Chad és Charlotte - ÚRISTEN BETÖRŐ!! vagy mégsem?!

Mosolyogva néztem rá, miközben óvatosan megcirógattam az arcát.
– Engem már megkaptál, vagy erre emlékeztetnem kell téged? – Nem lehetett annyira nagy a tegnap esti rosszul elsült ütésem, hogy ez is kimenjen a fejéből. Csak is kizárólag az övé vagyok, noha nem, mint egy tárgy, akinek a tulajdonosa lenne.
– Akkor nincs is szükséged semmi másra, mint amiket az imént mondtál? – Mert tényleg mindent behoznék neki, amire idebent szüksége lenne, hátha otthonosabban érezné magát.
– Nem kellene mindig a lehető legrosszabbra gondolnod. – Persze tegnap este én is erre gondoltam, ezért is történt az, ami. Még senki sem rabolt ki, sőt még a házamban sem járt egyetlen egy betörő, mégis mennyi annak az esélye, hogy ilyen dolog történhetne velem? Azt hiszem nem is lenne szabad ilyen dolgokra gondolnunk, mert ezzel csak bevonzzuk a rosszat.
– Gondoltam évek múltán már máshogy fogjuk egymást nevezni. Hm, mondjuk, hogy ha valakinek be szeretnél mutatni, akkor már nem azt mondod, hogy a barátnőd vagyok, hanem a mennyasszonyod, vagy esetleg a feleséged. – Nem akarok semmit sem elsietni, de azért a jövőbeli terveimben az is szerepel, hogy a kapcsolatunk szintet lépjen. Elvégre egy szép napon készen fogok állni arra, hogy a felesége legyek.
– Persze, hogy sietek vissza. – Fel is pattantam a székről, majd nyomtam egy gyors puszit ajkaira. – Addig, míg távol vagyok próbálj meg pihenni. – Újfent megcirógattam arcát, majd gyors léptekkel el is hagytam a kórtermet.

Jól esik nagyon az érintése és nagyon is vágyok rá, hogy újból megérintsen. Sóhajtok is egy nagyot, mikor elveszi a kezét.
- Kíváncsi vagyok, hogy csinálnád. - Halvány mosolyt erőltetek az arcomra, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mit csinálna, ha emlékeztetnie kéne engem erre. Mert úgy hiszem, hogyha erre kell vetemednie, az nekem csak jó lenne.
- Behozod a tableted, hogy tudjak játszani? - Nézek rá nagy szemekkel, hogy hozza be a tabletjét, ha már van neki. Persze nem tudom, hogy minek vette, mert nem láttam még a kezében, de most legalább lenne haszna. Legalább nem unatkoznék, ha elmegy dolgozni, és az idő is gyorsabban telne.
- Tudom, de megtörténhet. Jobb félni, mint megijedni. - Rántom meg a vállaimat, mert szerintem jobb előre félni, minthogy megtörténjen a baj. De jobb is lenne, ha inkább nem gondolkoznék ilyeneken, csak olyan nehéz. Viszont csendben hallgatom, hogy mire akar kilyukadni, hogy új szintre lépjen a kapcsolatunk. Nos, én már egyszer megadtam ennek az esélyét, hogy így hívjam, vagy mutassam be, de visszaadta a gyűrűt.
- Már értem. Ezt szeretnéd? - Érdeklődve tekintek rá, mert nem akadály. De ez megint csak nem rajtam múlik, hanem rajta, hogy mennyire áll készen erre. Igazából én már olyan szívesen a feleségemnek hívnám, de nem akarom ráerőltetni ezt.
- Mást úgyse tudok csinálni. - Viszonozom a pusziját és addig a plafont bámulom. Nem tudok mit kezdeni magammal, még a telóm sincs nálam és el is felejtettem neki mondani, hogy hozza be azt is. Azért remélem, hogy eszébe jut, hogy úgy jöttünk el, hogy nincs nálam a telefon. Egészen addig szórakozok a takaróval, amíg Charlotte vissza nem ér.

