Annyira tudtam. Akkor most próbáljunk meg minél kevésbé gyerekesen viselkedni. Még néhány pohár és ami engem illet egészen elviselhető estének nézhetek elébe, addig viszont igen csak puskaporos légkörben fogunk mozogni. Az utóbbi időben nem igazán vagyok túl türelmes, ha szóba kerül a majdnem házasságom vagy a majdnem feleségem. Rühellem mikor valaki ezen próbál meg jó ízűen  csámcsogni, de az itt jelenlévők között bárkit probléma nélkül elmerek küldeni melegebb éghajlatok felé, de esetleg az utat is megmutathatom neki, utána pedig már garantáltan nem fogja eltéveszteni.
- Emma... - Emeltem meg a poharamat felé... Mindig is megragadtak, lenyűgöztek az ilyen és efféle lesokkoló momentumok. Bár engem már kevésbé lepett meg a jelenléte, hiszen tudtam róla, ami fordítva is így igaz. Érthető módon nem készültem beszéddel a nagy pillanatra. Őszintén szólva inkább csak szerettem volna elkerülni, megkímélni magamat a nagy viszontlátás örömeitől. Én ehhez ugyanis még nem ittam eleget. Természetesen semmiféle jelenetre sem kell számítani, egyáltalán nem ez a célom. Egyszerűen csak szeretném magamtól minél távolabb tudnia, mindkettőnknek úgy lesz a legjobb. Először is mert nekem egyáltalán nincs mondanivalóm a számára. Másodsorban pedig nem érdekel, ha neki esetleg lenne. Sőt, szeretném megakadályozni a kibontakozásban ha egy mód van rá bele se kezdjen, úgyis teljesen felesleges. Bármit is mondana... Hidegen hagy!
- A szoros kapcsolatunkra való tekintettel úgy hiszem eltekinthetünk a csóközöntől. - Az irónia már megvan bennem. Szóval talán kezd hatni ez a lötty. Nem mellékesen annyit kényszerültem nyalakodni már a mai nap folyamán, hogy több rúzst és alapozót töröltem le a saját képemről, mint amennyi némelyik nő arcán lehet, nem lehet. Nem akarom tudnia, csak engem ne akarjon már ennél több megközelíteni. Most már bánom egy kicsit, hogy egyedül jöttem, de ha csak ennyin múlna, akad itt is egy-két szemrevaló hölgyemény, aki idő előtt rúzsnyomot hagyott rajtam, csak nem épp a galléromon. Sosem bírtam mikor rajtam több rúzs vagy szájfény volt mint a nő ajkain. De ennél azért sokkal egyszerűbb a képlet... Simán csak senkivel sem akartam mutatkozni. Én másokkal ellentétben nem próbálom meg elhitetni magammal, hogy működne, mikor tudom, hogy nem, hogy most ha lehetséges egy nővel sem akarok hosszabb ideig együtt lenni. Valamikor hittem benne, hogy működhet, de ez az érzés mostanra már szinte teljesen elveszett, kiveszett belőlem.

Milyen megindító ez a hirtelen jött egyetértés, de most csakis örülni tudok ennek. Lesznek itt még bőven, akikkel kénytelenek leszünk jó pofizni, legalább egymással ne keljen már. Egyébként is a nehezemre esne. A legkevésbé ehhez a helyzethez tudnék jó képet vágni, hát nem is fogom magam kifejezetten megerőltetni, mert nem annyira azért nem érdekel. Egész életemben nem bájologtam még ennyit. A legjobb, legszebb rész azonban még mindig hátra van vagyis ezek után fog következni. Nem hiszem el, hogy tényleg meg kell jelennem az esküvőn, méghozzá igen közel az oltárhoz, mivel nekem illetve nekünk kell aláírnunk, csak épp ezúttal nem nekünk kell sok boldogságot kívánni. Már most érzem, hogy hosszú lesz ez még. De elviselem, csak legyen botrányoktól mentes, akkor nem lesz gond. Ez itt ma nem rólunk szól, ezt megpróbáljuk tiszteletben tartani. De azért nem fogunk együtt pezsgőzni úgy hiszem.
- Tudtom szerint kettőnk közül neked volt több is. Így ez a kérdés eléggé egyirányúnak tűnik nekem. Tényleg, hol is hagytad Adamet? Őt üdvözöltem volna... - Őt tudtam volna hogyan üdvözölni. Elvette, ami az enyém. Ezt még csak lenyelem valahogy. Ez is azt bizonyítja csak ,hogy mégsem volt annyira az enyém, ha már sikerült neki elérnie, amit akart. Tehát tévedtem. Túlságosan bíztam magamban, valamit mégsem csináltam jól. Valamit el kellett rontanom, ha már a jegygyűrűjéről is képes volt lemondani. Remélem legalább élvezte a kis kalandot a hálószobánkban.
- Én nem követném el még egyszer ugyanazt a hibát. Kirakati próbababaként sem hoztam senkit. - Őszintén most magamnak is elég vagyok, nem kell még plusz valaki mellém, aki bosszantson, mert nem foglalkozom vele eleget, mert unatkozik... Én is rettenetesen unom már ezt a helyzetet.
- Csak óvatosan... A pezsgő hamar megfog. - Mintha közöm lenne hozzá, de emlékezhet még rá, hogy mennyire nem szerettem mikor ezt csinálta. Egy nőnek egyébként sem áll jól az ital... Nem azért, de senkinek sem mutatna túl jót, ha úgy kellene kivezetni végül a friss levegőre, mert túlértékelte magát.  Egyébként sem rétem, hogy mire ez a hirtelen szomj. Csak nagy ritkán tette szóvá, de sosem volt érte túlságosan oda, ha ezt csináltam. Ez történik, amikor már nincs kinek elmondanod, ami bánt, mert megcsaltad a legjobb barátjával a hálótokban.