elvilágosítanál arról, hogy egy nő miért tesz fel folyton olyan kérdéseket, amelyekre jól tudja a választ? - Ezt teljes általánosságban érdekelne. Ennyire szeretné minél többször hallani tőlem, hogy a feszes formás feneke, ami megragadott benne az első pillanatban? Az kizárva, hogy ne emlékezne rá, hiszen még akkor a tudtára adtam, hogy számomra nagyon is vonzó adottságokkal rendelkezik. De ha egyszer végre úgy adódik, hogy megkapom azt a bizonyos zöld jelzést nem csak beszélni fogok róla, meg is mutatom mennyire kívánatos nő valójában, csak a legtöbb férfi egy barom.
- Huncut? Annál valami sokkal rosszabb... - Tény, hogy külön élvezettel tölt el vagyis esetünkben csak töltene el, ha én vetkőztethetem le, de azt sem venném zokon, ha úgy döntene, hogy megfoszt ettől a kiváltságomtól és egy köntösben áll elém, majd pedig azt is ledobja magáról.
- Mindennél jobban. Szeretnék bizonyos dolgokat bepótolni, amit elszalasztottam. - Ennek oka rendkívül egyszerűen. Nem tudhattam mikor fordul szembe velem, hogy lekeverjen egy pofont, amitől biztosan észhez térek és a másnaposságomról is megfeledkezem...
- Nem. Azt szeretném, ha egyáltalán nem lenne a ruha alatt semmi rajtad. - Nem valószínű, hogy az a csipkés fehérnemű egyben maradna, viszont ha szereti azt a darabot, akkor javaslom, hogy fel se vegye. Úgy a legbiztosabb az épsége.
- Nem volt komoly. - Mosolyogtam el magam végül. De ha mégis komolyan szeretné venni, nem akarom, hogy visszafogja magát.
- Biztos nagyon sok nő bánkódva fogja tudomásul venni, hogy megint egy férfi mellett vagy, többé pedig nem velük huncutkodsz. - Nőkkel még sosem kellett megküzdenem egy nőért. Minden bizonnyal izgalmas felállás lenne.
- Legalább egyikünk legyen bizakodó. Te optimista vagy. Én maximalista, vagy inkább csak mohó? Én mindig a többre és még többre vágyom és akarom és végül mindig megkapom. - Időközben lassan és finoman kezdtem el cirógatni a vállán, onnan tovább haladva végig a gerincén.