Még a tudósok is kimutatták, hogy a férfiak kétszer többet gondolnak a szexre, mint a nők, de az már meg sem tud lepni, hogy még ilyen állapotban is kíváncsi tud lenni arra, hogy hogyan is emlékeztetném, ha netán elfelejtene bizonyos dolgokat.
- Ezt valahogy sejtettem. – Azt hiszem, hogy ennél többet nem is kell mondanom. Most nem fogok azzal előhozakodni, hogy a férfiak mindig csak a szexre tudnak gondolni, hiszen Chad egy különleges férfi, aki bizony nagyon sokat tudott arra várni, míg olyan közel engedtem magamhoz. Nem tagom, először voltak fenntartásaim, de aztán be kell látnom, hogy tényleg szeret, hogy nem csak azt a bizonyos dolgot akarja tőlem.
- Persze. – Ha tényleg ezzel akarja múlatni az idejét, akkor behozom neki, legalább nem fog annyira unatkozni, míg a kórház vendégszeretetét élvezheti.
- Ez közhely. – Mégis hogyan is álljak vele le most ezen vitatkozni? Inkább jegelném a témát.
- Idővel. – Mondtam miután felsóhajtottam. - Én csak semmit sem szeretnék elsietni. – Sem a házasságot, sem pedig a gyerekvállalást. Mindennek megvan a maga ideje és sorrendje. Először hozzá mennék, és csak aztán jöhetne szóba a gyereknevelés, nem akarok olyan menyasszony lenni, aki terhesen sétál az oltár elé.
Tőlem telhető leggyorsabb tempóban közlekedtem, habár betartottam a sebességkorlátozást, de ennek ellenére is azt mondhatnám, hogy egészen gyorsan megjártam az otthonunkat, ahol minden szükségesnek vélt holmit bepakoltam neki, hogy otthonosabban érezhesse magát a kórház falai között.

//Szerintem zárhatnánk.//

Tènyleg kivàncsi vagyok dolgokra de mint màskor most is kènytelen vagyok elfelejteni ezt. Azèrt remélem, hogy Charlotte egyszer mindent el fog nekem àrulni.
- Pedig tènyleg èrdekel. - Halvànyan ràmosolygok, mert most őszintèn semmi sem fordult meg a fejemben. Ha màr ennyire felajànlotta, hogy behoz dolgokat akkor ki is hasznàlom. Most nagyon tudom szeretni, hogy megvette a tablettet, mert legalàbb nem fogok unatkozni. De azèrt remèlem, hogy nem maradok itt tùl sokàig ès Charlotte valòban meg fogja sűrgetni a dolgot.
Csak megràntom a vàllam, mert attòl, hogy felkèszülünk a legrosszabbra mèg nem biztos, hogy meg is fog törtènni, de làtom rajta, hogy nem akar erről beszèlni ezèrt is hagyom, hogy ez a tèma is feledèsbe merüljön.
- Mint mondtam, addig vàrok ràd míg szeretnèd. - Mosolyogva megsimogatom az arcàt, hogy ezzel is èreztessem nem siettetem. Azt akarom, hogy mèg mindig azt èrezze, hogy különleges vagyok a szàmàra ès, hogy mèg mindig türelmes vagyok hozzà, mint a legelejèn.
Alighogy elment màr is unatkozok hiszen a telefonom sincs itt, amit most bànok is de remèlem, hogy Charlotte behozza nekem. Addig bàmultam a plafilont mig nem birtam ès elaludtam. Nem tudom, hogy mikor èr vissza Charlotte, de remèlem, hogy fel fog kelteni bàr van egy olyan èrzèsem, hogy nem de nem is baj. Most olyan jò aludni.

» Chad&Charlotte együtt töltött estéje
» Chad & Charlotte - melegfürdőzés
» Chad & Charlotte - kontroll
» Charlotte és Chad - hazaérve az ékszerüzletből
» Charlotte és Chad - A nagy aggódás

Chad és Charlotte - ÚRISTEN BETÖRŐ!! vagy mégsem?!

Chad és Charlotte - ÚRISTEN BETÖRŐ!! vagy mégsem?!

Similar topics

Similar topics