dobd ki miattam. - Halvány mosoly az arcomon, mert azt nem akarom, hogy az egyik ruhadarabját kidobja, azért mert nekem nem ez az ízlésem. Bár szexhez remek darab...

Látom az arcát és őszintén nekem vicces az amilyen fejet vág. Mosolygok is rajta, de mikor a bulizást emliti, elgondolkozok. Tény, hogy néha hiányzik, de olyan keveset lehetek vele, hogy inkább őt választom, ha tehetem.
- De, hiányzik. Múltkor is hivtak, de akkor beteg voltál és nem akartalak itt hagyni. Olyan keveset lehetünk együtt a munkád miatt, hogy inkább lemondok a szórakozásról és veled vagyok. - Mondom mosolyogva bár hangomban nincs semmi sértés vagy bántás, mert én szivesen vagyok Charlottetal. Örülök neki, hogy hordani fogja, de tényleg nem haragudnék meg rá, ha nem tenné.
- Oké, ahogy jónak látod. - Mosolygok rá és ezt a kérdést rá hagyom. Ahogy azt is hagynám már, hogy várnom kellett rá. De mégis tudatnom kell valamit vele.
- Vártam volna. De jobb is volt, hogy meg kellett érted küzdenem. - Valóban tetszett, hogy nem adta magát könnyen. De nem szeretném azért ezt újból átélni, ha már meghóditottam. Muszáj mosolyognom, mert jól esik, hogy Charlottenak tetszik a gyűrű. Egy puszit is nyomok ajkaira. Annyira szeretem őt, hogy a puszim átcsúszik csókká, ha engedi. Simogatom az arcát, majd kényelmesen elhelyezkedek mellette. Felcsillannak a szemeim, ahogy a gyógypuszit emliti, de tudhatná, hogy telhetetlen vagyok.
- Csak egytől nem. De talán kettőtől. - Húzom el a mézes madzagot bár örülnék ha máshol csókolgatna. Elnevetem magam, mert mást nem tudok erre a feltételezésre.
- Engem is fűt, de a szellő hidegebb. - Öltöm ki a nyelvemet, majd egy puszit nyomok a homlokára. Felcsillannak a szemeim és arcomra mosoly ül ki, mert csak egy valamire tudok gondolni.
- A szeretkezés? - Ezt már bátrabban mondom ki és mosolyogva. Ha minden igaz akkor szetetkezni fogunk. Hihetetlen a számomra mert Charlotte még ezt nem hozta igy fel soha. A ruháról is mondok véleményt, de a kérdésére megrázom a fejem.
- Nem utálom csak nem tetszik, de hord nyugodtan ha neked igen. - Nem várom el tőle, hogy kidobja a ruháját miattam, nem is engedném. Nagyon feltüzel, ahogy átmászik rajtam. Végig is simitik a fenekén, majd megfogom a kezét és követem be a házba. Nem csinálok semmit, mert kivánci vagyok, hogy mit fog velem tenni.

//Bocsi, ha van benne hiba telóról irtam ^^

Megdöbbenek, ahogy elküld inni a barátaimmal. Persze szoktam velük találkozni napközben, meg az egyetemen is, de már rég voltam velük inni. Egyetem után egy-egy pohár sörre beülünk a kocsmába, de utána már jövök is haza a szerelmemhez. Annyira vágyom a társaságára, hogy inkább lemondok a szórakozásról. A szerelem már teljesen elvette az eszemet, hogy képes vagyok ezt megtenni érte.
- És úgy szeretnél látni, mint akkor a botanikus kertben? - Kérdezek rá, hogy nem bánná-e ezt, mert ha én elmegyek szórakozni a haverokkal, akkor nem állunk meg egy korsó sörnél. Néha úgy érzem, hogy fáradt vagyok az ivászathoz, de van mikor rám jön az érzés, de akkor senkit se rángathatok el.
- Az elején érted kellett. Utána meg azért, hogy ágyba bújj velem. - Korrigálom, hogy nem csak a vágyaimmal kellett megküzdenem. Adott nekem elég feladatot azzal, hogy nem engedte az együttlétet, főleg mikor a bordámmal is gondok voltak. Szerencsére már javulásban van és remélem, hogy már annyira összeforrtak, hogy többet el sem fog repedni. Azt kezdem élvezni, hogy egy kicsit a kedvemben akar járni, mert én elégszer megtettem ezt neki.
- Benne vagyok. - Egy mosollyal zárom is az "aukciót", mindezt lezárva, elkeltként. Kíváncsi vagyok, hogy meg is teszi-e vagy csak a szája nagy, de nem úgy néz ki, mintha leszedné rólam az inget, hogy el is kezdje a puszikat.
- Bepótolni? Kamatok is vannak ám rajta és arra nem elég ez a pár nap. - Öltöm ki a nyelvemet, mert azért nem felejtek, elég sok mindent megtettem neki, amit kamatostul kell visszafizetnie. Arra pedig tényleg nem elég ez a pár nap. Azért jó így kötözködni vele, mert tudom, hogy nem sértődik meg. Amint felállunk és bemegyünk a házba, kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog velem tenni, de csak közelebb hajol hozzám. Szívem gyorsabb ütembe kezd, ahogy felteszi a kérdését. A szemeim akaratlanul is elkezdenek csillogni, majd megfogom a derekát és magamhoz közel húzva, hátrálom a falig. Testemmel neki simulok, miközben egyik kezem a szoknyája alját keresi. Mindeközben persze vadul csókolom.
- Valóban ezt akarod? - Levegő után kapkodva, zakatoló szívvel épphogy elválok az ajkaitól, hogy ezt meg tudjam. Bár meg se várom a válaszát, egyből a nyakára "támadok" és most már nem érdekel semmi, megharapva kiszívom a nyakát, miközben egyik kezem a mellére téved. Szépen kiszívom a nyakát, akár akarja, akár nem, majd visszatérek az ajkaihoz, hihetetlen de pillanatok alatt fel tud tüzelni annyira, hogy az akaratának is eleget tegyek. Visszatérek az ajkaihoz, majd amelyik kezem a mellét masszírozta, azzal feljebb csúszok az anyag nyaki részéhez, majd elkezdem szó szerint letépni róla. Az anyag "sír", ahogy szakad, de nem kell sok és már nincs is rajta. Szexi menyasszonyom, így egy szál fehérneműben, de az sem fog sokáig rajta maradni.